Lupin a Roxfort Expresszen

"Gyer�nk, gyer�nk. M�r mindj�rt ott vagyok!" – hajtom magamat tov�bb a muglik forgatag�n kereszt�l. Sietnem kell, hogy id�ben ki�rjek a King’s Crossra. �gy is k�s�bb �rek a Roxfortba, mint terveztem. Nem kock�ztathatom meg, hogy lek�ssem a vonatot.

M�r alig �llok a l�bamon a f�radts�gt�l, de az�rt lassan csak oda�rek a 9 �s ¾ -ik v�g�nyhoz vezet� falhoz. Gyorsan k�rbe pillantok, azt�n viharvert b�r�nd�met kicsit er�sebben markolva nekid�l�k a vaskorl�tnak �s a falnak, amik a k�vetkez� pillanatban elnyelik v�kony alakom. Ismer�s �rz�s csiklandozza v�gig a b�r�m, amint a testetlenn� v�lt falon �tkelek. Eszembe juttatja, amikor di�kk�nt ment�nk �t James�kkel a peronra, hogy azt�n a vonaton a k�vetkez� cs�nytev�seinket eszelj�k ki.

�sszeh�zom egy pillanatra a szem�ld�k�met, hogy elhessegessem az eml�ket, de egy pillanatra m�gis megtorpanok, amint szemem el� t�rul a Roxfort Expressz l�tv�nya. A g�zmozdony m�lt�s�gteljes fekete-piros test�b�l sz�rke f�st�t p�f�gtetve v�rja, hogy 11-kor v�gre �tnak indulhasson.

"Tal�n jobb lesz, ha az utols� kocsiba megyek. Nem lenne j�, ha fesz�lyezve �rezn�k magukat a di�kok a jelenl�temben. Na meg r�m f�rfne n�h�ny �ra alv�s is." El is indulok h�t a kiszemelt kup�ba, majd miut�n letelepedek a legf�lrees�bb sarokba, az ablakon �t m�g n�h�ny percig n�zem az egyre t�bb boszork�nyt �s var�zsl�t, akik gyermekeiket m�g p�r utols� tan�ccsal l�tj�k el.

Szel�den elmosolyodom. Nekem sajnos nem volt t�l sok r�szem a k�nnyes b�cs�kban. De nem marad t�bb id�m ezen gondolkodni, ugyanis v�gre elnyom az �lom. B�r nyugtalan k�pek �sznak el lehunyt szemeim el�tt, biztos vagyok benne, hogy ezen a holdt�lt�n sem b�ntottam senkit. �lomb�li f�lelmem teh�t alaptalan. F�leg most, hogy Dumbledore egy b�jitalr�l besz�lt, amit az iskol�ban fogok kapni, hogy nehogy vesz�lyeztessem a di�kokat, am�g ott tan�tok. H�t igen, megint csak elcsod�lkozom Dumbledore j�sz�v�s�g�n. Nem gondoltam volna, hogy engem k�r fel a S�t�t Var�zslatok Kiv�d�se tant�rgy oktat�s�ra. M�r azt is kisebbfajta csod�nak tartottam, hogy annak idej�n egy�ltal�n felvett a Roxfortba tanulni. Kev�s igazgat� v�llalta volna a kock�zatot, hogy egy v�rfarkas j�rjon az iskol�j�ba. S�t, tal�n egy se, ha nincs Dumbledore. Sosem tudtam, hogyan tudn�m megh�l�lni ezt, ez�rt pr�b�ltam min�l jobban tanulni, hogy bebizony�tsam: meg�rdemeltem a bizalm�t. Tal�n ez�rt is voltam �gymond mindig �n a „visszatart� er�” a Tekerg�k band�j�ban, ha m�r t�l durva tr�f�kon j�rt James �s Sirius feje. Na igen, Sirius. 

�lmomban ism�t hallom a mugli bemond� szenvtelen hangj�t, amint besz�mol a sz�k�s�r�l:

„Felh�vjuk kedves n�z�ink figyelm�t, hogy Sirius Black, az elvetem�lt fegyenc egy szigor�an �rz�tt b�rt�nb�l megsz�k�tt. Felt�telez�sek szerint l�fegyver is van n�la. A rend�rs�g nyomat�kosan k�ri a lakoss�got, hogy ha lehet, min�l kevesebbet tart�zkodjanak s�t�ted�s ut�n az utc�n… a felh�v�s hangs�lyozza, hogy Black rendk�v�l vesz�lyes. Aki l�tja �t, azonnal jelentse a megadott telefonsz�mon.”

Na persze, mert �t azt�n nagyon �rdekli, hogy s�t�t van-e vagy vil�gos. Tizenk�t �ve nem f�r a fejembe, hogy hogyan k�vethette el azt a t�meggyilkoss�got! Tizenk�t mugli �s Peter! R�ad�sul minden ok n�lk�l? Ez nem vall Siriusra. Igaz, hogy nagyon is forr�fej� volt mindig, de ok n�lk�l sosem t�madott senkire – csup�n n�ha Perselusra. Az a nevets�ges felt�telez�s pedig, hogy Voldemort h�s�ges h�ve volt, �s az�rt rendezte a v�rf�rd�t, hogy megbosszulhassa az ur�t, egyser�en abszurd. Csak az�rt, mert a csal�dja k�ztudottan a s�t�t oldalt szolg�lta, m�g nem kellett volna �t is egy lapon eml�teni vel�k! R�g�ta ismertem m�r akkor is Siriust �s teljess�ggel kiz�rtnak tartottam ezt az eg�szet. M�gis… legnagyobb sz�gyenemre lassan k�telkedni kezdtem a bar�tomban! Sz�rny� lelkiismeret-furdal�s gy�t�rt, de miut�n l�ttam, ahogy Sirius m�g csak nem is ellenkezik az ellen, hogy elvigy�k �s m�st se csin�lt, csak nevetett… bevallhatom, hogy m�sk�pp n�ztem r�. Teljesen olyan volt, mintha meg�r�lt volna. Azel�tt sose l�ttam ilyennek! Hi�ba vettem v�gig minden lehets�ges eshet�s�get magamban, illetve Dumbledore seg�ts�g�vel, egyszer�en nem tal�ltam semmi magyar�zatot. A var�zsl�vil�g ugyan m�g mindig �nnepelte Voldemort elt�n�s�t, �n m�g �vekig feltettem a k�rd�st: „Mi�rt tetted ezt Sirius?! Mi�rt �rult�l el minket?!” Szeg�ny Lily �s James! Nem ezt �rdemelt�k volna. R�ad�sul Harry is alig volt egy �ves… H�nyszor ment�nk el hozz�juk l�togat�ba �s mennyit j�tszottunk azzal a kis cs�pps�ggel. Nem hiszem, hogy Sirius el�rulta volna �ket, hiszen ak�rh�nyszor Harryre n�zett, boldog mosoly j�tszott az arc�n…

"Mi�rt pont most kellett �jra felt�nn�d a sz�nen? A sors ir�ni�ja, hogy mindketten a Roxfortba tartunk? Pont most, mikor �n is ott leszek. A miniszt�riumban arr�l pusmognak, hogy Harryt akarod meg�lni. Hm. Nem tudom higgyek-e nekik. Azt sem tudom, hogy mi a te c�lod, de �n ott leszek. Ott leszek �s v�rni foglak. Rem�nykedem benne, hogy nem kell b�ntanom t�ged. T�l f�jdalmas lenne."

L�tod, m�g mindig k�ts�gek k�zt gy�tr�d�m. Tizenk�t �v ut�n is. Az Azkaban biztosan megv�ltoztatott t�ged. Nem tudom, hogy mit fogok �rezni, ha ott fogsz �llni velem szemben. Mert �rzem, hogy tal�lkozni fogunk. Keresni fogsz engem, �s �n nem fogok elz�rk�zni. M�r csak r�gi bar�ts�gunk miatt sem. �s persze szeretn�m megtudni, hogy mi t�rt�nt igaz�b�l abban az utc�ban. A te sz�db�l akarom hallani, m�g ha azt mondod is, hogy b�n�s vagy.

M�g mindig magam el�tt l�tom a Reggeli Pr�f�ta c�mlapj�t, ahonnan mindenkire r�vicsorogsz. "Az nem te vagy." M�g ha csak az �js�g lapj�n kereszt�l is, de l�ttam a szemedben valami furcsa, szomor� csillog�st. "Mi t�rt�nt veled, Sirius?" Ha a k�pedre n�zek, csup�n egy koszos, gubancos haj�, f�radt rabot l�tok. M�r nem csillog olyan huncutul, rosszalkod�sra k�szen a szemed. M�r a hajad fekete f�rtjei sem puh�n, selymesen keretezik az arcodat. �, egykoron minden l�ny odavolt arcod sz�ps�g��rt, zeng�, incselked� hangod�rt, de te csak j�tszott�l vel�k. Nem hib�ztattalak, b�r nem n�ztem j� szemmel. Furcsa, de m�g azut�n is a bar�tomnak tartottalak, miut�n olyan nagy f�jdalmat okozt�l nekem. Amikor kider�lt, hogy kedvesem is elcs�bult. Eml�kszem, hogy akkor nagyon �sszeveszt�nk. H�napokig nem sz�ltam hozz�d, hi�ba k�rt�l sz�mtalanszor bocs�natot. Akkor nagyon megsebezt�l. Ti h�rman tudt�tok egyed�l, hogy milyen hatalmas f�jdalmat okozt�l nekem azzal, hogy elvetted t�lem az egyetlen l�nyt, aki elfogadta, hogy v�rfarkas vagyok. �rdekes, hogy ez az eml�k akkor fel sem mer�lt bennem, amikor letart�ztattak t�ged…

Halv�nyan �thatol a tudatomig, hogy valakik bej�ttek a kup�ba, �s fojtott hangon besz�lgetni kezdenek, m�g egy pillanatra, mintha a saj�t nevemet is hallottam volna, de m�g t�l f�radt vagyok ahhoz, hogy ellen�lljak az �lomnak. �jabb eml�kk�pek gy�t�rnek a m�ltb�l feltart�ztathatatlanul.

�rzem az �llatias, vad er�t, ami egyre csak hajszol el�re, hogy v�rt �s h�st �zleljek… Egy �g csap�dik az arcomba, de nem t�r�d�m vele, csak futok a telihold f�ny�ben. N�gy l�bam szinte nem is �rinti a f�ldet… Azt�n v�ltozik a k�p… kisfi�k�nt j�tszom az erd�ben, azt�n valami m�g�ttem morogni kezd… a k�vetkez� pillanatban m�r v�rz� karral fekszem a f�ben, a v�rfarkas pedig megpr�b�lja m�g jobban bel�m m�lyeszteni a fog�t, azt�n elvesz�tem az eszm�letemet… Valami halk, b�g� �s sip�t� hangot hallok ez�rt halkan felmordulok �lmomban.

*

- Remus, seg�tened kell! Mondd meg mit tegyek? M�g csak r�m se akar n�zni �nsz�nt�b�l, �s ha hozz� is sz�lok, abb�l mindig veszeked�s lesz!

- James, tal�n ne j�tszd a men� fog� szerep�t.

- De h�t a kviddicset mindenki szereti!

- Ez igaz, de nem minden l�ny van oda a nagyk�p� j�t�kosok�rt, akik folyton a k�pess�geiket mutogatj�k – f�leg nem Lily Evans.

- Azt akarod mondani, hogy nagyk�p� vagyok?

- Egy cs�ppet. Tal�n kicsit term�szetesebben kellene viselkedned a jelenl�t�ben. Akkor tal�n nem hagyna ott minden alkalommal, amikor hozz�sz�lsz.

- Lehet, hogy igazad van…

- Remusnak mindig igaza van…

- T�ged nem k�rdezt�nk Sirius!

*

- Ugyan m�r, Ron, ne besz�lj badars�gokat! Black k�pes volt v�rf�rd�t rendezni a ny�lt utc�n! Komolyan azt gondolod, hogy megfutamodik, csak az�rt mert mi ott vagyunk?

"M�r megint Sirius… �gy l�tszik, a mellettem �l�ket sem hagyja nyugodni a sz�k�se… most r�ad�sul valami �llatot is elengedhettek. �rzem a tekintet�t…" De mire a mondat v�g�re �rhetn�k, fejemet a m�sik oldalra hajtva ism�t elnyom a buzg�s�g. Furcsa dolog a v�rfarkasok �lma. Hi�ba vagyok hal�losan f�radt, az �lmom mindig �ber. M�g arra is fel szoktam figyelni, ha csak l�bujjhegyen bej�nnek a szob�mba.

*

- M�r megint �t n�zt�tek ki magatoknak? – k�rdezem egy f�sult s�haj k�s�ret�ben.

- Ugyan m�r Remus, egy kis sz�rakoz�s nek�nk is kij�r!

- Sirius! James! – szok�s szerint s�ketnek tettetik magukat, ez�rt ink�bb elindulok a t�partra.

Kicsit elegem van, hogy �lland�an csak a sz�rakoz�son j�r az esz�k! Tanulhatn�nak egy kicsit t�bbet is ahelyett, hogy Pitont szek�lj�k… K�r, hogy nem sok mindent tudok tenni a f�ken tart�suk �rdek�ben. De sz�m�z�m bor�s gondolataimat, hiszen olyan sz�pen s�t ma a nap, �s holdt�lte is csak h�rom h�t m�lva lesz… Ma nem �rdekelnek a z�r�s dolgaik. Az egyik elmaradhatatlan k�nyvem most is velem van. Hi�ba, k�sz�lni kell a vizsg�kra. �pp a S�t�t Var�zslatok Kiv�d�s�t kezdtem tanulni, mikor k�zeled� l�ptek zaj�ra lettem figyelmes. Lassan feln�ztem �s ott �llt �…

- Szervusz Remus! – int fel�m v�kony kez�vel �s egy gy�ny�r� mosolyt is k�ld.

A gyomrom hirtelen akkor�t r�ndul, hogy egy kicsit �ssze is g�rnyedek �lt�mben. Azt veszem �szre, hogy m�r nem is hallom olyan hangosnak a madarak csivitel�s�t. Annyira kisz�rad a sz�m, hogy csak b�lintani tudok neki. Tudom, hogy nem akar zavarni, ez�rt �l le a t� partj�n, nem messze t�lem. �n percek m�lt�n is megbabon�zottan n�zem, ahogy a sz�l j�tszik hossz� haj�val, mik�zben � mosolyogva figyeli a parthoz k�zel mer�szkedett pici csik�halakat. Nagy nehezen �sszeszedem magam �s odas�t�lok hozz�. � mosolyogva n�z fel r�m.

- Sz�p id�nk van, igaz? – k�rdezem h�tam m�g�tt a k�nyvem szorongatva. � csak mosolyog az �res k�rd�sen, �n pedig szidom magam, hogy m�s nem jutott az eszembe. � int, �n pedig le�l�k mell�.

Hossz� csend �ll be k�z�nk, majd lassan megindul a besz�lget�s is k�zt�nk. �n zavaromban a tanul�sr�l besz�lek, � figyelmesen hallgat, azt�n egyszer csak minden �lmomat fel�lm�l� dolog t�rt�nik: megcs�kol. Azt sem tudom, hogy mit csin�ljak, m�g leveg�t is elfelejtek venni. �t nem zavarja bizonytalans�gom, csak megmosolyogja azt, ut�na pedig tov�bb cs�kol…

*

- �hm… professzor �r… Bocs�nat… Professzor �r?

"Jaj csak ne most! Mindig a legszebb �lmomb�l… Igen, igen… ha �hes leszek, el�re megyek… hogyne… a mozdonyvezet�h�z…"

Ez�rt nem j� dolog vonaton aludni. Az emberek mindig t�l hangosak… f�leg ha gyerekekr�l van sz�… de nem baj, m�r eleget aludtam… j� lesz nekem f�l�lomban is.

"Mi? Malfoy? Biztosan Lucius fia. Ha az apj�ra �t�tt, akkor… Valaki t�nyleg Harryt mondott? Csak nem? Na most meg mi t�rt�nt, mi�rt �lltunk meg? M�r ott lenn�nk Roxfortban?"

V�gre siker�l kinyitnom a szemem, de abban a pillanatban kialudnak a f�nyek. Hallom a di�kok mocorg�s�t �s a bizonytalan k�rd�seket, de l�tni csup�n a k�rvonalaikat l�tom.

- Csend! – sz�lok r�juk rekedten, azt�n el�var�zsolok egy mar�knyi l�ngnyelvet, hogy megvil�g�tsam a f�lk�t.

"Merlinre! K�s�rtetet l�tok?! Teljesen �gy n�z ki az a fi� az ajt�n�l, mint James! M�g a tart�sa is ugyanolyan! K�ts�g sem f�rhet hozz�, hogy az � fia! Harry Potter..." De �szbe kapok, �s gyorsan pislogok n�h�nyat, hogy elt�ntessem a rakonc�tlan k�nnyeket, majd hat�rozottan kiny�jtom a l�ngokat tart� kezemet �s elindulok az ajt� fel�.

- Maradjatok a helyeteken!

Hirtelen eszembe jut Lily�k meggyilkol�sa. L�tom magam el�tt �lettelen test�ket. A f�lemben cseng a kis Harry panaszos s�r�sa… � ne! Dementorok. Sz�m�thattam volna r�juk… Gyorsan a gyerekekre pillantok. A t�bbs�g csup�n reszket, de l�tszik rajtuk, hogy szenvednek. Most Harry fel� fordulok. N�la a legrosszabb a helyzet, a szemei befordultak �s mintha fulladozna a hidegt�l. "El fog �julni" – ismerem fel a helyzetet. A k�vetkez� pillanatban ez be is k�vetkezik.

- Egyik�nk se rejtegeti Sirius Blacket a k�penye alatt. T�vozz! – sz�lok a dementorhoz. Most meg mi�rt makacsolta meg mag�t? H�t legyen… - Expecto Patronum!

*

"J�l van, nem esett t�l nagy baja Harrynek, m�r mag�hoz is t�rt."

- Jobban vagy? – k�rdezi t�le a v�r�s haj� fi�.

Mik�zben hallgatom a besz�lget�st, gyorsan egy nagy t�bla csokit veszek el� �s elkezdem t�rdelni, majd egy j�kora darabot Harrynek adok.

- Tess�k, edd meg. J�t fog tenni.

- Mi volt az a csukly�s l�ny? – k�rdezi t�lem.

- Egy dementor. Az azkabani dementorok egyike. – L�tom, hogy v�rj�k a folytat�st, de ink�bb �sszegy�r�m �s zsebre v�gom a csokipap�rt. – Egyetek. J�t fog tenni. �n megyek �s besz�lek a mozdonyvezet�vel.

*

"Hallatlan, hogy a gyerekeket ilyeneknek teszik ki!" – m�g magamon is meglep�d�k. Nem szoktam ilyen hamar kij�nni a sodromb�l. Tal�n James fi�nak a rosszull�te miatt van. Tal�n jobb is, ha el�rek�ld�k egy baglyot McGalagonynak…

"Csod�s, a mozdonyvezet� sem tud semmit, csak hogy egyszer csak megjelentek a dementorok, miszerint Siriust keresik a vonaton… Ilyen abszurd dolgot! Mi�rt pont �gy akarna Sirius eljutni a Roxfortba?!" Amint vissza�rek a f�lk�be, mosolyogva l�tom, hogy a gyerekek m�g mindig szorongatj�k a csokijukat. Nem csod�lkozom, �n se fogadn�k el egy idegent�l semmit. "� ha tudn�d Harry, hogy �n voltam az ap�d egyik legjobb bar�tja…" Biztosan sokat fog k�rdezni t�lem.

- Nem m�rgeztem meg a csokol�d�t… T�z perc m�lva meg�rkez�nk. Minden rendben Harry?

- Igen – s�ti le a szem�t.

*

Amint lesz�llok a vonatr�l viharvert b�r�nd�mmel �s folt h�t�n folt k�penyemben, ism�t megrohannak az eml�kek. A peronon zsibong� izgatott di�kok, Hagrid ismer�s alakja, �s persze a kast�ly l�tv�nya m�lyen belemarkol a sz�vembe… Legut�bb akkor voltam itt utolj�ra, amikor Siriusr�l besz�lgett�nk Dumbledore-ral. M�g mindig hihetetlen�l gy�ny�r� a kast�ly! M�gis olyan furcsa �rz�s �jra itt lenni. Megint azokon a folyos�kon fogok j�rni, ugyanazokban a termekben fogok k�r�ln�zni, vagy tan�tani, ahol mi is j�rtunk �s tanultunk. �sszeszorul a sz�vem, ahogy arra gondolok, hogy hi�ba lesz ismer�s a hely, m�gis minden m�s lesz James, Sirius �s Peter n�lk�l. F�leg �gas �s F�regfark fog hi�nyozni, hiszen �k m�r soha nem tehetik be a l�bukat Roxfort kapuj�n…

Lassan elindulok egy �res fi�kert keresni �s elhom�lyosult tekintettel figyelem, ahogy a sz�z meg sz�z ablak f�nyei t�ncolnak a szemeim el�tt.

- Te is el�jult�l, Weasley? Betojt�l a cs�nya, �reg dementor b�csit�l? – hallok nem messze egy g�nyos hangot, miut�n kisz�llok a fi�kerb�l.

- Valami gond van? – k�rdem szel�den.

- Nem, nincs semmi gond, �hm… professzor �r – m�r v�gig szemtelen�l a sz�ke fi�, majd elindul a kast�ly fel� k�t fogdmegj�vel.

Csak nem Draco Malfoy, Lucius fia? L�m, l�m… nem esik messze az alma a f�j�t�l.

Halv�nyan elmosolyodok, mikor Harry�k zavartan tov�bbindulnak.

H�t igen. �jra itt vagyok. M�g mindig alig akarom elhinni, hogy a hajdani kedvenc tant�rgyamat fogom tan�tani. Ha ezt l�tn�k a t�bbiek! Ha tudn� James, hogy milyen b�tor fia van… ha tudn�, hogy milyen megtiszteltet�s lesz �t tan�tanom… ha tudn�, hogy mennyire hi�nyzik nekem � is… meg Lily is… "Azt hiszem mindig hi�nyozni fogtok, �s ak�rh�nyszor Harryre fogok n�zni, mindig titeket is magam el�tt foglak l�tni…"

Neh�z sz�vvel, m�gis boldogan �s v�rakoz�steljesen indulok az utols� di�kok ut�n mik�zben let�rl�k k�t k�nnycseppet az arcomr�l…

2004. 12. 26.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s