Tompa, ny�godt, �rezetlen,

S kedv emel vagy b� temet,

Sz�pnek s r�tnak h�nyj szemet.

Mert mozogjon avagy �lljon

E par�nyi f�ld veled,

Lengjen f�nyben, vagy hom�lyon

Hold �s nap fej�nk felett,

B�rmin� sz�nben jelentse

J�tt�t a v�ndor szerencse,

Sem nem rossz az, sem nem j�:

Mind csak hi�baval�!*

Nos igen, hi�baval�. Mert ugye minek sz�let�nk erre a s�rgoly�ra, ha egyszer �gyis meghalunk? Ja persze, hogy n�h�ny �vet v�gigszenvedj�nk, azt�n beleolvadjunk a semmibe. �n nem k�rtem, hogy megsz�lethessek. Felesleges is volt. Soha nem voltam boldog a b�r�mben. Att�l f�lek, nem is leszek. Akik ismernek, elborult m�v�szl�leknek tartanak. Persze rossz �rtelemben. �k sem �rtik meg a festm�nyeket �s rajzokat, melyek komor atmoszf�r�jukkal ink�bb elriasztj�k, mint vonzan�k a tekinteteket. Pedig ezek s�t�t lelkem utols� seg�lyki�lt�sai. Nem mintha gonosz lenn�k. Az �n s�t�ts�gem ink�bb �res, �s metsz�en hideg. De nem baj, egyszer tal�n majd bej�n valaki az ajt�mon �s v�gign�zv�n a falakon kiragasztott rajzokon csak annyit mondd: „Igen, meg�rtem. K�r �rte, tehets�ges volt.” Ekkor �n m�r nem leszek sehol. Ma elhat�roztam magam. Tiszt�ztam a bennem d�l� �rzelmeket. A f�lhom�lyban utolj�ra hallatszik az �ngy�jt� kattan�sa. P�rszor let�d�z�m a f�st�t, majd a kis ablakhoz l�pek. A szomsz�db�l �thallatszik annak a bunk�nak a d�b�rg� zen�je. �n is hangos�tok az eny�men. Dave finoman m�ly hangja m�g hangosabban ki�lltja bele az �jszak�ba az �rzelmeket:

„In your room, Where time stand still, Or moves at your will, Will you let the morning come soon? Or will you leave me lying here? In your favorite darkness, Your favorite half-light, Your favourite consciousness, Your favourite slave” *

(A szob�dban, Ahol meg�ll az id�, Vagy �gy m�lik, ahogy te akarod, Vajon hagyod elj�nni a reggelt? Vagy hagysz itt elny�lni? A kedvenc s�t�ts�gedben, A kedvenc f�lhom�lyodban, A kedvenc tudatod, A kedvenc rabszolg�d…)

Mindig is a hideg futk�rozott a h�tamon, ha a hangj�t hallgattam. Szomor�an elmosolyodom. Legal�bb ezt a sz�mot viszem magammal a v�gs� utaz�sra. A csillagokr�l a koszos kis t�rre ford�tom a tekintetem. A gazos, kisz�radt f�vel ben�tt kis n�gyzetre, melyet t�r�tt ablak�veges h�zak �llnak k�rbe. A fest�k minden h�zr�l egyre nagyobb r�szen pattogzik le, a kapualjakban pedig csak tov�bb h�zik a kirakott szem�tkupac. Sz�nalmas. �s �n itt �ltem le nyomorult �veimet. De ebb�l egyszer s mindenkorra el�g volt! Egy f�radt pillant�st vetek a t�ren �tszalad� nagy kuty�ra, ami a 11-es sz�m� h�zunk mellett s�t�l el, majd vissza�l�k a fotelba. Mindent el�k�sz�tettem. A jobbomon l�v� kisasztalon ott van az id�k�zben elk�sz�lt abszint �s az �les penge. Belekortyolok a smaragd sz�n� m�regbe, mely j�les�en v�gigmarja torkomat. A hideg v�gleg t�vozik testemb�l, hogy �tadja hely�t a forr�s�gnak �s a vad l�tom�soknak. De azok m�g nem j�nnek. M�g nem ittam eleget. Majd ha m�r kell�k�ppen nem fogok tudni magamr�l, felemelem a peng�t…

Valami furcsa �rz�s hatol �t k�d�s gondolataimon. �rzem a v�ltoz�st a leveg�ben, hallom hogy a zene elhalkul. A k�vetkez� pillanatban pedig �gy �rzem, mintha egy l�thatatlan er� futna �t a testemen. Olyan, mintha a szemk�zti fal �tl�tsz� m�sa v�gigk�szna a szob�n �s odapr�selne a h�tt�ml�hoz. �mely�t�, hull�mz� �rz�s. Tudom, hogy nem az ital okozta, hiszen nem el�sz�r fogyasztottam, �s m�r �reztem is ilyet, de az legal�bb k�t h�napja volt. Akkor sem tudtam hova tenni a dolgot. Hi�ba pr�b�lok megmozdulni, nem tudok. A l�thatatlan er� m�g mindig a fotelhoz k�nyszer�t. Azt�n a k�vetkez� percben ism�t visszah�z�dik. A Strange Day c�m� The Cure sz�m ism�t norm�l hanger�vel �rad a hangfalakb�l. R�gt�n felpattanok �s az ablakhoz futok. Vajon �szlelte ezt valaki m�s is rajtam k�v�l? De az utca csendesnek t�nik. Semmi sem mozdul. De �rzem, hogy ez nem norm�lis csend. H�t nem hallja senki az �v�lt� �ress�get m�g�tte? Szemem vad cik�z�sa k�veti a halv�ny remeg�seket a f�ld�n. Mintha az most simulna vissza a hely�re. Mintha az im�nt valami felborzolta volna a koszos betont. Nem b�rom tov�bb a szob�ban. M�r csak az tudatosul bennem, hogy lefel� rohanok a l�pcs�h�zban, majd kil�pek a cs�p�sen h�v�s �jszak�ba. �gy rohang�lok a kis t�ren, mint valami �r�lt, azt�n hat�rozottan a mi h�zunk �s a 13-as �p�let fel� veszem az ir�nyt. Valami megmagyar�zhatatlan �rz�s azt sugallja, hogy ott kell keresnem a t�rt�ntek forr�s�t. Nem t�r�d�m azzal az �rz�ssel, hogy vissza k�ne mennem a szob�mba, csak arra koncentr�lok, hogy tal�ljak egy apr�cska kis jelet. De m�gis mit csin�lok? Mit keresek itt? Hisz nincs itt m�s, mint a k�t h�z k�zti apr� r�s. Megtorpanok �s halkan kinevetem magam. Tiszta idi�t�n viselkedem. Nem is t�rt�nt semmi, csup�n az abszint okozta azt az �rz�kcsal�d�st. �s egy ilyen hallucin�ci� k�pes volt f�lbeszak�tani azt, amit elkezdtem. Heveny�szett j�kedvem el is sz�ll. Let�rten huppanok le a mocskos utcapadk�ra �s karomra hajtom a fejemet.

-Mi�rt nem siker�l nekem semmi? – mondom ki hangosan is, amit gondolok. M�r meg sem pr�b�lom visszatartani a k�nnyeimet. Azok v�gigfutnak arcomon, hossz�, fekete cs�kot h�zva elken�d�tt szemfest�kemmel �sszevegy�lve. Percek telnek el �gy, de csak nem akarnak elapadni. Azt�n valami nedves dolog �r a karomhoz. Feln�zek �s azzal a fekete, nagy kuty�val tal�lom szemben magamat, amit nemr�g az ablakomb�l l�ttam. Szomor�, fekete szemei meg�rt�ssel csillognak r�m, ahogy letelepszik mell�m. Mikor halv�nyan elmosolyodom, orr�val b�kd�sni kezd, hogy simogassam meg a fej�t. Ezt meg is teszem, hisz nem l�tszik t�l vesz�lyesnek. Nem hinn�m, hogy meg fog t�madni, hisz arra lett volna alkalma.

-Menj haza! Biztos v�rnak otthon. Ne is t�r�dj velem, nem �rdemlem meg. – pr�b�lom elhajtani, de nem mozdul �s tekintet�b�l olyan mag�ny �s szomor�s�g sug�rzik, hogy egy pillanatra az a k�ptelen �tletem t�mad, hogy nem is egy kutya �l mellettem, hanem egy ember. Persze ezt a gondolatot r�gt�n el is vetem.

-Mondd csak, hogy tud egy kutya ilyen f�jdalmas k�pet v�gni? – egy pillanatig r�m n�z, azt�n lehajtja a fej�t �s a f�ldet kezdi b�mulni.

-Na ezt m�r megint j�l megcsin�ltam! Hogy mi�rt kell nekem mindig mindenkit megb�ntani?! Jesszusom! Most meg m�g lelkiismeret-furdal�som is van, ami�rt megb�ntottam egy kuty�t! Hihetetlen vagyok! – hirtelen megint r�mt�r a m�lab� �s ism�t elerednek a k�nnyeim, mik�zben kezeimbe temetem arcomat.

-Mi�rt kell ilyen szerencs�tlennek �s mag�nyosnak lennem?! Mi�rt ver az �lettel a sors? A saj�t testembe vagyok bez�rva! Enn�l mag�nyosabb m�r nem is lehetn�k… Tal�n jobb lett volna, ha nem is foglalkozom azzal a furcsa er�impulzussal, ami t�z perce v�gig haladt a lak�son, �s ink�bb felv�gom az ereimet, ahogy terveztem. Tudod, ha nem j�v�k le az utc�ra, akkor m�r nem �ln�k… - mondom a kuty�nak, de nem n�zek fel. Csak rem�nykedhetek benne, hogy meg�rt. De m�r azt is csod�nak tartom, hogy egy�ltal�n meghallgat. Szokatlan hangot hallok, olyan, mint mikor megroppan p�r csont, azt�n f�rfias illat csapja meg az orromat �s hirtelen egy k�z �rint�s�t �rzem a v�llamon. Meglepetten fordulok oldalra, �s a szemem m�g jobban kikerekedik. Azon a helyen, ahol egy pillanattal ezel�tt a kutya volt, most egy fekete szem� �s haj� f�rfi �l.

-Ez nem lehet! – ny�g�m ki elhal�n. – Ekkor�t m�r v�gk�pp nem hallucin�lhatok az abszintt�l! – zavartan k�rben�zek, h�tha megl�tom a k�zelben az ebet, de nincs m�s a koszos t�ren, csak mi ketten. Gy�zk�d�m magam, hogy a kutya elfutott, �s nem ez a f�rfi az. Biztos a gazd�ja! Hab�r… mi�rt is ne alakulhatna �t egy kutya emberr�? �n m�r nem lep�d�m meg semmin. Ezek a szemek teljesen olyan f�radtan csillognak, mint a kuty��.

-Maga…? – � csak halv�nyan elmosolyodik, majd a h�tunk m�g� b�k mutat�ujj�val. Zavartan h�tran�zek. A 11-es �s a 13-as h�z k�z� �pp most furakodik be egy m�sik. T�tott sz�jjal b�mulok hol a h�zra, hol a f�rfire. Azt�n hagyom, hogy felseg�tsen �s felvezessen a nagy, fekete ajt�hoz, melynek kilincs�t ez�st k�gy�k form�znak. �rzem azt az er�hull�mot, amint a szob�mban. A f�rfire n�zek, majd a falra szerelt h�zsz�mt�bl�ra pillantok. Az ajt� d�ngve z�r�dik be m�g�tt�nk, kiz�rva a Grimmauld t�r �jszakai zajait.

�s  v�gre mindent meg�rtek.                                                                                    

                                                                                                    2005.01.14.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s