Rejtett v�r

(Mirax)

El�sz�

Egy cip�sdobozban �rz�m az eml�keimet. Vagy legal�bbis a mank�t hozz�juk. K�l�n�s dolog az eml�kezet. Olykor sz�ks�g�nk van egy-egy furcs�n ejtett, szokatlan helyen elhangzott sz�ra, illatra, sz�nre, dallamra, hogy el�k�sszanak a m�lt let�nt k�pei.
Nekem ez a cip�sdoboz gyermekkorom kincsesl�d�ja, tele kulcsokkal az eml�kez�shez. Poros kiss�, a kartondoboz pereme durva rostokra szakadt, a sz�nes fedelet nyerssz�n� t�r�sek szabdalj�k trap�zokra, mint egy padl�ra hullott t�r�tt t�k�r szil�nkjai, �gy fest.
Benne hever a m�ltam. Itt egy �veggoly� csillan, ott egy porcel�nbaba bez�zott feje mered r�m festett, k�k szemeivel m�g mindig v�dl�n, �s van itt skatuly�ba z�rt, elsz�radt szarvasbog�r, meg mezei bog�ncs, r�gi, rozsd�s kulcs, amir�l m�r nem is tudom, mit nyitott hajdan�n. �s k�pek. Akadnak szakadtak, csonk�k, melyekr�l let�ptem egy-egy arcot, ha nem kedveltem a gazd�j�t, izg�-mozg� alakokkal teli var�zsfot�k, �s van itt egy heveny�szve f�lbehajtott, sebt�ben kiv�gott-kit�pett k�p is. Egy r�ges-r�gi �js�g lapjair�l lett megmentve ide, az �n �r�kk�val�s�gomba, a k�p mellett k�rben a cikk bet�i tolakod�n, befejezetlen�l, szemreh�ny�an sorakoznak egym�s alatt. A k�p maga fekete-feh�r muglifot�, az alakok rajta a pillanat eml�k�t �rizve, megmerevedve �llnak.
Eml�kszem, mikor rejtettem az �n kincsesl�d�mba.
Szomor� �v volt az. A s�r�s�k boldogs�ga, m�s emberek b�nata. A temet�sek �vei voltak. A vesztes�gek �vei. Haldoklott akkor a vil�g, �s a var�zsl�k harca �tl�pte vil�guk hat�r�t.
Nem is tudom, mi�rt �riztem meg ezt a k�pet. Eln�zem a k�t alakot: a fiatal n� k�l�n�s, keserny�s mosollyal �ll, a tenyer�n megpihen� h�pelyheket n�zi, arc�n, a szeme alatt, az�ta sem tudom, vajon a felv�tel hib�ja, vagy val�ban k�nnycsepp ez a kis feh�r folt - mintha h�pih�v� dermedt volna az is. Mellette a f�rfi f�radt szomor�s�ggal hajol a v�lla f�l�, fekete haj�ba mintha �sz tincseket vonna a h�es�s. T�l�l�k voltak �k. Ketten a megmaradtak k�z�l. Az�ta m�r bizony�ra mindketten halottak. Sok �v telt el. T�l sok �v. Arc �s n�v n�lk�liek. M�lt �s j�v� n�lk�l ebben a k�pben �ltek tov�bb. Ott k�sz�lt ez, az utols� csatamez�n, l�bukn�l a halottakra vont feh�r szemfed�t a h�. �prilis volt akkor.
Van valami saj�tos var�zsuk ezeknek a muglifot�knak a maguk �lland�s�g�val: ez a k�p is csupa megk�vesedett, �r�kk� tart� m�la szomor�s�g, a k�t ember hitetlenked�-f�jdalmas pillant�sa, reszket� f�lmosolya annyi �v ut�n is furcsa melank�li�val lengi be a k�pet, �s valami�rt m�g most is k�nny sz�kik a szemembe. A m�lt ezen elkapott, egyetlen pillanata bez�rva egyetlen fekete-feh�r, gy�r�tt fot�ba mennyivel er�teljesebb, �that�bb, mintha kiszabaduln�nak ebb�l a testtart�sb�l, megt�rve a megv�ltoztathatatlans�g m�lab�j�t.
Mennyit tal�lgattam eleinte, kik lehetnek ezek, milyen m�ltat hagytak a h�tuk m�g�tt, �s mi lett a sorsuk! K�s�bb azonban m�r nem akartam tudni t�bb�, mit tettek ezel�tt s ezut�n, nem �rdekeltek a szavak sem, melyeket v�ltottak egym�ssal. Magamban kisz�neztem, kieg�sz�tettem azt, ami hi�nyzott a k�pr�l.
Eszembe �tl�tt, a n�v�rem ismerte a f�rfit. B�jitaltant tan�tott a Roxfortban. Nekem nincs var�zser�m, nem j�rhattam oda, nem ismertem �t, de a testv�rem sokat mes�lt r�la...
Mes�lt? Vagy ezeket m�r csak az �n k�pzeletem sz�tte hozz�? M�g most is eszembe jutnak a bennem egykor megelevenedett t�rt�net k�pei, s m�ra m�r nem tudom sz�tv�lasztani a val�s�got �s az elme j�t�k�t.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s