Chance for Immortality

- Es�ly a halhatatlans�gra -

"

By: Sophie

2004 - 2005

Estrelle de Lioncourt

1. Fejezet

Neh�z kezdetek

A nap m�g mindig forr�n ontotta mag�b�l sugarait azon az �sz elei napon, amikor ez a t�rt�net elkezd�d�tt. Egy mag�nyos alak �lt egy �s�reg t�lgyfa �rny�k�ban. Kez�ben egy vaskos, barna b�rk�t�s� k�nyvet tartott �s elm�ly�lten tanulm�nyozta azt. Id�nk�nt sz�rakozottan r�pillantott a k�nyv jobb lapj�ra fektetett f�nyk�pre, amin sz�lei mosolyogtak. A k�pen b�tyja is ott volt, de lapos tekintettel m�regette �t �ves h�g�t, aki apjuk kez�ben fic�nkolt. Estrelle amint r�emelte tekintet�t a fi�ra, r�gt�n elkomorodott. Egy k�nnycsepp gurult v�gig feh�r arc�n �s gyorsan feln�zett a k�nyvb�l. De amit l�tott, az nem vigasztalta meg, ugyanis a t�le nem messze �ll� r�gi, hatalmas, rideg h�z nem villanyozta fel lelk�t.

B�tyj�val �lt ott, akivel k�lcs�n�sen nem sz�vlelt�k egym�st. Sz�leik meghaltak nyolc �ves kor�ban. Az egyre er�s�d� Voldemort �lette meg �ket. Estrelle m�g t�l kicsi volt ahhoz, hogy el tudja fogadni sz�lei hal�l�t, de id�s nagyanyja nem titkolta el�le a t�nyeket. Ugyan�gy tudott a t�rt�ntekr�l �s el�zm�nyeir�l, mint b�tyja.

K�t �vre r� sajnos meghalt szeretett nagymam�ja is, az egyetlen biztons�got ny�jt� t�masz, �gy az �ppen a Roxfortban v�gz�s b�tyja gy�ms�ga al� ker�lt. Mikor Livius az iskol�ban volt, addig b�tyja egyik id�sebb, cs�ppet sem bizalomgerjeszt� ismer�se n�zett r� olykor. Estrelle hamar megtanulta, hogyan l�ssa el mag�t. B�r kisl�nyk�nt f�lelmet keltett benne a s�t�t h�z, amely mintha mindig figyelte volna �s a hideg�vel akarta volna megfagyasztani gy�nge kis test�t, t�z �ves kor�ra m�r �lete r�sz�v� v�lt �s elfogadta. R�j�tt, hogy b�tyja el�l b�rmelyik s�t�t sarokban elb�jhat �s elmenek�lhet fant�ziavil�g�ba, ahol senki sem b�nthatta.

Estrelle nagyon hasonl�tott Livius b�tyj�ra. Ugyanolyan hossz�, fekete hajuk �s v�kony testalkatuk volt, de Estrelle- nek meleg, s�t�t – majdhogynem fekete – szemei ellent�tben �lltak Livius hideg �s kegyetlen k�k tekintet�vel. Arca hossz�k�s, szem�ld�ke l�gyan �velt, ajkai halv�nypirosak �s teltek voltak, finom j�romcsontjait pedig anyj�t�l �r�k�lte.

Estrelle �rezte, hogy b�tyja a S�t�t utat j�rja. Hi�ba ellenkezett, az �rnyak �szrev�tlen az � lelk�t is meg�rintett�k, ez�rt elkezdett fekete ruh�kat hordani, �s melankolikus zen�ket hallgatni. Sokszor gondolt sz�leire �s a f�jdalomt�l eg�sz �jszak�kat �ts�rt p�rn�j�ba temetett arccal.

Mikor t�z �s f�l �vesen megkapta Roxfortb�l a beh�v�level�t, csendes izgalommal k�sz�l�d�tt az iskol�ba. Pont akkoriban t�nt el a S�t�t Nagy�r, akit legy�z�tt egy gyenge csecsem�. Harry Potter nev�t akkoriban ismerte meg mindenki. A Reggeli Pr�f�ta tele volt ezekkel a cikkekkel. A m�sik szenz�ci� Sirius Black t�meggyilkoss�ga volt nem sokkal k�s�bb.

Estrelle m�r nagyon unta a h�zat �s b�tyja piszk�l�d�sait, ez�rt amint meg�rkezett a Roxfortba �r�mmel �s kicsit megszeppenve �lt a Teszlek S�veg al�, ahol a fejfed� hosszas vacil�l�s ut�n a Griffend�lbe osztotta be. Nem tudta j� helyre ker�lt-e, mivel b�tyja a Mardek�rba j�rt, de az�rt el�gedetten foglalt helyet asztalukn�l. De nem lett k�nnyebb az �vek sor�n az �lete enn�l a h�zn�l sem. Itt is k�l�ncnek sz�m�tott, aki elvonult k�nyveivel, gyerty�i k�z�tt rajzolt, �s folyton feket�ben j�rt. Ki volt t�ve a Griffend�l �s a Mardek�r t�mad�sainak egyar�nt. H�zt�rsai azt v�gt�k fej�hez hidegs�ge �s z�rk�zotts�ga miatt, hogy mi�rt nem a Mardek�rba ment, a mardek�rosoknak viszont minden griffend�les ellens�ge volt, r�ad�sul „�rul�nak” is titul�lt�k, ami�rt aranyv�r� csal�dja �vsz�zadokig visszamen� Mardek�ros beoszt�s�t szak�totta meg. � nem tehetett semmir�l, ez�rt a S�veget hib�ztatta, de lassacsk�n megtanult egy�tt �lni ezzel a tudattal er�s alkalmazkod� k�pess�ge miatt, �s harmadik �v v�g�re m�r nem foglalkozott a gonoszkod� megjegyz�sekkel, � is visszav�gott. Kem�ny �s hideg lett ellenfeleivel szemben, de bel�l tov�bbra is �rzelemgazdag, fant�ziad�s volt, akinek k�t oldala �les ellent�tben �llt egym�ssal. Az egyik �r�lt a term�szetnek, a legapr�bb h�tk�znapi dolognak is, a m�sik, az er�sebb viszont moh�n �rdekl�d�tt a Fekete m�gia, a legend�k, r�mt�rt�netek �s hasonl� s�t�t dolgok ir�nt.

Heted�ves kor�ra nagy szenved�lye lett a v�mp�rok faj�nak kutat�sa. �gy �rezte, hogy ez igaz�n neki val� t�ma, �s mintha ismern� minden egyes titkukat. L�tta rajtuk ugyanazt a kirekesztetts�get �s �ld�ztet�st, ami saj�t �let�re is igaz volt. Rosszall�n, g�nyos f�lmosollyal olvasta a fokhagym�r�l, keresztr�l, kar�r�l �s a szentelt v�zr�l sz�l� feljegyz�seket, hogy az ez�str�l ne is besz�lj�nk. Valahonnan tudta, hogy ezek csup�n botor felt�telez�sek, �s csak k�t dolog �rthat a v�rszipolyoknak: a napf�ny �s a t�z, na meg persze a lefejez�s. Fogalma sem volt r�la honnan tudja mindezt, de gyakran l�tott fura �lmokat, amik mintha r�ges-r�gen elfeledett eml�kek lettek volna…

V�gz�s �v�nek a RAVASZ vizsg�i el�tti kar�csonyi sz�net utols� napjaiban b�tyja hazat�rt hossz� utaz�saib�l. Nem tudta mit dolgozik a b�tyja, vagy dolgozik-e egy�ltal�n, mivel szinte mindig elker�lt�k egym�st, ha pedig m�gis sz�ltak egym�shoz, annak mindig veszeked�s lett a v�ge.

Az az este m�gis m�s volt. Meg�rezte, hogy k�zeledik Livius. Nem tulajdon�tott nagyobb jelent�s�get a dolognak, mivel �pp egy v�mp�r-reg�ny kell�s k�zep�n tartott. Fekete holl�ja, Senzafine, azonban nyugtalanul csattogtatta cs�r�t �s f�szkel�dni kezdett kalitk�j�ban.

-         Maradj nyugton Senzafine! – sz�lt r� a mad�rra halkan Estrelle.

Bord� b�rsonnyal takart �gy�n fek�dt fekete h�l�ing�ben. Hallotta, amint b�tyja l�p�sei elhalkulnak szob�ja el�tt �s ez megmagyar�zhatatlan szorong�ssal  t�lt�tte el. Eddig soha nem f�lt ennyire Liviust�l. �rezte, hogy valamire k�sz�l, ez�rt var�zsp�lc�j�t p�rn�ja al� rejtve v�rta a fejlem�nyeket.

-         Alohomora!- hallatszott kintr�l a j�l ismert g�nyos, fennh�j�z� hang �s abban a pillanatban kit�rult a szoba ajtaja.

-         Mit akarsz Livius?- k�rdezte Estrelle fel sem n�zve k�nyv�b�l. – Nincs kedvem veszekedni veled!

-         Dr�ga h�gocsk�m, h�t nem is �r�lsz, hogy visszat�rtem?

Azzal lassan bel�pett a szob�ba �s megvet� g�nnyal v�gign�zett a s�t�t falakra kirakott komor rajzokon, melyeket Estrelle k�sz�tett.

-         Ez azt�n a m�v�szet! Tehets�gesnek tartod magad, dr�g�m? – k�rdezte majdnem nevetve. – H�t persze, hiszen te Griffend�les vagy. Te, aki megszak�totta a l�ncot. – Egy percre csend telepedett a szob�ra. - Mi�rt vagy te m�s?

Az utols� mondatot szinte gyeng�den k�rdezte. Estrelle erre a hangs�lyra kapta fel el�sz�r a fej�t �s fekete tincsei m�g�l k�rd�n n�zett b�tyj�ra. Meglep�d�tt, hogy milyen eleg�nsan �lt�z�tt. Fekete k�penye, h�trafogott, hossz� haja igaz�n j�l �llt neki. Livius besz�d k�zben levette a k�penyt �s lassan Estrelle fel� fordult.

„Mi�rt n�z r�m �gy? �s mi�rt �rdekel annyira, hogy j�l �ll neki ez a fekete, gombos fels�? Ha nem a b�ty�m lenne, akkor… De �risten, mikre gondolok �n? Hisz �n ut�lom!”

-         Mondd csak Estrelle, mi�rt vagy te m�s? �s mi�rt ut�ljuk egym�st ennyire, amikor egym�s mellett is �lhetn�nk nyugalomban?

-         Ezt nekem k�ne k�rdeznem t�led! M�r akkor is ferd�n n�zt�l r�m, amikor m�g csak �t �ves voltam, �s semmit sem tudtam a vil�gr�l. Fogalmam sincs mi�rt vagy ilyen velem eg�sz �letedben! Azt hiszed, �lvezem, hogy folyton veszeksz�nk? – szavaib�l nem tudta elt�ntetni a f�jdalmat.

Livius k�zelebb j�tt, r�n�zett a k�nyvre, majd kivette h�ga kez�b�l. Egy pillanatra belen�zett �s a j�l ismert g�nyos f�lmosolya jelent meg sz�ja sz�l�n. Ismerte h�ga minden k�nyv�t, mivel azok egykoron az �v�i voltak. Kev�s kiv�tel�vel mind a fekete m�gi�val foglalkozott, de el�fordult n�h�ny betiltott p�ld�ny is.

-         Elhiszem, hogy ez el�g nagy lelki teher, de ha t�nyleg ezek a dolgok �rdekelnek – mutatott a k�nyvre �s a hasonl� t�m�j� rajzokra a falakon -, akkor tarts velem! �llj az oldalamra!

-         Mir�l besz�lsz Livius?

Livius le�lt az �gyra �s k�zelhajolt a l�ny arc�hoz.

-         Nem b�nn�d meg, hidd el! � �s mi v�delmet ny�jtan�nk minden s�relem el�l csup�n a h�s�ged�rt cser�be. Ugye nem j� �rz�s kirekesztettnek lenni, mag�nyban, mindenki g�nyol�d�s�nak kit�ve? T�rsaim k�z� l�pve megv�den�nk, �s nem mern�nek t�bb� gonoszkodni veled, csakis f�lelemmel ejten�k ki a neved… Nem lenne j�? Az � v�delm�t �lvezni, �s nem f�lni semmit�l, am�g h�s�ges maradsz Hozz�…

-         Kire gondolsz? – sz�lalt meg Estrelle. �rezte mag�ban, hogy nagyot dobban sz�ve az aj�nlat hallat�ra. S�t�t �nje mocorogni kezdett, de visszafogta mag�t.

-         Tipped sincs, dr�gas�gom?

Azzal Livius felh�zta bal karj�n hossz� ujj� fels�j�t. Estrelle els�t�t�l�

tekintettel �s fell�ngol� gy�l�lettel n�zett b�tyj�ra, akinek karj�n egy fekete koponya d�szelgett a sz�jb�l nyelvk�nt kiny�l� k�gy�val.

-         Voldemort!! Livius te hal�lfal� lett�l?! Hogy tehetted? – �lt fel a l�ny felh�borodotts�gt�l hull�mz� mellkassal.

-         Mi abban olyan rossz? – s�gta vissza Livius mik�zben er�sen lefogta h�ga karjait miel�tt var�zsp�lc�ja ut�n ny�lhatott volna �s visszanyomta az �gyra.

-         Meg�lte a sz�leinket!!! – �v�lt�tte Estrelle. – Nem eml�kszel?! A mama elmes�lte nek�nk!

-         Ugyan m�r, dr�ga Estrelle! Te t�nyleg elhitted minden szav�t a v�n szipirty�nak? � is olyan volt, mint te: �lmodoz�! T�nyleg azt hitted, hogy a sz�leink Voldemort ellen harcoltak?

-         Hogy mersz ilyet k�rdezni?! - sziszegte a n�, mik�zben pr�b�lt kiszabadulni b�tyja er�s marka k�z�l. – Egy�bk�nt is Voldemort elt�nt! Minek gy�jt�t�k m�g t�bb csatl�st, ha nincs vez�retek?

-         Van vez�r�nk. Voldemort vel�nk van, de most gyenge, �s er�t gy�jt, hogy bossz�t �lljon…

Liviusnak r� kellett fek�dnie teljesen a l�nyra, hogy az ne tudjon szabadulni,

�s �lvezettel n�zte h�ga test�nek vonagl�s�t. Felkeltette g�tl�stalan v�gy�t, amit m�r oly r�g fojtott el mag�ban. Meg akarta kapni h�g�t figyelmen k�v�l hagyva a v�rfert�z�st. Neki ez nem sz�m�tott, csup�n azt l�tta, hogy testv�re minden �vben egyre szebb �s szebb lett, � pedig egyre jobban v�gyott ut�na. �tjai sor�n minden n�, akivel dolga volt Estrelle- re hasonl�tott, akit soha nem kaphatott meg, �s gy�l�lete is f�t�tte, �zte fel�je. Minden n� arc�ban az � von�sait kereste…

     Estrelle ek�zben egyre jobban rettegett �s kap�l�dzott, de ezzel csak azt �rte el, hogy Livius m�g jobban begerjedt.

-         Mit gondolsz, v�letlen volt, hogy sz�leink is Mardek�rosok voltak? A S�t�t urat szolg�lt�k �k is, �s Dumbledore keze is benne volt a hal�lukban. Ha k�z�nk �lln�l, bossz�t �llhatn�l rajtuk! – s�gta a f�rfi mik�zben a l�ny nyak�t �s �ll�t cs�kolta.

-         Hazudsz te �lnok k�gy�! A sz�leink soha nem szolg�lt�k Voldemortot! Eressz el, te szem�t! Hagyj�l b�k�n!

-         Azt csak szeretn�d dr�gas�gom! –azzal felh�zta a l�ny selyem h�l�ingj�t, �s kez�t v�gigfuttatta b�rsonyos combj�n. – Nem lenne jobb k�z�nk �llni �s megbosszulni sz�leink hal�l�t egy�ttes er�vel?

Estrelle �rezte, hogy ellen�ll�sa gyeng�l, ahogy Livius keze egyre feljebb simogatja combj�nak bels�, �rz�keny fel�t. Azt k�v�nta, b�rcsak ne az � b�tyja lenne.

Livius a mell�t cs�kolta, �s a l�ny teste akaratlanul is felforr�sodott.

-         Nem! … Ne! … Eressz el! … Nem tehetj�k! – ny�gte egyre halkabban.

-         K�rlek… ereszd szabadj�ra a szenved�lyt… �s felejtsd el, hogy ki vagyok!- zih�lta Livius. Azt�n forr�n megcs�kolta a l�nyt.

Estrelle el�sz�r �sszeszor�totta ajkait, de lassan utat t�rt mag�nak a f�rfi nyelve a sz�j�ba. S�t�t �ne, aki nem t�r�d�tt a csal�di hovatartoz�ssal csak a szenved�llyel, vadul visszacs�kolt, mik�zben Livius megszabad�totta Estrelle-t feh�rnem�j�t�l �s mag�t a fels�j�t�l felt�rva v�kony, m�gis izmos fels�test�t. A n� elakad� l�legzettel pillantott fel r�. „Mi van, ha igazat mond? Mi van, ha t�nyleg Dumbledore az ellens�g �s nem Voldemort?” Test�t �tj�rta a v�gy. Livius tudta hogyan t�zeljen fel egy n�t �s altassa el �bers�g�t. De amint Estrelle megpillantotta a hideg, g�nyos f�nyt a k�k szemekben, �s a fekete tetov�l�st, �rezte, hogy Livius hazudott, hogy megkaphassa �t.

-         Nem! El�g! Te a testv�rem vagy!

Szabad kez�vel, amivel eddig a f�rfi h�t�t karmol�szta, most nagyot l�k�tt testv�r�n �s megpr�b�lt arr�bb k�szni. Nem jutott messzire, mivel Livius �jra megragadta �s a haj�n�l fogva h�trah�zta a fej�t.

-         Most m�r nem menek�lhetsz, t�ls�gosan felcsig�zt�l, �desem! – azzal er�szakosan megcs�kolta a vonagl� ajkakat �s ism�t r�fek�dt a tehetetlen testre.

Estrelle hi�ba pr�b�lkozott a szabadul�ssal, hamar r�j�tt, hogy innen nincs menekv�s, am�g Livius mag��v� nem teszi. Nem er�lk�d�tt h�t tov�bb, hanem f�lig �tkarolva b�tyj�t hagyta, hogy az bel�hatoljon, �s vadul elkezdjen mozogni, hogy azt�n percek alatt eljusson a cs�csra egy hangos ny�g�s k�zepette, �s ernyedten r�zuhanjon f�jdalomt�l l�ktet� test� h�g�ra.

„Ez undor�t�!” – gondolta k�nnyezve a l�ny fej�t a mell�re hajt� f�rfira n�zve. Mocskosnak �rezte mag�t az er�szak ut�n �s minn�l hamarabb szabadulni akart.

-         K�sz�n�m, hogy bel�ttad, hogy nem tudtad volna megakad�lyozni �s hagytad… - mondta lenyugodva Livius.

-         Takarodj innen!- sz�lt a l�ny v�szj�sl�an nyugodtan.

Mikor l�tta, hogy a f�rfi nem mozdul, megism�telte, de imm�r ord�tva. Amint hangja bet�lt�tte a szob�t, az �vegv�z�k elrepedtek �s milli� darabara robbantak sz�t megsebezve a f�rfi h�t�t �s arc�t. Livius meglepetten n�zett fel h�g�ra, copfba fogott haj�b�l n�h�ny tincs belel�gott arc�ba, amin v�r csurgott lefele h�ga mell�re.

         Estrelle -en mintha vad �ram�t�s csapott volna v�gig a v�r l�tt�n. Elfeledve �nmag�t k�zelebb h�zta a n� els�t�t�l� szem�n csod�lkoz� f�rfit �s hossz�, halov�ny nyelv�vel elkezdte lenyalni a v�rt a verejt�kt�l csillog� arcr�l.

     A l�ny azonban hirtelen mag�hoz t�rt �s ell�kte a d�bbent f�rfit.

-         Menny innen! Most azonnal! Takarodj!!! – �v�lt�tte.

Livius megkapva, amit akart gyorsan �sszeszedte ruh�it �s siet�sen kiment a szob�b�l, mert m�r az ablak�vegek is repedezni kezdtek.

         Estrelle fel�lt az �gyban �s f�jdalmasan ord�tott egy akkor�t, hogy a h�zban minden �veg �sszet�rt. Az ablakokon �gy bef�jt a fagyos, t�li sz�l �s Estrelle libab�r�sen �lt ott t�rde k�r� kulcsolt kezekkel.

         Nem tudta elhinni, hogy b�tyja meger�szakolta! „Hogy �rezhettem v�gyat, amikor simogatott? Hisz ez v�rfert�z�s!” Ezek ut�n m�g mocskosabbnak �rezte mag�t �s r�gt�n a f�rd�szob�ba menek�lt, hogy lemossa b�r�r�l testv�r�nek m�g az illat�t is.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s