II. r�sz

M�snap Harry izgatottan �bredt, ak�rcsak Dursley�k. A reggeli Petunia n�ni fontoskod�s�val telt el, aki percenk�nt pattant fel a hely�r�l, hogy ellen�rizze, minden a hely�n van-e. A h�t�t is sz�mtalanszor kinyitotta, csak hogy meggy�z�dj�n r�la: minden van, amivel egy vend�g ig�nyeit ki lehet el�g�teni.

- �s mondd csak, k�ly�k - mordult fel Vernon b�csi - milyen ember ez a te tan�rod, aki most j�n?

- �... el�g szigor� ember. Csendes. Igen, csendes, �s szigor�.

- Helyes. Sz�val szigor�. J�t is fog tenni neked egy kis szigor, nagyon elkan�szosodt�l mostan�ban. Rem�lem, j�l eln�sp�ngol, ha engedetlen vagy.

Harry kis h�j�n f�lrenyelt. Az a bizarr k�p jelent meg lelki szemei el�tt, ahogy Piton egy j�kora hus�nggal �ti-veri, mert rossz volt. Megborzongott, �s ink�bb az ev�sre koncentr�lt.

- Nem tudom, Vernon b�csi. Nem hinn�m, hogy meg akarna verni. M�g sosem csin�lt ilyet, pedig j� p�rszor kih�ztam n�la a gyuf�t az �t �v alatt...

De m�r r� is j�tt, hogy ezt nem kellett volna mondania.

- Igaz�n? - harapott r� az inform�ci�ra b�csik�ja k�jes �r�mmel.

- Nos... igen - h�zta be a nyak�t Harry.

- Ott is ugyanilyen semmirekell� fajzat vagy, mint itt, mi?

- Nem - egyenesedett ki �jra Harry. - Eg�szen j�l tanulok. �s igyekszem.

- Akkor mi�rt nem kedvel t�ged ez a tan�r?

- H�t... tal�n... tal�n az�rt - sand�tott oldalra Harry -, mert ap�val sem kedvelt�k egym�st...

Petunia n�ni beleejtett egy t�ny�rt a mosogat�ba.

- Ez az alak ismerte az ap�dat?

- I-igen, Vernon b�csi. Apa �s Piton professzor �r �vfolyamt�rsak voltak, de nem egy h�zban laktak. Nem kedvelt�k egym�st...

- Nem csoda, ap�d ki�llhatatlan alak volt - f�jt egyet diadalittasan a b�csi.

Harry �gy d�nt�tt, ezt a megjegyz�st is elengedi a f�le mellett. Ennek a napnak t�k�letesen kell siker�lnie!

- Micsoda karrier! - kezdett most r� Petunia. - Visszat�rni oda tan�tani, ahol � is tanult! Pah! Ez azt�n az el�remenetel! Vernon, nem sokan b�szk�lkedhetnek olyan t�rsadalmi st�tussal, mint te! - n�zett b�szk�n f�rj�re. Annak malack�pe elmosolyodott, majd megsimogatta Dudley buksij�t.

A csal�d �tvonult a nappaliba, ahol Vernon �js�got kezdett el olvasni, Petunia �jb�l megigazgatta polcon az erekly�ket �s f�nyk�peket k�v�r kisfi�r�l, Dudley pedig az ablakba telepedett, hogy � pillantsa meg el�sz�r az �rkez�t. Harry nem tal�lta k�zt�k a hely�t, ez�rt felment a szob�j�ba �t�lt�zni, majd visszafel� j�vet vetett egy pillant�st az �br�zat�ra az ov�lis alak� t�kr�n az el�szob�ban. Petunia n�ni szokta haszn�lni, ha megy valahova.

Egy magas, sov�ny, de izmosod� fiatalembert l�tott visszamosolyogni, nagy z�ld szemekkel. Megigazgatta bord� ujjatlan trik�j�t, hogy eltakarja lebarnult v�llait. Hajtincsei m�g mindig �sszevissza �lltak, pedig m�g vizes k�zzel is megpr�b�lta megigaz�tani �ket. Hajsz�lai itt-ott m�r majdnem kisz�k�ltek, az eg�sznek vil�gosabb barna sz�ne volt, mint m�skor. Ha minden ny�ron ennyi id�t t�lthetett volna a szabadban, tal�n m�r kor�bban eg�szs�ges k�lseje lett volna. Megvonta a v�llait, mintha a t�k�rk�p�t pr�b�ln� megnyugtatni. Majd megn�zte, be van-e k�tve a cip�je, v�g�l le�lt a l�pcs�re. F�l tizenegy. M�g egy f�l �ra, gondolta.

Kezdett izgulni. Csak most kezdett tudatosulni benne, hogy az a szem�ly, akinek az �r�j�t legsz�vesebben ker�lte volna, most egy eg�sz sz�nid�n kereszt�l neki fogja szentelni a figyelm�t. Keser� sz�j�ze t�madt a gondolatt�l. �m esz�be jutott Lupin professzor �s Sirius k�ts�gbeesett arca, mikor elmondta nekik, hogy abbahagyta az okklumenci�t Pitonnal. �k mindenk�ppen azt szerett�k volna, hogy folytassa. Ez�rt h�t er�snek kell lennie.

- Lupin professzor... - merengett el Harry.

Remus Lupin, a v�rfarkas volt az egyed�li a n�gy nagy tekerg� k�z�l, aki m�g �lt, �s h�s�ges maradt a j� oldalhoz. Sirius ut�n � szerette �s becs�lte James Pottert, Harry apj�t a legjobban. Harrynek nagyon kedves eml�kei f�z�dnek Lupinhoz. � volt sz�m�ra a legt�k�letesebb „s�t�t var�zslatok kiv�d�se” tan�r, sokszor kih�zta �t a bajb�l lelem�nyess�g�vel, �s t�le tanulta meg a Patr�nus b�b�jt... Sokat k�sz�nhet neki, most m�gsem �t k�rte, hogy foglalkozzon vele. Csak rem�lni tudta, hogy ezzel nem s�rti meg apja bar�tj�t...

Az �ra Harry mellett tizenegyet �t�tt. A fi� felkapta a fej�t. A Dursley csal�d kirontott a nappalib�l.

- Pattanj, k�ly�k! Ahogy megbesz�lt�k! Te nyitsz ajt�t!

- Rendben. De m�g nem hallottam, hogy csen...

Ekkor azonban megsz�lalt a Privet Drive 4. cseng�je. Harry gyomr�t jeges kezek marcangolt�k. Itt van! �s... hal�l pontos! Ett�l m�g rettenetesebb� v�lt sz�m�ra a k�zelg� tal�lkoz�s.

Az ajt�n�l termett, �s m�r a gombon volt a keze, mikor m�g egy utols�t s�hajtott. H�trapillantott Dursley�kra, akik �gy �lltak az egyik sarokban, mint egy k�t�z�tt sonka. Ekkor egy hat�rozott lend�lettel kit�rta az ajt�t, de amit l�tott, att�l leesett az �lla.

Egy neki h�ttal �ll� f�rfit pillantott meg, amint az �ppen intett egy tovahalad� aut�nak. A kofferja a l�bain�l pihent. Tet�t�l talpig v�gigm�rte a f�rfit. Vil�gos sz�n�, sz�pen vasalt, eleg�ns nadr�got viselt, s�t�t k�t�tt mell�nnyel �s vajsz�n� inggel. Fej�be egy kalapot h�zott, egyik kez�vel pedig a v�ll�n �tvetett sz�rke, f�lhossz� kab�tj�t tartotta. Mikor visszafordult, �s r�n�zett, Harry alig akarta mosolyg�s arc�ban felismerni Piton professzort. A f�rfi arc�t, mint mindig, most is fekete hajtincsei �lelt�k k�r�l, melyek azonban hosszabbnak, m�gis szebben v�gottnak t�ntek. Mosolya azonban azonnal lefagyott �br�zat�r�l, mikor megpillantotta Harryt mugli ruh�kban, barnult v�llakkal, vil�gosod� hajjal, �s szem�veg n�lk�l. Egy pillanatra farkasszemet n�ztek, de Harrynek esz�be jutott a k�teless�ge, �s jobb kez�vel beljebb intette tan�r�t.   

- P-p-piton professzor �r - s�t�tte le szemeit zavar�ban - k�rem, ker�lj�n beljebb.

Piton pislogott egy p�rat meglepetten, t�le szokatlanul, majd fogta a csomagj�t �s bel�pett az ajt�n. K�vette Harryt a szemeivel, ahogy a fi� becsukja m�g�tte az ajt�t, majd megpr�b�l halkan b�tors�got �nteni mag�ba. Ezen �jra elmosolyodott. V�rta, hogy mikor n�z a gyerek �jra a szem�be, de amikor ez megt�rt�nt, szerencs�tlen Harry gyomra m�g jobban �sszer�ndult a bizarr szitu�ci�t�l. L�tta, hogy a k�ly�k egyre csak s�pad, ez�rt b�ztat�an a v�ll�ra tette a kez�t. Ezzel azonban csak azt �rte el, hogy Harry olyan sz�rke lett, mint egy k�tnapos v�zi hulla. Ezen �szint�n meglep�d�tt, de ura volt a helyzetnek, �s sz�nfekete szemeivel Dursley�k fel� intett.

- �h, igen - eszm�lt fel halkan Harry. Megk�sz�r�lte a tork�t. - Vernon b�csi, engedd meg, hogy bemutassam neked iskol�nk tan�r�t, Perselus Piton professzor urat.

Piton k�zelebb l�pett a remeg� csal�dhoz, mire azok egy emberk�nt nyikkantak fel. A tan�r meg�llt egy pillanatra, majd folytatja l�p�seit, �s kiny�jtotta jobbj�t Vernon b�csi fel�.

- Perselus Piton, nagyon �rvendek.

- V-v-v-vernon D-dursley - ny�gte halkan a b�csi.

- A nagyn�n�m, Petunia.

- Petunia Dursley - suttogta n�nik�je s�padtan.

- Megtisztel, hogy megismerhetem, Mrs. Dursley.

- � pedig a fi�k, Dudley Dursley, az unokatestv�rem.

A fi� ajkai n�m�n mozogtak, de egy hang sem j�tt ki a tork�n. Piton az�rt kezet r�zott vele is.

Vernon b�csiba vagy visszat�rt az �let, vagy eljutott a tudat�ig, hogy m�g mindig � a parancsol� a h�zban, �gy b�torkodott megsz�lalni.

- Tal�n... menj�nk a nappaliba... - majd a kez�vel jobbra intett.

Betess�kelte Pitont, aki helyet foglalt az egyik fotelben. Petunia le�lt a m�sikba, � �s fia Dudley pedig a sz�f�n terpeszkedtek el. Harry tan�cstalanul �llt k�zt�k.

- K�ly�k, hozd be a te�t!

Harry b�lintott, �s indult is a konyh�ban kik�sz�tett te�sk�szlet�rt. Csak semmi baki! Csak semmi baki! - mondogatta mag�nak.

Siker�lt nagyobb cs�r�mp�l�s n�lk�l letenni a nappali asztal�ra a t�lc�t. Petunia n�ni t�lt�tt mindenkinek, ek�zben Harry igyekezett helyet tal�lni mag�nak. Vernon b�csi �s Dudley g�nyosan r�vigyorogtak, �s m�g jobban elterpeszkedtek a sz�f�n, hogy neki m�r ne jusson hely. A fi� nagyon kellemetlen�l �rezte mag�t, �s k�ts�gbeesett pillant�st v�ltott tan�r�val, majd s�hajtva let�rdelt a f�ld�n.

Pitont nagyon meglepte ez az �rdekes k�zj�t�k, f�leg tan�tv�nya kiszolg�ltatott pillant�sa. Az egy dolog, hogy � rosszul b�nik a fi�val, no de hogy ezek a muglik! �sszesz�k�lt, szigor� szemekkel kortyolta te�j�t �s k�zben v�gig a vele szemben �l� Vernont fix�rozta.

S�ri cs�nd telepedett a nappalira. Csak az ablakon besz�r�d� morajl�st �s a sz�l zizeg�s�t lehetett hallani. A l�gy, meleg szell� meg-meglibbentette Piton �benfekete haj�t. Mikor az illem szerinti mennyis�get kiitta a d�szes cs�sz�b�l, leeresztette azt az �l�be �s felpillantott.

- Harry level�b�l �rtes�ltem arr�l, hogy a fi� beavatta �n�ket az elm�lt h�napok esem�nyeibe.

Vernon meredt nyakkal, de b�lintott.

- Akkor biztos �t�rzik a helyzet fontoss�g�t. Tudom, hogy var�zstalan l�nyk�nt neh�z elhinni, hogy l�tezhet egy m�sik vil�g, tele megmagyar�zhatatlan �s var�zslatos dologgal. Ez a mostani eset azonban m�r nem csak a var�zsl�k vil�g�ra jelent vesz�lyt. Voldemort visszat�rt, �s meg kell akad�lyoznunk, hogy olyan s�lyos tetteket vigyen v�ghez, mint tizen�t �vvel ezel�tt. Harry - n�zett a fi�ra, aki m�sodszor lep�d�tt meg besz�de alatt azon, hogy keresztnev�n sz�l�tja - kulcsfontoss�g� szerepet j�tszik ebben a k�zdelemben, ez�rt is fontos, hogy tan�tsam. Rem�lem, meg�rtik...

Elhallgatott, �s v�rta a muglik reakci�j�t.

- T-tan�thatja Harryt - sz�lalt meg Petunia. - De a szomsz�dok semmit sem vehetnek �szre mindebb�l. Mi tisztess�ges emberek vagyunk - sziszegte - �s azok is akarunk maradni.

Tekintete �sszefon�dott Piton�val.

- Ez term�szetes - felelte kurt�n a tan�r. - Semmit sem fognak l�tni vagy hallani.

- Nos, akkor ezt meg is besz�lt�k - pattant fel a hely�r�l Vernon b�csi, ami termete miatt igencsak k�l�n�s �s meggondolatlan mozdulat volt t�le. - A lak�sban sz-szabadon mozoghat. Harry majd megmutatja, mit hol tal�l... Pattanj, k�ly�k, vidd fel a csomagokat a vend�gszob�ba! Nyom�s!

- H�l�s vagyok, hogy h�zuk vend�ge lehetek - b�gta halkan Piton, de olyan hangon, hogy mindenkinek fel�llt a sz�r a h�t�n. Azt hitt�k, valamilyen var�zsig�t mormolt, mert mozdulatlann� dermedtek, m�g Harry is.

- Ez... ez term�szetes - intett Vernon b�csi, de az�rt mag�hoz �lelte csemet�j�t. - Harry!

A fi� b�lintott.

- Piton professzor, k�rem k�vessen. Megmutatom a szob�j�t...

Perselus �jra elmosolyodott, ahogy tekintete tal�lkozott Harry�vel. Elindultak felfel� a l�pcs�n. Harry el�l ment a kofferral, ami nem volt k�l�n�sebben neh�z. Piton a h�ta m�g�tt �sszekulcsolta kezeit �s n�m�n k�vette tan�tv�ny�t. A fi� v�gigvezette az emeleti folyos�n, majd meg�llt egy ajt� el�tt, �s kit�rta el�tte. Piton bel�pett, de arca olyan iszonyt t�kr�z�tt, amilyet m�g Harry sosem l�tott.

Piton szemei elkerekedtek, b�re els�padt, kezei pedig megremegtek, amint megl�tta a csupa-fodor, h�mzett ter�t�kkel, vir�gos tap�t�val �s angyalk�s szobrokkal dekor�lt szob�t. M�g a sz�j�t is elt�totta, �s Harry �tkozta mag�t, hogy �pp nincs n�la f�nyk�pez�g�p. A tan�r tekintete fel�je siklott, � pedig �gy megmerevedett, mint aki kar�t nyelt. Megpr�b�lta mosolyogva t�rni Piton „Mivel �rdemeltem ki ezt a sz�rny�s�get?”-tekintet�t, de nem siker�lt. Ajkai megremegtek, �s akart mondani valami b�ztat�t.

- H�t... �n tudom, hogy el�g csics�s, de m�g mindig k�nyelmesebb, mint az �n szob�m...

Piton arca megkomolyodott.

- J�jj�n be, Potter!

- Harry!

- Hm? - g�vadtak ki Perselus szemei.

- K�rem, sz�l�tson Harrynek! Mind odalenn!

Furcsa sz�nj�t�k ment v�gbe a tan�r arc�n. Nem tudta eld�nteni, megd�bbenjen-e, esetleg megbotr�nkozzon, hogy egy di�kja ilyen pimaszs�gra vetemedett, vagy hogy engedjen a cs�b�t�snak �s elfogadja az aj�nlatot. Ez�rt ink�bb l�thatatlan �larc m�g� rejtette �rz�seit.

- Rendben van, Harry. Gyere be.

L�tta, hogy a fi� szemei megtelnek rem�nnyel.

- Megv�ltozt�l... Hova lett a szem�veged? L�tsz �gy rendesen?

V�gign�zett a fi�n. Egy�ltal�n nem �gy �lt az eml�keiben. Most azonban hi�ba kereste rajta a s�t�tk�k tal�rt, a Griffend�l s�rga-v�r�s oroszl�n-c�m�r�vel.

- �, �n... Sz�val kontaktlencs�m lett, uram...

Piton alig �szrevehet�en felvonta a szem�ld�k�t.

- Kontaktlencse? Az ilyesmi dr�ga dolog... �gy t�nik, feleslegesen panaszkodt�l Dursley�kra, ha ilyen kiad�sokra k�pesek miattad.

- Ezt... nem �k vett�k... �k... sose vesznek nekem semmit - ford�totta el egykedv�en a fej�t Harry. - Ezt a saj�t p�nzemb�l vettem. �gy is volt bel�le veszeked�s, mikor megtudt�k...

Harry nem erre sz�m�tott. Mindent le�rt Pitonnak a lev�lben: az �rz�seit, hogy megb�nta eddigi viselked�s�t, �s hogy sajn�lja azokat a s�relmeket, amiket apja �s Sirius okoztak neki m�g di�kkorukban, �s rem�li, egyszer j�v� teheti mindezeket. A lev�l a sz�v�b�l sz�lt, azonban csak egy hideg, kurta v�laszt kapott r�. Most is �gy besz�l vele, mint egy hazug kuty�val. Hogy lehet ilyen �nfej�?

Ekkor azonban arra eszm�lt fel, hogy Piton ott �ll eg�szen k�zel hozz� �s ujjaival felfel� biccenti az �ll�t. M�lyen Harry szemeibe n�zett, �gy t�nt, az �j lencs�ket vizsg�lja. A fi� megszeppenve, mozdulatlanul v�rta, hogy a m�velet v�get �rjen.

- Be van gyulladva a szemed t�le. Nem f�j?

- Csak... h-hozz� kell szoknia... eltart p�r napig... De l�tok rendesen...

Piton azonban m�r meg is fordult, a t�le megszokott heves mozdulattal, �s az �gyra dobta a kofferj�t. Kinyitotta, �s kutatni kezdett benne. Harry hallotta, hogy kis fiol�k k�zt turk�l. El�vett egyet, melyben halv�nyk�k folyad�k volt. Felr�zta, a nap fel� tartotta, mire a l�tty sz�ne z�ldre v�ltozott.

- Ha nem adtak szemcseppet, haszn�ld ezt. Leviszi a gyullad�st.

A fi� megszeppenve vette �t a kis �vegcs�t.

- K-k�sz�n�m, uram.

Piton most elkezdte tanulm�nyozni a szob�t. K�rbej�rtatta tekintet�t a falakat d�sz�t� k�peken, melyekr�l javar�szt Dudley vigyorgott r� vissza. Amikor m�r az �t�dik k�p is csak a Dursley-csemet�r�l sz�lt, undorodva fordult el. Az ablakhoz l�pett. Le�lt az el�tte l�v� kis v�zszintes r�sz sz�l�re, majd kinyitotta. Arc�t friss ny�ri szell� csapta meg, �s a ny�r legszebb illataival t�lt�tte meg a szob�t.

Harry �rdekl�dve figyelte Pitont.

- Ha szabad, uram... - kezdte halkan, mire Piton fel�je fordult - ... �n is megv�ltozott egy kicsit...

- Mi�rt, mit v�rt�l? Hogy belibbenek ide fekete tal�rban, mint az a majom Lockhart a cicom�s ruh�iban?

Harry elt�n�d�tt egy pillanatig. Tal�n azt rem�lte, hogy Piton val�ban be�ll�t ide a megszokott fekete �lt�z�k�ben, amelyben �gy n�z ki, mint egy nagy ronda cs�t�ny? Nem, ezt m�g � sem gondolhatta komolyan... Nyomban el is s�padt, �s azonnal megpr�b�lta el�zni a fej�b�l a k�t l�bon j�r� �l�sk�d� k�p�t Piton tal�rj�ban. Hiszen ha okklumenci�t fognak tanulni, Piton l�tni fogja a gondolatait, �s akkor... Bele se mert volna gondolni, milyen haragra gerjedne a b�jitaltan tan�r, ha megtudn�, mihez hasonl�totta �ppen... Eg�szen biztos, hogy kitekern� a nyak�t. �gy h�t ajk�ba harapott �s igyekezett m�sra gondolni. Mikor azonban �jra Pitonra n�zett, nem tudta nem �szrevenni azt a saj�tos, ves�be l�t� pillant�st, amivel a f�rfi b�r. F�lig oldalra biccentett fejjel figyelte tan�tv�ny�t, k�tked� pillant�sokkal. Harry rem�nyvesztetten elmosolyodott, de az olyan halov�nyra siker�lhetett, hogy m�g Piton ajkai is felfel� g�rb�ltek.

- Nem... nem, persze... J-j�l utazott? �gy �rtem... azt se tudom, milyen messzir�l j�tt... csak... nem f�radt, vagy ilyesmi?

- Remek�l �rzem magam. Vak�ci� egy mugli csal�ddal. Enn�l szebb nyarat el sem tudtam volna k�pzelni magamnak - felelte az g�nyosan.

Harryt most m�r kifejezetten bosszantotta a tan�r hozz��ll�sa. �t �ven kereszt�l t�rte a g�nyol�d�sait �s gonoszkod�sait, most m�gis � hajlott meg el�sz�r. H�t ezt �rdemli?

- �n... t�nyleg komolyan gondoltam, amit �rtam - felelte hat�rozottan. M�r amennyire siker�lt. Rem�lte, hogy ezzel zavarba hozhatja majd a tan�rt. Valamilyen hat�st el is �rt, mert Piton arc�b�l kifutott a v�r. Fekete szemeit szigor�an r�meresztette.

- Mi�rt k�pzeli azt, hogy nekem �r�m, hogy a sz�leim �s �n k�zt rossz volt a viszony? H�nyszor mondjam m�g, hogy sajn�lom? Nem �n tehetek r�la! �s elhiszem, hogy ez mag�t d�h�ti, de azt hiszem, megtettem az els� l�p�st, �gyhogy most mag�n a sor! - fakadt ki Harry v�gleg.

Kicsit �rezte, hogy ez most er�s volt. De ideje volt kimondania. Figyelte, ahogy Piton arca t�le szokatlanul elv�r�s�dik. Tal�n a zavar jele? Mindenesetre jobbnak l�tta, ha a biztons�g kedv��rt egy l�p�st h�tr�l. Sose lehet tudni. Pitonn�l meg pl�ne.

- K�tve hiszem, hogy okklumenci�t tanulhatn�l, Harry, ha m�g mindig ap�d sz�nalmas kis tr�f�i miatt zs�rt�l�dn�k - jegyezte meg kisebb hallgat�s ut�n a tan�r. - Most pedig - mondta, mik�zben fel�llt - azt hiszem, meg kellene nekem mutatnod a h�zat. Elv�gre itt fogok lakni majd k�t h�napig. Nem lenne... ill�, ha... elt�vedn�k...

Harry valahogy megk�nnyebb�lt a nyugodt v�lasz hallat�n. Bizakodva b�lintott.

- Ez, ahol most vagyunk, a vend�gszoba. K�l�n f�rd�szoba is tartozik hozz� - intett jobb fel� Harry, majd bel�pett a kis helys�gbe �s felkapcsolta a villanyt. Piton az ajt�ban �llt meg, �s k�t k�zzel az ajt�f�lf�nak t�maszkodva bekukkantott. - Fog tudni haszn�lni mindent? - k�rdezte, s k�zben a l�mp�t�l kezdve a hajsz�r�t�n �t a zuhanyr�zs�ig mindenen v�gigj�rtatta a szemeit.

Piton egy bossz�s fintort v�gott, �s halkan felhorkant.

- El se hinn�d, milyen otthonosan mozgok a muglik vil�g�ban...

Harry elvigyorodott.

- Akkor minden rendben lesz. Menj�nk tov�bb!

Kitess�kelte a b�jitaltan tan�rt a picinyke folyos�ra.

- Az ott Vernon b�csi �s Petunia n�ni szob�ja, abban pedig Dudley alszik - mutatott sorra az ajt�kra. - Ezen a l�pcs�n lehet lejutni a f�ldszintre. Arra tal�lja a konyh�t, ez az ajt� pedig a kertbe vezet - mutatott ki a h�z m�g�tti f�ves r�szre.

Miut�n k�rbej�rt�k a Dursley rezidencia minden fontosabb �llom�s�t, Harry visszak�s�rte Pitont a szob�j�ba.

- Ha b�rmiben a seg�ts�g�re lehetek, csak sz�ljon. A szob�m az �n�vel szemben van - mutatott a feh�r ajt�ra, ami m�g�tt az � kis zuga rejt�z�tt.

A f�rfi szeme felcsillant.

- Van... kedve �tj�nni �s megn�zni? - Harry m�r indult is a szob�ja fel�. - Tudom, egy kis lyuk az eg�sz, de m�g mindig jobb, mint az, ahol ezel�tt laktam - t�rta ki az ajt�t.

Piton nem tudta, hogy felh�borodjon, vagy undorod� fintort v�gjon. A szoba olyan kicsi volt, f�leg egy ilyen langal�ta tini sz�m�ra, mint Harry, hogy azt m�r rossz volt n�zni.

- Ez jobb? Min�l? - k�rdezte �szint�n.

- H�t... a gardr�bszekr�nyn�l. Miel�tt a Roxfortba ker�ltem, ott laktam. M�g az els� roxforti levelemet is oda kaptam. „Mr. Harry Potter r�sz�re, Surrey-gr�fs�gbeli Little Whinging-ba, a Privet Drive 4. sz�m al�, a l�pcs� alatti gardr�bszekr�nybe”. Gondolom, az�rt voltam olyan alulfejlett �s nyeszlett az els� �vben...    

Piton m�r-m�r �szinte sz�nalommal n�zett r�.

- J� ez nekem. �r�l�k, hogy ennyi van. Persze, sz�vesebben lakn�k Ronn�l, az Od�ban, az sokkal otthonosabb. Jaj, �s van m�g valami nagyon fontos! - eszm�lt fel Harry. - A k�rny�ken mindenki �gy tudja, hogy a Szent Br�tuszba j�rok!

- Szent Br�tusz?

- Igen. Az egy bentlak�sos iskola... amolyan jav�t�int�zet probl�m�s fiataloknak...

- Micsoda? - k�rdezte felh�borodva Piton.

- Miel�tt a Roxfortba ker�ltem, sok furcsa dolog t�rt�nt velem... Lev�gt�k a hajam, �s m�snap visszan�tt... besz�lgettem az �llatokkal... meg ilyenek... Azzal magyar�zt�k a szomsz�doknak, hogy valami nincs rendben n�lam. �gy agyilag. �s hogy eld�nt�tt�k, 11 �ves koromt�l kezdve a Szent Br�tuszba fognak j�ratni. Igaz, �gy mindenki a k�rny�ken azt hiszi, hogy valami fl�gos vagyok, ker�lnek is a legt�bben. De �gyis csak k�t-h�rom h�napig lakok itt, ut�na mehetek vissza a Roxfortba. Nem sz�m�t, hogy itt mi van, az az �n igazi otthonom.

A tan�r azonban elmer�lt a szoba pen�szes sarkainak tanulm�nyoz�s�ban. Tekintet�vel v�gigp�szt�zta a falakra felt�z�tt rajzokat, amelyek javar�szt egy feh�r baglyokat �br�zoltak. Volt p�r kviddicses poszter is, melyeket Harry m�g Ront�l kapott. A fi� Griffend�les s�la is ki volt f�ggesztve az �gy fel�, kiss� ferd�n. Az �gyon mindenf�le var�zsk�nyv hevert, mindegyikb�l sz�nes k�nyvjelz�k l�gtak ki, lapjaik pedig meglehet�sen szam�rf�lesek voltak.

- L�tom, legal�bb nem t�lt�d haszontalanul a sz�nid�t. R�d is f�r a tanul�s - jegyezte meg h�v�sen Piton.

- Igyekszem - sziszegte Harry. - M�g mindig szeretn�k auror lenni. Ahhoz pedig j� eredm�nyek kellenek...

- Sz�val auror... - merengett el a professzor.

Az egyik polchoz l�pett, amin mindenf�le elektronikus kacat hevert, jobb�ra el�g porosan. V�gig akarta h�zni az ujjait az egyiken, csak hogy a fi� szem�re vethesse, mennyire id�szer� lenne takar�tani. Ekkor azonban a hangfal, amihez �pp hozz��rt, darabjaira esett. Egy pillanatra meg�llt benne az �t�, az ujjait gyorsan elkapta, �s zavartan �k�lbe szor�totta a kez�t, jelezv�n, hogy semmi rosszat sem csin�lt. Ajk�ba harapva kiss� zavartan fordult Harryhez.

- �, semmi baj, hagyja csak! - legyintett az. - M�g nem siker�lt �sszeraknom. L�tszik, hogy Dudley nem vigy�zott r� el�gg�. Minden �vben lecser�li a cuccait, �s ilyenkor kidob�lja a r�gieket. Ezeket a sz�linapja ut�n mentettem meg...

Piton a szem�ld�k�t r�ncolva v�gigm�rte a polcot, olyan arckifejez�ssel, ami el�rulta, mekkora pazarl�snak tartja az eff�le viselked�st.

- Vajon... egy reparo helyre tudn� hozni?

- K�tve hiszem. A var�zslatok nem k�pesek ilyen bonyolult szerkezetek megjav�t�s�ra. De... pr�b�ld ki.

- T�nyleg var�zsolhatok?

- Megkaptad az enged�lyt r�...

Harry megk�sz�r�lte a tork�t.

- Reparo!

A p�lc�j�b�l szikr�k r�ppentek a hangfal fel�, mire annak a darabjai �ssze�lltak egy eg�ssz�. Viszont minden ir�nyban rojtos vezet�kek �lltak ki bel�le, mint egy s�ndiszn�b�l.

A bizarr l�tv�nyra mindketten felszisszentek. Harry azonban kuncogni kezdett.

Bagolyhuhog�s t�rte meg a l�tsz�lagos csendet. Egy nagy feh�r goly� r�ppent be vid�man az ablakon, �s k�r�zni kezdett a szob�ban.

- Harry Potter! - csattant fel a nappalib�l Vernon b�csi tompa, d�h�s hangja. Gy�l�lte, ha Hedvig zajt csap. - Hallgattasd el azt az �tkozott galambot!

Harry agg�dva pisszegett a bagoly fel�, de a mad�r tov�bbra sem sz�llt le a hely�re.

- Himeo! - ny�jtotta ki a karj�t Piton.

Hedvig olyan engedelmesen r�ppent oda hozz�, mintha � lenne a gazd�ja. Halkan b�gott egyet, majd megr�zta a tollait.

Harrynek elkerekedtek a szemei. �szinte �rdekl�d�ssel figyelte, ahogy szigor�nak �s �rz�ketlennek hitt tan�ra kedvesen simogatja a bagoly �ll�t.

- Ez... milyen var�zslat volt?

- Bagolyh�v� b�b�j. Ritka var�zslat. B�rmilyen idegen bagoly engedelmeskedik ennek a sz�nak, �s odar�ppen ahhoz, aki kimondta. Hasznos, ha leveleket pr�b�l megkaparintani az ember - vigyorodott el hamisk�san Piton. - Csak kevesen ismerik. Els� lecke.

- Szuper - suttogta �muldozva Harry, de ink�bb csak maga el�. - Na, Hedvig, l�ssuk, mit hozt�l.

Leoldozta a levelet a mad�r l�b�r�l, �s le�lt az �gyra. Ahogy megl�tta a c�mz�st, r�gt�n tudta, hogy Lupint�l kapott levelet.

A F�nix Rendj�nek tagjai h�romnaponta v�rnak t�le levelet: hogy mik�nt b�nnak vele Dursley�k, nem tapasztal-e furcsas�gokat maga k�r�l, vannak-e l�tom�sai, vagy hogy sz�ks�ge van-e valamire.

Most, hogy Piton ott �llt a szob�j�ban, b�ntudattal vegyes k�v�ncsis�ggal bontotta fel a bor�t�kot.

Kedves Harry!

�r�l�k, hogy minden rendben, �s hogy Dursley�k nem annyira goromb�k veled. Az viszont egy�ltal�n nem tetszik, hogy reggelente egyed�l m�szk�lsz, mik�zben dolgozol. B�rki r�d t�madhat, ha nem vigy�zol! Rem�lem, a var�zsp�lc�d mindig n�lad van! Lankadatlan �bers�g!

- Uh... Azt hiszem, Mordon rossz hat�ssal van r�... - borzongott meg Harry.

Szeretn�m, ha felhagyn�l ezzel a tejkihord�ssal. Ink�bb... tanulj, de mindenk�ppen maradj a n�nik�d h�z�ban! A mugli p�nz semmit sem sz�m�t. Ha sz�ks�ged van valamire, csak sz�lj, �s megkapod. Nem tudunk megv�deni, ha ilyen felel�tlen�l elcsatangolsz.

Hallgass a j� sz�ra.

V�rjuk leveled.

Remus Lupin

Mi�rt ilyen rideg �s �rz�ketlen vele? Mi�rt kezeli m�g mindig �gy, mint egy gyereket? Sokkal kedvesebb is lehetne!

Harry fels�hajtott. Mostan�ban, ha a F�nix Rendj�nek nev�ben Lupint�l kapott levelet, azok mind ilyenek voltak. Soha nem mutatt�k a szeretet vagy t�r�d�s legapr�bb jel�t sem. Pedig kor�bban, mikor Lupin m�g a Roxfortban tan�tott, rengeteget foglalkozott Harryvel, s�t, rengeteget besz�lgettek. A fi� akkor feln�zett r�, mostan�ban azonban vegyes �rzelmek kavarogtak benne.

Azt term�szetesen nem �rta meg neki, hogy milyen nagyszab�s� tervei vannak a ny�ri sz�netre. Pitonr�l egy sz�t sem ejtett.

(...)

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s