Írta: Brigi

Korhatár és figyelmeztetések: 12 éven aluliaknak nem ajánlott

Bájitalok, kígyók és kviddics

Piton előjött a szertárból, ahol a különféle hozzávalókat tartotta. Volt köztük elég sok fényre érzékeny összetevő is, ezeket tehát teljes sötétségben kell tárolni. A kezében egy közepes méretű tálat tartott, benne egy jókora kupacnyi ovális levelű növénnyel, melynek sárga gömb alakú termése érintésre elporladt. Letette a tanári asztalra.

- Vegyen belőle mindenki magának - mondta fel sem pillantva, és már lépett is a következő vitrinhez.

A diákok libasorban az asztalhoz járultak, bár némely mardekáros hátul heves lökdösődésbe kezdett.

Harry megforgatta a szemét, miután nekipaszírozódott az előtte álló Paravatinak. Tavaly sokkal jobb dolguk volt, akkor nem ezekkel a sötét alakokkal kellett egy órára járni. Ám a Hugrabug és Hollóhát diákjai panaszkodtak a megváltoztatott beosztás miatt, révén, hogy már ők teljesen összeszoktak a négy év alatt, és újra közösen akarják látogatni az órákat. Persze a Griffendélt senki sem kérdezte meg a változtatásról, a Mardekárnak meg úgyis mindegy volt.

Lassan haladt a sor, Harry pedig oldalra pillantott. A professzor a vitrin előtt a különböző dobozokkal és befőttesüvegnek látszó tárgyakkal szemezett. Kinyitotta az üvegajtót, majd lábujjhegyre állva levette a legfelső polcról a kiszemelt dobozt. Lefejtette a tetejét, beleszagolt, majd kissé fintorogva elfordult. Egy mozdulattal a szemetesbe öntötte a tartalmát.

Draco keze a magasba lendült.

- Igen, Mr. Malfoy.

- Megromlottak a hozzávalók, professzor úr?

- Igen, Mr. Malfoy.

- Hogy lehet az? Miért nem használtuk el valamelyik bájital készítésére?

- Azért, Mr. Malfoy - sóhajtott a tanár, sokak meglepődésére -, mert ezek olyan főzetekhez kellenek, amelyek tanítását a minisztérium nem engedélyezi.

- A minisztérium korlátozza a bájitalok készítésének tanítását? - dörmögött fel Crak.

Piton szemeiben szánalom bujkált, amint a fiúra pillantott.

- Igen, Mr. Crak. És ez helyes is, különben illetéktelen kezek illetéktelen főzeteket készítenének - vetett egy duzzogó pillantást Neville-re, akinek az arcáról alig lehetett lemosni a vigyort. Amióta E-t kapott a bájitaltan RBF-jére, büszke tartással ült az órán. Piton megborzongott egy kicsit.

- Na és a szerelmi bájitalok is tiltottak?

Páran felkacagtak a buta kérdésen, de nyomban elhallgattak, amint Piton újra az osztályra szegezte a tekintetét.

- Az A és B kategóriás főzetek igen, a C-kategóriással pedig úgyse menne semmire, Mr. Crak. Azoknak a hatása csak időszakos.

Véletlenül elkapta Harry pillantását, aki küldött felé egy bíztató mosolyt, miközben szemei óvatosan Malfoy felé siklottak. A férfi úgy érezte, érti a célzást, és inkább lehajtotta a fejét, hogy elrejtse mosolyát.  

- Mr. Crak - suttogta oda Ron Harrynek vigyorogva. - Ez milyen hülyén hangzik...

Harry ajkai mosolyra húzódtak, majd újra a tanár felé fordult.

- A tanterv szerint az első néhány órán a gyógyító hatású, fertőtlenítő és gyulladáscsökkentő főzeteket fogjuk venni - darálta az érzelemmentesen. Szinte érezni lehetett a hangján, hogy szíve szerint sokkal izgalmasabb bájitalokat is készíttetne, ha módjában állna. - Az eltérő arányban adagolt összetevők alapján különböző testrészeken és sebesüléseken használhatók. Valami egyedi kívánság, melyikkel kezdjünk?

Hermione oldalra pillantott, és kérdőn Harryre meredt. Elsuttogott egy „Mit csináltál te ezzel a nyáron?”-t, de szinte sejtette, hogy a fiú csak egy vállrántással fog felelni.

- Professzor úr - nyújtózkodott most Malfoy másik gorillája.

- Igen, Mr. Monstro - préselte össze az ajkait Piton, rá se nézve fiúra.

- Kezdhetnénk az ecsetelő főzetekkel?

- Vajon mit kell ecsetelnie Monstronak? - suttogta sejtelmesen Dean az előtte ülő Ronnak, de megállt benne az ütő, mikor rájött, hogy valószínűleg ezt tanáruk is hallotta. Annak azonban hasonlóan értetlen fintor ült az arcán.

- Csak mert a griffendéles lányoknak olyan ronda pattanásaik vannak!

A mardekáros fiúk felkacagtak, de a csoport többi tagja valahogy nem találta a dolgot olyan mulatságosnak. A griffendéles lányok egy gyilkos pillantást vetettek Monstrora.

Piton felsóhajtott.

- Értékelem a figyelmességét, Mr. Monstro, de a közeljövőben lehetőleg tartózkodjon a hasonló kijelentésektől.

- Bezzeg, ha tőlünk mondta volna valaki, hogy otrombák a mardekáros lányok, biztos levont volna vagy száz pontot.

Harry azonban csak mosolygott Seamus felháborodásán.

Tanáruk szinte leeresztve folytatta.

- Biztosan csodálkoznak, hogy az ilyen hasznos főzeteket miért csak a hatodik év folyamán tanuljuk. Nos, ezek a főzetek mindennap használatosak ugyan, elkészítésük azonban különös gondot igényel. Elég egy rosszul kimért adagnyi pióca-váladék, és a szúnyogcsípésre használt balzsamunk lyukat éget az asztallapba.

Ron fintorogva megborzongott, és arra gondolt, mekkora lyukat égetne az akkor a bőrébe.

- Éppen ezért, Mr. Monstro, az ilyen jellegű, saját készítésű termékeket szigorúan tilos kipróbálni mind önmagán, mind diáktársain. Ha valamire szüksége van, forduljon Madame Pomfrey-hoz.

Monstro azonban vigyorogva összepillantott Crak-kal. Hermione lemondóan megrázta a fejét.

- Felnőtt varázslók és boszorkányok a saját felelősségükre készíthetnek és kipróbálhatnak ugyan ilyen főzeteket, beszerzésük azonban patikákban javasolt. Nos, mire várnak még? - nézett rájuk kérdőn.

Mindenki sebesen meggyújtotta az üstje alatt a tüzet. Elkezdték felaprítani a saját készletükből való és a kapott hozzávalókat. Harry feltűrte az ingének ujjait, és precíz metszésekkel felhasította az előtte ficánkoló pióca hasát.

- Mutató és hüvelykujjal szétfeszíteni, a szívó fejtől kezdve kanalazó mozdulattal fellazítani a k... - motyogta némán az utasításokat, melyeket megtanult a nyáron.

Ron igyekezte ellesni a mozdulatait és közben azon morfondírozott, vajon hogy vitte rá a lélek barátját, hogy egy ilyen elvetemült tárgy tanulásával, mint amilyen a bájitaltan, töltse a szabadidejét. Harry azonban még a szokásosnál is hallgatagabb volt. Elhalkult körülötte a világ, alig hallotta a kések zaját darabolás közben. Egy pillanatra elhomályosult a szeme előtt a világ, és megingott a szoba. Megdörzsölte káprázó szemeit, letette a kését, melynek koppanására felfigyelt padtársa. Tenyerével eltakarta a szemeit, mert úgy érezte, ha tovább nézi, hogy forog előtte a világ, menten elhányja magát.

- Harry...? - kérdezte halkan Ron. - Minden...

Malfoy azonban észrevette őket és felrikkantott.

- Professzor úr! Professzor úr! - hallatszott gunyoros hangja. - Potternek már megint agybaja van!

Piton azonnal letette a kezében lévő mérőpoharat, és Harryhez lépett.

- Üljön le, Potter, még a végén összeesik itt nekem!

- Jól vagyok - motyogta Harry -, biztos csak az üstből fölszálló gőz miatt szédültem meg ennyire.

Látása megint újra a régi volt, bár testét kissé forrónak érezte. Izmai szokatlanul ernyedtek voltak, és zsibbadtak, mintha egy kiadós testnevelés óra lenne mögötte.

Pitont nem igazán győzte meg a felelet.

- Weasley, figyelje Pottert, és ha megint rosszul van, elkíséri a kórházi részlegbe. Nem kell engedélyt kérnie. És ha rajtakapom, hogy szimulál, Potter, mehet az igazgatóhoz! - tette hozzá, csak a látszat kedvéért.

A munka néma csendben folyt ezután. Ron folyton oldalra pillantgatott, hogy Harry ott áll-e még mellette, de a fiú nem adta több jelét a rosszullétnek. Hamarabb kész lett a feladatával, mint a többiek, bár Neville, felbátorodva eredményein, majdnem beérte, Hermione pedig majd megpukkadt az irigységtől. Pitonnak szinte kiült az arcára az elkeseredés, mikor megállapította, hogy a két fiú által kotyvasztott főzet a célnak megfelelő, és kénytelen volt jó jegyeket adni, bár a Griffendél házat nem jutalmazta extra pontokkal. Harry már az aprítókést törölgette szárazra, mikor tanáruk a többiek eredményeit ellenőrizte. Ron üstjében egy cseppet erős folyadék bugyogott, és hatóerejét tekintve előbb lett volna alkalmas egy komolyabb kelés kezelésére, mint egy pattanás ecsetelésére. Hermione büszke tartással várta az értékelést, és elégedett mosollyal nyugtázta, hogy Piton, kelletlenül ugyan, de a pergamenre firkantotta a legjobb érdemjegyet. Seamus nem igazán hitt abban, hogy egy főzetet annyira el lehet szúrni, hogy az átégesse a munkaasztalt, neki valahogy mégis sikerült.

Pakolás közben előrehajolt hozzájuk. Úgy érezte, a borzalmas jegy és öt pont mínusz után már minden megéri a kockázatot.

- Na, vajon a potencia-növelő bájital is a tiltott listán szerepel?

- Ha meg mered tőle kérdezni, vendégem vagy öt vajsörre - kuncogott Ron.

- Ugyan, srácok, ne disznólkodjatok már ennyit! - rótta meg őket Hermione.

Mind felnyalábolták az üstjeiket, és már indulni készültek, amikor:

- Potter! Maga itt marad! - hallatszott a hátuk mögül.

Először igencsak megszeppentek mindannyian. Ron és Hermione azonban kézenfogva, mosolyogva kisétáltak a teremből, hátra se pillantva. Harryt kicsit elszomorította a dolog, és még Seamus kacsintását se vette észre. Tekintete egy szempillantásnyira találkozott Neville-ével, aki némán kérdezte, hogy megvárja-e. Megörült, hogy legalább egyvalaki gondolt rá, de biccentett egyet, hogy menjen csak nyugodtan.

- Igen, professzor úr? - fordult meg.

- Mi volt ez az egész az órán? - vonta az össze a szemöldökeit. - Már megint érezted, hogy...

- Nem - hajtotta le a fejét Harry. - Valahogy egészen más volt... Egyszerűen csak megszédültem. És... olyan gyengének éreztem magam. Biztos...

- Igen?

- Biztos azért, mert nem pihentem eleget a tegnapi... szóval tegnap óta. Ma elég sokat rohangáltunk... Talán nem kellett volna.

- Hát nem is kellett volna - ismételte meg Piton, érezhető éllel a hangjában. - A folytonos támadások és a betegséged miatt le van gyengülve a szervezeted. Nem csak édességgel kellene tömnöd magad...

- Azt hittem, a csokoládé a varázslók világában gyógyító hatású - vigyorodott el Harry.

- Csak javít a közérzeten. Legyél sokat napon - mondta komolyabban Perselus.

- Igen, professzor úr - hajtotta le engedelmesen a fejét tanítványa. - K-kérdezhetek valamit?

Piton megvonta a vállát, miközben bepakolta a táskájába az aznapi pergameneket.

- Ha önnél „kiváló” a belépő a pótkurzusra, akkor a többiek kinél fognak tanulni? Mert... McGalagony professzor azt mondta, RAVASZ-oznom kell bájitaltanból, ha auror-képzésen szeretnék részt venni...

- Mivel „várakozáson felüli”-t írtál, nálam, azt hiszem.

- Hm? Az meg... hogy lehet?

- A minisztérium mindig kijelöl egy oktatót azok számára, akik nem ütik meg a várt szintet, mégis muszáj szigorlatozniuk. Ám annyira sokan voltak az utóbbi években, hogy a kiküldött oktató nem győzött velük foglalkozni. Azt kérték, idén egy teszt segítségével mérjük fel, hogy a „maradék” közül kik tehetségesek annyira, hogy a „kiválókkal” tanulhassanak. Mivel „V”-t kaptál, elég nagy az esélye, hogy most is jól fogsz teljesíteni...

Harry kicsit szkeptikusan pillantott fel rá, ajkai szegletében sejtelmes mosoly bujkált. Levélben a körmére néztek volna Pitonnak, vagy csak a nyári élmények tették ilyenné?

- Hogy lehet - kérdezte immár leplezetlen vigyorral -, hogy ma nem kiabált se Neville-lel, se velem?

- Minek kiabálnék veled? - nézett rá értetlenül tanára. - Longbottomot pedig úgy látom, motiválja a jó jegy, amit kapott. Látni akartam, véletlenül szerezte-e, vagy... - elhallgatott.

Harry úgy érezte, nem lenne helyes tovább erőltetni a témát. Senkinek sem lehet kellemes szembesülni azzal a ténnyel, hogy rossz tanár. Bólintott, jelezvén, hogy érti.

A férfi elnézett a vállai felett, kissé hunyorogva. Harry is megfordult, csak hogy lássa, mi olyan érdekes.

Ginny állt az ajtóban, rá várva, és bátortalanul mosolygott.

- Mehetsz.

A két diák köszönésképpen biccentett egyet, majd a Griffendél-torony felé indultak a lépcsőkön.

- Honnan tudtad, hogy még a teremben vagyok? - kérdezte Harry.

- Ron vetette oda, mikor lementek Hermioneval repülni egyet.

- Repülni?

- Ühüm. Gondolom, egyedül akartak lenni - vonta meg a vállait Ginny.

- De hát... nem úgy volt, hogy ma van a kviddicses megbeszélés?

- Azt kérte, rakjuk át későbbre. Repülni akartak, amíg még ilyen jó idő van...

- Kicsit... - mondta Harry halkan - mintha megváltoztak volna... Néha úgy érzem, zavarok, ha Hermione is ott van...

- Csak azért, mert nem meri előtted megcsókolni, ne hidd, hogy zavarod őt! - karolt belé a lány. - Messze vannak ők még mindentől, amiben zavarhatnád őket - kacsintott.

Amíg a lépcső fordult velük egyet, Harry szorosan magához ölelte Ginnyt. A lány is szívesen bújt hozzá.

- Harry, tudunk most beszélni? Fontos lenne... nekem... - nézett rá kérő szemekkel.

- Persze - mosolyodott el a fiú, majd folytatták az útjukat a hálókörletük felé...

Harry megsimogatta Ginny lábát, melyek az övére nehezedtek. Egyedül voltak a szobában, és a fiú ágyán feküdtek.

- Te jó Isten - mondta mosolyogva. - Hogy lehet úgy elmenni egy meghívásra egy mugli családhoz, hogy nyári szerelem legyen vége a dolognak?

- Nem tudom! - nyögte Ginny, és eltakarta az arcát a kezeivel. Majd játékosan újra a mellette fekvő fiúra pillantott. - Szóval ez a helyzet.

- Hogy is hívják?

- Graham. Graham Wilkinsnek.

- És akkor most ti...

- Igen, úgy néz ki, hogy együtt vagyunk. Csak most, hogy itt a suli mindkettőnknek...

- Még iskolás?

- Persze! Valamilyen fiúiskolába jár... Otown.... vagy Heatin...

- Eton? Az Etonba jár? - kerekedtek el Harry szemei.

- Az, az, igen.

- Az az egyik legkomolyabb suli az országban. Mugliknak persze.

- Mondtam én, hogy nagyon okos, meg minden - mosolyodott el Ginny büszkén.

- Szóval - próbálta meg Harry összegezni a hallottakat - elmentetek hozzájuk, megtetszettél a szüleinek, kérték, hadd tölthess ott náluk pár napot, te meg összejöttél a fiúkkal?

- Hát... röviden igen... Tudod, mivel apa megmentette a gyermekük életét, valamivel szerették volna viszonozni a kedvességét.

- Értem... És a szüleid csak úgy elengedtek? Elvégre mégiscsak idegenekről volt szó...

- Apa nem is akadékoskodott. Szerintem az volt a terve, hogy majd jól kifaggat, hogy miket láttam, miket csináltam a mugli házban... Anya izgult egy kicsit... De végül csak beleegyezett.

- Más tudja, hogy... te és Graham... ?

- Nem, nem, csak anyu. El ne mondd Ronnak! - kötötte a lelkére Ginny. - Tudod, milyen! Teljesen kiakadna!

- Dehogy mondom - nyúlt el lustán Harry.

A lány felsóhajtott.

- Tudsz akkor nekem segíteni? Kérlek, segíts megismerni a muglik világát! Én nem akarok teljesen értetlenül ott állni, ha megint találkozok vele. A múltkor... tök boldogan odajött hozzám, hogy menjünk el moziba, és én meg azt se tudtam, mi az... Tudnom kell, mit miért csinálnak a korodbeli mugli fiúk. Szeretnék vele együtt maradni...

- Aw, gyere ide - húzta közelebb magához a lány vékony testét. - Szereted, igaz?

- Azt hiszem, igen... - mondta Ginny, odabújva a mellkasához. - Olyan jó, hogy megértesz... hogy neked beszélhetek erről...

- Nagyon egy cipőben járunk - mondta leverten Harry.

- Neked is hiányzik a kedvesed, ugye?

- El se hiszed, mennyire...

- Hogy is hívták, Marie-nak?

- Igen - szusszantotta a fiú. - De ti legalább találkozhattok hétvégéken... vagy mittudomén... Mi meg...

- Azért ne keseredj el. Biztos fogtok még találkozni.

- Hát remélem is, hogy fogunk.

- Hiányzik, hogy nem... lehetsz vele, igaz? - kérdezte Ginny, csintalan mosollyal.

- Ejnye, kisasszony - könyökölt fel Harry. - Hát ez meg miféle beszéd?

A lány azonban nem felelt. Az ujjaival babrálni kezdte hosszú tincseit, de vetett egy árulkodó pillantást a fiú felé.

- Micsoda? - hördült fel állat módjára Harry.

- Sssht! - némította el tenyerével Ginny, mikor kinyílt a háló ajtaja. - Egy szót se, Harry, az Istenért!

- Ginny? - kérdezte Ron fintorogva, mikor meghallotta húga hangját. - Te meg mi az ördögöt keresel itt?

- Mi csak... - kezdte Harry sejtelmesen - beszélgettünk - húzta el ágya függönyét, hogy barátja is belásson hozzájuk.

Ron azonban összerezzent, amikor meglátta őket egymásba gabalyodva feküdni, és arca gyanakvóvá vált.

- Ti meg... mi a fenét csináltatok?

- Jaj, Ron! - sóhajtott Ginny. Felült az ágyon, vigyorogva átmászott Harryn, és lehuppant a másik oldalon. - Sejtettem, hogy rögtön ki fogsz akadni! Inkább megyek is! - húzta fel a cipőjét, majd integetve kibillegett.

Harry is előkászálódott, és látva barátja kételkedő arcát, elvigyorodott. Úgy tett, mintha felhúzná a cipzárját, jól megbotránkoztatva ezzel Ront. Belebújt a cipőibe.

- Te... mi van most köztetek?

- Semmi - felelte Harry mosolyogva.

- Na ne etess! TÉNYLEG mi van köztetek?

- Semmi.

- Ne csináld már! - fakadt ki egyre durcásabban, ahogy lementek a lépcsőn.

- Semmi! - szajkózta Harry továbbra is.

- Rajtad tartom ám a szemem!

- Jaj, Ron! - kuncogott Harry.

Odalenn már összesereglett a ház színe java, hogy megkezdjék a kviddics-csapat dolgainak számbavételét...

- Hát, fiúk, lányok - sóhajtott Harry a kisebb hallgatóság előtt -, az a szomorú helyzet áll fenn, hogy egyszerre öt kiváló játékosunk is elballagott a suliból. Angelina, Katie és Alicia csodálatos hajtók voltak, talán a négy ház közül ők játszottak a legsportszerűbben. Fred és George hiányát is igencsak meg fogja érezni a csapat, de remélem, hogy a mostani terelőink ugyanilyen ügyesen helyt állnak majd - mosolygott a két fiúra. - Andrew, Jack, ugye idén is számíthatunk rátok?

Minden szempár a két negyedéves srácra szegeződött. Azok összevigyorogtak, majd bólintottak. Natalie McDonald felírta a nevüket a táblára, amire Dean egy kviddics-stadiont rajzolt krétával.

- Helyes - mosolyodott el Harry. - Mivel már nem érvényes az eltiltásom, amit Umbridge szabott ki rám előző tanévben - folytatta, de a tanárnő nevénél sokan megborzongtak -, visszatérhetek a helyemre, fogónak. A tavalyi fogónk, Ginny már előző év végén szólt, hogy szeretne inkább átmenni hajtónak. Gondolom, senkinek semmi kifogása ellene - simogatta meg a lány karját. Azért még körbefutott a szeme a klubhelyiségben, hátha valakinek mégis van valami ellenvetése. Szerencsére azonban senki sem jelentkezett. - Ron marad a helyén, a karikáknál...

- Egy pillanat! - pattant fel a helyéről Geoffrey Hooper. - Miért nem írsz ki új válogatást? Ron tavaly is csak azért került be a csapatba, mert az a hülye Angelina megsértődött rám, mikor azt mondtam neki, hogy egy liba, mert annyit nyivákol. Pedig sokkal jobban repültem, mint Ron! Én is szeretnék a csapat tagja lenni! Láthattuk mindannyian - próbált meg támogatókat szerezni -, milyen rosszul teljesített Ron a meccseken, csak mert izgult!

- De Ron aztán bizonyított - mondta komorabban Harry.

- Egy meccsen? Mi a garancia, hogy nem fog megint inába szállni a bátorsága, ha Malfoy kitalál egy újabb gúnyverset róla?

- Nem fog! - emelkedett fel Ron is, és a dühtől ökölbe szorult a keze. - Nem vagyok gyáva!

- Ron, ülj le! - szólt rá barátja, érezve a feszültséget a levegőben. - Geoffrey, szerintem Ron igazán megérdemli, hogy adjunk neki egy esélyt és...

- És én nem érdemeltem meg egy esélyt? - fakadt ki a fiú.

- Nézd - kezdte kellemetlenül érezni magát Harry -, miért nem próbálod ki magad valamilyen más poszton? Hiszen úgyis keresnünk kell két hajtót is és...

- Hajtó? Az teljesen más pozíció, mint az őrzőé! Ezt nem gondolhatod komolyan!

- Sajnálom, Geoffrey, mást sajnos nem tudok tenni... beállhatsz tartalékosnak, és ha Ron egyszer megsérül, akkor...

- Tartalékosnak? Azt már nem! Az a te bajod, Potter, hogy ha lehet, mindig a közeli barátaidat juttatod előnyhöz! Őket futtatod, ahelyett, hogy a csapat érdekeit tartanád szem előtt! Jó, hogy Grangert be nem állítod hajtónak!

Hermione eltátotta a száját.

- Geoffrey, most lettem kapitány, és eddig, ha hiszed, ha nem, vajmi kevés beleszólásom volt a csapat összeállításába - szólt Harry szigorúan. - Most viszont szeretnék egy olyan csapatot összehozni, amely tisztességesen játszik, ütőképes, és akikkel együtt dolgozva értékes pontokhoz és a kviddics kupához juttathatjuk a Griffendél házat. Olyan embereket szeretnék a csapatba, akiknek bízom a tehetségében. Én megbízom Ronban - mondta nyomatékosan -, de ha látom rajta, hogy nem úgy játszik, ahogy a csapat megkívánja, bármikor lecserélem.

- De Harry! - képedt el Ron.

- Sajnálom, hogy kételkedsz a pártatlanságomban. Remélem, lesz alkalmam bebizonyítani, hogy tévedsz. Hidd el - nyújtotta feléje a kezét Harry -, szívesen látunk a csapatban téged is.

Geoffrey azonban dühösen félrelökte a békejobbot, és felvágtatott a szobájába.

A néma csöndet halk pusmogás és kínos pillantások törték meg. Harry sóhajtva megmasszírozta a homlokát, majd megpróbált felölteni egy bizakodóbb arckifejezést.

- Sajnálom - kért elnézést mindenkitől. - Hol is tartottunk? Ja igen, köszönöm, Natalie. Tehát, még két hajtót keresünk. Látom, már akadnak is jelentkezők - mosolyodott el halványan, mikor több kéz is a levegőbe lendült...

(...)

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés