II. r�sz

- A fia?! – ejtette el Remus majdnem a cs�sz�j�t. – Perselusnak van egy fia? – k�rdezte �jra d�bbenten.

- Ott voltunk, hallottuk! – j�rk�lt fel-al� Sirius, k�zben hevesen gesztikul�lva.

- Ezt… nem is tudtam… Sose tudtam, hogy van csal�dja… - motyogta James.

- Nem biztos, hogy „van” – nyomta meg a sz�t Lily. – Lehet, hogy m�r… nem �lnek… Ez megmagyar�zn�, mi�rt volt ennyire m�rges…

- Akkor is… te j� �g! – s�hajtott Lupin. – Ez hihetetlen…

- �s Harry tud r�la! – fakadt ki Sirius. - �s simogatta az arc�t, meg �lelgette, meg minden! Miut�n lehordott minket James-szel a s�rga f�ldig! Mintha semmi sem t�rt�nt volna! Harry m�g s�rt is, �gy megb�ntotta �t, de m�gsem haragudott r�.

- Hihetetlen… - meredt maga el� Remus. Felr�mlettek el�tte az elm�lt ny�r azon pillanatai, melyeket Perselus t�rsas�g�ban t�lt�tt; minden sz�, melynek akkor nem tulajdon�tott jelent�s�get… dolgok, melyek teljesen furcs�nak �s idegennek hangzottak egy �rzelemmentesnek �s mag�nyosnak hitt f�rfi sz�j�b�l… Sok dolog most �j �rtelmet nyert sz�m�ra…

- Sz�val ez a helyzet – fejezte be Harry. – El kell kapnunk j�v� h�tf�n azt a baglyot, amely levelet pr�b�l k�zbes�teni Piton professzornak. Malfoy is seg�teni fog elvileg, de vele majd besz�lnek a tan�rok, vagy akik akarnak, mert �n h�nyok t�le. A l�nyeg, hogy a mad�r s�rtetlen maradjon, �s eljusson Dumbledore professzorhoz.

- �s mi�rt nem k�ldenek fel egyszer�en egy Immobilus-b�b�jt a leveg�be? Azzal mozdulatlann� dermedne az �sszes �llat – mondta kicsit bossz�san Cho.

- Postabaglyokra nem hat az Immobilus-b�b�j, Chang – vetette oda Stebbins. – K�l�nben mindenki k�nny�szerrel levad�szhatn� a madarakat az �gr�l, hogy ellophassa a k�zbes�t�sre v�r� leveleket.

Harry n�m�n n�zte a l�nyt.

- Cho, ha nem akarod csin�lni, ink�bb most sz�lj, �s beszervez�nk p�r hajt�t, vagy mittudom�n…

- Nem mondtam, hogy nem vagyok benne – csillant meg a l�ny szeme elsz�ntan.

- Rem�lem, Malfoy nem fogja mag�nsz�mnak v�lni a dolgot – s�hajtott Stebbins. – Semmi kedvem a baglyokon k�v�l m�g vele is b�bel�dni – mondta fintorogva, mintha valami magas l�r�l besz�lne. – Az�rt rem�lem, ti se nagyon fogtok majd akad�lyozni – tette hozz�, olyan p�khendi fintor k�s�ret�ben, hogy azt lehetett hinni, valaki meg�tkozta egy ilyen kin�zettel. – Chang, te az el�z� tan�vben se teljes�tett�l valami… kiemelked�en… Potter – vigyorodott el k�nyszeredetten -, te meg ugye kihagytad szinte az eg�sz �vadot. Gondolom, kell egy kis id�, m�g �jra beler�z�dsz… a dolgokba. Ha lehet, h�t kapja el az, aki a legjobb k�z�l�nk… Nos… akkor h�tf�n – intett fel�j�k, majd lebeg� tal�rral visszament az �p�letbe.

Harry �s Cho egy darabig d�bbenten n�zt�k a t� mell�l, ahol eddig tan�cskoztak, majd a fi� elfintorodott.

- Mekkora egy h�lyag!

Cho nevet�sben t�rt ki, �s Harry se tudta meg�llni mosolyg�s n�lk�l.

- Az h�t.

Egy r�vidke percre tal�lkozott a pillant�suk, majd zavartan elfordultak.

- Akkor… szerintem menj�nk is vissza…

- V�gre! V�v�s! – d�rzs�lte �ssze a tenyer�t Harry, az �lt�z�ben, m�g a t�bbiek begombolt�k magukon a feh�r v�d�ruh�t. Az eg�sz hatodikos �vfolyam jelen volt, kiv�telesen. Nagy volt ugyan az �rdekl�d�s, de a nagytermet nem lehetett minden alkalommal �trendezni �s felforgatni, ha egy csoportnak v�v�s-�r�ja lett volna. Emellett az �t�lt�zk�d�s �s a bemeleg�t�s is sok id�t elvett az �r�b�l. �gy minden �vfolyamon egy�tt gyakoroltak a k�l�nb�z� h�zak di�kjai, gyakran ak�r egym�s ellen is.

- Helyes, l�tom, k�szen vagytok – mosolygott Remus a l�nyokra, akik hamarabb v�geztek az �lt�zk�d�ssel. – Padma, Mandy, szeretn�m, ha ti vezetn�tek a bemeleg�t�st, a megbesz�lt szab�lyok szerint, am�g �n Harrynek �s Hermionenak megmutatom azokat az alapm�veleteket, amiket ti m�r megtanultatok.

- �h, j�nnek m�r a fi�k is! – vigyorgott Parvati. – Mi tartott ilyen sok�ig, kisl�nyok? Mi sokkal hamarabb k�szen voltunk!

- Nagyon vicces, Miss. Griffend�l – fintorgott Terry Boot, a minden cs�nyben benne lev� holl�h�tas fi�. – Gondolom, a nagy siets�gben nem is vett�tek �szre, hogy v�gign�zt�k az �lt�zk�d�seteket. Csup�n emiatt k�st�nk – riposztolt a fi� el�gedett vigyorral.

A l�nyok persze r�gt�n h�pogni kezdtek a felh�borod�st�l, �s mind Remust nyaggatt�k, hogy b�ntesse meg a fi�kat.

- Ugyan, Susan, biztos vagyok benne, hogy csak vicceltek – nyugtatgatta �ket a professzor. – Gyer�nk, gyerekek, kezdj�tek a bemeleg�t�st, hogy t�bb id�nk maradjon az �j mozdulatokra. Ez mag�ra is vonatkozik, Mr. Malfoy! – mondta er�sebben, mivel Draco �pp heves p�rbajt v�vott Nott-tal.

Harry d�bbenten n�zte, milyen �gyesen b�nik Malfoy a peng�vel. A mozdulatair�l l�tni lehetett, hogy �vek �ta ismeri �s gyakorolja �ket, csiszolja, hogy m�g t�k�letesebbek legyenek. Messze az �vfolyam f�l�tt �llt a k�pess�geit l�tv�n, Remus azonban nem hagyta, hogy kib�jjon a k�z�s tanul�s al�l. A fi� vicsorogva, de engedelmeskedett a felsz�l�t�snak, de m�g volt ideje k�ldeni egy kev�ly pillant�st Harrynek. A diadalittas mosoly ott cs�cs�lt ajkain, �lvezve, hogy ebben a t�rgyban vitathatatlanul � a jobb, �s nem Potter.

Am�g Harry igyekezte olyan k�nnyeds�ggel ut�nozni Remus mozdulatait, mint ahogy a f�rfi tette, addig Hermione kicsit nehezebb esetnek bizonyult. Gyakran szinte g�rcs�sen pr�b�lt ragaszkodni minden apr� mozzanathoz, ami megnehez�tette a halad�st. Hi�ba koncentr�lt, a maximalizmusa most ellene dolgozott. Min�l �sszetettebb volt egy l�p�s, ann�l idegesebben fogott neki, �s nem ritk�n m�g a saj�t l�b�ban is elbotlott a nagy igyekv�sben.

- Mi van, Granger? Csak nem bosszant, hogy ebb�l a t�rgyb�l is olyan h�lye vagy, mint j�sl�stanb�l? – kuncogott Pansy Parkinson.

- A mugliknak nincs ehhez �rz�k�k… - s�hajtott Millicent.

- Ne is t�r�dj vel�k, Hermione – vigasztalta a l�nyt a holl�h�tas Sarah Fawcett. – Neked m�g ez az els� �r�d, �rthet�, hogy nem tudsz annyit, amennyit �k…

Remus „egy-kett�-sz�r!-ja k�zben n�h�ny tan�r az ajt� rejtek�b�l �s a bolt�vek m�g�l leste a di�kokat. McGalagony professzor a b�szkes�gt�l d�lled� mellkassal n�zte a h�z�nak Patil-l�ny�t, aki ikertestv�r�vel egy�tt kifejezetten �gyesnek bizonyult. Mosolyogva mutogatta a t�bbieket is F�lig Fej N�lk�li Nicknek, aki h�mm�gve b�logatott. A V�res B�r� is megtisztelte jelenl�t�vel a gy�lekezetet, ami azt jelentette, hogy H�borc szerencs�sen t�vol maradt az �r�r�l, megk�m�lve mindenkit a tr�f�it�l. Frics �r a macsk�j�t simogatva �llt az ajt�ban, �s kiss� hunyorg� szemekkel n�zte, mekkora a ny�zsg�s �s felfordul�s a teremben. Hol itt a rend, amely a b�k�s �tkez�sekkor uralkodni szokott? Az asztalok f�lretologatva �lltak a faln�l, hely�ket kiter�tett gyakorl�fel�let foglalta el, a padl�t v�d�burkolat fedte. P�stok is �lltak, egym�s mellett, noha a di�kok m�g nem voltak azon a szinten, hogy egym�s ellen k�zdjenek.

Susog�st hallott maga mellett. Oldalra lesett, �s l�tta, hogy az igazgat� is meg�rkezett. Dumbledore gyorsan v�gigszeml�lte a cs�d�letet a teremben, nem titkoltan Harryre pillantott, majd mosolyogva tovas�t�lt.

Rowena azon a helyen �llt, ahol a tan�ri asztal szokott lenni. Fel�lt annak sz�l�re, majd Pitonra mosolygott.

- �gyesek, nem?

A f�rfi n�ma s�hajt�ssal v�laszolt.

- N�latok nem kellett ilyesmit tanulni?

- Az ap�m nem foglalkozott ilyesmivel – pillantott vissza Perselus.

- M�r n�lunk sem volt hagyom�nya, pedig az ap�m m�g tudott v�vni fiatalkor�ban. A kardja m�g most is ott l�g a kandall� felett, otthon…

Rowena most sokkal lezserebben volt fel�lt�zve, mint �ltal�ban. Sz�k mugli farmernadr�g volt rajta, �s egy v�r�s, spagettip�ntos top. Dekolt�zsa igencsak kih�v� volt, melltart�j�nak p�ntja is el�villant n�ha. A l�tv�ny a tradicion�lis, var�zsl�csal�dban feln�v� di�kok k�r�ben nem kis megbotr�nkoz�st v�ltott ki, a mugli-ivad�kok azonban d�jazt�k a n� v�ltoz�kony k�lsej�t.

- Harry �gyes, nem gondolod?

- Ez az els� �r�ja. M�g t�l mereven csin�lja.

- De tudod milyen: ha valami nem megy, �gyis fogja gyakorolni…

Perselus csak s�hajtott egyet.

- Mi a baj?

- Nagyon �sszej�tt most minden…

- M�g mindig a mumus miatt szomorkodsz?

- A levelek jobban aggasztanak.

- M�g mindig nem rem�nykedsz?

- Nem szabad ilyesmibe kapaszkodnom. Sokkal ink�bb tartok att�l, hogy a hal�lfal�k �llnak a dolog m�g�tt.

- Azt hiszed, zsarolni akarnak?

- Att�l f�lek, hogy van mivel zsarolniuk…

- Hogy n�luk van a fiad? – s�padt el Rowena. – Vagy n�luk volt?

- De mi�rt? Mi�rt v�rtak volna ennyi ideig? – �lelte �t mag�t Perselus.

- H�tf�n rem�lj�k, minden kider�l – simogatta meg a karj�t a n�.

- Mit besz�lt�l Choval? – k�rdezte Ron, mik�zben vas�rnap d�lel�tt Roxmorts utc�in s�t�lgattak. � �s Hermione fogt�k egym�s kez�t, �gy ker�lgett�k a szembe j�v�ket.

- Semmi k�l�n�set. De v�gig �reztem rajta, hogy azt szeretn�, ha megfogn�m a kez�t.

- M�r semmit nem �rzel ir�nta, ugye? – puhatol�zott Hermione.

- �h, dehogy. Semmit. Olyan furcsa mindig, ha tal�lkozunk. Hiszen t�bb, mint k�t �vig bele voltam z�gva, meg minden… M�g ebbe a k�v�z�ba is elj�tt�nk – s�hajtott, �s ben�zett a fiatalokkal telezs�folt helyis�gbe.

- �… Harry…

- Az a helyzet, hogy…

- Szeretn�nk bemenni Ronnal ide…

- Kettesben – tette hozz� bar�tja.

Harry egy pillanatig bamb�n pislogott.

- �, persze, menjetek csak – legyintett lemond�an, �s elindult a m�sik ir�nyba.

Mindenkinek volt valaki t�rsa, akivel m�szk�lhatott. Az �sszes bar�tja �s ismer�se csoportba vagy p�rba ver�dve r�tta az utc�kat, ki az egyik �zletb�l, be a m�sikba. Csak � volt egyed�l, �s ez borzaszt�an nyomaszt� volt sz�m�ra.

- Harry – kopogtatta meg a jobb v�ll�t valaki h�tulr�l.

Arrafel� fordult, de nem l�tott senkit.

- Hell� – kacsintott bal oldal�n Fred.

- Fred!

- Hall�!

- George! - bukkant fel a m�sik iker a m�sik oldalon. – Ti meg hogy ker�lt�k ide? – �lelte meg �ket boldogan.

- Sz�mba vesszek a konkurenci�t – intett az egyik�k Zonk� Csodabaz�rja fel�.

- Konkurencia? Hiszen ezen n�ttetek fel, m�g idej�rtatok!

- Tulajdonk�ppen �zletet akarunk nekik aj�nlani. Van egy p�r sp�ci �j tal�lm�nyunk, amiket szeretn�nk, hogy �k is forgalmazzanak.

- �rtem… - mosolyodott el Harry. �r�lt, hogy viszont l�tta a Weasley-ikreket.

- �s te? Hogyhogy egyed�l?

- A kis galambok megint turb�kolnak, �n meg mehetek a dolgomra… - s�hajtott bar�tjuk. – Mindegy, legal�bb veszek Ginnynek valami finoms�got a M�zesfal�sban. Most otthon pihen. Edz�s k�zben kicsit megh�z�dott a karja.

- T�nyleg, hogy j�tszik az �j csapat?

- V�g�lis eg�sz j�k… csak szokatlan vel�k lenni. Am�g veletek, a r�gi csapattal j�tszottunk, teljesen m�s volt minden.

- Meg kell szoknod �ket. Ut�na m�r minden menni fog.

- Bizony, mag�t�l.

Fred k�rbek�mlelt.

- Keresel valakit?

- Igen – mondta az elny�jtva.

- Tudod, nem egyed�l j�tt�nk.

- Nocsak, kivel? – csillant fel Harry szeme. – Csak nem… csajokkal?

- Egy csajjal! – pontos�tott George.

- N�zd, ott is van, Zonk� el�tt – mutatott egy ir�nyba Fred.

Harry egy magas, sov�nyka l�nyt pillantott meg. Hossz�, �benfekete haja volt, �s k�zel hajolva tanulm�nyozta a csodabaz�r kirakat�t. Farmernadr�g volt rajta, �s egy vil�gos sz�n� top, de v�llait fekete tal�r fedte. Kortyolt egyet a n�la l�v� �d�t�s �vegb�l, majd visszacsavarta a kupakot.

- Szemreval�… - hunyorgott Harry. – Csak… kicsit… hogy is mondjam… lapos. Gondolom, �rtitek… - mondta zavartan vigyorogva.

- R� se r�nts – legyintett Fred.

- Melyik�t�k j�r vele?

- Tudod, Harry – �lelte �t huncutul George a nyak�t – mi, mint j� testv�rek, megosztozunk mindenen.

- Micsoda? – h�rd�lt fel Harry. – Ti… mindketten… ? – mutatott hol az egyikre, hol a m�sikra.

A k�t fi� komoly arccal b�lintott – Harry rosszat sejtett, hiszen ha �k �gy n�ztek, am�g�tt mindig rejt�z�tt valami turpiss�g.

- Nem t�l bizarr ez �gy egy kicsit?

- Nem b�njuk.

- Hiszen tudod, hogy �let�nkben nem voltunk norm�lisak!

- �s �… mit sz�l hozz�?

- Nagyon �lvezi a dolgot!

Harry �rezte, hogy elpirul.

- Gondoljuk, �rted… - kacsintottak az ikrek.

- �r�let…

A l�ny vigyorogva b�lintott, majd fel�j�k kezdett el szaladni.

- �gy n�z ki – mondta -, nekik m�g nincs a v�mp�rfog-n�veszt�b�l. J� p�nz�rt el lehet majd ad… �, hell� – vette �szre v�g�l Harryt is.

- Chloe, � itt Harry Potter. Tudod, m�r sokat mes�lt�nk r�la.

A l�ny kezet ny�jtott, �s hunyorogva m�regette az el�tte �ll� fi�t.

- Szia. �r�l�k, hogy megismerhetlek.

Harryt szinte elvar�zsolt�k a hatalmas, zaf�rk�ken csillog� szemek. Olyan sz�p arca volt ennek a l�nynak! Tal�n egy kicsit vad, olyan atl�tikus alkata, de kifejezetten sz�p arca.

- Sz-szia – ny�gte kis id� m�lva.

- A fi�k t�nyleg sokat besz�ltek r�lad. Hogy irigyeltem �ket, hogy veled egy�tt j�rhattak iskol�ba! V�gre tal�lkozhatunk szem�lyesen! – lelkendezett. – Menj�nk �s igyunk meg egy vajs�rt! Na?

M�r szaladt is el�re a H�rom Sepr� fel�.

- El�sz�r van Roxmortsban…

- N�zd el neki…

- Basszus, ez a csaj iszonyat aranyos! – vigyorodott el Harry. – Figyeljetek, nem akartok a testv�retekk� fogadni?

Odabent sz�pen le�ltek egy n�gyszem�lyes asztalhoz. Madame Rosmerta hozott is nekik r�gt�n nyolc �veg s�rt, amit hamar benyakaltak. Harry v�lem�nye eg�sz id� alatt nem v�ltozott a l�nyr�l. �letreval�nak �s vid�mnak t�nt, pont olyannak, amilyen az ikrek mell� kell. Nem volt kimondottan n�ies a teste, de volt valami vonz� az eg�sz l�ny�ben, amit Harry nem tudott megmagyar�zni. Tal�n a sz�p szemei, gondolta…

- �s k�pzeld, Harry, rajtam pr�b�lt�k ki ezt a v�mp�rfog-n�veszt� cukrot – mondta nevetve. – K�pzelheted, hogy f�ltem, hogy v�gleg t�nkrev�gja a fogaimat.

- Hogy m�k�dik ez a cukor?

- Tess�k, �gy n�z ki – tolt el� Fred egy szimpla, feh�r, puha cukork�t.

- Mindegy, ha r�god vagy szopogatod. A hat�sa ugyanaz.

- Amint elfogyott, a fogaidban bizserg�st lehet �rezni. Mintha leh�zn�k benn�nk a v�c�t, azt hiszem.

- Uh…

- �s a szemfogaid megn�nek.

- M�r dolgozunk a b�v�tett v�ltozaton…

- Amolyan extra-kiadv�nyon…

- Annak az lenne a l�nyege, hogy a fogakat v�ress� is tegye…

- �llati brut�lisan n�zne ki!

- Azzal lehetne csak igaz�n ijesztgetni a n�pet!

- R�mesek vagytok! – vigyorgott Harry. – A m�ltkori cukrotokt�l is az orromon l�gott ki a nyelvem!

- Ja, az!

- Az egy nagyon �des kis tal�lm�ny…

- Sz�p eml�kek f�z�dnek hozz�… - kacsintott George.

Madame Rosmerta hozott m�g egy k�rnyi s�rt.

- Most nem hozunk semmit aj�nd�kba…

- Ugyan, semmi baj. Mindig csak �dess�get zab�lunk, m�g a v�g�n meg fogjuk unni. Csak Ginnynek akarok venni valami sz�pet. K�r, hogy ott kellett maradnia egyed�l…

- Na �s mondd csak, Harry – b�kd�ste meg Fred a k�ny�k�vel -, mi van k�zted �s Ginny k�zt?

- Jaj, sr�cok, ne kezdj�tek el ti is, mert kiakadok! Ron is folyton ezzel j�n! Semmi nincs k�zt�nk, mi bar�tok vagyunk.

Sz�pen elmes�lte az �sszes f�lre�rt�st, ami nem olyan r�g megt�rt�nt vele. Az ikrek majd megszakadtak a r�h�g�st�l, Chloe azonban csendben itta a szavait. Harry sokszor zavarba j�tt �s elpirult, valah�nyszor meg�rezte mag�n a l�ny tekintet�t. Ilyenkor mindig mosolyogva folytatta mond�k�j�t.

-… pedig csak egy k�gy�t pr�b�ltak meg kiszedni a szekr�ny al�l. Hogy az �gbe’ jutott eszembe ilyesmi? – forgatta meg a szemeit, majd kortyolt egyet a s�rb�l.

- Nem tudom, hallod, de esk�sz�m, nem lenn�k a helyedben – veregette meg a v�ll�t George.

Kiny�lt a H�rom Sepr� ajtaja, �s egy csapat mardek�ros l�pett be rajta, �l�k�n a k�t prefektussal, Dracoval �s Pansyvel.

- N�zzenek oda – sz�lalt meg a fi� fennhangon. – K�t Weasley-patk�ny! Mit kerestek ti itt? Azt hittem, m�r kirep�ltetek Roxfortb�l!

- Kirep�ltek, ez j�! – vihogott Monstro az olcs� po�non.

Chloe kezei �k�lbe szorultak.

- Hagyd! – suttogta Fred, megszor�tva a l�ny csukl�j�t.

- Ink�bb menj�nk – aj�nlotta George. – Semmi kedvem egy ilyen lepra t�rsas�ggal egy leveg�t sz�vni – tette hozz� fennhangon.

- Hogy mer�szeled, te mocskos…

- Mocskos micsoda? Engem akarsz te le-s�rv�r�zni? Te, sz�nalmas hal�lfal�-ivad�k? T�gulj a szemem el�l! – vetette oda Fred undorodva.

Harry k�zben fizetett, �s vett m�g egy �veggel Ginnynek is a vajs�rb�l.

- Potter, hozz�d ill� a t�rsas�g! – ki�ltotta ut�na Malfoy d�h�ngve, de a n�gyes m�r csak foszl�nyokat hallott ebb�l, mert becsapt�k maguk m�g�tt az ajt�t.

- Ez a rohadt cs�t�ny m�g mindig itt van? – f�st�lg�tt George.

- Sajnos… Ne is foglalkozzatok vele, ne hagyjuk, hogy elrontsa a napunkat. Menj�nk a Zonk�ba, hogy le tudj�tok bonyol�tani a bizniszt.

Az �dess�gbolt szok�s szerint zs�fol�sig telve volt roxfortos di�kokkal, alig f�rtek be az ajt�n. A bolt tulajdonos�val az ikrek elkezdtek alkudozni, Harry pedig Chloe seg�ts�g�t k�rve �sszev�logatott Ginnynek egy tasaknyi finoms�got. Miut�n v�geztek, szomor�an, de b�cs�t vettek egym�st�l.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s