II. r�sz

P�r nappal k�s�bb, mikor m�r mindketten saj�t, griffend�les �gyukban �bredhettek, Harry hamarabb felkelt, mint a t�bbiek. Fel�lt�zk�d�tt, �s ki�lt az ablakba. Nem nyithatta ki t�ls�gosan, mert a hideg leveg�re biztosan fel�bredtek volna a szobat�rsai. El�gedetten horkantott, mikor megl�tta Dareling professzort a t� partj�n. Azonnal felpattant, felmarkolt egy mugli ceruz�t �s egy pergament, �s kirohant a szob�b�l. Kim�szott a portr�lyukon, �s mag�ra �lt�tte apj�nak l�thatatlann� tev� k�p�nyeg�t. Nem volt tilos reggel a folyos�n m�szk�lni, m�gsem akarta, hogy b�rkinek felt�nj�n a m�szk�l�sa. Az asztron�mia �r�kon haszn�latos torony fel� iramodott, �s lihegve felkaptatott a l�pcs�k�n. Mire fel�rt a nyitott tetej�re, m�r alig kapott leveg�t. Onnan azonban remek�l r�l�tott az eg�sz t�ra. �thajolt a der�kmagass�g� k�korl�ton, �s l�tta, hogy Rowena m�r az utols� k�r�ket futja. A professzor, �gy t�nt, val�ban elsaj�t�totta a korcsoly�z�s m�v�szet�t.

Nagyon s�rg�s lehetett, ha ennyire igyekezett vele, motyogta mag�ban Harry, rosszat sejtve. Le�lt, �s hunyorogva n�zte a jeget. A minden reggel �jratermel�d� h� teljesen t�lies hangulatot keltett, noha a f�k m�g csak most kezdt�k el hullatni leveleiket. A finom, h�feh�r porb�l azonban kirajzol�dtak azok a s�vok, melyeket a korcsolya sz�ntott. A t� viz�nek s�t�tk�k, m�r-m�r fekete sz�ne �ts�t�tt rajtuk, �gy Harry el�tt kirajzol�dott egy k�s�rteties szimb�lum. �sszerezzent �s elborzadt a l�tv�nyt�l.

- Teh�t erre utalhatott a k�nyv… - gondolta mag�ban. – �sszekapcsolhat� talizm�nm�gi�val! M�g mit nem! Ezzel k�nnyen ront�st al� lehet helyezni az eg�sz iskol�t!

Viszolyogva n�zte a csigavonalakb�l, h�romsz�gben pislog� szemekb�l, k�r�kb�l �s csillagokb�l �ll� szimb�lumot. El�vette a pergament, �s megpr�b�lta lerajzolni, amit l�tott.

Mikor Rowena elhagyta a jeget, a jel mintha halv�nyan, r�zsasz�n� f�nnyel megvillant volna, majd egybeolvadt a k�rnyezet�vel.

Harry nem tudta, mit v�rt. Elv�gre nem is merte rem�lni, hogy a S�t�t Jegyet fogja l�tni, m�gis jeges borzong�ssal t�lt�tte el a tudat, hogy a n� valami nagyon titokzatos dolgot m�vel – mostan�ban egyre gyakrabban. � lett volna az utols�, akir�l valamilyen s�t�t dolgot k�pzelt volna, de azt�n esz�be jutott, hogy az ilyen �rtatlannak t�n� csapd�kba m�r t�bbsz�r is beles�t�lt.

Gondosan elrejtette h�t a rajzot, �s m�g legjobb bar�tainak sem mutatta meg. Nem akarta el�tt�k gyan�ba keverni a n�t, am�g nincsenek megd�nthetetlen bizony�t�kai ellene. Az �r�kon azonban kev�sb� lelkesen viselkedett, �s ink�bb komor, rideg arcot v�gott. Ha a n� r�mosolygott, nem viszonozta, ami ugyan felkeltette a professzor �rdekl�d�s�t, de az �r�kon nem k�rdezhette meg t�le, mi a baja.

Sz�lei �s Sirius szellemalakja szint�n tudtak a rajzr�l, �s tan�cstalanul �lltak a dolgok el�tt. Egyik�k sz�m�ra sem volt felismerhet� a k�p, �s benn�k is ott bujk�lt az a sejtelmesen balj�s �rz�s, hogy Rowena esetleg rosszban s�ntik�lhat. A legjobban Sirius h�kkent meg. Nem is felt�telezett volna ilyesmit egykori kedves�r�l. Noha, eml�keztette mag�t �jra meg �jra, ahogy Harry is, tizenn�gy �v a Durmstangban, t�vol Roxfortt�l �s Dumbledore-t�l k�nnyen megv�ltoztathatja az embert…

- Mi van veled, Harry? – tett le el� Hagrid egy t�ny�rka s�tem�nyt.

�, a k�t prefektus, Ginny �s az ikrek te�zni voltak a vad�rn�l.

- Hogy? �h, semmi, csak elgondolkoztam.

- Az nem j� jel… - vigyorgott Fred.

- Nem bizony! Komoly betegs�g t�nete lehet…

- Szerintem fordulj azonnal Madame Pomfreyhoz…

- El�g legyen a boh�ckod�sb�l! – tolta le �ket Hermione. – Harry, mi foglalkoztat ennyire? Napok �ta ilyen vagy.

- Tal�n csak szokatlan volt �gy visszaz�kkenni a suliba… - f�llentette Harry. Bar�tai arc�r�l leolvasta, hogy ez egy�ltal�n nem gy�zte meg �ket. – Na j�l van, azon t�prengek mostan�ban, hogy fogok id�n j�tszani a kviddics-csapatban! – mondta cseppet haragosabban.

- Hm? – komorodott el hirtelen mindenki, ami arra engedett k�vetkeztetni, hogy bekapt�k a csalit.

- Megs�r�lt a kezem, �s �rzem, hogy m�g mindig nem gy�gyult meg teljesen. F�j, k�l�n�sen, ha sokat kell �rnom, a kardot pedig alig b�rom vele tartani. �gy nem fogok valami j�l j�tszani… Csoda, ha a sepr�n rajta b�rok maradni…

- Madame Pomfreynak vagy Piton professzornak biztosan van valami f�zete, amivel rendbe hozhatod a karodat, Harry – d�rm�gte Hagrid.

- Tudom… de nem vagyok benne biztos, hogy mind megengedett… Tudj�tok, a teljes�tm�nyn�vel� b�b�jok �s b�jitalok tiltottak…

- Hm… - merengtek el az ikrek is.

- De nem is csoda, hogy f�j – folytatta Harry, hogy min�l messzebbre ter�lje bar�tai �rdekl�d�s�t a val�di probl�m�t�l. – A muglikn�l h�napokig gy�gyul egy ilyen seb.

- Ez igaz – b�lintott Hermione egykedv�en.

- Nem tudom, mi lesz, ha ez a t�bbi csapat f�l�be jut… - s�hajtott Ginny.

- Szerintem az a koszos Malfoy csak az�rt csin�lta, hogy legal�bb �gy el�nyh�z jusson! – csapta oda Ron a b�gr�j�t az asztalhoz. – A kis szem�t!

- Ron, Malfoynak akkor szerintem eg�szen m�s dolgok j�rtak a fej�ben, mint a kviddics… - pillantott r� megrov�an Hermione.

- De hogy csak ennyivel meg�ssza… - motyogta az �ri�s bossz�san.

Mindenki ink�bb belekortyolt a te�ba, nehogy m�rg�ben valami illetlens�get mondjon.

Ak�rcsak Ginny megt�mad�s�b�l, Harry lesz�r�s�b�l is hatalmas botr�ny kerekedett ki. A miniszt�rium beid�zte Malfoyt, valamint szinte minden szemtan�t, �s mindenkivel t�bbsz�r is elmondatt�k, mit l�ttak. A di�kok nagy r�sze m�g sohasem ker�lt kapcsolatba a var�zsl�k b�r�skod� test�let�vel, �gy sokan remegve �lltak el�j�k. Vallom�saik azonban egy�rtelm�en bizony�tott�k, hogy Malfoy sz�nd�kosan cselekedett: hiszen miut�n megsebes�tette Harry v�ll�t, l�thatta, hogy fegyvere �les �s vesz�lyes, m�gsem hagyta abba a v�v�st. Mivel azonban Harry �nsz�nt�b�l v�llalta a p�rbajt, nem lehetett teljes m�rt�kben Dracot hib�ztatni. A fi�t anyja is t�mogatta, mind�ssze annyit hozz�f�zve a t�rt�ntekhez, hogy „a fia nem tett semmi rosszat”. A test�let nem f�ggesztette fel Malfoy tanul�i st�tusz�t, de prefektusi jogait megvont�k t�le, melyet Blaise Zabini kapott meg helyette.

Utols��rt persze nagyon d�h�s volt Draco. Eddig minden hatalm�t �gy �lhette ki, hogy prefektusi volt�ra hivatkozva sorra osztogatta a parancsokat �s b�ntet�seket. Most azonban semmiben sem k�l�nb�z�tt t�bbi di�kt�rs�t�l, �gy m�r nem tehetett semmit. S�t, a h�r hallat�n azok, akiket r�gebben folyton megb�ntetett, most v�rszemet kaptak, �s nem ritk�n cs�fond�ros megjegyz�seket tettek r�, ha elhaladtak mellette a folyos�n.

- Mindegy – legyintett Harry. – Hagyjuk. �gyse tehet�nk ellene. Ezt a m�sf�l �vet meg csak kib�rjuk valahogy…

Piton professzor is, �gy t�nt, teljesen megbolondult – legal�bbis azok sz�m�ra, akik nem tudtak fia l�tez�s�r�l. A b�jitalok mestere minden �r�n m�shol j�rt gondolatban. Kiosztotta az elv�gzend� feladatokat, majd h�mm�gve, mosolyogva s�t�lgatott, b�jital-hozz�val�it szagolgatta, vagy… Vagy leg�jabb h�bortj�nak h�dolt. A Lamerint�l kapott nyulat szinte mindig maga mellett akarta tartani. Az �r�kon mindent elpakolt a tan�ri asztalr�l, kitette ketrecest�l az �llatk�t, �s v�gig benne gy�ny�rk�d�tt. Volt, amikor kiengedte a j�sz�got, hadd m�szk�ljon az asztalon, s�t, szinte mindig hozatott neki friss z�lds�get a konyh�r�l. Sal�t�val �s r�p�val t�mte, m�g szerencs�tlen tapsif�les j� k�v�r nem lett. Amikor m�r nem b�rt t�bbet enni, leheveredett, �s b�k�sen t�rte �j gazd�j�nak simogat�s�t.

- �n mondom nektek, szerintem valamilyen k�s�rlethez akarja felhaszn�lni – suttogta Seamus.

- Ja, biztos j�l fel akarja hizlalni, hogy azt�n… megm�rgezze vagy mi.

- Jaj, szeg�ny! – szipogott Parvati. � k�l�n�sen szerette az ilyen kis r�gcs�l�kat.

- �t is olyan �vegbe akarja rakni, mint a t�bbit a polcon! – motyogta Lavender.

- Szerencs�tlen kis j�sz�g! – jajvesz�kelt Padma. – Milyen gyan�tlanul eszegeti azt a sal�talevelet!

Harry�k j�kat mosolyogtak az ilyen �s hasonl� pletyk�kon.

- Harry! – sz�l�totta oda mag�hoz Rowena a fi�t az egyik el�k�sz�t� ut�n. Mindenki m�s m�r csomagolt, n�h�nyan pedig m�r el is hagyt�k a termet, finom vacsor�t rem�lve.

- Igen, tan�rn�? – fordult fel�je Harry kifejez�stelen arccal.

- Harry… Mi�rt �rzem �gy, hogy mostan�ban ker�lsz engem? – sand�tott r� a n� ellen�llhatatlanul.

A fi� azonban megemberelte mag�t, �s azt hajtogatta legbel�l, hogy nem fogja hagyni, hogy a n� sz�ps�ge elterelje a gondolatait a probl�m�r�l.

- �… ez… nem is igaz – mosolyodott el k�nosan. – Nekem csak… sok a tanulnival�m… Igen, sokat kell tanulni mostan�ban – hadarta. – �s kicsit f�radt vagyok emiatt…

Rowena �sszevonta a szem�ld�k�t.

- Biztos? Tudod, hogy ha valami baj van, nekem elmondhatod…

- �h… biztos – v�gta r�. Valahogy nem tudott olyan k�nnyed�n hazudni a n�nek, mint rem�lte. – Nekem most… - intett az ajt� fel� fintorogva.

- Nincs kedved meginni velem egy forr� csokit?

- �h… de… De, majd egyszer beugrom. Ha nem zavarok – tette hozz� Harry siet�sen, fura arcot v�gva.

- J-j�. V�rni foglak…

- Viszontl�t�sra – rohant kifel� az ajt�n a fi�.

Harry, egy pergamennel a kez�ben idegesen �llt meg Remus szob�j�nak ajtaja el�tt. Gy�r�gette m�g egy kicsit a pap�rt, mag�ban elmotyogta, mit is fog mondani, majd kopogott.

- Tess�k! – hallotta Remus tompa hangj�t bentr�l.

Harry bel�pett, de amint becsukta maga m�g�tt az ajt�t, �sszeugrott a gyomra. Ron �s Hermione ott �ltek Lupinn�l – �s te�ztak. Csal�dott pillant�st vetett r�juk, hiszen azt hitte, ezen m�r t�l vannak. Majd eml�keztette mag�t arra, hogy nem emiatt van most itt.

- Remus… szia… - mosolygott a f�rfira, mikor az kedvesen �dv�z�lte. Egyszer�en nem tudott volna mogorv�n r�n�zni. – Kellene nekem egy… al��r�s, ide. N�zd csak - ny�jtotta �t a cetlit.

Lupin tanulm�nyozta egy ideig a lapot, majd k�rd�n felpillantott.

- A z�rolt r�szlegben vannak – mosolygott Harry k�nosan.

- Ezek ink�bb b�b�jtan k�nyveknek t�nnek…

- Igen! Az… el�k�sz�t�re kell…

- Hogyhogy nem Flitwick professzort k�rted meg?

- A tan�riban azt mondt�k, elment valahova… �s gondoltam, te tal�n…

- Persze – pillantott Remus hirtelen a k�t prefektus fel�. – Al��rom, semmi gond… - ny�lt a penn�j��rt.

Harry szemeiben moh� f�ny csillant, de mikor Lupin �jra felpillantott, csak mosolygott egyet, mintha semmi sem t�rt�nt volna.

- K�sz�n�m.

- Nem iszol vel�nk egy te�t?

- �h… nem akarok zavarni… - n�zett rajtuk v�gig kicsit fintorogva.

- Nem zavarn�l…

- Sejtem – szusszant Harry. – Megyek is – lobogtatta meg a pergament. – M�g dolgom van.

Azonnal a k�nyvt�r fel� vette az ir�nyt. Egy csom� v�gz�st tal�lt az asztalokn�l, akik m�r most megkezdt�k a felk�sz�l�st az �v v�gi vizsg�ikra. Egyenesen a k�nyvt�ros pultja el� l�pett, �s �tny�jtotta a list�j�t. A n� gyanakodva v�gigm�rte, majd beengedte a z�rolt r�szlegre.

Harry odal�pett az utols�el�tti polchoz, ahol a b�b�jokkal, szimb�lumokkal �s jelk�pekkel foglalkoz� k�nyvek voltak. S�hajtva jegyezte meg, mennyi k�l�nb�z� k�tet sorakozik a polcokon. Leemelte h�t az els� nyolc darabot, �s d�l�ng�lve az egyik asztalhoz cipelte �ket. Le�lt, kihajtogatta maga el�tt a rajzot, amit k�sz�tett, �s felcsapta az els� k�tetet. Gondosan elbarik�dozta mag�t a marad�k k�nyvvel, �s sorra vette a k�l�nb�z� �br�kat. Volt k�zt�k n�h�ny igen bonyolult �s �rdekes szimb�lum, k�t �s f�l k�nyv �s h�rom �ra m�lva azonban m�r kezdte �gy �rezni, hogy �sszefolynak a szemei el�tt a bet�k �s �br�k. S�hajtva becsukta az el�tte hever� p�ld�nyt, majd felmarkolta a t�bbivel egy�tt, �s be�llt a k�nyvt�ros n� pultja el�tt k�gy�z� sorba, hogy lepecs�teltethesse �s felvihesse �ket a szob�j�ba.

Harry feje m�r sokadszorra hanyatlott h�tra a p�rn�ra.

- Kid�l�k…

A mellette fekv� Ginny elmosolyodott.

- Hamarabb kellett volna elkezdeni – mondta pajkosan.

- No, az�rt m�r �gy is csak �th�velyknyi hi�nyzik! – horkant fel Harry. – R�ad�sul a tint�m is ki fog fogyni… - emelte fel a szinte �res �veget keser� fintorral.

- Majd vesz�nk a h�tv�g�n Roxmortsban. Most �gyis lemehet�nk.

- Addig nem fog kitartani…

- Majd adok, no! Elj�ssz velem v�s�rolni?

- Honnan van neked p�nzed? – pillantott r� Ron gyanakodva a m�sik �gy fel�l.

- Semmi k�z�d hozz�! Egy�bk�nt meg sp�roltam – vonta meg a v�llait Ginny. – Van, aki nem t�ri el mindennap a tint�s�veg�t… Sz�val elj�ssz, Harry? �ll�t�lag ny�lt most egy �j tal�rszab�szat az �r�szerbolt utc�j�ban.

- Persze. Konkr�tan mit akarsz venni?

- Egy-k�t fekete szokny�t…

- Mi�rt j�rsz mostan�ban mindig csupa feket�ben? M�r annyiszor meg akartam k�rdezni – faggat�zott Hermione.

- Csak – felelte a l�ny sejtelmesen. – Mert tetszik.

- Mondjuk, illik is a hajad sz�n�hez – simogatta meg az arc�t Harry. – Mehet�nk. Ki tudja, m�g a v�g�n �n is tal�lok magamnak valamit…

- Azt hittem, edz�s lesz a h�tv�g�n… - morogta Ron.

- Azt hittem, az anyuk�ddal v�s�rolni mentek az Abszol �tra a h�tv�g�n – v�gott vissza Harry, utalva Ron egyik kor�bbi k�r�s�re. A k�t prefektust Mrs. Weasley elk�rte az iskol�b�l, hogy �j tal�rokat vehessenek, mert Ron olyan gyorsan n�tt, hogy a r�giek m�r a bok�j�t verdest�k.

- T�nyleg… - motyogta v�r�s haj� bar�tja, de az�rt hangj�ba nem kis s�rt�d�tts�g vegy�lt.

- Ez mi ez? – k�rdezte Ginny kuncogva, egy piros kis k�nyvet elemelve Harry szekr�ny�r�l.

- �, tedd csak le – nevetett Harry. – Az nem neked val�…

- Hogy �rted ezt?

- Tudom, milyen rossz �rz�s, mikor azt mondj�k a feln�ttek, hogy nem vagyunk el�g id�sek valamihez, most m�gis azt kell mondanom, hogy az m�g nem a te kezeidbe val�…

- De mi ez? – makacskodott a l�ny.

- Aj�nd�kba kaptam a kedvesemt�l… Nem �ppen gyerekeknek sz�l� t�rt�netek vannak benne…

- �gy �rted… erotikusak? – jelent meg kac�r mosoly Ginny arc�n. R�gt�n ki is nyitotta a k�nyvet.

- Te tudod… k�pekkel illusztr�lt kiad�s…

Ginny kuncogva olvasgatta �s lapozgatta, majd egyszer r�m�lten huhogva becsukta. F�lig v�r�s�d�tt.

- �n sz�ltam – k�z�lte Harry vigyorogva, fel sem pillantva a j�sl�stan h�zi feladatb�l.

- Miket adsz te a h�gom kez�be? – vetett r� egy morcos, s�t�t pillant�st Ron.

Harry azonban csak mosolygott, �s d�dolgatva befejezte az irom�nyt.

- Sz�val annak ellen�re, hogy kib�k�lt�nk, meg minden, m�g mindig k�l�nck�dnek – rugdosta a port cip�j�nek orr�val Harry, mik�zben Roxmorts utc�in s�t�lgattak. – Pedig most t�nyleg megemberelem magam. Azt se mondhatj�k, hogy goromba vagyok. Ennek ellen�re a minap megint elkaptam �ket, hogy n�lk�lem te�ztak Remusn�l…

- Nem csak veled mehetnek te�zni Lupin professzorhoz. �k is ismerik a Rendet, ismerik bel�le Lupint, m�ghozz� nem kev�ss�, ott voltak tavaly a miniszt�riumi k�zdelemn�l… Lehet, hogy csak �ket h�vta meg, t�ged nem.

- Ez akkor is szem�t dolog. Ann�l jobban nem ut�lok semmit, ha azok a bar�tok, akik rajtam kereszt�l ismerkedtek meg, engem mell�zve egyre jobban megvannak…

- Ezt most mi�rt mondod? Lupin szeret t�ged!

- Biztos szervezkednek…

- R�meket l�tsz – s�hajtott Ginny. - Gyere, meg�rkezt�nk!

Harry, miel�tt a l�ny ber�ngatta volna, elolvasta a kirakati rekl�msz�veget: „Nyit�si akci�! A leg�jabb londoni boszork�ny-divat! K�t szoknya mell� bl�zt adunk aj�nd�kba!”

- N�zd, mennyien vannak! – lelkendezett Ginny.

- Hm… ja… - furakodott el�re a t�megben Harry. – Mi�rt ilyen sz�nes itt minden? – fanyalgott.

- �ll�t�lag ez a leg�jabb divat.

- Nem azt mondtad, hogy mostan�ban ink�bb feket�t szeretn�l hordani?

- De. H�tha van k�zt�k olyan, ami nem annyira sz�rny�… H�, n�zd ezt a bl�zt! – tartott maga el� egy v�llf�t, rajta egy f�lig-meddig �ttetsz�, fekete csipk�b�l k�sz�lt, magas�tott nyak�, r�vid ujj� bl�zt. – Csipkekeszty� is van hozz�! – ny�sz�tett a l�ny a gy�ny�r�s�gt�l.

- Sz�p – mosolygott Harry. – Gyer�nk, pr�b�ld fel, hadd l�ssam!

Am�g Ginny elv�gtatott az egyik f�lke fel�, maga is n�zel�dni kezdett. A f�rfi r�szlegn�l tal�lt is egy tetszet�s modellt. Egy s�t�tv�r�s h�mz�ssel d�sz�tett, fekete kab�t k�l�n�sen szimpatikus volt sz�m�ra. A keresztes-r�zs�s gombjai m�g jobban tetszettek, mint az egyszer�, s�rgar�z valamik a t�bbi kab�ton. A f�ldre tette a t�sk�j�t, levetette a tal�rj�t, �s a trik�j�ra felpr�b�lta a kab�tot. Forgol�dva n�zegette mag�t a t�k�rben, �s el�gedetts�ggel t�lt�tte el a l�tv�ny. Megn�zte, hogy tartozik-e hozz� nadr�g, majd azt is leakasztotta.

Ginny ekkor szaladt oda hozz�, teljesen kivirulva.

- N�zd! – p�rd�lt meg a tengelye k�r�l. – Na, milyen?

- Gy�ny�r�… vagy… - dadogta a l�ny l�tt�n. A sz�ps�ges bl�z t�k�letesen illett r�, kiemelve alakj�nak el�nyeit, kerekded kebleit.

- � Harry! Ezt biztos megveszem! �s n�zd, miket tal�ltam m�g! – mutatott fel egy p�r fekete szokny�t. N�melyik sz�k volt, �s a combj�n felv�gott, m�g a t�bbi k�nny� es�s�, finom, selyemszer� anyagb�l volt. – Ott h�tul a sarokban van m�g p�r hasonl� �s… Nah�t, hogy ez a kab�t milyen j�l �ll rajtad! – csillantak fel a szemei. – Ezt n�zted ki magadnak?

- H�t… csak �gy megtetszett. De hi�ba �ll j�l… nem hinn�m, hogy olyan s�r�n hordan�k ilyesmit…

- Ne csin�ld, Harry! Ha egyszer sz�p �s tetszik, mi�rt ne vehetn�d meg? Ki tudja, mikor lesz kedved vagy alkalmad viselni! Pr�b�ld fel a nadr�got is! – vonszolta a fi�t is a f�lk�k fel�.

Mindketten j� f�l �r�n kereszt�l boh�ckodtak a butikban. Harry �jra meg �jra meg�llap�totta, mennyire j�l mutat a kab�tban �s a hozz� tartoz� nadr�gban. �gy tett Ginny is, de neki nagyobb volt a sz�vf�jdalma: annyi p�nze nem volt, hogy minden darabot megvehessen, ami csak megtetszett. Szomor�an n�zegette hol az egyiket, hol a m�sikat, mikor az �ket kiszolg�l� elad�n� egy �jabb v�llf�t ny�jtott �t neki.

- Ehhez esetleg mit sz�lna?

A szoknya pomp�zatosabb volt, mint az �sszes t�bbi egy�ttv�ve – legal�bbis Ginny szerint. Fekete szat�n-r�tegeit csak �gy lebegtette az �zletben cik�z� huzat, anyaga finom, es�se pedig k�nnyed volt. A l�ny szinte �h�tattal vette �t a ruhadarabot.

- Pr�b�lja csak fel! – b�ztatta a kedves elad�n�.

Ginny keze az �rc�dula fel� siklott, �s mikor megl�tta az �sszeget, azonnal az arc�ra fagyott a mosoly.

- Kilenc galleon? – suttogta maga el�.

- Mi a baj, Ginny? – l�pett oda Harry, aki m�r becsomagoltatta frissen v�s�rolt �lt�z�k�t.

- K�sz�n�m, tal�n m�gse…

- Mi�rt nem pr�b�lod fel?

- Harry… - suttogta a l�ny, k�nos pillant�st vetve a ruh�ra. – Nekem egy galleonom sincs, nem hogy kilenc!

- Az�rt csak pr�b�ld fel – intett Harry.

A l�ny nagy nehezen, de hagyta, hogy betuszkolj�k a pr�baf�lk�be.

K�zben az elad� k�nyvelni kezdte a m�r kiv�lasztott ruhadarabokat, a k�t csinos szoknya mell� odat�ve a csipk�s bl�zt, ami �gy tetszett a l�nynak, plusz m�g egy inget, amit m�g ezen fel�l venni k�sz�lt. Becsomagolta, �s szatyorba rakta, majd mindketten izgatottan v�rt�k, hogyan fest majd Ginny a dr�ga szokny�ban.

A l�ny f�l�nken h�zta el a z�ld f�gg�nyt. Harry elt�totta a sz�j�t.

- Ez… csod�latos… - mondta mosolyogva.

- Val�ban az… de… tudod, hogy nem engedhetem meg magamnak…

- Ink�bb menj �s n�zz hozz� valami sz�p kis cip�t! Legyen egy kis sarka, az illik hozz�! A t�bbivel meg ne t�r�dj! – mondta lelkesen a fi� �s m�r ny�lt is az ersz�ny��rt.

- Harry, ezt nem teheted… Nem hagyom!

- Ginny! – l�pett oda hozz� Harry. – Figyelj, szeretn�m megvenni neked ezt a szokny�t… ha m�r a t�bbit nem hagyod. Azt szeretn�m, hogy �jra sz�pnek �rezd magad. �s ha ez csak egy szokny�n m�lik, h�t nem fogjuk itt hagyni. Biztos vagyok benne, hogy Graham is megvenn� neked, ha � lenne most itt helyettem.

Ginny ajkai remegni kezdtek, majd halkan h�pp�gve elv�konyodtak. �t�lelte Harry nyak�t.

- K�sz�n�m! Annyira… h�l�s vagyok, meg minden – t�r�lte meg az orr�t.

- Na, szaladj.

�jabb f�l �r�val �s egy csom� ruh�sszatyorral gazdagabban l�ptek ki az �zletb�l.

- Van kedved egy vajs�rh�z?

- �h�m – b�lintott Harry.

Vid�man baktattak a keskeny utc�csk�kon, �s l�tt�k, hogy sok roxforti tan�ruk szint�n ell�togatott a faluba. Az ikrek �pp Piton szemeinek szigor� keresztt�z�ben b�m�szkodtak az egyik kirakatn�l.

- Hell�! – k�sz�nt r�juk Ginny. – J� napot, professzor.

- Sziasztok – k�sz�nt r�juk egy fiatalos, n�i hang.

- Tonks! – ki�ltottak fel szinte mind. Piton megforgatta a szemeit. – H�t te hogy ker�lsz ide?

- Megl�togattam az �n im�dott v�rfarkasomat – kacsintott a n�. – Most m�g t�l sokan vannak a H�rom Sepr�ben, ez�rt �gy gondoltuk, b�m�szkodunk egy kicsit a t�bbiekkel…

- J�tt m�s is… - halk�totta le a hangj�t Harry – a Rendb�l?

- Csak R�mszem. Itt botladozik valahol – �llt l�bujjhegyre a boszork�ny, mintha keresn�. – Egy csom�t panaszkodott a k�ty�k �s pocsoly�k miatt…

- Szia – fogta meg a kezeit Remus, egy cs�kkal k�sz�ntve kedves�t. Rowena v�gigm�rte el�bb, majd kezet ny�jtott neki. �m k�zel sem volt olyan p�khendi �s modortalan, mint a k�t miniszt�riumi d�ma, Adelaide �s Lucinda. �k finom keszty�j�kkel legyezt�k magukat �s sz� n�lk�l od�bb �lltak.

- Mi van ezekkel? – t�n�d�tt Tonks.

- Hagyd, mindig ilyenek – legyintett Perselus.

- J�l hallottam, hogy mostan�ban nyulakat nevelgetsz?

Piton megh�kkent, �s egyb�l az ikrekre siklott ragadoz�-tekintete.

- Nagyon humoros – h�zta ki mag�t v�g�l. – Az a ny�l sokat jelent nekem.

- Perselus a fi�t�l kapta – tette hozz� Remus.

- Hm? Nem is tudtam, hogy van gyermeked – vonta fel a szem�ld�k�t meglep�dve Tonks.

Majd sejtelmes mosollyal hozz�tette:

- �regebb vagy akkor, mint hittelek.

- Nem vagyok v�nebb, mint Remus – riposztolt Perselus, utalva arra a nem csek�ly kork�l�nbs�gre, ami a boszork�ny �s Remus k�zt van.

Lupin sikeresen elv�r�s�d�tt, �gy kolleg�j�nak el�gedett mosoly �lt ki az arc�ra.

- Na �s h�ny �ves a gyermeked?

- Tizennyolc m�lt a ny�ron – mosolygott b�szk�n a f�rfi.

- Olyan id�s? Akkor nagyon fiatal apuka lehett�l… Vajon �gyes b�jital-f�z�sb�l?

- Nem sz�m�t, �gyes-e.

- Na, az�rt csak �r�ln�l, ha j�l menne neki. El�g g�z lenne, ha �gyetlen lenne…

- Azt se b�nn�m, ha olyan �gyetlen lenne, mint amilyen te volt�l. T�ged is csak Longbottom k�r�z le.

- Ez most �v�n aluli volt…

- Perselus, te tan�tottad Tonksot? – k�rdezte megd�bbenve Rowena. Ennyire fiatalnak nem is k�pzelte volna a boszork�nyt.

- �, bizony – �lt ki k�jes vigyor Piton arc�ra. – Eml�keze…

�m nem tudta befejezni a mondanival�j�t, mert k�t utc�val arr�bb r�m�lt sikolt�s has�tott kereszt�l a leveg�n. Mind felkapt�k a fej�ket, p�lc�t r�ntottak, �s arrafel� futottak. Harry �s Ginny is k�vette a p�ld�jukat, �m m�r az els� sarkon szembe rohan� emberekbe botlottak.

- Dementor! Dementor! – ki�ltozta egy v�nasszony az ablakb�l s�padtan.

Az emberek t�megesen rohantak fedez�kbe, �s barik�dozt�k el magukat a h�zakban. Mindenki menek�lt, �s, legnagyobb d�bbenet�kre Honeybourne �s Stainthorp is beszaladt az egyik k�nyvesbolt ajtaj�n, majd meglapultak a pult m�g�tt.

- Gy�va f�rgek! – sziszegte Perselus.

- Uramisten, mennyi! – suttogta Tonks, mikor az �sszes lebeg� alakot sz�mba tudta venni. – T�bb, mint �tvenen vannak!

- P�lc�t el�! – d�rm�gte a h�tuk m�g�tt Mordon. Piton �sszerezzent, majd megcs�v�lta a fej�t, �s �jra a fenyeget� alakokra pillantott.

- Ne t�volodjunk el nagyon egym�st�l! – aj�nlotta Rowena. – Gyerekek! – pillantott Harrre �s Ginnyre. – Menjetek fedez�kbe!

De azok k�rusban tiltakozni kezdtek:

- Ismerj�k a patr�nus-b�b�jt!

A n� megh�kkent, de nem volt id� t�bb magyar�zkod�sra.

- Expecto Patronum! – ki�ltotta Remus. P�lc�j�b�l vak�t�an feh�r f�nyalak r�ppent el�, fel a magasba, �s azonnal visszaverte a legk�zelebbi dementorokat, melyek a h�ztet�k�n �s sik�torokban tekerg�ztek.

- Ginny! – rejtette el Harry a t�sk�ikat egy hord� al�. – Fog menni? Csak gondolj valami nagyon sz�pre! Er�s legyen ez az eml�k!

A l�ny elsz�ntan b�lintott �s szint�n el�kapta a p�lc�j�t.

A kis csapat k�zben p�ros�val kezdte sz�rni a patr�nus-b�b�jt az alattomos t�mad�kra. Az ikrek felfigyeltek egy id�sebb h�zasp�rra, akiket f�l utc�val arr�bb h�rom p�ld�ny is c�lba vett. V�szesen keringtek f�l�tt�k, �gy a k�t ifj� a seg�ts�g�kre sietett. A gyerekek cs�r�mp�l�sre lettek figyelmesek. Egy k�ts�gbeesett var�zsl� fejest ugrott az egyik z�rt ablakon, csak hogy elb�jhasson egy elsuhan� sz�rnyeteg el�l. Voltak azonban b�trabbak, id�sebbek �s fiatalabbak egyar�nt, akik szint�n ismert�k a b�b�jt, �s a tan�rokhoz csatlakozva igyekezt�k t�vol tartani a dementorokat.

- Ginny! Meg kell akad�lyozni, hogy ezek a besti�k jobban behatoljanak a faluba! Vagy hogy az iskola k�zel�be mer�szkedjenek. Vissza kell tereln�nk �ket!

- Rendben! – ki�ltotta a l�ny. – Vigy�zz! Expecto Patronum! – t�rt el� patr�nusa �s rontott r� az egyik, �ppen fel�j�k k�zeled� dementorra.

- Ezt nagyon sz�pen csin�ltad! – dics�rte meg Harry.

- J� tan�rom volt – mosolygott a l�ny.

- Tonks, vigy�zz! – ki�ltotta Harry a boszork�ny nev�t, hiszen fel�je egy m�sik alak suhant. – Expecto Patronum!

Ez�st�s szarvasa m�lt�s�gteljesen sz�kkent el� p�lc�ja v�g�b�l �s indult �tra, hogy fel�kleljen p�r gonosz l�nyt. Rowena, aki messzir�l figyelte a gyerekeket, teljesen meg volt d�bbenve att�l, hogy azok ilyen nagy erej� var�zslatokra k�pesek.

Mordon hatalmas erej� b�b�ja szint�n elzavart egy adag ellenfelet. Piton sem szer�nykedhetett a maga hat dementor�val. �pp, amikor Rowena seg�ts�g�vel el�ztek m�g egyet a kocsma k�m�nye mell�l, vette �szre, hogy Ginny fel� k�zeledik egy.

- Miss. Weasley! Azonnal menjen fedez�kbe!

T�bb ajak is egyszerre k�nt�lta a b�b�jt:

- Expecto Patronum!

Egy nyal�b egy fiatal fi� p�lc�j�b�l is el�t�rt, akinek hossz�, fekete haj�t, ak�rcsak �jsz�n tal�rj�t, csak �gy lobogtatta a sz�l. 

- Lamerin! – ki�ltotta Piton.

A sz�rnyetegek felr�ppentek a b�b�jnak k�sz�nhet�en, �s v�gre mindenki megpillanthatta, mi�rt merevedett szinte s�b�lv�nny� Ginny.

B�tyjai hat dementorral viaskodtak, �s noha sikeresen alkalmazt�k a patr�nus-b�b�jt, ellenfeleik id�vel �tl�tt�k taktik�jukat, �s minden oldalr�l k�ny�rtelen�l t�madt�k �ket.

- Freed! – ki�ltotta a l�ny, mikor l�tta, hogy az ikrek elszakadnak egym�st�l.

George a h�rg� hangokt�l �s a borzong�st�l elk�bult egy pillanatra �s a f�ldre hanyatlott. R�gt�n n�gy dementor vetette mag�t testv�r�re, aki szint�n elter�lt a f�ld�n.

- Fred! – ki�ltotta Lamerin �s fejvesztve rohant fel�j�k.

Harry is fel�j�k ford�totta a p�lc�j�t.

- Zavard el! Zavard el �ket! – ki�ltotta a szarvas�nak.

A patr�nus b�lintott, �s m�sik n�gy patr�nussal egyes�lve megszabad�totta a Weasley-ikreket a besti�kt�l.

L�tva a t�ler�t a dementorok feljebb emelkedtek �s nyugat fel� rep�lve elt�volodtak a falut�l.

- Fred! – ki�ltozta Lamerin sz�ntelen�l, hiszen a fi� mozdulatlanul fek�dt. – Fred! – suttogta, mikor oda�rt mell�. Let�rdelt, �tkarolta a fi� mellkas�t, �s felemelte annak s�padt fej�t. George is odam�szott hozz�juk. A tan�rok k�z�l Piton �rte el �ket leghamarabb. Let�rdelt a fi�val szemben, vetett r� egy gyors �s agg�d� pillant�st, majd az eszm�letlen ikerhez fordult.

- Ugye… ugye nem…? – remegett George minden �z�ben.

Harry m�g sohasem l�tta �t ilyennek.

- Ugye nincs semmi baja, apa? – k�rdezte Lamerin is k�ts�gbeesetten.

Perselus ujjai hidegnek �rezt�k Fred arc�nak b�r�t. Mikor azonban felh�zta a szemh�j�t, a fi� megr�zk�dott. L�tszott, hogy b�ntotta szemeit a hirtelen f�ny�radat.

- Fred, j�l vagy? – zokogott Ginny.

- Utat, kish�lgy – bicegett oda Mordon is. A fal�b h�tr�ltatta egy cseppet. M�gikus szemeit Fredre meresztette. – Hm…

- J�l van? – k�rdezte lihegve Tonks.

- Ne halj meg, Fred! – szipogta Lamerin.

- Nem szeretn�k… - ny�gte az.

Mindenki megk�nnyebb�lten fels�hajtott, �s a f�ldre hanyatlott. Nem t�r�dtek azzal, hogy tal�rjuk esetleg koszos lesz. �gy is olyan mocskoss� v�lt �lt�z�k�k a k�zdelem sor�n, hogy �gy n�ztek ki, mint aki iszapf�rd�t vett.

Lamerin s�rva �t�lelte bar�tj�t, majd hagyta, hogy a t�bbiek is megropogtass�k a szerencs�s fi� csontjait. Le�lt a sark�ra �s kimer�lten apj�ra pillantott, aki m�g mindig ott t�rdelt vele szemben. A f�rfinek remegtek a szemei a m�g ki nem buggyant k�nnyekt�l. Lassan felemelte a kez�t, megt�r�lte a tal�rj�ban, majd �vatosan megsimogatta gyermeke piszkos arc�t. Cir�gatta egy ideig, majd belet�rt sz�p haj�ba, kiss� felborzolva azt.

- �, apa! – vetette mag�t az �l�be Lamerin, miut�n Fred egy lebeg� hord�gyon az iskola fel� r�ppent, elt�nve k�z�l�k.

Perselus mindk�t karj�val j� er�sen mag�hoz szor�totta a fi�t, fej�t a v�ll�ba f�rva, �s �gy tartotta, hogy az m�g v�letlen�l se sz�khessen el �jra. Meghatottan mosolygott, �s a k�nnyeken k�v�l nem sok minden t�rt el� bel�le.

Lamerin szipogva, mosolyogva r�n�zett.

- Nem is… nem is mondasz semmit?

- Egyszer�en… nem tudok… - cs�kolta meg a homlok�t apja. – Amikor… utolj�ra �gy a karomban tarthattalak, m�g… nem is tudt�l besz�lni…

- Apa… - suttogta a fi�.

- Mennyire v�rtam, hogy ezt a sz�t megtanuld… - mosolygott Perselus, finoman ringatva a hozz� b�j� fi�t. – Annyira… annyira �r�l�k, hogy �lsz… hogy nincs semmi bajod…

M�rhetetlen boldogs�g �nt�tte el a sz�v�t, �s �gy �rezte, a melegs�g, melyet utolj�ra csal�dja k�r�ben �rzett, most �jra visszat�rt a lelk�be. 

- �g�rd meg, hogy soha t�bb� nem futsz el… hogy soha nem hagysz itt…

- Meg�g�rem… mindent meg�g�rek…  

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s