II. r�sz

- Nem f�zok, mert a f�ny itt van �s k�r�lvesz… megtiszt�t a gonosz er�kt�l… - k�nt�lta halkan.

Mikor kinyitotta szemeit, szinte m�g l�tni v�lte a teste k�r�l a halov�ny f�nyess�get, mely v�g�l sz�razz� var�zsolta b�r�t. Visszab�jt a ruh�iba, majd let�rdelt a kicsi asztalka el�. Maga mell� tette a l�d�t, �s felnyitotta a fedel�t. Sorra kipakolta, amit benne tal�lt. Egy v�kony, feh�r v�szonter�t�vel letakarta az asztalt. K�t feh�r gyerty�t lebegtetett maga el�. Felt�rte ingj�t, �s tenyer�t egy �tl�tsz�, olajos t�lba m�rtotta.

- �jszakai f�nyek, ragyogjatok tiszt�n, l�ngotokat �rt� szellem el ne olthassa…

Jobb kez�nek ujjaival finoman bekente mindkett�t a kellemes illat� massz�val, �s az asztalka t�ls� oldal�ra �ll�totta �ket. Hossz� gy�jt�p�lc��rt ny�lt, melyet var�zslattal l�ngra lobbantott. Meggy�jtotta vele a k�t gyerty�t, el�bb a bal oldalit, azt�n a jobbat. A l�bai mellett hever�, friss liliomok szirmait is az asztalra sz�rta.

- Tisztas�gotok �vja �ket…

N�gy f�nyk�pet �ll�tott gyerty�i k�z�. Az egyikr�l Marie mosolygott r� vissza, a m�sikon az ikrek p�zoltak, a harmadikon Ginny volt l�that�, m�g hossz� hajjal. Az utols�n Remus �s Nymphadora �csorogtak egym�s mellett, k�z a k�zben. Egy pillanatig szeretettel figyelte �ket, majd b�lintott, �s folytatta a m�veletet. F�st�lg�-tart�j�t a k�pek el� helyezte, �s a p�lc�val meggy�jtotta az illatrudacsk�t. Kellemes bab�rillat kezdte bet�lteni a szob�t.

Egy smaragdz�ld, g�mbszer� gyertya akadt a kez�be, melyet mosolyogva emelt maga el�. Egy m�sik t�lk�ban l�v�, ez�ttal z�ld sz�n� olajjal azt is megkente, majd, miut�n meggy�jtotta, saj�t homlok�n is v�gigh�zta az ujjait, kereszt alakban.

- A f�ny t�vol tartja a s�t�ts�get… a feh�r er� a gonoszt… - suttogta halkan, f�lig transzba esve. – Itt van �s seg�ts�gemre lesz.

Egy �tl�tsz�, fedeles �veged�nyt tett az asztalra. Sejtelmes bizserg�s futott v�gig a kezein, am�g �rintette. Mikor azonban belem�rtotta az ujjait, �s a szoba n�gy sarka fel� hintett bel�le, egyenesen �rezte az er�t, mely bel�le sug�rzik. Nedves ujjaival az olt�ron fel�ll�tott kell�keket is meg�rintette, majd f�lretette a t�lk�t.

- Marie… Ginny… Fred… George… Remus… Nymphadora… - suttogta a hat nevet hunyorg� szemekkel. H�romsz�g alakban fel�ll�tott maga el�tt h�rom szint�n olajos gyerty�t. Egy feh�ret k�z�pre, mag�hoz k�zel pedig egy r�zsasz�n�t �s egy vil�gosk�ket. Sorra meggy�jtotta �ket.

- Oltalmaz� b�b�jok eset�n mindig egy emberre koncentr�ljunk! – csend�lt fel Flitwick professzor hangja elm�j�ben. – �gy nagyobb es�ly�nk van a var�zslat sikeress�g�re. T�bb emberre egyszerre �ld�st bocs�tani komoly var�zser�t �s �sszpontos�t�st ig�nyel!

Harry elhessegette a fej�b�l a zavar� hangokat. Nem volt ideje k�l�n-k�l�n mindenki sz�m�ra elv�gezni a ritu�l�t. Cselekednie kell, hiszen az ut�bbi id�ben egyre t�bb szerencs�tlens�g t�rt�nt. Nem hagyhatja, hogy szeretteit valami baj �rje! R�ad�sul Rowena t�nc�nak sem siker�lt megtal�lni a megfejt�s�t. Ki tudja, milyen �tkokkal bomb�zta minden reggel az iskol�t; nem k�slekedhetett. Ami�ta a n� megtanult korcsoly�zni, halomra t�rt�nnek a balesetek �s t�mad�sok. Kell lennie valami �sszef�gg�snek…

- Nappal szikr�i, �jszaka f�nybogarai, �vj�tok �ket rosszt�l �s gonoszt�l… - emelkedett a t�rdeire. – Adjatok nekik er�t �s hitet, kitart�st �s �szintes�get… Hozzatok r�juk eg�szs�get, b�kess�get, v�dj�tek �ket a s�t�ts�g er�vel szemben…

S�hajtott egyet. Az el�tte lobog� gyerty�k l�ngja meleg�tette az arc�t. Verejt�kcseppek �ztatt�k homlok�t. A f�st�lg� k�b�t� hat�sa egyre jobban elmosta az �lom �s �brenl�t hat�rvonal�t, a kellemes tudatlans�g �llapot�ba sodorva Harryt. Hull�mz� mellkassal �s b�dult �br�zattal �jra meg �jra elism�telte az ig�t, er�sen koncentr�lva a hat arcra.

- Hozzatok r�juk eg�szs�get, b�kess�get, v�dj�tek �ket a s�t�ts�g er�vel szemben… Nappal szikr�i, �jszaka f�nybogarai, �vj�tok �ket rosszt�l �s gonoszt�l… Adjatok nekik er�t �s hitet, kitart�st �s �szintes�get… Hozzatok r�juk eg�szs�get, b�kess�get, v�dj�tek �ket a s�t�ts�g er�vel szemben… Nappal szikr�i, �jszaka f�nybogarai…

Hirtelen nagyot lobbant a h�rom, h�romsz�gben �ll� gyertya. Harry szemei felpattantak, �s ord�tva h�trah�k�lt. �gy �rezte, menten darabokra szakad a teste. Ereje egy pillanatra hatfel� oszt�dva sz�llt tova, a hat c�lszem�ly fel�. Maga el�tt l�tta arcukat, az alv�sban b�k�t lel� von�saikat. Hanyatt esett, l�bai kifordultak al�la, �s sz�tt�rt karokkal elter�lt a f�ld�n. Mellkasa szapor�n j�rt fel s al�, a feje oldalra billent a kimer�lts�gt�l. H�r�gve, fennakad� szemekkel vette a leveg�t, m�g l�t�sa ki nem tisztult, �s nem tudatosult benne, hogy a b�b�j, melyet alkalmazott, el�rte c�lj�t. Remeg� kezekkel felk�ny�k�lt, majd fel�lt. D�l�ng�lve �jra felt�rdelt, noha rettenetesen sajgott a feje. Reszket� tenyereit a k�t h�ts�, feh�r gyertya fel� ford�totta.

- K�sz�n�m, hogy tov�bb�tott�tok az er�met azoknak, akiket oltalmazni szeretn�k.

Eloltotta a gyerty�kat, majd felmarkolta a f�nyk�peket, �s �jra zsebre v�gta �ket. Meg-megbicsakl� t�rdekkel az ajt� fel� vonszolta mag�t. M�g egyszer, utolj�ra h�trapillantott, majd mag�ra ter�tette apja k�peny�t �s kil�pett.

P�lc�j�val f�nyt csin�lt, hogy a t�rk�pen ellen�rizhesse, j�r-e a k�zel�ben valaki. Frics macsk�j�t szerencs�sen kiker�lte, �s H�borc is �gy rep�lt el mellette, hogy nem vette �szre. �m m�gis t�ls�gosan lassan haladt. A falnak t�maszkodva v�nszorgott, egyr�szt, hogy h�tse forr�s�gban f�rd� test�t, m�sr�szt, hogy valami megtartsa. �gy �rezte, ha nem lenne t�masza, menten eld�lne. A portr� el�tti kanyarban ler�ntotta mag�r�l a l�thatatlann� t�v� k�p�nyeget, majd meg�llt a K�v�r D�ma el�tt.

- Ursus – mondta ki az adott jelsz�t.

- H�t te mit keresel a folyos�kon ilyen k�s…

- Ursus! – mondta er�teljesebben Harry.

- J�l van, j�l van… - vonta meg a v�ll�t a D�ma, majd felt�rta a klubhelyis�gbe vezet� utat.

Harry mindent megadott volna egy lift�rt, vagy ak�r egy lebeg� sz�nyeg�rt. A szob�jukba vezet� l�pcs�n m�r n�gyk�zl�b v�nszorgott fel. Ruh�it sajn�lta volna �sszegy�rni, ez�rt k�nkeservesen levetk�z�tt. De amint bed�lt az �gyba, nyomban elaludt…

Reggel ki-ki hevesen, ki �lmosan battyogott a nagyterem fel�. Harrynek nehez�re esett minden l�p�s, sz�rke hangulatban cammogott a lelkes Ginny mellett, aki �pp �lm�t r�szletezte.

- �s k�pzeld, fel�ltem a h�t�ra, m�rmint az unikornisnak, �s az bevitt az erd�be! Elvitt oda, ahol a kiscsik�it nevelgette! Annyira �desek voltak! Harry, mi van veled?

- �h, semmi… Csak azt hiszem, beteg vagyok…

- Na �s mi a bajod? - tette cs�p�re a kezeit a l�ny, mosolyogva f�rk�szve az arc�t.

- Gyenge vagyok… Biztos valami megf�z�s els� jelei – f�llentette Harry. – Sz�t akar szakadni mindenem… Mint amikor influenz�s vagyok. Tuti az lesz… Malfoy, h�zz a r�kba! – jegyezte meg ugyanazon a monoton hangon, amin eddig besz�lt.

Az el�tte �ll�, fekete tal�ros alak azonban nem mozdult.

- Malfoy! Azt mondtam… - emelte fel a hangj�t, mire Draco megl�kte a mellkas�t. Harry majdnem hanyatt esett a lend�lett�l.

- T�nj az �tb�l, te undor�t� f�lv�r! Nem l�tod, hogy j�v�k?

- De, l�tom. Egy ilyen felfuvalkodott h�lyagot messzir�l ki tud sz�rni az ember…

- Hogy mer�szeled?! Te mocskos f�lv�r pat…

- F�lv�r, f�lv�r! – kapta fel a vizet Harry, �s siet�sen Malfoy el� l�pett. – Engem nevezel te f�lv�rnek, te kis al�val�? – kapta el a tal�rj�n�l fogva. A falhoz szor�totta. Szavai sziszeg�snek t�ntek. – Nem vagyok undor�t�bb f�lv�r, mint az, akinek az ap�d a kuty�ja volt! A nagy Voldemortod ugyanolyan f�lv�r, mint �n! A nagy, h�lye var�zsl�tok pont olyan, mint amilyet gy�l�lsz, te sz�nalmas kis gy�k�r! Takarodj a szemem el�l… - vetette oda undorodva, mikor az eg�sz folyos� elcsendesedett. A fekete m�gus nev�nek hallat�n mindenki els�padt, azonnal sutyorogni kezdtek.

- Ez�rt m�g sz�molunk, Potter…

- Rendben, de akkor tanulj is meg sz�molni – igazgatta Harry ruh�inak red�it unottan.

Malfoy f�st�l�gve elviharzott, de j� p�r els�s mardek�ros ott maradt, f�l�nken n�zve Harryt. Az kezdte nagyon unni firtat� pillant�saikat, ez�rt hangosan r�juk b�mb�lt, mire mind sikoltozni kezdtek.

- Mit b�multok?! – f�rmedt r�juk. – Eredjetek a m�l�sz�j� ut�n!

- Harry… - k�rdezte halkan Ginny. – Mi van veled?

- Semmi – mordult a fi�. – Mondtam, beteg vagyok. Ilyenkor mindig rossz kedvem szokott lenni…

- Potter! – csattant fel McGalagony hangja. – Mi ez az �v�lt�z�s? �t pont a Griffend�lt�l! Meg ne l�ssam m�g egyszer, hogy a kicsiket ijesztgeti!

- Akkor m�skor rendelje mell�m a k�t kis prefektusk�t, h�tha �gy nem mer bel�m k�tni Malfoy!

- Malfoy? Hol van? Nem l�tom…

- Nan�, hogy nem. M�r lel�pett – motyogta Harry. – �t k�l�n�s m�don sohasem b�ntetik meg, ha szem�tkedik valakivel.

- Ne l�zadozzon, Potter!

- De fogok, mert ez �gy igazs�gtalan…

- �n meg�rtem, mit �rez… - mondta halkabban a tan�rn�, hogy csak � �s Ginny hallhass�k szavait. – De fogja vissza mag�t, k�l�nben csak megint bajba keveredik!

- De j�…

- Fogja vissza mag�t, �s nem lesz gond.

- Az kellene ennek a Malfoynak, hogy valaki j�l megverje. T�bbet nem mer�szelne kekeckedni m�sokkal. �gy istenigaz�b�l j�l megverni… hm…

- Esz�be ne jusson, Potter!

- Tudja, hogy csak viccelek… A tan�rn� m�r levont id�n vagy sz�z pontot a griffend�lt�l, mert Malfoy mindig mocskol�dott vel�nk. T�bbe nem akarok ker�lni a h�znak… Ne agg�djon – hajolt eg�szen k�zel. McGalagony f�lcimp�i megremegtek a k�v�ncsis�gt�l. – Majd �gy fogom csin�lni, hogy senki se j�jj�n r�! – majd kacsintott egyet, �s bevonult reggelizni. A tan�rn� h�ledezve t�togott az ajt�ban…

Malfoy keze a magasba lend�lt.

- Igen, Mr. Malfoy – mondta Piton keser�en, r� se n�zve a fi�ra, hiszen f�lt, a tekintete el�ruln� a gy�l�letet, amit apja ir�nt �rzett.

- Professzor �r! Igaz, hogy a professzor �rnak a h�tv�g�n gyermeke �rkezett?

- Hogy �rtsem a k�rd�st, Mr. Malfoy? – vetett Perselus egy s�t�t pillant�st Harry�kre. Ron �s Hermione beh�zott nyakkal �ltek, Harry azonban v�gigh�zta az ujjait �sszepr�selt ajkain, ak�r egy cipz�rt, jelezv�n, hogy � egy sz�t sem �rult el. – A gyermekek nem post�n �rkeznek. Azt hittem, ezzel m�r tiszt�ban van…

Halkan t�bben is kuncogni kezdtek, Malfoy pedig elv�r�s�d�tt.

- �n csak… - szabadkozott zavarodottan – �gy �rtettem… szerettem volna a Mardek�r h�z nev�ben gratul�lni a professzor �rnak, hogy apa lett!

Harryb�l kit�rt a r�h�g�s, az oszt�ly nagy r�sze azonban tov�bbra is csak halkan nevetg�lt.

- Potter – r�zta meg a fej�t Piton lemond�an, majd visszat�rt eddig elfoglalts�g�hoz. Az egyik beragadt asztalfi�kot pr�b�lta kir�ncig�lni, de az csak nem akarta megadni mag�t. – Nos, Mr. Malfoy, �rt�kelem a figyelmess�g�t, de kicsit megk�sett a j�k�v�ns�gokkal… A fiam nem a h�tv�g�n sz�letett.

- Sz�val fi�? – csillant fel a l�nyok szeme.

- Na �s hogy h�vj�k, professzor �r?

- Hogy milyen k�v�ncsi ma reggel, Mr. Malfoy…

- Nem is l�ttuk a reggelin�l…

- Tal�n, mert alszik… - b�kte ki Piton bossz�s fintor k�s�ret�ben, hiszen v�gre siker�lt kiszednie a fi�kot. Fanyalogva m�regette annak tartalm�t.

- Ilyenkor? Hiszen… - pillantott �r�j�ra Monstro – m�r mindj�rt eb�did� van…

- Van, akinek nem csak a zab�l�son j�r az esze, Monstro – suttogta oda Seamus a m�sik padsorban �l� mardek�rosnak.

- Rem�lem, a kez�k is olyan f�rg�n j�r, mint a sz�juk, uraim – k�hintett tan�ruk. – Elkezden�k v�ge a f�z�st?

- Te Harry, te tudtad, hogy Pitonnak van egy fia? – k�rdezte Neville csod�lkozva.

- Fogjuk r� – felelte padt�rsa mosolyogva.

- Nem is hittem volna…

- Biztos olyan gennyes, mint az apja… noha az mostan�ban eg�sz rendes… - b�gta m�g�tt�k Dean.

- �h, dehogy! – legyintett Harry. – Nagyon j� arc! Olyan, mint a Weasley-ikrek! – kacsintott.

- Komolyan?

- Majd megl�tj�tok!

Mindenki felt�zelve v�rta az eb�did�t. A f�l iskola, akihez eljutott a pletyka, k�v�ncsi volt Piton fi�ra, a mardek�rosok pedig nem is leplezett izgatotts�ggal v�rt�k a fi�t. A k�zhangulatra ugyan r�nyomta a b�lyeg�t a h�tv�gi dementor-t�mad�s. A Reggeli Pr�f�ta h�rom oldalas cikkben sz�molt be az esem�nyr�l, k�l�n kit�rve a sebes�ltekre, akiket a Szent Mung�ba sz�ll�tottak megfigyel�sre. De mivel pillanatnyilag t�volinak �rezt�k a vesz�lyt, engedtek az izgatott k�v�ncsis�gnak.

Perselus a terem bej�rat�n�l �llt, p�r tan�rkolleg�ja t�rsas�g�ban.

- Tudja az utat, ugye? – k�rdezte Remus mosolyogva.

- Rem�lem…

- �h – fogta meg a karj�t Rowena – nem fog elt�vedni! Itt lesz mindj�rt!

Nem sokkal k�s�bb egy kicsit �lmosan battyog� alakra lettek figyelmesek. Lamerin a szemeit d�rzs�lgetve k�zeledett fel�j�k. A di�kok mind fur�n figyelt�k, hiszen egyszer�, fekete tal�rj�n nem volt ott egyik h�z jelz�se sem. �t nem k�l�n�sebben zavarta a dolog, b�r eleinte irrit�lta egy kicsit a t�meg. Mikor �szrevette apj�t, elmosolyodott �s megszapor�zta a l�pteit.

- J� napot! – k�sz�nt a tan�roknak. – Szia! – kacsintott apj�ra.

- J�l aludt�l?

- J�l, persze. Nemr�g keltem fel.

McGalagony professzor a falon l�g� �r�ra n�zett, majd elismer� grimaszt v�gott.

- Csak olyan nagy ez az iskola… - mosolygott k�nosan. – Majdnem elt�vedtem. De l�ttam, hogy mindenki errefel� j�n, �gyhogy k�vettem �ket… Hogy itt mennyi fura di�k van! – mondta fintorogva, mikor k�t m�sodikos hugrabugos eg�sz k�zelr�l megb�mult�k, majd tovaszaladtak.

A tan�rok azonban csak kuncogtak, �s betess�kelt�k �t a nagyterembe. Sokan fel-felemelkedtek az asztalokt�l, hogy l�ss�k �t. Az ikrek m�r a Griffend�l asztal�n�l �ltek, �s veszett�l integetni kezdtek, mikor megl�tt�k bel�p� bar�tjukat.

- Gyere! Burkoljunk egy j�t!

- Gondolom, a tan�ri asztalhoz nem �lhetek… - kezdte Lamerin mosolyogva.

- H�t… att�l tartok, nem… - mondta apja kicsit szomork�san.

- Akkor… keresek egy asztalt. J�?

- Noh�t, ki ez a sz�p fi�? – d�rm�gte Hagrid m�g�tt�k.

Lamerin h�trakukkantott, �s elkerekedtek a szemei.

- Azta… Egy igazi… �ri�s?

- F�l�ri�s. Rubeus Hagrid.

- � az iskol�nk vad�re, �s „legend�s l�nyek gondoz�sa” tan�ra – l�pett m�g� Rowena mosolyogva. Kezeit a fi� v�llaira tette.

Lamerin arc�ra kaj�n vigyor �lt ki, �s apj�ra pillantott, majd szemeivel a m�g�tte �ll� n�re intett.

- Ne csin�ld – form�lt�k Piton ajkai n�m�n, de alig tudta elrejteni mosoly�t. – � a fiam, Hagrid. Lamerin.

- Noh�t… nem is tudtam, hogy a professzor �rnak van… Hm, �rvendek.

- Javaslom, egy�nk – aj�nlotta Sinistra professzor, mikor Flitwick gyomra fura hangokat kezdett kiadni.

Lamerin m�r indult is volna a Griffend�l asztal�hoz, de egy nagy csapat Mardek�ros �llta el az �tj�t.

- H�t itt vagy v�gre! Draco Malfoy vagyok! Nagyon �rvendek! – pr�b�lta benyalni mag�t Malfoy. Hevesen kezet r�zott Lamerinnel, le se v�ve a szem�t r�la.

- Gyere, �lj oda az asztalunkhoz! – karolt bele Pansy.

- Egy csom� j� dolgot fogunk egy�tt csin�lni! – bizonygatta Malfoy.

- K�sz, nem – h�zta ki az a kez�t Pansy szor�t�s�b�l.

A csapat meglepett arcot v�gott.

- Ja, biztos �desap�ddal szeretn�l eb�delni. Meg�rtj�k, menj csak! – mosolyogtak r�.

- H�t, igaz�b�l nem – vetett r�juk egy undorod� pillant�st Lamerin. – Semmi kedvem olyan alakokkal egy leveg�t sz�vni, mint amilyenek ti vagytok – n�zett v�gig rajtuk.

Kihaszn�lta a szavai �ltal keltett d�bbenetet, �s v�gre elandalgott a Griffend�l asztala fel�. Az ikrek boldogan megropogtatt�k a csontjait, Harry pedig kezet r�zott vele. Sorra bemutatt�k a t�bbi fi�nak is, akik el�sz�r f�l�nken �s t�vols�gtart�an figyelt�k, majd lassan kezdtek megbar�tkozni vele.

- �s… mondj�tok – suttogta Lavender – milyen volt ott… a sok dementor k�z�tt?

- El�g borzalmas – szontyolodott el Ginny. – Mintha csak a semmib�l j�ttek volna el�.

- M�g j�, hogy a tan�rok ott voltak… Nagyon er�s patr�nusaik voltak – b�logatott George, aki l�tta, hogy Fred arca �jra megmerevedik.

- Na, az�rt nem minden a tan�rok �rdeme! – horkant fel Harry. – Eg�szen b�szke voltam, hiszen mind a h�rman olyan sz�p patr�nust tudtatok id�zni!

A h�rom Weasley kih�zta mag�t, �s vigyorogva �lvezte, hogy a t�bbi DS-tag �ket figyelte.

- Tudod, tavaly Harry tan�totta meg nek�nk ezt a b�b�jt… meg m�g egy csom� mindent…

- K�l�n edz�seket tartottunk…

- Mert el�g h�lye tan�runk volt…

Lamerin boldogan kapkodta ide-oda a fej�t, hiszen egyre t�bb di�k vette a b�tors�got, hogy megsz�laljon… 

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s