Írta: Brigi

Korhatár és figyelmeztetések: erős language warning, valamint némi erotika, így 16 éven aluliaknak nem ajánlott

Megjegyzés: latinul nem tudok, bocsi az esetleges hibákért.

Új erő

Az évad első kviddicsmérkőzésén a Griffendél és a Hugrabug találkozott egymással. Az ősz szerencsére kegyes volt a diákokhoz, hiszen javarészt esőmentesen telt, sok-sok fáradtságos edzést lehetővé téve. A csapatok éltek is a lehetőséggel, és szinte egymást érték a pályán. Gyakran támadtak veszekedések is ilyenkor, és néha alig tudtak megegyezni, ki játsszon a pályán az adott időpontban. A Hugrabuggal és a Hollóháttal ugyan könnyű volt egyezkedni, de a Mardekár csapatával, Malfoyjal az élén szinte lehetetlen volt.

Harry igyekezett minél több időt szerezni csapata számára. És a maga módján mindegyik játékosa tehetséges volt, de egyre izgatottabban tekintettek az előttük álló mérkőzés miatt. Sorozatosan hibáztak, köszönhetően annak, hogy borzalmasan izgultak. Kapitányuk nem akarta kimutatni, mennyire lelombozza e tény saját lelkesedését is. Bíztatta és lelkesítette őket minden alkalommal, ígérve, hogy övék lesz a kupa, de magában elkönyvelte: nem fog hiú ábrándokat kergetni. Annak is örülni fog, ha nem utolsóként végzik a versenyben…

A meccs előtti reggelen azonban mindenki hangos mennydörgésre ébredt. Míg Harry félig vakon tapogatózott a kontaktlencséi után, Ron kitekintett az ablakon.

- Úgy néz ki, ez esőfutam lesz… - húzta el a száját.

- A szentségit… - motyogta Harry. – Nem fog használni az önbizalmuknak…

- Harry! Harry! – rontott be a szobába Veronica, a hajtó.

Seamus ijedten magára kapta a lepedőjét, de Harry nem is zavartatta magát, hogy boxeralsóban mutatkozik a lány előtt.

- Ti lányok nem tudok kopogni?! – förmedt rá Finnigan.

- Jesszus! – takarta el a szemeit Vera. – Harry, láttad? Zuhog az eső!

Nagyot villámlott odakinn.

- Láttam… - jegyezte meg Harry.

- Most mit csinálunk?

- Hogyhogy mit csinálunk? Hát játszunk, ahogy mindig! – mordult rá Ron szigorúan.

- De hát… Esőben még nem is gyakoroltunk… Te se játszottál még esőben!

- De a bátyáimmal már igen! – vicsorgott Ron.

- Az nem olyan, mint élesben!

Harry hol a lányra nézett, hol a barátjára. Hogy megelőzze az összetűzést, felállt, és a fenekét vakarva közéjük battyogott.

- No. Abbahagyni – motyogta álmosan, kócos tincsei alól. – Vera, menj vissza a klubhelyiségbe, mert Seamus mindjárt lángolni kezd a szégyenkezéstől. Ron, te pedig… mittudomén, csináld meg az ágyad.

A lány magukra hagyta őket.

- A rinya…

- Hé!

- Jól van, jól van… - emelte fel a kezét Ron tiltakozva. Majd rásandított Harry alsónadrágjára. – Te, milyen gatyád van neked?

- Ez? Nagyon is kényelmes – kacsintott rá barátja. Ron megforgatta a szemeit.

- Angyalok izélnek rajta…

- Ne csináld, mindenki ilyet hord! Ez legalább kiállja a lengéstesztet.

Neville elfojtott egy kuncogást, és a fejét rázva matatott a ládájában.

- Te nem vagy komplett… Mi van veled ma reggel?

- Semmi – nyújtózott nagyon Harry.

- Biztos Marie járt az eszében éjszaka – vigyorgott Dean.

- Napjában többször gondolok rá, de itt, az ágyban a legkényelmesebb – felelte Harry, mire mind az öt fiú harsány nevetésben tört ki.

Míg Harry megmosta az arcát a tál friss vízben, amit a házimanók mindenkinek odakészítetnek az éjjeliszekrényre, Seamus valami nagyon titkos dolgot művelt az ágya mellet. Lenyúlta Dean egyik nagyobb, még üres plakátját, és vörös krétával firkálni kezdett rajta. Szobatársai már a fogkrémnél jártak, mikor a fiú, összefogva magán a lepedőt, az ajtóhoz battyogott. Barátai fogkefével a szájukban lesték a szöveget, míg Seamus Magifix bűbájjal az ajtóhoz ragasztotta a táblát.

FIÚSZOBA!

Lányoknak KOPOGÁS NÉLKÜL belépni TILOS!!!

Mi a szarnak van kezetek, ha sosem kopogtok?!

Ha még egyszer valaki nyikkanás nélkül be meri tenni a lábát, annak segget varázsolok az arca helyére!

Mikor végeztek az olvasással, kétrét görnyedve röhögtek, Seamus pedig elégedetten bólintott.

Nem sokáig élvezhették a nyugalmat, mert Hermione füstölögve rontott be a szobába.

- Ki merészelte kirakni ezt az obszcén feliratot?! Ron, remélem, nem te voltál!

- Dehogy!

- Akkor ki…

Elakadt a szava, mert megpillantotta Seamust, aki épp akkor bújt ki az alsónadrágjából. Egy pillanatig némán bámulták egymást. Hermione közben úgy elvörösödött, hogy azt még Ron haja is megirigyelhette volna. Szemeit eltakarva, sikoltva rohant ki a szobából.

Harry – Ronra való tekintettel – nem röhögött olyan hangosan, de még barátja sem tudta megállni a mosolygást.

- Szerinted a mumus is meztelen fiúvá változna előtte?

- Cikibb lenne, ha meztelen Ronná változna…

- Áh, nem hiszem, hogy van ilyen – legyintett Ron. – De a kérdésed, Harry, bekerül a „minden idők leghülyébb kérdései” közé.

- Hova?

- Elkezdtem gyűjteni az emberek hülye beszólásait. A lista élén Hermione áll. A múltkor megkérdezte Lupin professzortól, hogy át tudná-e változtatni egy talpas pohárrá egy Veraverto-val, ha éppen vérfarkas formájában kerül vele szembe.

A fiúk kuncogtak a kérdés hallatán.

- Látnod kellett volna, milyen képet vágott Lupin…

- Képzelem…

Kopogtak. Seamus felmordult, és úgy, ahogy volt, kitárta az ajtót.

A Weasley-ikrek álltak előtte, valamint Lamerin. Eddig vigyorogva olvasták a táblát, mikor azonban meglátták Seamust teljes meztelenségében, megkövültek. Fred meredten bámult, majd fennhangon megszólalt.

- Griffendél! Változott a szurkolói dizájn! Mindenki vetkőzzön! Pucéran fogunk szurkolni!

- Üdvözlünk a Griffendél hálószobáiban – tessékelte be George Lamerint.

- Helló. Remélem, zavarunk – kacsintott rájuk Fred.

- Mi a helyzet? Izgultok? – járta körbe a szobát Lamerin. – Én igen. Még sohasem láttam kviddicsmeccset élőben… Képzelhetitek, apa milyen összeszorult szívvel nézett rám, mikor ezt meghallotta…

- Még soha-soha nem láttál kviddicset? – csodálkozott Ron. – Nem is játszottál?

Lamerin csak a fejét rázta.

- Hát, kétlem, hogy ma bármit is látni fogsz – csóválta meg a fejét Harry. – Szakad az eső, mintha dézsából öntenék…

- Ó… de azért nem marad el?

- Áh, dehogy – kezdte Harry magára ölteni a kviddicstalárt.

- Na és nem veszélyes ilyen időben játszani?

- Kicsit – vonta meg a vállait Dean, miután befejezte a gargarizálást. Már lázasan készülődött, hiszen ő kapta meg a kommentátor szerepét. – Néha elfúj egy-egy embert a szél, de később megkerülnek…

A reggelinél mindenki nagyot nézett mikor a Griffendél csapata és a szurkolótábor egyaránt harci díszbe öltözve vonult be. Mindenki arca ki volt festve vörösre. Sokan transzparenseket szorongattak a hónuk alatt, mások zászlókat cipeltek. Luna a Hollóhát asztalától megint elhozta a bömbölő oroszlánfejet, melyet tavaly készített.

- Vera, egyél! – szólt rá Harry a lányra, aki idegesen bámulta a lábait.

- Egy falatot se bírok lenyelni!

- A gyomrom körülbelül a felére húzódott össze – fészkelődött Will is.

- Na idefigyeljetek! – emelte fel Harry a hangját. – Aki nem hajlandó enni, azt nem is engedem játszani.

A csapat tagjai rögtön a kés és villa után nyúltak. Harry elégedetten elvigyorodott.

- Lamerin – lépett oda egy bátortalan, elsős mardekáros lány a megszólított mögé. Megráncigálta a fiú talárját.

- Igen?

- Miért… Miért szurkolsz a Griffendélnek? – kérdezte az elkeseredetten. – Hiszen… a Griffendél az ellenségünk…

- A Griffendél nem az ellenséged… Olivia… ugye?

- Ühüm…

- Olivia… a griffendélesek nem rossz emberek… legalábbis nem hiszem, hogy mind azok lennének… - vigyorgott asztaltársaira. – Csak azért, mert néhány gonosz mardekáros azt mondja, még nem biztos, hogy igaz.

- A mardekárosok nem gonoszak!

- Nagyon sok gonosz van köztük, nekem elhiheted – biccentett Ron teli szájjal.

- Azért tartod gonosznak a griffendéleseket, mert látod, hogy igazságtalanul viselkednek, vagy azért, mert mások ezt mondják neked?

A lányka nem tudta, mit is feleljen. Lamerin a vállára tette a kezét, és a tanári asztal felé fordította.

- Látod az édesapámat? – mutatott Piton felé. – Ő is mosolyogva beszélget Dareling professzorral. Kedveli őt, mert Dareling professzor nagyon kedves ember. Pedig hollóhátas volt. Mégis barátkozik egy mardekárossal. Ahogy Lupin professzor is. Mind a hárman nagyon jól elvannak, annak ellenére, hogy teljesen különböző házakban voltak. Mindenütt lehetnek kedves diákok, nem csak abban a házban, ahova tartozol. Látod, hogy itt ez a három ház, a Hollóhát, a Hugrabug és a Griffendél milyen jól elvan együtt? Alig ismertek, mégis ideülhettem hozzájuk. A mardekárosok meg rögtön el akartak vinni magukhoz, hogy még véletlenül se érintkezhessek másokkal, mintha rajtuk kívül mindenki más leprás lenne.

- Azt mondod, azért ülsz itt velük, mert kedvesek veled? Annak ellenére, hogy ők utálják a bájitaltant?

Lamerin hátrasandított.

- Ti utáljátok a bájitaltant?

A három ház DS-tagjai hümmögve elvigyorogtak.

- Nem is igaz. Én szeretem a bájitaltant – kacsintott Ernie. – Kiválót kaptam belőle az RBF-en, mert annyit tanultam rá.

- Sőt, még Neville is fejlődött! – paskolta meg a Longbottom-fiú vállát Justin.

- Én a jóslástant sokkal jobban utálom, mint a bájitaltant – jelentette ki Hermione.

- Hermione, te nem is jársz jóslástanra már vagy három éve!

- Még szép! Egy ilyen hülye tantárgyra minek pazaroljam az időmet?

Többen is kacagni kezdtek Hermione arckifejezésén.

- Látod, egész aranyosak – intett feléjük Lamerin halkan, hogy csak a kis mardekáros lány hallhassa. – Ráadásul a Griffendél ma a Hugrabug ellen játszik, mégsem acsarkodnak. Láttad előbb azt a fiút? Justint? Teljesen sportszerűen viselkedett a griffendéles fiúval. Ezért ülök itt velük… és ezért is fogok ma velük szurkolni. Kicsit az egyiknek, kicsit a másiknak.

- Örülnénk, ha nekünk szurkolnál – kacsintott rá a hugrabugos Rose. – De ne azért tedd, mert utálod a Griffendélt.

- Tessék, adunk mi is egy kis szóróanyagot – tömött a meglepett lány kezébe Colin egy pár papírzászlócskát meg piros konfettit. – Igaz, esőben nem sokat ér.

Lamerin mosolyogva küldte vissza a lánykát a kintebb álldogáló mardekáros lányokhoz, akik túlságosan is tartottak a többiektől. Látszott, hogy izgatottan kérdezgetik, mit hallott, és ide-oda pillantgattak.

- Félek, baj lesz belőle – sóhajtott Lamerin.

- Arra gondolsz, hogy bántani fogják a saját házában, mert idejött közénk? – dőlt hátra Fred, hogy jobban lásson.

- Kettő az még kisebbségben van, de három ember már hatalommal bír – jegyezte meg George. – Igaz, hogy kicsik még, de ha van merszük kiállni egymás mellett, talán felléphetnek a szőkepatkány uraság ellen.

A lelátók megteltek nézőkkel, annak ellenére, hogy szinte azonnal bőrig áztak, ahogy kiléptek a szabadba. A tanárok is nagy esernyők alá húzódtak, köztük helyet foglalt Dean is, igaz, eleinte kényelmetlenül fészkelődött.

- Pártatlan kommentálást várunk, Thomas – jegyezte meg epésen McGalagony professzor.

- Ezt pont ön mondja, professzor? – vigyorgott a fiú. – Akinek a háza épp játszani készül?

McGalagony elengedte a füle mellett a megjegyzést, és meglengette kicsiny zászlóját.

- Készen vagytok? – nézett végig csapatán Harry. – A Hugrabug repül ki elsőnek. Üljetek fel addig a seprűkre.

Harry kihasználta, hogy az eső zaja eltompította a kinti zajokat. Noha nem sok jót remélt csapatától, egyvalaminek örült. Ilyen zivatarban Rowena biztosan nem tudta elvégezni a bűbáját, bármit jelentsen is az.

Gongszóra sorra kiröppent egy-egy szürke folt a Hugrabug öltözőjéből.

- Köszöntök mindenkit az idei év első kviddicsmérkőzésén! – harsogta Dean. – Ezen a találkozón a Hugrabug fog megküzdeni a Griffendéllel. Köszöntsük először a sárgákat! A kapitány, Dick Summers! Őt követi a három hajtó: Alan Chambers! Zacharias Smith! Eleanor Branstone! Legalábbis gondolom, hogy ebben a sorrendben jöttek ki… ilyen esőben nem látni semmit! William Stebbins! Aztáááán… utolsónak a két terelő! Owen Cauldwell és Kevin Withby! Tesznek egy repülést a saját karikáik körül. Jöhetnek a vörös oroszlánok! A kapitány, az eltiltás után visszatérő Harry Potter! Tavalyi őrzőnk, Ron Weasley! Andrew Kirke! Jack Sloper! A három hajtó: Ginny Weasley, a tavalyi fogónk! Repülj, kislány!

- Thomas!

- Őt követi a két újonc! Will Fawnsdale! És Veronica Morgenstern!

Ron elfoglalta a helyét a karikáknál, a többiek pedig a pálya közepe felé röppentek, ahol Madame Hooch már várta őket.

 - Remélem, nem kell külön említenem, hogy tiszta és sportszerű játékot várok!

Belefújt a sípjába és feldobta a kvaffot.

- Ginny Weasley el is halászta a kvaffot Eleanor elől! De… ó! A szemébe ver az eső, és elejti a vizes labdát! Chambers repül… de Will megszerzi! Parádés! Már száguld is a karikák felé, ahol Summers várja! Hopp, egy gurkó! Ez meleg helyzet volt, Will! Zack’ hiába próbálkozik… Will… Will… Summers rámozdul… Nincs meg! – kiáltotta Dean. – Marad a nulla-nulla!

Harry félresöpörte az ázott tincseket. Most sok galleont megadott volna egy szemellenzős sapkáért. Hiába meresztette szemeit, a nagy szürkeségben sehol sem látta a cikeszt. Egy fekete, alaktalan valami suhant el szélsebesen az orra előtt. Ha szemüveg lett volna rajra, biztos lesodorta volna.

- Bocs, Harry!

- Andrew! Ne felém tereld azt a gurkót! Hanem az ellenfél felé!

- Oké, oké!

Harry megcsóválta a fejét. A cikesz, a cikesz, hol van a cikesz?

- És Veronicanál a labda! Egy gurkó repül feléje… VIGYÁZZ TE LÁNY! Huh, kikerülte, szerencsére. Elmegy Chambers mellett… állva hagyja Eleanort is… Már csak Summers állíthatja meg! És nem sikerül neki! TÍZ PONT A GRIFFENDÉLNEK!

A közönség fülsiketítő robajjal morajlott fel. Lábak dobogtak a lelátók deszkáin, zászlók lengtek a vad szélben. A Griffendél szurkolótábora mindenkit túlharsogva éljenezte a csapatot.

- A kvaff most Zacknél! Gyerünk, terelők, állítsátok meg! Jól van, na, tanárnő… De a gurkó elsuhan mellette! Ginny Weasley szorosan nekipréselődve repül, de a fiú úgy szorítja a labdát, hogy lehetetlen elvenni tőle. És… Hú, ez most csúnya volt. Egy gurkó eltalálta Ginny seprűjének végét.

Harry megkönnyebbült, mert Ginnynek nem lett komolyabb baja. Csak pörgött seprűjével párszor, de sikerült visszanyerni felette az uralmat. Ahogy szédelegve a fejét tapogatta, Harry mintha megpillantotta volna a könyöke mellett a cikeszt. Már száguldott is a lány felé.

- Harry Potter nekilendült! Csak nem az aranycikesz?

Harry már majdnem odaért, és tisztán látta a fényes csillogást, mikor egy koszosan sárga talárkupac elévágott. Az ellenséges seprű vége végigszántotta a bal karját. Harry felszisszent, és a sebhez kapott. Mikor újra felkapta a fejét, Stebbins már tanácstalanul nézelődött, a cikesz pedig újra eltűnt.

- A francba – sziszegte.

- Eleanornál a labda! Repül a kiscsaj! Ejnye… Jack gurkója már megint célt tévesztett. Mit csinál ez a két fiú? Eleanor passzol Zacknek, tovább Chambersnek, vissza Zacknek. DE SZÉP ÖSSZJÁTÉK! És… RON KIVÉDI! ÉLJEN A GRIFFENDÉL ŐRZŐJE!

Harry megtapsolta barátját.

- És Ginny már meg is kaparintotta a kvaffot! A két lány már repül is, Will pár méterrel alattuk! Szólt valaki ennek a fiúnak, hogy a lányok is nadrágban játszanak? – jegyezte meg vigyorogva a kommentátor.

- No de Thomas! Hogy merészel ilyen malacságokat…

- Éééés… BENT VAN! HÚSZ-NULLA A GRIFFENDÉL JAVÁRA!

Harry most már kezdett átfagyni. Sebesen járt az agya, hogyan találhatná meg a cikeszt a leghamarabban. A mindenfelé felvillanó különböző fények folyton összezavarták, sőt, észrevette, hogy a mardekárosok a pálcáikkal direkt hoznak létre apró fénypontokat, hogy eltereljék a figyelmét.

- Undorító, gusztustalan húzás! Szégyelljétek magatokat, mardekárosok! – harsogta Dean.

Madame Hooch odaröppent a mardekáros lelátóhoz, és felbőszülten ordibált velük. Csak ezután folytatódhatott a meccs.

- ÉS WEASLEY MEGINT HÁRÍT! Oliver Wood méltó utódja! De… úh! Ez fájhatott!

Stebbinst telibe kapta az egyik gurkó. A fiúnak eleredt az orra vére. Landolt a földön, mire Madame Hooch ideiglenesen ellátta a sebeit. Majd mindketten újra a magasba emelkedtek. Alig hangzott el a sípszó, Harry nem messze maga előtt megpillantotta a cikeszt. Nem várta meg, míg Dean is felhívja rá a figyelmet. Olyan gyorsan lendült előre, hogy szinte elmosódtak a körvonalai. Stebbins ugyan kicsit kába volt, de észrevette a bemozdulást, és Harry után eredt. Nimbusz kétezresével ugyan nem tudott lépést tartani Harryvel, de zavaró tényezőként tökéletesen szerepelt. Harry olykor-olykor majdnem beleütközött, amikor a cikeszt követve irányt váltott. A piciny szárnyas labda először a lelátók közt suhant cikkcakkban, elhúzott a tanárok orra előtt, majd irányt változtatva a lelátók alatti deszkarendszerbe száguldott.

- A francba!

Harry behúzta a nyakát és utána vágtázott. Hallotta Stebbins morgásait és sikoltásait. A fiú valószínűleg nem lehetett hozzászokva ahhoz, hogy ilyen kis helyen manőverezzen. Harry megpróbálta kizárni az elméjéből a zavaró hangokat, és csak a cikeszre koncentrált. Futott már ilyen futamot. Ott is legyőzte a cikeszt, most is le fogja. Meg kell szereznie, hogy győzelemre segítse a csapatát. Ott van előtte…

Kinyújtotta a kezét. Már majdnem elérte. Hallott még egy utolsó kiáltást hátulról, majd ujjai rákulcsolódtak a fürge kicsi labdára.

Szíve boldogan vert, ahogy kiröppent az árokból, fel a társaihoz. Mikor meglátták az ujjai közt ficánkoló cikeszt, a kezeik a magasba lendültek.

- Harry Potter elkapta a cikeszt! NYERT A GRIFFENDÉL 190-0-RA!

(...)

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés