II. r�sz

- Remek meccs volt ez a tegnapi!

- Ron, v�gre �gy j�tszol, ahogy egy Weasleyhez illik! – veregette meg �ccse v�ll�t George.

- Mit sz�ln�tok mondjuk egy finom te�hoz n�lam, ma d�lut�n? – aj�nlotta a kisebb cs�d�letnek Rowena.

Perselus �s fia mosolyogva r�b�lintottak – Lamerin tal�n kicsit t�l hevesen. Remus is �r�mmel fogadta a megh�v�st, �s a k�t prefektus, Ron �s Hermione sem ellenkezett. Ginny �gy �rezte, r� is vonatkozik a megh�v�s, ez�rt � is csatlakozott hozz�juk. Harry, aki eddig m�g�tt�k kullogott, nem sz�lt semmit.

- Harry, ugye j�ssz te is? – k�rdezte Hermione.

- �n… nem hiszem – motyogta a fi�.

- Ne csin�ld! – h�zta fel az orr�t Fred. – Holnap megy�nk vissza a boltba! Olyan lesz, mint egy kisebb b�cs�part!

- Persze a klubhelyis�gben att�l m�g lesz buli… - kacsintott George. Mikor azonban b�tyja megb�kte a k�ny�k�vel, elhallgatott.

Harry azonban csak �llt, szemben vel�k, �s szigor� tekintettel figyelte a tan�rn�t, aki meg �t f�rk�szte.

- Harry… csak nincs valami baj? – k�rdezte megkomolyodva.

- �n csak… beteg vagyok, �s nem akarok megfert�zni senkit – mutatott a tork�ra.

- �, az nem gond – mosolyodott el a n� �jra. – Van egy nagyon finom gy�gyte�m �s…

- Nem, k�sz�n�m – sziszegte Harry. A hideg kir�zta a n�t�l, ami�ta megl�tta a szimb�lumot, ami minden reggel kirajzol�dik a t� jeg�n.

El�g mogorva lehetett a v�lasza, hiszen Remus furcsa pillant�st vetett r�.

- Minden rendben? – k�rdezte.

- Igen – mondta Harry halkan.

- Nem �rzed j�l magad? – l�pett m�g k�zelebb Rowena. – Mutasd a homlokod, hadd n�zzem, nincs-e l�zad! – ny�jtotta sz�p kez�t a fi� fel�.

Harry viszont tett egy l�p�st h�trafel�. A tan�rn� megh�kkent, �szint�n csod�lkoz� arcot v�gott. Az�rt csak ny�jtotta tov�bb a kez�t, Harry azonban f�lre�t�tte.

- Ne!

D�bbent csend telepedett a t�rsas�gra. Perselus vizslat� tekintet�vel m�regette Harryt, mert sejtette, hogy valami nincs vele rendben. Rowena azonban els�padt a d�bbenett�l.

- Ne… �rjen hozz� a sebhelyemhez – mondta halkan Harry, csak hogy kiv�gja mag�t a kellemetlen szitu�ci�b�l.

- M�r megint f�j a sebhelyed? – ny�gte Ron.

- N-nem, csak… ny�r �ta el�g… �rz�keny… - utalt a vonaton t�rt�ntekre Harry. – Nem szeretem, ha fogdoss�k…

- �… - mondta Rowena b�logatva, de m�g mindig megrend�lten – ezt nem is tudtam. Ne haragudj…

Harry b�logatva f�lrel�pett.

- J� sz�rakoz�st – mondta, majd megfordult �s elindult a klubhelyis�g fel�.

Remus m�r nyitotta a sz�j�t, hogy marad�sra b�rja, de megakadt a szeme h�rom bar�tj�nak szellemalakj�n, akik ugyanolyan ut�lkozva n�ztek Rowenara. K�rd�n r�juk sand�tott, de Sirius nem sz�lt semmit, csak Harry ut�n eredt.

Szob�jukba �rve Harry d�h�sen becsapta maga m�g�tt az ajt�t. Beler�gott a l�d�j�ba.

- Nem az�rt v�geztem el a b�b�jt, hogy mind az oroszl�n barlangj�ba menjenek te�zni! – suttogta m�rgesen.

Levetette mag�t az �gyra, �s �jra el�szedte az �gy al�l a k�nyvt�ri k�nyveket.

- Valamit biztos eln�ztem! – mondogatta mag�nak. – Biztos �tlapoztam, vagy nem n�ztem meg rendesen a rajzokat!

Felcsapta az els� k�nyvet, ami a keze �gy�be akadt. Sorra tanulm�nyozni kezdte az �br�kat �s le�r�sokat, �sszehasonl�tva az imm�r maszatos ceruz�s rajzzal, amit � k�sz�tett. Szerette volna a v�delmez� szimb�lumok k�z�tt megtal�lni a jelet. T�nyleg szerette volna. Hogy v�gre lek�zdhesse mag�ban ezt a gyomorszor�t� �rz�st, �s ne kelljen t�bbet a n�t v�dolnia. De azokban a k�nyvekben, amiket siker�lt �tn�zni elalv�s el�tt, semmit sem tal�lt. A m�sodik k�nyv ut�n elnyomta az �lom…

Feh�rs�get, hom�lyos, felh�szer� foltokat l�tott, �s �gy v�lte, lebeg. Ugyanakkor gyeng�d k�nyeztet�st �rzett �gy�k�n�l, ami k�jes forr�s�ggal t�lt�tte el test�t. Meg-megremegtek tagjai, arc�ra mosoly k�szott fel.

- Marie… - suttogta h�vogat�n.

A cs�p�j�t �r� csintalan matat�s abbamaradt, helyette t�voli kacajt hallott. Egy l�ny nevet�s�t, �m tomp�n, mintha valami k�t m�ly�r�l j�nne. Azonban egyre jobban tisztult, kagyl�szer� z�g�sa is elm�lt, v�g�l pedig r�ismert benne kedvese kuncog�s�ra.

- Marie – nyitotta fel a szemeit Harry.

�m hi�ba n�zett k�r�l, semmit sem l�tott, csak a felh�ket – mert, ahogy mag�ban meg�llap�totta, val�ban a felh�k k�zt lebegett. Az itt-ott �tsz�r�d� k�ks�g alatt lent, nagyon m�lyen z�ld s�ks�g ter�lt el, l�tsz�lag lakatlan vid�k. Mikor Harry �ll� helyzetbe lebegtette test�t, k�rbepillantott. M�g sohasem tapasztalt ilyesmit. Cs�nd �s b�ke honolt k�r�l�tte, meghitt volt �s szinte m�r t�ls�gosan is idilli. Valami nem stimmelt saj�t mag�val sem. V�gign�zett a test�n, meglepetten n�zte h�feh�r, pehelyk�nny� ruh�it, melyeket mintha a felh�k feh�r fonal�b�l sz�ttek volna. Nagyobbnak �s id�sebbnek �rezte mag�t, mintha sokkal magasabb lett volna. Olyan messze voltak a l�bai…

Eln�zett a l�bfeje mellett, le a z�ld mez�re, ekkor azonban r�nt�st �rzett. Mintha sz�lsebesen letasz�tott�k volna, �gy sz�guldott. Azt hitte, azonnal sz�rnyethal, hogy sz�tken�dik a lank�k valamelyik�n, v�r�vel �s gusztustalan bels�s�geivel bemocskolva a csodasz�p t�jat. �m ugyanolyan hirtelen sz�nt meg a sz�guld�s, ahogy j�tt. Lef�kezett, miel�tt becsap�dhatott volna. A sz�ve szapor�n vert az izgatotts�gt�l.

- Hol… vagyok?

�m miel�tt �j sz�t form�lhattak volna ajkai, �jra a sz�l s�v�t�se csapta meg a f�l�t. Ez�ttal v�zszintesen haladt el�re, de oly gyorsan, hogy a k�pek id�vel elmos�dtak a szemei el�tt.

- El�g! – ki�ltotta.

Szava mintha parancs lett volna, mert lassan cs�kkent a hal�los iram temp�ja. Ligeteket pillantott meg, ahogy elsuhant mellett�k, majd itt-ott kisebb, feh�r fal� �p�leteket.

- Hol vagyok? – k�rdezte �jra.

Ismer�snek �rezte a t�jat, a nagyobb, �triumos �p�tm�nyt is, ami �ppen beker�lt l�t�mezej�be. �p�letek, emberek, gondolta. M�gis, annyira idegen volt a k�rnyezet: a n�v�nyzet mindenhol er�teljes z�ld, sehol �tmenetek, a f�k egyform�n buj�k �s szerte�gaz�ak, a levelek mindenhol ugyanolyan eg�szs�gesek… Sehol egy korhad� far�nk, egy kiv�gott fa csonkja, egy feny� vagy ritkul� lomb� t�lgy… A term�szetellenes t�k�letess�g jeges borzalommal t�lt�tte el. �jra meghallotta a n�i nevet�st, de ez�ttal mintha nem egyed�l nevetett volna valaki. T�bb k�l�nb�z� hangot hallott: vid�man j�tszadoz�, fiatal l�nyok boldog kacag�s�t.

A hatalmas �trium f�ves p�zsitj�n t�bb tucat l�ny j�tszadozott, nagyok �s kicsik, vele egyid�sek �s valamivel fiatalabbak. Mind fekete-feh�r iskolai egyenruh�t viseltek, mely Harryt legjobban az ap�can�vend�kek uniformis�ra eml�keztette. Nevel�ik, fekete csuh�s ap�c�k �s meleg tekintet� tan�t�n�k k�zt�k s�t�lgattak. A l�nyok k�z�l voltak, akik sz�rke k�rhinta k�r�l szaladg�ltak, egym�st hajtva, m�g m�sok nagyokat lend�ltek a hint�kkal. Mosolyuk fest�i volt, szinte m�r k�nosan er�ltetett. A mozg�suk pedig… hi�ba t�nt �letszer�nek, lass� volt, mint egy lass�tott felv�tel. Harry kezdte mag�t egyre k�nyelmetlenebb�l �rezni.

- Marie? – suttogta, �s kicsit �dzkodva k�rbepillantott.

�m borzalommal t�lt�tte el a tudat, hogy saj�t mozg�sa is ugyanolyan lass�, mint a t�bbiek�. Legsz�rny�bb gyerekkori r�m�lmaiban fordult csak vele el� ilyesmi. Gy�l�lte azokat az �lmokat, mert cselekv�sk�ptelennek �s s�r�l�kenynek �rezte mag�t. Mindig elvesz�tett valamit, mert nem �rt oda idej�ben, vagy meghalt, mert nem tudta megv�deni mag�t…

- Marie! – ki�ltott fel, mikor megl�tta kedves�t az oszlopok ment�n s�t�lni.

A l�ny �rettebbnek, n�iesebbnek, minden tekintetben feln�ttebbnek t�nt ann�l a k�pn�l, ahogy az eml�keiben �lt. Magasabb volt, keblei teltebbek, l�bai hosszabbak, arc�r�l pedig elt�nt a kisl�nyos b�j, �tadva a helyet az �rz�ki von�soknak. Ajkai azonban m�g mindig sz�p v�r�sek voltak, �s teltek, szemei titokzatosan ragyogtak. Sz�p, hossz� haj�t �vatosan lengette a friss szell�.

Harry sz�v�t el�nt�tte a boldogs�g, �s kit�rt karokkal suhant a l�ny fel�, aki l�tsz�lag egyed�l volt. �m az egyik kanyarban felbukkant mellette egyik nevel�je. Marie mosolyogva, biccent�ssel �dv�z�lte a n�t, �s ked�lyes cseveg�sbe kezdett vele, noha Harry nem hallotta, mit mondanak. Csak n�m�n mozg� ajkaikat l�tta. A nevel� a l�ny haj�ra mutatott, mire Marie szabadkozva el�vett a zseb�b�l egy feh�r szalagot. R�harapott a szalagra, m�g ujjaival igyekezte �sszeszedni rakonc�tlan hajsz�lait, hogy �sszek�thesse �ket. A tan�rn� kuncogva legyintett, �s m�g� l�pett, hogy majd seg�t neki. �m eln�zett a l�ny v�lla f�l�tt, �s sejtelmesen izz� szemeivel egyenesen Harry k�p�be b�mult. Arca riaszt�an gonosz mosolya ment�n eltorzult. Harry �rezte, hogy baj van.

- Marie! – ki�ltotta, �s kap�l�zva pr�b�lt el�rejutni, vagy legal�bbis gyors�tani a suhan�s�n. �m m�g �gy is nagyon nagynak t�nt a k�z�tt�k l�v� t�vols�g.

A n� seg�tett �sszefogni a tincseket, majd sz�p masnit k�t�tt a l�ny haj�ba. Az k�ba biccent�ssel megk�sz�nte, de szemei elf�tyolosodtak, amikor nevel�n�je ujjaival a nyak�t kezdte cir�gatni.

- Ne! – ki�ltotta Harry.

A n� ki�lvezte Harry tehetetlens�g�t, �s az utols� pillanatokig halasztgatta a cselekv�st. Mikor Harry m�r eg�szen k�zel �rt hozz�juk, lekapta felfed�j�t �s f�lrehaj�totta. Megragadta k�t karj�val a l�ny fej�t, �s egy er�teljes r�nt�ssal elroppantotta a csigoly�it.

- Ne! – ki�ltotta Harry hosszan, mikor Marie a f�jdalomt�l eltorzult arccal, holtan a f�ldre hanyatlott.

Remegve odahuppant mell�, a karjaiba fogta, �s megemelte a mellkas�t. Rem�nykedve sz�longatta �s r�zogatta, de ezzel csak azt �rte el, hogy az instabil nyakon lifeg� fej ide-oda g�rd�lt. K�nnyei akkor eredtek el igaz�n, mikor belen�zett a l�ny t�volba r�ved�, �res szemeibe.

Test�b�l k�ts�gbeesett h�rg�sek �s ny�g�sek szakadtak fel, ahogy mag�hoz �lelte az �lettelen l�nyt. Irt�zott is a holttestt�l, de a f�jdalma nem engedte, hogy letegye. K�ny�r�gve n�zett fel a gyilkosra, aki m�g mindig ott �llt felett�k, �s a kez�n esett v�g�st babr�lta. A feh�r m�rv�ny padl�n�l is s�padtabb lett, mikor megl�tta, hogy Rowena az…

- Nem! – �v�lt�tt fel hadon�szva �s kap�l�zva. De �rezte, hogy t�bb er�s k�z is az �gyhoz szor�tja. – Nem!

Fulladozva csuklotta fel a k�nnyeket, �s tiltakozni pr�b�lt a szor�t�s ellen.

- Harry, nyugodj meg! – hallotta Ron ijedt hangj�t.

K�h�gve l�k�tt el mag�t�l mindenkit, �s v�gre ki merte nyitni a szemeit. Fekete foltok eg�sz t�mkelege tornyosult f�l�je. � kievick�lt f�lt� kezeik al�l, �s eg�szen �gy�nak h�tt�ml�j�ig h�tr�lt. Megborzongott, mikor dereka hozz��rt a hideg, gyeng�lked�ben �ll� f�m�gy r�csainak. �r�lt m�dj�ra felh�zta a l�bait, �tkarolta �ket, �s zil�ltan n�zett a k�r�l�tte �ll�kra.

- Harry, minden rendben, nem b�nt senki! – ny�lt fel�je Remus simogat� karja, de a fi� sziszegve f�lrel�kte azt, mintha f�jna az �rint�se. Ginny, Hermione �s Madame Pomfrey holtra v�ltan �lltak az �gy v�g�ben, de m�g Rowena arca is elsz�rk�lt a l�tv�nyt�l. McGalagony professzor, akit az �lland�, z�r�s esem�nyek teljesen leamortiz�ltak, leveg� ut�n kapkodva meredt tan�tv�ny�ra.

- Potter… az �g szerelm�re… - suttogta.

Dumbledore ott �llt k�zvetlen�l mellette, Piton �s Lamerin t�rsas�g�ban.

- Harry, nyugodj meg, k�rlek, a gyeng�lked�n vagy. B�rmilyen vesz�ly is leselkedett r�d, megnyugtatlak, m�r v�ge, biztons�gban vagy.

A fi� nem sz�lt, csak egyre szapor�bban mozg� mellkassal, gyorsul� sz�vver�ssel Dareling professzort b�multa.

- Harry… mikor visszament�nk a te�r�l, �pp s�tem�nyt akartunk neked felvinni… - ny�gte Ron, eg�sz v�kony hangon. – Mikor kinyitottuk az ajt�t, �v�lt�zve rohang�lt�l a szob�ban…

- Nekiszaladt�l a k�lyh�nak a szoba k�zep�n �s… gondolom, meg�thetted magad, mert elvesztetted az eszm�letedet… Mi meg azonnal sz�ltunk a tan�roknak – fejezte be Hermione.

Harry szemei azonban d�h�sen ragyogni kezdtek. �gy is csillogtak az el�t�r� k�nnyekt�l, de most eg�szen fenyeget�v� v�ltak. Karja libab�r�s lett, arc�nak apr� izmai bizonyos id�k�z�nk�nt r�ngat�ztak. R�miszt� l�tv�nyt ny�jtott, ak�r egy t�bolyult.

- Nem… - suttogta, eltakarva a kezeivel a fej�t. – Nem…

- Mi t�rt�nt, Harry? – k�rdezte Remus agg�dva. Nagyot nyelt �s Pitonra n�zett, szemeivel tudakolva, vajon Voldemort �jabb t�mad�s�val �llnak-e szemben, vagy valami m�ssal. Perselus azonban k�tkedve megr�zta a fej�t, de nem tudta levetk�zni rossz el��rzet�t.

- Ne… ne… - ism�telgette Harry zokogva.

- Mi t�rt�nt? – k�rdezte Rowena.

Hangja azonban nem v�rt agresszi�t v�ltott ki a fi�b�l. R�gvest felpillantott, �s vicsorogva k�pte mag�b�l a szavakat.

- Meg�lte! – a n� jobb tenyer�re n�zett, �s mikor l�tta, hogy az sebt�ben be lett k�t�zve valamivel, m�g hangosabban �v�lt�tt. – Meg�lte!

- Micsoda…? – k�rdezte mindenki d�bbenten �s halkan.

- Meg�lte Marie-t! L�ttam, meg�lte Marie-t! Ott voltam! L�ttam, hogy elt�rte a nyak�t! Meg�lte! – sikoltozta hiszt�rikusan. – Kit�rte a nyak�t!

- Harry, Merlinre, miket besz�lsz? – fakadt ki Piton.

- Ez a n� egy mocskos k�p�nyegforgat�! – ki�ltotta a k�p�kbe Harry.

A javasasszony ijedten h�tr�lt, �s sz�tn�zett, nincs-e m�s is rajtuk k�v�l a k�rteremben. Gyorsan bez�rta az ajt�kat.

- Minden reggel meg�j�tja az �tkot, mellyel gyeng�ti a Roxfortot! Minden reggel kimegy a j�gre! Az�rt t�ncolt a v�zen, hogy mindenkire ront�st k�ldj�n! Egyed�l az akad�lyozta meg ebben, hogy befagyott a v�z, hiszen nem tudott korcsoly�zni! – kacagott hiszt�rikusan. – Ez�rt volt olyan s�rg�s, hogy megtanulja! Hogy �jra meg �jra meg�tkozhassa az iskol�t �s benne mindenkit! – hadarta Harry. – L�ttam a jelet! – mutatott a n�re. Minden szemp�r Rowenara szegez�d�tt, aki el�sz�r falfeh�r lett a d�bbenett�l, majd l�tszott, hogy sz�ra nyitja ajkait, de Harry nem engedte besz�lni. – Minden reggel beleiv�dik a birtok f�ldj�be a r�zsasz�n szem meg csigavonal! Minden amiatt t�rt�nt! Ginny megver�se! Az �n v�v�balesetem! A dementorok t�mad�sa! �rul�! Voldemort ringy�ja! �s most… - csuklott meg a hangja – meg�lte… meg�lte Marie-t is! L�ttam!

Szavait n�ma csend k�vette, �s mindenki elborzadva n�zte a sz�ps�ges tan�rn�t.

- Kit�rte a nyak�t… - ism�telgette Harry, reszket� kezeivel a haj�ban turk�lva, mint aki esz�t vesztette.

- �n nem… �n nem… Igazgat� �r, tudja, hogy ez nem igaz! �n sosem…!

�m Dumbledore felemelte a tenyer�t, eln�m�tva ezzel Rowenat.

- Kit�rte a nyak�t… meghalt…

- Harry…

- Meghalt… nincs t�bb�… kit�rte a nyak�t…

- Harry, tudnod kell, hogy ugyan�gy megb�zom Dareling professzorban, mint Perselusban vagy Hagridban…

- Akkor most az egyszer t�ved! Ez a n� hazug, �s gyilkos! – �llt fel az �gyban Harry.

- Potter, nyugodjon meg!

- �s most meg fog halni! – ki�ltotta a fi�, felkapva az �jjeliszekr�nyr�l Remus p�lc�j�t.

- Harry! – ki�ltott�k egyszerre t�bben is, k�ny�r�gve.

A fi� szemei azonban vak�t�an vil�g�tani kezdtek, �s a z�ld f�ny felk�szott a homlok�ra is, v�gigfutva a vill�m alak� sebhelyen. Szinte szikr�zott k�r�l�tte a leveg�, ahogy egy ismeretlen �tkot k�nt�lt.

- Dilapido Confectum!

A p�lc�b�l el�sz�r vad sz�lv�sz, majd balj�s v�r�s f�ny t�rt el�, kavarogva t�rve utat mag�nak.

- Protego! – ki�ltotta Rowena, de a pajzsb�b�j�t egyszer�en felem�sztette a fel�je cs�rtet�, rombol�, t�zes hurrik�n. – Protego!

- Protego! – csattant fel egyszerre t�bb b�b�j is. 

Hasztalan pr�b�lkozott mindenki. Fawkes, aki dallamos rikoltoz�s �s heves sz�rnysuhog�s k�s�ret�ben �rkezett a seg�ts�g�kre, fell�ngolt �s elhamvadt, miel�tt lenyelhette volna az �tkot.

Rowena �let�t v�g�l az mentette meg, hogy Perselus a derek�n�l fogva f�lrer�ntotta, �s arr�bb r�ncig�lta.

A b�b�j azonban nekicsap�dott a falnak, �s kirobbantotta azt, felem�sztve mindent, ami �tj�ban �llt. Az �gyak marad�ka elszenesedve hevert sz�tsz�rva, f�st �s �gett szag t�lt�tte be a leveg�t. Mindenki k�h�g�tt �s fuldokolt a felsz�ll� perny�t�l.

Harry elejtette a p�lc�t, �s r�m�lten �sszekucorodott. Zokogva borult felh�zott l�baira. Bar�tai �s tan�rai egy pillanatig megk�v�lten �lltak, sz�nakozva figyelt�l �t.

- Meg�ltem a f�nixet… - suttogta. – Meg�ltem a f�nixet…

-… benne olyan er� lakik, amit a s�t�t nagy�r nem ismer…- ism�telgette Dumbledore merev arccal, Harryt figyelve. – Olyan er�…

- � Harry! – szipogott Hermione.

- Meg�ltem a f�nixet…

Perselus talpra seg�tette Rowenat, majd fi�ra pillantott, csak hogy l�ssa, minden rendben van-e vele. A n� mit sem t�r�dve kormos, szakadtt� v�lt feh�r ruh�j�nak usz�ly�val, botladozva Harry fel� araszolt. N�ha megbicsaklott a l�ba a t�rmel�kben, de csak oda�rt a fi� �gya el�. Remegve �lt le a sz�l�re, megsimogatva Harry fej�t.

- Ne… ne… - ny�sz�r�gte az.

Rowena azonban nem engedte. Mag�hoz h�zta a fi�t, aki az �l�be temette az arc�t. A n� �tkarolta �t, �s a fej�t, haj�t, h�t�t simogatta.

- S�rd csak ki magad – mondogatta neki. Hangja megviseltnek t�nt, m�gsem csengett benne v�d vagy harag az im�nti gyilkoss�gi k�s�rlet miatt.

Csillog� szemekkel n�zett fel � is a t�bbiekre.

- Harry nem j�rt messze az igazs�gt�l – kezdte remeg� hangon. – Val�ban… minden reggel kimenten a t�hoz, hogy b�b�jt bocs�ssak az iskol�ra… De nem �rt� sz�nd�k�t, hanem v�delmez�t. Az Aegidis b�b�jjal m�g a Durmstangban ismerkedtem meg… Hozz��rt�s �s nagy var�zser� sz�ks�ges hozz�, de hat�sa h�l�s: megv�di azokat, akik az oltalma al� ker�lnek. J�l, van, j�l van – t�rt Harry haj�ba.

- Kit�rt a nyaka…

- Shhht… Minden rendben lesz… Sajnos nem tudok korcsoly�zni rendesen, �gy mikor Perselus befagyasztotta a tavat, egy ideig nem tudtam megism�telni a b�b�jt… Ha visszaeml�kszel, Harry, pont ekkor t�rt�ntek a balesetek… A dementorok ellen meg azt hiszem, m�g �n sem v�dhetn�k meg senkit… - mosolyodott el keser�en.

- El volt v�gva a keze… l�ttam… - rebegte Harry, k�ts�gbeesetten kapaszkodva mindenbe, amit�l hitelesnek t�nt a l�tom�sa.

- Az… - sz�lalt meg Ginny f�l�nken – akkor t�rt�nt, mikor mosogattunk… Beleejtett�k az egyik cs�sz�t a mosogat�ba… Elv�gta a tan�rn� kez�t…

- Uramisten – zokogta Harry.

Rowena lehunyta a szem�t, �s halkan fels�hajtott. Szeretettel n�zte a mellette fekv� fi�t.

- Nagyon kiv�teles di�k vagy… jobb �s tehets�gesebb mindenkin�l, akivel eddig tal�lkoztam…

Harry felk�ny�k�lt, majd f�lig �lve, f�lig t�rdelve fel�je fordult.

- R� fogj�k k�nyszer�teni, hogy megtegye… meg fogja tenni – suttogta h�pp�gve. A szemei m�r kipirosodtak a sok b�g�st�l.

A professzor azonban k�t keze k�z� fogta k�nny�ztatta arc�t.

- Ha b�rmikor… k�nyszer alatt megpr�b�ln�k �rtani neked… vagy azoknak, akiket szeretsz, szabadon elpuszt�thatsz… - mondta l�gyan. – Ink�bb haljak meg, minthogy miattam m�sok szenvedjenek… - cs�kolta meg a vill�m alak� sebhelyet.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s