�rta: Brigi

Korhat�r �s figyelmeztet�sek: language, 14 �ven aluliaknak nem aj�nlott

Megjegyz�s: gatyar�ptet�s Larelindnek :)

Megjegyz�s 2: ehhem... kisebb kifakad�s k�vetkezik. Kicsit unom m�r, hogy senki sem olvassa el a ficek fejl�ceit. �s hogy emiatt folyton olyan visszajelz�seket kapok, hogy "Piton nem pitonos", "Piton nem olyan, mint a k�nyvben/t�l romantikus", "Harry t�l muglis" vagy hogy "F�j, Marie egy h�lye kis sz�zfaz�k z�rdat�ltel�k". Sat�bbi. Ez fic, k�rem. �s mint ilyen, alternat�v t�rt�net egy m�r l�tez�h�z. Amelybe a fic szerz�je beleadja azt, amit tud, amit �rez, �s ahogy �r� hatott az eredeti t�rt�net. M�sodsorban az�rt is utas�tom vissza az ilyen buta megnyilv�nul�sokat, mert �n a fejl�cben j� el�re figyelmeztettem mindenkit. "Ha valaki �gy �rzi, m�ltatlanul b�ntam a karakterekkel, vagy hogy megv�ltoztattam azok jellem�t, h�t... akkor sorry. �n �gy l�tom j�nak." Ugye eml�ksz�nk? Ugye, hogy ugye.  Sz�val �r�ln�k, ha ezent�l ezek t�kr�ben pr�b�lna meg mindenki reag�lni a t�rt�netre. M�r, ha olvassa m�g egy�ltal�n valaki... Erre val� bizony�t�kot a szok�sos c�mre v�rok.

Zavaros gondolatok

A hideg sz�l csak �gy s�v�tett befel� a gyeng�lked� fal�n keletkezett hatalmas lyukon. B�b�jjal igyekeztek lez�rni a r�st, �s meleget bocs�tani az ott alv� Harryre. Fel is aj�nlott�k a fi�nak, hogy �jszak�ra menjen egy vend�gszob�ba, de az maradni akart.

Egyed�l szuszogott p�rn�j�n, �s egy t�voli festm�nnyel szemezett. Nem tudott elaludni, annyira felkavart�k az esem�nyek. Arca most el�sz�r �gy festett, mint egy kisgyermek�: r�m�lt volt, fak� �s r�zsasz�n a k�nnyekt�l �s a cs�p�s, hideg sz�lt�l. �gy kucorodott �ssze, mint valami farkask�ly�k.

Nem is tudta hirtelen, hogy az elm�j�ben �rv�nyl� gondok k�z�l melyikre koncentr�ljon. A tudat, hogy majdnem meg�lt egy �rtatlan embert, m�gis kiemelkedett mindegyik k�z�l. De m�g ha nem is lett volna �rtatlan…

Harry megborzongott, �s igyekezte legy�rni a k�sztet�st, hogy �jra �sszeh�nyja mag�t. Az eset �ta m�r h�romszor kellett sz�lsebesen a mosd� fel� rohannia. Undor�t�nak �rezte saj�t, bossz�szomjas �nj�t, mely a f�jdalom keltette gyenges�g miatt majdnem gyilkoss� v�lt. �jra meg �jra felsejlett a szemei el�tt egy k�p a sz�troncsol�dott test� Rowenar�l. Egy olyan Rowenar�l, mely nem tudott fedez�kbe ugrani az �tok el�l. A tork�t a sav fojtogatta minden pillanatban, �s reszketve beb�jt a paplan al�.

M�g �gy is, hogy nem siker�lt v�ghezvinni e borzalmas tettet, k�s�rtik a k�pek. Mi lett volna, ha nincs ott Piton? Ha a n�t telibe kapja a t�zes pokol l�ngja? �lete v�g�ig hallotta volna a n� utols� ki�lt�sait, k�ny�rg�seit, f�jdalmas h�rg�seit…

A f�l�re tapasztotta a kez�t. Nem akarta hallani. El sem akarta k�pzelni, milyen lehetne. Gerinc�n hideg fuvallat futott v�gig. Nem akart ilyesmit m�g egyszer �t�lni. Nem akart m�g egyszer ilyen helyzetbe ker�lni. Nem b�rn� elviselni egy ember hal�ltus�j�t, legyen az bar�t vagy ellens�g. Se v�gign�zni, se okoz�ja lenni valaki hal�l�nak. A lelke nem b�rna m�g egyszer ekkora f�jdalmat elviselni…

Az azonban, hogy legal�bb egyszer m�g musz�j �tesnie valami hasonl�n, borzalommal t�lt�tte el.

- Voldemort…

Ink�bb a hal�l, gondolta. Lelkiismerete ilyenkor mindig megr�tta. F�l�ben Remus hangja csengett fel, eml�keztetve �t sz�lei �nfel�ldoz� szeretet�re, �s hogy m�r csak emiatt is k�teless�ge teljes�teni a feladat�t. Sirius r�sz�r�l mindig csak egy d�h�s k�z�r�s jelent meg el�tte: gyors macskakapar�s, mely ugyan f�lt�sr�l �s szeretetr�l tan�skodik, m�gis letolja az�rt, mert nem vigy�z mag�ra.

- Hagyjatok… k�rlek…

M�g az se billentette �t a m�rleg nyelv�t a m�sik oldalra, ha sz�leire gondolt. Voldemort meg�lte �ket, k�ny�rtelen�l lem�sz�rolta a fiatal h�zasp�rt, akik csak gyermek�ket pr�b�lt�k v�delmezni. Bosszulja meg �ket? L�tszik, hova sodorta a bossz�v�gya… Annak ellen�re, hogy Voldemort val�ban b�n�s volt, m�gsem tudta volna ezek ut�n gondolkod�s n�lk�l elpuszt�tani. A legy�z�tt nagy�r ki�ltoz�sai biztosan m�g sz�rny�s�gesebbek lenn�nek, mint b�rki m�s�. Ki tudja? Tal�n �r�kre k�s�rten�k �t, amolyan b�ntet�sk�nt…

- �n magam vagyok a sz�rnyeteg – suttogta. – Gyerekfejjel azon gondolkozok, hogyan �lhetn�k meg valakit… Ez… nem norm�lis… Vernon b�csinak t�nyleg igaza volt… t�nyleg beteg vagyok… igen, ez biztos…

Att�l rettegett, esetleg kedv�t leln� a nagy�r meg�l�s�ben, �s �jra meg �jra v�r�rt szomjazna, csak hogy kiel�g�tse �tv�gy�t. De ki lenne k�pes �lvezni az ilyesmit?

Fel�llt a karj�n a sz�r att�l, milyen lehet csak ezzel foglalkozni. Milyen lehet nap mint nap azon agyalni, hogy ki lesz a k�vetkez� �ldozat. Milyen lehet hal�lfal�nak lenni…

A negyedik-�t�dik ut�n m�r biztos megszokja az ember. Addig m�g csak �dzkodik a dologt�l, mert h�t csak gusztustalan egy kicsit. De ut�na m�r nem is sz�molja.

Arc�t remeg� kezeibe temette az im�nti gondolatra. Vajon k�pes az ember maga m�g�tt hagyni lelkiismerete korl�tait egy id� ut�n? Mondjuk, ha m�r el�g gonosztett van b�nlajstrom�n? Hogy lehet �gy �lni? Lehet… �gy �lni?

�s mindez egy buta �lom miatt. �t�lelte mag�t karjaival. M�g mindig nem tudta eld�nteni, �lom volt-e, amit l�tott, vagy val�di l�tom�s, esetleg egy j�slat, mely mindh�rmuk sors�t meghat�rozza. B�rmennyi �rvet is hozott fel az egyik mellett, a m�sik oldalon mindig maradt valami, ami meg tudta azt c�folni.

Csak �lom lett volna? Hiszen olyan �letszer� volt! Az elej�n… �rezte a bizserg�st a test�ben, �s r�gt�n Marie k�pe jelent meg neki. Jobban visszagondolva azonban r�j�tt, hogy t�nylegesen nem l�tta a l�nyt. Hangot hallott. Nem besz�det, csup�n kuncog�st. Akkor is Marie volt! Vagy… csak automatikusan �sszekapcsol�dott a test�t melenget�, kellemes �rz�s a l�nnyal? Vajon az�rt, mert eddig csak vele ker�lt testi kapcsolatba? Mit sugall ez az eg�sz? Azt, hogy Marie-n k�v�l m�ssal is… Vagy hogy �r�kre Marie marad a n� az �let�ben? �gy k�nny�, ha Voldemort keze �ltal hamar elpatkol…

Na �s a zuhan�s? Mi�ta k�pes az ember ir�ny�tani az �lmait? A parancs�ra lelassult a sz�guld�s. Ez nem term�szetes. Persze, az �lmokban gyakran tal�lkozik az ember olyan t�lz�sokkal, mint itt… a t�k�letes k�rnyezet, makul�tlan l�tk�p, a boldog emberek, a pusztul�snak semmi nyoma…

- De h�t az eg�sz maga volt a pusztul�s! Gyilkoss�g!  

Vajon meghalt Marie? T�nyleg meghalt? Vagy �lomk�p volt az eg�sz?

Idegesen harapd�lta az ujjait.

Ha meghalt, mi�rt nem mondj�k meg neki? Mi�rt nem mondja meg neki Dumbledore? Hiszen tudja, milyen fontos neki a l�ny!

- Tudja… egy�ltal�n? – k�rdezte mag�t�l gyanakodva.

Honnan is tudhatn�? Azt sem k�pzelte volna, hogy Siriust ennyire szereti. Hiszen akkor elmondta volna a j�slatot id�ben, hogy megel�zze keresztapja hal�l�t. Vajon az �reg azt hiszi, senki sem fontos sz�m�ra, csak az�rt, mert vil�g�let�ben egyed�l volt? A roxfortos bar�tai, persze… Azokat fontosnak hiszi. De m�s? M�s is l�tezik a Roxforton k�v�l! Mi�rt nem int�zkedik azonnal?

- �s mi�rt gondolkozok m�g mindig azon, kinek az �lete fontosabb? – szor�totta �ssze a szemeit k�nl�dva.

�lomnak kell lennie…

Mi�rt pont Rowena arca jelent meg? Mi�rt b�ntan� � Marie-t? Hiszen � kedves n�, mindenki szereti, emellett pedig Sirius menyasszonya. Sirius pedig olyan volt sz�m�ra, mint egy apa �s testv�r egy szem�lyben… legal�bbis majdnem. Akkor pedig… Rowena, mint a gonosz mostoha? Hiszen, ha csal�dk�nt �lhettek volna, Rowena lett volna a „mama”, Sirius a „papa”, �s a mostoh�k a mes�kben mindig gonoszkodnak a szerencs�tlen �rv�kkal… Petunia n�ni is gonosz… Igen, csak ez lehet a v�lasz. Nem! Merlinre, Harry, hogy juthat ilyesmi az eszedbe?!

Fej�t a p�rn�ba f�rta. Gondolataib�l sz�lei �s Sirius szellemalakja semmit sem hallott, reakci�ib�l azonban ki tudt�k k�vetkeztetni, min v�v�dat. Ott �lltak �gya felett, f�nyk�nt ragyogva a s�t�ts�gben.

L�tom�s…? Igazi l�tom�s lenne? Olyan, mint a kor�bbiak? Lehetetlen. Most semmi hasonl� t�netet nem tapasztalt. Mikor Ginnyt �s �desapj�t megt�madt�k, mindig szinte l�zasan forgol�dott, vagy �sszeh�nyta mag�t, vagy el�jult az elm�j�t hasogat� f�jdalomt�l. Hermione pedig azt mondta, hogy most fel-al� j�rk�lt a szob�ban. Vajon alvaj�r� lenne?

T�nyleg nem �rzett semmit, mikor a szeme el� t�rult a l�tv�ny. Nem z�gott a f�le, nem �getett a sebhelye, semmi az �gvil�gon. M�gis…

Ha Rowena nem ment el Roxfortb�l, akkor nem is lehetett ott, hogy meg�lje Marie-t.

- Biztos, hogy itt volt? Nem ment el?

- Nem! Nem! – tiltakozott egy hang az elm�j�ben.

Biztosan itt volt. Hiszen mindenki vele te�zott. �s egy�bk�nt is… mi�rt t�nt Marie �vekkel id�sebbnek? K�sz n� volt! Magas, karcs�, arca �rettebb, von�sai ink�bb voltak izgat�ak, mint kisl�nyosan b�josak. �s mi�rt �rezte � mag�t is id�sebbnek? Vajon a l�tottak a j�v�re vonatkoznak?

- Mi�rt olyan bonyolult minden?! – bokszolt a p�rn�ba Harry. – �s mi�rt nincs velem senki, amikor seg�ts�gre lenne sz�ks�gem?

L�mp�s koccant az �gya melletti �jjeliszekr�nyen. Harry �sszerezzent, �s ijedt�ben leesett az �gy t�ls� v�g�n.

Remus, h�l�k�nt�sben, �thajolt a vacok felett, nagy, csillog� szemekkel vizsg�lva a zil�l� fi�t.

- Ne haragudj, hogy megijesztettelek. Azt hittem, �szrevetted, hogy bej�ttem.

Harry olyan sebesen t�p�szkodott fel, �s �lelte �t a professzort, hogy az majdnem hanyatt esett.

- �, Remus! – suttogta.

Lupin viszonozta a finom �lel�st. Mikor azonban a fi� m�g percekkel k�s�bb sem volt hajland� elengedni �t, megsimogatta a fej�t. Harry felpillantott. K�nnyek csillogtak a szemeiben.

- H� – fogta k�t keze k�z� a megviselt arcot. – Most m�r minden rendben – mondta b�ztat�an.

Homlokuk �ssze�rt egy hossz� pillanatra, ami kicsit er�t adott Harrynek. Sz�rny� hangulat�t m�gsem tudta levetk�zni.

- Semmi sincs rendben – szipogta.

- V�rj egy kicsit! – intett huncutul Remus. – Conlaxare!

P�lc�j�val suhintott egyet, �s az �gy alattuk mintha k�tszer olyan sz�lesnek t�nt volna. A f�rfi beb�jt Harry mell� a takar� al�, �s szembefordult a meglepett fi�val.

- Sajn�lom, hogy nem j�hettem hamarabb. Tudod, hogy a tan�roknak est�nk�nt a folyos�n kell j�r�r�zni, nehogy valamelyik di�k m�szk�lni merjen – mondta mosolyogva.

- �gy �r�l�k, hogy itt vagy!

- Mi a baj? – k�rdezte Remus, l�tva a k�nny�ztatta, szomor� arcot.

- M�g k�rdezed? Borzalmas dolgot tettem, Remus! Majdnem meg�ltem… majdnem…

- Shht… - nyugtatgatta Lupin, mikor r�j�tt, hogy a fi� m�g mindig emiatt r�g�dik.

- Biztosan ki fognak csapni a Roxfortb�l… - folytatta Harry a panasz�radatot. – Majdnem meg�ltem az egyik tan�rt… meg egy csom� mindenkit, aki itt volt… Te is meghalhatt�l volna… �s meg�ltem Fawkes-ot! – h�zta a takar�t a fej�re. - Hova mehetn�k? �s hogy fogok ezek ut�n a t�bbiek szem�be n�zni?

Remus kitakarta a k�cos fejet.

- Dehogy �lted meg Fawkes-t! Egy f�nixet nem lehet meg�lni. Csak elporladt, Dumbledore szerint. Este m�r l�ttam a kis fi�k�t, amiv� v�ltozott. Ott csipogott Dumbledore asztal�n. Semmi baja.

- T�nyleg?

- T�nyleg. �s m�g Roxfortb�l sem csapnak ki.

- De h�t mi�rt nem? �s mi�rt t�nsz ilyen boldognak? Hiszen sz�rny� dolgot tettem!

- Ami t�rt�nt… val�ban ijeszt� volt – jegyezte meg komolyabban Lupin. – De sokkal csod�latosabb, mint hinn�d!

- Mi volt ebben a csod�latos? Dumbledore tal�n annak �r�l, hogy l�ttam meghalni a kedvesemet?

- Marie-nak semmi baja. R�gt�n utas�totta a francia koll�g�kat, akik ut�naj�rtak a dolognak. Marie �p �s eg�szs�ges, mint eddig.

Harry a p�rna al� dugta a fej�t.

- Ne b�j�csk�zz m�r! – mosolygott r� j�t�kosan Remus. – Ami fontos, az a var�zslat, amit haszn�lt�l! Honnan szedted? Olvast�l vagy hallott�l r�la valahol?

- Nem tudom – j�tt a tompa v�lasz. – Csak �gy j�tt…

- Az igazgat� �r is �gy gondolta… Ut�nan�ztem, de sehol sem tal�ltam r� utal�st. Nagyon r�gi vagy titokzatos �tok lehet. M�g Perselus sem ismeri, ez meg az�rt nagy sz�.

- Az �letem tele van �tkokkal…

- Ne csin�ld! H�t m�g mindig nem �rted? Maga Fawkes sem tudott mit kezdeni vele! Eddig a legsz�rny�bbnek v�lt f�benj�r� �tkokat le tudta nyelni, megmentve ezzel az embereket. De ez m�g egy f�nixen is kifogott. El tudod k�pzelni, mit jelent ez?

- Nem igaz�n…

- H�t azt, te butus, hogy m�ris van egy fegyvered Voldemort ellen. Nem ismeri, �s minden val�sz�n�s�g szerint v�dekezni sem tud majd ellene…

Harry elborzadt.

- Azt hiszed, ezek ut�n m�g lesz el�g er�m ahhoz, hogy valakire p�lc�t emeljek? Hiszen… most is h�nyingerem t�mad, ak�rh�nyszor eszembe jut, mit csin�ltam… Pedig m�g csak nem is �rtottam vele senkinek… �n… nem tudn�k… meg�lni valakit… Elegem van a hal�lb�l… a holttestekb�l… ez mind olyan sz�rny�s�ges…

Remus arca megkomorodott, �s �t�lelte a fi�t. Perceken �t n�m�n ringatta.

- Elhiszem, hogy hatalmas teher ez a lelkednek… Az els� alkalom mindig is az lesz. De id�vel be fogod l�tni, hogy sajnos nincs m�s megold�s.

- Sz�rny� dolog lehet kiontani egy ember �let�t… - suttogta Harry.

Lupin el�sz�r nem szeretett volna v�laszolni.

- Te m�r… �lt�l embert… igaz, Remus?

- Sz�vem szerint sose k�v�nn�m neked ezt az �rz�st… - s�hajtotta a f�rfi. – Az ember… sohasem tudja elfelejteni. De… ha j� c�l �rdek�ben t�rt�nik, az seg�t valamelyest.

- Nem tudn�m megtenni… m�g vele sem… f�lek, hogy eg�sz �letemen �t azt a k�pet l�tn�m… tudom, hogy sz�rny� dolgokat tett, m�gis…

- Gyerek vagy m�g, t�l fiatal ahhoz, hogy meg�rts valamit, ami ennyire bonyolult �s f�jdalmas.

Harry nem sz�lt. A halott Cedric k�pe r�mlett fel el�tte, �s az a r�m�let, amit akkor �rzett. Akkor szembes�lt a hal�llal el�sz�r, a maga k�ny�rtelen form�j�ban.

- L�ttad �ket, ugye? – k�rdezte v�g�l, tapintatlanul, b�r nem annak sz�nta. – L�ttad a sz�leimet, miut�n…

Remus megremegett. Lehunyta a szemeit, mintha l�thatatlan d�monokat pr�b�lna elhessegetni.

- M�g… - mondta keser�en – a var�zsl�k vil�g�ban is azonos�tani kell az elhunytakat…

Harry szipogott egyet.

- Sz�rny� �rz�s, ha �gy kell l�tni a bar�tainkat… Azon az �jszak�n mindent elvesztettem… Jamest, Siriust, Petert is azzal, hogy el�rult minket… T�ged sem l�thattalak t�bbet. Hagrid el�bb elvitt, minthogy oda�rhettem volna. Annyi �vet v�rtam arra, hogy �jra tal�lkozzunk…

Belen�zett Harry nagy, z�ld szemeibe, elmosolyodott, �s ink�bb nem folytatta. Nem akarta m�g jobban elszomor�tani a fi�t.

- Az�rt… �r�lt�l, mikor tal�lkoztunk?

- Csak miattad mentem akkor Roxfortba. F�ltem, hogy Sirius b�ntani pr�b�l… Melletted akartam lenni, hogy ne �rthasson neked senki… Annyira… fura volt l�tni t�ged… Ahogy megn�tt�l – mondta kedvesen a pislog� fi�nak. – Annyira k�l�n�s �rz�s volt, hogy Jamesnek m�r ilyen nagy gyermeke van… Nagyon fiatalon apa lett. El sem akartuk hinni. A Szent Mung�ban, amikor sz�lett�l… odakint v�rtunk… a folyos�n.

- A Szent Mung�ban sz�lettem? – nyelt egyet Harry meglepetten.

Lupin b�lintott.

- Az ilyesmi mindig eml�kezetes esem�ny… - ny�lt el az �gyon a f�rfi. – James a legb�trabb ember volt, akit ismertem, ott m�gis tartani kellett benne a lelket. Eltekintve att�l, milyen v�szterhes id�k voltak azok, arra a r�vid id�re mind boldogok lehett�nk egy kicsit… Im�dtunk veled j�tszani. Tal�n az�rt is szereted ennyire a rep�l�st, mert Sirius mindig futk�rozott veled… Ringatott a leveg�ben, mintha lebegn�l. �desany�d pedig mindig veszekedett vele. Att�l f�lt, elejt, �s meg�t�d magad…

V�gre Harry is elmosolyodott. A sz�p eml�kekt�l megillet�d�tten Remus mellkas�hoz b�jt.

- K�rdezhetek valamit, Remus?

- K�rdezz csak…

- Te… sohasem szerett�l volna gyereket?

Lupin n�m�n b�multa a megb�v�lt mennyezetet, melyen �pp hull�csillagok szaladtak v�gig.

- Egy v�rfarkas nehezen tal�l t�rsat mag�nak, Harry – simogatta meg a fi� h�t�t.

- De most van p�rod!

- Hm…

- Hm?

- K�s�bb, persze, hogy szerettem volna… Nem olyan fiatalon, mint ap�d… De annyira megr�zott az elveszt�setek, hogy szinte ki�lt bel�lem mindent, ami szeretetet �s meghitts�get k�v�nhatott volna. Most persze v�ltoztak a dolgok…

- Igen?

- Ne k�v�ncsiskodj annyit…

- De…

- Dormitare – suttogta Remus vigyorogva, azt az altat� b�b�jt motyogva, melyet annakidej�n Lily oly gyakran haszn�lt. – Pihenned kell.

- De…

- Harry…

- Hm…

P�r pillanattal k�s�bb a fi� m�r megad�an szuny�k�lt mellette.

- Szeretem, ha ilyen engedelmes vagy – mondta mosolyogva. – �des �lmokat…

- Lupin! - �bredt a f�rfi enyhe v�llpaskol�sra. – Lupin, mi a fen�t keresel m�g itt?

Piton bossz�s arca hajolt f�l�j�k m�snap reggel.

- Lupin! – t�rta sz�t a karjait. – Mindj�rt kezd�dik az els� �r�d!

Remus �lmosan k�ny�k�lt fel. Az �r�j�ra pillantott, majd elkeseredetten megforgatta a szemeit.

- Honnan tudtad, hogy itt vagyok? – ny�gte.

- H�rmat tal�lhatsz. Bevittem neked a f�zetet, de nem volt�l ott… Sejtettem, hogy Harry mellett leszel.

A fi� halkan motyogni kezdett, mint valami kisgyermek. Piton arc�n hirtelen �des mosoly jelent meg.

- Csak nem Dormitare-val altattad el?

Remus k�b�n b�lintott.

- Az olyan aranyos b�b�j…

- El�sz�r hallom, hogy sz�modra valami „aranyos”.

- Nem is gondoltam volna, hogy ez ilyen id�s korban is hat�sos – engedte el a f�le mellett a megjegyz�st Perselus.

- �gy aludt, mint a tej. El�tte azonban nagyon sok�ig r�g�dott azon, ami tegnap t�rt�nt – jegyezte meg Remus komolyabban.

- Gondoltam…

- Rowena hogy van? Nem… neheztel, vagy ilyesmi?

- Nem. Ink�bb megr�m�lt, hogy k�s�bb k�ze lehet a l�ny hal�l�hoz…

- Dolgok, amik miatt gy�l�l�m a j�slatokat – s�hajtott Remus bossz�san, majd �sszeh�zta mag�n a k�penyt, �s Pitont k�vetve kisietett a gyeng�lked�r�l.

Perselus, d�lut�ni �r�j�r�l visszat�rve a lakoszt�ly�ban tal�lta csemet�j�t. A fi� r�mosolygott, ahogy bel�pett, apj�t pedig ilyenkor mindig csod�latos melegs�g t�lt�tte el. Mintha egy kedves csal�di f�szekbe t�rt volna haza, ahol m�r v�r r� a szeretet �s meg�rt�s. Lamerin most is �rtatlanul mosolygott, �s nagy k�k szemeivel k�sz�nt�tte. Tal�n t�l �rtatlan volt a n�z�se.

- Miben s�ntik�lsz? – k�rdezte apja, aki ugyan felt�tel n�lk�l szerette �t, de annyira nem �r�lt meg, hogy minden gyanakv�s�t f�lretegye.

- Ezt meg hogy �rted? – k�rdezte a fi�.

- T�l sokszor l�ttam �n m�r ilyen kaj�n vigyort ahhoz, hogy tudjam: az ennyire �rtatlannak t�n� mosoly m�g�tt mindig cs�nytev�s b�jik meg.

- T�ls�gosan is paranoi�s vagy…

Perselus alig l�that�an felvonta a szem�ld�k�t.

- Megedz�dtem, fogalmazzunk �gy. Az �des – nyomta meg a jelz�t – kis bar�taid, azok az �tkozott ikrek, nem kev�s bossz�s�got okoztak nekem, m�g idej�rtak.

- Na de apa! Hiszen olyan szeretnival�ak!

Perselust kir�zta a hideg arra a gondolatra, hogy m�lyebb �rzelmi kapcsolatba ker�lj�n a Weasley-ikrekkel.

- Olyanok nekem, mint a testv�reim – tett r� m�g egy lap�ttal Lamerin.

- Ezt szem�lyes s�rt�snek veszem – pillantott r� jelent�s�gteljesen a f�rfi, de mosoly�t nem tudta pal�stolni. – Sz�val? – t�rt vissza az eredeti t�m�hoz. – Mi ez a titokzatos vigyorg�s?

- Az ikrek meg�g�rt�k, hogy k�ldenek nekem egy eg�sz csomagnyit a leg�jabb finoms�gaikb�l, amint meg�rkeznek.

Perselus a mennyezetre pillantott.

- Fiam, nem szeretn�m, hogy olyasmit m�velj, ami az �ll�somba ker�lhet. Am�g nem der�l ki, hogy te volt�l, �n sem tudok semmir�l. De ne sz�m�ts semmi j�ra, ha elkapnak. Ezt �n mondom neked.

- �h, �rtem – b�logatott sejtelmesen a fi�. – �gy akarod kompenz�lni a dolgot. L�tsz�lag szabad kezet adsz nekem, hogy k�zben te is kedvedre hanc�rozgathass. K�l�nben mi�rt lenn�l ilyen enged�keny?

Perselus meg�llt kab�tj�nak kigombol�s�ban, �s halov�nyan elpirult. Nem sz�lt, �gy Lamerin mosolya egyre sz�lesebb� v�lt.

- Mire c�lzol ezzel? – k�rdezte v�g�l, kiss� bizonytalanul.

A fi� le�lt egy sz�kre, a t�ml�j�val szemben, �s a karossz�k fel� invit�lta apj�t.

- Term�szetesen Dareling professzorra gondoltam.

A f�rfi m�g jobban zavarba j�tt.

- Na, ki volt az, aki tegnap este arr�bb r�ntotta �t az �tok el�l?

- Hiszen ott �lltam mellette!

- �h� – b�logatott a fi�. – Vil�gos.

- T�nyleg ott �lltam…

- L�tom �n �m, mi itt a helyzet…

Perselus s�hajtva ereszkedett le a k�nyelmes karossz�kbe. De fia folytatta.

- Na �s mondd, r�mozdult�l m�r?

A b�jitalok mestere elvesztette az egyens�ly�t, �s majdnem a sz�k mell� �lt.

- Mivan?

- Ne titkol�zz! Legal�bb… megcs�koltad m�r?

Apja mosolyogva sz�ra nyitotta az ajkait, de halk kopog�s szak�totta f�lbe k�sz�l� mond�k�j�t.

- V�rsz valakit?

- �n ugyan nem. De ha akarod, �tmehetek a saj�t lakr�szembe… - felelte a fi� sejtelmesen mosolyogva.

Perselus lemond�an felny�g�tt, �s a fej�t r�zva az ajt�hoz l�pett. A vastag t�lgyfaajt� nyikorogva t�rult fel. H�z�nak egyik els�s le�nyk�ja �llt el�tte.

- Miss. Bleasdale? – k�rdezte meglepetten a r�m�lt l�nyka l�tt�n. – Mit tehetek �n�rt?

Lamerin is odaballagott hozz�juk.

- Szia Maddy!

- Professzor �r… - szipogott egyet a l�ny.

Majd kiny�jtotta fel�je kis kez�t, mintha csak k�rn�, hogy megfogja. A tan�r k�rd�n a fi�ra pillantott, majd k�zen fogt�k a kicsi Madeleine-t.

A gyermek lass�, bizonytalan l�ptekkel kivezette �ket a s�t�t, mardek�ros folyos�ra. Az egyik k�sz�rny el�tt azt�n meg�llt. A t�voli f�kly�k f�nye nem volt el�g ahhoz, hogy �szrevegy�k a szobor t�v�ben kuporg� m�sik kisl�nyt, de annak halk, h�pp�g� hangj�ra m�r felfigyeltek. P�r pillanatig n�m�n tapogat�ztak, majd megtal�lt�k azt a gyermeket, aki a kviddicsm�rk�z�s el�tt a Griffend�l asztal�hoz mer�szkedett.

- Olivia!

- Miss. Fillmore! – t�rdelt le hozz� a professzor.

- Lumos! – gy�jtott f�nyt p�lc�j�val Lamerin.

Perselus a kisl�ny f�le m�g� rejtette annak k�cos hajsz�lait, hogy megvizsg�lhassa az arcocsk�t. A halov�ny, pisze orrocsk�b�l v�kony cs�kban folyt a v�r, ajkain meggy�lt �s elmaszatol�dott a sok t�r�lget�st�l.

A gyermek b�re csillogott az izzadts�gt�l.

- Miss. Fillmore, mi t�rt�nt?

- B�ntottak minket – cincogta a m�sik kisl�ny. – Ami�rt a Griffend�l asztal�hoz ment�nk… �s ami�rt pap�rz�szl�t kaptunk t�l�k…

Lamerin r�m�lten az apj�ra n�zett.

- Apa, miattam j�ttek oda… �n vagyok a hib�s…

- Ez most nem �rdekel – �ll�totta talpra Piton Oliviat.

Saj�t zsebkend�j�vel megpr�b�lta felitatni a v�rt. A l�ny azonban megsz�d�lt �s el�re d�lt. Mindh�rman felszisszentek. Perselus elkapta Oliviat, majd kezeit-l�bait igazgatva �lbe kapta. Bizonytalanul felemelte. A gyermek feje eszm�letlen�l bukott a v�ll�ra.

- Nem j�… - motyogta.

- Valami baja van? Hiszen csak az orra v�rzett!

- Az �pp el�g baj… - morogta a f�rfi. – A Fillmore csal�dban �r�kletes betegs�g a k�ros v�rszeg�nys�g. Olivia csak �gy j�hetett el a Roxfortba, hogy egy sor k�l�nleges int�zked�st hoztunk a biztons�ga �rdek�ben. Nem lenne szabad hagyni, hogy az orra v�rezzen…

�jat dobott a kisl�nyon, �s �rezte, hogy v�gre biztosan tartja.

- Gyer�nk, ti mentek el�l! – intett a m�sik, t�tov�n �lldog�l� kisl�nynak, �s fi�nak.

Lamerin j� er�sen megszor�totta Maddy kez�t, �s felfel� kezdtek szaladni. �k t�rtek utat a folyos�n t�bl�bol� di�kok k�zt, a professzor pedig szaladt ut�nuk. A nagyterembe, uzsonn�zni igyekv� di�kok meglepetten h�z�dtak f�lre az �tjukb�l. N�h�nyan m�g k�v�ncsian k�vett�k is �ket. A gyeng�lked� el� �rve megtorpantak.

- Menjetek – lihegte Perselus – az igazgat�hoz… A jelsz� „cs�t�nycukor”.

- Cs�t�nycukor…

- Menjetek! Mondass el vele – b�k�tt Madeleine fel� – mindent! Amint tudok, megyek �n is!

Lamerin tov�bb szaladt a l�nnyal, a b�jitalok mestere pedig Madame Pomfrey szob�ja fel� rohant.

- Poppy!

A javasasszony kidugta a fej�t az ajt�n.

- Igen?

- K�rem, seg�tsen!

Harry egyed�l baktatott a kihalt folyos�kon. Csod�lkozott is, mi�rt ilyen �resek. Hiszen az utols� �r�nak most kellett v�get �rnie. Ilyenkor mindenki �hes szokott lenni. � maga legal�bbis igen…

Akkor meg hol bujk�lhatnak? Tal�n valami miatt hamarabb befejez�d�tt a tan�t�s? T�rt�nt valami, amir�l � megint lemaradt?

Vagy k�l�n figyelmeztet�s veszi k�r�l az aur�j�t, �s az riaszt el mindenkit? „Vigy�zat! Potenci�lis gyilkos k�zeledik! Megk�zel�t�se csak saj�t felel�ss�gre!”

Voltak olyan peri�dusok, amikor rendesen hozz�szokott a kik�z�s�t�shez. Abban is biztos volt, hogy az igazgat� int�zked�sei ellen�re m�r mindenki tud az el�z� napi �r�lt d�hkit�r�s�r�l, �s tal�n a var�zslatr�l is, melyet v�ghezvitt. Annyira nem lehetnek h�ly�k, hogy ne vegy�k �szre azt a nagy lyukat a falban. A k�m�vesek �rkez�se sem ker�lhette el a figyelm�ket. De ha m�st nem, mag�t a robban�st hallaniuk kellett. Idi�t�nak is tartotta volna �ket, ha nem.

Nem lehetett m�sk�nt. Hiszen olyan szupertitkos dolgok is napvil�gra ker�ltek m�r ebben az iskol�ban, melyekr�l senkinek sem lett volna szabad tudom�st szereznie. De Harry r�gen r�j�tt m�r, hogy a Roxfort nem egy �tlagos iskola…

- Lucskos k�poszta! – mondta s�hajtva a jelsz�t a K�v�r D�ma portr�ja el� �rve.

A festm�ny minden k�l�n�sebb akad�koskod�s n�lk�l felt�rult, � pedig bem�szott a lyukon. Mikor ki�rt a s�t�t folyos�r�l, felt�zelt hangulatban tal�lta a klubhelyis�get.

- Harry!

- Harry! Hol volt�l?

- Harry! K�pzeld! – verekedte �t mag�t Hermione a t�megen. – Megint di�kver�s volt!

- Hogyan?!

- Ez�ttal egy mardek�ros kisl�nyt b�ntottak… - tette hozz� Ron, aki a kandall� el�tti sz�kb�l kelt fel, mikor meghallotta bar�tja hangj�t.

- Volt az kett� is, �gy tudom…

- Anthony? H�t te mit keresel itt? – lep�d�tt meg Harry a holl�h�tas prefektus l�tt�n.

- �sszegy�lt�nk egy kicsit – sz�lalt meg Ernie a m�sik oldal�r�l. A magas, hugrabugos fi� az egyik oszlopnak t�maszkodott.

- Term�szetesen a mardek�ros prefektusok kiv�tel�vel – vonta meg a v�llait Ron mosolyogva. – El�bb gy�jtan�m fel a klubhelyis�get, minthogy egyet is beengedjek ide k�z�l�k – folytatta fanyalogva.

- De ugye… - nyelt egyet Harry – nem ti voltatok? M�rmint… nem ti b�ntott�tok a kisl�nyt? – n�zett v�gig mind h�zb�li t�rsain, mind a k�t idegen prefektuson.

Egy pillanatig csend volt a helyis�gben.

- Bevallom, nem egyszer megfordult m�r a fejemben, hogy beh�zok egyet a mardek�ros oszt�lyt�rsaimnak – s�hajtott Colin -, de l�nyt nem b�ntan�k.

- Azt hiszem, ezzel mind �gy vagyunk.

- Harry, biztos lehetsz benne, k�z�l�nk senki sem vetemedne ilyesmire – nyugtatta meg Hermione. – Azt besz�lik, hogy a tettes, vagy tettesek ugyan�gy a Mardek�rba tartoznak.

- Ne gondolj�tok, hogy ezt beveszem. Minek b�ntana egy mardek�ros egy m�sikat? Malfoy nem…

- A Mardek�r nem csak Malfoyb�l �ll – intette le a l�ny. – Neki most am�gyis sok vaj van a f�le m�g�tt.

- Hermionenak igaza van: nem hinn�m, hogy k�zvetlen�l � lenne a dolgok m�g�tt – folytatta Anthony.

- Ett�l � m�g megb�zhatott valakit a ver�ssel – mutatott r� Parvati egy lehet�s�gre.

- A n�v�red is ezt mondta – mosolyodott el a holl�h�tas fi�. V�ltottak egy cs�bos, n�ma pillant�st, majd zavartan �jra a t�bbiek fel� fordultak.

Ron gyanakodva r�juk sand�tott, majd megr�zta a fej�t, h�tha azzal megtiszt�thatja az elm�j�ben hirtelen kialakul� k�peket.

- B�rhogy legyen is: a tan�rok azonnal �sszegy�ltek a tan�riban.

- A l�ny hogy van? Ki az egy�ltal�n?

- Els�s…

- Mi? V�-v�rj. Valaki megvert egy els�s kisl�nyt?

A t�bbiek n�m�n b�logattak.

Harry s�hajtva elgondolkozott. Milyen r�g is volt… mikor m�g �k is els�s�k voltak. Mik�nt �rezte volna mag�t, ha akkoriban mondjuk Hermionet b�ntotta volna valaki? Biztosan sz�rny� lett volna.

Annak azonban �r�lt, hogy senki sem hozta sz�ba t�volmarad�s�t. Senki sem k�rdezte, mi t�rt�nt vele el�z� d�lut�n, mi�rt t�madta meg az egyik legaranyosabb tan�rukat… �s ez�rt borzaszt�an h�l�s volt nekik.

(...)

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s