II. r�sz

Csillap�thatatlan csecsem�s�r�s t�lt�tte meg a tan�ri szob�t.

- Mrs. Fillmore, �n felel�snek �rzem magam a t�rt�ntek�rt – szabadkozott Lamerin Olivia �desanyj�nak, aki p�r nappal k�s�bb meg is �rkezett az iskol�ba. – Olivia velem besz�lgetett a Griffend�l asztal�n�l. Draco Malfoy �s band�ja nem igaz�n kedvel engem, �s f�lek, az �n le�ny�n t�lt�tt�k ki az ir�ntam �rzett gy�l�let�ket.

A n� b�lcs�ben fekv� kisbab�j�ra pillantott, akit Stainthorp �s Honeybourne pr�b�lt meg �lomba ringatni, kev�s sikerrel.

- Ugyan, �n nem tehet r�la – simogatta meg v�g�l a fi� szomork�s arc�t. – Az viszont megd�bbent, hogy egyes di�kok ilyen kev�s tiszteletet mutatnak h�zvezet� tan�raik �s saj�t h�zt�rsaik ir�nt. Nem kell mondanom, a Mardek�r lenne az utols�, ahol ilyen viselked�st v�rtam volna – mondta emelkedettebb hangon.

Perselus j�l tudta, mire gondol.  

A Mardek�r �vsz�zadok �ta adott otthont a legnemesebb aranyv�r� m�guscsal�dok csemet�inek. Ezek saj�t sz�rmaz�sukat, anyagi helyzet�ket �s felt�telezett el�jogaikat szem el�tt tartva v�gezt�k a var�zsl�k iskol�j�t. Ha egy-egy f�lv�r di�k beker�lt k�z�j�k, nem vetett�k ki, mert �gy v�lt�k: senki sem ker�l c�l n�lk�l egy ilyen h�rhedt h�zba. A di�kokat – ak�rcsak legt�bbsz�r p�khendi, aranyv�r� sz�leiket is – az �sszetart�s jellemezte. M�g a feln�ttek az egym�s k�zt h�zasod�s f�lig b�n�s, f�lig sz�ks�gszer� szok�s�t �zt�k, gyermekeik hasonl�k�ppen tettek az iskolapadban. A mardek�ros di�kok nem bar�tkoztak k�l�n�sebben m�s h�zak tanul�ival, saj�t h�zon bel�li kapcsolataik azonban ann�l szorosabbak voltak. Feljegyz�sek sem eml�keznek arra, mikor volt utolj�ra visz�ly a Mardek�ron bel�l.

Piton s�hajtott.

- Tal�n engem b�nt a legjobban, hogy a tanul�im ilyen kev�ss� tisztelik h�zunk erk�lcs�t – mondta, t�volba r�ved� szemekkel. – Ugyanakkor… Azt hiszem, egyre kev�ss� tudom bet�lteni a h�zvezet� tan�r szerep�t elfogults�g n�lk�l. Saj�t gyermekem miatt nem tudok ellenszenv n�lk�l tekinteni bizonyos di�kokra, noha azokat nem ap�ik v�tkei miatt kellene b�ntetnem.

- J�l tudom, mire c�loz – komorodott el a n� arca is. – Mi, Fillmore-ok aranyv�r�ek vagyunk ugyan, de mindig is t�vol tartottuk magunkat a fekete m�gia minden szikr�j�t�l. �s tudom – mondta nyomat�kosan -, hogy sz�mos olyan di�k tanul itt jelenleg, kiknek nemz�i az Azkabanba ker�ltek, mert elt�velyed�s�kben a Nagyurat szolg�lt�k. Neh�z lehet… - tette t�r�keny, h�feh�r kez�t Piton v�ll�ra – szenvtelen�l t�rni ezen ifjak �s le�nyok sorozatos kih�g�sait. F�k�nt h�zvezet� tan�rk�nt. De v�ltoz�s van a leveg�ben… Ha a Mardek�r �j nemzed�k�nek az kell, hogy m�s h�zakn�l tal�ljanak t�mogat�st a j� �ton marad�shoz, h�t �rizze meg �ket ezen az �sv�nyen – mondta imm�r halkabban.

Perselus test�t eg�szen furcsa borzong�s j�rta �t a gondolatra. A j�mbor n� szavai egyfajta �j c�lk�nt lebegtek a szemei el�tt, megmagyar�zhatatlan �szt�nz� er�vel b�rva. Halov�nyan elmosolyodott.

- Olivia! – kapta a sz�v�hez a kezeit a n�, mikor Rowena �s Remus bek�s�rt�k a m�r gy�gyul�f�lben l�v� kisl�nyt. A tan�ri kar t�bbi tagja is szinte teljes l�tsz�mban felvonult. Hellyel, te�val �s s�tem�nnyel k�n�lt�k egym�st, a vend�get �s a kisl�nyt. Mrs. Fillmore vetett m�g ugyan egy agg�d� pillant�st kisbab�ja fel�, akit imm�r Adelaide �s Lucinda, a k�t miniszt�riumi tan�rn� is p�tyolgatott, majd engedett a megh�v�snak �s le�lt.

A n�gy miniszt�riumi oktat� bizarr mag�nsz�mmal sz�rakoztatta a kisgyermeket, aki id�tlen g�gy�g�s�kt�l, legyezget�s�kt�l, trill�z� hangjukt�l �s gy�ngy�z� kacajukt�l egy�ltal�n nem tudott megnyugodni. Honeybourne feladta, hogy m�k�s grimaszokkal pr�b�lja megnevettetni. Arc�nak izmai m�r sajogtak, �gy �j m�dszer ut�n kellett n�zni�k.

- Nektek, f�rfiaknak, semmi �rz�ketek nincs a kisbab�khoz – legyintett Lucinda becsm�rl�en. – Gyere, kicsi szentem! – mondta cs�cs�r�tve. – Mrs. Fillmore, ugye megengedi, hogy kivegyem a b�lcs�b�l?

Az anyuka viszolyogva b�r, de �ld�s�t adta a dologra, �gy a fiatal d�ma felemelte a bab�t. N� l�t�re m�gis �gy tartotta, mint valami idegen testet, �veget vagy porcel�nt, amely b�rmikor �sszet�rhet a kezei k�zt.

- Nah�t, milyen nagyok vagyunk! – kezdtek el �jra gyerekes nyafogni mind a n�gyen. – �s ha majd megn�v�nk… �!

A besz�lget�k egy emberk�nt fordultak fel�j�k. Nem t�rt�nt k�l�n�sebb baj, csup�n a baba �sszepisilte az �t ajn�roz� n�gy tan�rt. Azok sip�tozva n�zt�k a ruh�ikon esett foltokat. Mindenki k�rd�n n�zte �ket, egyesek, ahogy McGalagony is, alig tudt�k visszafogni a kuncog�st. V�g�l Perselus sz�nta meg a szerencs�tlen csecsem�t, �s �tvette Lucindat�l.

- V�rj, csavard ebbe! – ny�jtott �t Rowena egy tiszta kend�t.

Perselus ideiglenesen bebugyol�lta a kisdedet. �m miel�tt visszatette volna a b�lcs�be, fura meghitts�g �lelte �t a sz�v�t. Hossz� �vek �ta nem tartott kisbab�t a kezeiben. Fia mosolyogva n�zte h�tulr�l. �vatosan a karjaiba z�rta a kisfi�t, �s hunyorogva, szinte atyaian mosolyogva gy�ny�rk�d�tt benne.

A baba elhallgatott, hogy v�gre szakavatott kezekre tal�lt, �s vid�man g�gics�lni kezdett, apr� szemeivel f�rk�szve a k�r�l�tte l�v� dolgokat. A tan�rok is megnyugodtak, hogy v�gre abbamaradt a s�r�s, �s n�h�nyan odaballagtak hozz�, hogy megn�zz�k maguknak a cs�pps�get.

Lily Potter testetlen val�j�t �jb�l el�nt�tt�k az anyai �szt�n�k, �s olyan mosollyal szeml�lte a bab�t, amilyen gyermektelen n�t nem is jellemezhet. P�rja �s Sirius ink�bb a fi�t tart� Perselust vizslatt�k, aki mintha teljesen meg is feledkezett volna a k�lvil�gr�l.

- Milyen sz�pen megnyugodott, ahogy megfogtad – l�pett oda el�j�k Rowena, csod�lkozva m�regetve a csecsem�t.

A gyermek par�nyi ujjai a mutat�ujj�ra kulcsol�dtak, �s r�zni kezdt�k, ak�r egy cs�rg�t. A tan�rn� elpirult, �s csillog� szemekkel n�zett Perselusra. Az elmosolyodott.

- Cir�gasd meg az arc�t – tan�csolta sejtelmesen.

Rowena puha ujjaival meg�rintette a baba puf�k orc�j�t, mire az r�villantotta leg�desebb mosoly�t, �s csak �t n�zte egy hossz� percig. A n�nek a tork�ban dobogott a sz�ve, �s eg�sz test�ben el�nt�tte a gy�ny�r�s�g. Hol a gyermeket, hol Perselust n�zte, h�l�san az eddig m�g sohasem tapasztalt �lm�ny�rt. A szemei szinte k�nnybe l�badtak, ahogy kettej�k teste k�zt a csecsem� g�gy�r�szett. Forr�n egym�st n�zt�k, lehelet�k egym�s arc�hoz �rt, �s alig vett�k �szre a k�r�l�tt�k m�szk�l� koll�g�kat, akik szint�n l�tni szerett�k volna a mosolyt.

- Hadd… hadd tegyem tiszt�ba – ny�lt k�z�j�k Mrs. Fillmore t�tov�n.

Erre m�r mindketten feleszm�ltek, �s ell�ptek egym�st�l. Egyesek k�vett�k a tekintet�kkel a gyermeket, de m�sok, f�k�nt a Tekerg�k sz�m�ra egy�rtelm� volt az a p�r meghitt m�sodperc.

Ugyan nem der�lt ki, ki volt t�nylegesen a felel�s Olivia Fillmore b�ntalmaz�s��rt, Malfoy �s eg�sz band�ja egy h�ten kereszt�l b�ntet�sben cs�cs�lt, a kiv�tel kedv��rt McGalagonyn�l. Az igazgat�helyettes nem az�rt v�llalta mag�ra a h�l�tlan feladatot, mert Piton alkalmatlannak bizonyult. Tudta, hogy a mardek�ros di�kok t�ls�gosan immuniss� v�ltak az �vek sor�n mindenfajta szigorra, mely h�zvezet� tan�rukt�l �rkezett. J�r�szt az�rt, mert alig volt r�sz�k ilyesmiben. � azonban el akarta rettenteni a rendbont�kat.

H�borogtak is csoportosan a kollekt�v b�ntet�s ellen, azzal �rvelve, hogy semmi sem bizony�tja a b�n�ss�g�ket. Olivia csup�n annyit tudott mondani, hogy fels�bb �vesek b�ntott�k, �s a hangok Malfoy k�vet�i�re eml�keztett�k. Mivel a heted�vesek k�zt nem voltak k�l�n�sebb gonoszkod�k, a tan�ri kar egy�ntet�en a rossz h�r�, hatod�ves band�t tette felel�ss� a t�rt�ntek�rt.

A tan�rok kiemelten k�rt�k a t�bbi h�z di�kjait, hogy ne izgass�k a ked�lyeket azzal, hogy feleleven�tik az �v k�l�nb�z� r�mtetteit. Mint mindig, most is elej�t pr�b�lt�k venni az �jabb �sszet�z�seknek. M�s sem hi�nyzott volna az iskol�nak, mint folyamatos bandah�bor�, mikor ez az �v am�gyis botr�nyokkal t�zdeltt� v�lt.

Lamerin a kopott sz�nyeg sz�l�t kapargatta cip�je orr�val, a Griffend�l portr�lyuka el�tt v�rakozva. Se k�zel, se t�vol egy griffend�les sem volt a l�t�hat�ron, akit�l megk�rdezhette volna a jelsz�t. T�relmesen v�rt m�r egy j� ideje, mikor v�gre hangokat hallott a t�ls� oldalr�l. R�gt�n felpattant, �s leste, ki is bukkan majd fel a portr� m�g�tt. A festm�ny lassan kiny�lt.

- �s akkor csin�lt egy ilyet, hogy… K�nk�ves pokol! – k�romkodott Ron. – Musz�j �gy megijesztened? – f�rmedt r� Lamerinre.

- Ne haragudj – vigyorgott az. – Fent van Harry? Bemehetek hozz�?

- Persze – vonta meg a v�ll�t Ron, v�gigm�rve az ifjabbik Pitont, majd od�bb�llt.

- K�szi – sunnyogott be az a lyukon.

- Miben s�ntik�l? – k�rdezte Ron rosszall�an Seamust�l, akivel a nagyterembe igyekezett.

Lamerin j�l megn�zte mag�nak a klubhelyis�get. Most nem voltak vele az ikrek, akik kalauzolt�k volna. Felbaktatott a fi�k l�pcs�j�n. Onnan tudta, hogy helyes �ton j�r, hogy a felj�r� nem dobta le �t a l�bair�l. Fred mintha mondott volna valamit, hogyan kell kij�tszani a b�b�jt, ami a l�nyokat v�di, de m�r csak k�d�sen eml�kezett r�.

Megismerte Harry�k ajtaj�t, mert Seamus pap�rlapja m�g mindig ott cs�ng�tt – igaz, ki tudja, hanyadik v�ltozatban. �gy t�nt, Hermione nem igaz�n d�jazta a dolgot. Az ajt�n apr� p�tty�k �s rajzsz�gek jelezt�k, hova volt m�r kiragasztva a felirat, �s honnan lett let�pve. Elmosolyodott, �s bekopogott.

- Ron, mondtam, hogy most nem vagyok �he… - nyitott ajt�t Harry, de elakadt a szava, mikor Lamerint megpillantotta.

- Hell�. Bej�hetek?

- Ja – b�lintott Harry, nem igaz�n �rtve, mit akarhat t�le a fi�.

Fur�n �rezte mag�t, ahogy visszat�rt a takar�t�shoz. L�d�j�b�l mindent az �gyra dob�lt. J�l megt�r�lgette, mert el�g s�ros volt m�r a k�lseje. Azt�n igyekezett mindent sz�pen, �sszehajtogatva visszapakolni. Ron feleslegesnek �t�lte meg a dolgot: �gy v�lte, egy-k�t nap sem kell, �s minden ugyanolyan rendetlen �s gy�rt lesz, mint azel�tt.

Mik�zben egyik mugli farmernadr�gj�t hajtogatta, alig �szrevehet�en oldalra sand�tott. L�tta, hogy Lamerin k�rbe-k�rbe j�rk�l a szob�ban, minden apr� r�szletet megb�mulva. Nem �rtette, mi tetszhet neki ennyire, de azt�n esz�be jutott, hogy � maga is hasonl� �mulatot �rzett, mikor el�sz�r megpillantotta ezt a h�l�szob�t.

K�l�n�s volt, hogy tulajdonk�ppen most volt el�sz�r kettesben azzal a fi�val, akire Pitont annyi �ven �t eml�keztette; aki annyit szenvedett eddigi r�vidke �let�ben; aki miatt a ny�ron borzalmas f�jdalmakat kellett ki�llnia, mert �sszet�vesztett�k vele; aki… l�nynak �lt�zve olyan megmagyar�zhatatlanul…

- Mit tehetek �rted? – k�rdezte ink�bb.

Lamerin kih�v�an a szemeibe n�zett. Ig�zni tudott volna azzal a k�t var�zslatos dr�gak�vel, melyek szemeknek tal�n m�r t�l sz�pek is voltak.

- Besz�lni szeretn�k veled. Mint f�rfi a… f�rfival – vigyorodott el, mikor megl�tta, hogy Harry elpirul. – Hiszen akaratlanul is �sszek�t minket egy csom� minden. Tulajdonk�ppen m�r hamarabb sort kellett volna ker�ten�nk erre…

Harry egyet�rt�en b�logatott.

- Seggelj le valahova – intett az �gyak valamelyik�re, �s megpr�b�lt oldottnak t�nni. Lamerin kuncogva lehuppant Neville �gy�nak sz�l�re.

- Szerettem volna elmondani, mennyire sajn�lom, hogy a ny�ron miattam bajba ker�lt�l. Tudom, el�g r�miszt� lehetett…

- H�t, ink�bb f�jdalmas volt – s�hajtott Harry.

Felh�zta a derek�n az inget, nadr�gj�t kicsit lejjebb tolta, �s megsimogatta a sz�r�s hely�t.

Lamerin megborzongott.

- Nem semmi, �regem… K�sz csoda, hogy megmaradt�l…

- Volt m�r r�szem egy s m�sban – legyintett Harry.

A villong� szavakkal ellent�tben az ilyen �s hasonl� balesetek val�ban szinte kezdtek mindennaposs� v�lni sz�m�ra.

- Tudod, m�g fogva tartottak, meg ut�na, hogy kiszabadultam, sokat agyaltam azon, vajon ki is lehetsz… M�rmint, hogy kivel t�veszthettek �ssze. De sohasem gondoltam volna, hogy pont Piton professzor fi�r�l van sz�…

- Egyvalamit tud, de azt nagyon: titkot tartani – b�logatott Lamerin egyet�rt�en. – Szinte m�g azt is titkolja, hogy szeret.

- Ne csin�ld! Kimondhatatlanul boldog, hogy visszakapott. El�tte teljesen m�s volt. Nem… mosolygott ennyit; nem besz�lt ennyit, csak ha valakit meg akart leck�ztetni… M�g az �lt�zk�d�se is m�s volt! Ne r�h�gj, t�nyleg! – mosolygott imm�r Harry is.

- L�tom, el�g j�l ismered az ap�mat.

- H�t, a ny�ron volt alkalmam alaposan kiismerni �t. Szerencs�re – s�hajtott Harry. – �desap�d l�nyeg�ben j� ember. Az �let… meg az �n ap�m – vonogatta a v�llait b�nb�n�an – el�g mocskosul elb�nt vele. Att�l v�lhatott ilyenn�. Ne hidd, hogy ut�l t�ged… - dobott be egy nyakkend�t a l�d�ba. Majd k�t zoknit kezdett �sszeg�ngy�lni. – Csak szokatlan neki, hogy ilyen nyitott vagy. Hogy tele vagy �rzelmekkel.

- Gondolom, neh�z lehet neki �t�llni erre. De az�rt j� �ton halad. Tulajdonk�ppen ez�rt is j�ttem ide – �llt fel Lamerin. – Azt hiszem, mutatnom kell valamit. R��rsz most?

- �h�m, ja. Hova megy�nk?

- Nem messze. Csak l�gunk egy kicsit a kast�lyban.

Harry beleb�jt egyik tal�rj�ba, begombolta azt mag�n, �s biccentett.

- Mehet�nk.

Harry zsebre tett k�zzel bandukolt �jdons�lt t�rsa mellett. Szeme sark�b�l v�gig a fi�t figyelte. Ahogy apja, Lamerin sem volt t�ls�gosan magas alkat, �pphogy �tlagos. Emiatt kettej�k magass�ga alig t�rt el p�r centivel. Tal�n a naps�t�snek k�sz�nhette, tal�n a szerelemnek, de Harry j� p�r centit n�tt a ny�ron. Igencsak megny�lt, alkata v�gre kezdett f�rfiasodni. Ha kih�zta mag�t, m�r majdnem olyan magas volt, mint egy feln�tt.

Tekintete Lamerin hossz�, �benfekete haj�ra siklott, majd felpillantott saj�t, bozontos lobonc�ra, mely ugyan�gy �jfekete volt. B�r�k norm�lis sz�n� volt, egyar�nt fakul�, kezdett vesz�teni a ny�ri barnults�g�b�l. J�r�suk ugyan eg�szen m�s temp�j� volt, de ezen, �s ragyog� szemeik sz�n�n k�v�l nem sok k�l�nbs�get tal�lt kettej�k k�z�tt.

- T�nyleg hihetetlen, mennyire hasonl�tunk…

K�hintett egyet.

- Te figyelj, tulajdonk�ppen…

Lamerin azonban lef�kezett, �s csendre intette. A folyos� elkanyarodott el�tt�k. Lamerin kilesett a sarkon, Harry pedig lekuporodott a f�ldre, �s tal�rja alatt el�re b�jva szint�n kipillantott.

Megh�kkent, mikor az �triumos folyos� k�padjain�l Piton professzort �s Rowenat pillantotta meg.

- Ez mi ez? – pillantott fel k�rd�n Lamerinre.

- Err�l kellene nek�nk besz�ln�nk – intett a k�t tan�r fel� amaz, majd visszah�zta mindkettej�ket a kanyar rejtek�be. – N�zd, tudnom kell, hogy val�j�ban mik�nt v�lekedsz Dareling professzorr�l.

Harrynek �sszer�ndult a gyomra. M�r csak ez hi�nyzott. A klubhelyis�gben siker�lt t�l�lnie k�t napot an�lk�l, hogy b�rki is r�k�rdezett volna a gyeng�lked�s incidensre. M�g k�t legjobb bar�tja sem zaklatta ezzel. Erre most…

Az elkesered�s ki�lhetett az arc�ra, mert Lamerin sietett megmagyar�zni a k�rd�st.

- Nem a p�r nappal ezel�tti l�tom�sos dologra gondoltam. Nem akartalak vele felzaklatni, ne haragudj. Csak arra vagyok k�v�ncsi, hogy… Hogy mit �rzel ir�nta. Hiszen m�giscsak a keresztap�d menyasszonya…

Harry pislogott egyet. Majd m�g egyet.

- H�t… nem igaz�n �rtelek…

- Te… b�nn�d – pr�b�lta meg finoman le�rni a helyzetet az id�sebbik fi� -, ha… Dareling professzor esetleg… megtal�ln� a boldogs�got… m�sn�l?

Harry tov�bbra is szem�ld�k�t r�ncolva t�prengett. Majd kivirult az arca.

- Ja! �gy �rted…! – de nem folytathatta, mert Lamerin tenyere a sz�j�ra tapadt.

- Megveszt�l? Halkabban!

- Bocsi. Sz�val azt akarod mondani, hogy az �desap�d �s �… iz�, sz�val… komolyan? – vigyorodott el.

- H�t… egyel�re l�v�sem sincs. Mint mondtam, apa �gyesen titkol mindent.

�jra kilestek a sarkon.

Perselus a n� mindk�t kez�t �vatosan szorongatta, homlokuk �ssze�rt, de csak forr�n meredtek egym�sra.

- �desek – jegyezte meg Harry. – Mi�rt nem cs�kolja m�r meg?

- Miattad.

Harry majdnem hanyatt v�g�dott.

- Ezt meg hogy �rted?

- Mindketten att�l tartanak, hogy te kiboruln�l, ha tudom�st szerezn�l a kapcsolatukr�l.

- Honnan veszik ezt a s�letlens�get?

- Ezek szerint t�nyleg nem b�nn�d? – esett le nagy k� Lamerin sz�v�r�l.

- Mi�rt tenn�m?

- Sirius Black a keresztap�d volt, akit te nagyon szerett�l… �s akit az �n ap�m jobban ut�lt, mint b�rki m�st. Viszont az eml�k�t, mely benned �s Dareling kisasszonyban �l, m�lyen tiszteli. �s nem akar f�jdalmat vagy csal�d�st okozni nektek.

- Ez… eszembe se jutott volna… - d�bbent meg Harry.

- F�l, azt hinn�d, hogy ez egyfajta bossz� Blacken, az ap�don… meg minden.

- Badars�g!

- Csendesebben! – legyezgetette Lamerin veszett�l.

- Bocsesz! Figyelj, �n nem mondhatom meg neki, de te sugallhatn�d, hogy nekem semmi kifog�som a dolog ellen. Dareling professzor �s �n nem vagyunk rokonok, s�t, semmilyen t�rv�nyes kapocs nem k�t �ssze minket. �s k�tve hiszem, hogy emiatt megszabhatn�m egy feln�tt n�nek, hogy kivel legyen boldog. Ehhez egyed�l Siriusnak lenne joga. De… � m�r nincs itt, hogy besz�lhasson – fordult Harry keser�en �jra a p�r fel�. Halk s�haj r�ppent tova ajkair�l.

Lamerin egy�tt�rz�en a v�ll�ra tette a kez�t.

- N�zd! – mutatott a tan�rok fel� Harry.

Perselus �s Rowena �vatos cs�kban forrtak �ssze p�r pillanatra, majd s�hajtva v�ltak el egym�st�l. A k�t fi� t�vol volt, hogy l�thassa az arcukra ki�l� r�pke zavart �s p�rt, ami el�nt�tte �ket. Piton oltalmaz�an homlokon cs�kolta a n�t, aki a nyak�ba f�rta a fej�t. N�m�n �lltak az oszlopok k�zt besz�r�d� esti napf�nyben.

A fi�k egym�sra n�ztek �s elvigyorodtak.

- Mit sz�ln�l hozz�, ha a Pitonok �s a Potterek ezent�l haverok lenn�nek? – aj�nlotta Harry.

- Pr�b�ld ap�t meggy�zni ezzel a dum�val – kuncogott Lamerin. – �n mindenesetre benne vagyok.

M�snap reggel kopogtattak a Piton-lakoszt�ly ajtaj�n. Lamerin majd hasra v�g�dott, �gy igyekezett kinyitni az ajt�t. Egy tet�t�l talpig fekete mugli ruh�kba �lt�z�tt, hossz�, fekete haj�, gyan�san vigyorg� sr�ccal tal�lta szemben mag�t. Kuncogva k�rben�zett, majd beljebb invit�lta a fi�t. Az �tny�jtott neki egy fekete v�szont�sk�t: olyat, amilyet � is viselt, keresztben �tdobva a v�llain. Lamerin elsompolygott a h�l�szob�ja fel�, ott hagyva a j�vev�nyt, aki b�m�szkodva k�r�ln�zett a lakr�szben.

Kisv�rtatva Piton bukkant fel, arc�t t�r�lgetve. L�tsz�lag �ppen borotv�lkozott.

- M�sz valahova? – k�rdezte kedvesen csemet�j�t�l.

A fi� megfordult, �s r�vigyorgott. Piton arc�r�l azonban elt�nt a mosoly. Csod�lkozva mag�hoz szor�totta a t�r�lk�z�t.

- Te meg ki vagy?

- A fen�be – s�hajtott Harry, bossz�sat csettintve.

- Harry! Sz�val te vagy az! – fakadt ki Perselus, kiss� zavarban. – Megv�ltoztattad a k�ls�det!

A fejmos�st azonban nem fejezhette be, mert egy szakasztott olyan alak bukkant el� fia h�l�szob�j�b�l.

- Mi a… ? – a b�jitalok mestere hunyorogva m�regette a k�t fi�t. Olyan egyform�k voltak, ak�r k�t toj�s. – Halljam! Mit jelentsen ez?

- Ugyan, apa, csak megy�nk l�gni egy kicsit! – sz�lt az egyik.

- Ne is rem�nykedj. Mi ez az �lca? M�g a ruh�tok is egyforma!

- �, professzor, csak egy kis j�t�k az eg�sz…

- L�tom, �lvezed, hogy sz�rakozhatsz a saj�t ap�ddal – h�zta fel az orr�t s�rt�d�tten Perselus. – Nem is t�r�dsz vele, hogy �n mit �rzek, hogy szeretlek �s… mi olyan vicces? – mosolygott a k�tr�t g�rnyed� fi�kra.

Azok a k�nnyeiket t�r�lgett�k, �gy kacagtak.

- �n is szeretlek, apa – l�pett oda az egyik fi�.

- �n is, �n is! – lelkendezett a m�sik, kinek hangj�ban Perselus Harryt v�lte felismerni.

- Nagyon humoros – r�zta meg a fej�t, de nem tudott r�juk igaz�b�l haragudni. – Mire k�sz�lt�k?

- Csup�n egy kis cs�nyre. El�rulod, mi a jelsz� a mardek�ros klubhelyis�ghez?

- Mi�rt tenn�m? – sand�tott r�juk a professzor undok mosollyal.

- Mert szeretsz minket!

- El�g r�tok n�zni, m�ris nyilv�nval�, hogy rosszban s�ntik�ltok. Mi van a t�sk�itokban? Fogadjunk, hogy megint valami tr�gyagr�n�t! �n tudtam! – magasodott diadalittasan f�l�j�k, mikor azok megszeppenve b�multak a szemeibe. – Elegem van az ilyen b�z�s tr�f�kb�l, Harry! A Mardek�r folyos�i b�d�sebbek egy ist�ll�n�l! Ak�rh�nyszor idej�n valaki a Miniszt�riumb�l, les�l a b�r a k�pemr�l, olyan rettenetes szag terjeng mindenhol! Ha neked kellene egy �jszak�t ilyen helyen t�ltened, ne f�lj, k�tszer is meggondoln�d, mikor veszel a kezedbe legk�zelebb ilyen vackot!

- H�t igen, a magaslati leveg� val�ban kellemesebb – t�prengett el Harry.

- Most nem tr�gyagr�n�tozunk, apa. Megl�tod, j� lesz! Felt�ve, ha nem �rulsz be minket. De ilyesmit… az�rt nem tenn�l, ugye? – simult hozz� fia.

- Naa!

- �s cser�be szabad vagy eg�sz d�lel�tt! – mosolygott sunyin Lamerin.

- Nem szeretem, amikor �gy n�zel…

- R�d eml�keztetlek?

Piton megforgatta a szemeit.

- Maleficum – ny�gte ki v�g�l.

- K�sz�nj�k! - futott kifel� a k�t fi�.

- Ez�rt hozunk neked p�r �veg vajs�rt, apa!

- Mi? - csattant fel a f�rfi. Ut�nuk szaladt, de azok m�r elt�ntek a folyos�r�l.

N�m�n �llt az ajt�ban, a k�t f�lf�nak t�maszkodva, �s mosolyra g�rb�l� ajkakkal n�zte az utat, melyet a k�t fi� v�laszthatott. Lemond�an megr�zta a fej�t, majd visszat�rt szob�j�ba.

- Csod�s egy tal�lm�ny ez a k�peny, Harry! – lelkendezett Lamerin.

A l�thatatlann� tev� k�p�nyeg alatt siklottak hangtalanul, egyre lejjebb, a di�kok sz�ll�sa fel�.

- Milyen finom a tapint�sa! Valami �llatsz�rb�l van, ugye?

- L�v�sem sincs…

- Na �s ezek a mint�k! Leny�g�z�!

- L�tom, nagyon tetszik…

- Iszonyat j�! �s remek�l el lehetne j�tszani vele a k�ses gyilkost! Tudod, mint a „pszich�ban”!

- Mi?

- Tudod!

El�kapta a p�lc�j�t, kidugta a kez�t a lepel al�l, �s �gy tett, mintha le akarna s�jtani valakire.

- Te nem vagy �szn�l!

Harry azt hitte, megszakad a r�h�g�st�l.

- Mi�rt, t�k j� tr�fa lenne!

- Ssssht! J�n Hannah!

A hugrabugos prefektusl�ny el�l f�lreh�z�dtak, eg�szen a falig, �s megv�rt�k, m�g elkanyarodik.

- Szerinted j� jelsz�t adott meg ap�d?

- H�t melegen aj�nlom! K�l�nben csipesszel az orrunkon fogunk aludni!

Harry nem tudta visszatartani pr�szk�l�shez hasonl� kuncog�s�t.

- Itt van!

- Volt�l m�r benn?

- Csak egyszer, n�gy �ve. Ronnal siker�lt bejutnunk. Hermione f�z�tt nek�nk sz�zf�l�-f�zetet. Ron �s �n fel�lt�tt�k Crak �s Monstro alakj�t, �s Malfoy sz�pen bevezetett minket.

- Remek! Akkor m�r ismered a j�r�st!

- Nos nem igaz�n… a h�l�szob�kban nem j�rtunk – besz�lt Harry egyre halkabban, ahogy a portr�hoz k�zeledtek.

- Nem baj, majd megtal�ljuk valahogy.

- Maleficum! – suttogta Harry a portr�nak.

Az szemmel l�that�an megr�m�lt, hogy valaki kimondta a jelsz�t, szemei el�l m�gis rejtve maradt.

- Ki az? Mutassa mag�t!

- A francba! – hallott tompa suttog�sokat. – Nem akar kiny�lni!

- Eszembe se jutott, hogy akad�koskodni fog… Ismerve, milyen s�t�tek ezek mind…

- Most mi lesz? Hogy jutunk be?

- Ki az? – k�rdezte egyre s�padtabban a festm�ny.

- Tiszta amat�r�k vagyunk, komolyan! Van B terved?

- Szerinted, ha kiv�gjuk a keretb�l, bejutunk m�g�?

Azonban mindketten eln�multak, mikor a portr� sikoltozni �s jajvesz�kelni kezdett iszonyat�ban. �gy megdermedtek, hogy m�g leveg�t is elfelejtettek venni.

- Gyilkosok! GYILKOSOK! – zokogta a k�p, fell�rm�zva az �sszes t�bbi festm�ny lak�j�t.

Ekkor megny�lt a fal, �s bentr�l mardek�rosok �z�nl�ttek ki a folyos�ra.

- Mi a nyavaj�t �b�gatsz, te agyament? – f�rmedt r� Monstro.

- Meg akartak �LNI! – b�mb�lte panaszosan a portr� meg�ll�thatatlanul.

M�g szerencse, hogy maguk a mardek�ros di�kok is kuncogni kezdtek �rz�j�k ostobas�g�n, mert Harry�k alig b�rt�k visszatartani a hahot�z�st. Egyesek legyintve a nagyterem fel� indultak, ott hagyva a sz�nni nem akar� s�r�s-r�v�st. �gy a lepel alatt rejt�z� k�t fi� k�nnyed�n beosonhatott. Alig maradtak p�ran az eg�sz h�zban. Mind�ssze k�t harmad�ves �s h�rom �t�d�ves l�ny, de azok is mind elvonultak a szob�ikba.

- Most vagy soha – s�gta oda Lamerin.

A l�nyokkal ellent�tes ir�nyba l�pkedtek, nesztelen�l.

- Csinos… - jegyezte meg Harry.

- Kicsoda? A csaj a k�pen?

- Dehogy! – mosolyodott el Harry. – A h�zra �rtettem. Nagyon sz�p, d�szes, meg minden.

- Szerintem kicsit t�l csics�s…

- N�zd! – mutatott Harry az egyik ajt�n f�gg�, d�szes f�mt�bl�ra.

D. Malfoy, B. Zabini, V. Crak, G. Monstro, T. Nott

- Ejha – f�ttyentett Lamerin. – Nem semmi �ssze�ll�t�s…

- Befel�!

Lenyomt�k a kilincset, �s �vatosan bel�kt�k az ajt�t, mintha az csak v�letlen�l ny�lt volna ki. Szerencs�j�kre senki sem volt odabent, �gy beosontak.

- Le a k�pennyel.

- Rem�lem, nincs lez�rva a l�d�juk… - vett el� Harry egy p�r keszty�t.

Odal�pett a D.M. felirat�hoz.  

- No, l�ssuk, Draconius, mennyire tiszta a szennyesed…

M�g Lamerin Crak �s Monstro l�d�in�l foglalatoskodott, Harry felnyitotta Malfoy b�r�ndj�t. Igyekezett �gy turk�lni benne, hogy annak ne maradjon nyoma. Egy k�l�n, kisebb fi�kban r�lelt a fi� als�nem�j�re.

Nagyon gonosz mosoly k�szott fel ajkaira.

- Au, ez most a l�bam volt…

- Bocsesz. Hova f�ggessz�k?

- Szerintem a nagyteremmel szembeni falra. Ott…

- Vigy�zz, vigy�zz! – r�ntotta mindkettej�ket a falhoz Lamerin.

K�s� �jszaka volt m�r, egy l�lek sem tart�zkodott a folyos�kon – a tan�rokat, a j�r�r�z� prefektusokat �s a k�s�rteteket kiv�ve. Hermione �s Anthony �pp akkor kukkantottak ki az egyik folyos�r�l. Mivel nem l�ttak senkit, visszamentek a m�sodik emeletre.

- Most majdnem lebuktunk. Hermione tud ugyan a k�penyr�l, de Goldstein nem… Magyar�zkodhattunk volna…

- Rendben, rendben. Akkor most �lj a nyakamba!

- El fogsz b�rni? El�g neh�z vagyok…

- Nem nehezebb, mint �n… Te biztos nem tudn�l megtartani. Na gyer�nk!

Lamerin leguggolt, Harry pedig a v�llaira �lt. Inogva �llt fel vele, de siker�lt megtartania. Igaz, a lepel al�l Lamerin der�kig kil�tszott, de a s�t�tben ez alig volt felt�n�.

- P�lc�t el�! - suttogta.

� is el�kapta a saj�tj�t.

- Vingardium leviosa! – suttogta, �s egy finom kelm�b�l k�sz�lt als�nadr�g a leveg�be emelkedett.

- Most te j�ssz! Gyer�nk!

- Magifixszel vagy Eternifixszel?

- Eternifixszel! Eternifixszel!

- Megzakkant�l? Hogy n�zne az ki? �r�kre itt l�gna Draconius nacija!

- H�nyinger!

- Gondolj bele! Itt rohadna el a falon! Sz�p kis l�tv�ny lenne! Ahogy bel�p az ember, ezt l�tn� meg �s…

- J�l van, j�l van, meggy�zt�l! Csak csin�ld!

Harry elv�gezte a Magifix b�b�jt, mindent r�gz�tve vele, amit csak kell.

- K�sz!

- Pucoljunk!

- Longbottom! Azonnal �lljon meg! Tilos a folyos�n futk�rozni!

- Neville, szedd a l�bad! – ki�ltott h�tra Dean.

- Ezt l�tnotok kell! – kurjongatott legel�l Seamus.

A nagyterem bej�rat�n�l m�r kisebb cs�d�let gy�lt �ssze. Harry nem rohant �gy, mint bar�tai. K�zen fogva, k�nyelmesen ballagott Ginnyvel, aki felvette az egyik kedvenc fekete szerel�s�t. Tal�rja alatt alig l�tszott, hogy nem az iskolai szokny�ja van rajta.

�pp egy vicc po�nj�n kacagtak Harryvel, mikor el�rt�k a t�meget.

- Mi van itt? – �llt l�bujjhegyre a l�ny. – Mit n�z mindenki?

- Nem tudom… - leskel�d�tt Harry is, megj�tszott �rtatlans�ggal. 

Az els� sorokban �ll�k m�r fetrengtek a r�h�g�st�l, �s egym�st terelgett�k k�zelebb a falhoz, hogy mindenki r�szes�lj�n az �lm�nyben.

A falra egy puccos anyagb�l k�sz�tett f�rfi als�nadr�g volt er�s�tve. Aranyfon�llal Malfoy monogramja volt bel�h�mezve. A ruhadarab alatt azonban volt m�g valami. Egy pergamenen a k�vetkez� sorok �lltak, kacki�s bet�kkel:

Felmondok!

Gondatlan �s p�khendi visel�m

cs�f tompor�t nem akarom

t�bb� l�tni!

H�s�ges szolg�latok fej�ben

�j gazd�t keres

egy

el�rvult

Als�nadr�g

- Mi ez a sokadalom? – �rkezett meg Piton, Remus �s McGalagony t�rsas�g�ban.

Mikor megl�tta az „�zenetet” a falon, t�tva maradt a sz�ja. Tekintete persze egyb�l Harryre siklott, aki �rtatlanul n�zve megvonta v�llait. Fia k�r�lbel�l ugyanilyen bociszemekkel �llta ragadoz�khoz m�lt� pillant�s�t. De ujjaival mosolyg�sra intette apj�t.

- Mi folyik itt? Utat! – l�k�tt Malfoy arr�bb k�t m�sodikos hugrabugost.

S�padt k�pe paprikav�r�sre v�ltott, mikor megl�tta als�nem�j�t a falon cs�ngeni, az alatta l�v� sz�veget szinte �szre sem vette.

- Leszedni! Leszedni! – ordib�lt hatalmas csatl�saival, akik egym�snak bakot tartva pr�b�lt�k el�rni a holmit, de mindig eld�ltek egym�s s�lya alatt. A t�meg pedig csak kacagott tov�bb.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s