II. r�sz

A h�t tov�bbi r�sze a di�kok szerint m�r gyorsan eltelt, a Holl�h�tnak viszont �gy t�nt, egyenesen sz�rnyalt. A kviddicscsapatuk DS-es tagjai nem is jelentek meg a k�z�s, esti edz�seken, hogy minden szabad idej�kben a Mardek�r elleni, h�tv�gi meccsre k�sz�lhessenek. Minden este gyakoroltak, m�g s�t�ted�s ut�n is. Madame Hoochnak �gy kellett �ket lezavarni a p�ly�r�l. Cho �gy j�rt-kelt, mint egy �l� halott. Mivel heted�ves volt, rengeteg tanulnival�ja akadt, �s a sok esti gyakorl�s a hidegben szint�n megviselte. Harry �t�rezte a helyzet�t, �s k�v�l�ll� szemeivel n�zve sajn�lta is egy kicsit. M�gis, �gy v�lte, enn�l t�bbet nem k�teless�ge �rezni. Hiszen kettej�k kapcsolata cs�ny�n kisiklott, m�g miel�tt igaz�n komolly� v�lhatott volna. �s noha l�tta n�ha a l�ny szemeiben felcsillanni ugyanazt a t�zet, mint a fagy�ngy alatt, nem lett volna hajland� �jrakezdeni vele a dolgot.

Ezen fil�zgatva nyitott be griffend�les h�l�szob�jukba. Az ajt�val szembeni �gyon Ron �s Hermione egym�sba gabalyodva fek�dtek.

- Jaj, any�m! – sikkantotta Harry. A szem�t eltakarta �s beljebb h�zta az ajt�t. – Ne haragudjatok! – hadarta roppant zavartan.

- Harry!

- Gyere be! Mi van veled? – �lt fel Hermione az �gyon.

- Ink�bb nem… Nem akartalak megzavarni titeket…

- Miket besz�lsz? – k�rdezte Ron �rtatlan, de remeg� hangon, mely arr�l �rulkodott, hogy a f�lre�rtett szitu�ci�nak m�g a gondolat�t is k�nosnak tal�lta. – Csak besz�lgett�nk. K�pzeld, Hermione k�pes volt letenni a k�nyveket. Csak miattam! �n mindig tudtam, hogy k�l�nleges vagyok! – h�zta ki mag�t vigyorogva.

A l�ny csak mosolygott, �s kigombolta mag�n a tal�rt, hogy k�nyelmesebben tudjon �lni. � t�rte meg az egy pillanatra be�ll�, k�nos cs�ndet.

- Gyere, �lj le ide.

Harry megvonta a v�ll�t, �s levetette mag�t a rendetlen �gyra.

- Na �s mir�l besz�lgettetek?

- H�t a k�zelg� Halloween-h�tr�l.

- A mir�l?

- Lehet, hogy Harry m�g nem is hallotta, Ron. A prefektusoknak siker�lt kieszk�z�lni a tan�rokn�l, hogy november els� het�ben ne csak a szok�sos vacsora legyen, mint mindig.

- H�napok �ta szervezz�k.

- Akkor ez�rt voltak mindig azok a prefi-csoportosul�sok a nagyteremben?

- �h�m.

- Na �s mi lesz a program?

- H�t, a neve csal�ka egy kicsit. Ugyanis nem egy hetes lesz, csak h�romnapos. P�ntek a buli f�napja, az el�tte val� k�t napon meg lazas�g lesz.   

- A tan�rok megengedt�k, hogy ne hordjunk tal�rokat szerd�n �s cs�t�rt�k�n. Aki akar, k�nyelmesebb cuccban is mehet �r�ra. Persze, ahol biztons�gi viselet van, mint mondjuk b�jitaltan, vagy gy�gyn�v�nytan, ott kell a k�peny, meg minden.

- De van egy m�g tutibb h�r�nk is!

- Vonakodva b�r – mosolygott a l�ny -, de beleegyeztek, hogy rendezz�nk egy b�lt p�ntek este.

- Egy b�l?

- Egy jelmezb�l! Annak �lt�z�nk, aminek csak akarunk!

- No l�m – h�mm�g�tt Harry vigyorogva, maga el�tt l�tva bar�tait, a legbizarrabb jelmezekben. – Ez eg�sz izgalmasan hangzik. De sz�lhattatok volna hamarabb is. A j�v� h�tig hogyan k�sz�thetn�m el a jelmezem?

- Ne izgulj – legyintett Ron. – M�g a mi ruh�nk sincs k�sz. Meg �gyis mindenki az utols� pillanatra hagyja.

Harry nem tudott mit felelni, de ekkor esz�be jutottak Hagrid �s Remus szavai.

- Nagyon… �gyesek vagytok, hogy ezt �ssze tudt�tok hozni – ny�gte ki v�g�l, megadva mag�t lelkiismerete bels� hangj�nak. – Biztos nagyon sok munk�tok volt vele.

Szinte l�tta bar�tai arc�n a megk�nnyebb�l�st, �s hogy boldogabban egym�sra pillantanak.

- M�r nagyon v�rom – tette hozz�, de kicsit �rezte, hogy ez m�r nagyon ny�las sz�veg volt.

Hermione azonban meghat�dva �t�lelte a nyak�t, majd puszit adott mindkett�j�knek, �s kiszaladt a szob�b�l.

A k�t fi� sok�ig n�zte a bez�r�d� ajt�t. Majd Harry sejtelmesen Ronra kacsintott.

- Sz�val m�r az ilyen fekv�s st�diumban j�rtok?

- H�? – n�zett r� bar�tja nagyon bamb�n.

- Tudod – vigyorgott Harry. – El�sz�r sz�pen n�ztek egym�sra… k�zen fogva j�r�s… els� cs�kok… odab�j�s egym�shoz, �lelget�s… azt�n m�r egy kicsit mer�szebb egym�s mellett fetreng�s… na? – vonta fel szem�ld�k�t.

Ron �gy elpirult, hogy arca haja sz�n�vel lett hasonlatos.

- El�ttem nem kell tagadnod – b�kd�ste meg a k�ny�k�vel a megszeppent fi�t, csak hogy ugyanolyan oldott legyen a hangulat, mint r�gen.

Meglepet�s�re Ron hanyatt d�lt az �gyon, �s komoly k�pet v�gott. F�l� hajolt, de mikor l�tta, hogy az �gy�nak mennyezet�t n�zi, f�ln�zett � is, mintha t�nyleg lenne ott valami �rdekes. Majd megvonta a v�ll�t, �s elny�lt az �gyon Ron mellett.

- El se hiszed, mennyire furcsa ez az eg�sz – mondta r�videbb hallgat�s ut�n. – Hogy ennyi �ven �t csak bar�tok voltunk, most meg egyszerre…

Harry elmosolyodott.

- Mert mindig csak veszekedt�nk, mint a h�lyegyerekek! – folytatta Ron. – Sose gondoltam volna, hogy egyszer mondjuk… meg fogom cs�kolni – mondta sokkal halkabban. �rezhet�en zavarban volt.

- Ron – kuncogott Harry. – Annyira nyilv�nval� volt, hogy ti el�bb vagy ut�bb, de �ssze fogtok ker�lni. Ti mintha egym�snak lenn�tek teremtve. Csak maradjatok is egy�tt.

- Annyira hihetetlen bar�ts�gb�l �tmenni… szerelembe, meg minden. Teljesen m�sk�nt kell r�n�znem.

- N�k�nt…

- N�k�nt – mondta Ron olyan hangon, mint akinek a h�t�n is fel�ll a sz�r. – Tudod, hogy �reztem magam, mikor el�sz�r megcs�kolt?

- Sz�val � cs�kolt meg t�ged? – vigyorgott Harry.

- Nem ez a l�nyeg! Tudod milyen volt? Borzalmas! Akkor j�ttem r�, hogy tulajdonk�ppen � is l�ny! Mert eddig… csak bar�t volt, haver, akivel mindig mindent egy�tt csin�ltunk, olyan volt, mintha f�lig � is fi� lett volna…

Harry m�r kuncogott.

- �s egyszer csak megcs�kol, meg hozz�m b�jik, �s… sz�val nagyon sz�rny� volt.

- Pedig kellemesebb, mint hinn�d – pillantott r� Harry hamisk�san. – Mikor cs�kolt meg el�sz�r?

- Hazafel� s�t�ltunk egyik este, egy parkon kereszt�l. �gy tett, mintha f�zna, megfogta a kezem, hozz�b�jt a karomhoz. M�r ekkor megsz�lalt bennem a hang, hogy „H�k�s, mire k�sz�l ez?”…

- �s azt�n?

- Azt k�rdezte, beb�jhat-e a kab�tom al�… merthogy f�zik.

- Na �s beengedted? – b�gta Harry izgatottan, ahogy fel�lt az �gyon.

- H�t… be… Azt hittem, kinyiffanok, olyan gyorsan kezdett el verni a sz�vem. Nekem meg �t kellett �lelnem �t, hogy rendesen tudjunk menni. Sz�val �gy v�nszorogtunk, mint valami p�pos gn�m n�gy l�bbal…

Harry majdnem lefordult az �gyr�l, �gy kacagott.

- Na, �s azt�n? – k�rdezte, a k�nnyeit t�r�lgetve.

- A park sz�l�n v�rtunk a buszra, a buszmeg�ll�ban. Rengetegen voltak, alig f�rt�nk el. Teljesen egym�snak voltunk passz�roz�dva. Hermione kicsit f�lt, mert m�r el�g k�s� volt, �s Dumbledore ugye figyelmeztetett minket, hogy ne m�szk�ljunk egyed�l �jszaka. Mert ki tudja, kik figyelhetnek minket. Sz�val �gy �reztem a szor�t�s�n, hogy nem �rzi mag�t valami j�l… �s nem tudom, hogy hogyan, de… magamhoz �leltem.

- Aaawww – ny�g�tt Harry. – �s �?

- Pirultan feln�zett r�m, majd lassan lecsuk�dtak a szemei, ahogy… megcs�kolt.

- �des… �s legal�bb nem olyan klis�s, mint az �n els� cs�kom Choval. Na �s… most hol j�rtok?

- Hogyhogy hol?

- H�t… arr�l m�g nem besz�lgettetek, hogy esetleg egyszer… itt aludjon n�lad?

Ront �jfent meglepte a k�rd�s.

- N-nem.

- Persze, nem kell elsietni – t�rta sz�t a kezeit Harry. – De szeretn�d?

- Mit?

- Jaj, Ron!

- Nem is tudom, Harry… Az m�g fur�bb lenne, mint most ez. De… k�ts�gk�v�l j� volt, mikor itt fek�dt mellettem.

- Tudtam, hogy nem kellett volna benyitnom! – jajdult fel bar�tja. – Ne haragudj, �regem!

- Semmis�g – legyintett Ron.

M�snap a h�rom j� bar�t szinte kar�ltve vonult le reggelizni. A nagy m�rk�z�s napja volt: mindenki v�rta, vajon meg�rte-e a sok edz�s, �s le tudja-e gy�zni a Holl�h�t a Mardek�rt. Az ez�stk�gy� h�z�nak csapata b�szk�n l�pdelve jelent meg a nagyteremben, v�llukon a Nimbusz 2001-esekkel, �l�k�n Malfoyjal. M�g �ket meglehet�sen gy�r taps fogadta a h�zon bel�li vereked�s incidens �ta, addig a Holl�h�t csapata l�tt�n kisebb ov�ci�ban t�rt ki a di�ksereg. Szolidarit�sb�l eg�sz sokan k�k tal�rba, nadr�gba vagy pul�verbe �lt�ztek, Harry�k pedig m�g az arcukat is kim�zolt�k k�k fest�kkel. Harry maga �gy festett, mint valami harci d�szbe �lt�z�tt indi�n, �s k�ld�tt egy mosolyt Cho fel�, aki elv�r�s�dve integetett neki vissza.

- Ez meg mi volt? – k�rdezte Ron, mint aki gyan�t valamit.

- Semmi. Tudod – mondta m�r halkabban, �jra le�lve az asztalhoz – Cho n�ha… �gy tud n�zni, mint aki k�pzeletben levetk�ztet a szemei el�tt.

- Akkor ne n�zz r�! A h�gommal sz�vesebben l�tn�lak egy�tt, mint �jra vele!

- Ugyan m�r! R�szemr�l ennek r�gen v�ge!

- H�t l�tom – vetett Ron egy k�telked� pillant�st bar�tj�ra.

- H�! �n h�s�ges vagyok Marie-hoz! �s k�l�nben is…

- K�sz�nt�k mindenkit ezen a h�v�s reggelen – emelkedett sz�ra az igazgat�. – Reggeli ut�n mindenkit szeretettel v�r a stadion, ahol rem�lhet�leg izgalmas m�rk�z�sben lesz r�sz�nk. Most pedig: j� �tv�gyat!

Az aranyl� t�ny�rok megteltek finoms�gokkal.

- �des burgonya! – ny�sz�tett Ernie k�jesen.

M�g mindenki vajjal kenegette a finom krumplit, Harry f�lig tompa aggyal tov�bbra is Chon gondolkozott.

A stadion fel� vonulva �jra felcsengtek a f�l�ben Ron szavai.

- �n t�nyleg nem akarok t�le semmit… Hiszen itt van nekem Marie… Aki, ha j�l megy, kar�csonykor megl�togat…

Alaposan ut�nan�zett a k�nyvt�rban, vajon t�nyleg megh�vhatja-e a l�nyt. �m, m�g ha minden �t nyitva �ll el�tte, m�g akkor is fenn�llhat annak az es�lye, hogy Marie t�bbet hallani sem akar r�la. Eg�sz ny�ron hazudott neki az iskol�j�r�l, a bar�tair�l, m�g Pitonr�l is. Vajon k�pes lenne �jra a szem�be n�zni ennyi f�llent�s ut�n? A g�rcs csak nem akart old�dni a gyomr�ban.

- N�zd Harry! Kirep�lt a cikesz! – b�kte oldalba Ron.

- Hajr� Holl�h�t! – sikoltotta mellett�k Ginny, aki v�gan lengetett egy nagy k�k z�szl�t.

- Bradleyn�l a labda, passzol Atkinsnek… DE MONSTRO ELVESZI! Nem, Doyle visszaszerzi! �t Bradleynek… MICSODA �SSZJ�T�K! ����s… G�L! T�z nulla a holl�h�tnak! – mennyd�r�gte Dean Thomas a mikrofonba.

A holl�h�tasoknak szurkol�k k�k sz�n� pap�rszalagot haj�tottak be a p�ly�ra, a guriga v�g�t szorosan fogva: �gy a k�k cs�kokt�l �gy festett a lel�t�, mint egy kik�t�, ahol a haj�n l�v�k hossz� pap�rszalagokat tartva b�cs�znak otthon marad� szeretteikt�l.

- H�sz nulla! Gyer�nk, Holl�h�t! – eszm�lt fel mindenki Dean hangj�ra. M�g mindenki a l�tv�nyban gy�ny�rk�d�tt, a holl�h�tas hajt�k kihaszn�lt�k az alkalmat, �s m�g egy pontot szereztek csapatuknak.

A k�kek, felb�torodva a k�t sikeres tal�laton �jra meg �jra hajr�ba kezdtek, de lassan kezdett a Mardek�r is mag�ra tal�lni. A pontok szinte egyform�n n�vekedtek, �s a k�l�nbs�g csak minim�lis volt. M�sf�l �ra, egy tucatnyi b�ntet� �s 13-14 g�l ut�n a j�t�kosok szemmel l�that�an f�radni kezdtek. Az id�j�r�s sem kedvezett nekik, mert az �g id�k�zben beborult, �s 150-140 �ll�sn�l megd�rrent. Mindenki agg�dva k�mlelte az eget.

- H�, Malfoy, ez most csak hajsz�lon m�lott! – szisszent fel a t�meggel egy�tt a komment�tor, mikor az egyik holl�h�tas terel� majdnem telibe kapta Draco csinos, sz�ke fej�t.

A mardek�ros fog� k�romkodott egyet, majd tov�bb k�mlelte az eget a cikesz�rt.

- Monstro Doyle fel� k�ldi a gurk�t, de elhib�zza! Remek�l rep�l az ifj� holl�h�tas hajt�! Atkins, Bradley, vissza Atkinsnek… MICSODA �SSZJ�T�K!

- Thomas, maga m�st nem is tud mondani, csak azt, hogy „micsoda �sszj�t�k”? – motyogta McGalagony bossz�san.

A Holl�h�t k�vetkez� g�ljakor cseperegni kezdett az es�. Mindenki igyekezett beb�jni a tal�rja al� a j�ghideg cseppek el�l, de sz�pen lassan mindenki �tnedvesedett.

- Nem f�zol? – k�rdezte Perselus Lamerint, aki a tan�ri lel�t�n �lt, apja mellett. – Nem akarom, hogy megbetegedj.

- Nem lesz baj – mosolygott vissza h�l�san a fi�.

- Gyere k�zelebb – t�rta ki b� tal�rj�t, �s meg�lelte csemet�j�t. Az k�v�ncsian b�jt mellkas�hoz.

Piton el�vette p�lc�j�t, �s az �gre mutatva elsuttogott egy b�b�jt.

- Contego!

Lamerin semmilyen v�ltoz�st nem �szlelt maguk felett, eltekintve att�l, hogy t�bb es�csepp nem esett r�juk. Olyan volt, mintha valami l�thatatlan tet� megv�dte volna �ket. Ahogy meresztette a szem�t, �szrevette, hogy az es�cseppek k�zvetlen�l felett�k sz�tken�dve koppannak valamin: egy b�b�j pajzsk�nt v�dte �ket a nedvess�gt�l.

Csod�lkozva pillantott apj�ra, aki lehunyta a szemeit, �s fej�t fej�nek t�masztotta. A fi� tekintete meghatottan siklott vissza a p�ly�ra, ahol neh�zkesen ugyan, de folytat�dott tov�bb a meccs.

A j�t�kosok �ssze-vissza cs�szk�ltak a sepr�ik nyel�n. A hajt�k alig b�rt�k tartani a kvaffot, a terel�k �t�i semmit sem �rtek a vad gurk�k ellen, �s ilyen s�t�ts�gben a cikeszt is lehetetlen volt l�tni.

Draco m�gis nekilend�lt, Cho pedig r�gvest ut�na r�ppent, rem�lve, hogy a fi� a cikeszt �ld�zi.

- A k�t fog� v�gre elindult! – pattant fel �lt�b�l Dean, ahogy a n�z�k izgatottan sutyorogni �s mutogatni kezdek, egy r�vid id�re megfeledkezve az es�r�l.

Draco j�val a l�ny el�tt rep�lt, de Cho kezdte behozni a lemarad�s�t. M�g �zott ruh�kban is j�val k�nnyebb volt, mint a megtermett mardek�ros, �s ez el�nyt jelentett. � is megpillantotta a cikeszt, mikor az eget k�kesfeh�r vill�m szelte kett�. R�hasalt a sepr� nyel�re, begyors�tva, �s azonnal Draco mellett tal�lta mag�t.

- Takarodj, v�gottszem�! – ki�ltotta a fi�.

A l�ny azonban sz�ra sem m�ltatta, k�ny�k�vel igyekezte arr�bb b�kd�sni. F�jdalmasan felny�g�tt, mikor a fi� teljes erej�b�l oldalba l�kte.

- Te szem�t!

S�pcsonton r�gta Malfoyt, de az �t�st felfogta a s�rk�nyb�r l�bsz�rv�d�. Folyamatosan l�kd�st�k egym�st, mik�zben a cikesz ut�n sz�guldottak. Kiny�jtott karral igyekeztek megel�zni egym�st, mikor egy vak�t� vill�ml�s a p�lya fel� csapott. K�z�tt�k s�v�tett el a f�nysug�r, a cikesz fel� tartott. Mindketten elvesztett�k az uralmat sepr�ik felett, �s sik�tva zuhantak a f�ld fel�. A vill�m mintha megbolond�totta volna sepr�ik t�jol�j�t: ir�ny�thatatlanul keringtek a f�ld k�zel�ben. A Nimbusz 2001-es levetette mag�r�l Dracot, �s a fi� hatalmasat nyekkenve elhasalt a s�rban.

A k�z�ns�g r�m�lten h�rd�lt fel a dolog l�tt�n. Sokan azonban m�g a szem�ket is eltakart�k, mikor Cho f�ldet �rt. A l�ny a gerinc�re esve csap�dott a talajhoz, p�rg�tt m�g egy p�rat, majd meg�llt a gurul�s ut�n. Nem mozdult.

- Cho… - suttogta Harry. – Cho!

Tan�rok �s di�kok rontottak be a k�zd�t�rre, sikoltozva figyelve a k�t s�r�lt fog�t. Draco ny�sz�r�gve felt�rdelt, de �gy t�nt, a v�lla roppant f�jdalomban �g. Piton mell�je t�rdelt, fel�ltette, �s megt�masztotta a fej�t.

- Draco. Hol f�j?

- Itt… - szor�totta az a kez�t g�rcs�sen jobb v�ll�ra.

Piton felt�pte a tal�rt a mellkas�n, �s kitapintotta a szorongatott helyet. F�lre�t�tte a fi� kez�t, majd agg�dva fi�hoz fordult.

- Fogd le. Vissza kell tenni a v�ll�t.

Lamerin b�lintott, �s teljes s�ly�val r�nehezkedett a Malfoy-fi�ra. Piton megfogta Draco karj�t, �s egy fintor k�s�ret�ben roppantott egyet rajta. A fi� ord�tott, mint akit ny�znak, de p�r m�sodperccel k�s�bb m�r sz�nni kezdett a f�jdalom. Piton azonban nem hagyta felkelni.

- Maradj fekve! Madame Pomfrey mindj�rt megn�z.

Majd fel�llt, hogy megn�zze a holl�h�tas l�nyt.

Cho k�r�l nagyobb t�meg alakult ki. A kisebbek h�pp�gve figyelt�k, ahogy Dumbledore egy hord�gyra lebegteti a l�nyt. Harry is s�padtan figyelte, ahogy a gyeng�lked� fel� viszik.

- Nem mozdul… - motyogta maga el�. – Mi�rt nem mozdul? – fordult k�ts�gbeesetten Ronhoz.

A fi� azonban nem tudott mit felelni, ugyan�gy megr�m�lt, mint �. Hermione k�zen fogta �ket, kivezette h�rm�jukat a t�megb�l, �s a tan�rok ut�n szaladt vel�k. K�vett�k �ket a gyeng�lked�re.

L�tt�k, hogy a javasasszony m�r hoz is egy j� vastag gy�gy�t�-k�nyvet. Fellapozta, �s mikor �gy t�nt, megtal�lta a megfelel� b�b�jt, meglend�tette a p�lc�j�t. A l�ny test�t s�rga, meleg f�ny �lelte k�r�l.

- Chang kisasszony – hajolt k�zel hozz� Dumbledore – hall engem?

Cho kimer�lten felnyitotta a szemeit.

- Igazgat� �r… - suttogta er�tlen�l.

- Cho! – ki�ltotta Harry, �s befurakodta mag�t a tan�rok k�z�.

- Harry… - mosolygott a holl�h�tas fog�.

- Rendbe j�n? – k�rdezte a fi� Madame Pomfreyt.

- �gy v�lem, igen – b�lintott a n�. – A csontjait �sszeforrasztottam, de most azonnal indul a Szent Mung�ba.

Harry �gy �rezte, nagy k� esett le a sz�v�r�l. Nyugodtabb �br�zattal a l�nyra mosolygott.

- Milyen k�r, hogy pont a b�l el�tt kell elmenned…

- F�l p-pillanat alatt rendbe-j�v�k… - ny�sz�r�gte Cho.

- Gy�gyulj meg, j�?

- Csak ha �g�rsz nekem egy t�ncot p�ntek este…

- Ez… zsarol�s – vigyorgott Harry. – Rendben – b�lintott v�g�l.

Az ajt�n m�r szaladtak is befel� a Szent Mung� c�mer�t visel� gy�gy�t�k, k�r�lv�ve a l�ny hord�gy�t, majd az igazgat� vezet�s�vel kir�ptett�k.  

Harry m�g �r�kkal k�s�bb is �sszekucorodva fek�dt az �gy�n. Hermione a haj�t simogatta, hogy megnyugtassa, Ginny pedig odafek�dt mell�. Ron az �gy tart�oszlop�nak t�maszkodva besz�lt.

- Harry, l�thattad, rendbe fog j�nni.

Bar�tja azonban odab�jt h�g�hoz.

- Olyan sz�rny� volt l�tni! – remegett meg. – Azt hittem… hogy kit�ri a nyak�t… hogy ott hal meg…!

- Harry, a gy�gy�t�k k�nnyed�n �ssze tudt�k forrasztani a csontjait – vigasztalta Hermione.

- De nem marad… nyomor�k?

Erre m�g bar�tai sem tudtak v�laszolni.

- N�zd, biztos nem k�rt volna t�ncot, ha… sz�val �rted… - pr�b�lkozott Ron.

- Harry – sz�lt komolyabban Hermione -, a Szent Mung� gy�gy�t�i t�bbre k�pesek, mint a mugli orvosok. Elhiheted, ut�nan�ztem a m�ltkori gy�gyn�v�nytan h�zi dolgozat miatt. Cho semmi perc alatt rendbe j�n.

- Sz�val m�gis �rzel ir�nta valamit – cir�gatta meg a fi� arc�t Ginny.

- Elv�gre vagy k�t �s f�l �vig szerelmes voltam bel�… - motyogta Harry. – De ez m�r m�s. M�r Marie-t szeretem. Ez biztos, hihettek nekem. Cho�rt csak… agg�dom. Nem is tehetn�k m�sk�nt, hiszen ha Marie elj�n…

- MI? – ki�ltottak fel bar�tai.

- M�g nem mondtam? �n… Sz�val Remus azt tan�csolta, h�vjam meg �t kar�csonyra.

- De Harry! M�g nem is tudja, hogy var�zsl� vagy!

- Meg fogom neki �rni lev�lben.

- Lev�lben! Harry! – fakadt ki Hermione v�gleg.

- Mi m�st tehetn�k? H�vjam fel telefonon?

Mikor egyik�k sem v�laszolt, folytatta.

- Hedviget fogom k�ldeni, t�le tal�n nem ijed meg.

- Nem fog hinni neked.

- Mell�kelek f�nyk�peket. Azokat l�tva hinnie kell majd.

- Harry, biztos, hogy j� �tlet ez? Szabad egy�ltal�n?

- Hermione, mikor tartottunk mi be b�rmilyen szab�lyt is? – morgott Ron.

- Sz�tn�ztem a k�nyvt�rban, �s elvileg a t�rv�ny nem tiltja, hogy egy roxfortos di�k egy nagyon k�zel �ll� muglinak felfedje a kil�t�t… �s Marie az�rt igencsak k�zel �ll hozz�m.

- Igen, de…

- Emellett nagyobb biztons�gban tudn�m, ha elmondhatn�k neki mindent. Hogyha… esetleg miattam egy s�t�t var�zsl� vagy boszork�ny meg akarn� t�madni, biztos megdermedne m�g a l�tv�nyukt�l is. De ha tud arr�l, hogy l�teznek ilyenek… tal�n t�bb es�lye van a t�l�l�sre…

Hermione, aki k�zismerten mindent meg tudott c�folni, ez�ttal nem sz�lt semmit.

- Dumbledore-n�l volt�l m�r?

- Ma akartam menni, a meccs ut�n. De gondoltam, Cho miatt ink�bb nem zavarom. Majd holnap.

- �s hogy fogod meg�rni neki?

- Nem tudom… Ez az eg�szben tal�n a legnehezebb…

Lamerin �lmosan botork�lt �t saj�t szob�j�b�l apja lakr�sz�be. Kopogott, de mivel nem kapott v�laszt, �s mert az ajt�t is nyitva tal�lta, bel�pett. Kez�ben az imm�r igencsak g�mb�lyded nyulat tartotta, amit annakidej�n apj�nak k�ld�tt. A j�sz�g szel�den t�rte a simogat�st �s k�v�ncsian mozgatta orrocsk�j�t.

A fi� apja �gya fel� pillantgatott, �s l�tta, hogy a professzor m�g az igazak �lm�t alussza. Letette a nyulat a f�ldre, hadd szaladg�ljon, � maga pedig le�lt a f�ldre, �s a matrac sz�l�re tette �ll�t, �gy figyelte az �desapj�t.

A f�rfi �desen mosolygott �lm�ban.

Lamerin azon t�prengett, milyen �res is lehetett kor�bban apja �lete. Mindenki sz�v� tette m�r el�tte a professzor k�l�n�s v�ltoz�s�t: hogy mennyivel kedvesebb mostan�ban mind kolleg�ival, mind di�kjaival; hogy milyen sokat mosolyog, �s hogy mintha sug�rozna bel�le a boldogs�g. A majd k�t �vtizedes gy�sz, �gy t�nt, m�gsem em�sztette fel sz�v�t-lelk�t teljesen, �s Lamerin h�l�s volt mindenkinek, aki �jra ilyenn� tudta var�zsolni apj�t.

Perselus a p�rn�ba f�rta a fej�t, �s hatalmasat ny�jt�zott. M�r fordult is volna a m�sik oldal�ra, mikor a nyuszi felugrott az �gyra, puha remeg�st el�id�zve ezzel a huppan�ssal. A professzor meg�rezte az �llat jelenl�t�t, �s r�snyire kinyitotta a szemeit.

- J� reggelt – k�sz�nt r� fia halkan, b�nb�n�an mosolyogva. A ny�l fel� pillantott, aki bizonytalan sz�kken�sekkel fel�j�k k�zeledett. – Ne haragudj, hogy fel�bresztett. Nem akartam behozni…

- Semmi baj – k�ny�k�lt fel Perselus, hogy belet�rhasson fia k�cos, �benfekete haj�ba. – Gyere ide – paskolta meg az �gyat.

Lamerin fel�lt a matrac sz�l�re, �gy figyelte k�z�s �llatk�jukat, ami leheveredett mell�j�k.

- Esk�sz�m, �n m�g ilyen nyulat nem l�ttam – b�k�tt fel�je Perselus mosolyogva, mikor a tapsif�les l�bait el�re-h�tra kiny�jtva fek�dt le. Majdnem �gy �lt, mint egy szfinx.

- Tepsi nem is ak�rmilyen nyuszi – simogatta meg a k�t nagy lap�tf�let Lamerin.

- Nem mondod komolyan, hogy �gy h�vod!

- De, n�ha m�g hallgat is r�.

- H�t, j�l is mutatna egy sz�p nagy t�lban…

- Apa!

Perselus halkan kuncogott, �s visszahanyatlott a p�rn�ra.

- Sz�pen aludt�l – kezdte fia vid�man. – Mit �lmodt�l?

- Dareling professzorral �lmodtam – felelte apja mosolyogva.

- Na �s j� volt?

- Meglehet�sen – h�zta mag�ra a takar�t a professzor, mik�zben �jat ny�jt�zott. – Az �ri�spolip cs�pjain �lve f�r�dt�nk a kinti t�ban…

Lamerin r�zk�dni kezdett a nevet�st�l.

- Na, azt megn�zn�m!

- Ink�bb ne…

- Na �s f�r�dt�l m�r vele az �ri�spolip cs�pjain? – k�rdezte sejtelmesen a fi�. Apja lassan megr�zta a fej�t. – Apa, figyelj, �n m�r mondtam, hogy akkor vagyok boldog, ha t�ged is annak l�tlak. �s ha te vele j�l �rzed magad… M�g Harry sem probl�m�zott!

Perselus hunyorogva fel�lt.

- Harry? Harry tudja, hogy…

- L�ttunk titeket – vonta meg a v�ll�t Lamerin.

- Hol?

- A folyos�n, az oszlopokn�l. Mi�rt, m�shol is voltatok?

Perselus arc�t egy pillanatra el�nt�tte a v�r, majd megk�rdezte:

- �s… hogy reag�lt?

- Azt mondta, gy�ny�r�ek vagytok – nyugtatta meg a fi�. – Semmi kifog�sa az ellen, hogy egy�tt legyetek. Sz�val nyugi!

Piton elmerengett. A h�ten m�r t�bbsz�r is besz�lt Harryvel, de se akkor, se az �r�kon nem vett �szre semmilyen furcsas�got a viselked�s�ben.

- Mi ketten t�k j�l elvagyunk mostan�ban. Olyan b�ke ez a k�t csal�d k�zt.

- �s gondolom, a gatyar�ptet�s volt ennek a meg�nnepl�se? – horkant fel Perselus, n�mi ir�ni�val a hangj�ban. – Tudod, mit gondolok az ilyen szem�tked�sr�l…

- Tudom, persze!

- Az apja ugyanezt csin�lta velem! Sz�val vagy tal�ljatok ki valami igazs�gosabbat, vagy…

- J�, semmi hasonl�, �g�rem! De azt musz�j volt… M�r… - v�ltott komolyabb hangra a fi� – akartam mondani… Sz�val… Nagyon meglep�dtem, amikor tegnap seg�tett�l Dracon.

Perselus s�hajtott egyet.

- Nagyon f�j, ha az embernek kimegy a v�lla…

- Tudom, hogy nem csak ez�rt tetted – mosolygott Lamerin. – Szeretn�d, hogy megjavuljon, ugye?

- Kor�bban… feln�zett r�m, �s �n voltam az itteni mentsv�ra…

- Most, miattam elvesztette a bel�d vetett bizalm�t… Hiszel benne, hogy vissza lehet �ket vezetni a j� �tra?

- Nem igaz�n tudom, mit higgyek…

- Na? – k�rdezte Ron �s Hermione egyszerre, mikor vas�rnap d�lel�tt Harry kil�pett az igazgat� irod�j�b�l.

Harry ajkai lassan mosolyra h�z�dtak, majd hangosat kurjantva Ron nyak�ba ugrott.

- J�het! Azt mondta, megh�vhatom!

Bar�tai boldogan borultak a nyak�ba. Persze, az �r�mnek hamar v�ge szakadt, mikor Hermione megjegyezte, mennyi h�zi feladatuk van m�g. �gy kiss� kelletlen�l t�rtek vissza a klubhelyis�gbe. Harry, hogy n�ha elsum�kolja a gy�gyn�v�nytan receptet �s az �tv�ltoz�stan essz�t, k�zben �rogatni kezdte a levelet kedves�nek, noha nem igaz�n tudta, mit is �rjon val�j�ban. A legnehezebbnek az els� sorok bizonyultak: nem tudta, hogyan mondja el a h�napokig tart� hazudoz�sok ok�t. Azt�n, ahogy v�gre a pap�ron l�tta az igazs�got, m�r valahogy �ml�ttek bel�le a szavak. Csak ny�lt �s ny�lt az �j pergamenek�rt, hossz� oldalakat megt�ltve a szomor� vallom�ssal. Hermione eg�szen b�szk�n n�zte: azt hitte, a h�zi feladatot �rja ilyen ser�nyen.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s