�rta: Brigi

Besorol�s �s figyelmeztet�sek: a szerepl�k el-elkalandoz�, erotikus gondolatai, tr�g�r besz�d �s drogfogyaszt�s miatt 16 �ven aluliaknak nem aj�nlott; egy kis fluff

Megjegyz�s: sorry, de egyszer�en nem tudom levetk�zni a PP-f�tisemet… Vai! :)

Megjegyz�s 2: ami�rt ilyen sok�ig nem adtam �letjelet, mell�keltem e fejezethez egy kis meglepet�st, h�tha kompenz�l. El van rejtve, tess�k a sorok k�zt olvasni. ;)

Buli van

A „Halloween-h�t” el�tti napok izgatottan teltek. A gyerekek a szombati kviddicsmecs ut�ni vas�rnap lemehettek Roxmortsba, hogy jelmezeikhez �s a szokatlan kis �nnepl�shez mindenf�le kacatot vehessenek. Persze csak a harmadik �vfolyam, �s az id�sebbek. A legkisebbek eg�sz terjedelmes kis list�t �ll�tottak �ssze, melyeket h�zaik id�sebb tagjai szereztek be nekik, egy p�r galleon fuvard�j fej�ben. A Creevey-fiv�rek eg�sz sz�pen megszedt�k magukat, mert bev�s�roltak egy csapat csivitel� m�sodikos l�nynak. Frissen szerzett vagyonukon egy t�sk�nyi �dess�ggel t�rtek vissza a M�zesfal�sb�l. Dean �s Seamus nagyon titkol�zva �rkeztek meg a klubhelyis�gbe, �s mindenki el�l rejtegett�k azt a k�tzs�knyi rejt�lyes valamit, amit hoztak.

- Csak… csak a jelmez�nk – felelte Seamus Hermione gyanakv� k�rd�s�re.

Harry maga nem csapott nagy v�s�rl�st. Ginnyvel r�tta az utc�kat, �s ink�bb csendben hallgatta a l�ny lelkesed�s�t.

- Nagyon csini ez a fekete harisnya! Ezek a mint�k! Olyan szexi, nem? M�g sohasem volt harisnyak�t�s cucc rajtam, nagyon izgulok! Ez a cip� is remek�l illik hozz�, �s milyen olcs� volt! Tiszt�ra csod�lkoztam! De �, biztos h�ly�re fogja t�rni a l�bamat! Tudod, hogy csak nehezen tudok hozz�szokni a magas sark� cip�kh�z… Mi�rt m�tosz a lapos talp�, k�nyelmes n�i cip�?! – fakadt ki. – Fogadjunk, hogy m�gus tervezte! Ne f�lj, ha neki kellene ilyenben m�szk�lni eg�sz nap, t�bbet esz�be nem jutna ilyesmit k�sz�teni! Nem? Harry, figyelsz r�m egy�ltal�n?

- Persze.

- Nagyon nem vagy itt – fintorgott a l�ny. – Mi van veled?

- Semmi, csak valahogy neh�z �tvennem ezt az �nnepi hangulatot – mutatott az izgatottan szaladg�l� k�ly�kre, akik boltr�l boltra j�rta, jelmez�k hozz�val�it v�logatva – mikor nem tudom, hogy Marie akar-e majd egy�ltal�n besz�lni velem, �s mikor Cho betegen fekszik a Szent Mung�ban.

- Harry – �llt meg a l�ny. – Cho miatt felesleges agg�dnod. N�la betegebb embereket is rendbe hoztak m�r a gy�gy�t�k. Marie meg…

- Marie m�s! Nem is tudod, milyen! Annyira… - s�hajtott �s lerogyott az egyik c�l�pre. – Annyira ellentmond�sos…

Arr�bb r�gott p�r g�mb�lyded, sz�rke kavicsot.

- Egyr�szt, nagyon �rz�keny �s t�r�keny; mint egy porcel�nbaba, amire mindig vigy�zni kell. Mint egy vir�gsz�l, amit folyton �rizgetni kell, nehogy valaki leszak�tsa vagy �sszetapossa. M�skor meg… annyira vonz�, olyan �rz�ki, hogy sz�vem-lelkem t�zel a forr�s�gt�l… �s l�tom a huncuts�got a szem�ben… a v�gyat… a szenved�lyt, ami teljesen megbolond�t, �s egyszer�en… k�v�nom, hogy az eny�m legyen. De… hi�ba t�r�m a fejem, hogy a l�nye… �gy eg�szben – �rt le egy nagy k�rt a kezeivel – hogyan fogja fogadni a levelemet. Hogy az a fi�, akibe minden bizalm�t fektette… az els� szerelme… akivel elvesztette az �rtatlans�g�t… az v�gig hazudott neki. Folyamatos k�pmutat�ssal telt az eg�sz szerelmes ny�r. Honnan tudjam, hogy nem fog-e megvetni, vagy ilyesmi?

- Harry – hajolt k�zel a l�ny mosolyogva -, ha szeret t�ged, nem fog megvetni.

- Ha az ember szeret valakit, annak nem hazudik.

- K�nyszer� hazugs�g volt… - hajolt Ginny m�g k�zelebb.

K�t tenyer�be fogta a fi� arc�t, �s mosolyogva cs�kot lehelt annak lebiggyesztett ajkaira. Gyeng�den harapd�lta, majd bizserget� cuppan�st k�vet�en elengedte �ket. Lassan nyitotta ki a szemeit: l�tszott, hogy j�l meg szeretn� �rizni az �rintkez�s eml�k�t.

- G-ginny…? – ny�gte Harry meglepetten, �s �jra elpirult, mint egy sz�gyenl�s kisfi�.

- Csak le volt�l t�rve, mint a bili f�le – felelte a l�ny cs�bosan. – Rem�lem, most m�r jobban vagy…

- De… de…

- Emellett meg… - vonta meg a v�llait Ginny – mindig is k�v�ncsi voltam arra, milyen lehet megcs�kolni t�ged…

Harry ezt m�r nem b�rta meg�llni mosolyg�s n�lk�l. Felvonta a szem�ld�k�t, megr�zta a fej�t, majd �sszeszedte mag�t �s felt�p�szkodott a k�r�l. Kaj�nul vigyorogva �t�lelte a l�ny derek�t, �s �gy s�t�ltak tov�bb a falucska utc�in. Keze egy �vatlan pillanatban a l�ny kerekded fenek�be markolt, Ginny pedig olyat ugrott, mint akibe bolha cs�pett. F�lig pirulva fejbe akarta k�lintani a sz�gyentelen fi�t, de az m�g idej�ben lebukott �s futni kezdett az �let��rt. A l�ny kacagva kergetni kezdte, �s �gy elvegy�ltek a Roxmorts utc�in h�mp�lyg� di�ksereg tenger�ben.

A b�jitalok mestere s�hajtva l�pett be a tan�ri szob�ba. �gy t�nt, ki�lt az arc�ra az eg�sz napi munka.

- Egy te�t? – eszm�lt fel Remus szel�d hangj�ra. Megillet�d�tten b�lintott, �s elvette a fel�je ny�jtott b�gr�t.

Ujjait l�gyan melengette a forr� italt�l �tmelegedett poh�r fala. Sz�rke g�zfelh�cske sz�llt fel bel�le, illata pedig mintha megnyugtatta volna az �rz�keit. Lehunyta a szemeit, �s �tadta mag�t az �lvezetnek.

- Remek ez a tea, Remus – ny�sz�tett Vector professzor, miut�n � �s Sinistra is csatlakoztak hozz�juk. Piton csak csendesen kortyolgatta a ned�t.

Volt valami Lupin pillant�s�ban, ami zavarta. Egy farkas vizslat� tekintet�t �rezte mag�t. Tudn� tal�n? Vajon… haragszik? Mint �v elej�n, mikor el�g alaptalan volt a gyan�ja. Vajon �szrevette a v�gy�d�st a szemeiben, ahogy Rowenara n�zett? Azt a mindent felem�szt� szenved�lyt, amivel…

�pp s�hajtott volna, mikor Vector professzor megcsippentette a tal�rj�t. Kinyitotta a szem�t.

- Mi ez a s�rga mad�rtoll? – k�rdezte a n�.

A b�jitalok mestere a mennyezetre emelte f�radt tekintet�t.

- Tollasodsz, Perselus? – kuncogott bele a pohar�ba Lupin.

- Nem… - s�hajtott a professzor, de m�r a tan�rn�k is kuncogtak.

- Vagy net�n te is anim�gi�t �z�l?

- Gondolod, hogy ha anim�gus voln�k, egy s�rga �nekesmad�rr� v�ltozn�k? – k�rdezett vissza Perselus kicsit s�rt�d�tten.

Remus azonban tov�bbra is b�k�sen mosolygott, �gy Piton nem �rezte igaz�n, hogy g�nyt akarna �zni bel�le.

- Semmi ilyesmi… - folytatta lemond�an. – A m�sodikosok folyton kan�riv� v�ltoztak az utols� �r�n. Le kellett vonnom t�l�k vagy sz�z pontot… - cs�cs�lt mosoly ajkainak virgonc szeglet�ben, ahogy �jra belekortyolt a te�ba.

- Lehet, hogy kicsit t�nyleg enged�kenyek voltunk… - s�hajtott Sinistra professzor, de mind a n�gyen eln�multak, mikor McGalagony f�jtatva bev�gtatott a tan�riba. Tal�rj�r�l csak �gy repkedtek a s�rga tollak mindenfel�.

- M�g hogy hatalmas el�rel�p�s az �tv�ltoz�stanban! Csak tudjam meg, honnan szerzik ezeket a s�tem�nyeket!

Halkan �sszekuncogtak.

- Nyugalom, Minerva – intette Dumbledore, aki �pp ekkor l�pett be Lamerin t�rsas�g�ban. Mindketten vigyorogtak. – Ilyen v�szterhes id�kben hadd �lvezz�k di�kjaink e gyermeki cs�nyeket. Vehetek m�g? – szemezett Lamerin t�ny�rk�j�val.

- Persze, mind az �n� lehet, igazgat� �r – ny�jtotta �t a fi� a keksszel megrakott t�lk�t.

Dumbledore vidoran mag�hoz vette, �s f�lrevonult.

- J� napot – k�sz�nt Lamerin, majd halkan, mosolyogva suttogta apj�nak – Szia.

Perselust, mint mindig, most is hat�rtalan b�szkes�g �nt�tte el fia l�tt�n. Az tal�rja zseb�b�l egy maroknyi, az el�bbihez hasonl� kekszeket vett el�.

- Parancsol valaki egyet? – k�n�lta �ket.

- Pontosan mik ezek?

- Mindj�rt megmutatom a hat�sukat.

Bekapta az egyiket, �s hatalmas, s�rga kan�riv� v�ltozott. A k�r�l�tte �ll�k g�rnyedten kacagtak, apj�nak azonban leesett az �lla.

- Csak nem azt akarod mondani, hogy te vagy az ikrek itteni eloszt�ja? – k�rdezte f�jdalmas hangon.

A mad�r megcsiklandozta saj�t sz�rny�t, mire egy pukkan�st k�vet�en visszav�ltozott.

- Nem, dehogy – pr�b�lt meg simul�kony hangot meg�tni. – Csak �n is pont most kaptam t�l�k csomagot.

- Soha t�bb� nem fogadok el t�led semmit – jegyezte meg Perselus s�t�ten.

- T�ged sosem vicceln�lek meg. A „Na-Hopp-Por”-t is kiszedtem a kandall� melletti cser�ped�nyb�l.

- „Na-… Hopp-Por”? – k�rdezte Remus meglepetten.

- �h�m.

- Mi�rt ez a neve?

- „Na-gyorsan-h�zd-el-a-cs�kot-ha-a-sz�leidet-ezzel-tr�f�ltad-meg”. Eredetileg Fred �tlete volt. R�n�z�sre ugyan�gy n�z ki, mint a rendes Hopp-Por. De nem lehet vele bekapcsol�dni a Hopp-H�l�zatra. Csak l�ngokat vet, �s borzalmasan �sszekormozza az embert. Ha j�l belemarkolunk, minden sz�rt le�gethet r�lunk…

Piton megborzongott, �s pr�b�lta elk�pzelni mag�t kopaszon.

- De beaj�nlott�k �ket a miniszt�rium egyik r�szleg�re… M�gikus tal�lm�nyok, vagy mi… - legyintett.

- Megb�ntetik �ket? – csillant diadalittas �r�m Perselus szemeiben.

- Nem, nem, �ppen ellenkez�leg. A miniszt�riumban �ll�t�lag szabadalmaztatni akarj�k, mint Gyermekv�delmi Seg�deszk�zt.

L�tta, hogy a tan�rok n�m�n pislognak.

- �gy, ha a kisgyerekek belemarkolnak, �s a kandall�ba m�sznak, m�g v�letlen�l sem fognak beszippant�dni a H�l�zatba.

Az „���”-z�s �s „���”-z�s jelezte, hogy meg�rtett�k, amit mond.

- Milyen igaz!

- Ezzel t�nyleg megcsin�lhatj�k a szerencs�j�ket.

- Bizony – b�logatott Lamerin.

Lassan a t�bbi tan�r is meg�rkezett a d�lut�ni te�ra. Rowena is befutott, de Perseluson k�v�l tal�n senki sem csod�lta nagyobb tisztelettel.

A n� kecsesen a polchoz l�pett, �s k�t vastagabb k�nyvet tett vissza v�kony, marcip�nfeh�r kezeivel. M�rv�nysz�n�, hib�tlan b�re el�villant vil�gosk�k tal�rja al�l. Haja loknikk�nt, cs�bos csig�kban volt felt�zve. T�r�keny alkata elb�jt a kellemesen k�nny� ruh�k alatt. Mikor megpillantotta �ket, �des mosoly k�szott az arc�ra, �s fel�j�k suhant.

- Hell� – k�sz�nt r�juk boldogan.

Perselus �rezte, hogy zavarba j�n, ez�rt ink�bb mosolyogva les�t�tte a szemeit.

- Nagyon �gy t�nik, hogy fel vagy dobva valami miatt – jegyezte meg Sinistra.

- De m�g mennyire! – kulcsolta �ssze sz�ps�ges kezeit Rowena. – A h�tv�g�n elk�sz�lt a ruh�m! Olyan boldog vagyok! M�g a Durmstangban tan�tottam, sose volt alkalmam t�ncmulats�gokon r�szt venni. Ott mindig csak unalmas f�kly�s-csukly�s felvonul�sok voltak… Hal�lra untam magam. Nagyon v�rom a p�ntek est�t!

Odalibbent Perselushoz, aki �pp letette a pohar�t, �s azon t�prengett, hogy neki mindegy mit vesz fel a n�, �gyis im�dni fogja. S�t, tulajdonk�ppen a ruh�k tal�n nem is olyan fontosak…

Rowena megfogta a kezeit, �s k�v�natosan a szemeibe n�zett.

- T�ncoltass meg! – k�rlelte. – T�ncoltass meg p�ntek este!

Perselus k�nyszeredetten elmosolyodott.

- Nagyon r�gen nem t�ncoltam m�r… - kezdte halkan, �s l�tta, hogy a n� arc�r�l lassan elt�nik a f�ny. – De… - tette hozz�, imm�r sokkal biztat�bban – ez olyasmi, amit nem felejt el az ember.

Rowena szemei �jra felragyogtak, Perselus sz�v�t pedig bizserget� forr�s�g �lelte k�r�l ennek l�tt�n. A n� kezeit �vatosan mag�hoz �lelte.

Noha �rezte, hogy egyesek meglepetten reag�ltak k�r�l�tt�k, m�gis �gy v�lte, felesleges lenne tov�bb titkol�zni. Remus is mindig �lelgeti a kedves�t, ha az itt van… Az meg, hogy Stainthorp hamisk�s lelke k�vel bedobott ablakk�nt t�rt darabokra, valahogy nem is igaz�n �rdekelte.

Remus reakci�j�t�l tartott ugyan. F�l�nken fel�je pillantott, de a f�rfi csak somolygott, ahogy te�j�t kortyolgatta. Apr�, megk�nnyebb�lt s�haj hagyta el a lelk�t. Hossz� ujjaival simogatta a n� tincseit.

Rem�lte, hogy a n� is �rzi, amit �, mert el�g neh�z volt sz�m�ra kifejezni, ami a sz�v�ben tombolt. Tizennyolc �ve el�sz�r lobbant fel �jra szerelem a lelk�ben. Akkoriban, Sarah-val is meglehet�sen nehezen ment…

Sarah…

Egy pillanatra felvillant el�tte szeretett feles�g�nek k�pe, amint az a h�zuk mellett �ll� t�lgy alatt t�ncol… sz�tt�rt karokkal p�rg�tt, a lehull� levelek k�zt vih�ncolva… hossz�, fekete haja, ruh�j�nak fodrai meglibbennek a finom �szi szell�ben… ahogy kacag, ahogy mosolyog… ahogy �des hangja egy b�k�s sz�lam� zenedoboz dallam�val egyes�l…

- Perselus? – n�zett fel r� Rowena kicsit �rtetlen�l.

A b�jitalok mestere r�j�tt, hogy elkalandozott a figyelme. K�rbepillantva l�tta, hogy a tan�riban mindenki a kan�riv� v�ltozott Dumbledore-ral kacag, ez�rt kihaszn�lta az alkalmat, �s meg�lelte az ifj� SVK-tan�rt. Hogy �jra csak az � arc�t l�ssa… csak az � test�t �s illat�t �rezze…

- Bocs�ss meg… - mondta csendesen.

Harry k�nyelmes tornacip�be b�jt, egy feh�r hossz�ujj�ra egy sz�nes, batikolt p�l�t h�zott, �s felvette a t�bb helyen szakadt farmernadr�gj�t. A v�ll�n �tdobott t�sk�val �gy festett, mint egy mugli fi�, aki �ppen iskol�ba indul. Vizes ujjaival megpr�b�lta bel�ni a frizur�j�t, de az m�r mag�t�l is olyan szemtelen�l �llt, hogy lehetetlen volt mit kezdeni vele.

Dean egy eredeti, Westham-es futballmezt �lt�tt mag�ra, �s olyan b�szk�n simogatta, mintha � maga is a csapat tagja lenne. Seamus, mivel szint�n f�lv�r volt, hasonl�an muglis ruh�kba b�jt, mint Ron. Neville-nek azonban felett�bb furcsa volt, hogy Harry nadr�gj�nak foszladoz� fenek�n ki-kikandik�lt a mint�s als�nadr�g.

- Te Harry… mi�rt van rajtad lyukas nadr�g? Adhatok egyet, ha…

- Tudod, ez mostan�ban divat a muglikn�l – legyintett Harry.

- �s nem f�zik benne a feneketek?

- Nem, s�t, sokkal jobban szell�z�nk – kacsintott bar�tja.

A t�bbiek felhorkantan, �gy r�h�gtek.

- Te mi�rt nem veszel valami k�nyelmesebbet? – k�rdezte Dean.

- Enn�l? – n�zett v�gig mag�n Neville. – A var�zsl�kn�l ez a „k�nyelmes” viselet.

Noha lobog� pal�st nem volt rajta, m�gis ugyan�gy festett, mint m�skor.

- Csak azt rem�lem, hogy Dareling professzor is sz� szerint veszi a „lazas�g” fogalm�t, �s valami mer�sz rucit vesz fel – k�ny�rg�tt a mennyezetnek csillog� szemekkel Seamus.

- Menj�nk reggelizni – t�zte fel Ron a prefektusi kit�z�t a mell�ny�re.

�m ahogy ki�rtek a folyos�kra, �szrevett�k a v�ltoz�st az iskol�n. A t�kl�mp�sok virgonc f�nye semmi sem volt a paradicsommad�rszer� di�ksereg mellett. Tiri-tark�n �lt�z�tt mindenki, a megszokott fekete tal�rok helyett, �gy Harry �gy �rezte mag�t a folyos�kon, mintha visszacs�ppent volna egy forgalmas mugli s�t�l�utc�ra.

A mugli sz�rmaz�s� di�kok igyekeztek a jelenlegi mugli divat szerint �lt�zk�dni, �gy r�gt�n kit�ntek a t�bbiek k�z�l. A m�guscsal�dban �l�k azonban, fajt�juk gyeng�j�nek, a felv�g�snak engedve mer�szebbn�l mer�szebb tal�rokban, bl�zokban �s csizm�kban par�d�ztak.

- Na, milyenek vagyunk? – k�rdezt�k a Patil-ikrek Anthony Goldsteint�l a nagyteremben.

A k�t l�ny teljesen egyforma ruh�ban forgol�dott a fi� el�tt. Indig�k�k, sz�k farmernadr�got �s vajsz�n� garb�t viseltek.

A prefektus meg sem pr�b�lta leplezni moh� tekintet�t.

- Ha p�ntek este is ilyen j�l fogtok kin�zni, nem agg�dom.

- Seamus, milyen jelmezben lesztek? – k�rdezte �jra Hermione a fi�t�l, aki – Ron szerint – m�g mindig nagyon rejtegette azt a nagy halom valamit, amit Roxmortsb�l hozott.

- �d�m-koszt�mben, ha m�g egyszer megk�rdezed – d�rm�gte Finnigan, zabk�s�j�t turk�lva.

Hermione nem igaz�n mert visszav�gni: m�g �l�nken �lt az eml�kezet�ben az a szerencs�tlen nap, mikor benyitva a fi�k szob�j�ba meztelen�l tal�lta Seamust.

- Harry, �s te? – �rdekl�d�tt Hannah a szomsz�d asztalt�l. – Te kital�ltad m�r, mi leszel?

- Aha, de semmi hivalkod�. Igyekeztem a megl�v� cuccaimb�l �ssze�ll�tani a jelmezt. M�r csak egy kis b�jital kell, �s egy kis seg�ts�g Neville-t�l �s Bimba professzort�l.

- �s nem �rulod el, mi lesz az?

- Akkor nem lenne meglepet�s. Nem igaz?

- Ide… nem szoktunk t�kl�mp�sokat f�ggeszteni… - motyogta Piton, mikor szembes�lt egy sor virgoncan vigyorg� narancss�rga fejjel a Mardek�r folyos�in.

- Nem? – pillantott r� �rtatlanul Rowena. – Pedig itt k�l�n�sen j�l mutat… a s�t�tben, meg minden…

A b�jitalok mestere nem tudta levenni fanyalg� tekintet�t a sz�m�ra borzalmas l�mp�sokr�l. Nem akarta, hogy a n� �jra gy�zedelmeskedjen f�l�tte, csak mert a n�z�se olyan cs�b�t�. Nem. Az � folyos�ira nem tesznek se lampiont, se feny��gat, se… se t�kl�mp�st. Nem. Ez a Mardek�r, az Isten�rt!

- Most le akarod szedni? – cs�cs�r�tett Dareling professzor babaszer�en. – Olyan sz�pek.

Nem. Nem maradhatnak.

- Gyere! – karolt bel� a n� vid�man. – A Hugrabug folyos�it m�g ki sem dekor�ltuk!

- Mi? – h�borgott a f�rfi, l�tv�nyosan szenvedve. – Jaj, ne… - ny�g�tt panaszosan, ahogy egy�tt csatlakoztak Remushoz �s a kis Flitwick professzorhoz, hogy �jabb Halloween-dekor�ci�t illesszenek a falakra �s p�nc�lokra.

- M�g nem is mondtad, minek fogsz �lt�zni.

- Semminek.

- �. Sz�val puc�ran fogsz megjelenni? Hat�sos beugr� lesz…

- �gy �rtettem – k�hintett Perselus – hogy nem lesz k�l�n�sebb jelmezem, csak d�sztal�rt fogok venni.

- Van ennek valamilyen k�l�n�sebb oka? – simogatott meg egy t�kfejet a n�.

- Nem igaz�n… B�r… legut�bb, mikor hagytam magam r�besz�lni ilyesmire, Lucius Malfoyjal mindketten cs�ny�n megj�rtuk.

- Egyforma volt a jelmezetek?

- Sajnos… - s�hajtott Piton.

- Mikor volt ez?

- J� h�sz �ve…

Rowena halkan kuncogni kezdett, ahogy feljebb lebegtetett egy fagy�ngy�t. J�t�kosan kilengett a p�lc�ja, hogy kettej�k f�l� sodr�djon a n�v�nyke.

- �, fagy�ngy alatt szabad a cs�k! – kurjantott Flitwick professzor, mikor megl�tta �ket.

- Na, gyer�nk – b�ztatta Rowena suttogva, huncutul mosolyogva.

- Roppant vicces… - fintorgott Piton tettetett rosszkedvvel, �s olyan r�pke cs�kot adott kedves�nek, hogy az majdnem el�re esett, hogy t�bbet k�veteljen. – Nem kell fagy�ngy, hogy megcs�koljalak…

- Nem-e?

- Nem h�t.

- Majd megl�tjuk.

Percekig cukkolt�k egym�st mindenf�le butas�ggal, �s alig vett�k �szre, hogy majdnem egy �jabb folyos�t siker�lt feld�sz�teni�k.

- Na �s Lamerin? – �rdekl�d�tt Remus vigyorogva. – � be�lt�zik valaminek?

Piton nagyot s�hajtott.

- Be – mondta v�g�l. – V�mp�rnak.

A t�bbiek mind kuncogni kezdtek.

- Nem tudtam lebesz�lni.

- Ugyan, Perselus! – �t�gette meg a karj�t Lupin. – Biztos vagyok benne, hogy csinos v�mp�r lesz.

- Val�sz�n�…

(...)

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s