II. r�sz

Lamerin �s Perselus szinte egyszerre l�ptek ki a szob�ikb�l, �gy tal�lkoztak a lakoszt�ly folyos�j�n. A fi� arc�n, az �lmos kifejez�s ellen�re mosoly �lt. L�bujjhegyre �llva igyekezett eln�zni apja v�lla felett, mintha azt v�rn�, mikor j�n ki m�g valaki a f�rfi szob�j�b�l. Perselust olyan m�rt�kben meglepte ez, hogy m�g maga is h�trapillantott.

- Mivan? – k�rdezte �rtetlen�l, mikor � sem l�tott senkit, �s becsukta az ajt�t.

- E-egyed�l vagy?

- Igen, de azt hiszem, nem �rtelek…

- H�t… h�t… - pislogott Lamerin csal�dottan – te �s Dareling kisasszony… nem j�ttetek �ssze?

- Dehogynem – vigyorodott el most m�r apja is.

- De h�t… csak nem akarod bez�rni? – d�bbent le a fi�.

- Jaj, dehogy! � m�r nincs itt, kor�bban visszament a lakoszt�ly�ba – felelte a b�jitalok mestere sunyin, mik�zben kil�ptek a mardek�ros folyos�kra. – Nem akarta, hogy esetleg kellemetlen�l �rezd magad, ha megl�tod �t… n�lam…

- Sz�val akkor j�l s�lt el az �jszaka? – lepte meg Lamerin apj�t egy cs�ny�n k�t�rtelm� k�rd�ssel.

A professzor, aki lassan kezdett megedz�dni fia megbotr�nkoztat� k�rd�sein, most zavartan h�mm�g�tt, �s azon t�prengett – feleslegesen -, hogy mit is ronthatott el a fi� nevel�s�ben.

- �s te? Hol k�borolt�l az �jjel?

- �h, itt-ott – felelte a fi� sejtelmesen. – Nem is hinn�d, milyen helyeket megj�rtam. Megharaptam egy-k�t nyakat.

A folyos�kon most j�val kevesebb di�kkal tal�lkoztak: sejtett�k, hogy a b�l ut�n sokan ink�bb aludni szeretn�nek. Dareling professzor azonban szinte v�rta �ket a bej�ratn�l. Lamerin mosolyogva biccentett, �s elvonult a Griffend�l asztala fel�, mag�ra hagyva a k�t feln�ttet.

Rowena �lmodoz�, f�tyolos tekintettel k�zelebb billegett, majd megv�rva, hogy az utols� gyermek is elt�nj�n a folyos�r�l, Perselus mellkas�hoz simult. Finom, szinte leheletnyi cs�kot v�ltottak, mely egy v�gyakoz� s�hajjal �rt v�get.

- �lmosnak t�nsz – jegyezte meg Perselus kedvesen, ahogy megcir�gatta a n� arc�t.

- Nem sokat aludtam az �jjel – felelte Rowena pajkosan. – Eg�sz v�gig te j�rt�l a fejemben… - mondta kicsit komolyabban. – Kett�nk kapcsolata…

P�r pillanatig n�m�n gy�ny�rk�dtek egym�sban, majd a n� a professzor nyakai k�r� fonta v�kony karjait. J�lesett elmer�lni egym�s �lel�s�ben, noha a meleg pir�t�s illata, mely kifel� kavargott a nagyteremb�l, igencsak h�vogat� volt mindkettej�k sz�m�ra.

- Gyere, egy�nk valamit… - suttogta Perselus.

Csak miut�n le�ltek a tan�ri asztalhoz, t�nt fel nekik, milyen n�ptelen is a nagyterem. Minden asztaln�l csak p�r, �lmos k�p� di�k g�rnyedt a finoms�got f�l�. Harry f�lig az asztalra borulva f�jdog�lta a k�s�j�t, hogy az v�gre ehet� h�m�rs�kletre h�lj�n. Ahogy a fi� megpillantotta, hogy a b�jitalok mestere figyeli, felkapta a fej�t, �s mosolyogva integetett.

A t�bbiek is felpillantottak, �s n�zt�k, kinek pr�b�l meg Harry impon�lni, �gy Piton kezdte kellemetlen�l �rezni mag�t, �s ink�bb az ev�sre koncentr�lt.

- Na, �s ma mit csin�lunk? – tette fel az optimista k�rd�st Lamerin, felhajtva egy f�lpoh�rnyi t�klevet.

- Alszunk – ny�gt�k a t�bbiek ellentmond�st nem t�r�en.

- Harry, mit sz�ln�l, ha azt mondan�m, hogy bev�llalok egy kamu j�sl�stan h�zit egy m�giat�rt�net�rt cser�be? – aj�nlotta Ron bizakodva.

- Ne rem�nykedj – vigyorgott bar�tja. – De tess�k, lem�solhatod az �n essz�met – tolta el� a pergament.

- Mi? – h�rd�lt fel a fi�. – Te m�r meg�rtad? Nem ismerlek t�bb�… - fordult el j�t�kosan, mintha ott akarn� hagyni.

Hermione csak mosolygott rajtuk, mik�zben f�lrepakolta a meg�rt r�natan fogalmaz�s�t. �m kiss� elszontyolodott, mikor megl�tta, hogy Harry n�ha a v�ll�hoz kap, �s megmassz�rozza egy ponton.

- Jaj, Harry, �gy sajn�lom… - szabadkozott. – M�g mindig f�j a v�llad?

A l�ny ugyanis a legut�bbi v�v�s �r�n Harry ellen l�pet a p�stra. �m a p�dium olyan �gyetlen�l lett �sszeillesztve, hogy Hermione megbotlott a p�r centis r�sben, �s akaratlanul is Harrybe d�fte a kardot. A v�d�ruha persze felfogta a sz�r�st, de Harrynek egy di�nyi v�ral�fut�s keletkezett a b�re alatt. Panaszkodott is n�ha, hogy kicsit kellemetlen, ha sokat �r vagy mozog, de nagyobb f�jdalmai nem voltak.

- Dehogyis, Hermione, ne agg�dj. Tudj�tok mit? Menj�nk vacsor�zni! Ut�na sokkal k�nnyebb lesz folytatni a tanul�st.

Szedel�zk�dtek h�t, �s a t�bbiekhez hozz�csap�dva levonultak a sz�pen megvil�g�tott nagyterembe. Harry kicsit hi�nyolta a t�kl�mp�sokat, hiszen olyan aranyosan pisl�kolt a f�ny�k az el�z� h�ten, de a leveg�ben lebeg� gyerty�k is legal�bb olyan sz�pek voltak. A t�zf�le, pomp�zatosan illatoz� h�s �s megannyi k�ret l�tt�n bizony mindenkinek �sszefutott a ny�l a sz�j�ban.

Ev�eszk�z�k kezdtek cs�r�gni, ahogy mindenki nekifogott a vacsor�nak. Az esti baglyok �rkez�s�re persze sokan felkapt�k a fej�ket. Meglep�en sokan j�ratt�k az Esti Pr�f�t�t a tan�rokon k�v�l is, �gy volt, akinek a f�zel�k�be toccsant az aznapi p�ld�ny. Harry is v�gyakozva leste a mennyezetet, h�tha megpillantja sz�ps�ges madar�t a h�n �h�tott v�lasszal.

Egy kajl�n, fura hurkokban rep�l� tollcsom�ban fel is ismerte bagly�t.

- Hedvig? – motyogta maga el� rosszat sejtve.

Mikor a j�sz�g meredek �vben zuhanni kezdett az asztal fel�, Harry r�m�lten felpattant.

- Hedvig!

Ekkora m�r t�bben is felfigyeltek mind a k�ba bagolyra, mind a fi�ra. Harry az asztalon a t�lakat ker�lgetve, kiny�jtott k�zzel rohant a zuhan� mad�r fel�. Asztalt�rsai felh�rd�ltek a cip�je l�tt�n, mely alig v�tette el t�ny�rjaikat, de a fi� pillanatnyilag nem t�r�d�tt senkivel �s semmivel. Siker�lt megfognia a madarat, �s mint valami csecsem�t, �gy tartotta a karjaiban. Leugrott az asztal v�g�n, hogy szem�gyre vegye az �llatot.

Hedvig nagyon nyomott k�pet v�gott. Fej�n a tollak meglehet�sen sz�t�lltak, a cs�r�n viszont kisebb sebes�l�s l�tszott. V�r�s volt a b�r k�r�l�tte, �s mintha meg is repedt volna.

- Jaj, Hedvig, mi van veled? – k�rdezte t�le agg�dva.

Bar�tai �rdekl�dve ny�jtogatt�k a nyakukat, �s odaszaladtak hozz�.

- Mi t�rt�nt, Harry? – k�rdezte Hermione.

- Megs�r�lt… valaki b�ntotta a baglyomat! – s�padt el a fi�. – �s nincs n�la lev�l sem!

L�tszott, hogy az asztalon val� futk�roz�s felkeltette a tan�rok �rdekl�d�s�t is, n�melyik �rdekl�dve pillantgatott fel�je. McGalagony pedig szigor� arccal k�zeledett fel�j�k.

- Potter! Megtudhatn�m, mi ez a botr�nyos visel…

- Tan�rn�! – furakodott �t a t�megen Harry. – Megs�r�lt a madaram! – mutatta Hedviget.

Agg�d� szemei, �gy t�nt, megl�gy�tott�k a n�t.

- Mutassa…

- Professzor, �gy gondolja – fogta suttog�ra a hangj�t a fi� -, hogy esetleg… baja eshetett Marie-nak? �s hogy az�rt s�r�lt meg �gy…

A n� csak h�mm�g�tt, mik�zben a tan�ri asztal fel� siettek.

- Hagrid…

- Mi van, ha b�ntott�k Marie-t?

- Hallgasson, Potter! Hagrid, meg tudn� n�zni ezt a baglyot?

Az �ri�s lap�tszer� tenyer�re fektette a gy�nge madarat, �s k�zel hajolva megvizsg�lta.

- Nem gond, professzor – d�nny�gte. Egy kev�s gy�gyf�ves oldat – pillantott Bimba professzorra, aki b�ztat�an biccentett egyet – �s m�ris rendbe j�n. Nincs mi�rt agg�dnod, Harry.

- Azt hiszem – emelkedett fel a hely�r�l Dumbledore – k�ldenem kell egy baglyot a francia koll�g�knak.

Majd m�lt�s�gteljesen kivonult a nagyteremb�l. Harry zakatol� sz�vvel k�vette Hagridot az �ri�s kunyh�j�ba. Ron �s Hermione csatlakozott hozz�juk.

A l�ny mindent elpakolt a vad�r asztal�r�l, hogy oda fektethess�k a j�sz�got. Ron t�tov�n simogatta Hedvig sz�rny�t, ami�rt a bagoly h�l�s huhog�ssal mondott k�sz�netet. Harry a szerencs�tlen mad�r l�tt�n m�r majdnem k�nnyekben t�rt ki. Ugyanolyan tehetetlen�l �rezte mag�t, mint el�z� �vben, mikor Umbridge t�madta meg Hedviget. Letette az �ll�t az asztallapra, �s az �llat szemeibe n�zett.

- Hedvig, j�l vagy? – simogatta a kicsi, tollas fejet. A bagoly csak huhogott egyet er�tlen�l. – Meg-… - csuklott meg a hangja – megtal�ltad Marie-t?

�m a mad�r szokatlanul hevesen csapkodni �s huhogni kezdett.

- Mintha mondani akarna valamit – jegyezte meg Hermione keser�en.

- J�l van, j�l van, pihenj csak – csit�tgatta Harry.

- Szerintetek ez azt jelenti, hogy Marie-nak baja esett? – k�rdezte Ron, mik�zben visszafel� baktattak az udvaron.

�m Harryt teljesen sokkolta, ami t�rt�nt, �s egy sz�t sem sz�lt. Komoran meredt maga el�, n�ha motyogott valamit, de k�l�n�sebbet nem mondott.

Felkapattak a Griffend�l klubhelyis�g�be, �s igyekeztek kiker�lni a t�bbieket, hogy felmehessenek a fi�szob�ba. �m alig �ltek le az �gyra, Harry borzalmas �tlettel rukkolt el�.

- Elmegyek hozz�.

- Mivan? – ki�ltott Hermione, aki majdnem lev�g�dott az �gyr�l.

- Ha m�sik baglyot k�ld�k, az m�g egy h�t, m�g oda�r! Nincs annyi id�m! Ha bajban van, azonnal cselekednem kell!

- Nem mehetsz csak �gy el!

- Hermionenak igaza van, Harry! Nem sz�khetsz meg a Roxfortb�l!

- L�tnom kell, h�t nem �rtitek? Vagy legal�bb besz�lnem vele, hogy tudjam, hogy minden rendben van!

- Akkor… akkor telefon�lj neki! H�tha van Roxmortsban telefon valakin�l – vetette fel az �tletet a l�ny.

- Ugyan, Hermione, l�tt�l te a faluban elektromos vezet�keket?

�m Harry szemei el�tt tov�bbra is ott lebegett az �tlet.

- Roxmorts, h�t persze! – csapott a homlok�ra. – Nem kell kisz�kn�m. Holnaput�n lemehet�nk a faluba! Senki sem fogja �szrevenni, hogy elt�ntem! Majd j� kor�n kimegyek. Amilyen hamar csak lehet. Azt�n elvonulok valami elhagyatott kisutc�ba, leintem a K�bor Grimbuszt, �s…

- Nem! – tiltakozott mindk�t bar�tja. – Sz� sem lehet r�la!

- Nem mehetsz egyed�l! – er�sk�d�tt Ron. – Vesz�lyes lenne. Tudod, hogy figyelnek �s vad�sznak r�d! Veled megyek!

- Ron! – toporz�kolt Hermione. – Mi van veletek?! H�t teljesen elment az eszetek?

- Tal�n hagyjam egyed�l elmenni? Tudod, hogy b�rmikor megt�madhatj�k! Kell, hogy legyen mellette valaki. Hogy ne legyen teljesen v�dtelen!

- Ez�rt mindkett�t�ket kiv�gnak a sulib�l! Nem engedem, hogy elmenjetek!

- Ha nem veszik �szre, nem j�nnek r�! – k�t�tte az ebet a kar�hoz Harry. – Vagy m�r most be akarsz �rulni minket? Letagadjuk, ha b�rmit is mondasz!

- Harry Potter! – mennyd�r�gte a l�ny. – Hogy k�pzeled, hogy sz�nd�kosan bajba akarlak keverni?!

- Akkor gyere ink�bb te is vel�nk! – felelte a k�t fi� egyszerre.

Hermione s�padtan hallgatott.

- Rendben… - ny�gte v�g�l. Bar�tai elvigyorodtak. – De csak hogy legyen valaki, aki kih�z titeket a bajb�l.

- De a K�bor Grimbuszt hogy fogjuk megt�veszteni?

- Megv�ltoztatjuk a k�ls�nket. Egyr�szt teljesen muglisan �lt�z�nk, hogy m�g csak v�letlen�l se kelts�nk gyan�t Londonban.

- Londonban?

- Oda megy�nk. Sz�val muglisan lesz�nk �lt�zve. B�b�jokkal megv�ltoztatunk magunkon ezt-azt.

- De akkor m�g mindig gyerekeknek fogunk t�nni.

- Nem, ha iszunk egy keveset a kor-korrig�l� f�zetb�l – mosolyodott el Hermione hamisk�san.

A k�t fi� �rtetlen�l n�zett r�.

- Ezt kell f�zn�nk Pitonnak az el�k�sz�t�re, Harry. Nem eml�kszel?

- Hermione, te egy angyal vagy!

A p�ntek roppant fesz�lts�ggel telt el. Harry eg�sz nap olyan volt, mint valami idegbajos. Az �r�in alig tudott figyelni. Csak firk�lgatta a jegyzeteit, vagy dobolt a padon, alig v�rva, hogy v�ge legyen a napnak. Enni nem b�rt: a gyomra szilv�nyi m�ret�re zsugorodott �ssze az idegesked�st�l. Csak turk�lt a finomabbn�l finomabb �telek k�zt.

M�snap, szombaton azonban �gy t�nt, elem�ben van. Reggeli el�tt a fi�k szob�j�ban tal�lkoztak. Harry �pp Ron ing�t igazgatta.

- J� lesz. �, Hermione.

- Na, milyen vagyok? – t�rta sz�t a karjait Ron.

- Remek�l n�zel ki – cs�kolta meg �dv�zl�sk�ppen a l�ny.

- Hermione, megvan mindened?

- Meg, de azt hiszem, a telefonk�rty�mon nem lesz el�g p�nz ahhoz, hogy Franciaorsz�gba telefon�lhass. P�r percre tal�n el�g, nem tudom…

- Nem baj, akkor majd vesz�nk egyet – n�zegette Harry a mugli p�nzt�rc�j�t. El�g sok be nem v�ltott bank� sorakozott benne.

T�sk�j�nak bels� zseb�be cs�sztatta, a m�sik ersz�nye mell�, amiben a var�zsl�k p�nz�t tartotta. Ellen�rizte, hogy megvan-e az igazolv�nya is.

- A pap�rjaidat hozod? – k�rdezte a l�nyt�l.

- Itt van minden – mutatta fel a l�ny vajsz�n� kist�sk�j�t.

Harry most vette el�sz�r szem�gyre Hermionet. Csinos �s k�nyelmes, cs�kos kiskoszt�m volt rajta, alatta piros pulcsival. L�bait a combig �r�, vastagabb harisnya meleg�tette.

- Nem fogsz f�zni? – k�rdezte Ron agg�dva.

- Csak nem – vonta meg a v�llait a l�ny.

- Csini vagy – jegyezte meg Harry. Majd s�hajtott. – K�szen vagytok?

K�t t�rsa b�lintott.

- Akkor ne feledj�tek. Ne n�zzetek Piton professzor vagy Dumbledore szem�be. N�zzetek m�shova, vagy pislogjatok s�r�n, nehogy az elm�tekbe l�ssanak!

� is fogta mugli t�sk�j�t, �s tal�rok n�lk�l indultak reggelizni.

M�sokkal is el�fordult, hogy k�nnyedebb, mugli ruh�kban mentek �t Roxfortba, �gy annyira nem l�gtak ki a t�megb�l. �traval�k�nt Harry titokban szendvicset �s kekszet cs�sztatott a t�sk�j�ba, Hermione �s Ron pedig v�llalkoztak arra, hogy egy kev�s t�klevet csenjenek.

Az els�k k�z�tt �lltak, mikor Frics �r �tnak eresztette �ket. Ker�lgetni kezdt�k a s�t�lgat� di�kokat.

- H�, Ron! – ki�ltott ut�nuk Anthony. – Hova ilyen siet�sen?

- �rlesz�ll�t�s van az egyik �zletben! Oda akarunk �rni, miel�tt elfogy az �sszes j� holmi!

T�bb id�t azonban nem vesztegethettek. A t�dej�k m�r l�ktetett, mikor elszaladtak a M�zesfal�s el�tt, a Zonk� ut�n pedig befordultak egy viszonylag n�ptelen, kicsi utc�ba.

- Erre! – lihegte Harry. – Itt m�r j� lesz!

K�t massz�v hord� m�g� b�jva nekit�maszkodtak a falnak. Hermione el�rel�pett, �s kih�zta t�sk�j�nak cipz�rj�t. H�rom k�rte alak� �vegcs�t vett el� bel�le. Mindegyikben lil�sz�ld folyad�k l�tyk�l�d�tt.

- F�ztem eleget. Marad m�g Piton �r�j�ra is mindkett�nknek.

- Mennyit kell inni bel�le?

- �venk�nt egy kortyot – sz�lalt meg v�ratlanul Ron. A m�sik kett� meglepetten pillantott r�. – N�lunk is kellett m�r ilyet f�zni.

- Remek! Akkor… eg�szs�getekre!

�sszekoccant a h�rom �veg, majd mind ittak bel�le vagy h�rom kortynyit.

- Vigy�zat, kicsit b�f�gtet – ny�gte fanyalogva Hermione, de leghamarabb � b�ffentett egyet. – Jesszusom, ne haragudjatok! – takarta el arc�t sz�gyenkezve.

A k�t sr�c azonban olyanokat r�f�g�tt, hogy az m�r h�ny�snak is elment volna.

- J�l van, j�l van, el�g legyen! – r�tta meg �ket.

- V�ltozunk m�r?

- �n m�r bizsergek… - jegyezte meg Harry.

- �n is n�ha, ha Hermionera gondolok…

A l�ny pirulva p�rj�ra pillantott, majd felcsillantak a szemei.

- Harry, n�zd! Ron kezd v�llasodni!

- T�nyleg?

- Aha! Az arcod is sokkal feln�ttesebb – kacsintott Harry.

- Hermione l�bai is hogy megny�ltak!

- Rem�lem, a szoknya is ny�lik velem… rossz lenne, ha kil�gna a fenekem…

Harry maga is �rezte, hogy testalkata meger�s�dik. Ujjai vastagabbak, m�gis kecsesebbek lettek. Izgatottan Ronra n�zett, de bar�tja nem tudta levenni a szem�t Hermione egyre kerekebb melleir�l.

- Rendben, szerintem ez k�sz. P�lc�t el�! Ki milyen lesz?

- �n szerintem barn�ra festem a hajam – vigyorgott Ron. – �s megt�petem egy kicsit. Legal�bbis m�g csak erre a b�b�jra eml�kszem.

- Rendben, akkor �n sz�k�l�k – b�lintott Hermione.

P�lc�j�t a fej�hez �rintette.

- Aranyhaj!

Majd kiegyenes�tette a g�nd�r hajsz�lakat.

- A szemem legyen k�k?

- Ahogy gondolod. B�r lehet, hogy akkor t�l m� lenne, �s nem lenne annyira hihet�.

- Azt hiszem, igazad van. �s te?

- R�thaj! Azt hiszem, nekem ez lesz a legjobb. De m�g igaz�tok rajta, mert mindenki tudja, hogy milyen k�cos a hajam…

Miut�n egy sor apr� v�ltoztat�st is v�grehajtottak magukon, m�g egyszer �sszen�ztek.

- K�sz?

- Azt hiszem…

- Akkor… menj�nk.

Kil�ptek az utc�ra, �s Harry m�r emelte is a p�lc�j�t, mikor egy hang miatt mindh�rman �sszerezzentek.

- Megtudhatn�m, mire k�sz�lt�k?

Keser� arccal fordultak meg, �s Lamerint tal�lt�k maguk m�g�tt, karba tett k�zzel.  

- Huh, csak te vagy – eresztett le Harry.

- Mit csin�ltok? – k�rdezte a fi� gyanakodva.

- K�rlek, ne mondd el az �desap�dnak! – k�ny�rg�tt Hermione.

- Ja, k�l�nben lez�zunk – d�rzs�lgette Ron a tenyer�t, ki�lvezve, hogy most magasabb, izmosabb �s er�sebb mindenkin�l.

- Musz�j telefon�lnom Marie-nak! De azt innen nem tehetem meg. El kell menn�nk Londonba. Valami baj lehet, mert Hedvig megs�r�lt, �s lev�l sem volt n�la. Ha be akarsz k�pni minket, akkor eredj, de meg�ll�tani m�r nem tudsz – k�z�lte Harry komoly hangon.

- Mi�rt gondolod, hogy rosszat akarn�k neked? – k�rdezte Lamerin l�gyan. Majd megr�zta a fej�t. – Nem foglak bek�pni titeket. De nem is fogom hagyni, hogy egyed�l menjetek. Kell mell�tek egy feln�tt…

- Feln�tt? Alig vagy id�sebb, mint mi – vigyorgott Ron.

- Az mindegy – kacsintott Lamerin. – Jobb, ha veletek megyek.

El�vette a p�lc�j�t, �s haj�t ugyanolyan sz�n�re v�ltoztatta, mint amilyen Harry� volt.

- Na, most m�r indulhatunk.

Harry biccentett, �s p�lc�j�nak f�nyl� v�g�t meglengette a leveg�ben.

T�relmetlen�l kapargatt�k a f�ldet a cip�j�kkel, mikor t�voli t�lk�l�sre lettek figyelmesek. Minden ir�nyban k�mlelt�l az eget, majd Ron volt az, akinek f�lre kellett ugrani.

A nagy k�keslil�s busz leparkolt el�tt�k.

- �dv�z�llek titeket a K�bor Grimbuszon! Boszork�nyok �s var�zsl�k…

- Fel a buszra! – s�rgette Harry a t�rsait. – Londonba! – mondta Stannek.

- H�t, ha siet�s… – fintorgott az ifj� utask�s�r�, �s a n�gy �j utas ut�n m�szott. – A nevetek?

- John Smith – v�gta r� Harry azonnal, mik�zben el�kotorta a buksz�j�t.

Stan r�sand�tott.

- �s a t�bbiek�?

- John Smith – cs�sztatta Harry a fuvard�jat a tenyer�be, meg m�g k�t galleont pluszba.

Hermione zavartan b�mult ki az ablakon.

- Nos, h�t akkor, Smith csal�d, hova legyen „Londonba”?

- K�zel a belv�roshoz, ahol sok ember j�r, de felt�n�s n�lk�l ki tudtok rakni minket.

- Hallottad, Ernie – veregette meg a sof�r f�lk�j�nek fal�t Stan. – Ir�ny London!

- Jobb, ha le�lsz – jegyezte meg Harry, a b�m�szkod� Lamerin l�tt�n.

- M�g sohasem utaztam ezzel…

- �desap�ddal sem?

A fi� megr�zta a fej�t. V�r�s hajsz�lai aranyosan rep�ltek ide-oda.

- Ha megy�nk valahova, mindig hoppan�lunk.

- De j� neked, hogy m�r tudsz hoppan�lni… - s�hajtott Ron. – �gy sokkal k�nnyebb k�zlekedni.

- �s sokkal viccesebb is – h�zta fel a l�bait Lamerin. – A m�ltkor, mikor ap�val az Abszol �tra ment�nk, majdnem elt�vedt�nk. Mindketten kicsit f�lrehoppan�ltunk.

- Na v�rj, v�rj – �lt k�zelebb Hermione. – Azt akarod mondani, hogy az �desap�d nem tud valami j�l hoppan�lni?

- Szerintem nagyon j�l csin�lja. Csak n�ha elboh�ckodjuk a dolgot. Ezen is akkor�t kacagtunk…

- Megn�zn�m az ap�dat egy-egy ilyen oldottabb pillanatban – vallotta be a l�ny.

- Rem�lem, most m�r csak ilyennek fogod majd l�tni. �gy l�tom, v�gre �jra boldog. M�s id�k j�nnek. Ebben biztos vagyok.

Lamerin elhallgatott, majd folytatta.

- Nagyra tart t�ged. Mindig azt mondja, milyen kiv�teles di�k vagy.

Hermione elpirult.

- Szokott n�ha fura dolgokat mes�lni. Olyan dolgokat, melyeket tal�n csak tan�rk�nt �rt meg az ember – kapaszkodott meg mindenki az �gya r�cs�ban, mert a busz hirtelen nagyot f�kezett.

Odakint egy macska f�jdalmasan nyiv�kolni kezdett.

- Sokat gondolkozik azon, mi lesz majd bel�letek, ha elv�gzitek az iskol�t. Azt mondja, nagyon fura �rz�s tan�tani valakit, azt�n meg �vekkel k�s�bb tal�lkozni vele. Mikor az m�r feln�tt, dolgozik, meg minden. Ez�rt is sz�vj�k egym�s v�r�t Tonksszal mindig. Azt mondja, nagyon k�l�n�s �rz�s…

- Hm…

- Meg�rkezt�nk! – rikkantotta Stan. – Rem�lem, j�l utazott, Mr. John Smith – jegyezte meg Hermionera pillantva.

Miut�n a busz elt�nt, a n�gy fiatal k�rben�zett. Se Harrynek, se a l�nynak nem volt ismer�s a k�rny�k.

- Kev�s itt az ember… nem tetszik ez nekem… - jegyezte meg Ron, �s �ssz�bb h�zta mag�n a dzsekit.

- Igazad van… Menj�nk valami n�pesebb k�rny�kre…

S�r�n h�trapillantva megindultak. V�s�rl� n�lk�li, �res boltok �s parkol� aut�k mellett haladtak el. Mindannyian �rezt�k a fesz�lts�get, ami Harry lelk�ben tombolt. Nemcsak kedvese miatt idegeskedett, hanem bar�tai �let��rt is agg�dott. Most nem voltak ott a Rend tagjai, hogy vigy�zz�k l�pteit. Teljesen magukra maradtak.

A forgalom zaja egyre er�s�d�tt, amely mindenkire nyugtat� hat�ssal volt. V�gre megpillantott�k az els� forgalmasabb utat, v�rakoz� kocsikkal, b�m�szkod�kkal, �zletekkel, bankokkal…

A nagy dud�l�sban el�sz�r nem is hallott�k a figyelmeztet� szir�na hangj�t. Olyan volt, mint a cseng� hangja, amely az �ra elej�t �s v�g�t jelzi az iskol�ban. Mikor azonban a l�pcs�n lesz�guld�, h�rom s�maszkos alak fell�kte Harryt, �s egy halom bankjegyet sz�rtak sz�t az �ttesten, r�j�ttek, mi t�rt�nt. A rend�rs�g aut�i szir�n�zva f�keztek le a kirabolt bank el�tt.

A n�gy fiatalt szinte lebor�totta a sok, sz�lling�z� pap�rp�nz.

- Merlinre! – karolt Ron kedves�be. – T�nj�nk innen!

Lamerin gyorsan felseg�tette Harryt, �s mind a n�gyen fejvesztve rohanni kezdtek a kiab�l� emberek szeme el�l. �m a kirohan� biztons�gi �r �s a meg�rkez� rend�r�k gyan�t fogtak a menek�l� fiatalok l�tt�n, �s a nyomukba eredtek.

- A francba! – ker�lt ki egy cs�kol�z� p�r Ron.

K�t tompa d�rren�s hallatszott m�g�tt�k.

- �risten, ezek l�nek r�nk! – sikoltozott Hermione

- Lamerin! – h�zta be a nyak�t Harry. – Hoppan�lj!

- Mi?

- Hoppan�lj!

- Meg�r�lt�l?

- Ha elt�nsz, tal�n tudsz seg�ts�get hozni!

- Nem hagylak titeket egyed�l!

- Menj!

�m Lamerin, ha akart volna, sem hoppan�lhatott volna m�r, mert beker�tett�k �ket.

- Fel a kezekkel!

- Ilyenkor mit kell csin�lni? – sziszegte Ron a fogai k�zt.

- Emeld fel a kezeidet, �s ne mozogj! – s�gta oda Hermione remegve. – �n megmondtam, hogy ebb�l baj lesz! Tess�k! Ez�rt majd biztos kir�gnak minket! �n tudtam!

- Hermione, ha nem fogod be, �n magam l�lek le – morogta Harry idegesen.

(...)

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s