�rta: Brigi

Besorol�s �s figyelmeztet�sek: 12 �ven aluliaknak nem aj�nlott

Megjegyz�s: folyamatosan teret h�d�t n�lam a klasszikus Star Wars-os dramaturgia… Tudom, sokan panaszkodtok a t�bb-POV miatt, de egyszer�en annyi a szerepl�, hogy neh�z mindent csak Harry szemsz�g�b�l n�zni (�s szerintem nem is akarjuk mind csak �gy l�tni a dolgokat :)

A vallom�s

Csod�latos vas�rnap d�lut�n volt. Most, hogy k�zeledett a t�l, �s egyre hamarabb s�t�tedett, a nap is hamarabb t�rt mindig nyugov�ra. Lust�n �szott a horizont alja fel�, narancssz�n� sz�n�rban f�rdetve a majdnem tiszta eget. B�k�sen lebeg�, kicsi felh�k osztott�k meg csak, halv�ny�tva a mer�sz sz�neket. A hideg, cs�p�s sz�l ellen�re sz�vet melenget� l�tv�nyt ny�jtottak.

Remus m�gis fagyos arccal n�zte a t�jat erk�lye ablak�b�l. Sz�p kez�nek kecses ujjai g�rcs�sen markolt�k a r�g�s korl�tot. Ifj� arc�nak szomor� von�sain k�v�r k�nnycseppek csordog�ltak. Nedves arc�t cs�pte a kegyetlen sz�l, t�r�keny teste f�zott is a ruh�in �ts�v�t� szell�t�l, de csak �llt ott, �s let�rten meredt a semmibe.

Egyed�l volt most. Szellemalak� bar�tai vagy nem is akart�k a t�rsas�g�t �lvezni, vagy meg�rezt�k, hogy a d�lut�nt mag�nyosan szeretn� t�lteni. Azonban pont miattuk hullajtott Remus most k�nnyeket. Halloween be�llt�val egyre nehezebb volt elviselni a jelenl�t�ket. Sirius r�veteg tekintettel �lt mindig valahol, James pedig egyre ostob�bb dolgokkal pr�b�lta meg felvid�tani a kedvese h�tlens�g�n b�slakod� f�rfit. Lily megrov� megjegyz�sei is mind ideges�t�bb� v�ltak. Bizarr l�tv�nyuk folyamatosan er�s�tette Remus �r�let�t. �rezte, hogy ez csak egy �tmeneti �llapot, �s hogy valamit tenni kell, k�l�nben esz�t veszti a zavarodotts�gt�l. Legsz�tesettebb pillanataiban n�ha m�r azt k�v�nta, b�rcsak �r�kre elt�nn�nek mind, hogy t�bb� ne kelljen hallani a hangjukat, tal�lkozni k�v�ncsi tekintet�kkel, hogy v�gre megsz�nj�n az a rettenetes b�ntudat, amit Harryvel szemben �rez.

M�r r�gen be kellett volna vallania a fi�nak, hogy minden nap l�tja halott szeretteit. Egy ideig j� m�ka volt, hogy az �rnyak k�vett�k mindenhova, �s testk�zelb�l figyelt�k a f�ltett gyermek mindennapjait. M�gis igazs�gtalannak �rezte, hogy m�g � l�thatja gyerekkori t�rsait, addig a fi�, akinek nagyobb sz�ks�ge lenne sz�l�i �tmutat�sra �s szeretetre, nem. B�n�snek �s hazugnak l�tta mag�t a t�k�rben minden alkalommal, ha belen�zett, �s a megt�rt arc egyre kivehet�bben ki�ltozott seg�ts�g�rt.

November elej�t sosem tudta f�jdalom n�lk�l �tv�szelni. Nem, nem a telihold miatt. Imm�r tizen�t �ve minden alkalommal el�t�rtek bel�le a k�nnyek, mert akkor, azon a tragikus �jszak�n mindent elvesz�tett, ami fontos volt sz�m�ra. Peter �rul�sa, Sirius b�rt�nbe ker�l�se �s Potter�k hal�la szil�nkokra t�rte �ssze ifj� sz�v�t. Mikor meg�rkezett a Godric’s Hollow-i h�zba, m�r hajnalodott, �s az eg�sz k�rny�ket ellept�k a miniszt�rium emberei. Nem l�tott m�st, csak szipog� szomsz�dokat, fejvesztve �s� munk�sokat, akik a t�rmel�ket pr�b�lt�k eltakar�tani…

A piciny lak�s romokban hevert. Remus akkor nem is rem�lte volna, hogy b�rki �lve kimenek�lt onnan. Megtudta azonban, hogy a kicsi Harrynek nincs semmi baja, �s ez egy pillanatra megnyugtatta zakatol� sz�v�t. De mikor szembes�lnie kellett a romok alatt hever� holttestekkel…

Napokig �lt az �t sz�l�n, az egykori h�zik�val szemben, s�rva n�zve az �ress�get, ami a boldog csal�di f�szekb�l maradt. Vissza-visszaj�rt, mert a l�tv�ny borzaszt�an megrend�tette. Nem seg�tett Dumbledore, nem seg�tett m�sok r�szv�t-nyilv�n�t�sa. Senki sem �rthette, mit vesztett el azokban a napokban. Fiatals�g�t, sz�v�nek boldogs�g�t, mindent, ami valaha �r�m�t okozott…

- Remus? – k�rdezte egy bizonytalan hang m�g�tte.

A professzort megijesztette a m�g�tte �lldog�l� fi�.

Harry tal�r n�lk�l, iskolai nadr�gj�ba cs�sztatott kezekkel feszengett, �s �gy t�nt, kellemetlen�l �rzi mag�t, ami�rt s�rni l�tja �t. El is komorodott az arca.

- H-Harry? – szipogott Remus, �s gyorsan megt�r�lte a szemeit.

- Te… s�rsz? Mi�rt s�rsz, Remus? – l�pett el�r�bb a fi�.

- Mi t�rt�nt veled? – k�rdezte a f�rfi �sszeszorul� sz�vvel.

Harry legal�bb h�rom �vvel id�sebbnek �s magasabbnak t�nt, mint �ltal�ban. Agg�d� arca olyan volt, ak�rcsak apj��.

Mi ez? Az elm�je v�gk�pp feladta volna, �s most az �r�let ilyen k�pekkel akarja megt�veszteni? K�pekkel, melyekre v�gyik?

- Hogy… lehets�ges ez?

Kezdett elmos�dni a hat�r Harry �s James alakja k�zt. Remus a fej�hez kapott, mert belesz�d�lt a vad k�pekbe.

- Mi a baj? Rosszul �rzed magad? – l�pett oda hozz� Harry, megfogva mindk�t reszket� kez�t. Eg�szen k�zelr�l n�zett borosty�nsz�n� szemeibe.

- Harry…? Te vagy az?

- Persze, hogy �n vagyok… - suttogta az. – Mi a baj, Remus? K�rlek…

A fi� smaragdz�ld szemei v�gre diadalmaskodtak, �s r�j�tt, hogy t�nyleg Harry �ll el�tte.

Megnyugod� sz�vvel megsimogatta a fi� arc�t, majd mag�hoz �lelte, �s hossz� m�sodpercekig n�m�n ringatta.

- �n is szeretlek, Remus – ny�gte Harry a meleg szor�t�sban. – De mondd el, k�rlek, mi b�nt…

Szavai bizserget�en morajlottak a professzor mellkas�n�l, olyan szorosan tartotta. El is mosolyodott.

- F�j valamid? – n�ztek �jra egym�s szemeibe.

Remus n�m�n b�logatott, �s mellkas�ra cs�sztatta a kez�t. A sz�ve f�l�tt meg�llt.

- Mi t�rt�nt veled? – k�rdezte, m�g mindig a nagy fi�ban gy�ny�rk�dve.

- �n… pont ezt akartam bevallani neked… - k�hintett Harry zavartan. – Mi… ittunk p�r kortyot a kor-korrig�l� f�zetb�l, �s… Ez lett. Az ellenszer most rotyog Myrtle v�c�j�ben…

A professzor ajkaira meglepett mosoly k�szott.

- Minek – nyelte le a k�nnyeit – minek itt�l a f�zetb�l?

- H�t… h�t…

L�tszott, hogy Harry nem tal�lja a szavakat.

- Sz�val… mi… megsz�kt�nk a Roxfortb�l… - vallotta be.

- M�r megint?

A fi� huncutul felpillantott, �s szemeib�l sug�rzott a h�la. �r�lt, hogy Remus nem megrov�ssal kezdi.

- Telefon�lnom kellett, de itt senkin�l sincs k�sz�l�k. Ez�rt ittuk meg a f�zetet. Hogy feln�ttnek t�nj�nk… Hogy ne ismerjenek r�nk… J�, nem? – k�rdezte b�tortalanul.

- Nagyon elm�s. De az�rt �r�l�k, hogy elmondtad.

- Haragszol?

- M�skor sz�lj nekem is… - simogatta meg a kusza hajsz�lakat Remus, melyek ugyanolyanok voltak, mint valaha James tincsei. A megjelen� mosoly is hasonl� volt…

- Mi�rt s�rsz, Remus? – k�rdezte Harry sokadszorra.

�m miel�tt v�laszolhatott volna, megjelentek az erk�ly ajtaj�ban a szellemek. A professzor n�m�n t�togott, ahogy tekintete tal�lkozott a bar�tai�val.

- Harry – fogta gyorsan k�t tenyer�be a fi� arc�t. – Mondanom kell valamit…

- Ne, Remus, ne! – ki�ltotta Sirius d�h�sen. El�relend�lt, mintha meg akarn� akad�lyozni.

- Akkor… mondd… - biccentett a fi�.

- �n… - g�rd�lt le egy �jabb k�nnycsepp Remus arc�n – l�tom a sz�leidet…

Sirius tehetetlen�l lass�tott le. K�ts�gbeesetten figyelte a fi�t, milyen reakci�kat fog ez kiv�ltani bel�le.

- Tudom… - kezdett el k�nnyezni Harry is. – �n is l�tom �ket…

Remus arc�ra ki�lt a meglepetts�g.

- H-hogyan?

- N�ha… �n is vel�k szoktam �lmodni… - kezdte a fi�, �s a professzor r�j�tt, hogy f�lre�rtette. M�r tiltakozott volna, mikor Harry folytatta. – Miel�tt… ideker�ltem volna, nem is tudtam, hogy n�ztek ki… Otthon… nem voltak r�luk f�nyk�pek… Mintha sosem l�teztek volna…

Elfordult �s a korl�thoz l�pett.

- �gy l�tszik, Petunia n�ni nagyon f�lhetett, hogy kider�l valami any��kr�l… Vagy elrejtett minden fot�t, vagy el is �gette �ket… Tudtad, hogy… - fordult Remus fel�, keser�en mosolyogva -, hogy abban a hitben neveltek, hogy… aut�balesetben haltak meg?

Lupin egyre nyomorultabbul �rezte mag�t.

- Nem, Harry, nem tudtam – tette a fi� v�ll�ra a kez�t.

- Tudod… mikor harmadikban a patr�nus b�b�jt tan�tottad nekem, az�rt haladtunk olyan lassan, mert… j�l esett hallani a hangjukat… �jra meg �jra hallani akartam a szavaikat. Sajn�lom, hogy annyit kellett vesz�dn�d velem – mosolygott r� Harry.

- Sokan ezt tett�k volna a helyedben – szor�totta mag�hoz a fi�t Remus.

- N�ha m�g mostan�ban is azt k�pzelem, hogy �ket l�tom az �lmaimban… Miattuk b�slakodsz? Amiatt, ami tizen�t �ve t�rt�nt?

Sirius f�jtatva n�zte bar�tj�t, olyan pillant�ssal, mintha harapni akarna. Tekintete azt sugallta, hogy Remus nagyon megb�nn�, ha el�ruln� a jelenl�t�ket. Lupinnak azonban f�jt a m�rges szemp�r l�tv�nya.

- Igen… amiatt… - hunyta le a szemeit, �s s�haj szakadt fel a lelk�b�l az �jabb kegyes hazugs�g miatt.

A feh�r leveg�t szuszog� di�kok kezeiket d�rzs�lgetve �lltak Hagrid kunyh�ja mellett.

- A mai �r�n �jabb aranyosk�val fogunk megismerkedni – jelentette be a vad�r.

Ron elk�pzelte mag�ban az adott aranyosk�t nyolc sz�r�s l�bbal �s v�rszomjas szemekkel. Megremegve b�jt s�lj�nak rejtek�be. Hermione csak mosolygott rajta, Harry viszont l�bujjhegyen egyens�lyozva pr�b�lta kital�lni milyen l�nyr�l lesz sz�.

- Azt k�rn�m, hogy… maradjatok mind nyugton – vonta meg a v�llait az �ri�s. – Nem szabad felizgatnunk, mert akkor kereket old, �s l�ttek az �r�nak.

- Mi lehet az? – k�v�ncsiskodott Lavender az els� sorba, Parvati Patil t�rsas�g�ban.

- Biztos valami ronda sz�rny! Lavender, ne menj�nk el�re! – k�rlelte a bar�tn�je. – Nem akarom, hogy az a valami megint r�gni kezdje a tal�romat, mint az a m�ltkori…

- L�nyok, lesz�llhatn�tok m�r v�gre Hagridr�l! – r�tta meg �ket Hermione. – Hiszen mostan�ban nem is hozott vesz�lyes var�zsl�nyeket.

- Csak olyanokat, melyek v�dettek �s rezerv�tumokban lenne a hely�k – jegyezte meg flegm�n Malfoy m�g�tt�k. – Az any�m m�r felsz�lalt ellene a miniszt�riumban. Ilyen k�nyes �llatokat nem lenne szabad egy ilyen k�zvesz�lyes idi�t�ra b�zni. V�rjatok csak, m�g…

Harry a sz�rke �gre emelte szemeit, �s f�st�l�gve s�hajtott. Nem akarta Draco fej�hez v�gni, hogy az anyja vajmi kev�s befoly�ssal rendelkezhet most, hogy az apja az Azkabanban cs�cs�l. De semmi kedve sem volt most egy �jabb vit�hoz. Csak abban rem�nykedett, hogy vad�r bar�tjuk valami �rdekeset fog mutatni.

- A kis vend�g�nk nagyon f�l�nk – folytatta Hagrid. – Teh�t ne sikoltozzatok, ne futk�rozzatok, mert bottal �thetj�k a nyom�t. Gyertek velem a kar�mhoz! – intette �ket, majd d�c�g�s l�ptekkel elindult a kitaposott �sv�nyen. Id�nk�nt sip�toz� hang t�rte meg a halk pusmog�st, �gy egyre k�v�ncsibb lett az oszt�ly.

Egy magas, kocka form�j� kar�mot pillantottak meg, mely minden ir�nyb�l v�dte a l�nyt, melyet elz�rt a k�lvil�gt�l. Deszkapal�nkjai k�zt azonban j�l lehetett l�tni, hogy az �llat kiss� r�m�lten k�rbe-k�rbe szaladg�l. Tollai mindenfel� rep�ltek, ahogy l�pteivel a leveg�t kavarta. Egyre panaszosabb volt a hangja.

Lavender sz�ve �sszeszorult a l�tv�nyt�l.

Ahogy megpillantott�k az �llat tarajos fej�n a bozontos tollakat, a hajlott, sz�nes cs�rt, �s a v�r�s l�bakat, egyesek kuncogni kezdtek, m�sok k�v�ncsian k�zelebb mer�szkedtek.

- Hagrid… - kezdte Ron – mi ez?

- Ez egy… - sand�tott Dean.

- … dod�? – pislogott Harry nagyokat. – De h�t a dod�k m�r vagy sz�z �ve kihaltak, nem?

Hagrid m�r nyitotta volna a sz�j�t, de Hermione el�gedetten mosolyogva belekezdett a mond�k�j�ba.

- Ez nem dod�, Harry. Hanem dirik�l.

- Direktor? – vigyorgott Seamus.

- Dirik�l, te h�lye – r�zta meg a fej�t Parvati, �s eg�szen k�zel ment a pal�nkhoz. F�l�nken bedugta a kez�t, �s h�vogat� hangot adott ki, h�tha odacsalhatja mag�hoz az �llatot.

- Nos, �t pont a Griffend�lnek. Hermione, val�ban egy dirik�lr�l van sz�. Ezek a l�nyek roppant ijed�sek, hamar elmenek�lnek az ember el�l. Min�l jobban f�lnek, ann�l t�bb tolluk hullik ki.

- Malfoy, ha penn�t akarsz, most v�lassz egyet – vetette oda Ron, utalva a mardek�rosok kor�bbi akci�j�ra, mikor egy �r f�nixet akartak megkopasztani. – M�g a v�g�n elkapkodj�k a szebbeket.

- Hogy mer�szeled! – fortyant fel a sz�ke fi�. Megvet�en k�p�tt egyet, majd arr�bb l�kd�ste a griffend�leseket �s t�volabb vonult a k�vet�ivel.

- Ron!

A di�kok val�ban szedegetni kezdt�k az elhagyott tollakat. M�g Dean is be�llt k�z�j�k.

- A muglik – folytatta Hagrid, bossz�s pillant�st vetve a sutyorg� tanul�kra – t�nyleg azt hitt�k, hogy kihalt a dirik�l – vagy dod�, ahogy tetszik, Harry – tette hozz�, a fi�ra pillantva. – De csak az�rt, mert nem tudj�k a titk�t! – kacsintott sejtelmesen. – Halljam, ki tudja?

Sokan egyb�l Hermione fel� fordultak, aki kih�zta mag�t, �s b�szk�n v�laszolt.

- El tud t�nni, mik�zben menek�l. �gy r�zza le az �ld�z�it.

- Helyes. Hm, �t pont a Griffend�lnek.

Harry maga is a deszk�khoz l�pett, �s �tkukucsk�lt az egyiken. L�tta a soksz�n� mad�r szemeiben a riadalmat. Min�l t�bben �lltak k�r�je, ann�l ijedtebbnek t�nt. Leguggolt h�t Lavender �s Parvati mell�, �s � is bedugta a kezeit a r�seken. A l�nyok egy felszeletelt alm�val pr�b�lt�k meg odacsalogatni a madarat.

- Gyere ide – sz�lt Harry mosolyogva. – Te hoppan�l� dod�…

Lavender kuncogni kezdett szavai hallat�n, Parvatit�l azonban ki�rdemelt egy el�gedett pillant�st, ami�rt meg szerette volna nyugtatni az �llatot.

- Itt egy darabka gy�m�lcs, pr�b�ld ezzel.

H�rman h�vogatt�k a szerencs�tlen j�sz�got, ami, �gy t�nt, felfigyelt a friss alma illat�ra. Nagy, s�rg�sbarna szemeivel r�juk pillantott. F�lig megkopaszodott nyak�n �s fej�t kajl�n �lltak a megmarad� tollak �s pih�k. Gy�r�s l�baival el�bb tett egy bizonytalan l�p�st a s�ros, ingov�nyos talajon. Cs�r�vel el�reb�k�tt, mintha k�rdezne valamit. A l�nyok felb�torodva m�g jobban a pal�nkhoz simultak, hogy messzebbre �rjen a kez�k.

- Gyere!

- Nem b�ntunk! Gyere ide!

A dirik�l k�zelebb bicegett, �s el�rekapott. Lavender halkan sikoltott egyet, �s elejtette a szorongatott gy�m�lcs�t. Att�l f�lt, meg akarja cs�pni a mad�r. �m a l�nynek esze �g�ban se volt b�ntani �t. � maga tal�n jobban megijedt, mint a l�ny. Felkapta a f�ldr�l a lepottyant gy�m�lcsdarabk�t, �s h�trabillentett fejjel elnyelte. �rdekl�dve pillantott az indiai ikerl�ny �s Harry karja fel�.

- Harry! – s�gta oda Parvati. – Ez sebesre fogja marni a kez�nket, ha odakap a cs�r�vel!

- Dehogy fogja! – pr�b�lta Harry megnyugtatni a l�nyt, noha maga sem volt igaz�n biztos abban, hogy nem �gy lesz.

- Hagrid, nem lehetne kiengedni ezt az �llatot? – fintorgott Ron. – Olyan borzalmasan n�z ki abban a ketrecben.

- De, az �ra v�g�n akartam, hogy k�z�sen szabadon engedj�k… - vallotta be a vad�r. – De �gy l�tom, a tollai jobban �rdeklik az oszt�lyt, mint maga szeg�nyke… - majd bossz�san horkantott egyet. – Hogy lehet, hogy titeket sohasem lehet fegyelmezni? Tizenhat �vesek vagytok, a mindens�git neki! Mikor tanultok m�r meg rendesen odafigyelni? Ugyanez volt a b�ty�iddal, Ron! – fenyegette meg a fi�t. – Fred �s George is csak a bajt kereste az �r�imon!

Ron menteget�zni pr�b�lt, de fell�legezhetett, mikor Lavender odaszaladt hozz�juk.

- Professzor �r! Kiengedhetj�k?

- M�g a v�g�n teljesen csupasz lesz! Meg fog fagyni t�len! – szaladt oda Parvati is.

Ron kuncogott, ahogy megjelent el�tte a mad�r tollak n�lk�l.

- Majd a s�t�ben felmelegszik!

A k�t l�nyt oly m�rt�kben felh�bor�totta a megjegyz�s, hogy sz� n�lk�l arr�bb vonultak.

- Mondd, Hagrid, finom a dirik�l h�sa?

- Ron – ny�g�tt a vad�r. – Rendben – intett a di�koknak -, nyiss�tok ki a kar�m ajtaj�t, hadd j�jj�n ki.

�jra elcsendesedett a gyereksereg, ahogy a kifel� tipeg� �llatot n�zt�k. Az szel�den pillantott hol az egyikre, hol m�sikra. M�g Malfoy is mell�zte egy kicsit a tettetett unatkoz�st.

- Gyer�nk, engedj�tek, hadd szaladjon az erd�be – sz�lt r�juk Hagrid.

�m a mad�r v�gig Harryt n�zte. A fi� leguggolt, �s r�mosolygott. Fel�je ny�jtotta a gy�m�lcs�t, amit a dirik�l �vatosan kivett a tenyer�b�l. Egy pillanatig elmer�lt a fi� smaragdz�ld szemeiben, majd a f�k fel� indult, �s lassan elnyelte �t az erd�.

Harry sok�ig n�zett ut�na.

- Sz�val? Valami csinos anim�gus volt? – ugratta Ron k�s�bb, mikor visszafel� mentek a kast�lyba.

- Vicces – vonta meg Harry a v�llait. – Volt valami k�l�n�s benne… biztos csak emiatt a dod�s dolog miatt – legyintett. – Egy�bk�nt meg sosem tudhatod.

- H�t – s�hajtott Hermione -, nem tudom, ti hogy vagytok vele, de szerintem nem volt valami j� ez az �ra…

- Hagridnak biztos a k�rm�re n�ztek, �s most nem akar vesz�lyesebb l�nyeket hozni.

- De azzal sem lesz jobb helyzetben, ha ilyen bajos �llatokat tart fogs�gban. Hallhattad, mit mondott Malfoy.

- Malfoy egy g�r�ny, minek figyelsz r�?

- Jaj, Ron…

Lamerin csendben n�zte, ahogy Harry felr�ncig�lja mag�n a farmernadr�got. Mosolygott egyet a fi� malacos als�nadr�gj�n, de elkapta a tekintet�t, ahogy Harry megfordult.

- Hogyan szerezted azt a v�g�st az �lladon?

- �h – legyintett az -, borotv�lkoztam…

- Lassan nekem is kell majd…

- �gy ut�lom… Egyszer biztosan hal�los v�g�st ejtek magamon, �s elv�rzek. Mi�rt nem lehet a sz�rt�l m�sk�pp megszabadulni? Nincs valami tipped a l�nyokt�l sz�rtelen�t�s �gy�ben? Mondjuk Hermionet�l?

Harry k�ld�tt fel�je egy cinkos vigyort.

- Az�rt ennyire nem vagyok j�rtas a n�i dolgokban. �s ha ilyet k�rdezn�k Hermionet�l, ler�gn� a ves�met.

Mindketten mosolyogtak egyet az agressz�v Hermione elk�pzelt alakj�n.

- Szerintem n�zz ut�na a k�nyvt�rban. Madame Cvikker biztos seg�t.

- M�g csak az k�ne! Marh�ra ciki lenne… De att�l tartok, t�nyleg nincs m�s megold�s – s�hajtott. – Mindegy, majd azt mondom, ap�nak kell.

D�bbent mosoly �lt ki Harry arc�ra.

- Te nem vagy �szn�l…

M�g Lamerin Dean Westham-posztereit n�zte, � el�kotort egy pulcsit a l�d�b�l.

- Mindj�rt k�sz vagyok… Csak keresek egy p�r zoknit!

Belet�rt a ruh�k k�z�, �s kivett egy fekete gomolyagot. Billegve beleb�jtatta f�z� l�bujjait, majd hanyagul belel�pett a cip�ibe. Tal�rj�t �s v�llt�sk�j�t felmarkolva intett a r� v�r� ifj� Pitonra.

- Ok�s, mehet�nk.

Mire le�rtek a klubhelyis�gbe, Harry m�r tisztess�gesen fel volt �lt�zve.

- Hoztad a t�rk�pet �s a leplet?

- Persze, itt van minden – veregette meg a t�sk�j�t Harry. – Ir�ny a konyha! �tk�zben meg elmagyar�zom neked a dolgokat.

- Akkor hogy is m�k�dik ez az �rme? – vizsg�lgatta Lamerin a hamis galleont.

- Meg van b�v�lve. Hermione �tlete volt. �gy m�k�dik, hogy �n meg�rintem a p�lc�mmal, r��getem a d�tumot, amikor a k�vetkez� edz�s lesz, �s az a t�bbiek galleonj�n is megjelenik. �s az adott pillanatban aki tud, az elj�n.

- Hogy fogadt�k, hogy nekem is adt�l egyet?

- Sehogy – vigyorgott Harry. – M�g nem tudj�k. Figyelj, ne agg�d! – v�ltott komolyabb hangnemre. – Semmi kifog�suk nem lesz ellened.

- De apa mardek�ros… T�nyleg! Vannak mardek�rosok is k�ztetek?

- M�g nincsenek… De ez m�g nem z�r ki t�ged. Nem a h�zt�l f�gg a beker�l�s. Igaz, ebben nem nagy a gyakorlatunk, hiszen tavaly �ta nem volt tagfelv�tel. A mag, a mostani t�rsas�g egyszerre alakult ki. Akkoriban Umbridge igazs�gtalankod�sa �sszekov�csolt minket. �s azok, akik nem f�ltek v�ltoztatni a helyzeten, mell�nk �lltak.

- Mell�nk, vagy ink�bb mell�d? – k�rdezte Lamerin sejtelmesen. – Ha minden igaz, te vagy a vezet�j�k. Nem lehet nem �szrevenni a hasonl�s�got.

- Mi �s mi k�z�tt?

- K�zted �s Voldemort k�zt. Ha kiker�lt�k az iskol�b�l, a DS-es t�rsaid k�vetni fognak az ellene folytatott harcban. Ti vagytok a var�zsl�k �s aurorok �j nemzed�ke: m�g akkor is, ha nem k�sz�lt�k mind aurornak – intette le Harry tiltakoz�s�t. – Pont ett�l tarthatott a miniszter kor�bban. Hogy egy �j harcos gener�ci� nevel�dik ki Roxfortban.

- De mi nem tenn�nk igazs�gtalan dolgokat! A saj�t v�delm�nk �rdek�ben kezdt�nk gyakorolni!

- Ehhez nem f�r k�ts�g. De vajon akkor is ezt mondan�d, ha k�z�letek egy �jabb Voldemort emelkedne ki? – k�rdezte Lamerin csendesen.

Harry hirtelen nem tudott mit felelni.

- Vigy�zz ezzel az �jdons�lt hatalommal. Nagy felel�ss�ggel j�r.

- Ne mondj ilyen bonyolult dolgokat… - v�gott Harry kiss� buta arcot. – Teljesen elveszed a kedvem az eg�szt�l.

- Jaj, te l�ma… - s�hajtott bar�tja vigyorogva. – Nem ez volt a c�lom. �n csak j�t akartam… Ilyen messze van a konyha?

- Nem, m�r itt is vagyunk.

- H�t �n m�g nem �rzem a vacsora illat�t…

- Ahhoz az ajt�t is ki kellene nyitni – kacsintott Harry. – Gyere, itt a bej�rat! Meg kell csiklandozni a gy�m�lcs�t – kapar�szott az egyik festm�nyn�l.

Mikor megjelent a konyha bej�rata, Lamerin megcs�v�lta a fej�t.

- Ki tal�lta ezt ki…?

- Kir�ly, mi? – szaladt le a l�pcs�n Harry. – Dobby? Dobby, itt vagy? � egy h�ziman� – s�gta h�tra. – T�k rendes. Dobby?

- Harry Potter, uram – l�pett el�j�k a bizarr kin�zet� man�, tiritarka �lt�zetben.

- M�g sosem l�ttam ilyen j�l tartott h�ziman�t! – csod�lkozott Lamerin.

- Harry Potter uram megl�togatja Dobbyt! Dobby sz�ve repes az �r�mt�l! – ujjongott a man�.

- Hell�, Dobby. � itt a bar�tom, Lamerin. Piton professzor fia.

A b�jitalok mester�nek neve hallat�n t�bb man� is megremegett.

- Harry Potter uram bar�tja az �n bar�tom is! – jelentette ki Dobby j� hangosan.

- K�sz�n�m – mosolygott a fi�.

- De Harry Potter uram hol hagyta a v�zij�t?

- V�zi…?

- Ron – s�gta Harry. – Ron most nem �r r�, Dobby. De szeretn�k neki valami ennival�t vinni. Tudod, milyen sokat eszik…

- �, Harry Potter uram, m�ris! – szaladt a man� lifeg� f�lekkel ide-oda.

Az egyik asztalra t�bb t�lnyi s�lt csirkecombot, kukoric�t, szeletelt kenyeret, �s t�bb �vegnyi t�klevet halmozott fel a man�kkal.

- De kir�ly… - futott �ssze a sz�l a k�t fi� sz�j�ban a sok finoms�g l�tt�n.

- Dobby, nem tudn�nk ezt becsomagolni, hogy ne h�lj�n el?

A man� azonban m�r hozta is a kosarakat, �s �vatosan bepakoltatott mindent. A t�kleves palackokat a fi�k a t�sk�k s�llyesztett�k. 

- Nagyon k�sz�nj�k!  - hajolgattak kifel� menet. A man�k boldogan integettek fel�j�k. �gy t�nt, �r�ltek, hogy nem akart�k �ket megint valami felszabad�t�ssal zargatni, �s ink�bb a szolg�lataikra v�gytak.

- H�, azt hiszem, ezzel m�skor is �lni fogok – csillogtak Lamerin szemei moh�n. – �dess�get is szoktak adni?

- De m�g mennyire! �s vajs�rt is!

- Vajs�rt!

- No, akkor, a terv a k�vetkez�. Odaadom neked a t�rk�pet, �n meg elb�jok a lepel alatt a k�t kos�rral, �s �gy megyek melletted. Te n�zed, j�n-e valaki.

- J�nak t�nik… Ha elf�radsz, majd cser�l�nk.

- Rendben. De sietn�nk kell, mert ha Mrs. Norrist idecsalja a kaja szaga…

Sebesen nekiv�gtak teh�t a folyos�knak, �s Lamerin a t�rk�p seg�ts�g�vel haladt a sz�ks�g szob�ja fel�. N�ha megk�rdezte ugyan, hogy Harry ott van-e mellette, mert el�g fur�n �rezte mag�t egy l�thatatlan �tit�rssal. De egy alkalommal sem hagyt�k el egym�st.

- Senki a k�zelben? – k�rdezte Harry, mikor meg�rkeztek arra a folyos�ra, melyen a Sz�ks�g Szob�ja is �llt.

- Egy l�lek se… - seg�tette le r�la a k�penyt a m�sik.- De nem l�tom a szoba ajtaj�t.

- Az m�r egyszer� – legyintett Harry. – M�szk�lj ott – mutatott egy pontra – fel-al�, �s k�zben gondolj er�sen egy olyan helyis�gre, ahol egy csapatnyi di�k b�b�jokat gyakorolhat.

Lamerin engedelmeskedett, m�g Harry elrakta a k�penyt, �s a t�rk�pet. Amint megjelent az ajt�, bel�ptek.

- Harry, na v�gre! – tal�lt�k magukat szemben a kiss� inger�lt Anthony Goldsteinnal.

- Hol volt�l? – k�rdezte Ron is. – M�r azt hitt�nk, nem j�ssz.

Mikor azonban megpillantott�k az �j �rkez�t, eln�multak.

- Hoztunk egy kis l�leker�s�t�t – mutatott Harry b�szk�n a k�t kos�rnyi finoms�gra �s a megannyi �veges �d�t�re.

- Mit jelentsen ez? – b�k�tt Lamerinre Michael Corner. – � mi�rt j�tt?

Hermione �s Ron k�nosan �sszen�ztek. �gy t�nt, egyre gondoltak.

- Mert ezent�l � is vel�nk fog edzeni, ha r��r. �s biztos van olyan b�b�j a tarsoly�ban, amit mi m�g nem is ismer�nk – felelte Harry, r� sem n�zve a fi�ra.

- Egy „Piton”? Egy mardek�ros fia?

P�ran lelkesen csaptak volna le az elem�zsi�ra, de a fagyos l�gk�r mintha megdermesztette volna �ket.

- Ez nem biztos, hogy j� �tlet… Mi lesz, ha be�rul minket az apj�n�l? – k�rdezte a Marietta mellett �ll� l�ny, aki a bar�tn�j�nek t�nt.

- Kisebb az es�lye annak, hogy � be�rul minket, mint annak, hogy Umbridge visszat�r az igazgat�i sz�kbe – felelte Harry undok hangs�llyal.

L�tta, hogy Marietta ajkai lefel� g�rb�lnek. A l�ny b�gni kezdett, �s kiv�gtatott a szob�b�l.

- Kellett ez? – csattant fel Cho. – Mi�rt b�ntod m�g mindig Mariett�t?

A sz�tlan t�rsas�g n�m�n kapkodta a fej�t ide-oda, att�l f�gg�en, hogy ki besz�lt.

- Kettej�k k�z�l m�g mindig egy Pitonban b�zok meg jobban, Cho. � m�g nem hagyott cserben. A bar�tn�d miatt viszont az eg�sz t�rsas�g vesz�lyben forgott. J� lenne, ha ezt szem el�tt tartan�d – sziszegte Harry.

- Harrynek igaza van, Cho – l�pett el� Hermione is, mikor l�tta, hogy kezd eldurvulni a dolog. – Lamerin megb�zhat�, biztos, hogy senkinek sem �rulkodna az edz�sekr�l…

- Meg kellett volna k�rdezned a t�rsas�got, hogy idehozhatod-e… ezt! – folytatta Michael Corner is a l�zadoz�st.

- �t! – morogta Ron, akiben a londoni kiruccan�s v�gk�pp meger�s�tette az ifj� Piton elk�telezetts�g�t �s h�s�g�t. Hoppan�lhatott volna, hogy mentse az irh�j�t, m�gsem hagyta �ket cserben.

- Mi van, Weasley? Most m�r te is mell� �llsz? Az apja h�nyszor is sz�vatott meg, ami�ta itt vagy? Vagy net�n m�g mindig amiatt savany� a sz�l�, hogy tavaly ejtettem a h�godat?

Hangos kiab�l�s �s k�romkod�s vette kezdet�t, melybe imm�r a s�rt�d�tt Ginny �s Hermione is bekapcsol�dott, Ront pedig �gy kellett lefognia a holl�h�tas �s hugrabugos prefektusoknak. Maga Harry is �gy �v�lt�z�tt a vele szemben �ll� l�nyokkal, mint m�g tal�n soha.

- J�, hogy nem m�r r�gt�n Draco Malfoyt hozod k�z�nk!

- A tan�roknak nem akarsz sz�lni?!

- Nem fogjuk kiz�rni a k�reinkb�l azokat, akik esetleg mardek�ros gy�kerekkel rendelkeznek, mert…

- M�g csak kellene, hogy mardek�rosok is idetolj�k a k�p�ket!

- Milyen jogon �t�lkeztek f�l�tte? Nem is hagyt�tok, hogy megsz�laljon, hogy mondjon valamit!

- V�rjatok, k�rlek…

- Az apja eleget sz�vta a v�r�nket! � is ugyanolyan fajta!

- Nem t�r�m, hogy �gy besz�lj r�la!

- �n…

- Mocskos mardek�ros!

(...)

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s