�rta: Brigi

Korhat�r �s figyelmeztet�sek: 14 �ven aluliaknak nem aj�nlott

Megjegyz�s: a honlapon kin�zetv�ltoz�s v�rhat�. R�szletek k�s�bb.

Aj�nl�s: ap�nak, a 403-nak, illetve annak a h�rom k�l�nlegesnek.

Az elhat�roz�s

Volt valami k�l�n�s abban a kar�csonyi sz�netben, amit Harry nem tudott megmagyar�zni mag�nak. Minden tekintetben furcsa volt, ezt elismerte. N�ha azt vette �szre bar�tain, �s Remuson, hogy kiss� sz�nakozva tekintenek r�, noha nem ismerte ennek az ok�t. R�k�rdezni nem igaz�n szeretett volna, mert valami azt s�gta neki, hogy kellemetlen helyzetbe ker�ln�nek mindannyian. �gy igyekezte maga m�g�tt hagyni a fojtogat� �rz�st, hogy tulajdonk�ppen mir�l is lehet sz�. Mivel azonban roxfortos kora �ta k�v�ncsi ember volt, ez meglehet�sen nehez�re esett.

Nem volt ugyan kir�v� eset, hogy kevesen maradtak a klubhelyis�gben, de az m�r mindenk�ppen �j �llapot volt, hogy k�t j�vev�ny is vel�k kar�csonyozott. Lamerin ugyanis, l�tva, hogy a csal�di f�szekben nem illend� alkalmatlankodnia, ink�bb megl�gott, �s csatlakozott hozz�juk. Maga Harry �s kedvese – akinek jelenl�te megint csak �j volt – is a griffend�les klubhelyis�gben t�lt�tte a kar�csony est�t. A p�r k�l�n meg�g�rte, hogy semmi olyat nem tesz, ami k�nos f�lre�rt�sekhez vezetne, �gy Ron �s Hermione is nyugodt sz�vvel mert vel�k aludni. M�g a l�ny Dean hely�t v�lasztotta, addig az ifjabbik Piton Seamus �gy�ba vackolta be mag�t. Hajnalig mulatt�k az id�t, elfogyasztva egy eg�sz rakt�rnyi �dess�get. Patakokban folyt a vajs�r is, Hermione tiltakoz�sa ellen�re. Marie-nak is �zlett a finom ned�, annak ellen�re, hogy kor�bban sohasem fogyasztott ehhez hasonl�t. Kacagva boh�ckodtak, �s h�rom-n�gy�vegnyi innival� ut�n m�r csak d�l�ng�lve tudtak talpon maradni.

Annak ellen�re, hogy n�gy �ra k�r�l ker�ltek csak �gyba, Harry szemeire nehezen j�tt �lom. Kedvese h�t�hoz b�jva, a l�nyt �lelve t�prengett a s�t�tben. Megmagyar�zhatatlan tisztelet volt az, amit Marie ir�nt kezdett �rezni. Kapcsolatukat mintha m�r nem csak egyszer� di�kszerelemk�nt l�tta volna, melynek c�lja vagy �rtelme mindkett�j�k sz�m�ra a hom�lyban maradt. T�bbnek �rezte ann�l, hogy puszt�n elmondhassa mag�r�l, hogy van bar�tn�je. �s bens�s�gesebbnek t�nt ann�l is, hogy term�szet-adta v�gyaikat kiel�g�tse. Egyszeriben eg�sz m�s �rz�s volt odab�jni hozz�, vagy megcs�kolni. Nagyon elt�r� volt ez a ny�ri �lm�nyekhez k�pest: mindaz roppant t�volinak t�nt m�r. Minden megv�ltozott: a helysz�n saj�t iskol�ja lett, a kedvesr�l is kider�lt, hogy m�gussz�l�kt�l sz�rmazik… Egyvalami maradt �lland�: a tudat, hogy m�g mindig szereti �t. �m �gy sokkal k�nnyebb is volt er�t mer�teni a kapcsolatukb�l: m�r nem volt olyan neh�z eld�nteni, melyik vil�ghoz tartozik, vagy melyikben �rezn� jobban mag�t. Mintha m�g m�lyebbre futottak volna a lelk�ben a var�zsvil�g gy�kerei.

Reggel, mikor lassan �bredezni kezdtek a t�bbiek, ujjai el�rek�sztak a l�ny cs�p�j�n. Marie is �bren lehetett m�r valamennyire, mert megmozdult �rint�s�re.

- Harry? – ny�gte �lmosan. – Harry! Tudod, hogy meg�g�rt�k…!

A fi� cs�kot nyomott a v�ll�ra.

- Nem az�rt simogattalak meg – mondta halkan, ahogy a l�ny megfordult. – Egyszer�en csak… Boldog kar�csonyt! – mondta mosolyogva.

- Neked is! – k�sz�nte meg szavait a l�ny egy cs�kkal.

Ahogy kipillantottak a f�gg�ny�n, l�tt�k, hogy Lamerin halkan �lt�zk�dik.

- M�sz valahova? - k�rdezte a l�ny kedvesen.

- �h… fel�bresztettelek titeket?

- Nem, fent voltunk… - hajolt ki a f�gg�ny m�g�l Harry is. - Elm�sz? Ne m�r!

- Apa biztos �r�lne neki, ha vele t�lten�m a reggelt… �s egy�tt bonthatn�nk ki az aj�nd�kokat. Elv�gre ez az els� k�z�s kar�csonyunk…

- Persze, semmi baj - �lt fel Marie, �s beleb�jt a k�nt�s�be.

Odas�t�lt hozz�, �s meg�lelte.

- Boldog kar�csonyt!

- Boldog kar�csonyt! - veregette meg a h�t�t Harry is.

- Nektek is - felelte bar�tjuk meghat�dva. - K�s�bb tal�lkozunk!

- Persze.

Azzal ki is sietett, �m olyan hangtalanul, hogy a k�t alv� prefektus meg se moccant l�pteire.

- �s most? Mihez kezdj�nk, m�g �k fel�brednek?

- �h, ne agg�dj, Ron mindig hamar felkel ilyenkor. Szerintem a zsigereiben van. Mindig lerohan megn�zni az aj�nd�kokat.

- �n is k�v�ncsi vagyok r�juk - jegyezte meg a l�ny cs�bos mosollyal. - �n mit kapok?

- Engem - b�jt oda hozz� Harry vigyorogva.

- �s ha nem el�gszek meg vele?

- Olyan nincs…

Kuncog�sukra Ron mocorogni kezdett, majd megd�rzs�lte a szem�t, melyet b�ntott az ablakon besz�r�d�, reggeli naps�t�s.

- J� reggelt - k�sz�nt r� a p�r.

- Hm? Ja, hell�… - �lt fel a fi�. - Boldog kar�csonyt!

- Neked is, Ron!

Bar�tja mintha hirtelen �berebb lett volna.

- K�sz vagy? - pattant ki az �gyb�l.

Harry elengedte kedves�t, �s startpoz�ci�t vett fel.

- M�g sz�p! H�romra! Egy… kett�…

�m Ron m�r „kett�”-n�l nekiiramodott. Felt�pte az ajt�t, �s lev�gtatott a l�pcs�n. Harry sem sokat k�slekedett: ut�na rohant, �s meg sem �llt a klubhelyis�gig.

- Fi�k - s�hajtott Marie.

Hermione cic�ja hangosan ny�vogott.

- Gyere ide! - guggolt le hozz� a francia l�ny.

A macska dorombol�s�ra m�r a prefektus is �bredezni kezdett.

- Bonjour!

- Szia… A fi�k hova lettek?

- Lementek megn�zni az aj�nd�kokat… Gyere, menj�nk mi is!

T�bb szempontb�l is k�l�nleges volt az �nnepl�s. Voltak mozzanatai, amik ugyan�gy peregtek le, mint azel�tt minden �vben. Mrs. Weasley �jb�l meleg, k�t�tt pul�vert k�ld�tt a fi�knak, mell�kelve egy, a szok�sosn�l nagyobb s�tem�nyes kosarat. Hermione megint valami hasznos holmival szerette volna meglepni �ket, �gy a szem�lyre sz�l� napl�k mell� k�sz�tett a fi�knak egy k�teg pergament, egy p�r sz�p penn�t, valamint egy-egy �veg dr�ga, m�lyk�k sz�n� tint�t. A Weasley-ikrekt�l egy kisebb zs�knyi var�zsvicc-holmit kaptak, melyekt�l eg�sz d�lel�tt hangos volt a Griffend�les klubhelyis�g. Mindenki boldogan bontogatta az aj�nd�kait, mikor Harry le�lt egy kicsit a t�zhely �s a kar�csonyfa mell�. Az �l�ben pihent Marie �s Remus meglepet�se, melyeket f�lig m�r ki is csomagolt. M�gis letette �ket egy pillanatra, �s elmerengett �nnepl� bar�tain.

Ron, mik�zben egy k�gy�szer� gumicukor l�gott kifel� a sz�j�b�l, egy hamis p�lc�val b�kd�s�tt Lamerin fel�, akinek a nyelv�t citroms�rg�ra festette az egyik drazs�. Mindketten teli torokb�l nevettek, a l�nyok pedig egy doboz Bagoly Berti-f�le Minden�z� Drazs�b�l falatoztak. N�ha el�g fura, fintorod� arcokat v�gtak a bizarr �z� cukork�k miatt. Hermione sikeresen ki is fogott egy h�ny�s-�z�t, amit gyorsan le kellett �bl�tenie egy kis t�kl�vel.

Harry k�r�l folyamatosan elhalkult a k�lvil�g, ahogy �ket n�zte. Nem tudta megmondani mag�nak, mi�rt esett j�l id�n a kar�csony. Nem az aj�nd�kok miatt - azokb�l mindig kapott eleget. De a t�ny, hogy az �r�m�t megoszthatta azokkal, akiket szeret, mindenn�l boldogabb� tette. H�nyszor k�v�nta ezt j�lius v�g�n, mikor a sz�let�snapja volt! Bar�tai sosem feledkeztek el r�la, �s elhalmozt�k minden j�val, �m sosem tudott vel�k egy�tt �nnepelni. A tizenhatodik sz�let�snapj�t egy emberrel m�r megoszthatta… Piton professzor nem t�nt ugyan egy tipikus zs�rvend�gnek, �m puszt�n a jelenl�t�vel megv�ltoztatta az aj�nd�kbont�s atmoszf�r�j�t. Harry tulajdonk�ppen nem k�v�nt semmi m�st kar�csonyra, mint hogy j�v�re is hasonl� sz�linapban legyen r�sze. Hiszen a sz�ve m�ly�n �rezte, hogy ennek valahogy mindig ilyennek kellene lennie…

A picinyke hold makacsul kapaszkodott az �g s�t�tj�be. Igaz, csak egy v�kony cs�k l�tszott bel�le, m�gis olyan b�szk�n terpeszkedett, hogy a csillagok mind elker�lt�k. Tisztes t�vols�gb�l pislogtak r�ja, �s eg�sz tereb�lyes udvart tettek szabadd� sz�m�ra. A s�rga f�ny�r, amiben �szott, m�gis hidegnek t�nt: szinte kocogtatta a fogait az �jszaka. Egyed�l a hold sarl�ja t�nt vid�mnak: ak�r egy szelet dinnye. Pont, mint amire Lamerin ebben a pillanatban v�gyott.

Borzalmasan unta m�r a telet; hi�nyzott neki a ny�r szabads�ga, mely v�gre kimenek�tette �t a hal�lfal�k karmaib�l. Az �vszak v�ltoz�sa azonban megint a bez�rts�g �rzet�t keltette benne. A kast�lyban melegebb volt ugyan, de korl�tai nyomaszt�ak voltak.

Most is a tan�ri szoba ablakp�rk�ny�ra k�ny�k�lve v�rta, hogy az �g f�nyei majd valami csod�t tesznek, �s reggelre tavaszt var�zsolnak a lucskos-latyakos t�li vid�kb�l.

K�t gondoskod� k�z �rintette meg v�llait. A fi� h�tran�zett, �s lehunyta a szemeit abban a meghitt pillanatban, mikor apja meg�lelte.

- Szia - suttogt�k egym�snak.

Perselus mell�je k�ny�k�lt, �s hol fi�t n�zte, hol a roxforti birtokot odalenn.

- Nevet r�nk a cica az �gr�l…

- A cica?

- H�t nem ismered a mes�t?

- Ismerek p�r mugli t�rt�netet… - felelte a f�rfi mosolyogva. - Mi�rt kuksolsz itt egyed�l?

- �n csak nem akartam… l�batlankodni.

Apja r�gt�n sejtette, mire gondol.

- Szilveszter van. Nem fogok m�g ilyenkor is minden percet csak Rowenaval t�lteni.

- �n nem b�nom - menteget�z�tt Lamerin. - Az a fontos, hogy te boldog legy�l.

- Nem, az a fontos, hogy te boldog legy�l - jav�totta ki a b�jitalok mestere. - Ha egyszer majd neked is lesz gyermeked, r�j�ssz, hogy �gy van. Az �letben vannak dolgok, amikr�l le kell mondanunk, de nem hagyom, hogy te legy�l az, aki n�lk�l�zni k�nyszer�l engem.

- Nem vagyok m�r gyerek, hogy �lland� fel�gyeletet ig�nyeljek…

- De �n szeretn�m, ha az lenn�l! - er�sk�d�tt a professzor. - Olyan sok mindent elmulasztottam a gyerekkordb�l. Soha t�bb� nem akarlak elvesz�teni; nem akarom, hogy elt�volodjunk egym�st�l…

Megszor�totta a fi� jobb kez�t.

- Senki �s senki sem szak�that m�r sz�t minket.

- Az sem, ha… egyszer majd kisbab�tok sz�letik?

- Nek�nk? - pislogott Perselus megr�k�ny�dve. - Kisbab�nk? - k�rdezte d�bbent hangs�llyal. - De hiszen nem is vagyunk h�zasok!

- Akkor vil�gos�ts fel. Mik�nt k�pzeled el a kapcsolatotokat a j�v�ben? Gondolom, � t�bbet szeretne majd, mint alkalmi tal�lkoz�sokat…

- Sz� sem esett h�zass�gr�l. Arr�l te tudn�l el�sz�r! N�lk�led sosem d�nten�k egy ilyen fontos k�rd�sben!

- � is csak egy n� - folytatta Lamerin, tudom�st sem v�ve apja zavart tiltakoz�s�r�l. - Minden n� f�rjhez akar menni egyszer. �s biztos szeretne gyerekeket is, addig, am�g megteheti… Ne tagadd magadban: ugyan�gy tudod, mir�l besz�lek.

- Eddig… sose mondtad, hogy kifog�said lenn�nek Rowenat illet�en…

- Nincsenek kifog�saim - h�zta �ssze mag�n a pl�det a fi� egy r�videbb hallgat�s ut�n. Egy cseppet sem t�nt meggy�z�nek. - Csup�n f�lek, hogy ha �j gyermeked sz�letne, �n m�r nem voln�k olyan fontos sz�modra, mint most, hiszen…

- Hogy mondhatsz ilyet?!

- … hiszen vele meg�lhetn�l mindent, amit velem elmulasztott�l. L�thatn�d, hogyan tanul j�rni, besz�lni, �rni, olvasni… var�zsolni… Lenne anyja, akivel ezt az �r�m�t megoszthatn�d, �s �n sz�p lassan idegenn� v�ltozn�k sz�motokra.

- Ezt nem gondolhatod komolyan! - remegett meg Perselus hangja s�rt�d�tts�g�ben.

- Hogy gondolhatod, hogy nem gondolom komolyan? - �t�tt meg Lamerin hangja egy igen b�nt� t�nust. - Minden els�sz�l�tt gyermekben megfogalmaz�dik ez az �rz�s.

- De azt hittem, te m�r �rettebb vagy, �s nem foglalkozol ilyen gyerekes butas�gokkal!
- Te magad mondtad, mennyivel jobb lenne, ha �r�kre a te kicsi gyermeked maradhatn�k, aki sose n� fel. Eld�nthetn�d m�r, mit szeretn�l… - fejezte be a fi� s�hajtva, majd kib�jt a takar�b�l.

Csendben �sszehajtotta, �s letette az egyik karossz�kbe.

- Megyek, lefekszem. J� �jt - b�cs�zott el, �s megindult saj�t szob�ja fel�, maga m�g�tt hagyva a letagl�zott professzort.

Hermione lebukott a fel�je rep�l� h�goly� el�l.

- Ron! - ki�ltotta. - Mondtam, hogy �n nem j�tszom!

- Ne csin�ld m�r! - k�rte p�rja sz�tt�rt karokkal. - Hermione, sz�net van!

- Ink�bb j�nn�l te is seg�teni Hagrinak! - v�gott vissza a l�ny kiss� megrov�an.

- Aranyosak azok a csincsill�k, de olyan sok van bel�l�k, hogy �n azt nem gy�zn�m! Az ilyesmi am�gy is l�nyoknak val� munka!

- H�t ez nagyon rendes t�led!

- R� se r�nts, Hermione. A fi�k m�r csak ilyenek - paskolta meg a v�ll�t a vad�r. A l�ny ett�l �gy megcs�szott a havon, hogy az �sszes szalm�t sz�tsz�rta maga k�r�l. - �h, ne haragudj.

- Se-semmi baj…

Odacammogtak a sok-sok rekeszhez, amibe Hagrid bezs�folta a kis sz�rm�kokat.

- Tulajdonk�ppen hogyhogy most ilyesmivel foglalkozol?

- McGalagony professzor �s Flitwick tan�r �r b�ztak meg vele… �tv�ltoztat�stanon �s b�b�jtanon, mikor als�bb �vesek voltatok, ti is sokat haszn�ltatok �llatokat egy-egy b�b�j gyakorl�sakor. A mostani t�rp�k azonban �gyetlenebbek n�latok: el�fordult, hogy maradand� k�rosod�st okoztak a saj�t kedvenceiknek. A tan�raitok k�rt�k, hogy kezdjek teny�szteni valamilyen kicsi r�gcs�l�kat, amiket helyett�k haszn�lhatn�nak.

- Eddig �rtem. De nem vall r�d, hogy ilyen vesz�lytelen �llatk�kkal foglalkozol - jegyezte meg a l�ny mosolyogva. - Hiszen ezek m�g csak nem is var�zsl�nyek.

Leguggolt az egyik l�d�hoz, amiben a pici, aranyos r�gcs�l�k vacogtak. Megsimogatott n�h�nyat, de m�gis �gy t�nt, mintha egy eg�sz k�dnyi sz�rgomolyagot cir�gatna.

- Az kellene m�g nekem, hogy m�gikus k�pess�gekkel b�rjanak! Amilyen sokan vannak…! Nagyon szapor�k…

Marie ott �lt mellett�k, egy far�nk�n, �s a kez�ben tartott egy kis sz�rk�t. Pr�b�lta etetni, de az �llat annyira didergett, hogy nem volt kedve az ev�shez. A l�ny lel�g� s�lj�ba vackolta mag�t, hogy elb�jjon a hideg el�l.

- T�nd�riek - mondta mosolyogva. - N�lunk nem szabad �llatot tartani… Csak a gondnok k�t h�lye kuty�ja van… De k�tlem, hogy azok rendes h�z�rz�k lenn�nek. Sicc, Cs�mp�s, nem szabad! - hessegette el Hermione cic�j�t, amelyik megk�rny�kezte az �l�ben reszket� j�sz�got.

- Csak k�v�ncsi - karolta fel a prefektus a kajla l�b� macsk�t. - Menj, j�tssz egy kicsit McGalagony professzorral! - l�kd�ste egy sz�rke, cs�kos h�zi cica fel�, ami �vatosan l�pkedett a bej�rat melletti h�ban.

Kim�rten tette le mindegyik tappancs�t, mintha lopakodna, vagy vad�szna valamire. Mikor egy-egy h�pihe hullott a bund�j�ra, mindig �sszerezzent. Marie csod�lkozva n�zte, majd Hermionehoz fordult.

- Nem �rtem.

- McGalagony professzor anim�gus. Ez azt jelenti, hogy k�pes �llatt� v�ltozni.

- � az a macska? - n�zett r� meglepetten a francia l�ny. - De h�t… hogy lehets�ges ez? - mormolta halkan.

Hermione odal�pett mell�, �s Harryre ir�ny�totta a l�ny figyelm�t.

- Harry apja is anim�gus volt egykor…

- � is?

- Szarvass� tudott v�ltozni. A keresztapja pedig kuty�v�.

- �s ez �r�kl�dik? - k�rdezte Marie kiss� f�l�nken, �m mindketten kacagtak ennek m�g a gondolat�ra is.

- Nem, ehhez b�b�j kell.

Egy�tt n�zt�k a fi�kat, akik h�rmasban, Lamerinnel kieg�sz�lve csat�t v�vtak a h�es�sben.

Mindh�rman f�lig vizesek voltak a sok h�goly�t�l, �m �gy t�nt, �lvezik a j�t�kot. Maga Harry meg�ll�s n�lk�l bomb�zta bar�tait k�l�nb�z� nagys�g� h�labd�kkal, m�g egy j� kem�ny darab fen�ken nem tal�lta.

- A�, ki volt…?

Mivel bar�tai el�tte �lltak, k�l�n�snek tal�lta, hogy a t�mad�s h�tulr�l j�tt. Leporolta mag�t, �s megfordult.

- Eln�z�st, v�letlen volt! - pr�b�lt ill�en bocs�natot k�rni Jules la Berre, de hajb�kol�sa ink�bb mulats�gosnak t�nt.

Harry tudta, hogy sz�nd�kosan dobta farba a francia, �gy mikor az elfordult, hogy tov�bb s�t�ljon �ccs�vel, a fi� leguggolt, �s j� kem�nyre �sszegy�rt egy kis havat.

- Nesze, te… ripacs! - haj�totta Jules fel�.

A h�goly� c�lba tal�lt: a francia nyak�t �rte, �gy, mikor darabjaira hullott, a h� bepergett a f�rfi tal�rja al�. D�h�sen p�rd�lt meg, �s l�tta, hogy a h�rom fi� a has�t fogja a kacag�st�l.

- Taknyos k�lyk�k! - mordult fel, de fiv�re lefogta a kez�t.

- Jules! Nem hi�nyzik a balh�!

Ekkor elrep�lt k�z�tt�k egy �jabb h�goly�. Az ifjabbik francia megh�kkenve fordult a di�kok fel�, majd b�lintott, �s egyszerre kezdt�k el bomb�zni a gyerekeket k�l�nb�z� nagys�g� h�labd�kkal.

Mindk�t oldal hangos csataki�lt�sokkal pr�b�lta felt�zelni a ked�lyeket. Ron egyszer csak fogta mag�t, elhasalt, �s elkezdte t�rni a havat maga el�tt, m�g egy sz�p magas kis s�ncot ki nem alak�tott bel�le.

- Ron, mit csin�lsz? - ki�ltott oda Hermione t�vols�gtart� tekintettel. - Tiszta v�z lesz a ruh�d!

�m a fi�k vajmi keveset t�r�dtek a l�nyok intelmeivel, vagy a b�m�szkod�k kacaj�val. M�g Lamerin sorra gy�rtotta a h�goly�kat, Harry veszett�k dob�lta vel�k az ellens�get. Mikor egy sz�p nagy kupac �sszegy�lt, j�l megt�mte vele a zsebeit.

- Fedezzetek! - kacsintott k�t bar�tj�ra. - Most majd j�l megf�rdetem azt a franci�t!

A k�t fi� biccentett, majd elsz�ntan t�zelni kezdtek. Ron �velten rep�l� labd�it b�rmely baseball-j�t�kos megirigyelhette volna, �s Lamerin is mindig c�lba tal�lt. T�voli jajdul�sok jelezt�k, ha egy-egy, k�kem�ny goly� elkapta az ellenfelet.

Harry k�zben a bokrok k�zt suttyogva araszolt, �s m�r csak p�r m�terre volt Jules m�g�tt, mikor az lehajolt, hogy felmarkoljon egy teny�rnyi havat, �s �szrevette.

- Idesziv�rgott! - kurjantotta, �s r�gt�n a k�ly�k szem�be sz�rta a havat.

Harry megr�zta a fej�t, majd sorra szedte el� a zseb�b�l a jeges h�labd�kat. Jules, hogy elej�t vegye az �jabb lila foltoknak test�n, el�relend�lt, �s lesodorta a l�b�r�l a fi�t. Sok�ig birk�zott vele a f�ld�n, havat t�mve annak ruh�ja al�, a nadr�gj�ba, m�g Harry kacagva k�ny�rg�tt, hogy hagyja abba, feladja. Diadalittasan vigyorogva �lt le a sark�ra.

- �n nyertem, k�ly�k.

Harry kir�zott a f�l�b�l egy kis havat.

- Maga nyert.

- Ne mag�zz m�r! - mordult r� a f�rfi. - Nem vagyunk mi annyira v�nek.

- Te az vagy - t�rdelt le hozz�juk Gilles kimer�lve. - J�l vagy? Nem �t�tted meg magad sehol?

- Nem. De �n sem �vegb�l vagyok - jegyezte meg a fi�. - M�g akkor sem, ha Harry Potternek h�vnak.

- L�tom, nem nagyon kom�lod, hogy mindenki ilyen kis csodak�ly�kk�nt tekint r�d…

- H�t nem nagyon.

- L�gy er�s: szerintem nem is vagy az - tette hozz� Jules gonoszkodva.

- Milyen kedves - vicsorgott r� Harry.

- Szent a b�ke? - ny�jtotta oda a jobbj�t az ifjabbik la Berre.

- Term�szetesen.

- Csak lehet benned valami, amit a Kicsi Miss. ennyire szeret - vonta meg a v�ll�t Jules is, ahogy kezet r�ztak.

- � az els� ember, aki felt�tel n�lk�l k�pes volt bel�m szeretni… an�lk�l, hogy tudta volna, ki vagyok. Nem is hiszitek, mekkora jelent�s�ge volt ennek sz�momra…

A testv�rp�r v�ltott egy pillant�st, majd felseg�tett�k a fi�t.

- Ugye vigy�ztok r�…? Vigy�ztok r�, m�g �n nem lehetek mellette?

- Hogyne vigy�zn�nk, te h�lye k�ly�k… - borzolta �ssze a haj�t Jules m�g jobban.

- A k�vetkez� j�t�k legyen valami nyugodtabb, j�? - k�rdezte Gilles f�radtan. - Nem �p�thetn�nk a v�ltozatoss�g kedv��rt mondjuk ink�bb h�embert?

A sz�nid� utols� napjaiban Harry ugyanolyan nyomottnak �rezte mag�t, mint ny�r v�g�n. Hiszen a napok egyre nyilv�nval�bb� tettek, hogy �jra b�cs�t kell mondania kedves�nek, ha m�sra nem, h�t egy r�vid id�re. Mert abban m�r biztos volt, hogy nem lenne k�pes n�lk�le �lvezni a nyarat, egyed�l nevetni �s sz�rakozni… Valami h�zta a l�ny fel�, a ragaszkod�s �s egyfajta �szinte csod�lat, amit nem tudott megmagyar�zni. Minden szabad pillanatot egy�tt t�lt�tt�k. �jszak�ik m�morosan, nappalaik mosolyg�san teltek, eg�szen addig, m�g el�rkezett az a v�gzetes p�ntek, amikor a l�nynak haza kellett utaznia.

Harry nem aludt, m�r �r�k �ta b�multa a nagy, v�r�s karossz�ket Marie szob�j�ban. El�sz�r azon t�prengett, milyen szokatlanul kellemes is volt abban szeretkezni, majd azon, hogy ebben megint milyen borzaszt�an sok�ig nem lesz r�sze. Nem a testis�g miatt f�jt neki a l�ny hi�nya, m�g csak nem is a meg�rt�s �s elfogad�s miatt: hiszen ez ut�bbit a bar�tait�l is megkapta. Aggodalma f�lt�sbe csapott �t, �s ezt volt tal�n a legnehezebb megem�sztenie. Roxfortban elszigetel�dve �rezte mag�t, cselekv�sk�ptelennek mindazzal szemben, ami a k�lvil�gban t�rt�nik. A kast�ly meg�vta �ket ugyan minden rosszt�l, de a kinti vil�got is elz�rta att�l, hogy seg�teni tudjanak, ha sz�ks�ges, t�tlens�get k�nyszer�tve mindenkire.

B�rmi baja esne a l�nynak, csak napokkal k�s�bb tudna r�la, mikor m�r tal�n nem is tehet semmit. R�mk�peket l�tott, melyben a l�ny �lete vesz�lyben forog; �jra felr�mlett el�tte annak az �lomnak a k�pe, melyben Dareling professzort gyilkosk�nt l�tta. Nem tudta eld�nteni mag�ban, vajon oka van-e agg�dni a n� miatt, vagy csak elm�j�nek abszurd sz�lem�nye volt az eg�sz, mint valami buta k�pzelg�s.

Gondterhelten piszk�lta p�rn�j�nak sark�t, mikor kedvese karja el�rek�szott, �s megsimogatta a mellkas�t.

- Fenn vagy? - k�rdezte a l�ny, megcs�kolva a h�t�t.

- Fenn… nem tudtam aludni…

- Rem�lem, nem az�rt, mert horkoltam - motyogta Marie, �s p�rja mellkas�ra hajtotta a fej�t, ahogy az hanyattfek�dt.

Harry nem b�rta meg�llni mosolyg�s n�lk�l.

- Nem is horkolsz…

- Akkor nem szeretn�l?

- Mit tudom �n? Biztos szokatlan lenne - vigyorgott a fi�, �s egyszeriben �gy �rezte, minden b�ja elsz�ll. Marie akci�ja bev�lt: siker�lt elterelnie gondolatait az elv�l�s szomor� t�ny�r�l. Legal�bb a reggelt boldogan akarta elt�lteni vele, miel�tt �jra elb�cs�znak.

- Seg�tesz nekem �sszepakolni? Tegnap este �ssze-vissza dob�ltad a ruh�imat - mondta j�t�kosan, vid�ms�got csemp�szve eg�sz helyzet�kbe. - Csoda lesz, ha mindent megtal�lunk. �s nagyon kellemetlen�l �rezn�m magam, ha egy-egy bugyit vagy zoknit a tan�raidnak kellene ut�nam k�ldeni�k.

Harry m�g a gondolatra is elpirult, �s �sszerezzent.

- Persze, hogy seg�tek - mondta kacagva.

Felkeltek h�t, �s beleb�jtak k�nt�seikbe. Harry el�szedte a l�ny b�r�ndj�t a szekr�nyb�l, m�g Marie bevetette az �gyat, �s, sz�th�zva a f�gg�ny�ket, f�nyt engedett be az ablakokon. Egy pillanatra meg�llt, n�m�n kifel� meredve.

- Milyen sz�p id� van… - mondta szomork�san.

H�trapillantott a fi�ra, aki igyekezte �sszeszedni tegnapi ruh�ikat. Egy cseppet sem t�nt most var�zsl�nak, �s � mag�t sem �rezte boszork�ny-ivad�knak, annyira term�szetes volt minden. Mint egy j�l �sszeszokott p�r, aki �tra k�sz�l�dik…

Elmosolyodott, �s ink�bb �gy d�nt�tt, nem osztja meg a gondolatait p�rj�val, hiszen a f�rfiak mindig megr�m�lnek, ha kedveseik hosszabb t�vra tervezgetnek. A szekr�nyhez l�pett h�t, �s elkezdte kifel� szedni a ruh�it…

A roxmortsi �llom�son nem volt ugyan akkora a s�rg�s-forg�s, mint mikor a di�kok �rkeznek, most m�gis eg�sz sok falubeli v�rakozott a kig�rd�l� szerelv�nyre. Egyesek krokodilk�nnyeket ejtve, l�tv�nyosan sir�nkoztak, ami�rt b�cs�t kell venni�k szeretteikt�l, m�g m�sok igyekezt�k a k�sz�n�st r�vidre fogni, �s fel is sz�lltak a szerelv�nyre.

Harry n�m�n ballagott kedves�vel eg�sz �ton. A l�ny �s k�t k�s�r�j�nek holmija m�r el�re lett k�ldve, �gy nem kellett cipekedni�k. Ron �s Hermione, valamint Lamerin �s apja k�s�rt�k �ket, �s ha egym�ssal halkan besz�lgettek is, nem mert�k az el�tt�k halad� p�rt megsz�l�tani. A k�t Piton m�g mindig orrolt egym�sra. A professzor csup�n az�rt j�tt a gyerekekkel, mert azok egyed�l nem hagyhatt�k volna el a birtokot, �s mert ismerte a l�nyt, �s el akart t�le b�cs�zni rendesen.

Ahogy bekanyarodtak azon a lejt�n, melyen annakidej�n Harry �s Remus cs�szk�ltak, megl�tt�k, hogy Lupin �s az igazgat� az �llom�s peronj�n besz�lgetnek. Ahogy �szrevett�k �ket, Harry nyelt egyet. Nem hitte volna, hogy Dumbledore szem�lyesen k�sz�n el a l�nyt�l. Hiszen… annyira k�l�nleges vend�g m�gsem volt…

- Dumbledore professzor - sz�l�totta meg Marie az id�s m�gust tiszteletteljes biccent�st k�vet�en. P�rj�t nagyon meglepte, hogy a l�ny �gy mag�hoz ragadta a kezdem�nyez�st. - Szeretn�m megk�sz�nni, hogy itt t�lthettem ezt a kis id�t.

- Rem�lem, boldogan telt minden egyes perce, Miss. Salboux. Sz�vb�l �r�l�k, hogy kast�lyunk otthont adhatott k�lf�ldi vend�geinknek - pillantott a k�t k�s�r�re is. - Legyen utaz�suk legal�bb ilyen kellemes.

- K�sz�nj�k, uram - b�cs�zott el a k�t la Berre. Kezet r�ztak a gyerekekkel, Remusszal �s Perselusszal, majd a vagon l�pcs�je mell� �lltak, v�rva a l�nyt, hogy felsz�llhassanak.

Harry �s Marie kicsit f�lrevonultak, egym�s kez�t tartva.

- Majd… �rj�l, j�? - kezdte a fi� kiss� esetlen�l. - Elk�ld�m Hedviget…

- Fogok - felelte a l�ny mosolyogva. - Vigy�zz magadra, rendben?

- Vigy�zok, ha te is. �gy f�ltelek, hogy az �ton valami bajotok esik! - �lelte meg kedvese hevesen.

Marie lehunyta a szemeit, ahogy viszonozta.

- A legnagyobb baj, ami t�rt�nhet, hogy elt�ved�nk a Heatthrow-n, �s rossz g�pre sz�llunk fel - duruzsolta Harry nyak�ba. - Megl�tod, nem lesz semmi baj.

Ahogy a fi� lassan elengedte, kinyitotta a szemeit. Harry v�lla felett elpillantva egy halov�ny f�ny�, d�lceg szarvast �s egy nagy, sz�rk�nek t�n� kuty�t pillantott meg.

- Egy… szarvas… �s… egy kutya… - suttogta megillet�d�tten.

- Hol?

Az �llat azonban kicsit megr�zta mag�t, majd meghajtotta el�tte tereb�lyes, agancsos fej�t.

Harryvel mindketten abba az ir�nyba n�ztek, de csak � l�thatta �ket megint. Remusnak is felt�nt, hogy mennyire felt�n�en n�znek arrafel�. Mikor megl�tta k�t bar�tj�t �llat-alakban, lefogta a szemeit.

- Szents�ges szalamandra…

- Nem fontos - mondta a l�ny, mert hirtelen �gy �rezte, nem kellene a b�cs�zkod�sukat ezzel t�nkretenni. - Mennem kell - suttogta, ahogy a mozdony t�lk�lt egyet. - Szeretlek… - cs�kolta meg hosszan Harryt, aki szinte megb�nult a k�zelg� elv�l�s gondolat�t�l. Viszonozta a szenved�lyes cs�kot, de minden egyes cseppje egyre kevesebbnek bizonyult, mintha m�r ezzel is �rezn� a l�ny hi�ny�t. - Ne felejts el! - k�rte a l�ny, miel�tt a l�pcs�re l�pett volna.

- Sosem foglak!

A k�t la Berre s�rget�s�re mindh�rman felsz�lltak, de a l�ny ott maradt a kocsi nyitott ajtaj�ban. Harry sz�v�nek dobog�sa egyre f�jdalmasabb� v�lt, �s ahogy lassan megindult a szerelv�ny, v�gigfutott a hideg eg�sz test�n.

- Eml�kezz r�m, b�rmi t�rt�nj�k is - k�rte a l�ny utolj�ra.

- Mindig fogok… - suttogta Harry, hiszen a kerekek csikordul�s�t�l m�r alig �rtett�k egym�s szav�t. Lass� zakatol�ssal haladt tova vonat, Marie pedig ott �llt, k�penye �s hossz� szokny�ja csak �gy lobogott a huzatt�l.

Harry szeretett volna ut�naszaladni, de hirtelen f�jdalom ny�lalt a homlok�ba. A sebhelye egy pillanatra felforr�sodott. Odakapott a kez�vel, �s megd�rzs�lte, amit Dumbledore �szre is vett. Hossz�, fekete hajsz�lait h�tulr�l kegyetlen�l el�ref�jta a sz�l, �gy igyekezett �ket f�lres�p�rni, hogy m�g egyszer utolj�ra l�thassa a l�nyt.

Mikor a vonat kikanyarodott, �s csak t�volod� f�stj�t l�tta, megfordult, abba az ir�nyba, ahol a l�ny a szarvast v�lte l�tni. T�bb balj�s sejtelem is ellepte a sz�v�t, de mind ellen tehetetlennek �rezte mag�t…

Perselus, j� szok�s�hoz h�ven h�rmat kopogott fia ajtaj�n. K�zben megigaz�totta mag�n az inget �s a tal�rt.

Odabentr�l �gynyikorg�st, majd tompa, k�zeled� l�pteket hallott. V�g�l r�snyire kiny�lt az ajt�. Fia a f�lf�ba �s az ajt� vas�ba kapaszkodva �llt, olyan arckifejez�ssel, mint aki m�g mindig meg van s�rt�dve valami miatt.

- Szia - k�sz�nt r� apja, miut�n v�gigm�rte.

A fi� teljesen mugli �lt�z�kben vir�tott: egy farmer �s egy p�l� fedte csup�n a test�t. Zokni nem volt rajta, de l�tszott is, hogy f�zik a l�ba, hiszen talp�nak �l�n �llt, hogy min�l kisebb b�rfel�let �rintkezzen a padl� hideg k�v�vel.

- Hell�.

- Nem akarsz j�nni Roxmortsba? Ez az utols� h�tv�ge iskolakezd�s el�tt…

- Nem, k�szi. Vend�gem van.

- �h - �rte meglepet�sk�nt a professzort a v�lasz. L�bujjhegyre emelkedett, �s szinte �szt�n�sen pr�b�lt belesni az ajt�n. Arc�n a k�v�ncsis�g a huncuts�g kavarodott �ssze egy bizarr mosolyban.

- Miel�tt tov�bb folytatn�d a tal�lgat�st: Harry az - t�rta ki az ajt�t Lamerin sz�lesebben. - Pihen.

A b�jitalok mestere visszaz�kkent a sark�ra, �s kiss� �rtetlen�l n�zte az �benfekete, k�cos haj� griffend�lest, aki fi�nak �gy�ban, betakarva fek�dt. K�rd�n pillantott csemet�j�re.

- Mit keres n�lad?

- Ny�g�s - vakarta meg a tark�j�t Lamerin. - Egyed�l �rzi mag�t, hogy Marie hazament. Semmi kedve most p�rocsk�kat l�tni…

- �rtem… Sz�val akkor nem j�ssz?

- Nem. De neki hozhatn�l egy kev�s csokol�d�t.

Piton arca elkomorodott.

- Majd hoznak neki a bar�tai.

- Rendben, akkor hozz nekem, �s majd �n neki adom a r�szemet! Hogy sajn�lhatsz egy szomor� gyerekt�l egy kis �dess�get?!

Apja lehunyta a szemeit, elsz�molt �tig, majd megr�zta a fej�t.

- Most mi a bajod?

- Hogy k�rdezhetsz ilyet? Emberb�l vagyok, �s nekem is lehetnek �rz�seim! Megs�rt�dtem!

- Egy apr� kis h�lyes�gen! Semmi kedvem veszekedni veled! De nem is hagyod, hogy tisztess�gesen megbesz�lj�k, ha valami nincs rendben! Csak makacskodsz is magadban! Jobb ez �gy?

- �n nem makacskodom! Nem is akarsz meg�rteni!

- Tal�n mert nem is k�nny�!

- Menj csak Roxmortsba, �s igyatok valami finomat Madame Puddifootn�l!

A b�jitalok mestere elvesztette a t�relm�t. Sarkon fordult, �s megindult a folyos�n, hangosan zs�rt�l�dve.

- Ink�bb csin�ltam volna sz�ket! Arra legal�bb le lehet �lni!

- Helyes! - ki�ltotta ut�na fia dacosan, becsapva az ajt�t.

- Helyes!

Odabent Lamerin hozz�simult az ajt�hoz. Harry fel�lt az �gyon, �s �sszetart� szemekkel n�zte. Nagyon f�radtnak t�nt.

- Mi�rt veszekedtetek?

- �h, csak… h�lyes�g - indult meg az �gy fel� bar�tja, �s elny�lt Harry mellett. A p�rn�n egy szintbe ker�lt a fej�k.

- Mi van veled?

- �n csak… folyton azon morfond�rozok mostan�ban, milyen lehet olyan nagy csal�d tagja lenni, mint amilyenben Ron �s a t�bbiek �lnek. Olyan sokan vannak… H�t testv�r… sosem voltak f�lt�kenyek egym�sra?

- Dehogynem. Ron egyfolyt�ban az - felelte Harry mosolyogva.

- Te sose v�gyt�l arra, hogy legyen testv�red?

- Dudley mellett ett�l igencsak elmegy a kedve az embernek… De kiskoromban, valamikor biztos szerettem volna… Mi�rt k�rdezed? Csak nem…?

- �h, nem. M�g nem… De f�lek, hogy teljesen bedilizn�k, ha igen.

Harry belen�zett a fi� csod�latosan k�k szemeibe.

- Abb�l, amit l�ttam, azt hiszem, elmondhatom, hogy �desap�d nagyon gondoskod� ember… aki egy csepp szeretetet sem sajn�lna a gyermek�t�l. M�g ha sz�letne is kisbab�juk, sem hanyagolna el t�ged. B�r nem hiszem, hogy m�g egyet bev�llalna…

- Mi�rt nem? M�g nem �reg…

- Az�rt, mert veled is el�g baja van, te l�ke - hunyta le a szemeit Harry. - Ember legyen a talp�n, aki kiismer egy Pitont. Ahhoz egy �let is kev�s… Ne sz�rd el…

Nagyot s�hajtott, �s �gy t�nt, f�lig m�r �lomra is szender�lt.

Lamerin n�zte egy kicsit, hogyan mozdul a teste minden leveg�v�teln�l, majd mosolyogva lehunyta a szemeit.

M�g aludtak, mikor a professzor visszat�rt. Halk motoszk�l�sa sem keltette fel �ket, de k�ts�gk�v�l kellemes volt k�s�bb az �bred�s, k�r�lv�ve a M�zesfal�s legcsod�latosabb finoms�gaival…

(...)

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s