II. r�sz

Harry, a l�thatatlann� tev� k�p�nyeg rejtek�ben, nesztelen�l osont a k�nyvt�r fel�. P�lc�j�t az egyik kez�ben, harcra k�szen tartotta, arra az esetre, ha megint �sszefutna Frics macsk�j�val. El�z� �jszaka, mikor kilop�zott, egy �vatlan pillanatban megtaposta Mrs. Norrist. Az �llat olyan f�lsiket�t� hangon kezdett nyiv�kolni, hogy a gondnok r�gt�n meghallotta. Harry m�g idej�ben a falhoz lapult, hogy ne legyen �tban, m�gis kis h�ja volt csup�n, hogy nem bukott le. Frics annyira el volt foglalva szenved� kedvenc�vel, hogy mind�ssze egy sanda pillant�st vetett a fal fel�, ahol a fi� �llt, majd d�delgetve felnyal�bolta a j�sz�got, �s tov�bb�llt. Harry akkor megk�nnyebb�lten l�legezhetett fel, de r�j�tt, hogy annyira m�gsem t�nhetett �szrevehetetlennek: saj�t, l�thatatlan test�vel kitakart a fal �rny�k�b�l egy j�kora szeletet. Ezt n�zhette a gondnok olyan but�n. K�nnyelm�s�g volt a r�sz�r�l, ez�rt a mostani �jjelen semmik�ppen sem akart okot adni a Fricsnek, hogy �jra el�j�jj�n az irod�j�b�l.

M�rgesen szorongatta h�t a var�zsp�lc�j�t, elt�k�lten, hogy olyan ront�st k�ld Mrs. Norrisra, ha az felbukkan, amelyet m�g egy baziliszkusz is megirigyelne.

Id�nk�nt ellen�rizte a t�rk�pet, de most senki sem sz�nd�kozta keresztezni az �tj�t. �gy a mellkas�hoz szor�totta a pap�rt, hogy min�l v�konyabb fel�letet takarjon ki a falb�l megmagyar�zhatatlan �rny�k�val.

A k�nyvt�r ajtaja m�r csak egy leheletnyire volt t�le. Halkan elsuttogott egy „Alohomora!”-t, melynek k�sz�nhet�en egy kattan�ssal kiny�lt a z�r. Harry lenyomta a s�lyos kilincset, �s csak akkor�ra nyitotta az ajt�n, amekkora r�sen oldalazva �ppen bef�rt. Az els� �jszaka elk�vette azt a hib�t, hogy b�tran kit�rta mindk�t ajt�sz�rnyat. Hatalmasat csikordultak.

Most azonban, hogy �t�dik �jszaka j�tt le k�nyvet lopni, sokkal szemf�lesebb volt.

Eleinte tulajdonk�ppen haszontalan id�t�lt�snek t�nt mindez. A Sz�ks�g Szob�j�ban �cs�r�gve esztelens�g volt a k�nyvt�rba-j�r�snak m�g a gondolata is. Hiszen el�g lett volna er�sen koncentr�lnia, �s m�ris �trendez�d�tt volna a szoba bels�je. Ahogy az els� DS-edz�sek alkalm�val is mindig egy polcnyi SVK-tank�nyv fogadta �ket, �gy az � eset�ben is ott teremhetett volna p�r k�zik�nyv, mely bevezetheti �t a halottid�z�s nem �ppen h�feh�r tudom�ny�ba.

Napok �ta a m�sf�l �vvel azel�tti pillanatok j�rtak a fej�ben. Ott, a temet�ben…

Ha Voldemortnak siker�lt testet �ltenie, kell lennie olyan m�gia�gnak, mely ezzel foglalkozik. N�ha elj�tszott a gondolattal, hogy… tulajdonk�ppen csek�ly akad�lyba sz�lei vagy Sirius Black felt�maszt�sa. L�tott mindent, nagyon is j�l tudta, mik a „hozz�val�k”… Csont valamely csal�dtagt�l, h�s a szolg�t�l, v�r az ellens�gt�l… Azon kapta mag�t, hogy sz�vesen trancs�rozn� darabokra Siport, Sirius egykori h�ziman�j�t. Sosem szerette a koszos kis l�nyt, de ami�ta �rul�sa keresztapja hal�l�t okozta, m�lys�ges gy�l�letet �rzett ir�nta. �gy legal�bb egyszer hasznoss� tehetn� mag�t… Hermione persze tal�n soha t�bb� nem �llna sz�ba vele. A „r�gi �s nagy m�lt�” Black csal�d halotti kript�j�t sem volt nagy kedve meggyal�zni…

De egy rotyog� �stbe dobott p�r, poros csont, man�f�l �s kupic�nyi v�r se �rne semmit, ha nem lenne mihez hozz�adni. Voldemort b�rt valamilyen fizikai form�val, b�rmi is rejt�z�tt a p�lya alatt, amiben F�regfark hurcol�szta. Sirius azonban nem igaz�n volt kitapinthat�, ami felbor�totta az eg�sz kis elk�pzel�st. Annyi pedig nem lett volna el�g, hogy egy francia l�ny, valahol t�vol, l�tja �t…

�gy, mik�zben a polcok k�z�tt l�pkedett, Harry tov�bb t�prengett azon, milyen m�s m�don juthatna el a „Szervusz, Sirius!”-ig. Botors�g lett volna abban rem�nykedni, hogy a Sz�ks�g Szob�ja majd kital�lja a gondolatait, �s r�gt�n a megfelel� k�nyvet l�ki az orra el�. A k�v�ns�gaira is aligha hagyatkozhatott: am�g tapasztalatlan volt a m�gi�nak ezen �g�ban, nem is tudhatta, mi lehet a seg�ts�g�re; illetve, hogy mit kellene k�v�nnia, mikor a Sz�ks�g Szob�ja el�tt m�szk�l. A k�nyvt�r polcaiban jobban b�zott.

A h�tk�znapi SVK-k�nyvek k�zt nappal semmi �rdemlegeset nem tal�lt. �gy sejtette azonban, a z�rolt r�szleg m�r sokkal izgalmasabb lehet. Hatodikos volt, �gy elvileg k�lcs�n�zhetett onnan, de az �r�ihoz kivett seg�danyagok bet�lt�tt�k a keret�t, Madame Cvikker pedig t�zn�l t�bb k�nyvet nem engedett kivenni.

Nem volt h�t m�s v�laszt�sa, mint �jszak�nk�nt lel�togatni, �s elcsenni ezt-azt. Egyszerre nem mert k�t-h�rom k�nyvn�l t�bbet elcs�rni, mert egy id� ut�n er�sen fogh�jasnak t�ntek volna a z�rolt r�szleg polcai. �gy is igyekezett laz�bbra rendezgetni a k�nyveket, hogy ne sz�rjanak szemet a hi�nyz� p�ld�nyok.

Ledobta mag�r�l a k�p�nyeget, �s az egyik k�zeli sz�k t�ml�j�ra tette. K�r�ln�zett, de l�tr�t csak messze l�tott. Nem akart zajt csapni annak odacipel�s�vel, mert a k�nyvt�rban szuny�k�l� festm�nyek k�nnyed�n felh�vhatt�k volna a figyelmet a betolakod�ra. Mivel azonban elhat�rozta, hogy aznap magasabb polcokr�l szed le olvasm�nyokat, nem tehetett m�st, minthogy felm�szott az egyik asztalk�ra. Az megingott alatta egy kicsit, de nem szakadt �ssze. Megt�r�lte izzad� tenyer�t, �s n�zegetni a polcon sorakoz� k�teteket. Halkan mormolva olvasta a c�meiket p�lc�ja halv�ny f�ny�n�l.

N�melyik kiadv�nynak olyan er�s pen�szszaga volt, hogy rendesen megsz�d�lt az illatukt�l. Nagyon sokat finoman k�rbe is sz�ttek a p�kok csillog� h�l�ikkal.

- „B�jol�s �s megid�z�s - Kirk� �s Thiresziasz nyomdokaiban” - csapta fel az egyik barna, b�rk�t�ses k�nyvet. A gerince eg�szen k�l�nleges volt, �rdes, �s mint az emberi gerincn�l a csigoly�k, apr� b�rkit�remked�sek h�z�dtak v�gig rajta. A szerz� aj�nl�j�t kezdte olvasgatni.

...ide�lis azoknak, kik f�lelm�ket h�trahagyva bepillant�st �hajtanak nyerni a holtak vil�g�ba…

Harry napok �ta �gy �rezte, v�gre nyert �gye van. Megd�rzs�lte a szemeit: borzaszt�an f�radt volt. Neh�z volt nappal, az �r�kon is t�k�letesen teljes�tenie, foglalkozni a tem�rdek h�zi feladattal, amit tan�raik kiosztottak, �s m�g �jszaka is �r�kon �t talpon maradni: kutatni a k�nyvekben, ki�rni, ami hasznos lehet…

A h�ten, mikor �llva elaludt Remus edz�sein, vil�goss� v�lt sz�m�ra, hogy mennyire s�lyos is a helyzet. A falat t�masztotta, �s v�rt, hogy sorra ker�lj�n, �m egy id� ut�n neh�zz� v�ltak pill�i, �s…

Arra riadt fel, hogy Remus ujjaival finoman megsimogatta a homlok�t. A hirtelen �bred�st�l �gy elk�bult, hogy eld�lt a kardja, hangosat koppant a padl� k�v�n, � pedig majdnem elvesztette az egyens�ly�t. Lupin nem t�nt azonban m�rgesnek: mosolyogva azt mondta, meg�rti, ha sokat kell tanulniuk �s f�radtak, hiszen � is volt hatod�ves, �s � is nagyon sokszor �jszak�zott a k�nyvek felett. Harry m�gis kellemetlen�l �rezte mag�t. Az eg�sz gyomorszor�t� �rz�s, hogy megint titkol valamit a t�bbiek el�l, annyira lefoglalta, hogy meg is feledkezett a p�nteki hat�rid�r�l, melyet Honeybourne szabott ki r�, �gy begy�jt�tte a tan�v els� „El�gtelen”-j�t.

Mindezek azonban r�d�bbentett�k arra, hogy egyed�l nem k�pes megbirk�zni minden feladattal.

A k�nyvet fogva lehuppant az asztalk�r�l, melyre most r�s�t�tt az ablak �veg�n kereszt�l a hold. A f�l k�nyvt�r var�zslatos f�ny�rban �szott, ahogy a sz�nes �vegek �teresztett�k a hold kinti vil�goss�g�t. A polcr�l hi�nyz� k�nyvek �ltal szabadon hagyott r�seken �tsiklottak a sugarak, melyt�l eg�szen elb�v�l� l�tv�nyt ny�jtottak. Harry ott �llt egy ideig, a tejfeh�r �s s�t�tk�k sz�nek fura kavalk�dj�ban, �s minden gy�ny�r� lett volna, ha nem �rezte volna a k�r�lm�nyek s�ly�t annyira. �gy h�t, mik�zben mag�ra kanyar�totta a l�thatatlann� t�v� k�p�nyeget, vetett egy b�cs�pillant�st az asztalk�ra, amin eddig �llt. Cip�j�nek poros lenyomata ott maradt a tetej�n. Mosolyogva figyelte a kirajzol�d� mint�t, majd kisietett a folyos�ra, �s megindult a Sz�ks�g Szob�ja fel�…

Madame Cvikker nem volt ostoba. Szombat reggel, mikor nyit�s el�tt v�gigellen�rizte a k�nyvt�r minden egyes zug�t, �szrevette, hogy ott �ktelenkedik a cip�talp lenyomata az egyik asztalon. Szem�gyre vette a k�zeli polcokat is, �s hamar felt�nt neki, milyen hi�nyosak. Saj�t jegyz�k�nyv�ben ellen�rizte, val�ban mindet lepecs�telt�k-e kiv�tel el�tt, �s megh�lt benne a v�r, mikor l�tta, hogy egyiket sem k�rte ki senki.

Azonnal �rtes�tette az igazgat�t, aki szer�ny csod�lkoz�s�t fejezte ki, hiszen �vek �ta nem t�rt�nt lop�s a Roxfortban. A legfelkavar�bb eset n�gy �vvel azel�tt t�rt�nt: mikor Ginny Weasley bet�rt a fi�k szob�j�ba, �s felforgatta Harry cuccait - noha sosem der�lt ki, hogy tulajdonk�ppen a l�ny volt az.

Dumbledore k�nytelen volt h�t utas�tani a tan�rokat, hogy k�l�n�sen figyeljenek mindenkit, aki gyan�san viselkedik. Flitwick professzor legyintett az eg�szre: �gy v�lte, legal�bb tanul az illet� a k�nyvekb�l. Rowena ink�bb meglepett volt, mint gyanakv�; szokatlan volt sz�m�ra, hogy valaki lop�sra adja a fej�t. A k�t miniszt�riumi d�ma felh�bor�t�nak tartotta az ilyesmit, �s azonnal �rtes�tett�k hivatalnoki feljebbval�ikat Londonban. Piton h�j�n Remus volt az egyetlen ifj� tan�r, � viszont egyre ritk�bban mutatkozott, mert k�zelgett a telihold. �gy a k�t d�szpinty, Honeybourne �s Stainthorp v�llalta mag�ra a „cseppet sem h�l�s” szerepet: Frics seg�ts�g�vel l�pten-nyomon ellen�rizgett�k a di�kokat. A gondnok perverz �r�m�t l�tva mindenkinek az el�z� tan�v jutott esz�be, �gy sokakat kellemetlen�l �rintett a motoz�s.

- Hihetetlen - t�prengett Hermione, mik�zben vacsor�zni indultak. - �vek �ta nem volt lop�s… De ez az�rt m�giscsak t�lz�s. Gondolj�k, hogy az �sszes eltulajdon�tott k�nyvet mag�n�l hurcolja az illet�? Ezzel csak azt �rik el, hogy m�g jobban elrejti…

- Nem te volt�l, Hermione? Mindenki tudja, hogy odavagy a k�nyvek�rt - viccel�d�tt Justin.

- Ne l�gy bolond… - intette le a l�ny. - Sosincs n�lam egyszerre 10 k�nyv. Nyolc a maximum. Egy kell, hogy ki tudjak venni valamit, ha hirtelen sz�ks�gem lenne r� valamelyik �r�n. �s m�g egy, ha megtetszene valami, mik�zben n�zel�d�k.

- Te n�zel�dni szokt�l a k�nyvt�rban?

- Emellett sosem lopn�k - folytatta a l�ny, �szre sem v�ve a megh�kkent t�nust a fi�k hangj�ban.

- Az nem izgat titeket, hogy komoly fekete m�gi�s k�nyveket loptak el? Mi van, ha valaki ilyesmit �z a suli falain bel�l? - k�rdezte Lavender.

- Nem lenn�k meglepve - pillantott oldalra bar�tn�je, Parvati, mikor Pansy Parkinson elment mellette.

- Harry? Hova m�sz? - k�rdezte Hermione bar�tjukt�l.

- A k�nyvt�rba - felelte az vigyorogva.

- Nagyon vicces…

- T�nyleg oda megyek. Lej�rt p�r k�lcs�nz�sem, azokat akarom meghosszabb�tani. A nagyteremben tal�lkozunk.

- �… h�t… akkor majd gyere.

Harry lev�lt h�t az �sszeszokott kis t�rsas�gt�l, �s a k�nyvt�r fel� andalgott. M�skor eg�sz �vben nem t�lt�tt ott annyi id�t, mint az ut�bbi napokban. Most leg�lisan �rkezett, ami eg�szen szokatlannak t�nt sz�m�ra. Ahogy �tl�pett a hatalmas ajt�f�lfa alatt, felpillantott, majd �vatosan oldalra, a f�mkilincsekre, melyeket minden �jjel f�lve mert csak lenyomni. Tal�rja ugyan�gy susogott m�g�tte, mint a „b�ntettek” elk�vet�sekor, �gy csak az t�nt idegennek, hogy l�mp�sok �gnek itt-ott, �s di�kok ny�zs�gtek k�r�l�tte.

- �h, Potter - cs�cs�r�tett Madame Cvikker kurt�n. - �pp idej�ben - pillantott k�nyv�be. - Ha m�g h�tf�n se j�tt volna, baglyot k�ldtem volna, hogy jelenjen meg.

- Szeretn�m meghosszabb�tani ezeket - ny�jtott �t Harry egy cetlit.

A n� elk�nyvelte k�relm�t.

- K�t h�t, Potter. Ut�na vissza kell hoznia �ket.

- Rendben. K�sz�n�m.

Harry zsebre v�gta kezeit, �s fej�t �rdekl�dve forgatva elkezdett j�rk�lni a sorok k�zt. Ilyennek k�pzelte Hermionet is, mikor az „n�zel�dni” j�n a k�nyvt�rba.

A gy�gyn�v�nytanos r�szleg sorain�l meg�llt, �s kisz�mol�sdival eld�nt�tte, melyik polcot szemelje ki mag�nak. Egy mez�gazdas�gira esett a v�laszt�s. Lehunyta h�t a szemeit, �s r�tette a kez�t az egyik k�tetre.

- „M�gikus p�sztortev�kenys�g”? Ezt soha senki sem fogja bevenni… - cs�v�lta meg a fej�t. De a t�bbi sem t�nt valami meggy�z�nek, �gy ezzel a k�nyvvel �llt be a k�nyvt�rosn� pultja el�tti sorba.

Mindenki korg� gyomorral �lldog�lt, sokan m�r a vacsora illat�t v�lt�k felfedezni a leveg�ben. Inger�lten doboltak a cip�j�kkel, �gy is s�rgetve Madame Cvikkert.

- K�vetkez�! �h, Potter, megint maga az…

- Ezt szeretn�m! - ny�jtotta oda a fi� a szokatlan c�m� k�tetet f�lig �r� vigyorral. Olyan lelkesnek �s moh�nak t�nt, hogy a n� rendesen r�csod�lkozott.

- L�ssuk csak… Nem lehet, Potter. Elhaszn�lta az �sszes lehet�s�g�t. Ha visszahozta volna valamelyiket azok k�z�l, melyeket az im�nt hosszabb�tott meg…

- �! De �n t�nyleg szeretn�m! - er�sk�d�tt Harry.

- H�t sajn�lom, nem lehet! - �llt fel a sz�kb�l Madame Cvikker, aminek hangj�ra szinte mindenki felfigyelt.

- Nem lehetne most az egyszer kiv�telt tenni? Nem tudn� meg senki - biccentett a k�ly�k, �m a mellette �ll� negyed�ves holl�h�tas sr�c hunyorg� szemei el�rult�k, hogy mindent hallott.

- Azt mondtam, nem, Potter! Vigye vissza a k�nyvet, vagy tegye le arra a kis asztalk�ra, amin a visszahozott k�nyvek sorakoznak! Gyer�nk! M�g hossz� a sor, ne tartsa fel �ket!

Harry l�tv�nyosan elszomorodott �s g�rbe h�ttal bicegett vissza. Arca olyan volt, mint aki k�zel �ll a k�nnyekhez, �gy p�ran sz�nakozva k�s�rt�k figyelemmel r�vidke �tj�t. � �lt is ezzel: bolond lett volna, ha nem. Hiszen minden arra ment ki, hogy l�ss�k…

L�tsz�lag f�lreh�z�dott, �s mint egy tr�kk�s zsebtolvaj, el�bb k�rbepillantott, majd gyorsan betuszkolta a k�tetet a t�sk�j�ba. P�r kisdi�k, n�gy-�t m�ternyire t�le megk�v�lten n�zte, amit csin�lt. Egym�s tal�rj�nak r�ngat�s�val pr�b�lt�k felh�vni a figyelmet a szab�lyszeg�sre.

Harry nem t�r�d�tt vel�k, hanem siet�sen kis�t�lt a k�nyvt�rb�l. Odakint meg�llt, sz�tn�zett, majd fut�snak eredt.

Meg sem �llt a klubhelyis�gig. A p�rn�ja al� rejtette az im�nt elemelt k�nyvecsk�t, majd �jra megindult a nagyterem fel�.

El�gedetten huppant le bar�tai mell�, akik nem nagyon �rtett�k, mi�rt mosolyog.

- J�l vagy? - k�rdezte Hermione kedveskedve. - Eg�szen kipirult�l.

- Csak futottam - felelte mosolyogva. - Minden rendben? - biccentett a m�g mindig szomorkod� Ron fel�.

A l�ny n�m�n b�lintott, �s mindannyian folytatt�k a vacsor�t.

Kisv�rtatva Stainthorp �s Honeybourne jelent meg a nagyterem ajtaj�ban, egy csapat els�ssel, akik mind Harry fel� mutogattak. A k�t f�rfi magabiztosan indult meg a griffend�les nebul�k fel�.

- Potter? Fejezze be az ev�st, �s k�vessen minket! - utas�totta Honeybourne.

Egy pillanat alatt abbamaradt az cs�r�mp�l� alapzaj, �s mindenki pusmogni kezdett.

- Vaj van a f�led m�g�tt? - ny�sz�tette Ernie halkan.

Harry azonban nem felelt, csak el�gedetten mosolyogva fel�llt, �s k�vette a k�t tan�rt. Huncutul vetett m�g egy pillant�st a szemk�zt �l� Lamerinre, aki a t�bbiekhez hasonl�an letagl�zva k�s�rte figyelemmel elvezet�s�t.

- Gyer�nk! - csapta le Hermione a k�s�t, �s felpattant hely�r�l. - Nem tudom, mit csin�lt m�r megint, de nem hagyhatjuk egyed�l!

- F�leg nem azzal a k�t majommal - tette hozz� Ron is, a t�ny�rba haj�tva a szalv�t�j�t. T�bben is abbahagyt�k a t�pl�lkoz�st, �s Harry�k ut�n eredtek, akik a Griffend�l tornya fel� haladtak.

- A jelsz�t, Potter - sz�lalt meg Stainthorp kim�rten, ahogy a K�v�r D�ma el� �rkeztek.

- Caminus…

A portr� felengedte �ket, �k pedig meg sem �lltak a fi�k szob�ja el�tt. A di�kok hamar be�rt�k �ket; akkorra a k�t f�rfi m�r felforgatta Harry l�d�j�t, �s az �gy�ban, a matracok alatt turk�ltak.

- Mi van? - k�rdezgett�k az ajt�b�l, de Harry csak j�t�kosan megr�zta a fej�t.

- K�nyvek… - motyogott Honeybourne. - Itt kell… �!

A kez�be ker�lt az a p�ld�ny, amit Harry aznap, vacsora el�tt tulajdon�tott el.

- Nincs benne a neve, Potter - csukta �ssze diadalittasan, miut�n belepillantott.

- Itt van m�g t�z m�sik… - b�ny�szott el� az �gy al�l p�rat Stainthorp. - Azt hiszem, megvan a mi kis tolvajunk…

Hermione sikkantva a sz�ja el� kapta a kez�t, annyira meglepet�sk�nt �rte a h�r. Mindenki bamb�n n�zte, ahogy a k�t tan�r megindul az igazgat� irod�ja fel�. El�l ment Harry, kezeit katon�san h�traszegezve, mintha meg is bilincselt�k volna; nyom�ban pedig ott loholt a k�t professzor is, megrakodva a tizenegy k�nyvvel.

Felt�n�st keltettek minden folyos�n, amelyen csak v�gigmentek. A di�kok tudtak a lop�sokr�l, �s n�ha m�g egym�s k�zt is folyt a gyan�s�tgat�s; �gy mikor megl�tt�k, hogy k�t feln�tt k�s�ri Harry Pottert egy rakat k�nyvvel, r�gt�n sejtett�k, hogy � lehet a b�n�s.

Miut�n Stainthorp megadta a jelsz�t a k�sz�rnyeknek, felmehettek a l�pcs�n, ahol Dumbledore m�r v�rta �ket, egy er�sen s�padt Remus �s egy szel�d kin�zet� Rowena t�rsas�g�ban.

- Igazgat� �r… - k�hintett Stainthorp fontoskodva. Letette a bizony�t�kot Dumbledore �r�asztal�ra, majd kih�zta mag�t, �s megigaz�totta tal�rj�t, hogy fessk�nt mutatkozhasson Rowena el�tt.

- Azt hiszem, elfogtuk a mi kis szark�nkat.

Dumbledore csup�n a szem�ld�k�t vonta fel, k�t eredeti besz�lget�partnere azonban teljesen megh�kkent.

- Hogyan? Csak nem k�pzeli, hogy Harry… - tiltakozott Remus azonnal.

Harrynek j�l esett a f�rfi t�mogat�sa. H�l�san mosolygott r�.

- A fi� cuccai k�zt megtal�ltuk a bizony�t�kot - folytatta Stainthorp. - Emellett sz�mos szemtan�t tudunk beid�zni, akik l�tt�k d�lut�n, ahogy Potter lepecs�tel�s n�lk�l kivisz egy k�nyvet a k�nyvt�rb�l.

- Na �s ezek ugyanazok, melyeket Madame Cvikker hi�nyolt? - hajolt el�re Dumbledore, hogy megvizsg�lja a k�nyveket. - De hiszen… ebben van �rv�nyes pecs�t - pillantott fel.

Harry l�bujjhegyre �llt, hogy l�ssa, melyikr�l van sz�.

- �, igen, az a j�v� heti m�giat�rt�net essz�hez kell…

Az igazgat� f�lre is rakta a tiszt�zott p�ld�nyt.

- Az a h�rom meg b�jitaltanra. Abb�l - mutatott az egyikre - a saj�t p�ld�nyom megrong�l�dott… Meggyulladt a sz�le a gyertya l�ngj�t�l, ami mellett tanultam…

- Ez a v�v�shoz kell - mosolygott Rowena a t�loldalon �ll� Remusra. - �s ez a kett� is �rv�nyes.

Harry megk�nnyebb�lten s�hajtott egyet, �s lehunyta a szemeit.

- Mi maradt m�g? - turk�lt a k�nyvek k�zt Dumbledore. - Uraim, ezek mind igazoltan kik�lcs�nz�tt k�nyvek.

- De nem ez! - mutatta fel Honeybourne a p�rna al�l el�ker�lt k�tetet. A tetten�r�s m�mor�t�l eg�szen kiv�r�s�d�tt az arca. �tny�jtotta a kez�ben l�v�t, kinyitva.

Remus �s Rowena odal�ptek Dumbledore mell�, �s mindketten csal�dottan tapasztalt�k, hogy a tizenegyedikben m�r val�ban nincs pecs�t. Mind k�rd�n pillantottak a fi�ra.

- Nos, Harry, meg tudod ezt magyar�zni? - villant az igazgat� tekintete.

Harry nem pislogott. Be akarta engedni Dumbledore elm�j�t saj�t gondolataiba. M�r csak az�rt is, mert k�v�ncsi volt, mik�nt reag�l az majd az ott l�tottakra… Az alpesi t�jon birkany�jat legeltet� Honeybourne k�p�re, �s a mellette n�i ruh�kban �l� Stainthorpra, aki �pp vajat k�p�l… Er�sen koncentr�lt…

Dumbledore arcizma szer�nyen megrezzent a bizarr �letk�p l�tt�n. Ajkai mocorogni kezdtek, de v�g�l m�gsem g�rb�ltek mosolyra, b�r a fi� sejtette, hogy nagyon kev�s hi�nyzott hozz�.

- Nos, Harry? - k�hintett egyet, �jra felt�ve a k�rd�st.

- �n t�nyleg nagyon szerettem volna kivenni azt a k�nyvet - kezdte Harry szabadkozva. - De Madame Cvikker nagyon szigor� volt, �s nem engedte… A r�gi k�nyveimet meg nem vihettem vissza, mert mind kell valamelyik �r�ra… �gy musz�j volt elhoznom… Szerintem egy�bk�nt sem b�n k�nyvet lopni - h�zta ki mag�t. - De a tan�r urak - fordult a k�t miniszt�riumi oktat�hoz - biztos nagyon b�szk�k magukra, hogy elkaphattak egy di�kot, aki csak a k�v�ncsis�g�t �s tud�sszomj�t pr�b�lta meg kiel�g�teni. Manaps�g t�nyleg nem �rt�keli senki, ha az ember tanulni szeretne…

Honeybourne megsemmis�lten �llt a panaszos monol�g hallat�n, Stainthorp azonban szinte kivetk�z�tt mag�b�l.

- El�g ebb�l a badars�gb�l! Nem vagy m�s, csak egy mocskos kis tolvaj, �s biztos lehetsz benne, hogy err�l a Miniszt�rium is �rtes�lni fog! Tudom, hogy te vitted el a t�bbi k�nyvet is! �s be fogom bizony�tani!

- Fel�lem… - vonta meg a v�llait Harry, majd �jra az igazgat� asztala fel� fordult.

Remus �szinte csal�d�ssal n�zett a szemeibe, ami rendesen �gette a lelk�t. Nem akart neki szomor�s�got okozni, hiszen biztos nem felt�telezett volna ilyet sosem legjobb bar�tj�nak �des gyermek�r�l. Most m�gis…

- Nagyon sajn�lom… - hajtotta le a fej�t.

- A-azt hiszem - kezdte Dumbledore, miut�n kiheverte meglepet�s�t, melyet Stainthorp durva szavai okoztak -, nagy baj az�rt nem t�rt�nt. Harry, ezt a k�nyvet sajnos el kell koboznunk t�led - mutatta fel a M�gikus p�sztortev�kenys�g �rtatlan p�ld�ny�t. - Harminc pontot le kell vonnom a Griffend�lt�l a h�zirend szerint… De t�bb b�ntet�st feleslegesnek tartok - mondta nyomat�kosan, mellyel kifejezte, hogy egyik tan�r se sz�nd�kozzon ilyen szankci�khoz folyamodni, ha j�t akar. - Most pedig… Azt hiszem, jobb lenne, ha eltenn�nk magunkat holnapra.

A l�pcs�n lefel� menet Harry Remus mell� araszolt, �s mikor a t�bbiek elindultak saj�t lakoszt�lyaik fel�, v�ratlanul megfogta a kez�t.

- Remus! - k�rlelte. - V�rj!

A f�rfi b�gyadtan n�zett r�, mint aki l�zas.

- Haragszol r�m? - k�rdezte.

Lupin halov�nyan elmosolyodott, �s megsimogatta a fi� kobakj�t.

- Dehogy haragszom - felelte. Ide-oda rendezgette Harry �r�kk� k�cos hajsz�lait, �s szinte atyai szeretet sug�rzott eg�sz l�ny�b�l. A telihold k�zeledt�vel, ha legyeng�lt a szervezete, mindig enged�kenyebb �s gy�ng�debb lett. Nyoma sem volt a vads�gnak, ami e k�rral egy�tt j�rt. Nem is tudott volna veszedelmes bestiak�nt viselkedni. A lelk�b�l �r�kk� csak b�ke sug�rzott.

- Nem akartam csal�d�st okozni… L�ttam rajtad, hogy b�nt… Apa… biztos megrend�lne, ha tudn�, hogy a fi�b�l tolvaj lett…

Remus mag�hoz intette, �s, amennyire erej�t�l tellett, meg�lelte.

- Tal�n m�g b�szke is lenne r�d… � �s �n… mi mindannyian rengeteg dolgot tett�nk, ami enn�l sokkal el�t�lend�bb… Ne legyen b�ntudatod…

Vas�rnap reggelre m�r a f�l iskola arr�l pletyk�lt, hogy Harry Potter ilyesfajta erk�lcstelens�gre adta a fej�t. Egyesek felh�borodva ker�lt�k ki a folyos�n, m�sok nem is leplezt�k, hogy r�la besz�lnek.

- Haver, hogy lehetsz ilyen pacsker? Mi�rt nem dugtad el jobban? - fintorgott Anthony Goldstein.

Harry megvonta a v�ll�t.

- Lefekv�s el�tt m�g bele akartam n�zni…

- �regem… Most mindenki azt hiszi, k�zvesz�lyes b�n�z� vagy - jegyezte meg Seamus.

- N�zz�tek, hogy �sszez�rj�k a t�sk�ikat! - h�borgott Hermione. - Mekkora bunk�k! Csak egy k�nyvet vett�l el, Harry! Az m�g nem a vil�g v�ge!

- A v�c�n hallottam, hogy a l�nyok szerint ez csak a kezdet, �s hogy jobb, ha mindenki vigy�z az �rt�keire… - jegyezte meg Padma Patil fitym�l�an. - Az egy dolog, hogy a lop�s az b�n, de az alaptalan gyan�s�tgat�s szint�n annak sz�m�t…

- Ne is t�r�djetek vele - intette �ket Harry. - �n se teszem.

Azzal teljes lelki nyugalommal bel�pett a nagyterembe. Stainthorp �s Honeybourne az ajt� k�t sz�rny�t t�masztott�k, �s �rgus szemekkel figyelt�k l�p�seit. Noha nem t�r�d�tt a terjeng� pletyk�kkal, �szre kellett vennie, milyen hat�sos is volt az eg�sz kis felhajt�s. Le�lt Lamerinnel szemben, �s szedett a t�ny�rj�ra h�rmat a g�z�lg� zs�ml�kb�l.

Csicseregve-csivitelve gy�lt �ssze a di�ksereg a reggelihez, �gy id�vel �gy �rezte, eggy� v�lt a t�meggel. Kiny�jt�zott, �s l�b�t hozz�d�rg�lte Lamerin bok�j�hoz.

Az ifj� len�zett az asztal al�, �s �ssz�bb h�z�dott. Nem volt ritka, hogy a di�kok �sszerugdost�k egym�st az asztalok alatt, hiszen sokszor nem f�rtek el k�nyelmesen. Harry l�ba teh�t �jra felfedez��tra indult.

Lamerin �jra feln�zett, �s gyan�san m�regette a Harry mellett �l� l�nyokat. A fi� azonban intett a szemeivel, hogy vegye m�r �szre �t. Az ifj� Piton kiss� �rtetlen�l �llt a t�ny el�tt, hogy egy fi� matat a l�bain�l, �m Harry elvigyorodott zavar�n. Felvonta a szem�ld�k�t, �s merev szemekkel, pislog�s n�lk�l n�zte Lamerin csillog�an k�k �riszeit. Pr�b�lta sugallni, hogy t�rja ki az elm�j�t, �s engedje be �t…

Mikor v�gre l�trej�tt k�zt�k a szil�rd szemkontaktus, Harry felvillantott el�tte egy sor k�pet: t�bbet az �jszakai lop�sokr�l, a l�togat�sokr�l a Sz�ks�g Szob�j�ban, a titkos tervr�l, melyet sz�v�getett, �s melyben t�mogat�sra lenne sz�ks�ge…

Lamerin �mulattal n�zte, ahogy befejezte, a szemei csak �gy csillogtak az �r�mt�l �s a kalandv�gyt�l. P�r sz�t �zent csak v�laszk�nt:

- „Azt a tolvaj, hazug, bety�r mindenit! Im�dlak!”

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s