II. r�sz

Ott �llt a fa, Lupin �s Ron egy�ttese, valamint a k�zeled� Voldemort k�zt. Arra a helyre n�zett, ahol eddig �llt.

- Hogyan…? Ide-… idehoppan�ltam? - motyogta r�m�lt szemekkel.

- Harry! - ki�ltotta Ron, mert Voldemort m�r el�tt�k magasodott.

Mintha lelassult volna vel�k az id�, �gy n�ztek farkasszemet. A k�t, borzaszt� v�r�s szem, �s a smaragdz�ld szemp�r… �gy t�nt, a nagy�r is meglep�d�tt, hogy Harryt ott tal�lta. �m v�kony, ajaktalan sz�ja diadalittas mosolyra h�z�dott.

- Ahogy akarod! Vel�k egy�tt te is itt pusztulsz!

Karja, melyben a fegyvert tartotta, magasr�l s�jtott le, �s hegye v�gigsz�ntotta Harry mellkas�t. A fi� ord�tott a f�jdalomt�l, �s t�rdre esett.

- Harry! - ny�gte Remus. - Menek�lj, k�rlek!

De ekkor a kard �rdekesen ragyogni kezdett. V�r�s f�ny vette k�r�l �jra, ak�r az els� alkalommal, hogy megjelent Harrynek. Voldemort keze remegni kezdett, mintha a fegyver forr� lenne, �s s�tn� a tenyer�t.

- Mi ez? - ki�ltotta, ahogy elejtette. - Mi�rt…?

�m Harry m�r fel is kapta a f�ldr�l, �s fel�je d�f�tt. Botor dolog lett volna azt hinni, hogy lesz�rhatja vele. A nagy�r f�lrel�pett, �gy Harry elsz�guldott mellette, elhasalva �t m�terrel arr�bb. Gonosz hangon nevette ki a gyerekes pr�b�lkoz�st, �m hoppan�lnia kellett, mert a fi� suhintott egyet fel�je, �s a t�mad�s mintha b�b�jk�nt r�ppent volna fel�je.

Ron lebukott, a v�r�s nyal�b pedig elmetszette Remus k�teleit. A f�rfi eszm�letlen�l roskadt a f�ldre.

Harry kocsonyak�nt remegve t�p�szkodott fel, �s azonnal k�zbe kapta p�lc�j�t is. Ruh�ja a mellkas�n kett� volt szakadva, �s cafatokban l�gott rajta. A kard v�g�st ejtett ugyan rajta, de szerencs�j�re nem volt m�ly. Apr� cs�kokban folyt s�t�tv�r�s v�re a cs�p�je fel�.

A sebes�l�sei, a kosz, korom �s f�st, ami a leveg�ben terjengett, valamint a borzaszt� moraj, a mindenfel� r�pk�d� �tkok �s b�b�jok, keveredve a haldokl�k h�rg�s�vel rettenetes f�jdalomk�nt csap�dott le a lelk�ben. Amerre csak n�zett, szenved�st �s pusztul�st l�tott; rengetegen fek�dtek a f�ld�n, eszm�letlen�l, vagy �lettelen�l, sokan pedig k�ny�r�gtek, hogy v�gre seg�tsen nekik valaki.

A Weasley-ikrek mozdulatlanul fek�dtek ott, ahol a b�b�jok eltal�lt�k �ket; Ginny is arccal a f�ldnek hevert az egyik t�lt�sn�l. V�res keze m�g mindig a p�lc�t szorongatta. Iskolat�rsai is vagy fedez�kbe menek�lve v�dekeztek, vagy h�siesen k�zd�ttek a hal�lfal�kkal, �m bele se mert gondolni, t�rt�nt-e valamelyik�kkel valami v�gzetes…

Roxmorts l�ngokban �llt, szinte mindegyik h�zik�ra �tterjedt m�r a t�z. A lak�k vagy menek�ltek a fosztogat�k �s dementorok el�l, vagy mozdulatlanul fek�dtek a f�ld�n. Sokan v�gs� elkeseredetts�g�kben p�lc�t ragadtak, �s maguk is szembesz�lltak a t�mad�kkal, ezzel is valamelyest seg�tve a Rend tagjait, akik igencsak megszenvedt�k az �tk�zetet.

A k�t legid�sebb Weasley-fiv�r is igencsak sz�rny�s�ges �llapotban volt. Bill a f�ld�n fek�dt, k�h�gve �s h�r�gve a sz�j�b�l el�t�r� v�rt�l, m�g Charlie �lve pr�b�lt h�tr�bb h�z�dni egy dementor el�l. Nem b�rt r��llni a l�baira, �gy tehetetlen�l h�zta �ket maga ut�n.

Emmeline Vance az egykori f�ld�t sz�l�n �lt, �s eg�sz test�ben remegett. Mellkas�n, bal v�ll�n �s felkarj�n hatalmas �g�si s�r�l�s h�z�dott. �gy t�nt, nincs is teljesen mag�n�l: sokkos �llapotban d�l�ng�lt, �s pr�b�lta csillap�tani f�j� testr�szeinek remeg�s�t, de csak egyre s�padtabb lett.

Perselus fi�nak karj�ba omolva nyugodott, sz�rke arccal, melyr�l ler�tt a f�jdalom. Lamerin s�rva �lelte �t. Rowena nem messze t�l�k p�rbajozott egy g�rnyedt h�t�, csimb�kos haj� n�vel, de idegesen figyelte �ket, agg�dva, mi lehet kedves�vel.

Hagrid valamelyest k�nnyebb helyzetben volt: � puszta, fizikai erej�vel k�pes volt led�nteni t�mad�it. �gy t�nt, Kingsley is j� �llapotban van m�g. Kitart�an k�zd�tt ellenfel�vel, akinek az arc�ra egyre jobban ki�lt a p�nik, �s l�tszott, hogy menek�l� utat keres a szemeivel. Mordon csak �gy sz�rta az �tkokat mindenre, ami megmozdult, �gy nem ritk�n a falubelieknek is menek�lni�k kellett el�le. Elphias Doge k�ny�rtelen�l �ld�zte a dementorokat, amik m�g mindig borzalmas fenyeget�sk�nt lebegtek a fej�k felett.

Harry a szemeivel Voldemortot kereste - a saj�t p�rj�t. Nekik egym�ssal kell megv�vniuk, tudta ezt. L�tta, hogy az l�gyk�nt p�ccinti f�lre legjobb bar�tait, DS-es t�rsait k�l�nb�z� b�b�jokkal. Arra sem m�ltatta �ket, hogy valamilyen f�benj�r� �tkot k�ldj�n r�juk: m�r abban is kedv�t lelte, hogy �gy megal�zhatta �ket.

Ezt l�tva, Harry nem akart tov�bb t�tlenkedni.

- Voldemort! - ki�ltotta a nev�t, amire szinte mindenki felfigyelt. Mivel a var�zsl�k t�rsadalm�ban csak kevesen mert�k kimondani a nev�t, r�gt�n felt�nt, ha valaki ezt a sz�t haszn�lta. T�rsai, m�g Dumbledore is fel�je n�zett, lejjebb eresztve p�lc�j�t, mellyel az im�nt k�t�z�tt meg egy �jabb hal�lfal�t.

A nagy�r arc�n el�gedett mosoly jelent meg.

- M�g csak el sem futsz. B�trabb, mint el�z�leg.

Ezt hallva a di�kok r�m�lten �sszen�ztek.

- N�zz h�t szembe a v�gzeteddel! - suhintott a p�lc�j�val.

�m Harry gyorsan egy zagyv�l� �tkot k�ld�tt r�, nehogy b�rmilyen b�b�jt is el tudjon v�gezni. Tudta j�l, hogy semmi �rtelme, ha p�lc�ik �jra �sszecsapnak. Ugyanaz t�rt�nne, mint k�t �ve, visszat�rtekor: a k�t egyforma magv� p�lca �sszekapcsol�dna, megjelenn�nek a feh�r gy�ngy�k, melyek k�zt�k �sznak a leveg�ben… �s megint nem lenne megold�s, nem d�lne el v�gre ez a sok �ve tart� k�zdelem.

A t�ny, hogy egy ilyen bizarr b�b�jjal f�kezt�k meg �t, roppant felb�sz�tette Voldemortot. Remegett a keze az idegess�gt�l, a szemei pedig par�zsk�nt izzottak. Oldalra n�zett, �s intett hal�lfal�inak, hogy sz�ntesse m�r meg valaki az �tok hat�s�t, hiszen m�g egy ellen�tkot sem tudott kiny�gni. Azok nyomban odaszaladtak hozz�, hogy seg�tsenek neki.

Harry len�zett bal kez�re, melyben Godrik kardj�t szorongatta, majd felemelte m�sikat, Voldemort p�lc�ja fel� suhintva vele.

- Scipio Sectilis! - ki�ltotta.

A feketem�gus elfordult az �ppen odaszalad�, zil�lt hal�lfal�t�l, �s megk�v�lten n�zte, ahogy a p�lca s�rg�n vil�g�tani kezd, �s �n�ll�s�tva mag�t, a leveg�be emelkedik. Ut�na kapott, de az nem hagyta, hogy �jra birtokba vegy�k. �gy t�nt, hatott a var�zslat, b�r Harry nem is rem�nykedett benne, hogy ilyen k�nnyen megy majd. Ellenfele p�lc�ja pulz�lni kezdett, jelezve, hogy v�rja a v�gzet�t. K�szen �llt arra, hogy a fi� kett�szelje.

- Bocs�ss meg, Fawkes! - suttogta. - Scipio Scissum!

Azzal meglend�tette a kardot, melynek v�r�s suhint�sa tovareppent a p�lca fel�, �s a k�zep�n egy ferde v�g�st ejtett.

- Ne! - ki�ltotta Voldemort, amikor a p�lca, imm�r f�ny n�lk�l, a f�ldre hullott. - Te…! - h�r�gte, gyilkos tekintet�t ellenfel�re emelve. - Te…! Ez�rt meglakolsz!

Kikapta hal�lfal�ja kez�b�l a p�lc�t, f�lrel�kve a f�rfit, �s Harryre szegezte.

A fi� most, hogy e komoly l�p�st maga m�g�tt tudhatta, nem �rezte mag�t kellemesebben. Eddig legal�bb valamennyire biztons�gban volt. Hiszen Voldemort p�rbajban nem gy�zhette le a p�lc�ik rokons�ga miatt. Most azonban, hogy a f�rfi szerzett mag�nak egy m�sikat, az �v�t�l f�ggetlen darabot, megint nyitott� v�lt a k�zdelem. Abban rem�nykedni pedig, hogy az �j fegyver nem teljesen Voldemortnak val� - mivel, Olivander �r szerint, a p�lca v�lasztja a hordoz�j�t �s nem ford�tva - hi� �br�nd lett volna.

- Ardoris pereptum! - ki�ltotta a feketem�gus. - T�z, puszt�ts!

Hatalmas l�ngnyelvek csaptak Harry fel�. Az arca el� emelte a kezeit, hogy v�dje mag�t, de a karja m�g �gy is meg�gett. Lenyelte a h�nyingert, amit a f�jdalom keltett benne, noha �rezte, hogy teste egyre nehezebben t�ri a b�ntalmaz�st �s a v�g n�lk�li ig�nybev�telt. Remegve �lelte mag�hoz az �gett testr�szt, fak� arc�r�l ler�tt, hogy megold�st keres.

- G-Glaius! - ny�gte, hogy eloltsa a t�zet, ami k�r�l�tte, �s tal�rja sz�l�n t�ncolt. A l�ngok j�gg� fagyva d�ltek el, �s t�rtek szil�nkokra. - La-Lamina! - sz�rt volna pengeszer�, metsz� f�jdalmat okoz� ig�t Voldemortra, de az egyszer�en visszaverte �ket, r� ir�ny�tva.

- Contra Lamina!

Harry el�sz�r felord�tott, de a harmadik-negyedik v�g�sn�l, mely felhas�totta a b�r�t, m�r nem volt ereje kiab�lni. Ny�gve �sszecsuklott, �s kev�s kellett volna ahhoz, hogy eld�lj�n.

- Harry!

- Harry! - ki�ltott�k sokan h�tulr�l, �s mell�le, meglehet�sen r�m�lten.

- V�dekezz! - ki�ltotta Neville, hatalmasat tasz�tva aktu�lis ellenfel�n, Monstr�n.

A fi� felemelte a fej�t, �s l�tta, hogy Voldemort ajkai megny�lnak, hogy �jabb �tkot ki�ltsanak. Reszketve emelte p�lc�j�t, �s, j�jj�n b�rmi is, elsuttogott egy „Protego!”-t.

M�g �ppen idej�ben cselekedett, k�l�nben a fel�je r�ppen� „Obstructo!” kegyetlen�l eltal�lta volna.

Egy pillanatig Harry azt k�v�nta, b�r ne is � lenne a kiv�lasztott. B�r Neville lenne az. Hiszen most is olyan j�l boldogul… R�j�tt, milyen borzaszt�an �nz� gondolat is volt ez. Neville-nek ezernyi m�s szenved�sen kellett kereszt�lmennie, nem k�v�nhatja neki m�g ezt is. Nem, ezt szem�lyesen kell elint�znie… Neki, mag�nak…

Ny�sz�r�gve t�p�szkodott fel.

- Ennyire telik, Potter? Te lenn�l a h�res kiv�lasztott? - harsant Voldemort g�nyos kacaja.

A di�kok nem �rtett�k igaz�n, mire c�loz.

- A kiv�lasztott, aki legy�z engem? EGY GYEREK? M�r azt kell hinnem, t�vedtem, mikor azon az �jjelen megjel�ltem a homlokodat! Kom�di�ba ill� lenne, ha feleslegesen kellett volna meg�ln�m a dr�ga sz�leidet.

Harry �gy �rezte, a sz�ve kett�hasad. Hogy mer ilyen kegyetlen�l tr�f�lkozni halott sz�leir�l? Szakadt ruh�j�nak sz�l�vel megt�r�lte maszatos arc�t �s k�nnyes szem�t, hogy tiszt�bban l�sson.

- Rictusempra! - ki�ltotta v�ratlanul.

A b�b�j l�k�tt ugyan valamennyit ellenfel�n, de az j�l megvetette a l�b�t, �gy nem ter�lt el.

- Igen, gyer�nk, Potter, m�g! Hadd l�ssam, mire vagy k�pes, miel�tt meg�llek! Stupor!

Harry l�tv�nyosat bukfencezett, �s elejtette a p�lc�j�t.

- Invito p�lc…

�m a fi� gyorsan a fegyver�rt kapott, miel�tt az Voldemort tenyer�be r�ppenhetett volna. Hason k�szva ki�ltotta r� az �jabb �tkot.

- Petrificus totalus!

A m�gus azonban a roxmortsi t�r k�zep�n �ll� sz�k�k�t fedez�k�be vet�d�tt a s�b�lv�ny�tok el�l. A szobor m�g�l, alattomosan sz�rta az �tkot. Harry m�g sosem hallotta, ez�rt meglepet�sk�nt �rte a hat�sa.

- Strangulo!

A fi� a nyak�n�l fogva a leveg�be emelkedett: hossz� l�bai f�lm�ternyire a f�ld felett kalimp�ltak. A l�thatatlan kezek �gy szor�tott�k a tork�t, hogy azt hitte, b�rmelyik pillanatban elroppanhatnak a csigoly�i. Borzalmasan gy�t�rte a leveg� hi�nya.

- Harry! - sikoltotta Parvati.

Oldalra pillantott, ahol Dumbledore a sarokba szor�totta az egyik hal�lfal�t. Az igazgat� mintha meg�rezte volna, hogy figyelik, fel�je fordult, �s szinte azonnal meglengette a p�lc�j�t.

- Finite incantatem! - ki�ltotta m�ly, d�rm�g� hangj�n, �s tan�tv�nya a f�ldre pottyant. 

T�bben is fels�hajtottak, amikor l�tt�k, hogy Harry m�g mag�n�l van, nem fulladt meg. A fi� m�gis �gy �rezte, nem b�rja tov�bb. Semmi �rtelme nem volt dob�l�zni az �jabbn�l �jabb �tkokkal: � egyre csak gyeng�lt mindegyikt�l, ugyanakkor ellenfel�r�l ez nem volt elmondhat�. V�get kell vetni mindennek… most… hogy…

Nagy nehezen felt�p�szkodott, �s j� er�sen fogva p�lc�j�t, feln�zett az �gre. K�telkedett abban, hogy siker�lhet. Ilyen kis er�vel… kisebb csoda lenne…

Halkan, s�hajtva kezdett bele az ige k�nt�l�s�ba. M�ris kirajzol�dott k�r�l�tte a f�ld�n egy z�ld f�ny� karika, a r�n�k nyelv�n �r�dott sz�veggel a perem�n, alulr�l vil�g�tva meg meggy�t�rt, de elsz�nt arc�t. A szemei hasonl�an ragyogtak.

- Mi ez? - lep�d�tt meg Voldemort.

- Ig�zet, Nagyuram! - borult el�je egyik k�vet�je, a kezeit t�rdelve. - K�rlek, menek�lj�nk!

- Csak nem k�pzeled, hogy megfutamodok egy l�tv�nyos kis b�b�j miatt?! - f�rmedt r� vez�re. - Takarodj a szemem el�l, te gy�va! - r�gott bele hatalmasat.

Draco megk�v�lten n�zte, hogy b�nik az �ltala eddig �gy tisztelt nagy�r a k�vet�j�vel. Pedig az csak figyelmeztetni akarta, hogy ez a var�zslat ak�r vesz�lyes is lehet…

Egy k�z er�sen megragadta a csukl�j�t, �s h�trar�ntotta. Hermione t�rdelt a f�ld�n, leszor�tva �t is, m�g egy v�d�pajzsot var�zsolt kettej�k el�. Draco olyannyira belefeledkezett az esem�nyekbe, hogy �szre sem vette, hogy egy k�bor �tok �ppen fel�je szalad. Ki akarta t�pni a kez�t, de a l�ny inger�lten r�rivallt.

- Maradj veszteg! Ez nagyot fog sz�lni!

K�zben Voldemort tov�bb l�kd�ste menek�lni pr�b�l� talpnyal�it, n�melyekre m�g �tkot is bocs�tott. Ez Harry haszn�ra v�lt, hisz’ �sszeszedhette az erej�t, minden m�st kiz�rva az elm�j�b�l. Egyre t�bbet fordultak fel�je, abbahagyva a f�raszt� k�zdelmet, mert elk�pzelni sem tudt�k, mi k�vetkezhet. Maga Dumbledore is meredten n�zte a fi�t, aki lassan kezdte �rezni, hogy �tj�rja az er�… Az er�, mely f�l �ve egyszer m�r el�t�rt bel�le.

Ahogy �jra Voldemortra pillantott, hirtelenj�ben nagyon id�snek �s �rettnek t�nt. Feln�ttnek, egyenl� ellenf�lnek… �s ez megd�bbentette a feketem�gust.

- Nem fogsz legy�zni! Ne is rem�nykedj!

Harry arc�n sz�nalom jelent meg a gonosztev� l�tt�n, �s ez roppant feld�h�tette. C�ltalanul, �tkok eg�sz sor�t l�tte ki fel�je.

- Protego! - ki�ltotta Lamerin, Harry mellett �llva. Bar�tja h�l�san pillantott fel�je.

Az �tkok mind lepattantak a v�d�b�b�jnak k�sz�nhet�en.

- Hogy mer�szeltek beavatkozni?! - �v�lt�tte a nagy�r.

L�tva, hogy vezet�j�k l�tsz�mf�l�nnyel tal�lta szemben mag�t, a legh�s�gesebb hal�lfal�k �jra mell� �lltak, kivont p�lc�val. Sz�mtalan �tok �s ellen�tok csattant, �s Harry egyszer csak azt vette �szre, hogy m�g talpon maradt bar�tai mind mellette vagy m�g�tte �llnak.

- Ezek csak gyerekek! V�gezni vel�k!

- Tarts ki! - ki�ltotta Neville.

Harry p�lc�j�ra pillantott, mely er�sen f�nylett a kez�ben, �s szinte l�ktetett benne az er�. Kiny�jtotta h�t Voldemort fel�, �s �les hangon ki�ltotta:

- Dilapido confectum!

A nagy�r szinte f�ldbe gy�kerezett l�bakkal fogadta az �tkot, �s egyetlen szerencs�je az volt, hogy k�vet�i harsogva kiab�lt�k k�r�l�tte a „Protego!”-kat. Feleszm�lt, �s � is v�dekezni pr�b�lt, de �rezte, hogy ez t�lont�l er�s b�b�j. A mellette �ll� hal�lfal�kat sorra kil�tt�k, �gy lassan egyed�l maradt a t�le m�r csak egy m�ternyire tombol� t�zes sz�lv�sszel szemben.

- Nem! - ki�ltotta, ismeretlen nyelven idegen b�b�jt mormolva, hogy v�delmezze mag�t. - Nem gy�zhetsz le!

Ekkor Neville, �vatosan r�l�pve Harry b�vk�r�re, egy szokatlanul er�s t�mad��tkot k�ld�tt fel�je. A fi� sz�ke hajsz�lai csak �gy lobogtak, mintha alulr�l valami ventil�tor f�jn�. Oszt�lyt�rsai mind �t n�zt�k, �s v�gre Voldemort is r�j�tt.

- Te vagy a m�sik! - ki�ltotta h�r�gve.

�m elhagyta ereje, �gy Harry �tka megsemmis�t� csap�st m�rt r�. Ord�tott a f�jdalomt�l, a teste csak �gy f�st�lg�tt, mintha a pokol t�z�n �gne.

Harry teste �sszer�ndult. Nem tudta meghat�rozni, melyik ponton, de �gy �rezte, mintha egy r�gi k�rs�g lassan felem�szt�dne a test�ben, �s sz�nni kezdene egy m�sf�l �vtizedes szenved�s.

Az �tok kimer�tette, �gy mikor elfogyott az ereje, az is tovasz�llt. Voldemort megt�p�zva �llt, majd h�r�gve, v�resen eld�lt. Rem�nykedve a sikerben, Harry fel�je pillantott, �m elakadt a l�legzete, mikor megl�tta, hogy a feketem�gusnak mozognak az ujjai. A r�m�lt hal�lhal�k a h�na al� ny�ltak, �s menek�l�re fogt�k a dolgot. Mit sem t�r�dve a m�lt�s�ggal, r�ngatva arr�bb h�zt�k vezet�j�k test�t.

- Ne! - lend�lt el�re Harry.

Lamerin elkapta a derek�n�l fogva, hogy visszatartsa, de kiverekedte mag�t a kezeib�l.

- Ne! Nem vihetitek el! - ki�ltotta k�ts�gbeesetten. - Akkor minden hi�baval� volt…

Az egyik szemf�les alak, hogy seg�tse t�rsai menek�l�s�t, �s k�nz� �tkot k�ld�tt az ut�nuk ered� Harryre.

- Crucio!

- Ne!

A l�nyok sikoltozni kezdtek m�g�tte, m�g a fi� vonaglott a k�nt�l, a t�bbiek azonban tasz�t� �tkokkal lefegyverezt�k a t�mad�t, �gy a b�b�j is megsz�nt. Harry hasra esve elter�lt a f�ld�n.

Akik m�g b�rtak szaladni, a menek�l�k ut�n eredtek, de azok hamar elt�ntek egy r�gt�nz�tt zsupszkulcs seg�ts�g�vel.

Nem maradt h�tra ut�nuk semmi, csak a puszt�t�s, amit v�geztek. Az emberek lassan kezdtek magukhoz t�rni r�m�let�kb�l, felseg�tve egym�st, �s elkezdt�k vizsg�lni a s�r�lteket. Maga Dumbledore is int�zkedett. Minden ki al�, aki a f�ld�n �lt vagy fek�dt, hord�gyat var�zsolt, illetve �tnak ind�totta f�nixmadar�t, hogy azonnal hozzon seg�ts�get, gy�gy�t�kat a Szent Mung�b�l.

Harry azonban ott maradt a f�ld�n, �s bar�tai m�r kezdtek f�lni, hogy baj van. A fi� v�g�l megmozdult.

Megsemmis�lten pr�b�lt felkelni, de t�rdel�sn�l tov�bb nem b�rta mag�t feltorn�zni. Mellkas�b�l s�r�s �s k�h�g�s szakadt fel. A v�llai csak �gy remegtek a zokog�st�l. V�res kezeivel belemarkolt a fekete hamuba, amin eddig fek�dt, �s tehetetlen�l szorongatta. Hangosan csuklott az elkesered�st�l, nagyokat szipogva.

- Megtettem… mindent… - dadogta, mint valami s�r�g�rcs�s kisgyermek. - Itt voltam �s… megtettem mindent… a-ami hatalmamban �llt, de… de… M�gsem haszn�lt!

Hatalmasat k�h�g�tt, mert az � t�dej�t is borzalmasan irrit�lta a korom, ami a leveg�ben terjengett. A faluban m�g mindig nem siker�lt eloltani a t�zet.

- Mind… itt voltunk… �s egy�tt harcol-harcoltunk… de m�g �gy se…! Nem… tudtuk legy�zni…! Sosem fogjuk tudni… legy�zni… Ez a sok ember… - pillantott oldalra k�nnyes szemekkel - mind… �rtelmetlen�l halt meg…

A feln�ttek, akik m�g erej�kn�l voltak, sz�nakozva n�zt�k. Sokukat el�nt�tte a sz�gyen�rzet. Egy tizenhat �ves di�kt�l v�rt�k a csod�t. A csod�t, melyre csak � k�pes. Azt v�rt�k, hogy f�lretegye a lelkiismeret�t, lelk�nek �rtatlans�g�t �s tisztas�g�t, �s �lj�n meg valakit, mikor erre a feln�ttek nagy r�sze sem k�pes. Most, hogy ott k�szott a porban, zokogva, annyira gyermeknek t�nt m�g…

Ron megt�r�lte a szemeit, �s m�g keser�en n�zett Lupinra, akit az�ta szorongatott a karjaiban, ami�ta az megszabadult a k�telekt�l. A f�rfi v�ll�ra hajtotta a fej�t, �s csendben � is s�rni kezdett.

Hermione, Draco mellett �lve a tenyer�be temette arc�t. A sz�ke fi� �resen n�zte �t, a t�bbieket, a jajvesz�kel� falusiakat, akik szeretteik mellett sir�nkoztak. Sohasem l�tott m�g ekkora puszt�t�st, soha nem �rzett m�g… ilyen hatalmas f�jdalmat.

Lamerin k�b�n totyogott az apja fel�, mikor megpillantotta az ikreket. Tehetetlen�l rogyott le mell�j�k, �gy meredve maga el�, mint akinek kiszak�tott�k a sz�v�t a hely�r�l. A fi�k k�r�l n�gy-hat hal�lfal� is fek�dhetett. Ugyanaz t�rt�nt teh�t. Ugyanaz, mint nagyb�tyjaikkal. Prewett�k is h�siesen haltak meg…

- Jaj, sr�cok… - ny�gte Lamerin er�tlen�l. - Ne hagyjatok itt ti is…!

R�borult a k�t tetemre, mire egy �les „Jaj!” j�tt valahonnan alulr�l. R�gt�n felpattant, hogy megn�zze, mi t�rt�nt.

- Merlinre! �ltek? - ki�ltotta rem�nykedve. - Istenem, �ltek…! - t�rt vissza a boldogs�g a sz�v�be, mikor l�tta, hogy mindk�t fi�, noha gyeng�n is, de m�g l�legzik. - Igazgat� �r! - ki�ltotta r�gt�n. - K�rem, seg�tsen!

Charlie, bicegve ugyan, de �sszeszedte Ginnyt az �rokb�l, megt�r�lgetve a l�ny s�ros, vizes arc�t. �gy fogta, mint valami t�r�keny bab�t, nehogy m�g komolyabb baja legyen.

- �letben van, Bill… - s�gta oda fiv�r�nek, aki v�rben-izzadts�gban f�r�dve hevert mellette.

Harry mindezek ellen�re tov�bb s�rt. Neville odal�pett m�g�, let�rdelt hozz�, �s meg�rintette a v�ll�t. A fi� feln�zett, �s egy b�ztat� arccal szembes�lt.

- Semmi baj, Harry.

Megsimogatta bar�tja koszos, t�rmel�kkel teli fekete haj�t, �s mosolyogva felpillantott az igazgat�ra, aki megjelent a m�sik oldalukon. Harry is k�vette a szemeivel.

- Dumbledore professzor - ny�gte lefel� g�rb�l� ajkakkal. Imbolyogva talpra �llt.

- J�l van, fiam. S�rj csak…

Harry �t�lelte az �reg m�gus derek�t, �s folytatta a b�g�st.

A f�st�s leveg� �s t�z okozta korom k�zepette egy halov�ny, patr�nusszer� k�dfolt gomolygott. Megny�lt, mint valami torz toj�s, majd sebesen p�r�gni kezdett, emberi alakot form�lva. El�bb a l�bak �s karok, majd az ezeket �sszek�t� t�rzs �s a fej form�l�dott ki bel�le. Az alak el�bb sejtelmesen hom�lyos volt, majd halv�ny sz�nei meger�s�dtek, �s kirajzol�dtak Sirius Black v�gs� k�rvonalai…

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s