�rta: Brigichan (brigichan @ hotmail.com)

Korhat�r �s figyelmeztet�sek: 12 �ven aluliaknak nem aj�nlott; AU (hiszen el�z� reg�nyem, a TBwtPBE folytat�sa)

Megjegyz�s 1: negyedik fejezet

Megjegyz�s 2: a cselekm�ny kezdet�nek id�pontja: 1997 nyara

Aj�nl�s: Katy�nak, h�tha kicsit jobban �rzi mag�t t�le, Ray�nak �s Nejinek 

 Emerald Destiny

4. fejezet - Maszkab�l

K�t l� nyolc pat�j�nak szel�d kopog�sa t�rte meg a csendet a kihalt �jszak�ban. A k�t, pomp�zatos �llat oly k�nnyeds�ggel r�p�tette a fekete kocsit, mintha semmilyen terhe nem is lenne. Halkan f�jtattak, noha hajt�juk l�mpal�zasan hajtotta �ket. A s�t�t tal�rba �lt�z�tt, fekete haj� fiatalember m�lyen a szem�be h�zta kalapj�t �s tal�rj�nak magas�tott, eleg�ns nyak�t, �gy a koroms�t�tben alig l�tszott valami az arc�b�l, gy�ny�r� k�k szemein k�v�l.

Nem hagyta pihenni �llatait, hiszen nyugtalan utasai nem engedhett�k meg maguknak, hogy elk�ssenek egy ilyen fontos rendezv�nyr�l.

Ahogy k�zelebb h�z�dtak a kocsi ablakaihoz, jobb oldalt m�r meg is pillanthatt�k a kivil�g�tott, csod�latos kast�lyt, melynek t�voli, f�nyes ablakai olyannak t�ntek, mintha milli�nyi, apr� szentj�nosbog�r ragyogn� k�r�l az �p�letet. N�ma s�hajt�ssal ad�ztak a l�legzetel�ll�t� l�tv�nynak, majd megfogt�k egym�s kezeit.

Remus b�ztat�an kedvese szemeibe n�zett.

- Gy�ny�r� vagy, Stina.

- Te is, Pedar - suttogta Tonks meghat�dva, �s odahajolt, hogy megcs�kolja.

- Mondanom kell valamit… m�g miel�tt oda�r�nk…

Len�zett a n� sz�p, feh�r keszty�s kezeire, majd �jra fel, az arc�ra.

- Szeretn�m, ha minden olyan lenne, mint r�gen. Ha megint olyan gondtalan lehetn�l, mint azel�tt, hogy…

Tonks �rezte, hogy �sszeszorul a sz�ve.

- Remus, �n…

- V�rj, k�rlek, hadd fejezzem be - k�rte a f�rfi halkan. - Elhiszem, hogy ez iszonyatos megr�zk�dtat�s lehetett sz�modra, de tudnod kell, hogy �n mindig melletted leszek, �s sosem kell ezt a terhet egyed�l viselned. T�l fiatal vagy ahhoz, hogy ennyire megkeseredj - suttogta, ahogy megcs�kolta a homlok�t. - Szereltek, Nymphadora Tonks, �s �jra annak a boldog, mosolyg�s n�nek a kezeit szeretn�m fogni, akinek megismertelek. �s szeretn�m… - mondta, v�gyakoz� mosollyal, ahogy meg�rintette kettej�k �lcak�nt szolg�l� karikagy�r�j�t -, ha ez sem lenne sz�nj�t�k t�bb�…

A n� arca eg�szen r�zsasz�n lett az izgatotts�gt�l.

- Nymphadora Tonks, leszel a feles�gem?

Tonks az ajkai el� kapta a kezeit, �s felsikkantott meglepet�s�ben. K�nnyek t�rtek el� a szemeib�l - az �r�m k�nnyei.

- Igen… - rebegte hitetlenkedve, majd egyre biztosabban. - Igen!

El�relend�lt, �s hevesen a f�rfi nyak�ba vetette mag�t. Az boldogan z�rta a karjaiba, �s �lelte eg�szen addig, am�g meg nem �rkezett a kocsi a kast�ly udvar�ra.

M�g akkor is cs�kol�ztak, amikor Lamerin meg�ll�totta a kis fogatot. Beletelt kis idej�be, m�g meg tudott �llni a f�bej�rat el�tt: hiszen sorra �rkeztek a vend�gek, �s ki kellett v�rni, m�g a kocsikb�l kisz�ll mindenki. Lamerin m�r k�sz�lt, hogy leugrik a bakr�l, �s ajt�t nyit nekik, de meglepve tapasztalta, hogy vend�gl�t�ik m�g erre is gondoltak, �s k�l�n szolg�l�kat �ll�tottak el� ezekre a posztokra. Fentr�l n�zte h�t, ahogy a feszeng� n�met inas, kinyitja a kis ajt�t, �s fejet hajt. T�rt angols�ggal �dv�z�lte �ket.

- Isten hozta �n�ket a Rabenstein-kast�lyban.

El�bb Remus sz�llt ki a kocsib�l, majd kezet ny�jtott kedves�nek, hogy az is k�nnyed�n ki tudjon sz�llni. Tonks �vatosan l�pkedett a fogat kicsi l�pcs�in, nehogy megcs�sszon apr� cip�j�nek sarka, �s siker�lt is k�l�n�sebb neh�zs�g n�lk�l meg�llapodnia a v�r�s sz�nyegen, mely befel� vezetett.

Mindketten felpillantottak a r�juk mosolyg� Lamerinre, aki v�g�l b�lintott, �s elindult a j�rm�vel arra a kijel�lt helyre, ahol a fogatoknak kellett v�rakozniuk.

Nymphadora kecsesen �tadta megh�v�ikat, �s az ajt�n�ll� r�gt�n beljebb is tess�kelte �ket. Tov�bbadta a n�vvel ell�tott tekercseket egy m�sik inasnak, aki a b�lterem t�rt kapui el�tt meg�llt, �s fennhangon elki�ltotta mag�t:

- Mr. Pedar Hansen �s Mrs. Stina Hansen, D�ni�b�l!

A k�l�n�s, k�lf�ldi nevek hallat�n j� p�r szemp�r r�juk szegez�d�tt - m�r amit a pazar �larcokon kereszt�l l�ttak.

Amerre csak a szem ell�tott, mindenhol csod�latos ruh�kban pomp�z� d�m�k �s �riemberek �lldog�ltak. Nemcsak �kszereik �s mes�sen d�sz�tett maszkjaik ragyogtak: f�ny�rban �szott m�r a ruh�juk is. A hatalmas embersereg t�nd�kl�se mellett szinte elveszett az �p�let saj�t, k�pr�zatos megjelen�se.

Csillog� m�rv�ny a l�baik alatt; t�k�r v�gig a mennyezeten, melyr�l �tm�terenk�nt aranyl� csill�rok l�gtak al�; k�toldalt mennyezett�l padl�ig �r� ablakok, mind aranysz�n� f�gg�nnyel d�sz�tve… A f�ny�z�s nem mer�lt azonban ki ennyiben. Az asztalok roskadoztak a finom �telek s�lya alatt, melyeket mind arany- �s ez�stt�lc�kon t�laltak fel. Az ev�eszk�z�k �s serlegek hasonl�k�ppen nemesf�mb�l k�sz�ltek, ak�rcsak a gyertyatart�k vagy a f�mtalpas �vegpoharak. Oly b�b�jos volt ez a hihetetlen m�rt�k� pazarl�s, hogy a vend�gek eg�szen belesz�d�ltek.

Odabiccentettek j� p�ran az �jonnan �rkez�knek, sokan poharat is emeltek k�sz�nt�s�kre.

- Pedar! - t�rta ki karjait h�zigazd�juk, �s elvette a maszkot az arca el�l. � volt az egyed�li, akinek nem a fej�re volt er�s�tve a sz�ps�ges �larc.

- Lord Rabenstein - hajtott fejet Remus al�zatosan, Tonks pedig n�m�n pukedlizett.

- Ugyan, Pedar, hagyjuk a formas�gokat! - kacagott Aldemar, ahogy kezet r�zott vele.

- Ahogy k�v�nja - b�gta Lupin halkan.

- Hiszen n�lk�letek semmi sem �llna most itt!

- Szer�ny k�zbenj�r�sunk elt�rp�l e kast�ly sz�ps�ge mellett - pillantott fel szel�den Tonks.

- Megtiszteltet�s, Mrs. Hansen, hogy megismerhetem - cs�kolta meg a kez�t Rabenstein. - Elb�v�l� - suttogta oda Remusnak.

- J�jjetek! - intette �ket beljebb, teljesen �tszellem�lten. - Ismerkedjetek meg…

�s sorra mutatta be �ket a jelenlev� legprominensebb szem�lyeknek: miniszt�riumi hivatalnokoknak, jobb �s rosszabb h�r�, aranyv�r� csal�dok sarjainak �s k�pvisel�inek… M�g mag�val a m�gia�gyi miniszterrel is kezet r�zhattak, hiszen Caramel is hivatalos volt a rendezv�nyre.

- K�pr�zatos b�l, egyszer�en k�pr�zatos! - ism�telgette folyamatosan a k�r�l�tte �ll�knak, emlegetve, hogy a brit var�zsl�t�rsadalom �vtizedek �ta nem l�tott pomp�val szembes�l a mai est�n.

Remus, ahogy az egyre s�t�tebb, komorabb �s titokzatosabb vend�gek k�z�tt l�pdelt, megszor�totta kedvese v�kony ujjait. �sszepillantottak, hiszen �rtett�k a jelet.

Mostant�l k�vetkezett a megfigyel�s, a szel�d t�rsalg�s l�tsz�lag �rdemtelen t�m�kr�l.

Tonks odabiccentett egy hossz�, fekete haj�, v�kony termet� var�zsl�nak, aki kih�v�an �lt�z�tt hitves�vel poharat emelt a tisztelet�kre. Remus is �szrevette Piton�kat, �s el�z�kenyen meghajolt ir�nyukban.

- �s mindez egy taknyos k�ly�k miatt - motyogta oda Perselus k�s�r�j�nek, aki �pp gy�ny�r� ruh�j�nak fodrait igazgatta.

- Saccolni se mern�m, mennyibe ker�lhetett ez a parti - mondta Rowena ugyanolyan halkan, �m a k�r�l�tt�k �ll�knak fel sem t�nt besz�lget�s�k, annyira odafigyeltek.

A n�gy fantom-p�r k�z�l �k �rkeztek meg a leghamarabb. A finom-modor� n�ps�g persze azonnal sugdol�zni kezdett a h�tuk m�g�tt, ahogy bel�ptek. Maga Mrs. Longbottom sem rejtette v�ka al� a v�lem�ny�t a led�r p�rral kapcsolatban. McGalagony sz�ra sem m�ltatta �ket, egy figyelmeztet� villan�st az�rt �szrevettek a tekintet�ben, ami egyet jelentett az �vatoss�ggal. A n� m�r el�tt�k meg�rkezetett, �s alaposan k�r�ln�zhetett, ha ilyen jeleket adott.

Legt�bb idej�t az ifjabbik Rabensteinnal t�lt�tte, aki udvariasan, �m egy�rtelm�en Roxfort hagyom�nyair�l faggatta. A sz�ke f�rfi nagyon elsz�nt embernek mutatkozott, akit nem lehet csak �gy elt�ntor�tani a c�ljait�l. Kitart�an k�rdez�sk�d�tt, �s �rdekl�dve hallgatta a n�gy nagy alap�t�, Griffend�l, Holl�h�t, Hugrabug �s Mardek�r t�rt�net�t; hogy a gyerekeket a r�luk elnevezett h�zakba osztj�k be; hogy a beker�l�s a di�kok k�pess�geihez m�rten alakul szorgalom, b�tors�g, �s affinit�s szerint…

McGalagony hazudott volna mag�nak, ha nem vette volna �szre a f�rfi szem�nek villan�s�t Mardek�r Malaz�r neve hallat�n. Larichs von Rabenstein eg�sz biztosan nem el�sz�r hallotta a nevet, az sem volt kiz�rt, hogy kicsi unoka�ccs�nek is a Mardek�r h�zat tal�lta a legmegfelel�bb helynek. Azonnal meg is k�rdezte, ki ennek a h�zvezet� tan�ra, �m kiss� megsavanyodott az arca, amikor a boszork�ny azt felelte: „a feketem�gia-ellenes liga tiszteletbeli tagja, Ez�st-Merlin d�jas var�zsl�, Perselus Piton”. McGalagony sejtette, hogy a f�rfi rosszall�s�t a „feketem�gia-ellenes” sz� v�ltotta ki, noha ebb�l szinte semmit sem mutatott. Larichs �gyesen pal�stolt mindennem� �rzelmet, �s �larca am�gy is elrejtett mindent a k�v�ncsiskod�k el�l.

Piton �s Rowena nem r�szes�lt abban a kegyben, hogy neki bemutatkozhasson, de Aldemar �g�retet tett nekik, hogy erre az este folyam�n m�g sort ker�tenek.

- Mr. Marcel Gamos-Quesada, Spanyolorsz�gb�l! - hangzott fel az ajt�n�ll� rekedtes hangja ism�t.

A h�lgyek k�z�l szinte mindenki odafordult, illetve igyekezett eln�zni a t�bbiek m�g�tt, hogy megpillanthassa a betoppan� alakot. �m az �ltal�nos k�zr�hej helyett, melyre Sirius az �lt�z�ke miatt sz�m�tott, halk �mulatban r�szes�lt a gyeng�bbik nem fel�l. Sokan el�kapt�k legyez�iket, �s - �lszent m�don, szem�rmess�get sz�nlelve - kacar�szva legyezgetni kezdt�k magukat, annyira izgatottak lettek. Sirius b�mulatosan festett a pocs�k sz�n� ruh�ban, mely kiemelte haj�nak gy�ny�r�, s�t�tbarna t�nus�t, b�r�nek eg�szs�ges sz�n�t, f�rfiasan �velt arcvon�sait, �s t�nd�kl�, s�t�t szemeit, melyek szinte eggy� v�ltak a fekete maszkkal.

Nyoma sem volt sz�tsz�rts�gnak vagy k�coss�gnak, ez�rt Perselus sejtette, hogy a Csik�cs�r�n val� �rkez�s mindenf�le k�l�n�sebb galiba n�lk�l siker�lt.

A f�rfi sorra k�sz�nt�tte a h�lgyeket, n�melyekn�l kezet is cs�kolva, de szinte mindegyik�kre vetett egy cs�bos pillant�st. Maga Rowena is kapott egy megtisztel� �dv�zl�st, amire csup�n egy mosollyal felelt. Sirius pedig tov�bb�llt, hogy megkezdje h�d�t�sait.

Letelepedett az egyik asztalhoz, ahol r�gt�n k�r�je gy�ltek az ifj� h�lgyek, de sz�p sz�mmal m�g az id�sebbek is.

- �t is megel�zte a h�re, azt hiszem - mosolygott Perselus.

- V�rhat� volt - felelte Rowena, mik�zben az elkezd�d� t�ncot figyelte. A p�rok forgataga szinte r�szeg�t� volt. - Rem�lhet�leg j�l is alak�tja majd a szerep�t. Egy-k�t t�nc az epeked� h�lgyik�kkel, azt�n, ha mindenki kedvet kapott a mulats�gra, k�nnyed�n felsz�v�dhat �s k�r�ln�zhet.

- Mr. Dahey O’Reilly, �s jegyese, Miss. Kyla Whelan, �rorsz�gb�l!

A k�t professzor �sszepillantott. Most j�nnek a gyerekek…

- �, az �r kisl�ny, n�zz�k! - hallotta a v�lla m�g�l Rowena, ez�rt k�v�ncsian h�tralesett. T�bb, id�s boszork�ny gy�lt meg az asztalok m�g�tt, a bel�p�kr�l sutyorogva. - Hallott�k a pletyk�kat?

- Miket?

- Hogy e szerencs�tlen sors� kisasszonyt hozz� k�nyszer�tett�k ehhez a p�khendi O’Reillyhez?

- M�g sz�p!

- N�zz�k, most is milyen szomork�s szerencs�tlen l�ny arca!

- Szerintem �r�lhet, hogy �larcot viselhet, mert �gy hallottam, mostan�ban mindenki csak kis�rt szemekkel l�tta!

- A sors kegyetlen, ez egyszer biztos…

- Jobbat �rdemelne enn�l a senkih�zin�l! - csatlakozott a fecseg�kh�z m�g egy, k�z�pkor� h�lgy, b�l�s poh�rral a kez�ben. Esetlen�l sz�rcs�lte bel�le az italt.

- Hogyhogy?

- H�t nem tudj�k? O’Reilly-t hetente l�tni az edinburghi utcal�nyokn�l!

- Nem! - heveskedtek t�bben is hitetlenkedve.

- Felh�bor�t�!

- Pedig �gy van! - er�sk�d�tt az �sz�l� haj� n�. - Higgy�k el, ha mondom!

M�g a h�lgyek cseppet sem diszkr�t m�don folytatt�k a k�t fiatal mag�n�let�nek kit�rgyal�s�t, Perselus �s Rowena �sszepillantott, �s nyugt�zt�k, hogy a h�rhadj�rat sikeres volt. A Rend igyekezte elhinteni a vend�gekr�l sz�l� pletyk�kat a k�zv�lem�ny erre hajlamos egyedein�l - ez pedig csak seg�thette munk�jukat. Min�l hitelesebbek voltak a szerepek, ann�l k�nnyebben tudtak asszimil�l�dni.

- Volna kedved t�ncolni? - k�rdezte Perselus v�ratlanul. �l-hitvese meglepetten n�zett vissza r�. - Remek t�ncos vagyok, mint tudhatod - tette hozz� a f�rfi mosolyogva.

Rowena elvigyorodott, �s beleegyez�en b�lintott.

K�z a k�zben ballagtak a t�nct�r sz�l�re, �s v�rt�k meg a szel�d men�ett v�g�t, melyet �pp j�rtak. A p�rok folyamatosan cser�l�dtek, de voltak, akik egym�s ut�n t�bb t�ncot is elj�rtak. K�z�j�k �lltak be �k is.

Ron �s Hermione is csatlakozott hozz�juk. Mindketten �gyesen ejtett�k a l�p�seket, ha pedig valamelyik�k rontott, �gy nagylelk�en legyintve folytatt�k, mintha semmi sem t�rt�nt volna. A fi� egy�ltal�n nem bizonyult olyan �gyetlennek, mint amikor m�g otthon gyakoroltak, �s Piton �rzett is n�mi b�szkes�get, hogy v�gre valamit hiba n�lk�l megtan�thatott a fi�nak. Hermione ugyan n�ha t�bbet mosolygott a kellet�n�l, de a k�rnyezet�k ezt szerencs�re k�nyszer-mosolynak tekintette, �gy nem ker�lt vesz�lybe az �lc�juk. A r�mes h�rek ellen�re olyan b�jos p�rt alkottak, hogy egyesek nem gy�ztek gy�ny�rk�dni benn�k.

Ron rettenetesen sajn�lta, hogy Harry�k m�g nem �rkeztek meg. Szerette volna, ha bar�tja l�tja, milyen �gyesek, �s hogy tan�t�suk meg�rt minden f�radoz�st.

- Lucien d’Izard, �s jegyese, Evony de Marcotte, Franciaorsz�gb�l!

A marcotte-i contesse nev�nek hallat�n sokan �jra az ajt� fel� fordultak. A k�t Rabenstein-fiv�r is felhagyott a ked�lyes cseveg�ssel, �s megindultak, hogy �dv�z�lhess�k a k�t fiatal vend�get. McGalagony cimp�i megremegtek izgalm�ban, ahogy a kibontakoz� jelenetet figyelte.

- Dr�ga contesse! - cs�kolt nagylelk�en kezet Aldemar a szemeit les�t� Marie-nak. - Min� �r�m, hogy v�gre szem�lyesen is tal�lkozhatunk! Az �n �des fiv�rei annyit �radoztak m�r �nr�l �s az �n sz�ps�g�r�l, hogy azt hitt�k, t�loznak - pillantott �ccs�re. - �s r� kellett j�nn�nk, hogy fel�t sem mondt�k el az igazs�gnak - hajolt meg lovagiasan. - �n k�pr�zatosan sz�p, Miss. Marcotte.

- Megtisztel, Monsieur Rabenstein - felelte Marie, tettetett akcentussal. - Szeretett fiv�reim mindig tisztelettel besz�ltek �n�kr�l.

- Mekkora vesztes�g is, hogy ilyen hamar kellett elt�vozniuk k�z�l�nk… - s�hajtotta az ifjabbik. - Larichs von Rabenstein - hajolt meg, szint�n kezet cs�kolva, �m le sem vette a szem�t a l�nyr�l, annyira megbabon�zta l�tv�nya.

Marie �rezte ujjainak gy�ng�d szor�t�s�n, hogy eg�sz test�ben megremeg. �gy meredtek egym�s szemeibe, mint k�gy� az �ldozat��ba, �s mindkettej�ket megd�bbentette a l�tv�ny. A l�ny mintha csak saj�t szemeinek t�k�rk�p�t l�tta volna Larichs tekintet�ben. Egyik�k sem mert sz�lni, �gy Aldemar, hogy oldja a k�nos cs�ndet, kezet r�zott Harryvel is.

- Mr. d’Izard…

Harry is �szrevette a zavart hallgat�st Marie �s az ifjabbik Rabenstein r�sz�r�l, de ezt csak a l�ny l�mpal�z�nak sz�ml�j�ra �rta. Biztosan tartva a l�ny t�r�keny kez�t, el�z�kenyen biccentett fel�je.

- Egy t�ncot, kedvesem? - k�rdezte, hasonl�an hamis akcentussal, mint a l�ny.

Marie b�lintott, �s visszat�rt arc�ra a mosoly.

A k�t vend�gl�t� f�lre�llt az �tb�l, �s el�gedetten szeml�lte �ket.

- Az est egyik gy�ngyszeme - motyogta Aldemar. - Nem titkolom el�tted, kifog�stalan parti lett volna a sz�modra a h�lgy, Larichs. Makul�tlan erk�lcs�k, szemreval� hozom�ny… Mily k�r, hogy ifj� Mr. d’Izard megel�z�tt… Persze, h t�rt�nne valami szerencs�tlen fiatalemberrel…

Itt sejtelmesen elhallgatott, �s �ccs�re pillantott, majd tov�bb�llt, hogy vend�geivel foglalkozzon. Larichs azonban hallgatott. Szerette volna b�tyja fej�hez v�gni, hogy akkora a kork�l�nbs�g, hogy ak�r a l�ny apja is lehetne, hogy mindenki azonnal gyanakodna, ha d’Izard hal�la ut�n megk�rn� a kez�t - noha a dolgok erk�lcsi vonzata nem izgatta k�l�n�sebben…

De nem. Larichs von Rabenstein szinte megk�v�lten n�zte az ifj� p�rt. A magas, finoman mozg� Harryt, ahogy l�gies k�nnyeds�ggel t�ncol a kisasszonnyal, aki, zavart pillant�sai ellen�re kezdett felold�dni �s elveszni a forgatagban… A k�t szel�d fiatal olyan term�szetess�ggel mozgott a sok eleg�ns vend�g k�z�tt, mintha vil�g�let�kben ilyen t�megben �ltek volna. T�nd�kl�s�k magasztos volt, �s… valahonnan olyan ismer�s. A f�rfi egyszer�en nem tudta ki�zni a sz�v�b�l a halott h�ga f�jdalmasan szomor� eml�k�t. Azok a szemek…

Alig v�rta, hogy a t�nc v�get �rjen. Akarta a l�nyt. Musz�j volt t�ncra k�rnie.

Sirius, aki v�gig figyelte �ket, �rezte, hogy valami nincs rendj�n, mert ahogy Larichs el�relend�lt, hevesen el�vetette mag�t, �s pattog�, spanyol akcentussal megsz�l�totta.

- Lord Rabenstein - �dv�z�lte a vele k�r�lbel�l egyid�s n�metet. A f�rfi szinte r�m�lten h�k�lt h�tra a hirtelen felbukkan� idegen l�tt�n, �s arc�ra ki�lt n�mi undor annak modortalan viselked�se miatt. - Megbocs�sson Lords�god… de… Att�l tartok, egy kis baleset t�rt�nt… - mutatott az egyik asztalt�rsas�g el�, ahol egy h�lgyet legyezgetve pr�b�ltak fel�breszteni �jults�g�b�l.

- � - mondta megillet�d�tten, majd vetett m�g egy moh�, csal�dott k�pet Harryre, aki �jabb t�ncra k�rte fel a sz�ps�ges contesse-t. - Mutassa az utat - mondta v�g�l keser�en.

K�zben Remus v�gre megszabadult az utols�, k�v�ncsiskod� vend�gt�l is, �s belekortyolhatott ital�ba.

- Valami nincs rendben - morogta mellette Tonks, megszor�tva sz�p kis csipkelegyez�j�t.

- Sirius akci�zik - b�lintott kedvese. - �n is �szrevettem.

- Ez nem volt r�sze a tervnek.

- Szerinted gyanakodnak?

- Nem tudom, de amikor Harry�k bej�ttek, t�rt�nt valami… Elsz�lt�k volna magukat?

- Fogalmam sincs - s�hajtotta Lupin, ahogy felhajtotta a poh�r tartalm�t. - De rem�lem, azok az �tkozott kocsik riad�k�sz�lts�gben vannak!

Harry t�nc k�zben egyed�l csak kedves�t figyelte. Az olyan sz�pnek t�nt az eleg�ns ruh�kban, �s titokzatosnak a maszkban, hogy a sz�ve hevesen dobogott izgalm�ban. M�g hogy semmi keresnival�ja itt… Mint a legszebb sz�l vir�g egy hatalmas r�ten, gondolta.

Nyugtalan�totta azonban, ahogy az ifjabbik Rabenstein a l�nyt figyelte. Volt a szemeiben valami leplezetlen moh�s�g �s igyekezet, mely semmik�ppen t�nt j� el�jelnek. Kit�n� �lc�juk ellen�re folyamatosan a vend�geket figyelte. �rezte, hogy p�lc�ja �jra meg �jra hozz�d�rg�l�dik mellkas�hoz: fel�lt�j�nek bels� zseb�be volt elrejtve. A hatalmas t�meg mindig azt az �rz�st keltette benne, hogy valaki �ll a h�ta m�g�tt, valaki, aki vesz�lyes lehet. �s minden �jabb l�p�ssel fordultak ugyan, kiker�lve a l�thatatlan �rny fenyeget�s�b�l, �m beleker�lve egy �jba. Vigy�zniuk kell…

- Valami baj van, kedvesem? - k�rdezte Marie gy�ng�den, l�tva homlok�n a r�ncokat.

Harry �vatosan megr�zta a fej�t, �s elmosolyodott.

- Csak arra gondoltam, mennyivel jobban �r�ltem volna, ha �letem els� b�lj�n is veled t�ncolhatok, egyetlenem…

Itt-ott felbukkant ugyan Piton �s Rowena a t�megben, �s Harry tudta, hogy minden l�p�s�k�n rajta tartj�k szemeiket, m�gis annyi vend�g volt…

�s Voldemort ak�r itt lehet k�zt�k, gondolta hirtelen. Azon t�prengett - mik�zben mosolyt er�ltetett ajkaira -, vajon felismern�-e, meg�rezn�-e, ha itt volna…

A zene elhallgatott, �s a p�rok meghajoltak egym�s fel�, megk�sz�nv�n a t�ncot. �pp az asztalok fel� igyekeztek, hogy magukhoz vegyenek egy poh�rnyi friss�t�t, mikor Larichs �jra felbukkant, szinte a semmib�l.

- Miss. Marcotte… - hajolt meg el�tte m�lyen.

- Lord Rabenstein - viszonozta a k�zeled�st a k�t fiatal.

- Szabad egy t�ncra?

Egy emberk�nt rezzent �ssze az �sszes �lruh�s besurran�. Piton megszor�totta Rowena ujjait, jelezve, hogy baj van, Remus pedig k�ts�gbeesetten pillantott Siriusra, aki arc�r�l, az este folyam�n el�sz�r, elt�nt a b�b�jos mosoly. Hermione majdnem felsikkantott, �s v�letlen�l Ron l�b�ra l�pett.

- Csak ha megengedi, Mr. d’Izard - tette hozz� Rabenstein.

A l�ny vetett egy pillant�st p�rj�ra, Harry kiolvasta az �zenetet a szemeib�l: „Am�g velem t�ncol, semmilyen s�t�t dologra nem vetemedhet. Itt az alkalom, hogy egy kicsit k�r�ln�zzetek. K�ldj mindenkit t�ncba… akit csak lehet.”

- Term�szetesen - felelte Harry mosolyogva, �s �tengedte a h�lgyet �j t�ncpartner�nek.

Ahogy h�tat ford�tott nekik, megkereste Remust a t�megben, �s a parkett fel� intett a szemeivel. Tonks �rtette a c�lz�st, �s azonnal a megl�dul� p�rok fel� h�zta kedves�t.

- Meg kell v�den�nk Marie-t! - suttogta Hermione elsz�ntan.

- Igyekezz�nk mell�j�k ker�lni - aj�nlotta Ron, er�sen megszor�tva a l�ny kez�t, csak hogy ne essenek ki a szerep�kb�l.

Piton�k j� ideje t�ncoltak m�r, �gy az illem megk�v�nta, hogy egy kis pihen�t tartsanak. Harry odaballagott mell�j�k, mintha csak italt akart volna venni az asztalr�l, ami mellett �lltak.

- Mi t�rt�nt? - k�rdezte Rowena alig mozg� ajkakkal.

- Fogalmam sincs - felelte s�t�ten Harry, mik�zben a sz�j�hoz emelte a poharat.

- Gyan�t fogott? - folytatta Piton a vallat�st.

- Lehetetlen… Marie mindent j�l csin�lt… �n rontottam volna el? A szerep szerint…

- Felejtsd el a szerepet, annak m�r l�ttek - morogta Sirius, nekik h�ttal �llva, pezsg�spoharat szorongatva. - �gy l�tszik, vonz�dik a l�nyhoz. Egy�rtelm�en l�tszik a szemeiben…

(...)

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s