4.     Fejezet

„A m�sik �n �bred�se”

Estrelle

Reggel Piton amint felkelt lement a nagyterembe, hogy n�h�ny falatot bekapjon a heted�ves griffend�lesekkel �s mardek�rosokkal tartand� �r�ja el�tt. El�g nehezen aludt el az �jjel, �s a f�radts�g r�nyomta kez�t a kedv�re is. Unottan figyelte a sz�lling�z�, �lmos fej� di�kokat, amikor pedig Harry Potter is bel�pett k�t elmaradhatatlan bar�tj�val, t�ntet�leg a t�ny�rja fel� fordult. Kev�s tan�r jelent meg a reggelin, de ez Pitont cseppet sem zavarta, jobb szeretett mag�ban �ld�g�lni. F�rasztotta a sok besz�d, f�k�nt a mai napon esett volna nehez�re nem megb�ntani a vele besz�lget�st kezdem�nyez� embereket. M�r a posta is megj�tt j� n�h�ny bagoly k�s�ret�ben, amikor v�gre feln�zett. Tekintete r�gt�n Estrelle alakj�n nyugodott meg, aki egyenesen �lt, h�v�s pillant�s�val pedig a di�kokat m�regette. Piton k�vette tekintet�t, ami m�r egy ideje egy pontra f�kusz�lt. Harry Potter –re. „Vajon mit akarhat pont Pottert�l? Mi�rt m�regeti ilyen g�nyos mosollyal a te�scs�sz�je m�g�l?” Estrelle mintha meg�rezte volna, hogy figyelik, hirtelen Pitonra meredt. Nem l�tszott az arc�n meglep�d�s, csup�n ugyanaz a g�nyos mosoly jelent meg sz�ja sark�ban, mint amit Potter fel� is k�ld�tt.

Perselus lassan elford�totta tekintet�t. „Mi�rt n�zett �gy r�m? Olyan furcsa ma! Mintha t�bbet tudna, �s lenne benne valami s�t�t titok… Most m�r biztos, hogy kik�rdezem McGalagonyt, persze csak, hogy felk�sz�lhessek, ha net�nt�n m�giscsak �rt� sz�nd�k lenne ebben a t�r�kenynek kin�z� n�ben… Soha nem lehet tudni…” – gy�zk�dte mag�t Piton.

Estrelle fej�ben mindek�zben furcsa gondolatok kavarogtak, �gy �rezte, nincs valami t�l j�l, �s gonoszkod� kedve t�madt. �hes is volt, de nem ak�rmire… R�ad�sul a Potter gyerek is jelen volt, aki sokkal j�k�p�bb volt, mint ahogy k�pzelte, b�r � nem hozz� vonz�dott. Vegyes �rzelmeket t�pl�lt Harry ir�nt. Csod�lta, ami�rt ilyen sokszor le tudta gy�zni Voldemortot, ugyanakkor valamilyen okn�l fogva n�mi ellenszenvet is �rzett ir�nta, b�r nem tudta mi�rt. Ilyen �rz�se m�g soha nem volt. Kedve lett volna elkapni a nyak�t �s… „De �risten, mikre gondolok?! Ez nem is �n vagyok!” A kez�ben megremegett a cs�sze �s halkan felny�g�tt. Piton azonnal felkapta fej�t �s k�rd�n-gyanakodva a n�re n�zett, akinek arc�n most k�ts�gbeesetts�g j�tszott. Er�sen lehunyta szemeit �s homlok�t �sszer�ncolva koncentr�lt valamire. Piton nem �rtette mi baja lehet, de nem lep�d�tt meg, amikor Estrelle hirtelen fel�llt �s kiment a teremb�l. Hosszasan figyelte a t�volod� karcs� alakot. „Rem�lem j�l van…” De m�ris elkomorult tekintete ahogy v�giggondolta a sz�m�ra szokatlan mondatot.

Estrelle megkapaszkodott f�l kez�vel egy oszlopban m�r messze a nagyteremt�l �s kicsit megg�rnyedve kapkodta a leveg�t. Gyomra furcs�n �gett, a feje viszont annyira elkezdett f�jni, hogy azt hitte menten sz�treped.

-                     Mi t�rt�nik velem? –ny�g�tt fel halkan.

-         A v�r hi�ny�t �rzed… - sz�lt egy kicsit �rdes hang. Lucian volt az. A s�t�t var�zslatok kiv�d�se tan�r fekete, hossz� b�rkab�tban, western csizm�ban �s s�t�t, kiss� poros b�rnadr�gban k�zeledett. V�llig �r� haj�nak egy r�sz�t h�tul �szzefogva hordta. Mintha csak a muglikt�l �rkezett volna p�r perce.– Lucian Cover vagyok…

-                     Tudom ki maga. – v�gott a szav�ba a m�g mindig a has�t szor�t� Estrelle. Tincsei belel�gtak f�jdalomt�l eltorzult arc�ba.

-                     Hm… nem kellemes �rz�s ugye? – eg�szen k�zel l�pett a n�h�z.

-                     Mindj�rt elm�lik… id� k�rd�se…

-                     Biztos vagy benne? Tal�n innod k�ne… Hozhatok a konyh�r�l egy kis �llatv�rt, ha az megfelel… Nem t�l k�nny� f�lv�mp�rnak lenni, igaz…?

-                     Mi, honnan veszi ezt a s�letlens�get? – pr�b�lta el�tni a dolgot.

-                     Mondjuk �gy, hogy k�pess�geim megengedik, hogy felismerjem a t�neteket…

Lucian v�gig kicsit g�nyosan �s sejtelmesen besz�lt halov�ny mosollyal a sz�ja szeglet�ben.

-                     Sajnos �n bizonyos okok miatt nem adhatok a v�remb�l, de mint mondtam, tudok szerezni mag�nak, ha elfogadja a seg�ts�gemet.

Estrelle arc�t kiverte a ver�t�k, azt hitte szomjan hal, ez�rt lassan b�lintott.

-                     Rendben. Menjen vissza a szob�j�ba, a konyh�b�l egyenesen odamegyek.

A n� elindult a m�sodik emeletre, de csak lassan tudott haladni a szem�t is elvak�t� f�jdalomt�l. M�r csak egy l�pcs�sort kellett volna megm�sznia, amikor egy feh�r, hal�lfej-szer� arc jelent meg el�tte v�r�sen izz� szemekkel… „Elkaplak Estrelle… elkaplak…”

A n� nagyot sik�tva a bevillan� f�jdalomt�l eszm�let�t vesztve hanyatlott h�trafel� a l�pcs�n.

*

Piton reggeli ut�n megv�rta McGalagonyt �s feltett n�h�ny �rtalmatlannak t�n� k�rd�st, ami nagyon foglalkoztatta Estrelle –lel kapcsolatban.

-         Eln�z�st Minerva, megv�lszoln� p�r k�rd�sem Miss Lioncourttal kapcsolatban? Nem szeretn�m ez �gyben az am�gy is elfoglalt igazgat� urat zavarni…

-                     K�rdezzen csak Perselus, ha tudok, v�laszolok.

-                     Az �rdekelne, hogy mi�rt van itt Miss Lioncourt…

-                     Sajnos erre a k�rd�sre magam sem tudom a v�laszt, Albus szigor�an csak kettesben sz�nd�kozott elmondani az igazs�got neki, de azt �g�rte, hogy id�vel minket is t�j�koztat.

-                     �rtem. A kisasszony mikor is j�rt a Roxfortba?

-                     Akkor kezdett el ide j�rni, amikor maga m�r p�r �ve kij�rta az iskol�t.

Egy�bk�nt a b�tyja, Livius pont akkor v�gzett, amikor a kicsi Estrelle a Griffend�lbe ker�lt. Nem tudom, hogyan fogadta a h�rt, hogy a h�ga nem mardek�ros lett, ugyanis ez aranyv�r� csal�djukban �vsz�zados hagyom�ny volt. Miss Lioncourt eleinte nehezen illeszkedett be, mert mindk�t h�z kik�z�s�tette, ez�rt a tanul�sba �s a fant�ziavil�g�ba menek�lt. K�l�nc lett, mint maga egykoron, ha nem s�rtem meg. A legjobban az�rt l�gott ki a griffend�lesek k�z�l, mert csupa feket�ben j�rt, soha nem mosolygott, �s csupa „s�t�t hangv�tel�” rajzokat k�sz�tett, amivel kitap�t�zta a l�nyszoba r�es� fel�t. T�rsai f�ltek t�le, mert fekete gyerty�i k�z�tt �r�kig mozdulatlanul olvasott, vagy tanult. Mindent tudni akart. F�lelmetes ereje volt, �s m�g a legs�t�tebb var�zslatokat is ismerte.

-                     Ez honnan tudja?

-         Egyszer, a p�rbajszakk�r�n az egyik legokosabb mardek�rossal ker�lt �ssze. A mardek�ros b�zva tud�s�ban provok�lni kezdte p�rbaj k�zben Estrelle –t, majd a megengedettn�l er�sebb �tkokat sz�rt r�. Miss Lioncourt szorgalmasan v�dte ki a t�mad�sokat, de amikor az egyik eltal�lta a v�ll�t �s hallotta ellenfele lekicsinyl� nevet�s�t, valami elt�rt benne. D�hb�l kezdett t�madni, �s hogy megbosszulja s�relm�t a fekete m�gia �tkait h�vta seg�ts�g�l. Mindenki abbahagyta a g�nyol�d�st �s hal�los csend lett, csak a k�t p�rbajoz� egyre hangosabb zih�l�sa, �s az �tkok sisterg�se hallatszott. A mardek�ros l�ny egy ideig m�g vissza tudta verni a t�mad�sokat, de amikor eltal�lta az oldal�t, r�gt�n �sszeesett. Estrelle g�nyosan r�mosolygott �s meghajolt a legy�z�tt f�l el�tt.

-                     Gondolom ezek ut�n nem mert�k cs�folni…

-         Nem, nyilv�nosan val�ban nem, de a h�ta m�g�tt tov�bbra is suttogtak r�la. Azt mondt�k, a Mardek�rban lenne a helye, �s hogy biztosan hal�lfal�nak k�sz�l �s az ilyeneket ki k�ne irtani… Persze Miss Lioncourt egyetlen lapos pillant�s�val elhallgattatta a r�la sutyorg�kat… �, meg is �rkezt�nk, a gyerekek m�r v�rnak. – szak�totta meg besz�mol�j�t McGalagony a cseng�t hallva. – De megk�rdezhetn�m, hogy mi�rt �rdekli ez a t�ma?

-                     Csup�n nem szeretn�k egy ismeretlennel egy fed�l alatt lakni �s az esetleges t�mad�sokt�l tartani…

-         Nem paranoi�s egy kicsit Perselus? – mosolygott r� t�voz�ban McGalagony. „Luciann�l vajon mi�rt nem k�rdez�sk�d�tt ennyit?” Hajlott kora ellen�re n�i �szt�nei megs�gt�k neki, hogy itt t�bbr�l van sz�, m�g ha Piton mag�nak sem akarja bevallani.

*

Perselus a hallottakon morfond�rozva indult el. „Teh�t ugyanolyan k�l�nc  lett volna, mint �n? � is v�gigszenvedte a megal�ztat�sokat?” Mintha apr� �r�met �rzett volna a sz�ve t�j�k�n. Tal�n az � f�jdalm�t is meg�rtheti v�gre valaki… „Ez�rt olyan rideg �s t�vols�gtart�? Azt gondoltam, hogy nemes csal�db�l sz�rmazik, m�r csak egyenes tart�s�b�l is…” Gondolatai k�zep�n megszak�totta valaki.

-                     J� reggelt professzor �r. –mondta enyhe g�nnyal a hangj�ban valaki.

-                     Cover professzor.  – biccentett elh�zva a sz�j�t Piton.

 A s�t�t var�zslatok kiv�d�se tan�r mosolyogva haladt el mellette a l�pcs�n. Piton er�s ellenszenvet �rzett Lucian ir�nt, �rzett benne valami zavar�t. Amint elhaladt mellette, er�s k�sztet�st �rzett r�, hogy feln�zzen a l�pcs�n. Estrelle –t l�tta felfele botork�lni a m�sodik emeletre a falba kapaszkodva. „Az a szem�t… mit m�velt vele?” Siet�s l�ptekkel elindult a n� fel�. M�r csak n�h�ny l�pcs� v�lasztotta el �ket egym�st�l, amikor a v�kony alak megtorpant �s kisv�rtatva felsikoltott. Piton �pp idej�ben �rt oda, hogy elkaphassa az �jultan �sszecsukl� n�t.

*

Estrelle tudat�n halov�nyan �tsejlett, hogy valaki elkapta, �s a karjaiba vette, de nem volt ereje kinyitni a szem�t. Fej�t a megment� mellkas�nak d�nt�tte �s g�rcs�sen megkapaszkodott annak tal�rj�ban. „De finom meleg van itt! Olyan biztons�gos…” Azonban p�r pillanat m�lva az �hs�g �jra felcsapott test�ben, �s m�r az erei is f�jdalmasan elkezdtek h�z�dni. Sz�ve �gy kalap�lt, hogy azt hitte, mindj�rt kiszakad a hely�r�l, de akkor valami elterelte a figyelm�t… Egy er�sen ver� sz�v hangj�t hallotta f�l�ben. Az �t karjaiban tart� szem�ly sz�v�t… Halkan s�hajtott �s saj�t ajkaiba harapott. Mikor a hang m�r elviselhetetlenn� kezdett fokoz�dni, fel akart �bredni ebb�l a furcsa �llapotb�l, �s kinyitni a szem�t. Teste elkezdett vonaglani Piton kez�ben, aki nem tudta mire v�lni a dolgot, b�r ilyen kiszolg�ltatott �llapotban m�g cs�b�t�bbnak l�tta a l�nyt. V�g�l Estrelle nem b�rta tov�bb, �s kinyitotta szemeit, mik�zben teste �vbe fesz�lt �s hangosan felny�g�tt. Hirtelen nem tudta hol van, azok a v�r�s szemek m�g mindig k�s�rtett�k, a sz�vver�s hangja pedig a s�t�ni suttog�ssal vegy�lt �ssze.

Egy gyors mozdulattal fel�lt az �gy�ban. Egy kis id�be beletelt mire kitisztult a l�t�sa �s felfogta, hogy ajkai csup�n centim�terekre vannak Piton sz�j�t�l. P�r m�sodpercig zavartan n�ztek egym�s szem�be, majd a professzor fel�llt �s p�r l�p�ssel k�rbej�rta az �gyat gondosan ker�lve Estrelle tekintet�t.

-                     M�r azt hittem, sosem t�r mag�hoz… A l�pcs�k nem alv�sra val�k. – jegyezte meg g�nyosan mik�zben az �gy fel� sand�tott.

De Estrelle gonosz pillant�s�t�l megtorpant egy pillanatra. �gy n�zett fel r� �lt�b�l a n� f�lmosollyal az arc�n, mintha gondolatban vetk�ztetni kezdte volna. Szemeiben furcsa f�ny villant.

-                     J�l van Miss Lioncourt? - tette fel a k�rd�st a zavarts�g�t leplezni pr�b�l� Piton, �s gyanakv�n figyelte a n�t.

-                     Gyere k�zelebb Perselus, ne f�lj t�lem! Szeretn�k mutatni valamit… - hangzott a suttog�s rekedten.

Piton nyelt egyet �s k�rd�n felh�zta egyik szem�ld�k�t a l�ny elv�ltozott hangj�n csod�lkozva.

-                     Nem f�lek mag�t�l, �s egy�bk�nt is, ink�bb el k�ne mennie Madam Pomfreyhez valami orvoss�g�rt!

-                     Perselus… nagyon j�l tudod, hogy nekem eg�szen m�sra f�j a fogam…

Estrelle fel�llt �s egyre k�zelebb �rt a f�rfihoz.  Lassan gombolni kezdte tal�rj�t. Piton csod�lkozva figyelte, hogy a n� szinte siklik fel�je a sz�nyegen. Nem �rtette a viselked�s�t, ez�rt el�vette var�zsp�lc�j�t, b�r nem akarta b�ntani. Sejtette, hogy valami megsz�llta �s norm�l esetben nem lenne ilyen…

-                     Ugyan, azt hiszed �rthatsz nekem azzal a p�lc�val? – azzal gyeng�den kih�zta a meglepett f�rfi kez�b�l a fekete, v�kony var�zsp�lc�t, majd �t�lelte a nyak�t. Piton �nk�nytelen�l megfogta a derek�t.

-                     Eresszen el Miss Lioncourt! – fakadt ki, de ellen�ll�sa m�r gyeng�lt a n�b�l �rad� cs�ber� hat�s�ra. – Mit m�vel?!

Estrelle azonban nem v�laszolt, agy�t elbor�totta a v�r. Kics�szott kez�b�l az ir�ny�t�s �s el�t�rt bel�le a v�mp�r�ne, ami m�st sem akart csak v�rt, v�rt �s v�rt… Mindegy, hogy kib�l, b�r � nem akarta b�ntani Pitont.

Lassan elford�totta a b�jitaltan tan�r fej�t le sem v�ve feh�r nyak�r�l a szem�t.

     Piton j�ghidegnek �rezte a n� �rint�s�t. Miel�tt azonban Estrelle meg�zlelhette volna az oly r�g �hajtott v�rt, Lucian nyitott be.

-                     Estrelle ne tegye! – ki�ltott r� most el�sz�r haraggal a hangj�ban.

A n�, mint akit rajtakaptak elh�z�dott, r�sziszegett Lucianra �s berohant a szob�j�b�l ny�l� f�rd�be. Piton a k�bulatb�l feleszm�lve rontott a m�sik f�rfi ut�n, aki m�r Estrelle mellett t�rdelt a legs�t�tebb sarokban egy t�r�lk�z�kkel teli polc mellett. A n� �sszekuporodva fogta �t t�rdeit �s riadtan n�zett, szemeib�l k�nnyek potyogtak.

-                     Ez meg mi a fene volt Lucian? Meg tudn� magyar�zni?

-                     Most nem. K�rem hagyjon magunkra! Most!

Piton nem akart engedni a k�r�snek, nem akarta otthagyni Estrelle –t egyed�l ilyen �llapotban, r�ad�sul ezzel a nem t�l bizalomgerjeszt� fick�val. V�g�l m�gis kelletlen�l b�lintott, �s a m�sik szob�ban v�rta a fejlem�nyeket. „Mi ez az eg�sz? Mit akart velem csin�lni ez a n�? �s mire k�sz�l Cover?” Gyors l�ptekkel k�r�z�tt a szob�ban. „De mi�rt �rdekel engem ennyire ez a n�? Hisz nem is tudok semmit r�la! Uralkodnom kell a gondolataimon!”

Ek�zben a f�rd�ben Lucian el�vett b�rkab�tja zseb�b�l egy kisebb palackot, amiben kecskev�r volt. Kidugaszolta �s a m�g mindig remeg� f�lv�mp�r n� fel� ny�jtotta.

- Ez csup�n �llatv�r, de jobb a semmin�l. Miut�n megitta, egy j� darabig nem lesz sz�ks�ge r�, de ezent�l bizonyos id�k�z�nk�nt musz�j lesz innia, k�l�nben legyeng�l �s meghal.

Estrelle f�lig-meddig tudat�n�l volt, de nem tudott egy sz�t sem kiny�gni, mert a m�sik �nje m�g t�l er�sen k�vetelte a v�rt. Gyorsan a flaska ut�n ny�lt, hogy minn�l hamarabb t�lessen rajta. A sz�j�hoz emelte, ahol egy pillanatig t�tov�zott, majd �hs�ge fel�lkerekedett f�lelm�n �s egy hajt�sra moh�n kiitta a palackot. Amint nyelv�hez �rt a v�r�s nekt�r, azonnal kiel�g�l�st �s f�jdalmat �rzett egyszerre. Hangosan lihegett amint a v�r sz�t�radt ereiben. Gyomra felkavarodott �s f�jt, aminek hangos ny�g�sekkel adott hangot. �gy �rezte, mintha valami belemarkolt volna teste belsej�be, �s most cs�rn�, csavarn�. V�mp�r�ne m�g t�bbet k�vetelt volna, de nem engedhetett neki. Piton berohant a f�jdalmas ny�g�sek hallat�ra �s elk�pedve n�zte a f�ld�n verg�d�, v�res fog� Estrelle –t.

-                     Mit m�velt vele?! – ord�tott mag�b�l kikelve.

-                     �ppen megmentettem az �let�t. Nem tud Ellene harcolni, sokkal er�sebb Estrelle –n�l…

-                     Mir�l besz�l?

-                     Most pihennie kell… - azzal odal�pett az id�k�zben eszm�let�t vesztett n�h�z �s felemelte a f�ldr�l, hogy az �gyhoz vigye.

Piton furcsa �rz�sekkel n�zte a mellette elhalad� f�rfi karjaiban alv� l�nyt. Feleslegesnek �rezte mag�t, ez�rt kiviharzott a szob�b�l. Az ajt�ban m�g visszafordult, de �rthetetlen d�h szikr�ja pattant benne, amikor Lucian gyeng�den kisim�tott p�r csapzott hajtincset Estrelle arc�b�l. Hangosan f�jtatva vonult v�gig m�g a pince folyos�j�n is. „Mit k�pzel ez az alak mag�r�l, hogy csak �gy rendelkezik Estrelle felett, holott nem is ismeri… Vagy igen? Estrelle nem mutatta jel�t az els� �tkez�s alkalm�val, hogy kor�bban tal�lkoztak volna… �s k�l�nben is mi�rt r�gom magam ezen a k�rd�sen? Nem jelent sz�momra semmit ez a n�!” „Akkor meg mi�rt engedted, hogy elvegye m�g a var�zsp�lc�dat is, amit�l egy�bk�nt soha nem szokt�l megv�lni?! Ne is tagadd, hogy tetszik! Magadat nem csaphatod be!” –sz�lalt meg benne egy kis hang, ami ott z�mm�g�tt a f�l�ben. „Rendben, rendben… T�nyleg csinos… de k�zt�nk nem lehet semmi! �h, hagyjuk!”

     Piton miut�n kit�lt�tte m�rg�t Potteren �s m�g n�h�ny griffend�lesen, a

mardek�rosok nagy �r�m�re, azonnal felrohant az igazgat�hoz, hogy v�gre magyar�zatot kapjon a t�rt�ntekre. Dumbledore �pp Fawkes –hoz besz�lt, amikor kopog�s n�lk�l berontott.

-                     Dumbledore professzor, azonnal besz�lnem kell mag�val! Szeretn�m megtudni, hogy mi folyik Miss Lioncourt k�r�l!

-                     Perselus, nyugodjon meg, �lj�n le �s mondja el pontosan mire is k�v�ncsi.

-                     Igazgat� �r, ami ma t�rt�nt Miss Lioncourttal, az nem norm�lis. El�sz�r �sszeesett a l�pcs�n, majd miut�n felvittem a szob�j�ba, nagy val�sz�n�s�g szerint meg akart harapni, amikor Lucian berontott a szob�ba, �s a f�rd�szob�ban valamit megitatott Miss Lioncourttal, amit�l verg�dni kezdett a padl�n. L�tszott rajta, hogy v�gig szenved �s mintha nem is � lett volna, aki el akart cs�b�tani… K�rem magyar�zza meg!

-                     Nyugodjon le, Perselus! Amiket mond, cs�ppet sem megnyugtat�ak. Gondoltam, hogy hamarosan k�v�nni fogja a v�rt, de hogy ilyen gyorsan…

-                     Hogy-hogy k�v�nni fogja a v�rt? – Piton el�tt felsejlett a v�res sz�j� Estrelle k�pe.

-                     Perselus, Miss Lioncourt f�lv�mp�r.

Piton vagy f�l percig meg sem b�rt sz�lalni. Miut�n az igazgat� elmes�lte az eg�sz t�rt�netet, �gy �rezte, hogy ez csak egy vicc lehet. Sz�ja sarka idegesen megr�ndult, majd k�rd�n Dumbledore –ra n�zett.

-                     A h�t v�g�n akartam �sszeh�vni a tan�rokat, hogy tudassam vel�k a t�nyeket �s a fontoss�g�t annak, hogy Miss Lioncourt itt maradjon a v�delm�nk alatt. �gy t�nik Cover professzornak el�g �les volt a szeme, hogy �szrevegye Estrelle �gymond „m�ss�g�t”.

Pitonnak v�gre �ssze�llt a k�p. M�r tudta honnan volt ismer�s a Lioncourt n�v �s Estrelle arca. Livius is a hal�lfal�k k�z� tartozik, mint ahogy � maga is kor�bban. Most m�r eml�kezett a legfiatalabb hal�lfal�ra, aki ifj� kora ellen�re nagyon tanult �s er�s var�zsl�k�nt csatlakozott hozz�juk akkoriban. Fiatal elvakults�g�ban azonban nem szentelt t�lzottan nagy figyelmet a kegyetlen tekintet� Liviusra.

„Nem tudom elhinni, hogy Estrelle f�lv�mp�r…!”

-         Nem tudom Piton professzor, hogy olvasta-e m�r ezt a k�nyvet, de figyelm�be aj�nlan�m.

Dumbledore �tny�jtott egy s�t�tbarna b�rk�t�s� k�nyvet a b�jitaltan tan�rnak. „Estrelle de Lioncourt: A v�mp�rok �s viselked�s�k” Piton eml�kezett a k�nyvre, de csak fut�lag n�zte �t kor�bban. Most azonban ahogy kifordult az igazgat� szob�j�b�l, m�ris felcsapta a fedelet �s belelapozott. Tetszet�s illusztr�ci�k tett�k m�g �rthet�bb� a k�nyvet, amiket ugyancsak Estrelle alkotott. Amint kiosztotta a feladatokat a hugrabugosoknak �s a holl�h�tasoknak, bele is m�lyedt a k�nyvbe.

                                                               (...)

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s