II. r�sz

Estrelle mikor mag�hoz t�rt, egyed�l volt a szob�j�ban. Hirtelen nem tudta mi t�rt�nt, de azt�n sz�p lassan minden esz�be jutott. M�g mindig �melygett egy picit �s �rezte is a v�r �z�t a sz�j�ban, de m�r egy�ltal�n nem volt �hes. �jra a maga ura volt. „�risten, mi volt ez az eg�sz? �s hogyan fogom kord�ban tartani a bennem lakoz� v�mp�rt? B�rcsak ne…” Nem tudta befejezni a gondolat�t, mert hirtelen egy alak mozdult meg az egyik sarokban, a fekete fotelban.

-         Cover professzor, maga mit keres itt?

-         Csak Lucian. Gondoltam megv�rom, am�g fel�bredsz, hogy l�ssam j�l vagy-e. Nem gondoltam, hogy ilyen kor�n magadhoz is t�rsz.

Estrelle –nek hirtelen felvillant, hogy � seg�tett neki enyh�teni a f�jdalmakat.

-         K�sz�n�m, hogy a seg�ts�gemre siett�l, nem is tudom mi lett volna velem, ha nem l�tod �t a helyzetemet. De honnan tudtad, hogy mire van sz�ks�gem?

-         Mi�ta meg�rkezt�l szemmel tartalak. Els�nek a felt�n� s�padts�god keltette fel a figyelmemet, azt�n hogy alig eszel �s folyton az embereket figyeled els�t�t�lt tekintettel… Azt�n tegnap a f�j�said… Sok helyen megfordultam m�r, �gy nem okozott olyan nagy meglepet�st att�l f�ggetlen�l, hogy mi nem szeretj�k annyira a v�mp�rokat.

-         Hogy �rted, hogy mi?

-         Majd id�vel meg�rted, de addig is ez hadd maradjon az �n titkom! – mosolyodott el v�gre halov�nyan. – Hozzak valami �telt?

-         Nem, rosszul vagyok ha csak r� gondolok is.

-         Gondoltam. H�t akkor �n nem is zavarok tov�bb.

Miel�tt Estrelle b�rmit is sz�lhatott volna, Lucian kiment a szob�b�l egyed�l hagyva �t. Nem akart �jra a csendben �ld�g�lve maradni, mert tartott �j �nj�t�l. Csak rem�nykedhetett, hogy vissza tudja fojtani mag�ban. Hogy megt�rje a szob�ra telepedett n�mas�got, el�vette var�zsp�lc�j�t �s p�r pillanat m�lva m�ris The Cure sz�mok has�tottak a csendbe. Robert Smith hangja pedig szenved�sen, m�gis mag�val ragad�an t�lt�tte el minden porcik�j�t. „Oh, Robbie, b�rcsak itt lenn�l �s seg�ten�l elviselni ezt az eg�sz herce -hurc�t!”

„I chose an eternity of this, Like falling angels, The world disappeared, Laughting into the fire, Is it allways like this? Flesh and blood and the first kiss, The first colour, The first kiss…” *

Estrelle f�jdalmasan lehunyta szem�t miut�n szok�sos hely�re – az ablakp�rk�nyra – �lt �s r�gy�jtott. �ppen elhelyezkedett, amikor kopogtattak. Piton volt az. Meglep�d�tt, hogy Estrelle doh�nyzik, de m�g kecsesnek is tal�lta, ahogy a l�ny a cigarett�t tartotta a kez�ben.

-                     Mit szeretne, professzor? – k�rdezte visszafordulva az ablak fel� Estrelle felv�ve elutas�t� magatart�s�t.

-                     Besz�ltem Dumbledore –ral… mag�r�l.

-                     Oh, csod�latos. �s?

-         Azzal az �zenettel k�ld�tt, hogy jobbnak tal�lja, ha gyakoroln�nk, hogy hogyan uralkodhasson a mag�ban rejtez� v�mp�ron �s csak akkor h�vja �t el�, ha seg�ts�g kell. Tov�bb� az igazgat� �r javasolta, hogy az okklumenci�t is gyakoroljuk. Persze tudjuk, hogy az alapok ott vannak a fej�ben, de Voldemort esetleges t�mad�saira fel kell k�sz�ten�nk. T�l sok minden m�lik �n�n.

-                     �h, m�r �rtem… �s ki fogja tartani a gyakorl��r�imat?

-                     Az �nuralom gyakorl�s�ban az arra a legink�bb alkalmas szem�ly, Lucian, valamint n�ha McGalagony professzor is seg�dkezni fog.

-                     Mondja csak, mi�rt besz�l olyan len�z�en Lucianr�l?

-                     Nos, nem mintha ezt �nnel k�ne megosztanom, de imm�r sokadszorra hal�szt�k el el�lem a s�t�t var�zslatok kiv�d�se tant�rgyat, �s akik ezt megteszik, azok ir�nt �ltal�ban kiss� neheztelek…

-                     �s m�g?

-                     Nincs �s m�g.

Piton a vil�g�rt sem �rulta volna el, hogy valami s�t�tet �rez a f�rfiban, �s ideges�ti, ha Estrelle k�r�l legyeskedik.

-                     Az okklumenci�t ki fogja tartani?

-                     �n magam. – sz�lt h�v�sen Piton.

Estrelle sz�ve m�g ebben a nyomor�s�gos �llapotban is dobbant egyet, de elrejtette csendes �r�m�t.

-         Nocsak, ennyire a sz�v�n viseli a biztons�gomat? – visszafojtva v�rta a v�laszt, b�r pr�b�lta elnyomni furcsa �rz�seit, amik egyre kev�sb� akart�k b�k�n hagyni.

-         Nehogy azt higgye, hogy meg�ll�s n�lk�l az �n biztons�g�n t�r�m a fejemet. – v�gott vissza a f�rfi.

Meglepetten vette �szre, hogy Estrelle szomor� arckifejez�ssel fordult el, hogy kif�jja a f�st�t. D�h�tette, hogy ennek �r�l, nem tudta mire v�lni a dolgot, hiszen a n� mindig olyan rideg.

-         Besz�lnem kell Dumbledore –ral.

M�r indult is, de amikor Piton mellett haladt volna el, a f�rfi megragadta a n� bal karj�t �s meg�ll�totta. Estrelle k�rd�n n�zett fel r�, de szem�ben semmi hidegs�get nem vett �szre a var�zsl�, csup�n melegs�g �s v�gyakoz�s �radt bel�le.

-         Perselus… - s�gta elakad� l�legzettel a n�.

A k�vetkez� pillanatban Piton �vatosan maga fel� ford�totta �s csak percekig egym�s tekintet�t f�rk�szt�k, majd ajkaik b�tortalanul �ssze�rtek. A b�jitaltan tan�r szorosan mag�hoz h�zta a karcs� testet, �s szenved�lyesen cs�kolni kezdte a telt ajkakat. A l�ny viszonozta a cs�kokat, melyek egyre mag�val ragad�bbak lettek.

Estrelle megijedt hevesen reag�l� test�t�l, amit nyomban el�nt�tt a v�gy, ez�rt gyorsan ell�kte mag�t�l az elny�lt ajk� Pitont, - aki semmit sem �rtett – �s kirohant a szob�b�l. Egyed�l akart lenni, hogy tiszt�zhassa �rz�seit �s kital�lja hogyan tartsa t�vol mag�t ett�l a vesz�lyes f�rfit�l. Amikor kirohant a parkba, m�g akkor is �rezte cs�kj�nak �z�t. ”El kellene t�nn�m innen p�r napra! T�l sok dolog z�dult egyszerre a nyakamba.”

The Cure

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s