5.     Fejezet

Kit�r�

Estrelle elgondolkodva t�vozott Dumbledore irod�j�b�l, ahol hosszasan gy�zk�dte az igazgat�t, hogy neki p�r napra el kellene mennie, hogy rendezze mag�ban az �jonnan felt�r� �rz�seket. Nem lep�d�tt meg, hogy Albus tudta mi t�rt�nt vele, �pp ez�rt nem tetszett neki az �tlet. Szerencs�re �gy t�nt Pitonr�l nem sejt semmit.

„- Nem tan�csos elhagynia a Roxfort ter�let�t. Voldemort �s szolg�i csak erre v�rnak. Nem tudom, hogy el�g felk�sz�lt-e egy esetleges harcra. De ha nagyon musz�j, elengedem.”

Estrelle nem �rezte, hogy vesz�lyben lenne, b�zott k�pess�geiben.

Di�kk�nt v�gigolvasta Livius �sszes k�nyv�t, m�g a fekete m�gi�r�l �s var�zslatokr�l sz�l�kat is, amiket nagy gonddal meg is tanult. Eml�kszik arra az eml�kezetes p�rbajra a mardek�ros l�nnyal. Nem hitte, hogy a vele szembeker�l� ellens�ggel ne tudna elb�nni, ha a sz�ks�g �gy hozza.

         Az el�csarnokban elment Piton mellett, de csak kim�rten k�sz�ntek egym�snak. A b�jitaltan tan�r kicsit furcs�llotta, hogy Estrelle –n�l ott van a sepr�je is, de nem tette sz�v�. A n� csod�lkozott is, hogy semmilyen g�nyos megjegyz�s sem hangzott el a feketetal�ros f�rfi sz�j�b�l.

         Amint elrugaszkodott a f�ldt�l �s a sz�l belekapott haj�ba, m�ris szabadabbnak �rezte mag�t. Nem b�rta, ha rendelkeznek felette �s bez�rj�k –m�gha egy ilyen impoz�ns �p�letbe is, mint a Roxfort. Nem tudta pontosan, hogy hova is akar menni, r�b�zta mag�t az �szt�neire. V�g�l t�bb �r�s gyors rep�l�s ut�n Magyarorsz�gon tal�lta mag�t. Budapest esti f�nyei elk�pr�ztatt�k, de nem sz�llt le a f�v�rosban, hanem egy k�zeli kast�ly fel� vette az �tj�t. A s�t�tben is tudta, hogy merre kell mennie, hi�ba �rny�kolt�k le a r�gi �p�tm�nyt �s�reg t�lgyek �s feny�k. Amint f�ldet �rt �s felsietett a l�pcs�n, az �rny�kok k�z�l k�t fegyveres v�mp�r �llt el�je.

-         Besz�lnem kell Kravennel!

-         M�r v�rja mag�t a szob�j�ban. – sz�lalt meg az egyik m�ly hangj�n p�r pillanat m�lva.

Amint bel�pett a k�tsz�rny� fa ajt�n, legal�bb h�rom tucat par�zsl� tekintet szegez�d�tt r�. Tudta, hogy mind v�mp�r, �s hogy senkit nem engedn�nek ilyen k�nnyen be, de egyik�j�k sem indult, hogy elkapja Estrelle –t. P�r pillanatig m�g ott �llt �s figyelte a halkan suttog�, cigarett�z� �s boros poharakb�l v�rt iv� v�mp�rokat, de �jra �rezte mag�ban a h�v� sz�t, ami a l�pcs� fel� ir�ny�totta. Tudta, hogy a k�zelben van Kraven, �s a l�thatatlan er� fel�je h�zta megmutatva a hozz� vezet� utat.

-         Estrelle, m�r v�rtalak. – s�gta egy kellemesen m�ly hang, amint a n� bel�pett egy eleg�ns, antik, s�t�t b�torokkal berendezett szob�ba, aminek hossz� ablakain csup�n a m�r majdnem kerek Hold f�nye �s a kast�ly kinti megvil�g�t�sa sz�r�d�tt be.

-         Kraven, a seg�ts�gedet k�rni j�ttem.

-         L�tom, megkaptad a levelemet, amit m�g Erd�lyb�l �rtam. – l�pett el� az �rny�kb�l az eleg�ns, bord�s-fekete b�rsonykab�tot visel� f�rfi.

-         De honnan tudtam, hogy ide kell j�nn�m? Fogalmam sem volt r�la, hogy merre j�rhatsz. Azt hittem, hogy m�g mindig a K�rp�tok hegyei k�z�tt bolyongsz.

-         M�gis hat�rozottan �rezted, hogy merre kell menned…

-         Igen!

-         Eml�kszel, hogy hogyan ismerkedt�nk �ssze? �s hogy hogyan f�rk�zt�l v�g�l a bizalmamba?

-         Persze, hogy eml�kszem.

H�t igen, a 69 Eyes �nekese (Jyrki) is megihletett. �t haszn�ltam fel Kraven megform�z�s�hoz… J

*

Bor�s nap volt, amikor egy n� karcs� alakja t�nt el� a f�lhom�lyb�l. A

faluban �rdekl�d�tt… a v�mp�rokr�l. Babon�s egy n�p �lt Erd�ly hegyes vid�kein, hi�ba �rte el �ket mindink�bb a civiliz�ci� �s term�kei. M�g mindig hordt�k a keresztet, az ajt�k f�l� pedig fokhagymaf�z�rek voltak felakasztva. Estrelle bel�lr�l megmosolyogta ezeket a szok�sokat, de tudta, hogy nem ok n�lk�l f�lnek ezek az emberek. Term�szetesen nem �rulta el, hogy var�zsl�, csup�n mer�sz kalandornak, vagy �rdekl�d� turist�nak v�lt�k. Anyagot gy�jt�tt k�sz�l� k�nyv�hez, ami a v�mp�rokr�l sz�lt. Egyik este �pp egy szeg�nyes fogad�ban sz�llt meg �s letelepedett szob�j�ban, hogy lejegyzetelje az aznap hallott mente-mond�kat, amikor az utc�r�l nagy zajt hallott. Kin�zett az ablakon. A falusiak �g� f�kly�kkal vonultak, majd t�bb csoportra oszlottak, mintha valamit keresn�nek. Gyorsan felkapta hossz� b�rkab�tj�t, mert �szt�nei azt s�gt�k, hogy ez az �jszaka izgalmas dolgokat tartogat neki. A fej�t cs�v�l�, de kicsit az�rt r�m�lt fogad�st�l megk�rdezte mi t�rt�nt.

-         Menjen vissza a szob�j�ba kisasszony, �s j�l z�rk�zzon be! B�r nekik m�r a z�r se �llja �tjukat…

-         Kikr�l besz�l? V�mp�rokr�l? – csillant fel a n� fekete szeme.

-         V�mp�r-vad�szat, m�r megint v�mp�r-vad�szat! Bel�thatn�k v�gre, hogy es�ly�k sincs, f�leg nem �jszaka…

-         Merre mennek?

-         Ne �rdekelje kisasszony, mindig ugyanaz van. Valaki mindig meghal. Ha szerencs�j�k van, ma csak egy ut�n koslatnak.

-         T�bben is vannak? Merre?

-         Nem mondhatom meg, sajn�lom.

Estrelle nem el�gedett meg ennyivel. Megragadta a fogad�st az ingnyak�n�l fogva �s �gy k�rdezte �jra.

-         A temet� �s a r�gi romok fel�… keletre…

A n� sz� n�lk�l kil�pett az �jszak�ba. „�r�lt…” –hallotta m�g a f�rfi hangj�t. Var�zsp�lc�j�t szorongatva futott a halv�nyul� f�klyaf�nyek ut�n. F�l�r�nyi fut�s ut�n egy s�t�t v�lgyben tal�lta mag�t. P�r l�p�s ut�n megbotlott valamiben. Lehajolva egy kid�lt s�rk�vet l�tott. „A temet�. De hol vannak az emberek? Hazudott volna a fogad�s? De akkor mi�rt mondta el, hogy merre menjek?” Lassan elindult a s�rok �s keresztek k�z�tt. Szeme hamar hozz�szokott a s�t�thez, mindig is j�l l�tott �jszaka. Egy�ltal�n nem f�lt. V�g�l oda�rt egy m�lladoz� csal�di kript�hoz. T�volr�l f�klyaf�ny j�tszott a f�k k�z�tt, �s hangok t�red�kei �t�tt�k meg a f�l�t. Beh�z�dott a s�reml�k belsej�be. Nem tartotta volna szerencs�snek, ha megtal�lj�k, m�g a v�g�n v�mp�rnak n�zn�k �s meg�ln�k. Fesz�lten figyelt az egyre k�zeled� emberekre �s kis id� m�lt�n a l�legzet�ket is hallani v�lte, pedig m�g j� h�romsz�z m�terre voltak. „Ez meg hogy lehet? Olyan, mintha csak a k�zelemben menn�nek el…” Hirtelen egy hideg, feh�r k�z fogta be a sz�j�t �s fogta le a var�zsp�lc�j�t szor�t� kez�t.

-         Maradj cs�ndben, vagy �tharapom a torkodat! – s�gta egy halk �s kellemesen m�ly hang, de amint kitapintotta a p�lc�t, m�ris m�s hangs�llyal kezdett suttogni. – Sz�val var�zsl� vagy? Csak nem a Miniszt�rium k�ld�tt a nyakunkra?

Estrelle megpr�b�lt jelezni, hogy besz�lni akar, de a v�mp�r nem nagyon akarta elengedni. A n� v�g�l egy gyors mozdulattal kiszabad�totta mag�t.

-         Seg�thetek neked!

-         Igaz�n? M�gis hogyan?

-         Elterelem a figyelm�ket �s te addig eg�rutat nyerhetsz.

-         �s mi�rt tenn�d meg nekem ezt a sz�vess�get? – a v�mp�r egyre k�zeledett a n�h�z, aki m�r k�zvetlen a fal mellett �llt.

-         Cser�be csup�n azt k�rn�m, hogy holnap �jjel a falu sz�l�t�l �t percre tal�lkozzunk �szakon, a szarvas alak� szikl�n�l.

-         Oh, milyen mer�sz! �r�ln�d k�ne, hogy nem �llek meg itt helyben!

-         Ha nem vagy hajland� az egyezs�gre, akkor jelzek az embereknek miel�tt v�gezhetn�l velem, �s akkor �k gy�jtan�k r�d ezt a kript�t. Gondold meg, m�r csak �tven m�terre lehetnek.

-         J�l van, nem b�nom, de rem�lem, nem akarsz �tverni. B�rhol megtal�llak.

Estrelle b�lintott, �s kil�pett a kis �sv�nyre, amely a s�rk�vek k�z�tt kacskaring�zott. H�t�n �rezte a v�mp�r tekintet�t. Oldalra fordult �s egy utols� pillant�st vetett a s�t�t kripta fel�, ahol csak egy vil�g�t� szemp�r bontakozott ki a feketes�gb�l. Elindult futva az emberek fel�.

-         Erre! Erre j�jjenek! L�ttam elfutni a v�mp�rt! – mutatott a s�r� erd� fel�.

Eltelt egy kis id�be mire felfogt�k, hogy mit akar, azt�n hangosan kiab�lva fut�snak eredtek a mutatott ir�nyba. Mire Estrelle vissza�rt a s�rk�h�z, a v�mp�r m�r elt�nt.

M�snap azonban a megbesz�lt id�pontban �s helyen ism�t tal�lkoztak.

El�sz�r nem l�tott semmit, de miut�n az egyre s�t�t�l� �gre pillantott, �jra az a m�ly hang sz�lalt meg, de most a fej�ben. Mintha gondolatai k�z� f�rk�z�tt volna egy hivatlan vend�g. „H�vt�l, h�t itt vagyok. Neh�z beismernem, de tartozom neked, ami�rt tegnap megmentett�l.”

Estrelle gyorsan k�r�lpillantott �s tekintete meg�llapodott a szarvas alak� szikla tetej�n, ahol lehajtott fejjel egy fekete alak �lt. A n� k�zelebb l�pett �s felszegte a fej�t. „Menj a gondolataimb�l!” – �zente hidegen.

-         Hm… figyelemre m�lt�, mennyire nyugodt vagy. Az emberek, akikhez k�zeledem, mind b�zlenek a f�lelemt�l, sz�v�k elk�peszt�en gyorsan kalap�l, de te… - lassan fel�llt �s izz� szemekkel n�zett a n�re, majd egy m�sodperc m�lva m�r mellette �llt. – Mondd csak mit akarsz t�l�nk?

-         Mivel �gyis tartozol nekem, arra szeretn�lek k�rni, hogy mes�lj nekem magatokr�l, a szok�saitokr�l… stb… J�l j�nn�nek ezek az iform�ci�k…

-         … a k�sz�l� k�nyvedhez. – g�nyos mosoly.

-         Honnan tudsz r�la?

-         Egy ideje m�r figyel�nk t�ged. El�gg� kit�nsz a buta cs�csel�k k�z�l. Id� k�rd�se volt csak, hogy mikor…

-         … l�togattok meg.

-         Igen. Most j�jj velem, megpr�b�lok t�rleszteni a tartoz�somon. Nyugodtan elengedheted a p�lc�dat, nem foglak b�ntani. – s�gta mik�zben �tkarolta a n� v�ll�t, majd maga fel� ford�totta. – Ha nem haragszol, �gy k�nnyebb…

Azzal kem�nyen mag�hoz szor�totta Estrelle –t �s felemelkedett vele a f�k lombkoron�ja f�l�. �szak fel� indultak el. A cs�p�s sz�l �lesen v�gta a n� arc�t, haj�t �s b�rkab�tj�t pedig ide-oda csapkodta. P�r perc m�lva azonban �jra f�ldet �rzett a talpa alatt. Egy eldugott, k�b�l �p�lt k�ria el�tt �lltak. A s�r� boz�tos j�t�konyan n�tte be a torn�cot �s k�szott fel a tet�re. A n� mellett �ll� v�mp�r gyorsan felment a l�pcs�n �s an�lk�l, hogy kiny�jtotta volna kez�t, az el�tte l�v� fekete ajt� kit�rult. Bentr�l halov�ny f�ny sz�r�d�tt ki megvil�g�tva Estrelle feh�r arc�t.

-         Gyere! – ny�jtotta a kez�t a v�mp�r.

Estrelle tudta, hogy vesz�lyes j�t�kot �z. Nem sejthette, hogy odabent h�nyan lesznek �s milyen sz�nd�kkal k�zelednek majd fel�je. �s persze az is rejt�ly volt a sz�m�ra, hogy mit tervez vele a s�t�thaj� v�mp�r.

Odabent nem l�tott, csak k�t f�rfit, akik az ajt�ban �lltak, m�gis biztos

volt benne, hogy a h�z szob�inak �rny�kaiban t�bb v�mp�r is megh�z�dott. �rezte rosszall� tekintet�ket, de nem mertek megmutatkozni. Felmentek az emeletre, ahol egy r�gim�di, poros, m�gis eleg�ns szob�ba fordultak be.

-         Ne f�lj, nem fognak b�ntani.

-         Nem f�lek. Az�rt nem t�madtak r�m, mert tartanak t�led?

-         Hm. �n vagyok a vezet�je ennek a kis csoportnak. Nem mernek ellenszeg�lni, de nem is engedn�m. Teh�t azt akarod, hogy mes�ljek az �letform�nkr�l… El�sz�r is, sz�l�ts csak Kravennek. Te pedig ha nem t�vedek Estrelle de Lioncourt vagy, nemde?

Estrelle b�lintott. A halv�ny gyertyaf�nyben volt ideje kicsit alaposabban felm�rni a v�mp�rt. S�t�tbarna, szinte fekete haja enyh�n hull�mosan omlott le a h�t�n, s�t�tsz�rke szem�ben �gy j�tszottak a f�nyek, mintha csak egy macska szemei lenn�nek. Feh�r arc�t csak n�hol t�rt�k meg a r�ncok. Estrelle nem tudta volna megmondani h�ny �ves lehetett akkor Kraven.

-         Honnan ismered a csal�dnevemet? A fogad�ba �ln�ven jelentkeztem be.

Kraven ajka szel�d f�lmosolyra h�z�dott, amit�l megl�gyultak merev von�sai.

-         Ismertem �desany�d egyik felmen�j�t, aki mellesleg nagyon hasonl�tott r�d. Persze az m�r r�ges-r�g volt.

Estrelle sz�ve nagyot dobbant, ugyanis soha senkit nem ismert a csal�dj�b�l a sz�lei hal�la ut�n a b�tyj�n �s a nagyanyj�n k�v�l.

„Teljesen olyan, mint hajdan�n Elisa volt. Megh�kkent� a hasonl�s�g, de benne m�g nem �rzem a s�t�t er�t… majd kider�l, hamarosan.” – gondolta Kraven.

Sokat besz�lgettek. Kraven mindent elmondott neki, amit egy haland�val

megoszthatott. Estrelle megtudta, hogy az �kanyja nagy, de s�t�t var�zsl� volt. El�szeretettel t�madt s�rv�r�ekre �s ostoba muglikra, ha valami hasznot h�zhatott ki bel�l�k. Sokan f�ltek t�le. A Lioncourt n�v a rettegve kiejtett var�zsl�csal�dok neve k�z� tartozott.

T�bb �jszak�n kereszt�l besz�lgettek, �s lassan bar�tok lettek. A t�bbi v�mp�r is n�ha felbukkant. A h�lgy v�rsz�v�k felt�n�en �s f�lve m�regett�k hossz� haj�t, kecses alakj�t, feh�r b�r�t, de soha nem mentek t�l k�zel hozz�.

Azt�n az egyik este olyan dolog t�rt�nt, amit�l Estrelle teljesen m�sk�pp kezdte l�tni a vil�got…

Kraven �jra a l�ny m�ltj�r�l k�rdezett, mikor lassan odal�pkedett hozz� �s meg�llt el�tte. Estrelle �gy �rezte, mintha a f�rfi tekintete ellen�llhatatlanul h�vn�. �ntudatlanul fel�llt, Kraven pedig gyeng�den �t�lelte f�l karral, m�sik kez�vel pedig fekete haj�t simogatta.

-         Tudom, hogy mi a legf�ltettebb v�gyad… - sz�lalt meg hirtelen. – El�lem nem rejtheted el. Minden nappal egyre er�sebben �l benned a v�gy, hogy megk�rd.

-         Mir�l besz�lsz? – s�gta rekedten a l�ny. Nem tudott elszakadni az ig�z� tekintett�l. A v�mp�rb�l �rad� vonzer� �tj�rta minden p�lus�t, bek�szott ruh�ja al�, �s mint valami l�thatatlan er�, v�gigcir�gatta a test�t.

-         V�mp�r akarsz lenni, ne tagadd. Gyerekkorod �ta nem tal�lod a helyed az emberek k�z�tt. Mindig minket kutatt�l… �s most megtal�lt�l. – s�gta a l�ny jobb f�l�be mik�zben Estrelle fekete haj�t elh�zta feh�r nyak�r�l. Hideg ujjaival m�rte a l�ny egyre gyorsul� pulzus�t. – Csak k�rned kell…

-         Kraven, hagyd abba… Mit csin�lsz velem? – ny�gte miut�n a v�mp�r h�trahajtotta a l�ny fej�t �s a nyak�t cs�kolta.

De Estrelle –ben m�r felt�madt valami, ami minden cs�kkal egyre er�sebben �gette belsej�t. M�r nem akart ellen�llni, csup�n visszanyerni r�gi erej�t.

-         K�rlek… - sz�lalt meg egy m�ly hang Estrelle ajk�n kereszt�l.

Kraven meglep�dve n�zett fel, de a l�ny megfogta tark�j�t �s visszah�zta nyak�hoz. A v�mp�r r�vid haboz�s ut�n beleharapott a k�ken dudorod� art�ri�ba. Estrelle hangosan felny�g�tt, Kraven pedig m�g er�sebben szor�totta mag�hoz a karcs� testet. Estrelle tudata elk�d�s�d�tt, minden porcik�j�n �des borzong�s futott v�gig. De a tudatosul� f�jdalomt�l lassan mag�hoz t�rt �s elh�z�dott a v�res ajk� v�mp�rt�l, aki hom�lyos szemmel n�zett r�. Estrelle a friss sebhez ny�lt, majd lassan lenyalta ujjair�l a v�rt. Azonnal �hs�g �s egy furcsa, r�g elfeledett �rz�s csapott fel benne.

-         Musz�j leszek adni p�r cseppet az �n v�remb�l, k�l�nben elsorvadsz a szomj�s�gt�l. Hi�ba enn�l, vagy inn�l, semmi sem csillap�tan� a bel�l �get� f�jdalmat.

Estrelle m�r ott is �llt a f�rfi mellet, aki csukl�j�n kis sebet ejtve a n� m�g� l�pett �s a sz�ja el� emelte karj�t. Mik�zben a n� moh�n sz�vta a v�mp�rv�rt, a f�rfi szabad kez�vel v�gigsim�tott a karcs� der�kon, �s a feh�r v�llat cs�kolta.

Estrelle v�g�l elengedte Kraven kez�t �s kimer�lten a f�rfinak d�lt. Minden figyelm�t az ereiben sz�guld� v�mp�rv�r k�t�tte le.

-         Mit csin�l bennem? – ny�gte lehunyt szemmel.

-         Ki�les�ti az �rz�kszerveidet, ellen�ll�bb�, f�rg�bb� tesz. Ezent�l sajnos nem fog j�l esni a napf�rd�.

-         De nappal att�l m�g mozoghatok kint, ugye?

-         Persze, csup�n b�ntani fog az er�s f�ny kicsit, mert… f�lv�mp�r lett�l…

-         K�sz�n�m, hogy nem tett�l teljes �rt�k�v�…

-         M�g nem volt�l felk�sz�lve r�. – meglep�d�tt, hogy ilyen nyugodtan

fogadja a t�rt�nteket. �ltal�ban nem �gy szoktak viselkedni a megharapottak.

-         Igen.

A p�r nap alatt, am�g m�g Estrelle Erd�lyben id�z�tt, meg is figyelhetett

mag�n p�r furcsas�got. M�r m�snap �jszaka felt�nt neki, hogy l�tja a tov�bbra is az �rny�kban maradt v�mp�rokat, b�r m�g nem teljesen tiszt�n. A hangokat, neszeket is jobban hallotta.  Kravennel megosztotta az �jonnan szerzett tapasztalatokat. Tov�bbra is j�ban maradtak �s hosszasan besz�lgettek. Estrelle a fogad�ban imm�r gyorsabban tudta lejegyzetelni a hallottakat. N�ha m�g a pap�r is meggyulladt az �r�lt sebess�gt�l, amit keze dikt�lt. V�g�l a Miniszt�riumb�l k�ldtek egy baglyot, hogy t�rjen vissza. Kicsit szomor� lett, ahogy Kraven is, de meg�g�rte neki, hogy hamarosan visszat�r…

*

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s