II. r�sz

Estrelle mag�hoz t�rt r�vedez�s�b�l amint Kraven meg�rintette a karj�t. A n� r�mosolygott.

-         A v�rem, amit neked adtam, valamilyen szinten m�g mindig hozz�m tartozik. A v�mp�rv�r, ami az ereidben kering mindig meg fogja mutatni, hogy hol vagyok. Ez egy k�l�nleges kapocs, ami csak azzal a szem�llyel �llhat fenn, akinek egy v�mp�r ad a v�r�b�l. Oh, Estrelle, csak azt sajn�ltam, hogy akkor, olyan sok�ig elszakadtunk egym�st�l �s csup�n p�r nappal Roxfortba val� t�voz�sod el�tt j�tt�l el hozz�m m�g Erd�lybe. Amint l�thatod most m�r ide tett�k �t sz�khely�nket… T�l sokan kezdtek el j�rk�lni a rejtek�nk fel�. Errefel� azonban befoly�sos �s gazdag ismer�seink vannak…

Estrelle odal�pett Kravenhez �s v�gigsim�tott hideg arc�n.

-         Sajn�lom, hogy mindig csak r�vid id�re maradhattam veled, de tudod, sok

dolgom volt. Sok var�zsl�nyt kellett megfigyelnem, �s begy�jtenem. Nem kock�ztathattam, hogy kir�gjanak �s m�g mindig a sz�vemen viselem a muglik sors�t is. Nem tehetek r�la, ilyen a term�szetem.

-         Mennyire k�l�nb�z�l a b�ty�dt�l!

Estrelle elford�totta els�t�t�l� tekintet�t. Nem akart arra a sz�gyentelenre gondolni, de Kraven k�nyszer�tette, hogy r�n�zzen.

-         Mi�rt akart�l besz�lni velem?

Kraven volt szinte az egyetlen, aki a napl�j�n k�v�l tudott Livius gaztett�r�l. Estrelle h�l�s volt, ami�rt r�gt�n el is terelte a t�m�t. A v�mp�r intett, hogy foglaljanak helyet.

-         Furcsa dolgok t�rt�nnek velem mostan�ban. Dumbledore –nak megvolt az oka, hogy elh�vjon. Olyan dolgokat mondott, amikt�l kir�zott a hideg…

Azzal a n� r�szletesen besz�molt a Roxfortban t�rt�ntekr�l. Persze Piton ir�nti vonzalm�t kihagyta mond�k�j�b�l… Amint besz�mol�ja v�g�re �rt, Kraven felpattant sz�k�b�l �s fel-al� kezdett j�rk�lni a szob�ban.

-         Te mit gondolsz? Igazak lehetnek Dumbledore feltev�sei?

-         �gy gondolom, igen. Dumbledore –t a mi kl�nunk is nagy tiszteletben

tartja, mivel hajdan�n mikor �gy t�nt mindennek v�ge, seg�tett rajtunk. � nem szokott a leveg�be besz�lni. Nyugtalan�t� dolgok ezek. Att�l tartok, hogy ezek a rohamok, a v�r ut�ni v�gy egyre gyakrabban fognak el�fordulni! Meg kell tanulnod egy�tt �lni ezzel a „m�sik �nnel”… Sajn�lom, hogy beler�ngattalak, hiszen nyilv�nval�, hogy az �n v�rem is sokat tehet arr�l, hogy �gy alakul az �leted. Ha annak idej�n uralkodni tudok az �szt�neimen…- „De annyira �rezni akartam a v�red �z�t! Tudni akartam, hogy olyan s�t�t-e, mint Elisa� volt.” – akarta volna m�g mondani Kraven, de valami�rt tov�bbra is megtartotta mag�nak ezt a gondolatot.

-         Kraven, te nem tehetsz r�la! Ne hib�ztasd magad, �n sem �lltam ellen

neked. Megt�rt�nt, �s k�sz. Sok�ig gondolkodtam a dolgon. Lehet, hogy a sors akarta, hogy �gy legyen… hogy a b�ty�m fel�ldozzon a fekete m�gia olt�r�n. Nem tehetek ellene semmit.

-         De igen! M�gpedig, hogy azonnal visszamegy�nk a Roxfortba.

-         De Kraven…

-         Semmi de! Magam foglak visszak�s�rni. Szavaidb�l arra k�vetkeztetek, hogy Voldemort csatl�sai csak arra v�rnak, hogy megt�madhassanak.

Estrelle nem tudott ellenkezni, mert egy gyors cs�kkal betapasztotta a sz�j�t. Valami�rt r�gt�n Piton arca sejlett fel gondolataiban, ez�rt gyorsan h�tral�pett. Kraven nem tette sz�v�, hanem r�gt�n le�lt �r�asztala m�g� �s valamit gyorsan �rni kezdett. Estrelle –nek most volt ideje rendezni kicsit gondolatait, �s jobban szem�gyre vennie a szob�t. „Furcsa �jra a muglivil�gban lenni. Mennyire hi�nyoznak a b�jitalokat tartalmaz� �vegcs�k, a vaskos var�zsk�nyvek, amelyek olykor sz�lvihart kavartak, ha illet�ktelen kezekbe keverednek, a rep�l� sepr�k… Igaza van Kravennek, vissza kell t�rnem a Roxfortba. Rem�lem sok�ig ell�t a hasznos tan�csaival!”

-         Holnap indulunk is, nincs kifog�s. Nem kock�ztathatunk! Ha t�nyleg

olyan fontos, hogy Voldemort megszerezzen mag�nak, akkor mindenf�lek�pp Dumbledore v�delme alatt vagy a legnagyobb biztons�gban. Nem kellett volna idej�nn�d, ezzel csak a var�zsvil�g, s�t a muglivil�g l�t�t is vesz�lybe sodortad!

-         Jaj, ne dramatiz�ld m�r t�l a dolgokat! Lehet, hogy Voldemort azt se tudja, hogy elhagytam a Roxfortot!

-         Ne becs�ld al� a hatalm�t! Most pedig ideje lenne lepihenned…

-         Nem vagyok f�radt!

-         Rendben, akkor viszont mes�lj, mi t�rt�nt veled, am�g nem tal�lkoztunk.

Azzal Estrelle m�g k�t �r�n �t besz�lt. Kraven mozdulatlanul hallgatta. Id� k�zben bej�tt egy fitalabb v�mp�rl�ny �s k�t poh�rban friss v�rt tett le az asztalra. Kraven k�v�ncsian figyelte, hogy mit fog tenni Estrelle. De a n� csup�n megremegett a v�r l�tt�n, majd egyet nyelve folytatta a besz�det, mik�zben egyszer v�gyakozva pillantott Kravenre, aki �pp a sz�j�hoz emelte pohar�t.  Mikor a v�g�re �rt, hossz� csend �llt be a t�rsalg�sban. A v�mp�r csak n�zte a f�radt n�t, aki a kandall�ban ropog� t�zt�l egyre �lmosabb lett, m�gnem lehunyta szemeit, �s nyugtalan �lomba mer�lt.

*

�lm�ban gyerekkori s�t�t h�zuk folyos�in rohant. Valaki, vagy valami

k�vette. Nem mert h�tran�zni. Befutott r�gi szob�j�ba �s bez�rta az ajt�t. Kintr�l azonban f�ls�rt� nevet�s hallatszott. „Alohomora!” Az ajt� csikorogva kiny�lt, �s megjelent egy csontsov�ny alak, fekete tal�rba burkol�dzva. Az arc�t nem l�tta, mivel v�gig el�reszegezett, z�lden vil�g�t� var�zsp�lc�j�t n�zte. Hi�ba akart a saj�tja ut�n ny�lni, �rezte, hogy valami egyre szorosabban tekeredik a test�re. „Ez az Nagini, j�l csin�lod! Nem menek�lsz Estrelle, a markomban vagy!” – nevetett az alak. A var�zsl� k�zeledett, de miel�tt oda�rhetett volna a b�kly�ba k�t�tt Estrelle –hez, a k�p v�ltozni kezdett. M�r az udvaron �lltak, ahol Estrelle –t a h�zuk kertj�ben �ll� egyik elsz�radt f�hoz k�t�zt�k. Lil�s f�nyek j�tszottak az �jszak�ban, t�m�ny f�st�l�szag terjengett mindenfel�. Estrelle ord�tott, �hes volt, �gy �rezte menten sz�trobban a belseje, erei �gy h�zt�k egy csukly�s alak fel�, mintha t�le f�ggne az �lete. Emberszagot �rzett. Vad�llatk�nt ord�tott, mik�zben a csontsov�ny ember hangosan hahot�zott. „Ez az, ne tartsd vissza!”

     Estrelle sik�tva �bredt. Bels�j�t szomj�s�g k�nozta. A szob�ban nem volt senki, mivel a nap m�r magasan j�rt. Hangosan kif�jta a leveg�t �s megpr�b�lt nem az �hs�gre figyelni. Tekintete azonban �jra �s �jra a v�rrel teli poh�rra t�vedt. Ott �llt felette, �s n�zte ahogy a f�ny megt�rik a b�bor ned�ben. Felemelte �s ujjai k�z�tt forgatta a poharat. Keze, minn�l tov�bb n�zte a v�rt, ann�l jobban bizseregni kezdett. M�r csak centim�terekre volt nyelv�t�l a poh�r pereme…

-         Nem! – ki�ltotta �s letette a poharat.

Alig v�rta az alkonyatot, hogy v�gre ne legyen egyed�l, �s hogy

elindulhassanak Roxfort fel�. Kraven hamarosan fel is bukkant �s az el�csarnokban n�h�ny sz�t v�ltott p�r v�mp�rral. Estrelle m�g mindig g�rcs�sen szorongatta sepr�j�t. Amint felemelkedett a f�ldr�l, Kraven csatlakozott hozz�, de � az akaraterej�vel rep�lt, nem volt sz�ks�ge semmilyen seg�deszk�zre.  Csendben rep�ltek egym�s mellett, mindketten az eget k�mlelt�k k�r�l�tt�nk esetleges t�mad�k ut�n kutatva.

Az esti �gbolt csillagai alig-alig l�tsz�dtak ki a sz�rk�n gomolyg� felh�k

k�z�l. Estrelle Kravennel ellent�tben nem figyelte annyira fesz�lten a k�rny�ket, � r�b�zta mag�t sepr�j�re, ami eddig soha nem hagyta cserben. A sepr� tudta az utat.

Hirtelen azonban �sszes�r�s�dtek felett�k a felh�k �s k�zeled� vill�mok

v�r�ses-feh�r f�nye villant szem�kbe. Kraven forgol�dni kezdett.

-         J�nnek! – ki�ltotta.

Estrelle az er�s sz�lben h�trafordult �s n�gy fekete alakot l�tott gyors iramban k�zeledni �trep�lve az alacsonyan sz�ll� felh�k�n. Hal�lfal�k voltak. Feh�r maszkukon visszaver�d�tt a vill�mok imm�r lil�s f�nye. Estrelle felismerte, hogy a vihart csakis lentr�l kavarhatt�k m�gikus �ton.

-         Kraven, ne �llj le vel�k harcolni! Neked nincs p�lc�d. �k nem v�logatnak a m�dszerekben! – kiab�lta t�l a vihart.

De p�r pillanat m�lva m�r v�r�s �s z�ld f�nycs�v�k szelt�k �t mellett�k a leveg�t. A l�t�si viszonyok egyre rosszabbak lettek. Kraven hirtelen elt�nt mell�le. Estrelle k�ts�gbeesetten kereste tekintet�vel a f�rfit, aki gyorsan zuhant a f�ld fel� v�r�sen dereng� testtel. A n� ut�na rep�lt �s el�vette p�lc�j�t.

-         Stimula!

A test azonnal �letre kelt �s a mag�hoz t�r� Kraven elindult fel�je. Most m�r nem ker�lhett�k el a harcot. Szavak n�lk�l is a hirtelen t�mad�sban egyeztek meg. Kraven b�lintott, majd a fej�k mellett elsuhan� �tkok k�zepette ism�t elt�nt, de most �nsz�nt�b�l. P�r pillanat m�lva hangos ki�lt�s hallatszott. Az egyik hal�lfal�t megharapt�k. Az egyik f�rfi megfordult, �s elindult Kraven�k fel�. Estrelle –nek azonban m�g mindig k�t ellenf�llel kellett megk�zdenie. Amint a gyorsan r�pk�d� piros �tkokat ker�lgette, �szrevette, hogy azok csup�n k�b�t��tkok. „Teh�t nem akartok meg�lni. Csak nem ti akartok elvinni Voldemorthoz? Kravennek szerencs�je volt, mostant�l � biztosan nem �ssza meg ennyivel.”

-         Expelliarmus! – mutatott az �ppen fel�je tart� v�kony alak fel�. De a

hal�lfal� sem volt rest, r�gt�n hat�stalan�totta a b�b�jt. A csukly�s m�r-m�r el�rte, amikor �jra r�szegezte p�lc�j�t: - Diffindo!

A f�rfi sepr�je recsegni kezdett, majd k�t darabra esett. A Kravennel viaskod� f�rfi most nagyot r�ntott sepr�j�n lel�kve a v�mp�rt �s kil�tt a zuhan� alak ut�n. A harmadik hal�lfal� p�lc�j�b�l azonban �les, izz� k�sek s�v�tettek a n� fel�. Hi�ba forgatta p�lc�j�t szemmel alig k�vethet� sebess�ggel, egy forr� k�s megv�gta, egy m�sik pedig bele�llt az oldal�ba. Estrelle hangosan felord�tott a f�jdalomt�l, ami egyre terjedt jobb oldal�t�l. „Biztosan m�rgezett.” – gondolta gy�ngy�z� arccal. A hal�lfal� felnevetett.

-         Nocsak, m�gsem vagy olyan er�s boszork�ny, mint ahogyan hallottam?

Szavait most l�ngcs�v�k k�s�rt�k. Estrelle kih�zta az ac�l peng�t seb�b�l, de oldala minden apr� mozdulatra f�jdalmasan fell�ngolt, �gy alig tudta kiker�lni a t�zet. M�r nem �rdekelte semmi, csup�n, hogy megmutassa ennek az embernek, hogy �t nem lehet olyan k�nnyen legy�zni. Taktik�t v�ltott. V�dekez�s helyett t�madott. El�relend�lve a f�rfi fel� rontott �s mikor m�r csak p�r m�ter v�lasztotta el �ket nem t�r�dve az arc�t s�rol� �tokkal �s meg�gett kez�vel, elki�ltotta mag�t: - Reducto!

A hal�lfal�n mintha egy l�thatatlan k�z l�k�tt volna egy hatalmasat, sepr�j�r�l majdnem leesve t�bb m�terre t�volodott el. Estrelle kihaszn�lva el�ny�t Kravent kereste tekintet�vel. A v�mp�r �pp felfel� tartott, amikor a n� tagjain heves remeg�s futott v�gig, a f�jdalom pedig �gy �rezte, hogy a csontjaiig hatol. K�nok k�zepette verg�d�tt a sepr�n. V�g�l tagjai megmerevedtek, �s m�r csak azt �rezte, hogy zuhanni kezd.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s