6. Fejezet

„Ne �rjen hozz�m!”

Kraven �pp id�ben kapta el Estrelle ernyedt test�t, �s �gy d�nt�tt, nem kock�ztat m�g egy �sszecsap�st a magatehetetlen, v�rz� l�nnyal. �sszeszedte h�t marad�k erej�t �s hihetetlen v�mp�rsebess�ggel kezdett el suhanni. „V�mp�rok istenei, most ne hagyjatok cserben!” �rezte izmaiban a t�bb sz�z �ve n�vekv� energi�t. B�zott mag�ban. A csukly�s hal�lfal�k hamar le is maradtak, majd fel is adt�k a pr�b�lkoz�st, hogy utol�rj�k �ket.

Mivel a v�mp�r m�g sosem j�rt Roxfortban, az �szt�neire hagyatkozott.

K�t-h�rom �ra kimer�t� rep�l�s ut�n r�ismert az Estrelle �ltal le�rt k�rny�kre, a sz�ztorny�, kivil�g�tott kast�lyra, a feket�n csillog� t�ra… Hatalmas k� g�rd�lt le a sz�v�r�l. „Gy�ny�r� kast�ly. Nem csod�lom, hogy ennyire Estrelle sz�v�hez n�tt…”

P�r pillanat m�lva azonban elhagyta ereje �s nem messze a bej�rat hatalmas t�lgyfa kapuj�t�l �rkezett a f�ldre. T�rdre esett, de m�g mindig a karjaiban tartotta az eszm�letlen l�nyt. Egyszerre motoz�st hallott a h�ta m�g�tt, �s a s�t�t bokrok k�z�l egy fekete tal�ros f�rfi bukkant el�. Sz�r�s tekintettel szegezte Kravenre a p�lc�j�t.

-         Ne mozduljon. El�ruln�, hogy mit keres maga az �jszaka kell�s k�zep�n a Roxfort ter…

Term�szetesen Piton volt az illet�, de rideg hangja megbicsaklott, amint p�lc�ja f�ny�n�l felismerte Estrelle elk�nzott arc�t.

-         K�rem, azonnali seg�ts�gre van sz�ks�ge…

-         Mit tett vele?! – mordult fel Piton.

Azzal �tvette a kimer�lt f�rfit�l a mozdulatlan n�t. Estrelle feje h�tracsuklott. Piton l�tta a sz�p arcon az alvadt v�rt.

-         M�gis mi t�rt�nt? Azonnal a gyeng�lked�re kell vinni! – szem�ben aggodalom villant.

Meg sem v�rva a v�mp�r v�lasz�t a l�pcs�k fel� iramodott.

-         Mi t�rt�nt, Perselus? – sz�lalt meg egy kellemes hang. Dumbledore.

-         Igazgat� �r, itt tal�ltam r�juk. Ez a f�rfi tartotta a karjaiban. – biccentett fej�vel rosszall�an Kraven fel�. – Nem tudom mit m�velt vele, de…

-         �n mentettem meg az �let�t.  – sz�lalt meg csendesen a v�mp�r �rezve Piton rosszall�s�t. – N�gy hal�lfal� t�madt r�nk. Engedje meg, hogy bemutatkozzam! Lord Kraven Emerald. – hajtott fejet Dumbledore el�tt. – �gy gondolom �n sejti, hogy ki vagyok…

-         Igen, igen eml�kszem. �s ha nem t�vedek, mag�n�l id�z�tt Lioncourt kisasszony miel�tt a Roxfortba indult volna.

A b�jitaltan tan�r egyre n�vekv� ellenszenvvel m�regette a f�rfit.

-         Sajn�lom, hogy meg kell szak�tsam a kellemes b�jcsevelyt, de mi lenne, ha el�sz�r Miss Lioncourt eg�szs�g�vel foglalkozn�nk?

-         Igaz is… - fordult Piton fel� az igazgat�. – Hm… igen, igen… Cruciatus �s k�b�t� �tok… Stimula!

Estrelle tagjai v�gre felengedtek. – Perselus… - lehelte �gy, hogy azt csak Piton hallhatta.

-         �gy ni, ez egyenl�re el�g neki, am�g felvissz�k a gyeng�lked�re. Madam Pomfrey majd rendbe hozza… Perselus, k�rem vigye f�l!

A professzor b�lintott �s lobog� tal�rral elsietett karj�ban a kiszolg�ltatott testtel.

-         Ha nem b�nja Lord Emerald, sz�vesen venn�m, ha felk�s�rne az irod�mba, �s r�szletesen besz�molna a t�rt�ntekr�l… M�g van id� hajnalig…

-         Term�szetesen, de sz�l�tson csak Kravennek. – v�laszolta a v�mp�r, b�r tagjait �loms�ly�nak �rezte, k�vette az igazgat�t.

*

„Minden perc �res fecseg�s alatt csak romlott Estrelle �llapota…” – f�st�lg�tt Piton a reszket�, �s izzad� l�nyra n�zve. - „Biztosan l�zas! Ki lehetett ez a f�rfi? T�l feh�r volt… olyan nem evil�gi… Csak nem?”

Piton hangos robajjal berontott a gyeng�lked�re. Madam Pomfrey azonnal kipattant �gy�b�l �s kisietett a szob�j�b�l.

-         Na de k�rem, Piton professzor mi ez a…

-         K�rem, azonnal l�ssa el Miss Lioncourtot! S�lyos lehet az �llapota…

-         Igen… Mi t�rt�nt vele?

-         �ll�t�lag p�r hal�lfal� t�madta meg idefele. Egy f�rfi hozta el id�ig.

A professzor h�tr�bb �llva n�zte, amint a javasasszony kigombolja Estrelle ruh�j�t. Pillant�s�t gyorsan elkapta a fekete melltart�r�l, �s a n� oldal�ra szegezte. M�g �t is meglepte mennyire cs�ny�n festett a k�s �ltal okozott s�r�l�s. A m�ly sebb�l er�sen sziv�rgott a v�r, a sz�l�t�l z�ldes-fekete, kacskaring�s cs�kok futottak sz�t, �s a k�s fele m�g mindig benne volt.

-         M�rgezett volt. Jobban teszi professzor, ha most elmegy. Nem lesz kellemes se l�tni, se hallani, ami most k�vetkezik.

-         L�ttam m�r rosszabbat is…

Azonban l�tva Madam Pomfrey szigor� arckifejez�s�t, �gy d�nt�tt ink�bb kider�ti mi is t�rt�nt val�j�ban a szerencs�tlen n�vel. M�g egy utols� pillant�st vetett a l�zban izz� testre �s hossz� l�ptekkel elsietett a majdnem �res gyeng�lked�r�l. K�t �ggyal a kij�rat el�tt jobbra n�zett. „Potter… m�r megint valami bajt keresett mag�nak…” De Piton gondolatait �jra a n� t�lt�tte meg.

     Az eml�tett fi� meg sem mert moccanni, b�r m�r j� ideje fent volt.

K�v�ncsi volt r�, vajon mi�rt t�madtak r� erre a k�l�n�s n�re a hal�lfal�k. „…hisz �t mag�t is el tudn�m k�pzelni annak… Vagy lehet, hogy Pitonhoz hasonl�an � is h�tat ford�tott Voldemortnak?”

Ijedten �sszer�zk�dott a f�jdalmas ord�t�s hallat�n, mint ahogy a b�jitaltan tan�r is megtorpant a folyos�n, majd d�h�sen tov�bbindult.

*

Estrelle tudta a tagjait k�nz� f�jdalomr�l, hogy Cruciatus �tok tal�lta el.

Azt�n els�t�t�lt sz�m�ra a vil�g. Nem tudta, �l-e m�g, csup�n f�jdalmasan megmerevedett tagokkal utazott egy halv�nyz�ld k�d�n �t. Hi�ba pr�b�lta mozgatni a fej�t, csak a f�l�tte elhalad� furcsa csillagokat l�tta. Azt�n valaki er�sen megragadta. Egy arc sejlett fel szemei el�tt. Nagyon eml�keztette valakire… Piton. �rezte a bel�le �rad� s�t�t er�t. A f�rfi gonoszan mosolygott.

-         Nem az nem lehet… engedj el! Te nem tartozhatsz k�z�j�k!

-         De igen…- sz�lalt meg egy g�nyosan sziszeg�, magas hang. - � is k�z�nk tartozik, mint ahogyan Livius is. – A k�zelben hal�lfal�k elmos�dott alakjai t�ntek fel. - Nem menek�lhetsz a sorsod el�l, Estrelle! J�jj hozz�m, ne k�resd magad! �n olyan hatalommal ruh�zlak fel, amir�l m�g �lmodni sem mert�l soha! Megismertetlek igazi �neddel. J�jj! Tarts velem!

Estrelle �rezte, amint merev teste k�r� csavarodik valami. Egy pillanatig cs�b�t�nak t�nt az aj�nlat, de azt�n…

-         Nem! Soha! Csak fel akarsz haszn�lni az aljas terveidhez! Dumbledore figyelmeztetett!

-         �h, m�r megint Dumbledore! Csak tudn�m, mi�rt van mindenki �gy el�julva t�le! Mintha � mindent tudna! Szenilis v�n bolond! J�l van. Lehetek durva is… Nagini, szorongasd meg egy kicsit!

Estrelle r�j�tt, hogy egy hatalmas, z�ld k�gy� tekeredik egyre szorosabban r�.

-         Tudod, ebben az �llapotban az elm�d igaz�n sebezhet�… Ami ezen a s�kon t�rt�nik veled, az kihat a val�s�gban l�v� testedre is…

A sziszeg� hang tulajdonosa egyre k�zeledett Estrelle –hez. Szerette volna l�tni, hogy kihez tartozik, de nyaka �gy lemerevedett, mintha k�b�l lenne. B�r tudta, hogy Voldemorttal besz�l. „Teh�t nem haltam meg. De hogyan tudott elhozni ebbe az �llapotba?”

- Perselus… - suttogta �ntudatlanul a n�. Egy percig oltalmaz� meleg �lelte

k�r�l, de hirtelen az is elm�lt, mint minden �r�m, amit �let�ben �t�lt.

Nagini k�zben egyre er�sebben szor�totta. M�r alig kapott leveg�t.

-         Hagyd abba! Eressz el! – sziszegte.

Legnagyobb megd�bben�s�re a k�gy� engedett szor�t�s�n �s elbizonytalanodott. Voldemort vel�tr�z�an felnevetett.

-         Teh�t te is! Milyen er�s… Nagini, ereszd el! – lassan a l�ny f�l� hajolt.

Estrelle �rezte a f�rfi test�b�l �rad� hideget, �s hogy saj�t tagjai v�gre felengednek. – T�bb rejlik benned, mint gondoltam…

Valami egy pillanatra megzavarta a n�t. Egy er� arra k�nyszer�tette, hogy

balra ford�tsa fej�t. Mintha s�r� k�d gomolygott volna arrafel�. Egy fiatal fi� k�rvonalait v�lte felismerni… Voldemort is �szrevette a v�ltoz�st, �s k�vette pillant�s�t. Nevet�se m�g hangosabban csengett a l�ny f�leiben. �gy �rezte, mentem megs�ket�l, de azt�n Voldemort elhallgatott �s m�g jobban behatolt Estrelle tudat�ba. Olyasmi �rz�s volt, mint az Imperius �tok, csup�n a kellemes lebeg�s hi�nyzott, ami elk�b�tja a boldogs�gban �sz� tudatot.

-         Igen! Kapd el! Gyer�nk… menj �rte… �ld meg!

-         Nem! T�nj el! – ki�ltott fel a n� �s k�nyszer�tette mag�t, hogy elford�tsa a fi�r�l a tekintet�t.

-         �n sosem t�n�k el, Estrelle! �r�kre itt maradok ezen a f�ld�n �s egyszer �gyis elkaplak! – hallatszott a sziszeg�s.

A f�rfi f�l�je hajolt. Estrelle felord�tott, amint megpillantotta a hal�lfejszer� arcot �s a v�r�s, k�gy�szer� szemeket. De nem annyira a l�tv�nyt�l, hanem a f�jdalomt�l, amit a f�rfi okozott azzal, hogy beljebb nyomta a t�r�tt k�s peng�j�t seb�be.

Visszat�rt a val�s�gba �s hallotta mag�t, amint a f�jdalomt�l �v�lt. Eg�sz

teste v�res verejt�kben f�rd�tt. Madam Pomfrey finoman visszanyomta az �gyra. �pp csak hozz��rt a peng�hez, amikor Estrelle mag�hoz t�rt.

-         Nem lesz ez olyan egyszer�. Harry, ha m�r �gyis fent vagy, k�rlek hozz nekem tiszta vizet, fert�tlen�t�t �s k�tszert!

Harry lassan kik�sz�l�dott az �gy�b�l, majd amilyen gyorsan csak tudott, elbicegett a k�rt eszk�z�k�rt. Mire vissza�rt, Estrelle n�hol helyen az �gyhoz volt k�t�zve. A fi� elsz�rnyedve n�zte a sebet, ami m�r szinte a n� eg�sz test�re elterjesztette a m�rgez�st.

-         Iszonyatosan magas a l�za… t�l sok v�rt vesztett, m�gis �gy h�nykol�dik, mintha t�zes vassal s�t�getn�k, vagy megsz�llta volna valami. Nem lesz k�nny�…

Harry sebhelye mi�ta behozt�k Estrelle –t a gyeng�lked�re, enyh�n �gni kezdett. A n� k�zel�ben azonban ez a f�jdalom feler�s�d�tt. „Vajon ez mit jelent?”

-         De ugye meg tudja menteni? - Harry m�r l�tott p�r cs�nya sebet �let�ben, de ez sz�m�ra is �j volt.

-         Persze. – v�laszolt kicsit megremeg� hangon a javasasszony. – Ha el�g er�t �rzel magadban, akkor k�rlek menj, �s h�vd ide Dumbledore professzort!

-         Rendben. – azzal m�r indult is.

Estrelle ek�zben bel�l �rj�ng�tt. Mintha nem is � lett volna… valami ki akart szabadulni a test�t akad�lyoz� k�telek al�l.

Madam Pomfrey amilyen gyorsan csak tudta, fert�tlen�tette a sebet, majd �vatosan kiemelte a m�rgezett k�st, ami m�g mindig izzott. Egy s�t�t �vegb�l r��nt�tt a sebre egy kev�s fekete folyad�kot, amit�l r�gt�n sisteregni, �s gyeng�n f�st�lni kezdett a m�rgezett ter�let. Estrelle ekkor �rezte csak igaz�n rosszul mag�t. Olyan volt, mintha a bennsej�t valamif�le sav marn�.

-         � igazgat� �r, de j�, hogy j�n! Gondoltam jobb, ha �n is l�tja… Iszonyatos k�nokat �lhet �t szeg�ny l�ny…

-         Igen Poppy, a folyos� v�g�r�l is hallani lehet a sikolyait. Volt m�r hasonl� s�r�l�ssel dolga, nemde?

-         Igen. De egyik sem volt ennyire er�s. Ez valahogy k�l�nb�zik. Minta messze j�rna. Az egyik percben m�g zakatol a pulzusa �s r�ngat�zik, a m�sikban pedig szinte meg�ll a sz�ve �s teljes mozdulatlans�gba merevedik! Ez volt majdnem teljesen bele�gyaz�dva az oldal�ba. – mutatott a v�res, t�r�tt penge fel�.

-         K�l�n�s… ezt magammal viszem.

-         Professzor �r, rendbe fog j�nni? – k�rdezte halkan Harry, aki a k�t feln�tt mellett �llt.

-         Rem�lj�k Harry, rem�lj�k. De most menj! Neked is pihenned kell. K�sz�n�m, hogy sz�lt�l… - b�r tudta, hogy Harry �gysem tudna aludni. - K�r, hogy m�r felj�tt a nap.

-         Mi�rt mondja ezt Albus? – sz�lalt meg csod�lkozva Madam Pomfrey Estrelle f�l� hajolva.

-         Tudn�k egy hat�sosabb gy�gyszert… De arra sajnos Miss Lioncourtnak v�rnia kell alkonyatig.

Madam Pomfrey p�r perc m�lva m�r nyugodtabb sz�vvel n�zett Estrelle –re. A l�ny lassan megnyugodott, �s a f�radts�gt�l elnyomta az �lom. V�gre nem v�ltogatta egym�st az eszm�letveszt�s �s az �brenl�t. A javasasszony el�ll�totta a v�rz�st �s p�lc�j�val bez�rta a sebet. B�r a s�t�ten kirajzol�d� erek m�g mindig l�tszottak, v�gre �tt�rhetett a l�ny v�ll�n �s kez�n l�v� �g�si s�r�l�sekre.

Azokat hamar ell�tta, majd hagyta, hogy az igazgat� k�t tenyer�t a l�ny f�l� helyezve szavakat mormoljon, majd fentr�l lefel� v�gighaladjon a test f�l�tt. Estrelle g�rcs�s tagjai ellazultak �s melegs�g j�rta �t �ket. �lm�ban Pitonra gondolt, de ott nem volt hal�lfal�…

*

Piton fej�ben m�g sok�ig visszhangoztak Estrelle ki�lt�sai. Nem tudott, nem a l�nyra gondolni, �s a bizserget� �rz�sre, amit akkor �rzett, mikor megl�tta kiszolg�ltatottan, f�lmeztelen�l fekv� test�t. A f�rfi nem ismert mag�ra. „A nevemet suttogta… Az az �des hang… Olyan v�dtelen volt. De nem engedhetem szabadj�ra az �rzelmeimet! Ez nem �n vagyok! Estrelle, mi�rt k�s�rtesz meg?” M�g sok�ig forgol�dott �gy�ban. Egyetlen dolog vigasztalta csup�n, hogy m�snap pontokat vonhat le „kedvenc” griffend�leseit�l. De ez is olyan t�volinak t�nt a n� szenved�seihez k�pest! „Vajon j�l van? T�l�li a seb�t? Mif�le �j m�dszere lehetett ez a fajta t�mad�sa a S�t�t Nagy�rnak?”

*

Estrelle a gyeng�lked�n felriadt napnyugta ut�n. M�g mindig l�zas volt.

�gy �rezte, mintha rajta k�v�l lenne m�g valaki az �gy�n�l… Rem�nykedve ford�totta oldalra a fej�t, de csup�n Kraven �llt ott kifele b�mulva az ablakon.

-         Csakhogy magadhoz t�rt�l. Nem gondoltuk volna, hogy ennyire s�lyos lehet a sebed.

-         Kraven…

-         Dumbledore k�ld�tt. Azt mondta, hogy l�nyegesen fel tudom gyors�tani a gy�gyul�sodat… persze csak ha te is akarod. – mondta a s�t�t alak m�g mindig az ablak fel� fordulva.

Estrelle megpr�b�lt fel�lni, de az oldal�ba �s a v�ll�ba has�t� f�jdalom �jra megr�zta test�t. Er�tlen�l hanyatlott vissza a p�rn�ra.

-         Hogyan? – ny�gte a l�ny.

-         El�g kock�zatos bizonyos szempontb�l. A v�remr�l van sz�. P�r korty bel�le seg�tene.

-         �s mi ebben a kock�zatos?

-         Az, hogy a v�mp�r�ned ett�l ism�t er�s�dne, �s kev�sb� tudn�d uralni ut�na. Persze meg tudod tanulni, hogy hogyan tartsd kord�ban, de addig ism�t neh�z k�zdelmek v�rhatnak r�d…

Neh�z csend ereszkedett a teremre.

-         Persze az is lehet, hogy a nagy v�rvesztes�g miatt legyeng�lt a „m�sik �ned”, �s nem kellene er�sebben koncentr�lnod az elfojt�s�ra… Seg�tsek?

-         Kraven, mi�rt mondod mindezt olyan ridegen?

-         Az �n hib�m, hogy most ilyen helyzetbe hoztalak! – fordult v�gre a n� fel�. – Sz�m�thattam volna r�, hogy t�bben t�madnak! T�bb v�mp�rt kellett volna magammal hoznom…

-         K�rlek, ezen ne em�szd magad! Megt�rt�nt �s k�sz. T�l�lem.

-         Mindig is szerettem az optimizmusodat, b�r el�g ritk�n mutatod meg...

Azzal mosolyogva odal�pett a beteg mell� �s megfogta bal kez�t.

„K�rlek, hadd hozzam rendbe a hib�m! Engedd, hogy seg�tsek!”

-         Rendben. Nem utas�talak vissza. – s�gta a n�.

Kraven sebet ejtett nyak�n, majd rezzen�stelen arccal t�rte, hogy Estrelle kortyolja er�s v�r�t. A l�ny, amint lenyelte az �get� v�mp�rv�rt, �rezte, hogy �hs�ge fell�ngol, de elnyomta a d�mont mag�ban, �s gy�gyul�s�ra koncentr�lt. Szinte l�tta, ahogy a v�r sz�t�ramlik roncsolt sz�veteiben, �s gy�gyulni kezdenek sebei.

Az ajt� hirtelen kiny�lt �s Piton l�pett be rajta. Meg�tk�zve n�zte a szeme el� t�rul� l�tv�nyt. Estrelle gyorsan elt�volodott Kraven nyak�t�l, mintha rajtakapt�k volna valamin.

A b�jitaltan tan�rt nem is azon �tk�z�tt meg, hogy a n� Kraven v�r�t issza, hanem, ahogyan a f�rfi r�hajolt a kecses testre. De elfojtotta mag�ban indulatait, �s ism�t felvette g�nyol�d� st�lus�t l�tva Estrelle sz�l�sra ny�l� sz�j�t.

-         Nem kell magyar�zkodnia Miss Lioncourt, csup�n az igazgat� �r k�ld�tt,

hogy hozzak fel egy bizonyos b�jitalt, de amint l�tom, maguk m�r megoldott�k a probl�m�t… - azzal letett az �jjeli szekr�nyre egy kicsi �veget, amiben r�zsasz�nes folyad�k kavargott, �s kiviharzott a teremb�l.

„Most meg mi�rt �rzem �gy magam, mintha valamiben b�n�s lenn�k? Perselus nem jelent nekem semmit!” – mentegette mag�t. „Vajon t�nyleg csak a b�jital miatt j�tt fel, vagy…?”

-         Ha nem haragszol Estrelle, akkor �n most t�vozom. Sajnos messzire kell mennem, ha enni is szeretn�k…

-         Rendben, �s k�sz�n�m. Sajn�lom, hogyha kellemetlen helyzetbe hoztalak…

-         Ugyan m�r, hozz�szoktam, �s Piton professzor miatt nem zavartatom magam. Te se tedd!

M�snap Estrelle m�r �rzett mag�ban annyi er�t, hogy felkeljen �s k�rbes�t�lja n�h�nyszor a szob�t. Madam Pomfrey ugyan helytelen�tette a dolgot, de betege igen makacsnak bizonyult. A n� �pp az ablakn�l �llt hossz�, fekete h�mzett k�nt�s�ben, amikor h�ta m�g�tt ism�t megcsikordult az ajt�. H�trapillantva Harry Pottert l�tta odamenni a javasasszonyhoz.

(...)

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s