7.           Fejezet

Gyakorl�s

�s �me Lucian Cover professzor, akinek megform�z�s�ban sokat seg�tett az Underworld c�m� film egyik szerepl�je

M�snap Estrelle m�r hajnalban a hatalmas parkban s�t�lt nem t�r�dve a hideg sz�llel. A nap sugarai m�r nem meleg�tett�k a leveg�t. Egyre jobban �rz�d�tt a k�s� �sz ut�n k�vetkez� t�l lehelete. A mag�nyos alak m�g �lvezte is, hogy didereg. A hatalmas t� partj�n p�r mad�r f�szkel�d�tt, egy-egy k�s�n indul� vadkacsa pedig sz�rnyra kapott, hogy elrep�lj�n a meleg d�l fel�.

Alig aludt az �jjel. Sokat t�rte a fej�t viselked�s�n �s �j �rz�sein. Ezek az �rz�sek k�l�nb�ztek az �sszes eddig ismertekt�l. �s Piton ir�nt �rezte. Nem tudta, hogy csak szimpatikusnak tal�lja, vagy ez m�r t�bb ann�l. K�tszer volt szerelmes, de az els� csak pl�t�i volt. Egy mardek�ros fi� ir�nt �rezte m�g hatod�vesk�nt, mivel azonban a mardek�rosok t�bbs�ge neheztelt r�, neh�z lett volna b�rhogy is pr�b�lkoznia. Az a fi� n�pszer� volt �s kicsit magasan is hordta az orr�t. Azok k�z� tartozott, akik sz�vesen tettek megjegyz�seket Estrelle –re, ez�rt a l�ny hamar r�j�tt, hogy nem �rdemli meg szerelm�t �s siker�lt is legy�rnie hat�rozotts�g�val �rz�seit. A m�sodikra pedig nem akart gondolni, m�g t�ls�gosan f�jt neki, hogy el�rult�k.

De Pitonn�l m�s volt a helyzet. Elbizonytalanodott. Nem tudta k�pes lesz-e az � eset�ben is a hat�rozotts�g�t seg�ts�g�l h�vni. „Most sokkal ink�bb a feladataimra kell koncentr�lnom! Meg kell tanulnom elf�tyolozni a gondolataimat! Bez�rni az elm�met Voldemort hasonl� t�mad�sai el�l, mint amit a gyeng�lked�n tapasztaltam.”

Hirtelen egy var�zsl� csatlakozott hozz� k�nyelmes l�ptekkel.

-         J� reggelt Miss Lioncourt! L�tom maga sem tudott t�l j�l aludni.

-         Dumbledore professzor! Honnan tudta, hogy itt vagyok?

-         Tudja Estrelle, mivel t�bbek k�z�tt az �n var�zslataim is v�dik a Roxfortot �s a k�r�l�tte elter�l� birtokot, mindig megtal�lom a keresett szem�lyt, vagy meg�rzem az ellens�g bet�r�s�t.

-         �rtem. �s mi�rt keresett, ha szabad tudnom?

-         N�h�ny fontos dologra j�ttem r� az eltelt napokban. Tanulm�nyoz�s c�lj�b�l magamhoz vettem a t�r�tt peng�t, amit Poppy t�vol�tott el a seb�b�l. Mint tudjuk m�rgezett volt, ehhez k�ts�g sem f�r. De nem volt ak�rmilyen m�reg rajta. Ez egy igen ritka fajta �s komplik�lt f�zetek kever�k�b�l �llt. Igen hosszas felk�sz�l�s �s nagy m�gikus er� kell hozz�. �ppen ez�rt szinte biztosra veszem, hogy nem az a hal�lfal� k�sz�tette, �t csak megb�zt�k azzal, hogy l�jj�n mag�ra t�lzott ellen�ll�s eset�n. Teh�t a m�reg �sszetetts�ge miatt teljesen biztos, hogy nem csak vakt�ban haszn�lta ezt a t�mad�si form�t.

-         Egyet�rtek. �s mivel t�lzott ellen�ll�sba �tk�ztek, m�r nem b�ntak vel�nk  keszty�s k�zzel. Megfigyeltem, hogy csup�n k�b�t� �tkokkal t�madtak mindaddig, am�g Kraven vissza nem v�gott �s �n harck�ptelenn� nem tettem az egyik�j�ket. Ut�na m�r az er�sebb �tkokat sem sz�gyellt�k haszn�lni. Gondolom, elveszthette a fej�t a t�mad�m, amikor a Cruciatus �tokhoz folyamodott, de lehet, hogy ez is meg volt tervezve.

-         Minden esetre siker�lt f�lig meddig a k�ldet�se. �n s�lyos m�rgez�ssel esett �gynak. Val�sz�n�leg csak az Erd�lyben kapott v�mp�rv�r mentette meg az �let�t. A peng�n tal�lt m�reg er�s hallucinog�neket is tartalmazott, ez�rt siker�lt Voldemortnak olyan k�nnyen behatolnia a tudat�ba. Elmes�ln� pontosan, hogy mit l�tott? - Estrelle kicsit vonakodva b�r, de eleget tett a k�r�snek.

-         Nos nagyon �gy t�nik, hogy valahogy abban a tudat�llapotban k�s�relte meg el�sz�r, hogy elvegye az erej�t �s Harryre usz�tsa, de most m�g siker�lt ellen�llnia. Azonban felt�tlen el kell kezdenie az okklumenci�t tanulni. �s persze a m�sik �nj�nek kord�ban tart�s�r�l is gondoskodnia kell.

-         Tudom. Nem engedhetem meg magamnak, hogy b�rkinek is baja essen, f�leg nem a di�koknak. Mikor kezdhetek?

-         Ma tan�t�s ut�n elk�ld�m mag�hoz Cover professzort, aki els�dlegesen a „m�sik �n”-nel fog foglalkozni. Piton professzorral a gyakorl�st csak holnap fogj�k kezdeni.

-         K�sz�n�m igazgat� �r, hogy ennyit f�radozik �rtem, nem �rdemeln�m meg. – s�t�tte le a szem�t.

-         Ugyan, ne but�skodjon! Ne b�ntesse mag�t. M�g a hasznunkra is v�lhat, hogy �gymond kett�s �letet �l…

-          Ezt meg hogy �rti?

-         Nem gondolkodott m�g rajta, hogy ak�r fel is haszn�lhatn� egy esetleges t�mad�sn�l a v�mp�r var�zserej�t is? Csup�n a m�dj�ra kell r�j�nnie. Van egy olyan sejt�sem, hogy hamarosan r�videbb ideig �t akarja majd venni az ir�ny�t�st a tudata felett. Voldemort pedig erre v�r.

-         De mi�rt? �gy csak m�g nehezebb elkapnia, nem?

-         Nem felt�tlen�l. Val�sz�n�leg megpr�b�lja majd a maga oldal�ra �ll�tani a v�mp�rt, majd valahogy megszerezni az erej�t.

-         De nem tudhatjuk, hogy a v�mp�r ismeri-e a gondolataimat, tudja-e hogy ki Voldemort �s milyen terveket sz�v�get.

-         Pontosan. �s ha ez bebizonyosodna, az � erej�vel – Harryt seg�tve - lehet, hogy az utols� csap�st m�rhetn�nk a S�t�t Nagy�rra, �s v�gre �r�kre elt�nne. Az igaz, hogy a v�mp�r�ne a h�tt�rbe van szorulva az �n test�ben, de att�l m�g figyelhet…

-         Teh�t ezek miatt is musz�j Cover �s Piton professzorral dolgoznom.

-         Igen. Nem lesz k�nny�, de biztos vagyok benne, hogy siker�l elsaj�t�tania ezeket a fort�lyokat. Azonban ne feledje, hogy mindez csak feltev�s, lehet, hogy teljesen m�sr�l van sz�, de �n megb�zom a meg�rz�seimben �s az inform�ci�forr�saimban. De ha most megbocs�t, megj�tt a post�m.

Azzal egy gy�ny�r�, zsemlesz�n� bagolyra f�ggesztette tekintet�t, ami egy nyitott ablakon kereszt�l sz�llt be.

     Miut�n Dumbledore elsietett, Estrelle m�g le�lt egy szikl�ra a t� partj�n.

„T�nyleg. M�r napok �ta nem l�ttam Luciant. Vajon merre j�rhat? Vagy csak t�l sok dolga volt az �r�ival kapcsolatban?”

     M�g percekig �lt mozdulatlan, amikor valami zajt hallott maga mellett a boz�tosban. Egy f�rfi l�pett ki onnan kicsit ny�zott arccal.

-         Lucian! Mi t�rt�nt veled?

-         � semmi, csak nem tudtam aludni �s �jjel az erd�t j�rtam.

-         �s akkor mi�rt van elszakadva az inged? – k�rdezett vissza a n� rosszall�an. �rezte, hogy Lucian eltitkol valamit el�le.

-         Csak beleakadtam a boz�tosba. De veled mi a helyzet? Hallottam s�lyosan megs�r�lt�l. J�l vagy?

-         Igen, m�r csak n�ha f�j a seb. Az el�bb besz�lgettem Dumbledore –ral, � mondta, hogy ma elkezdj�k a gyakorl�st.

-         M�r alig v�rom. Hatkor lemegyek �rted. De most pihennem kell egy kicsit, hogy ne valljak kudarcot az �r�imon. – azzal hamisk�s mosollyal odal�pett Estrelle –hez �s egy puszit nyomott az arc�ra, majd m�r csak t�volod� alakja l�tszott. A n� d�bbenten �lt egy darabig, azt�n elindult a nagyterembe.

*

Piton amint kil�pett a szabadba, Dumbledore –ral futott �ssze.

-         J� reggelt igazgat� �r! – k�sz�nt egy fejb�lint�ssal.

-         Mag�nak is Perselus. Ma reggel k�l�n�sen sz�p a t�… - mondta sokat sejtet�en a b�jitaltan tan�rra mosolyogva.

A f�rfi nem tudta mire v�lni a dolgot, ez�rt csak felh�zta egyik szem�ld�k�t �s elindult a k�ves part fel�. Egy mag�nyos fekete alakot pillantott meg �lni a kedvenc szikl�j�n. El�sz�r kicsit m�rges lett, de amint egy pillanattal k�s�bb felismerte, hogy Estrelle az, a harag r�gt�n elp�rolgott. A n� alakj�nak l�tv�ny�t�l furcsa v�gyakoz�s fogta el, �s k�l�n�s t�relmetlens�ggel kezdte v�rni a k�z�s okklumencia �r�t. M�r majdnem oda�rt a partra azzal a feltett sz�nd�kkal, hogy megsz�l�tja a l�nyt a m�snapi gyakorl�sra hivatkozva. „Egyszer�en hallanom kell azt a f�tyolos hangot…” De abban a pillanatban megl�tta a felt�n� Luciant. R�gt�n ideges lett �s megtorpant. „Ez mindig a legrosszabbkor bukkan fel! Ha Estrelle tudn�, hogy mi igaz�b�l ez a f�rfi, akkor nem biztos, hogy ilyen bar�ts�gos lenne vele…”

Piton be�llt egy fa takar�s�ba �s b�r nem akarta kihallgatni a besz�lget�st, minden sz�t hallott. Pont akkor lesett ki a fa m�g�l, amikor Lucian megpuszilta a n�t. „Ez meg mit k�pzel mag�r�l?! �s Estrelle m�g csak nem is ellenkezett!” Ezek ut�n elment a kedve a besz�lget�st�l �s ink�bb d�h�sen visszasietett a kast�lyba.

*

A nagyteremben a szok�sos hangzavar fogadta a bel�p� n� alakj�t. M�r csak n�h�nyan fordultak fel� k�v�ncsian, amikor elhaladt az asztalok ment�n. Megszokt�k fekete alakj�t �s hideg pillant�s�t. Amint le�lt a tan�ri asztalhoz Piton fel� lesett �s meglepetten l�tta, hogy a tan�r d�h�s pillant�ssal m�regeti �t, majd elfordulva t�ny�rj�ra szegezi pillant�s�t, �s hangtalanul mozog a sz�ja. „Vajon mi baja lehet velem? Mi volt az a harag a szem�ben? A tegnapi elutas�t�som miatt lett ilyen? �s mi�rt �rzem most olyan er�sen �ramlani bel�le azt a s�t�t er�t, amit �lmomban is l�ttam?” Elgondolkodva vett maga el� p�r szem epret. „Ki kell der�tenem, hogy t�nyleg hal�lfal�-e, vagy m�r megv�ltozott volna? Feltehet�leg Dumbledore nem alkalmazn�, ha Voldemortot szolg�ln�, de saj�t magamnak is meg kell bizonyosodnom r�la.” Reggeli ut�n a di�kokat ker�lgetve McGalagonyhoz igaz�totta l�pteit, akit a legmegb�zhat�bbnak tartott az igazgat� ut�n.

-         Eln�z�st McGalagony professzor, tudna r�m sz�nni p�r percet?

-         Term�szetesen Miss Lioncourt. Mondja csak b�tran. – azzal f�lreh�z�dtak az egyik d�szes ablakhoz.

-         K�rdezni szeretn�k valamit. Tudja k�nyes k�rd�s, de fontos, hogy tiszt�n l�ssak �s a m�ltamra n�zve �rthet� a dolog, hogy nem szeretn�k esetleges t�mad�sokt�l tartani…

McGalagony v�rakoz�steljesen n�zett r�.

-         Piton professzorr�l van sz�… Azt szeretn�m megtudni, hogy… hal�lfal�-e? Mivel, mint tudja, az egyik l�tom�somban Voldemort mellett �llt.

-         Megnyugtathatom, Perselus m�r nem �ll a s�t�t oldalon. De nem titkolom el maga el�l, hogy egykoron ellen�nk harcolt. Azt�n m�g Tudjukki buk�sa el�tt �t�llt a mi oldalunkra �s Albus felkarolta. Tiszt�zta a Miniszt�rium el�tt. Az �let�t kock�ztatva m�g mindig nek�nk k�mked Tudjukkin�l.

Estrelle �gy �rezte, hogy egy hatalmas k� g�rd�l le a sz�v�r�l �s kellemesen bizserget� �rz�s ker�tette hatalm�ba, amint megjelent lelki szemei el�tt Piton arca.

-         Tudom, hogy a b�tyja miatt neh�z �nnek, �s minden hal�lfal�t dupl�n az ellens�g�nek tart, de higgye el, Albus teljes m�rt�kben megb�zik Perselusban, aki soha nem fogja el�rulni az igazgat� urat, ami�rt felkarolta �s ki�llt mellette. Mondjuk erre megvolt a szem�lyes oka is, de err�l �n sem tudok t�bbet.

-         K�sz�n�m professzor a felvil�gos�t�st. Sokat seg�tett. Eb�dn�l tal�lkozunk. – k�sz�nt el gyorsan a l�ny.

McGalagony mosollyal az arc�n fordult meg a folyos�n hogy folytassa �tj�t az �tv�ltoz�stan terem fel�. L�tta Estrelle szem�ben az elfojtott �r�met, amikor tiszt�zta el�tte Perselust. Tudta, hogy a k�t mag�nyos l�lek vonz�dik egym�shoz �s elhat�rozta, hogy ha kell, akkor seg�t nekik az egym�sra tal�l�sban.

Estrelle ezalatt fel�rt szob�j�ba �s szinte madarat lehetett volna fogatni vele az �r�mt�l. Idegen volt sz�m�ra ez az �rz�s, de tetszett neki. El�gedetten d�lt h�tra �gy�n l�b�t a felcsend�l� zene ritmus�ra mozgatva. Nem tudta megzabol�zni csapong� gondolatait, amelyek folyton-folyv�st visszat�rtek Pitonra. „Nem, az nem lehet! Nem szerethetek bele!” Felpattant az �gyr�l �s le�lt rajzolni asztal�hoz. V�g�l annyira belemer�lt munk�j�ba, hogy teljesen megfeledkezett mindenr�l, csup�n a zen�t �s a penna serceg�s�t lehetett hallani. D�lben lement eb�delni, de nem sz�vesen hagyta ott f�lk�sz munk�j�t. Odalent m�g egyszer pontosan eml�kezet�be v�ste Piton von�sait �s szinte felrohant a szob�j�ba. Ilyen volt, amikor ihletet kapott.

M�g �r�kig dolgozott lelkesen. Mire Lucian meg�rkezett csupa maszat volt a fest�kt�l, de a k�pet gondosan elrejtette.

-         Te meg mit csin�lt�l? – k�rdezte mosolyogva let�r�lve egy foltot Estrelle arc�r�l.

-         Ja, csak festettem meg rajzolgattam. – b�k�tt az �r�asztalon hever� kupacra. – Egy pillanat �s k�sz vagyok, csak megmosom az arcomat �s �t�lt�z�m.

Lucian hamisk�s mosollyal n�zte amint Estrelle kil�p a f�rd�szob�b�l – imm�r tiszt�n – �s a szekr�nyhez odal�pve el�szedi egyik sz�kre szabott tal�rj�t, majd �t�lt�zik. P�r perc m�lva m�r a s�t�t var�zslatok kiv�d�se tanteremben �lltak.

-         Nagyon fontos, hogy minden er�ddel a k�v�nt c�lra �sszpontos�ts. – kezdte Lucian. Odament az egyik szekr�nyhez �s k�t �veget vett ki bel�le, majd az asztalra tette �ket. – Ezekre sz�ks�g�nk lesz, hogy el�csalogassuk a v�mp�rt. Nem lesz kellemes dolog, de musz�j leszel uralkodni felette. Ez itt – mutatott a kisebb �vegre – harmatf�-f�zet. V�mp�rcsalogat�k�nt is haszn�lj�k. �ltal�ban ezzel ejtett�k csapd�ba �ket. P�r csepp el�g lesz �gy hiszem. A m�sikra szerintem m�r r�j�tt�l…

-         V�r… - Estrelle az�ta tudta, ahogy el�sz�r r�esett a f�ny a palackra. �hes bizserg�st kezdett �rezni minn�l tov�bb n�zte a palackot.

-         Igen. Gondolom, m�r kezdesz �hes lenni.

Estrelle elszak�totta tekintet�t a palackt�l �s szem�ld�kr�ncolva n�zett a f�rfire.

-         �s mivel tudom visszatartani? Nem lesz t�l vesz�lyes, m�rmint r�d n�zve?

-         Ne f�lj meg tudom v�deni magam. Kedves, hogy agg�dsz �rtem… Ink�bb r�d n�zve vesz�lyes az eg�sz, de �gy hiszem a v�mp�r benned m�g nem olyan er�s. Nem kapt�l t�l sok v�rt Kravent�l. Azonban nem tudni el�re, hogy hogyan fog reag�lni a f�zetre. Azt sem tudom megmondani, hogy mekkora er�vel akarhat esetleg kit�rni bel�led. Nem tudom v�llalod-e a kock�zatot.

-         V�llalom. Ez nem k�rd�s.

-         Rendben. - mosolyodott el a f�rfi. - Akkor most gyere ide, �s ny�jtsd a kezed.

Lucian kidugaszolta a kisebbik �veget �s p�r cseppet Estrelle ujjaira csepegtetett. A n� arra sz�m�tott, hogy borzalmas szaga lesz a b�jitalnak, de t�vedett. Amint beleszagolt a leveg�be, azt �that� �desk�s illat t�lt�tte meg. „Ez csod�latosan finom! Olyan, mintha a hajnal h�vogatna feloldoz�st �g�rve…”

-         Nyald le!

Estrelle engedelmeskedett. Amint a folyad�k sz�t�radt nyelv�n, enyhe �melyg�s fogta el, ami egyre er�s�d�tt. Ek�zben a fej�ben, mintha egy kis ajt�n elcs�szott volna a retesz. P�r percig csak figyelte az egyre er�s�d� f�jdalmat �s meglepetten vette tudom�sul, hogy egyre kev�sb� l�tja a k�lvil�got. Hangosan zih�lt, majd a f�ldre rogyott. A k�pzeletbeli ajt� lassan, csikorogva kiny�lt, �s k�kes-z�ld k�d gomolygott el�. �gy l�tta mindezt, mintha csak egy megelevened� k�pet n�zne. Fej�t lehajtotta a f�jdalomt�l. �gy �rezte, hogy valami marja a belsej�t. �gett a b�re �s sz�raz h�rg�s szakadt fel a tork�n. Akkor megl�tta a n�t kil�pni a k�db�l. Hossz� fekete, �kk�ves ruh�ban krist�ly fejd�sszel a fej�n. � volt az, de m�gis k�l�nb�ztek egym�st�l. A v�mp�r szeme halv�nyk�k volt – ak�r egy kontaktlencse - �s v�r�sen villogott a s�t�tben. Estrelle �nk�v�letben t�pkedte a ruh�t mag�r�l, aminek az lett az eredm�nye, hogy tal�rja fels� gombjai sz�tgurultak a padl�n felfedve dekolt�zs�t. Azt hitte, menten megs�l. A v�mp�r lassan kinyitotta sz�j�t, amib�l el�villantak a hossz� metsz�fogak, majd Estrelle –re pillantott �s vel�tr�z�an elkezdett nevetni. – „V�gre szabad vagyok!!”

Lucian agg�dva figyelte a verg�d� Estrelle –t, de nem l�pett k�zbe.

„M�g mindig nem j�tt el�, m�g kell egy kis id� a szernek! Gyer�nk te rusnya v�mp�r, mutasd magad!” �s akkor meghallotta amint Estrelle sz�j�n kereszt�l  � hahot�zik eltorzult hanggal. Egy pillanatra mintha egy halov�ny alakot is l�tott volna kiny�lni a n� test�b�l. Azt�n a nevet�s abbamaradt, a test t�rdre rogyott �s a fekete hajzuhatagon kereszt�l a f�ldet b�multa.

-         Tudom, hogy itt vagy, v�mp�r! Nem akarsz inni egy kis v�rt? – l�pett k�zbe Lucian megragadva az �veget �s a var�zsp�lc�j�t.

A n� felemelte fej�t �s halv�nyk�k szem�t a f�rfire villantotta.

-         Ki vagy, �s mi�rt seg�tesz nekem? – k�rdezte egy m�lyebb, de sziszeg�sebb hang Estrelle sz�j�b�l.

-         Tudod te azt! Eml�kezz csak vissza! Tudom, hogy mindent hallott�l odabent. Ismered Estrelle gondolatait �s �rz�seit is. Tal�lkoztam m�r hozz�d hasonl�kkal.

-         Igaz. Ismerem Estrelle –t k�v�lr�l-bel�lr�l. El�ttem nincsenek titkai. De v�laszolj Lucian, mi�rt szabad�tott�l ki?

-         Nem �nsz�ntamb�l… Figyelmeztetnelek kell, hogy Voldemort r�d fog t�madni, �s megk�s�rli majd elvenni az er�det.

-         Badars�g! � semmi hozz�m k�pest!

-         Ne becs�ld al�! Er�sebb, mint hinn�d…

A v�mp�r lassan felemelkedett �s Lucian fel� kezdett siklani.

-         Most ink�bb adj innom! Hadd �zleljen ajkam ism�t v�rt…

Lucian v�ll�ra tette egyik kez�t, de a f�rfi ell�pett �s kidugaszolta a palackot.

-         Nem j�rn�l j�l, ha az �n v�remet inn�d, hidd el!  - azzal a n� kez�be nyomta az �veget.

A v�mp�r moh�n sz�j�hoz emelte �s kortyolni kezdett, de az els� korty ut�n kik�pte a folyad�kot. A v�r pirosan fr�ccsent a f�ldre.

-         Mocskos �llatv�rrel akarod kisz�rni a szememet? Azt hitted, ezzel be�rem?!  Hossz� �vek n�lk�l�z�se ut�n? Ez nekem semmi! Nekem emberv�r kell!– ki�ltotta az egyre d�h�sebb v�rsz�v� eldobva az �veget.

A v�r egyre nagyobb t�cs�ban terjedt sz�t a padl�n az �vegszil�nkok k�z�tt. A n� v�szj�sl�an megindult a f�rfi fel�, majd kez�b�l egy t�zgoly�t k�ld�tt r�. Lucian gyorsan kapcsolt �s kiv�dte a t�mad�st. De a v�mp�r most a nyak�nak ugrott. Alig tudta visszatartani, de egy er�s l�k�ssel a falnak r�p�tette a n�t. A v�mp�r hangosan felmordult.

-         Estrelle, harcolj ellene! Te er�sebb vagy n�la!

-         Deborah Seraphin –n�l sosem lesz er�sebb ez a gyenge boszorka!

De Lucian nem hagyta ennyiben a dolgot, var�zsig�ket mormolva meg�ll�totta az imm�r a leveg�be emelkedett v�mp�rt �s k�telekkel egy m�rv�nyoszlophoz k�t�zte.

Estrelle ek�zben v�gre mag�hoz t�rt �s vakon tapogat�zott a szem�re ereszkedett s�t�ts�gben. Lucian ki�lt�sait �gy �rezte m�terekr�l hallja csak, de nyom�ban mintha f�nyt pillantott volna meg. �r�kig t�n� percek m�lt�n �s keserves k�nl�d�sok k�zepette azonban siker�lt kijjebb evick�lnie az �t fogva tart� feketes�gb�l. „Hagyd b�k�n Luciant!” – sz�l�totta meg a v�mp�rt. – Mi�rt, mit csin�lsz? Gyenge vagy, mint a harmat! Soha nem gy�zhetsz le engem! - „Ezt m�r sokan mondt�k, m�gis siker�lt.” – De ez�ttal cserben hagy minden k�pess�ged!

-         Estrelle! K�zdj! – hallatszott Lucian b�ztat�sa.

A v�mp�r megvet�en felhorkant.  – Hallod, mennyire agg�dik �rted? Nem is sejti, hogy te �r�kre itt bent ragadt�l… Hmm… m�r alig v�rom, hogy meg�zleljem a szerelmed v�r�t! Perselus… j� �zl�sed van… - „�t hagyd ki az eg�szb�l! Ne mer�szelj hozz�ny�lni!” – ki�ltott vissza d�h�sen, �j er�re kapva Estrelle. „Te most az �n testemben vagy �s azt teszed, amit mondok!” A v�mp�r csak vicsorogva nevetett. De Estrelle ekkor vele egy magass�gba verekedte mag�t �s a feketes�g egyre jobban visszah�z�dott tagjair�l. Megragadta a m�sik nyak�t �s felki�ltott. „Deborah, te vagy a gyeng�bb. Nem sz�llhatsz szembe velem! Add vissza a testet annak, akit igaz�b�l megillet, �s nem esik b�nt�d�sod! … Add vissza a testet annak, akit igaz�b�l megillet!”

Lucian l�tta, hogy a n� keze felemelkedik leszak�tva egy k�telet a karj�r�l, majd megragadja saj�t tork�t. Estrelle utols� mondata hangosan visszhangzott a teremben. A test hirtelen er�sen remegni, majd h�nykol�dni kezdett, v�g�l elernyedve l�gott a k�telek szor�t�s�ban. Lucian tudta, hogy Estrelle gy�z�tt. Odarohant a l�nyhoz, elt�ntette a k�teleket, �s karjaiba vette az ernyedt testet. A l�ny lassan kinyitotta imm�r ism�t fekete szemeit.

-         Siker�lt… - s�hajtott kimer�lten.

-         Igen… siker�lt. – azzal megcs�kolta a l�ny homlok�t. Megk�nnyebb�lt, hogy nincs semmi baja, �s �r�lt, hogy nem kellett mag�t egyel�re lelepleznie Estrelle el�tt.

*

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s