9.     Fejezet

„Sima teny�r a h�tamhoz �r…”

Perselus Piton

A megbesz�lt id�pont el�tt m�r legal�bb t�z perccel a teremben volt. M�g mindig didergett, haj�ban apr� v�zcseppekk� olvadtak a h�pelyhek. H�ttal �llt az ajt�nak, �gy nem l�thatta a pontban nyolckor bel�p� tan�r s�v�r pillant�s�t, amint v�gigsiklott karcs� alakj�n.

-                     Miss Lioncourt, l�tom �n sem szeret k�sni. Tal�n el is kezdhetj�k a gyakorl�st, ha el�g er�t �rez mag�ban…

-                     K�szen �llok Piton professzor. - fordult el az ablakt�l a l�ny.

-         El�sz�r is el kell mondanom, hogy ez a m�dszer nagyon nagy koncentr�ci�t ig�nyel. Els�re ritk�n siker�l az embernek. – azzal letette Dumbledore mereng�j�t a tan�ri asztalra, �s saj�t hal�nt�k�hoz emelve p�lc�j�t, ez�st�s fonalalak alakj�ban tov�bb�totta a gondolatokat a mereng�be.

-                     N�mi �vint�zked�s… - mosolyodott el hidegen a f�rfi Estrelle k�v�ncsi pillant�saira. – N�h�ny nem t�l kellemes gondolatom �s eml�kem…

Estrelle m�r l�tott mereng�t, de eddig nem tudta hogyan ker�lnek bele az eml�kek �s a gondolatok. „Teh�t �gy csin�lj�k. K�v�ncsi lenn�k mik Piton legrosszabb eml�kei…”

-                     K�rem, vegye el� a p�lc�j�t �s l�pjen k�zelebb. Most ki fogok mondani egy var�zssz�t, �s megk�s�rlek betekint�st nyerni a gondolataiba. Mag�nak ki kell �r�tenie a fej�t, minden �rzelmet vissza kell szor�tania �s meg kell pr�b�lnia visszaverni a „t�mad�somat”. Felk�sz�lt? – Estrelle b�lintott. – Akkor h�romra… Egy, kett�, h�rom… Legilimens!

Estrelle �gy �rezte menten sz�treped a feje az er�s �tokt�l, ami eltal�lta. �rezte Piton jelenl�t�t, de m�gis �nk�nytelen�l a gyerekkor�b�l felsejl� k�pek b�d�tott�k el tudat�t. L�tta mag�t, amint a gazos kertben olvas egyed�l, majd b�tyja �rny�ka vet�dik r�. Azt�n j�ttek az ord�toz�sok, a gy�l�lett�l szikr�z� pillant�sok. Hallotta nagyanyja halk szavait: „H�siesen harcoltak, de sajnos meghaltak… Szeg�ny Sandra �s Andreas! Egyed�l � tehet a hal�lukr�l!” A k�p v�ltozott. M�r egyed�l s�rt a szob�j�ban a sz�leit sz�longatva.

„El�g!” �rezte, hogy t�rdre rogy. – Hagyja abba! – ki�ltotta k�nnyes szemmel. Megsz�ntek a k�pek. Estrelle tov�bbra is kitart�an n�zte a f�ldet.

-                     Amint �szrevehette behatoltam a gondolatai k�z�. Viszont Voldemort nem fogja abbahagyni a dolgot, ha csak �gy megk�ri. Ennyi nem el�g. Ellen kell �llnia az akarat�val, el kell k�pzelnie, hogy elz�rja el�lem az elm�j�t. Haszn�lhat tov�bb� lefegyverz� b�b�jt is seg�ts�g�l. Volt m�r olyan, aki ezt is sikeresen alkalmazta. Sz�ljon, ha felk�sz�lt egy �jabb pr�b�ra. Addig kell gyakorolnunk, am�g eredm�nyt nem �r�nk el.

A n� nem akart gyeng�nek �s sebezhet�nek t�nni, ez�rt gyorsan �sszeszedte mag�t.

-                     Folytassuk! Meg akarom tanulni megv�deni magamat! Kezdheti. – ac�lozta meg akarat�t.

„Ez�ttal nem fogsz belel�tni a gondolataimba!” Elsz�ntan �sszeh�zta szemeit.

-                     Helyes! Egy, kett�, h�rom… Legilimens!

�jra el�rasztott�k a k�pek… M�r id�sebben �llt a hideg sz�lben a teliholdat n�zve �s megesk�d�tt, hogy bossz�t �ll sz�lei�rt. Azt�n a roxforti beh�v�level�t tartotta �r�mmel a kez�ben a h�zuk egyik s�t�t szob�j�ban. De egyre halv�nyult a k�p �s felsejlettek a tanterem �s Piton k�rvonalai. A f�rfi arca olyan volt, ak�r egy elmos�dott festm�ny, de egyre ink�bb �rezte a fekete szemekb�l �rad� er�t.

-                     Legilimens! – suttogta alig hallhat�n.

 Ennyi el�g volt ahhoz, hogy m�r ne a tan�rt l�ssa, hanem egy f�lhom�lyos szob�t, amiben t�bb �gy is helyet foglalt. A fiatal Piton az asztal�n�l �lt �s szomor�an n�zte az el�tte hever� pergament. Egy v�r�s haj� n� rajza volt rajta. Igaz, hogy csak v�zlat volt, de �gy is s�t�tt a l�ny arc�r�l a b�j �s a kedvess�g. Piton hirtelen �sszegy�rte a lapot �s a szem�tkos�rba dobta, amint bej�ttek m�sok is a szob�ba. Estrelle tudta, hogy a Mardek�r di�kjainak h�l�szob�j�ban van. A k�p azonban hirtelen elt�nt �s �jra a jelenben tal�lta mag�t.

Arra sz�m�tott, hogy Piton m�rges lesz r�, ami�rt belel�tott a gondolataiba,

de ehelyett egy halv�ny mosolyt kapott a f�rfit�l.

-                     Nem rossz, Miss Lioncourt. Rem�lhet�leg, ha ilyen temp�ban halad, p�r gyakorl�s ut�n m�r teljesen ki fog z�rni az elm�j�b�l.

„Azt k�tlem, ugyanis nem tudlak kiverni a fejemb�l…”

-                     Azt javaslom, tegy�nk m�g egy pr�b�t. Persze csak ha nincs ellen�re… -   h�zta fel a szem�ld�k�t j� egy �ra kem�ny gyakorl�s ut�n. Csod�lkozott, hogy Estrelle ilyen gyorsan tanul. M�r csak el�g nehezen tudta �tt�rni a l�ny gondolatai k�r� h�zott l�thatatlan falat.

Piton elhat�rozta, hogy nem adja olyan k�nnyen a gy�zelmet Estrelle-

nek. Bel�lr�l felett�bb bosszantotta, hogy a l�ny ilyen m�lyre jutott eml�keiben. Soha senkinek nem besz�lt arr�l a l�nyr�l, aki egykoron ki�llt mellette, amikor � bajban volt…

-                     Most tal�n pr�b�lja �jra maga a var�zslatot!

-                     Rendben. - Ez�ttal azonban nem sz�molt hangosan h�romig, hanem tesztelte a tan�r �bers�g�t. J� egy percig meg se mozdult, azt�n hirtelen elki�ltotta a var�zsig�t.

Az olyan er�vel csap�dott Pitonnak, hogy h�tr�lnia kellett egy l�p�st, nehogy elessen. Estrelle el�tt olyan �less�ggel villantak fel a k�pek, mintha � is �t�lte volna az eml�keket. K�r�l�lelte a j�l ismert mag�ny hideg lehelete, ami fagyosan borzolta a leveg�t. Kedve elkomorult, amint egyre beljebb �rt a f�rfi sz�v�hez. Vacogott a hidegben. Egy �vegfal t�loldal�n ott �lt ism�t az ifj� Perselus, de most egy fekete k�nyv t�rsas�g�ban a mardek�ros klubhelys�gben. H�za tagjai messzire elker�lt�k k�l�nc z�rk�zotts�ga, �s fagyos tekintete miatt. Olyan szinten mag�ba z�rk�zott a fi�, �s ridegen viszonyult a k�rnyezet�hez, hogy Estrelle szinte l�tta a fotelja �s tal�rja k�r�l a j�gcsapokat. A l�ny egyre jobban f�zott, karjait szorosan �sszefonta mellei el�tt �s k�zel l�pett az �vegfalhoz, amin k�r�s-k�r�l gy�ny�r� j�gvir�gok futottak. K�zben id�k�z�nk�nt egy-egy er�szakos k�p elsuhant Estrelle szemei el�tt, mint p�ld�ul egy alig nyolc �ves kisfi�, akivel ord�t az apja; Perselus egy temet�ben �ll egy n� s�rj�n�l az es�ben; egy csatajelenet, ahol elsz�ntan k�zd egy csapat feketetal�ros f�rfi mellett; a v�r�s haj� l�ny a bar�tn�ivel nevetg�l a t�parton egy szikl�n�l… Nem engedett be t�bb k�pet elm�j�be, csup�n a falon t�l �l� fi�hoz akart odajutni. Tenyer�vel meg�rintette a falat. Az nem is �veg, hanem j�g volt. Hi�ba pr�b�lta �tt�rni, nem engedett. De ekkor a fi� fel�je ford�totta fej�t �s fekete tincsei m�g�l leste a l�nyt. Nem tudta, hogy l�tom�st l�t-e, avagy hihet a szem�nek. Odal�pett a falhoz, �s Estrelle tenyer�hez cs�sztatta saj�tj�t. A l�nyt nem �rdekelte, hogy a hideg a karj�n kereszt�l a sz�v�hez k�zel�t lefagyasztva h�s�t. A fi� pedig nem tudott betelni a gy�ny�r�, z�zmar�s haj� d�mon sz�ps�g�vel. Azt hitte, a pokolb�l k�ldt�k ezt a f�ld�nt�li t�nem�nyt. �s akkor Estrelle –t elfogta egy meleg�t� �rz�s, ami nem t�le sz�rmazott… A fiatal Piton elt�nt, de helyette felsejlett a b�jitaltan tan�r alakja. Egy sz�t suttogott mik�zben �t�lelte �t: „Estrelle!”

Nagyon messzir�l var�zsig�ket hallott, �s miel�tt ajkaik �ssze�rhettek volna � �jra a m�ltban tal�lta mag�t. Az a kis melegs�g is elt�nt, ami r�vid ideig tagjait feloldotta. Egyre jobban z�gott a feje a sok eml�kk�pt�l.

Ism�t a f�hoz volt k�t�zve, a csukly�s hal�lfal�k a dementorok m�g�tt �lltak. Estrelle elvesztette kev�s boldog eml�k�t. Voldemort hars�nyan kacagott, �s egy d�szes t�rrel ejtett apr�, r�n�khoz hasonl� sebeket a l�ny karj�n �s arc�n. �rezt�k mindketten, hogy Deborah nemsok�ra fel�bred. Voldemort mintha csak erre v�rt volna… Intett �s az egyik dementor k�zelebb siklott. A n� �rezte, ahogy a fagyos leveg� megdermeszti t�dej�t, �s s�rhatn�kja t�mad a sok keser�s�g miatt. F�jdalmasan ord�tott �s verg�d�tt. �rezte, hogy hamarosan v�ge lesz mindennek. A csukly�s alak egyre moh�bban h�rg�tt, egyik csontos kez�t Estrelle sebes karj�ra fonta. Az egyetlen szikra boldog �rz�se azzal fenyegette, hogy egy pillanat alatt elt�nik. Ezen az �rz�sen akart torozni a dementor… A Piton ir�nt �rzett szerelm�n…

-                     El�g! – sziszegte j�kedv�en a S�t�t Nagy�r. Odal�pett Estrelle –hez �s v�gigsim�tott az oldal�n m�g mindig l�that� seben, ami ism�t olyan er�vel kezdett sajogni, hogy azt hitte abba hal bele, nem a dementorok cs�kj�ba. – Sz�val � a szerencs�s… Szomor�, hogy nem becs�li meg az �rz�seidet. Pedig jobban tenn�. K�r, hogy nem tudja, hogy te egy k�zmozdulatoddal elt�r�lhetn�d nyomtalanul a F�ld felsz�n�r�l… �n viszont megbecs�ln�m a bizalmad! Olyan magass�gokba emeln�lek, amiknek ez az �rul� a nyom�ba sem �rhet.

     A n� lek�pte Voldemort tal�rj�t, hogy kifejezze undor�t.

-                     L�tom, hi�ba gy�zk�dlek sz�p sz�val. H�t j�, lehetek kegyetlen is… - mondta m�g mindig neg�des hangon mik�zben v�gigsim�tott a l�ny mellein.

Estrelle el�tt �jabb borzalmas eml�k elevenedett meg. A szob�j�ban volt. Voldemort csontos ujjai �tv�ltoztak egy m�sik f�rfi ujjaiv�. Az ujjak a combj�n siklottak egyre feljebb. A fekete haj eltakarta a f�rfi arc�t, de Estrelle tudta ki az… Hi�ba pr�b�lt menek�lni, a f�rfi r�nehezedett �s let�pte r�la a h�l�inget. F�l�ben ott visszhangoztak a f�rfi ny�g�sei �s gonosz nevet�se…

 Er�tlen�l omlott �ssze az eml�k hat�s�ra, arc�n patakzottak a k�nnyek.

Piton egy pillanatig dermedten �llt a hely�n. � is l�tta a k�peket, amik Estrelle fej�ben j�tsz�dtak le keveredve a j�v�vel �s a m�lttal. Mire l�bait mozg�sra b�rta, a n� m�r zokogva elter�lt a f�ld�n. A var�zslatot r�g megsz�ntette, de Estrelle m�g mindig mintha l�thatatlan kezeket akart volna leszedni mag�r�l.

„T�l messzire mentem! Mi�rt akartam m�r megint bizony�tani neki?!”

Odasietett a l�nyhoz �s megemelte a h�t�t. – Estrelle, t�rjen mag�hoz! M�r v�ge! Nyissa ki a szemeit! – sz�longatta egyre k�ts�gbeesettebben.

A l�ny p�r pillanat m�lva kinyitotta szemeit �s k�nny�ztatta arc�t a f�rfi fel� ford�totta. M�rhetetlen�l sz�gyellte mag�t �s �sszeg�mb�ly�dve �jra s�rni kezdett Piton �l�ben, aki nem tudta pontosan mit is k�ne tennie, ez�rt ink�bb csak �t�lelte nem is tudva, hogy most ez kell neki a legjobban.

Mocskosnak �rezte mag�t. Ut�lta, hogy megint � az �ldozat, hogy egy ideje nem tud fel�lkerekedni az �rzelmein. „Most mit gondolhat r�lam? Val�ban szerelmes lenn�k bel�? Mindenki �szreveszi csup�n �n nem? Olyan furcsa �rz�s. J� itt lenni a karjai k�zt… Egy�ltal�n nem olyan fagyos, mint a l�tom�sban. Milyen helyes volt m�r akkor is…” Lassan abbahagyta a zokog�st �s valamelyest engedett Piton tal�rj�nak g�rcs�s szor�t�s�n, de m�g mindig nem n�zett fel r�. Nem tudta, hogy mit mondjon. Magyar�zza-e a dolgokat, vagy hagyja, hadd gondolja azt r�la a tan�r, amit akar. „Mi�rt �rzem k�nyszer�t annak, hogy tiszt�zzam el�tte a l�tottakat? Mi�rt olyan fontos, hogy ne ismerjen f�lre?”

Egyik�j�knek sem akar�dzott megmozdulni, vagy a k�nyes eml�kekr�l besz�lgetni, ez�rt m�g percekig �ltek a f�ld�n. Piton �szre se vette, hogy m�g mindig a l�ny haj�t simogatja.

„Mit csin�ljak az �rzelmeimmel? Egyre kev�sb� tudom kord�ban tartani �ket! Minden nappal er�s�dnek. De annyi minden �ll k�z�nk! Nem engedhetek magamnak!”

Lassan fel�llt mag�val h�zva a n�t.

-                     Tal�n jobb lesz, ha visszak�s�rem a szob�j�ba. M�ra eleget gyakoroltunk.

– Hi�ba pr�b�lta felvenni �jra t�vols�gtart� magatart�s�t, hangja m�gis egy �rnyalattal kedvesebb volt a szokottn�l.

A l�ny makacsul fix�rozta a f�ldet. Mi�ta mag�hoz t�rt, nem n�zett a f�rfi arc�ra. Piton hangja azonban m�g �gy is meghazudtolta a tekintet�b�l s�t� f�jdalmat. Estrelle –nek �jra �tj�rta tagjait a hideg, de nem mutatta ki, ink�bb elindult kifel� a teremb�l.

Mindketten hallgat�sba burkol�dzva l�pkedtek a folyos�n, mint k�t fekete �rny. Estrelle �gy �rezte Piton el�t�li a m�ltja miatt, b�r maga sem tudta mi�rt. Az ajtaj�hoz �rve a f�rfi meg�ll�totta, �s maga fel� ford�totta. K�nyszer�tette, hogy a n� v�gre r�n�zzen.

-                     Estrelle, mi�rt nem n�zel a szemembe? Tudnod kell, hogy nem hib�ztatlak a t�rt�ntek miatt…

Estrelle szemeibe �jra k�nnyek sz�ktek. Keser�desek. Nem k�telkedett benne, hogy igazat mond. Lassan megcs�kolta Piton sz�j�t. – K�sz�n�m. – s�gta megk�nnyebb�lve.

T�l sok volt ez Pitonnak. Lehunyta szemeit, majd az indulni k�sz�l� l�nyt mag�hoz vonta �s szenved�lyes cs�kban forrt �ssze az ajkaival. Estrelle er�sen szor�totta, mintha soha nem akarn� elengedni. Kimondhatatlanul sz�ks�ge volt erre a furcsa f�rfira, aki pillanatnyilag az utols� biztons�got ny�jt� szikl�t jelentette a tajt�kz� tengeren. Teljesen �sszezavarodott az im�nt �t�lt eml�kekt�l, a felkavarodott �rz�sekt�l. Maga sem tudta mit k�ne tennie, de �jra �s �jra viszonozta a cs�kot. M�r egyik�j�k sem tudott ellen�llni a m�siknak, de nem is akartak.

-                     Te reszketsz! – suttogta a f�rfi �tkarolva a kih�lt testet.

-                     Nem sz�m�t. Meleg�ts fel…

Estrelle beh�zta a szob�j�ba, �s amint az ajt� becsuk�dott, ism�t egym�snak estek. Szenved�ly�k egy pillanat alatt fell�ngolt. Estrelle bel�tta, hogy nem harcolhat term�szete �s �rzelmei ellen.

Piton �rezte, hogy ha ez �gy megy tov�bb, akkor elveszti az uralm�t �nmaga felett. Annyira r�g �rintett n�i testet, hogy m�r kezdte elfelejteni a b�r puhas�g�t, az illatot… Lassan v�gigsim�tott a l�ny h�t�n eg�szen form�s fenek�ig, majd ajkair�l �tt�rt a feh�r nyakra, mik�zben egyre csak gombolta ki a n� ruh�j�t. Behunyt szemmel sz�vta be b�re j�zmin illat�t.

-                     Biztosan akarod? – k�rdezte rekedten utols� szikra j�zans�g�val.

Estrelle egy forr� cs�kkal �llta �tj�t a szavaknak. Az esz�vel tudta, hogy nem k�ne, �s hamarosan meg fogja b�nni, de m�r minden elveszett.

Az �lvezett�l halkan felny�g�tt. L�legzete egyre gyorsulva csiklandozta

Piton nyak�t. V�gre megszabad�totta ruh�j�t�l a n� fels�test�t. Estrelle gyeng�den karmol�szta a f�rfi h�t�t �s tark�j�t, amikor az a nyak�t�l egyre lejjebb cs�kolta. Piton szerette volna azonnal leteperni, �s a mag��v� tenni a gy�ny�r� testet, de uralkodott mag�n. Nem akarta elriasztani �t. K�nyeztet�ssel akarta k�rp�tolni a m�ltban elszenvedett s�relmek�rt. „Ha tudn�m, hogy ki volt az a szem�t, biztosan kitekern�m a nyak�t!” De gyorsan elsz�llt minden gondolata amint kikapcsolta a fekete melltart�t, �s v�gigsim�tott a telt kebleken. Ek�zben Estrelle t�relmetlen�l ler�ngatta Pitonr�l a tal�rt. Ujjai a fekete ing gombjain j�tszottak. Direkt lassan gombolta az inget, hogy m�g jobban felcsig�zza a f�rfit.

Szemeiben felcsillant a v�gy, amint megl�tta a sz�les v�llakat �s v�gigsim�tott az er�s, n�hol forrad�sokkal d�sz�tett mellkason. A f�rfi ism�t mag�hoz szor�totta �t, hogy megcs�kolja. Estrelle k�jesen felny�g�tt, amikor meg�rezte Piton f�rfiass�g�t. Perselus egy t�relmetlen mozdulattal letolta a n� cs�p�j�r�l a ruh�t, de elakadt l�legzete, amikor a feh�r ujjak nadr�gja �v�t laz�tott�k. Estrelle a szem�be n�zett. Elfojtott v�gyat �s gyeng�ds�get v�lt felfedezni benn�k. �gy �rezte, egy s�lyos tehert�l szabadul meg.

Piton f�l k�zzel �tfogta a derek�t, a m�sikkal ler�ntotta mag�r�l nadr�gj�t.

Felemelte a n�t, aki l�bait cs�p�je k�r� fonta �s heves cs�kok k�zepette odavitte a sz�les �gyhoz, majd gyeng�den lefektette r�. �lvezettel n�zte v�gig a ny�l�nk test minden egyes porcik�j�t. Ellen�llhatatlanul vonzotta a n� szinte izz� b�re. A has�n�l kezdte cs�kolni. A k�kes-z�ld erek a m�rgez�s �ta m�g mindig l�tszottak. V�gigcs�kolta a v�kony forrad�st is Estrelle oldal�n, majd elindult felfel�, apr� cs�kokkal halmozva el a n� melleit. Estrelle halk ny�g�sekkel b�ztatta, mik�zben a f�rfi haj�ba t�rt. De Piton ezzel nem �rte be, �jra �tt�rt a has�ra, �s egyre lejjebb haladt a kiszolg�ltatott l�nyon. A feh�r test egyre szapor�bban kapkodta a leveg�t minden egyes lefel� halad� cs�k ut�n. Lass� mozdulatokkal leh�zta a fekete feh�rnem�t, majd l�gy cs�kokat lehelt a l�ny l�baira. Az egyik comb bels� fel�t k�nyeztette, amikor Estrelle er�sen megmarkolta a leped�t �s gerince �vbe fesz�lt.

-         K�rlek… Perselus, ne csig�zz tov�bb… – ny�gte.

A f�rfinek nem kellett k�tszer mondani, gyorsan megszabadult als�nadr�gj�t�l �s kicsit megemelve a l�ny cs�p�j�t, egybe olvadt vele. Estrelle hangosan felny�g�tt �s k�zelebb h�z�dott, hogy m�g teljesebb legyen az �lvezet. Perselus azt hitte, menten sz�trobban a l�ny forr� �l�t �rezve, de visszafogta mag�t �s gyeng�den kezdett mozogni. Estrelle minden hangos ny�g�ssel k�zelebb ker�lt a beteljesed�shez, de nem siett�k el a dolgot. Egy hirtelen mozdulattal � ker�lt fel�lre, �s lovagl� p�zban lassan k�r�zni kezdett cs�p�j�vel. �lvezettel t�lt�tte el m�r az is, hogy n�zheti Pitont. Ellen�llhatatlanul vonz�nak tal�lta a p�rn�n sz�tter�l� haj�t, verejt�kt�l gy�ngy�z� homlok�t. V�gigsim�tott mellkas�n, majd a cs�p�j�t fog� er�s kezeken. Egyre szenved�lyesebben akarta a beteljes�l�st. Megfogta saj�t melleit, �s lehunyt szemmel koncentr�lt a mozg�s ritmus�ra. Piton fel�lt �s kezeivel simogatta a keskeny h�tat, mik�zben a l�gy halmokat kezdte cs�kolni. Estrelle halkan lihegett. Piton nem b�rta tov�bb a percek �ta tart� k�jesen lass� temp�t, �s �jra maga al� gy�rte Estrelle –t. A l�ny k�d�s tekintettel sim�totta meg a f�rfi arc�t. Kimondhatatlanul �lvezte, hogy mag�ba fogadhatja Perselust. H�l�s volt neki, hogy gyeng�ds�g�vel halmozta el, hogy k�rp�tolni pr�b�lta Livius er�szakos viselked�s�t. Tudta, hogy Perselus emberfeletti er�vel fogja vissza mag�t, k�l�nben � is vadabbul venn� el, ami neki j�r.

Estrelle �jra a h�t�t karmolta. �rezte mag�ban Deborah moh� �hs�g�t, �s b�ztat�s�t arra, hogy harapja meg a v�dtelen nyakat, de most ellen�ll�st nem t�rve visszaparancsolta a h�tt�rbe a v�mp�rt. Nem akarta elrontani ezt a r�g�ta v�rt pillanatot.

Mindkett�j�k b�re csillogott a v�kony izzads�gr�tegt�l. Piton p�r pillanatig m�g lassabban mozgott. Gyors cs�kokkal halmozt�k el egym�s ajkait, majd Estrelle b�ztat�s�ra a cs�p�l�k�sek gyorsultak �s er�s�dtek. M�r r�g nem gondolkodtak. �rezt�k egym�s test�nek minden egyes rezd�l�s�t, ny�g�seik egyre szapor�bbak �s hangosabbak lettek. Az hitt�k, menten megszakad a sz�v�k a vad temp�t�l, amit dikt�ltak egym�snak. Piton �jra lass�tott �s kicsit elny�jtott, de er�teljes mozdulatokkal ostromolta tov�bb Estrelle –t, aki m�r szinte k�nnyezett az �lvezett�l. Teste �nk�nytelen�l egy�tt mozgott Perselus�val. Piton hangosan felny�g�tt, de nem a beteljes�l�st�l, hanem az Estrelle okozta f�jdalomt�l, amint a n� annyira megkarmolta a v�ll�t, hogy kiserkent a v�re. De nem t�r�d�tt vele, mert mindketten �rezt�k, hogy m�r nincs sok h�tra…

Egyre szenved�lyesebben �lelkeztek, m�g Piton tett p�r er�s mozdulatot, majd eltorzult arccal megvonaglott. Estrelle ugyanabban a pillanatban �rte el a cs�csot. Sz�mukra megsz�nt a vil�g. Nem �rz�keltek maguk k�r�l semmit, csup�n a teljes j�t�kony �ress�get, �s egym�s hangos ny�g�seit, a szem�ket elvak�t� feh�r f�nyt. Estrelle h�ta megfesz�lt, majd visszahanyatlott a p�rn�ra. L�tta Perselus kiel�g�l�st�l eltorzult arc�t. �rezte a test�t el�raszt� k�jes l�ktet�st, Piton utols� lass� mozdulatait, miel�tt kimer�lten f�lig r� nem nehezedik, �s f�l k�zzel �t nem karolja. �r�kre �gy akart maradni. �rezni a t�k�letes beteljes�l�st, �s �rezni a f�rfit, b�r�nek illat�t, sz�v�nek vad ritmus�t, hallani k�jes ny�g�seit, l�tni v�gyt�l els�t�t�lt tekintet�t…

Kimer�lten fek�dtek �ssze�lelkezve. Nem sz�ltak semmit. A csend besz�desebb volt, ahogy mondani szok�s. Jobban kifejezte el�gedetts�g�ket. Estrelle soha nem gondolta volna, hogy l�tezhet ekkora �r�m. Eddig csak egyvalakivel �lt �t hasonl�t. Kimer�lten mer�lt m�ly, pihentet� �lomba. V�gre hossz� id� �ta el�sz�r nem �lmodott semmit.

*

Piton m�g hossz� ideig nem hunyta le a szem�t. Azon gondolkodott, mi lesz ezek ut�n. Dumbledore a k�sz�b�n �ll� kar�csonyi sz�netre megb�zat�st adott neki. Nem tudta hogyan fogja kib�rni Estrelle n�lk�l. R�ad�sul a S�t�t Jegy is egyre ink�bb l�tszott �s minden alkalommal, amikor a S�t�t Nagy�r mag�hoz h�vta h�veit, f�jdalmasan felizzott. Tudta, hogy hossz� id� �ta el�sz�r van ilyen nagy ereje. �s csak n�ni fog a k�zelj�v�ben…

M�r halv�nyultak a csillagok, amikor felriadt f�l�lm�b�l. �vatosan felkelt �s k�rben�zett a szob�ban. Mindenfel� Estrelle rajzai �s festm�nyei bor�tott�k a falakat. Az asztal�n szanasz�t hevertek a f�lk�sz v�zlatok, �s a k�l�nf�le k�nyvek. A polcokon b�jital-hozz�val�k sorakoztak. A szeme megakadt egy kem�nyk�t�s�, b�rrel bevont, fekete k�nyv�n, ami szinte beleolvadt a f�lhom�lyba. M�r csak p�r gyertya csonkja �gett. Amint k�zbe vette, elkerekedett a szeme. „Ez nem lehet igaz! Hogy ker�l ez ide?” Ismerte a k�nyvet. A legkegyetlenebb var�zslatokkal �s gondolatokkal volt tele. Voldemort gondolataival a tisztav�r�s�get illet�en, a var�zsl�t�rsadalom saj�tos reform�ci�j�val, �s a szok�sos nagyszab�s�, de kivitelezhetetlennek t�n� terveivel, �s szigor� rendszab�lyaival. A hal�lfal�k k�zik�nyv�t tartotta a kez�ben, amit a S�t�t Nagy�r nyomtatott h�veinek. Eml�kezett r�, hogy � fiatal befoly�solhat�s�g�ban �s buzg�s�g�ban milyen hamar v�gigolvasta a k�nyvet. Akkoriban szinte minden szav�t elhitte. Gy�l�lte is mag�t �rte ut�lag, amikor m�r h�tat ford�tott Neki. Undorodva tette vissza a k�nyvet a polcra. Hirtelen az a gondolata t�madt, hogy Estrelle valahogy bejuthatott a szob�j�ba �s kicsemp�szte a saj�t p�ld�ny�t, de nyomban el is vetette az �tletet. Bizalma �nk�nytelen�l is megrend�lt a l�nyban. Az hitte, a Roxfortban csak az � k�nyve van gondosan elrejtve. T�vedett. „Ennyire f�lreismertem volna �t? Nem lehet hal�lfal�! Nem…”

Csal�dottan �lt le. „M�gha egykoron k�z�j�k is tartozott, amit er�sen k�tlek, akkor is biztosan ellen�k fordult… Nincs meg benne az a s�t�t er� �s kegyetlens�g… �s persze a Jegy sincs rajta!” Az �gyon b�k�sen alv� alakra emelte tekintet�t, majd �jra az asztal fel� fordult. „Nem lehet ennyire hasonl� a m�ltunk! El�sz�r is a megjelen�s, azt�n a keser� gyerekkor, a sz�l�k elveszt�se, a mag�ny… a b�jitalok ir�nti szeretet… �s a Fekete M�gia ir�nti �rdekl�d�s. �s most ez! R�ad�sul szeret is… legal�bbis este ez der�lt ki a l�tom�sb�l… Lehet, hogy sz�lnom k�ne Albusnak.  Nem biztos, hogy � is tudja ezeket a dolgokat. A tan�ri �sszej�vetelen is csak azt mondta el, hogy mi�rt fontos, hogy itt legyen Estrelle. Lehet hogy nem is sejti ennek a k�nyvnek az ittl�t�t.”

Sz�ve szerint nem akarta elvesz�teni a l�nyt. M�r t�l sokat jelentett sz�m�ra. Most el�sz�r �rezte, hogy esetleg rosszul tette, hogy lefek�dtek egym�ssal. „Nem engedhetem, hogy �jra megt�rt�njen. Neki is jobb lesz, ha elfelejtj�k ezt az eg�szet, �s ink�bb a feladat�ra koncentr�l. T�l sok m�lik rajta. Nem hi�nyzik, hogy m�g egy bizonytalan kapcsolat is terhelje. Nekem is jobb lesz a megszokott mag�ny t�rsnak…” Elhat�rozta, hogy ism�t felveszi h�v�s, elutas�t� magatart�s�t. Ism�t bez�rk�zik siv�r vil�g�ba, �s nem enged be t�bb� senkit. Mint ahogy arra m�r egyszer r�gen megesk�d�tt. Tiszt�ban volt vele, hogy ez ezek ut�n borzaszt�an neh�z lesz, de t�l�lt � m�r enn�l nagyobb k�nokat is…

A v�zlatokat n�zte rosszkedvvel, amikor �szrevett egy feh�r lepellel letakart v�sznat. K�v�ncsian levette az anyagot, de abban a percben el is akadt a l�legzete. Saj�t mag�t l�tta, de olyan �leth�en megfestve, hogy azt hitte mindj�rt megsz�lal. Fekete, b�ujj� tal�rt viselt, haj�ba bele-bele kapott a sz�l. Egy s�t�t szoba k�rvonalai sejlettek fel m�g�tte, de amin igaz�n meglep�d�tt, hogy fekete d�monsz�rnyai voltak, amik kiterjesztve takart�k el majdnem teljesen a h�tteret. M�g nem volt befejezve. A k�pen a Piton-d�mon egy alakra szegezte tekintet�t. Egy n� elmos�dott, v�zlatszer� k�rvonalai l�tszottak, aki feh�r ruh�ban, angyal sz�rnyakkal kuporgott a jobb l�b�n�l egyik kez�vel a fekete tal�rba kapaszkodva. A f�rfi arc�t n�zte, de � csak g�nyos f�lmosolyra h�zta sz�j�t. Az angyalsz�rnyak er�sen hullatt�k a h�feh�r tollakat, amik k�r�l�tt�k kavarogtak. A n� Estrelle –re hasonl�tott hossz�, fekete haj�val.

Perselus percekig d�bbenten n�zte a festm�nyt, majd visszas�t�lt az alv� n�h�z. Magyar�zatot akart k�rni, de m�gsem �bresztette fel. Lassan fel�lt�z�tt, �s tele k�rd�sekkel otthagyta a szob�t. 

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s