11. Fejezet

Val�s�gos �lom

Sirius elgondolkodva �llt nem messze a f�riaf�zt�l �s a kast�lyt n�zte.

„Milyen r�g voltam itt bonyodalmak n�lk�l… Minden �vben kijut valami a Roxfortnak. Sajn�lom szeg�ny Harryt, hogy ilyen fiatalon ennyit kell szenvednie. Nek�nk az�rt jobb di�k�veink voltak, csak az a szem�t kis Pipogyusz ne lett volna… T�nyleg, mit akarhatott Estrelle –t�l? Nem tetszett ahogy megragadta a karj�n�l fogva!” – gondterhelten �sszeh�zta a szem�ld�k�t, hossz�, kicsit k�cos haj�ba belekapott a sz�l. – „Estrelle. Mi�rt kellett �jra tal�lkoznunk? Dumbledore t�nyleg nem tudhatott a mi kapcsolatunkr�l, k�l�nben biztosan nem pont engem h�vott volna seg�ts�g�l… Mi�rt f�j m�g mindig?”

A f�riaf�z meglengette egyik �g�t a sz�lben egy madarat elhessegetve mag�r�l. Sirius feln�zett r�. Szem�ben m�g t�bb f�jdalom csillogott. Esz�be jutott, amikor bar�taival minden holdt�ltekor kilopakodtak a kast�lyb�l �s a fa gy�kerei k�z�tt az alag�ton kereszt�l a Szellemsz�ll�sba siettek �llatok k�p�ben. Nagyon �lvezte, hogy szabadon futk�rozhat fekete kutyak�nt, de f�ltette is Lupint, aki miatt megtanult�k az anim�gi�t, hogy kord�ban tarthass�k, ha �talakul v�rfarkass�. „Eml�kszem, a kezdeti holdt�lt�k voltak a legnehezebbek neki, amikor meg kellett szoknia az �j t�rsakat. Mindig Jamesre akart t�madni. Be kell vallanom, fens�ges l�tv�nyt ny�jtott b�szke szarvask�nt… Azt�n persze az id� m�l�s�val megszokott minket, �s m�r egy�tt j�rtuk a Tiltott Rengeteget.”

Megtorpant gondolataiban. Nem akart James �s Lily hal�l�ra, �s Peter �rul�s�ra gondolni. Tekintet�t a k�zeled� Harry alakj�ra emelte, akivel a tal�lk�t oda besz�lte meg. Szeme egy pillanatra k�nnybe l�badt. „Istenem, de hasonl�t Jamesre! N�ha elfelejtem, hogy nem � az!”

*

Estrelle l�tta a f�riaf�z mellett �ll� megg�rnyedt alakot. Arc�n m�g mindig l�tszottak a s�r�s nyomai, de m�r valamelyest megnyugodott. P�r �r�val ezel�tt �jra�lte k�z�s m�ltjukat gondolatban. Mindent olyan �lesen l�tott, mintha tegnap t�rt�nt volna. Tal�n a Luciannal val� gyakorl�s mer�tette ki annyira, hogy nem tudott g�tat szabni gondolatainak. Rettenetesen megijedt, mikor felfogta, hogy csukl�i elt�rtek, eml�kezett m�g a f�jdalomra. De Madame Pomfrey p�r perc alatt teljesen rendbe tudta hozni. Csup�n n�ha f�jdult meg, ha hirtelen mozdulatot tett. Na igen, az is sz�ven �t�tte, hogy Lucian lycon. Ell�pett az ablakt�l �s leemelt egy k�nyvet a polc�r�l.

-         Lycon… lycon… biztos, hogy ebben olvastam m�r r�la… - motyogta maga el� �sszevont szem�ld�kkel.

P�r perc lapozgat�s ut�n meg is tal�lta, amit keresett.

„A lycon a v�rfarkas-k�r �ltal fert�z�tt emberek egyik faja. Er�sebbek �s �regebbek, mint a v�rfarkasok, de szoros rokons�gban �llnak egym�ssal. A lycon�k ellent�tben t�rsaikkal, akkor v�ltoznak �t farkass�, amikor akarnak. Nekik nem sz�ks�ges, hogy holdt�lte legyen.

A lycon�k �vsz�zadok �ta h�bor�ban �llnak a v�mp�rokkal, �s ott puszt�tj�k egym�st, ahol tudj�k. Egy lycon r�gt�n meg�rzi a v�mp�rv�r jellegzetes illat�t, m�gha ellenfele rejt�zk�dni is pr�b�l, �s r�gt�n megt�madja azt. Ha siker�l megharapnia ellenfel�t, akkor a v�mp�r- �s a lyconv�r kevered�se v�gez a v�riv�val. Ennek ok�t m�g ma is csak sejtik, de kutat�k �ll�tj�k, hogy a v�mp�rok �s a lycon�k �ltal hordozott k�t v�rus l�p reakci�ba egym�ssal, �s ez okozza a hal�lt. Persze ez az eset akkor is fenn �ll, ha a v�mp�r harapja meg a farkast.”

Estrelle elgondolkodva tette le a k�nyvet. „Teh�t ez�rt nem ihatott a v�r�b�l Deborah… Vajon Piton is ez�rt n�zett r� olyan furcs�n?”

Hirtelen �jra fellapozta az im�nt olvasott oldalt. Megjegyz�sk�nt ez �llt ott:

„Bizonyos fok� var�zser� birtok�ban a var�zsl�k �s a boszork�nyok is meg�rezhetik az im�nt eml�tett k�t faj jelenl�t�t a k�rnyezet�kben, de a fekete m�gi�val �vek �ta foglalkoz�k is felismerhetik a gyakran ’f�lv�rk�nt’ emlegetett v�rfarkasokat, lycon�ket, f�lv�mp�rokat, v�mp�rokat, emberi testben �l� d�monokat �s m�s kreat�r�kat.”

A l�ny v�gleg visszatette a k�nyvet a polcra �s odal�pett az ablakhoz. Hagyta, hogy a hideg szell� el�zze a gondolatokat. Lehunyta szemeit �s arc�t f�rdette a hidegben �s a sz�lben, ami h�v�s ujjaival j�tszadozott a l�ny fekete tincseivel.

�jra len�zett Siriusra. Most csak tompa f�jdalmat �rzett ir�nta. „Olyan meggy�t�rt az alakja, pedig Azkabannak jobban meg kellett volna viselnie, mint az �vek �ta tart� bujdos�snak… Eg�szen v�konynak l�tszik Harry mellett. Tele van az arca v�g�sokkal… Pedig milyen hib�tlan volt egykor… �s �n hogy szerettem. Mindenemet odaadtam volna �rte…” T�relmetlen�l becsukta az ablakot �s neki�llt teljesen befejezni a nyugtat� f�zet�t.

P�r �ra m�lva f�radtan d�lt h�tra sz�k�ben egy nagyot �s�tva. M�g k�t �r�t kellett h�lnie az italnak ahhoz, hogy ihasson bel�le. �gy �rezte, nem fog tudni fennmaradni, ez�rt elindult a csendes folyos�kon. A hideg bef�jt az ablakr�seken k�s�rteties huhog� hangokat hallatva, de Estrelle r�gi h�zukban hozz�szokott ezekhez a hangokhoz. Odakint az �lomsz�rke felh�k�n n�hol p�r s�padt csillag pislogott kereszt�l megn�zve mag�nak a t�li t�jat. A karcs� n� �pp az egyik ablak mellett haladt el, ami hirtelen egy nagy sz�ll�k�s miatt kiv�g�dott �s hideg h�pelyhek t�rtek be a folyos�ra k�rbet�ncolva Estrelle-t. Egy pillanatra l�tni v�lt egy kaput a t�volban, de r�j�tt, hogy csak a szeme k�pr�zott. Gyorsan becsukta az ablakot �s tov�bb sietett. Hossz� percekig r�tta a folyos�kat az �don falakat n�zve, majd egy fels�bb emeleti fordul�n�l Siriust pillantotta meg. A f�rfi az egyik szobor l�bain�l �lt gondolataiba mer�lve. A l�ny el�sz�r vissza akart fordulni, de meggondolta mag�t �s halkan a f�rfi mell� �llt.

Sirius csak percek m�lt�n �rz�kelte a v�ltoz�st a k�lvil�gban. V�g�l m�giscsak utol�rt�k elkergetni k�v�nt eml�kei, amiket Harry �rkez�se a parkban f�lbeszak�tott. Lelki szemei el�tt �jra lej�tsz�dott Lily�k elveszt�se, az azkabani szenved�sek, az �ld�ztet�sek �s minden f�jdalom. �s persze Estrelle… Maga sem tudta mekkora f�jdalommal a szem�ben n�z fel a s�padt alakra. Csod�lkozott, hogy itt tal�lja a l�nyt. Nem sz�m�tott t�rsas�gra. Halv�nyan, belef�radtan elmosolyodott. Estrelle arc�n is megjelent egy bizonytalan mosoly.

-         Estrelle… - nem tudta hogyan folytassa. Lehajtotta a fej�t. - �n bocs�natot szeretn�k k�rni a d�lut�ni miatt…

-         Hagyd… - s�gta.

A l�ny le�lt mell� �s gyeng�den megszor�totta a remeg� kezet. Csod�lkozott mag�n, de szok�sos elutas�t� magatart�s�nak nyoma sem volt. F�jt neki, hogy ilyen f�radtnak l�tja a f�rfit. Meg szerette volna vigasztalni, b�r tudta, ez �gysem siker�lhet teljesen. Sok�ig maradtak �gy egym�s kez�t fogva. Nem sz�ltak semmit, csup�n a tekintet�k villant �ssze n�ha. Azt�n Estrelle csendben t�vozott. Nyugalom j�rta �t. Minden Siriusszal kapcsolatos f�jdalma t�volinak t�nt.

Is it only a dream?

K�bultan �lt�z�tt �t meleg h�l�ing�be. �rezte a h�s f�zetet v�gigfolyni a tork�n. Mire a feje a p�rn�hoz �rt, m�r aludt is. �lmodott. El�sz�r Sirius alakja bontakozott ki a s�t�tb�l, ahogy f�radtan mosolyog r�. Mellkas�n er�sen v�rz� seb l�tsz�dott. Valamit mondani akart, de teste k�dk�nt szertefoszlott. �j k�p: Egy toronyszob�ban �llt. A berendez�st csup�n egy fa asztalka �s egy zs�k szalma alkotta, amik nem messze a faln�l �lltak. Estrelle a r�csos ablakon n�zett ki. H�ta m�g�tt a s�lyos ajt� z�rva volt. Tudta. A l�p�seket is hallotta k�zeledni. Kulcscs�rg�s. A z�r elfordult, a neh�z ajt� megcsikordult ahogy kiny�lt.  A n� lassan megfordult, de csak egy fekete �rnyat l�tott p�r m�sodpercig. A k�p hirtelen megv�ltozott. Azt a kaput l�tta a viharos �gen, amit a kiv�g�d� ablakon kin�zve pillantott meg. M�gsem k�pzelte. Azt�n abban a kertben volt, amir�l m�r t�bbsz�r �lmodott. A saj�t kertj�kben. A fa g�cs�rtjei m�g mindig ugyan�gy nyomt�k a h�t�t, �s a k�telek sem lettek laz�bbak. A dementorok viszont elt�ntek. Csup�n a hal�lfal�k, Livius �s a S�t�t Nagy�r �lltak a k�zelben. Nagini, a hatalmas z�ld k�gy�, Voldemort h�zikedvence, gazd�ja test�n tekeredett fel hossz�k�s fej�t az egyik v�llon pihentetve. Estrelle k�t oldal�n k�r�lbel�l h�rom m�terre m�gly�k lobogtak narancssz�n�v� festve a feh�r maszkokat. Csak a b�tyja �s Voldemort nem takarta el az arc�t. Ezek ketten l�ptek k�zelebb hozz�. Estrelle a kezeit pr�b�lta kiszabad�tani, de er�sen a feje f�l� k�t�tt�k �ket.

-         No l�m, a t�kozl� l�ny ism�t visszat�rt hozz�nk. L�tod, l�tod, hi�ba tagadod a sz�rmaz�sod… Sz�modra minden �t k�z�nk vezet. – sziszegte a hal�lfej-forma fej. Halkan felnevetett.

-         Mit akarsz m�r megint t�lem? Takarodj az �lmaimb�l! – Ha �lni lehetett volna tekintettel, Estrelle k�nny�szerrel elint�zte volna valamennyi�ket. – M�g mindig nem adtad fel, hogy meggy�zz engem?

-         M�g mindig nem hagyt�l f�l az ellenkez�ssel? Eddig finomak voltunk hozz�d. Ha sz�pszerivel nem megy, akkor el�vehetek m�s m�dszert is.

-         Nem tudsz megf�leml�teni!

-         Azt nem, de a lelki f�jdalmakat mindig is nehezen t�rted… Livius!

A f�rfi gonoszul mosolyogva a l�nyhoz l�pett, megragadta a cs�p�j�t �s v�gigsim�tott az egyik mell�n.

-         Livius, mit akarsz tenni?

B�tyja nem v�laszolt, hanem hirtelen ford�tott egyet rajta �s lassan felh�zta combj�n a szakadt anyagot. Fel akarok �bredni! Fel akarok �bredni! De �gy t�nt a f�zet m�g t�l er�s volt.

-         Ne, k�rlek! Ne tedd meg m�g egyszer… - �rezte, hogy k�nnyek gy�lnek a szem�be.

De Livius nem kegyelmezett neki. �jra megal�zta. Ott, mindenki szeme l�tt�ra. Az elgy�t�rt testet n�ma zokog�s r�zta.

-         Te, aki mindig olyan c�ltudatos, fegyelmezett �s m�gis olyan buja volt�l, most s�rsz? Nem ezt v�rtam volna t�led… Azt hiszem, t�lbecs�ltelek. – lassan megsimogatta Nagini fej�t.

Estrelle m�r nem az�rt s�rt, mert ennyi ember el�tt becstelen�tette meg a saj�t b�tyja, hanem arra gondolt, hogy hogyan fog ezek ut�n Perselus szem�be n�zni. Maga sem tudta mi�rt, de akkor fogalmaz�dott meg el�sz�r benne, hogy szereti �t. Ennek a s�lya �lomk�nt nehezedett lelk�re.

-         Teh�t, hol is tartottunk? �h, igen. Nos, mit felelsz? K�z�nk l�psz �nsz�ntadb�l, vagy meg kell hogy �lj�nk? Esetleg hagyhatn�m, hogy Livius elsz�rakozzon veled egy darabig…

-         Az utols� leheletemmel is ellenetek fogok k�zdeni…

-         Ez a sz�veg m�r kezd unalmass� v�lni, nemde? – n�zett v�gig h�vein. Mindenhonnan helyesl� mormog�s hallatszott.

-         Te szem�t, mocskos kis f�reg… - Nem jutott tov�bb, mert b�tyja az arc�ba csapott. Egy n�i hang hars�nyan hahot�zott.

-         Estrelle, Estrelle, mennyivel egyszer�bb lenne, ha �nk�nt v�llalkozn�l a nagy feladatra…

-         Mif�le feladatra? – k�p�tt v�reset a l�ny feln�zve fogvatart�ira.

-         Tudod te azt, dr�g�m… de ha nem vagy hajland�… Tudod, itt ak�r meg is �lhetn�lek. T�bb� nem �bredn�l fel. Csup�n egy b�kken� lenne: a benned �l� v�mp�r csapd�ba esne a halott testben… - hirtelen egy idegen nyelven kezdett besz�lni minden �tvezet�s n�lk�l.

Estrelle tudta, hogy Deborah –hoz besz�l. �rezte, hogy mocorogni kezd benne a m�sik, �s nem tudott ellene tenni semmit. Megpr�b�lt Voldemort fel� r�gni utols� erej�vel, de Livius ism�t meg�t�tte. Egyik szem�vel egy pillanatra pirosan l�tott, azt�n r�j�tt hogy a saj�t v�re folyik v�gig az arc�n. Az eg�sz teste sajgott.

         Voldemort intett az egyik csukly�s alaknak, aki egy fekete peng�j� t�rt ny�jtott �t neki. Azt a t�rt, amit egyszer � is fogott a kez�ben – pontosabban Deborah.

-         Ne �rj hozz�m te…

Nem tudta folytatni, mert Livius befogta a sz�j�t �s er�sen a f�hoz szor�totta. Testv�re haj�t a sz�l v�gigfuttatta a nyak�n �s a v�ll�n. Vad gy�l�letet �rzett ir�nta, amint megragadta bal csukl�j�t �s felh�zta tal�rja ujj�t. Feh�r b�re szinte vil�g�tott a f�lhom�lyban. Megpr�b�lta kiszabad�tani karj�t az er�s szor�t�sb�l, de ezzel csak azt �rte el, hogy Livius szinte sz�troppantotta a v�kony csontot. M�g �l�nken �lt benne, hogy milyen f�jdalmat �rez ilyenkor az ember. Igaz, Lucian �nk�nytelen�l t�rte el mindk�t kez�t, Madam Pomfrey pedig pillanatok alatt meggy�gy�totta.

Elkalandozott gondolataib�l az �les f�jdalom t�r�tette mag�hoz. A penge izz� hegye m�lyen a h�s�ba v�jt �s egy furcsa alakzatot v�lt kivenni az egym�st keresztez� vonalakb�l. Felord�tott.

Az �lom egy pillanat alatt szertefoszlott. Estrelle fel�lt az �gy�ban. H�l�inge nedvesen tapadt test�hez. Hirtelen �szre se vette, hogy bal karj�t szorongatja. „Csak �lom volt, csak �lom volt!” – hajtogatta m�g mindig zih�lva. V�r-�ze volt a sz�j�nak. De m�g t�l val�s�gosnak �rezte Livius �rint�s�t is. Valami �gette a b�r�t. Karj�ra pillantott, amire a feh�r leped� r�csavarodott. A h�sba karcolt seb ott volt. M�g t�ls�gosan v�rzett ahhoz, hogy ki tudja venni a form�j�t, de a f�jdalom val�di volt.

Elbotork�lt az ajt�ig seb�re a v�res leped�t szor�tva. Sajgott minden izma. Az oldal�n a forrad�s pedig �jult er�vel kezdett f�jni. �gy �rezte, menten �sszeesik. A falba kapaszkodva elindult a gyeng�lked�re, de az els� fordul� ut�n t�rdre esett. H�trapillantott. P�lc�j�t a p�rn�ja alatt hagyta. Nem tud seg�teni mag�n. Elborzadt, hogy mennyire v�rzik a seb. Eddigi �tj�t v�r�sl� t�cs�k jelezt�k.

-         Miss Lioncourt!

Estrelle a hang ir�ny�ba fordult. Csak hom�lyosan l�tta a fel�je k�zeled� v�kony alakot.

-         Harry, ne gyere k�zelebb! Most bennem van, itt van velem… ne �rj hozz�m… nem tudom visszatartani. H�vj ide valakit… gyorsan!

A fi�nak nem kellett magyar�zni, hogy kire gondol. Tudta, hogy Voldemort az. A sebhelye legal�bb f�l �r�ja annyira l�ktetett, hogy k�ptelen volt aludni. Maga sem tudta hogyan keveredett ide. Egyszer�en a l�ba ut�n ment.

         „L�gy �tkozott �r�kre Voldemort! L�gy �tkozott…” – suttogta a s�t�tnek miut�n a fi� elsietett. Centim�terr�l-centim�terre k�zd�tte el�re mag�t a folyos�n v�res cs�kot h�zva maga ut�n.

-         Estrelle, mi a…

-         Pont te? Harry!

-         A tan�r �r j�tt velem szembe el�sz�r, �s nem akart tov�bb engedni nyom�s ok n�lk�l. – emelte fel a kez�t tiltakoz�n Piton fel� pislogva.

-         Miss Lioncourt, most nincs itt az ideje a viccel�d�snek.

Estrelle olyan cinikus arcot v�gott, amit�l Piton egy pillanatra mintha elsz�gyellte volna mag�t.

-         Igen professzor, erre �n is r�j�ttem, mivel pillanatokon bel�l elv�rzek… - v�laszolt g�nyosan.

-         Eln�z�st, de nem k�ne a gyeng�lked�re menni? – sz�lt k�zbe Harry megakad�lyozva a f�rfi �s a n� tov�bbi vit�j�t.

A k�t feln�tt m�g egy percig csak sz�r�san n�zte egym�st, azt�n Piton lehajolt, hogy a karjaiba vegye a v�rrel bor�tott testet.

-         Hagyja csak, tudok menni, nem kell vinni! – dacolt a l�ny. – El�g ha csak t�mogat.

A b�jitaltan�r jobbnak l�tta, ha nem akad�koskodik a l�nnyal, hiszen az � �let�r�l van sz�. �s m�gis �gy �rezte, hogy f�lti ezt az �letet. �sszeszorult a torka, amikor megl�tta a v�rt�l �t�zott h�l�inget �s a felszakadt szem�ld�k�t.

-         Elmondan� v�gre, hogy mi a fene t�rt�nt mag�val?

-         Nem.

-         Estrelle!

-         �h, most megint Estrelle vagyok? – maga sem �rtette, de mindkett�j�kre d�h�s volt – f�leg mag�ra. Nem volt tiszt�ban a f�rfi ir�nt ir�nyul� egyre er�sebb �rzelm�vel, �s m�g mindig nem b�k�lt meg, hogy k�z�s �jszak�juk ut�n sz� n�lk�l elt�nt. Az�ta j�form�n nem is besz�ltek. B�r ha belegondolt, az okot soha nem k�rdezte meg t�le. T�ls�gosan b�szke volt hozz�. M�gis �gy �rezte, hogy kihaszn�lt�k.

Piton el�vette a legsz�r�sabb pillant�s�t.

-         J�l van! �lmodtam.

-         �s? Ett�l m�g nem kaphatott ilyen sebeket! – egyre t�relmetlenebb lett.

-         De igen. Voldemort elkapott. Megpr�b�lt �t�ll�tani az � oldal�ra. M�r megint…

-         M�r megint? – h�zta fel az egyik szem�ld�k�t.

-         T�bbsz�r �lmodtam ezt az �lmot, de m�g soha nem volt ennyire val�szer� �s f�jdalmas. – Estrelle �gy �rezte musz�j valakinek elmondania mindent.

Piton sejtette, hogy ki tudja h�zni a n�b�l az �lom t�bbi r�szlet�t is, de �gy gondolta kettesben k�nnyebben menne.

-         Potter, azonnal menjen vissza a k�rlet�be �s fek�dj�n le!

-         De nem k�ne…

-         Nem.

-         �s az Igazgat� �r?

-         Majd �n elint�zem! Menjen! Most!

Estrelle megengedte mag�nak, hogy egy h�l�s pillant�st k�ldj�n Perselus fel� miut�n a fi� elsietett, majd arc�t ism�t eltorz�totta a f�jdalom.

-         Nos?

-         Eddig dementorokkal pr�b�ltak megf�leml�teni, de azok ma nem voltak az �lmomban. Eleinte Voldemort besz�lt hozz�m, azt�n…

-         Azt�n?

-         … meger�szakoltak mikor l�tt�k, hogy nem engedek.

-         Micsoda?! De ki? – Piton gyomra hirtelen g�rcsbe r�ndult. – Ki volt az az aljas…

-         A b�ty�m. – a n� lehajtotta a fej�t. Ez az egy sz� ott visszhangzott a s�t�t folyos�n. A b�jitaltan�r sz�hoz sem jutott. Felr�mlett neki Estrelle eml�kei k�z�l egyetlen egy…

-          �s t�nyleg?

-         Igen t�nyleg megt�rt�nt, legal�bbis azt hiszem. Ha m�r egyszer a v�g�s �s a v�r is igazi, akkor val�sz�n�, hogy az is…

Piton megk�sz�r�lte a tork�t. – �s � volt az eml�kedben is… amit l�ttam?

Estrelle nagyot s�hajtott, k�nnyei �sszemos�dtak v�r�vel. Most ki fog der�lni, amit�l m�r �lm�ban is f�lt. Hogyan fog a f�rfi szem�be n�zni?

-         Igen. � volt az. Borzalmas volt �jra �t�lni… ilyenkor ut�lom, hogy n� vagyok… Nem tehetek ellene semmit! Voldemort… Voldemort pedig v�gign�zte �s nevetett. Nevetett azon a f�ls�rt� hangj�n, mint ahogy Bellatrix is kacagott. Felismertem sokukat m�g az �larcon kereszt�l is.

-         De m�gis honnan? – de ezt a k�rd�st a n� m�r nem hallotta, ugyanis fell�ngolt a sebe – �jabb v�rpatakot ind�tva �tj�ra – �s egy ny�g�s k�s�ret�ben Piton karjaiba t�ntorodott �jultan.

Perselus szorosan �t�lelte a t�r�keny testet, majd felemelte �s a gyeng�lked�re sietett lobog� tal�rral. Kezdte megszokni, hogy mindig � viszi fel a l�nyt.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s