II. r�sz

Perselus �sszeh�zott szem�ld�kkel figyelte a t�volod� alakot. Eg�sz vacsora alatt lopva figyelte. Olyan m�snak t�nt. �s ezt nem az eleg�ns fekete nadr�g, �s a karcs�s�tott szab�s� ing tette. B�r Perselus k�ts�gk�v�l ritk�n l�tta Estrelle –t tal�r n�lk�l. Ilyenkor m�gis mindig felr�mlettek lelki szemei el�tt a karcs� test l�gy vonalai, domborulatai, amik �r�kre belev�s�dtek gondolatai k�z�. Ezeket nagy er�fesz�t�sek �r�n tudta csak elkergetni.

Tiszt�ban volt vele, hogy Estrelle tudta kir�l besz�lgetett Minerv�val. Az igazat megvallva kicsit ideges�tette az id�sebb boszork�ny �s a saj�t tehetetlens�ge is. Hi�ba tal�lta meg a fekete k�nyvben a v�laszt, tudta, hogy � nem seg�thet. Pedig tal�n most akart eg�sz �let�ben el�sz�r �gy igaz�n seg�teni valakin. „Estrelle, olyan furcsa vagy most…” Mi�ta bel�pett a l�ny az ajt�n, �rezte d�h�t. M�g a k�r�l�tte l�v� leveg� is zavarosnak t�nt. Ideges pillant�sa pedig csak meger�s�tette abban, hogy a l�ny is tud m�r a Harmadik Jel jelent�s�r�l.

De akkor sem �rtette, hogy mi�rt n�zett r� olyan fur�n. „Mint aki a pr�d�j�t guszt�lja.” – jegyezte meg mag�nak g�nyosan. „K�v�ncsi vagyok mennyit tud kiel�g�teni a k�v�ncsis�g�b�l ma este Albusn�l.”

*

Sz�rakozottan sietett Dumbledore irod�ja fel�. M�g mindig nem akarta felfogni, elfogadni a Jellel kapcsolatban olvasottakat. A f�nix szobr�n�l egy pillanatra megtorpant, majd kis gondolkod�s ut�n megadta a jelsz�t is – (m�zesmadzag). M�r a csigal�pcs� tetej�n �llt, mikor ny�lt az igazgat� ajtaja �s Lucius Malfoy viharzott ki rajta majdnem fell�kve �t. Szemeiben egy pillanatra meglepetts�g villant, majd g�g�sen tov�bb sietett k�sz�n�sre sem m�ltatva Estrelle –t. � viszont meg sem lep�d�tt. Ismerte m�r annyira Lucius st�lus�t, hogy ne botr�nkoztassa meg a dolog. Igazs�g szerint m�g �r�lt is, hogy nem kellett b�jcsevegnie vele. Ny�lt titok volt, hogy nem kedvelik egym�st.

M�r �pp indult volna tov�bb, mikor Draco is kil�pett a folyos�ra. Az � szemeiben azonban ink�bb harag �s f�lelem csillant. Estrelle meg mert volna esk�dni, hogy egy pillanatra m�g k�ts�gbees�st is l�tott. A fi� egy fejbiccent�s ut�n k�vette apj�t.

-         Tudtam, hogy el�bb-ut�bb el fog j�nni. – sz�lt az igazgat� asztala m�g�l. – K�rem, foglaljon helyet.

Estrelle lassan le�lt az egyik v�r�s karossz�kbe.

-         Joggal k�rdezheti, hogy mi�rt nem kerestem fel mag�t �s mondtam el r�gt�n mindent a Jellel kapcsolatban. �gy gondoltam, hogy saj�t mag�nak kell r�j�nnie a dolgokra. Term�szetesen megpr�b�lok minden k�rd�s�re v�laszolni.

-         Nos… El�sz�r is rem�lem, hogy nem zavarok.

-         Nem. Mr. Malfoy csup�n r�vid l�togat�st tett n�lam. Ez r�gi szok�sa.

-         �rtem. Nem szeretn�k kertelni, r�gt�n a k�zep�be v�gok. Voldemort az�rt tette r�m a Jelet, hogy felsz�nre hozza Deborah –t, �s mag�ba sz�vja az erej�t, igaz?

-         Att�l tartok igen. Val�sz�n�leg �gy akarja a maga oldal�ra �ll�tani, vagy befoly�solni. A legnagyobb probl�m�t m�gis az jelenti, hogy sz�p lassan a v�mp�r �nben �t fogja venni az ir�ny�t�st, hacsak nem tesz�nk ellene valamit id�ben. �rzett m�r furcsa dolgokat, amik a Jel hat�s�nak tudhat�k be?

-         Nem volt v�szes. Csup�n p�r percre m�sk�nt l�ttam az embereket. Mintha megfestett�k volna a vil�got. Minden furcs�n, kicsit elmos�dottan ragyogott. – Tekintet�t az asztalon l�v� t�rgyakon j�ratta. Azt m�r nem mondta el, hogy sokkal �lesebben l�t �s hall.

-         Az a gyan�m, hogy ilyen mind gyakrabban fog el�fordulni.

-         De hogyan lehetne ez ellen v�dekezni? – pillantott fel.

-         Nos, van egy-k�t �sr�gi var�zslatom, amik tal�n seg�thetnek valamelyest, de javar�szt ez az �n akarat�nak pr�b�ja. Minn�l kev�sb� �ll ellen neki, Voldemort var�zslata ann�l gyorsabban fejti ki a hat�s�t. Term�szetesen az okklumenci�t sem hagyhatja abba. S�t, tal�n m�g jobban kell igyekeznie, hogy ne f�rk�zhessenek idegen gondolatok, vagy parancsok az elm�j�be. Ha nem fogadja meg a tan�csomat, ak�r k�rt is tehet valakiben, ha Voldemort azt parancsolja. �ppen ez�rt kell h�tr�ltatnunk a folyamatot. Els�sorban az �n �rdek�ben. Nem tudni, hogy milyen hat�ssal lesz a test�re Deborah.

N�h�ny percig csendben �ltek. Estrelle �rezte a d�h�t gy�lni mag�ban. Elege volt bel�le, hogy mindenki rendelkezik felette, hogy mindig utas�tgatj�k. D�h�s volt mag�ra, az igazgat�ra, a vil�gra…

-         �gy l�tom, valami m�g nyomja a lelk�t. K�rdezzen nyugodtan!

-         Gondolom olvasta a harmatf� f�zet hat�s�r�l sz�l� r�szt is. Nem tudom �rtes�lt-e r�la Cover professzort�l, de � azt adott nekem mikor gyakoroltunk. Azzal h�vta el� Deborah –t… Cover professzor sz�nd�kosan…

-         Nem. �n megb�zom a professzorban. K�l�nben nem is tan�thatna itt. Kiz�rtnak tartom, hogy Voldemort oldal�n �ll. R�g�ta ismerem.

Nem v�laszolt r�gt�n. Nem gy�zt�k meg az igazgat� szavai. Tov�bbra is gyanakodott Lucianra. Valami�rt becsapottnak �rezte mag�t, mint akinek nem mondanak el minden r�szletet. D�h�sen n�zett �jra a var�zsl�ra.

-         �s most hol van Cover professzor, ha szabad k�rdeznem? Napok �ta nem l�ttam. Az �r�it Piton professzor helyettes�ti, mint annak idej�n Lupin�t, ha holdt�lte volt. De most nincs telihold… - folytatta g�nyosan.

-         Estrelle, tudom milyen �rz�s, ha egyszerre minden a nyak�ba szakad az embernek, de k�rem, emiatt ne kezdjen mindenkire gyanakodni.

-         Nem, maga nem tudhatja, hogy mit �rzek! – pattant fel inger�lten �s elkezdett j�rk�lni.

-         �ssze kell szednie mag�t. Most igaz�n er�snek kell lennie! Sz�ks�ge lesz minden erej�re.

-         �s mi van akkor, ha nem akarok er�s lenni? Ha csak �lni akarok? Belef�radtam m�r, hogy er�s legyek… - torpant meg. – Kezd elegem lenni ebb�l az eg�sz helyzetb�l! Nem akarom elfogadni – b�r tudom – hogy bennem b�jik meg egy t�bb sz�z �ves v�mp�r lelke, aki csak az alkalomra v�r, hogy v�gleg elpuszt�tson �s �tvegye a testem f�l�tt a hatalmat.  – Egy pillanatra elhallgatott. Nem tudta, hogy ki merje-e adni mag�b�l a folyamatosan benne zakatol� �rz�seket �s gondolatokat, de egy pillant�s el�g volt a nyugodt, k�k szemp�rba �s tudta, hogy Dumbledore meghallgatja. - Nem akarok t�le f�ggni, vagy ak�r Voldemortt�l. Nem tudn�m elviselni, hogy r�mk�nyszer�tse az akarat�t – egyik�j�k sem! Tudom, hogy pont ez�rt kell k�zdenem, de olyan gyeng�nek �s v�dtelennek �rzem magam…

-         Estrelle, nem menek�lhet el a bonyodalmak el�l, mert azok �gyis utol fogj�k �rni… Meglehet egy�bk�nt, hogy az elveszetts�g �rz�se sem saj�t mag�t�l sz�rmazik…

-         Ha k�ls� beavatkoz�sra gondol, azt nem tartom val�sz�n�nek. Ezek az �n �rz�seim. M�r sokkal r�gebb �ta bennem fesz�lnek, minthogy a Jegyet megkaptam.

�jabb csend k�vetkezett miut�n ism�t le�lt.

-         Mennyi id�m van m�g, am�g kiteljesedik a var�zslat?

-         Neh�z megmondani. Mivel m�r 3- 4 napja megkapta a Jelet igen kev�s. Att�l tartok sz�molnunk kell Voldemort erej�vel is, az felgyors�thatja a folyamatot, �s persze Deborah –t se becs�lj�k al�…

-         Mennyi?

-         �gy gondolom, m�g �t nap. De hangs�lyozom: ez v�ltozhat.

-         Mikor olvassa r�m azokat a var�zslatokat?

-         Sajnos, mint minden r�gi �s kock�zatos var�zslatnak, ezeknek is megvan az a kellemetlen tulajdons�guk, hogy mell�khat�sai is lehetnek. De ezeket javar�szt lehet orvosolni. Azt javaslom j�jj�n vissza k�t nap m�lva, addigra t�k�letes�tem �ket. Persze ha valami szokatlan dolgot �rez, akkor keressen fel azonnal!

Estrelle elgondolkodva figyelte az igazgat�t. Minn�l tov�bb n�zte, ann�l furcs�bban kezdte �rezni mag�t. A d�h m�g mindig ott volt benne �s ki akart t�rni. A vil�g lassan forogni kezdett a l�nnyal. Lehunyt szemekkel, er�sen kapaszkodott a karf�ba. �rezte, ahogy az energia gy�lik benne. Nem akart m�st, csak f�jdalmat okozni ennek az embernek, aki beler�ngatta ebbe a zavaros �s k�d�s �gybe kiszak�tva �t megszokott �let�b�l, ami eddig is el�g kalandos volt. Egyre csak az zakatolt a fej�ben, hogy b�ntsa Dumbledore –t, aki nyugodtan m�g mindig �t n�zte.

Akkor m�r tudta, hogy ezt nem � akarja. Vissza pr�b�lta szor�tani a k�nyszert, hogy egy �tkot k�ldj�n r�. M�gis csak azt siker�lt el�rnie az utols� pillanatban, hogy a bel�le kicsap� energianyelv az egyik pergament lobbantsa l�ngra �s ne az igazgat�t. Dumbledore nem l�tszott meglepettnek. K�zfeje egyetlen suhint�s�val eloltotta a t�zet.

-         Eln�z�st professzor, nem akartam. Nem �n voltam. Most ha megbocs�t…

Olyan gyorsan sietett ki az irod�b�l, amilyen gyorsan csak lehetett.

*

A folyos�kr�l elp�rolgott a sz�rk�leti f�lhom�ly �tadva hely�t az �jszaka s�t�tj�nek. Csup�n a lobog� f�kly�k f�nye mutatta az utat Estrelle –nek, aki m�g mindig d�h�sen, indulatt�l remegve ment. Egyed�l az�rt im�dkozott, hogy ne fusson �ssze senkivel, k�l�nben nekiesik az illet� tork�nak – most nem v�mp�r-�rtelemben. K�r�s�t nem hallgatt�k meg. �pp egy s�t�tebb szakaszon haladt, mikor az egyik szobor m�g�l egy k�z kapott a karja ut�n mag�hoz r�ntva a meglepett n�t. A s�t�tben nem l�tszott t�mad�j�nak arca.

-         Ki maga? Azonnal eresszen el! – sziszegte.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s