14. fejezet

Egy elfeledett eml�k

Deborah Seraphin

Estrelle �lmodott. Nem a szok�sos f�jdalmakkal teli �lom volt ez, amit Voldemort id�zett n�la el� el�szeretettel, hanem igencsak elfojtott v�gyai domin�ltak benne. Az �gy�n fek�dt. A k�pek zavar� gyorsas�ggal villantak fel. Nem eml�kezett r�, hogy hogyan ker�lt oda. Csup�n a simogat� kezeket �rezte, amik meztelen, h�feh�r b�r�n siklottak. Halkan s�hajtozott. A has�t cs�kol� f�rfi felpillantott r�. Piton volt az. K�zelebb h�z�dott, hogy ism�t szenved�lyesen cs�kolhassa �t. Nyelve vad t�ncot j�rt a m�sik�val, k�zben a l�ny selymes haj�ba t�rt.

Estrelle �rz�kei furcs�n kezdtek viselkedni. Mindent kicsit hom�lyosan �rz�kelt a k�rnyezet�ben. A nyak�t cs�kol� f�rfi alakja is elmos�dott. A feh�rnem�j�t lassan lecs�sztat�, er�s kezek �rint�se azonban val�di volt. Halkan felny�g�tt, mikor meg�rezte l�bai k�z� siklani a hossz� ujjakat. K�jes lass�s�ggal k�nyeztett�k. Majdnem felki�ltott, mikor abbamaradt, de miel�tt kinyithatta volna a szem�t, m�r meg is �rezte mag�ban a f�rfit. Felsikoltott az �lvezet �s a f�jdalom egy�ttes�t�l, azt�n teste �nk�nytelen�l felvette a mozg�s ritmus�t.

�rezte mag�ban a r�gi ismer�s �bred�s�t, az �hs�get. Kisz�radt a torka �s h�r�gve kezdte venni a leveg�t. Tudta, hogy valami nincs rendben. T�l megszokott volt ez az �rz�s, mint aki m�r �vek �ta ismeri. Olyan, mintha valaki a test�ben l�v� �sszes eret lassan, de egyre er�sebben h�zn�. Karjait Piton nyaka k�r� fonta �s v�gigkarmolta a h�t�t hirtelen megn�tt k�rmeivel. Az eddig a melleit cs�kol� f�rfi f�lmosollyal az ajk�n feln�zett. M�r nem Piton volt, hanem egy sz�ke, r�vid haj�, sz�rke szem� v�mp�r. �gy r�mlett, Estrelle ezt m�r az elej�n tudta, de csak most tudatosult benne. Nem csak a kivillan� szemfogak leplezt�k le, hanem a j�ghidegg� v�l� kezek, �s a szokatlanul er�s mozg�s is el�rulta, hogy nem Piton karjai k�z�tt fekszik sz�tter�lt hajjal a p�rn�n.

Ismerte ezt a v�mp�rt, nagyon is j�l. R�g�ta a francia szeret�je volt. A f�rfi elkapta az egyik csukl�j�t �s lenyalta saj�t v�r�t a v�kony ujjakr�l.

-         V�gre fel�bredt�l! �rzem benned az �hs�get, cherie!

-         Jean-Clude…

Ism�t mozogni kezdett egyre nagyobb h�vvel, majd lehajtotta fej�t az egyik buja mellre �s lassan beleharapott. Estrelle h�travetette a fej�t, gerince �vbe fesz�lt �s felny�g�tt. Ismerte az ext�zist, amit az egyre er�s�d� sz�v�s okozott. Visszahanyatlott a p�rn�ra mikor a v�mp�r befejezte a cs�kot. M�g mindig bet�lt�tt�k test�t a k�jesen gy�r�z� kiel�g�l�s hull�mai.

Pillanatnyi nyugalm�t azonban nyomtalanul els�p�rte a fel�led� �hs�g, ami a v�rsz�v� nyaka fel� �zte. Hossz� szemfogai gyakorlottan m�lyedtek a v�mp�rokra jellemz�en kem�ny, m�gis puha h�sba. Hallotta, ahogy a ned� �t�ramlik a test�be. �rezte azt a t�zesen mar�, k�jes �rz�st, amit csak a v�mp�rv�r adhatott.

 �tford�totta az �lvezett�l eltorzult arc� v�mp�rt. Egyik�k sem volt �ldozat, mindketten �vek, s�t �vsz�zadok �ta j�rt�k az �jszak�t. �rezt�k egym�s hatalmas erej�t, �s a v�r ut�ni s�v�rg�st. Egym�s hatalm�t k�stolt�k minden egyes alkalommal, mikor tal�lkoztak. �s ez �gy volt j�l.

Zih�lva �bredt fel. V�kony h�l�inge felcs�szott. Teste �rezte m�g a simogat� kezeket, ajka duzzadt volt a szenved�lyes cs�kokt�l, v�r �z�t �rezte a sz�j�ban, de egyed�l volt a szob�ban.

-         Deborah, hagyj b�k�n a perverz �lmaiddal! – ki�ltotta feld�ltan az �jszaka csendj�be. F�l�ben csup�n a v�mp�r nevet�se visszhangzott…

M�g percekig felhev�lt testtel pr�b�lt kij�zanodni.

*

M�snap reggel �gy �bredt, mintha eg�sz �jjel �ld�zt�k volna. Minden izma sajgott, r�ad�sul a sz�ja m�g mindig duzzadt volt. A szob�j�t rendben tart� h�ziman� m�r tudta, hogy reggel nem aj�nlatos a n� szeme el� ker�lni, ugyanis ilyenkor k�l�n�sen ingerl�keny, ez�rt ink�bb jobbnak is tartotta gyorsan elt�nni.

Legal�bb f�l �r�t folyatta mag�ra a langyos, majd a hideg vizet, hogy kitisztuljon a feje. Nem �rezte valami f�nyesen mag�t, a gyomra kavargott. Nagyon f�radt �s elgy�t�rt arcot mutatott neki a t�k�r. A tegnap �rzett d�h pedig m�g mindig ott lappangott benne. Legsz�vesebben ord�tott volna. De ez a keser� d�h m�r nem konkr�t szem�lyre ir�nyult, hanem a kil�t�stalannak t�n� helyzetre vonatkozott.

Nem lett jobb a kedve akkor sem, miut�n felvette fekete t�lcs�rujj� fels�j�t, alakj�ra simul� nadr�gj�t, ez�st �v�t �s lement a nagyterembe. Bel�pve csup�n Dumbledore –t �s Pitont l�tta a tan�ri asztaln�l. Ilyenkor m�g minden di�k az igazak �lm�t aludta. Az id�s var�zsl� az igazgat�t megillet� t�bb sz�z �ves sz�k�ben �lt, a b�jitaltan tan�r pedig valamit idegesen magyar�zott.

„M�g soha nem l�ttam Albust ilyen gondterheltnek… Ijeszt�, hogy sehol nem l�tni a szok�sos szel�d mosoly�t, �gy olyan �regnek t�nik.” – gondolta amint k�zeledett fel�j�k. „Az igazat megvallva Pitonra is r�f�rne egy kis alv�s, el�g elgy�t�rtnek t�nik. Csak nem most j�tt? De hol lehetett eg�sz �jjel?”

Amint Dumbledore felpillantott r�, Perselus abbahagyta a besz�det �s � is Estrelle fel� fordult. Egy pillanatra elakadt a l�legzete, de gyorsan elkapta a tekintet�t �s visszafordult az igazgat�hoz. Neki most feladata van! El kell mondania az inform�ci�kat, amiket megtudott. Sokkal �get�bb a most kialakult probl�m�juk. Most nem foglalkozhat a n�vel �s a zavaros �rz�seivel.

-         London d�li r�sz�n l�tt�k utolj�ra, �s ennek is m�r tizenk�t �r�ja… - folytatta amint az igazgat� ism�t �t n�zte.

-         K�sz�n�m az inform�ci�kat, most pihenj le Perselus.

-         De nem lehetne…

-         Att�l tartok nem. M�r �tgondoltam a lehet�s�geket, pillanatnyilag nem tehet�nk semmit. V�rnunk kell. A kapcsolataink jelentenek, ha t�rt�nik valami. – Piton megad�an b�lintott. – Ne feledd el mi a te feladatod!

-         Nem felejtem el.

Estrelle meglep�d�tt a tekintet�n, amiben m�rhetetlen indulat, tenni akar�s �s harag l�tszott. Egy pillanat m�lva m�r el is viharzott a pinc�k ir�ny�ba.

*

Egy pillanatig elgondolkodva n�zte Dumbledore –t, aki �lt�ben karjait kiny�jtva t�maszkodott az asztalnak. Olyb� t�nt, mintha er�t gy�jtene. Arc�n nyoma sem volt szok�sos visszafogott der�j�nek. Estrelle �rezte, hogy nagy baj van.

-         Mi t�rt�nt igazgat� �r? – k�rdezte halkan.

Az id�s var�zsl� p�r m�sodpercig gondterhelten n�zett a l�nyra. L�tszott rajta, m�rlegeli, hogy megoszthatja-e Estrelle –el a hallottakat. V�g�l enyh�n k�s�s hangon megsz�lalt:

-         Nyugtalan�t� h�reket kaptam. Sirius elt�nt. Nem tudunk a nyom�ra bukkanni.

-         Hogy lehet, hogy csak �gy elt�nt? – kapott leveg� ut�n a l�ny. Most tudatosult csak benne, hogy napok �ta nem l�tta a f�rfit. Hirtelen undor fogta el saj�t maga ir�nt, ami�rt m�r megint engedte, hogy �nn�n gyenges�ge elvak�tsa.

-         �n k�ldtem el, hogy n�mi inform�ci�t szerezzen. Az utols� h�rem r�la, hogy n�h�ny hal�lfal� k�vette. Rem�lhet�leg csak megh�zza mag�t egy kis ideig, �s nem fogt�k el.

A n� higgadts�ga oszladozni kezdett. Idegesen t�rdelte a kez�t szem�t a f�ld�n j�rtatva. Gondolatai azonban vadul cik�ztak. „�risten! Rem�lem nem esett baja! Nem, nem hagyhatott itt minket v�gleg…! Mi�rt most kell r�j�nn�m, hogy rengeteg dolgot kellene megbesz�ln�nk?! Ez az �tkozott gyenges�g! Elegem van, hogy mindig fel�lkerekedik rajtam! N�ha mit nem adn�k p�ld�ul Lucius Malfoy higgadts�g��rt… M�g � is jobban kezeln� a kavarg� gondolataimat! Hogy engedhettem el haraggal? Mi�rt kellett ker�ln�m �t?! Ha valami baj t�rt�nik vele, azt soha nem fogom megbocs�tani magamnak! Estrelle, t�rj m�r magadhoz! Mi�rt kell mindig egyb�l a legrosszabbra gondolnod? Mi lenne, ha nem temetn�d r�gt�n Siriust?”

-         Ut�na megyek! – jelentette ki hat�rozottan. – Valakinek meg kell tal�lnia.

-         Sejtettem, hogy �gy fog reag�lni, de mint m�r eml�tettem, pillanatnyilag csak v�rni tudunk. Minden megb�zhat� bar�tom nagy er�kkel keresi �t…

-         Eln�z�st, de nem tud meggy�zni. K�teless�gemnek �rzem, hogy ut�na menjek, hiszen… - hirtelen elharapta a mondatot.

-         Igen, tudom, hogy �n�k k�zt egykor t�bb volt a bar�ts�gn�l. Pont emiatt nem tan�csos �nnek is bekapcsol�dnia a keres�sbe. Nem tudna j�zanul gondolkodni, r�ad�sul m�g mindig v�ltozatlanul fenn�ll a vesz�lye annak, hogy elkaphatj�k �nt is. Ezt nem kock�ztathatjuk meg. Lehet, hogy ezzel akarj�k el�csalogatni.

Estrelle lassan, eln�z�en elmosolyodott �s keresztbe fonta karjait mellkasa el�tt. Szemei furcs�n csillogtak felh�zott szem�ld�ke alatt.

-         �n is tudja, igazgat� �r, hogy el fogok menni vagy �gy, vagy �gy. De jobb szeretn�k az �n enged�ly�vel t�vozni.

Dumbledore p�r percig csak �lt �s n�zte az elsz�nt n�t.

-         Tiszt�ban vagyok vele, hogy nem fogom tudni visszatartani. Egy felt�tellel elengedem. Mivel egyed�l nem lenne akkora biztons�gban, mag�val fog tartani Piton professzor is. M�sk�l�nben er�vel fogom itt marasztalni, ha kell. – tette hozz� f�lig komolyan mikor l�tta, hogy Estrelle tiltakozni akar.

-         Rendben. – b�lintott r� kelletlen�l. „Csod�latos! Mi�rt ver engem a sors �lland�an? M�r csak Piton hi�nyzott. Mi�rt nem tudja mondjuk Luciant vagy valaki m�st k�ldeni? Hogy mi�rt? H�t mert Perselust m�g mindig h�s�gesnek hiszik azok a f�rgek, �s ha elkapnak, akkor tal�n ki tud menteni… V�g�lis logikus, de akkor is… Na j�l van, most m�r el�g a hisztib�l Estrelle!”

Gyors l�ptekkel hagyta el a termet. Dumbledore szel�den mosolyogva k�vette tekintet�vel.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s