II. r�sz

A n� ism�t Sirius el� �llt, majd megfogta az �ll�t, felemelte �s cs�kolni kezdte a nyak�t. Estrelle k�zelebb sz�llv�n l�tta, hogy egykori kedvese egyre nehezebben �ll ellen a cs�b�t�snak, holott tudja, hogy nem helyes amit tesz.

Miut�n Miranda befejezte a cs�kot, megvet�en felnevetett.

-         No l�m, nem hazudtolod meg a h�rnevedet! Az egykori roxfortos di�k, aki�rt minden l�ny odavolt, m�g most sem b�r mag�val… pedig m�g tizenk�t �vet az Azkabanban is elt�lt�tt�l… N�zz magadra kedvesem, hova jutott�l?! Mellettem megk�m�lhetted volna magadat rengeteg f�jdalomt�l… Nem kellett volna n�lk�l�zn�d, bujk�lnod… a Nagy�r v�delm�t �lvezhetn�d most is… �s persze a ti�d lenn�k �n is… - elm�l�zva sim�tott ki egy hajsz�lat az elgy�t�rt f�rfi arc�b�l, majd kem�nyen belemarkolt a tark�j�n a hossz� tincsekbe. – Keveseknek adatik meg az, hogy �rdekl�d�st mutassak ir�ntuk… vagy hogy megkapjanak engem… Te k�z�j�k tartozt�l, de m�gis eldobt�l magadt�l amiatt a szuka miatt, aki semmivel sem jobb n�lam! S�t! A Nagy�r kit�ntetett figyelmet szentel neki! �s el�bb-ut�bb beadja a derek�t, hi�ba v�ditek �t annyira! Neki nem lehet ellen�llni…

-         Ne mer�szelj �gy besz�lni Estrelle –r�l! � ezerszer jobb n�lad �s te soha nem fogsz fel�rni hozz�! �s ami k�zt�nk t�rt�nt, az csak egy elgyeng�l�s volt, semmi t�bb!

-         Elhallgass, te h�l�tlan! – egyet h�tra l�pett. – Crutio!

Sirius teste f�jdalmasan vonaglott a k�nt�l, de m�r kor�ntsem dob�lta annyira mag�t, mint mikor ideker�lt. Kezdte megszokni az �tkot, vagyis ink�bb feladta ellene a k�zdelmet. M�r nem is sz�molta, hogy h�nyszor k�ldt�k r�, ami�ta a pinc�ben raboskodik.

Estrelle nem b�rt tov�bb v�rni, felvette emberi alakj�t �s olyan d�h kezdett �ramlani bel�le a n� fel�, hogy az megszak�totta az �tkot �s h�tra sem fordulva sz�l�totta meg:

-         M�r v�rtam, hogy mikor l�psz k�zbe! R�g tal�lkoztunk dr�ga Estrelle! – azzal megfordult, de amit l�tott, az m�g �t is meglepte.

Estrelle fekete szemei egyre k�kebb �rnyalatot vettek fel �s szinte vil�g�tottak a s�t�tben, haja kibomlott fonat�b�l, ujjait beg�rb�tve maga mellett hagyta, �s balj�slat� s�t�ts�g k�vette minden l�p�s�t h�feh�r teste k�r�l kavarogva. A m�gikus fal el�tt azonban meg�llt.

-         �gyse tudsz bejutni! Most is elfuthatsz el�l�nk, mint hajdan�n… - folytatta, de amint kimondta, tudta, hogy messzire ment...

Estrelle szemeiben vad gy�l�let �s harag lobbant. Meg se sz�lalt, de a foly�kony s�t�ts�g az � parancs�nak engedelmeskedve folyt be a f�nynyal�bok k�z�, majd el is fojtotta azokat. Miranda el�vont p�lc�val figyelte, amint vet�lyt�rsa akad�lytalanul bel�p a ketrecbe, melynek vas r�csai gumik�nt olvadnak el a k�zel�ben. Most m�r kezdte mag�t egy kicsit fesz�lyezve �rezni. Megfogta bal karj�n a S�t�t Jegyet �s egy ig�t mormolt, �gy h�vta a h�zban tart�zkod�kat.

De t�l sok�ig kellett v�rnia. Addig is rend�letlen�l k�ldte ellenfel�re a hal�los �tkokat, de egy �rnycs�p mindig kiv�dte, vagy elnyelte azokat. Estrelle, akiben Deborah m�r emberr� alakul�sakor �ledezni kezdett, s�rtetlen�l k�zeledett a rabhoz �s fogvatart�j�hoz. A hal�lfal� hirtelen abbahagyta a t�mad�st, ink�bb Sirius m�g� l�pett �s p�lc�j�t a f�rfi tork�nak szegezte.

-         Ha m�g egyet l�psz, esk�sz�m meg�l�m! – sziszegte a v�r�shaj� n�.

-         �s abb�l ugyan mi hasznod lesz, ember? – hallatszott egy sokkal sziszeg�sebb hang Estrelle sz�j�b�l.

-         H�t m�gis igaz! Deborah Seraphin t�nyleg benned lakozik! A Nagy�r most sem t�vedett! Livius j�l tette, hogy odaadta a napl�t a Nagy�rnak.

-         Hogy mer�szelsz a nevemen sz�l�tani? – vicsorgott r� a v�mp�r, aki m�r �pp emelte volna a karj�t, hogy egy int�ssel hamuv� �gesse, amikor kiv�g�dott a pince ajtaja �s �t hal�lfal� k�ld�tt r� k�b�t� �tkokat.

Estrelle teste k�r�l k�ken felizzott a leveg�. Utols� erej�vel m�g k�t fiatal hal�lfal�t siker�lt el�getnie, azt�n � is a f�ldre rogyott. M�r nem Deborah volt, csup�n Estrelle, a boszork�ny, aki nagyon nagy bajban volt.

-         Nocsak, a szerencse forgand� igaz? �gy t�nik Deborah m�g nem b�rja a t�l sok k�b�t� �tkot! A Nagy�r roppant el�gedett lesz velem, ami�rt erre r�j�ttem – cs�ppet sem zavarta f�rfiak rosszall� tekintete – �s el is vihetlek neki, dr�g�m! �s azut�n Sirius, csak az eny�m leszel, �s v�gre megbosszulhatom a csal�d�sokat…

-         Nem fogom engedni, hogy b�ntsd!

-         Val�ban? �s m�gis hogy fogod megakad�lyozni te kis ribanc? K�t�zz�tek meg! Egy �r�n bel�l a Nagy�r el� vissz�k. Bev�lt a terve. �gy j�tt�l a csalira, ahogy v�rtuk dr�g�m! Rem�lem nem hitted azt, hogy a hal�lfal�k t�nyleg ilyen h�nya-veti m�don v�gzik a dolgukat!?

-         Az eg�szet megrendezt�tek!

-         Meg bizony! Azt gondoltad, hogy a h�zon l�v� v�d�b�b�j nem jelzett t�ged, amikor �tl�pted, vagyis ink�bb �trep�lted a k�sz�b�t? Okosabbak vagyunk mi ann�l! Biztosra akartunk menni. Ez�rt is adtam el� Siriusszal ezt a kis j�t�kot, hogy feld�h�tselek, �s megmutasd magad! Mi az, meglep�dt�l?

Estrelle nem tudott v�laszolni, mert a fej�k f�l�tt hangos durran�sok hallatszottak, azt�n kiab�l�s �t�tte meg a f�l�ket. A n�gy hal�lfal� fesz�lten hallgat�zni kezdett, majd ketten felrohantak a l�pcs�n. Miranda elengedte Siriust �s k�zelebb l�pett a megk�t�z�tt l�nyhoz.

-         Csak nem a felment� sereg? – m�rte v�gig g�nyosan. – Rem�lem nem hiszed, hogy ennyivel meg�szod! Mutasd csak a karod!

-         Nem, m�g egyszer nem hagyom!

-         Sajnos nem vagy abban a helyzetben, hogy ellenkezhess! Tartsd a karj�t! – utas�totta az ottmaradt var�zsl�t.

-         De s�rtetlen�l kell…

-         Elhallgass!

A f�rfi nem ellenkezett tov�bb, kem�nyen megragadta a l�ny bal csukl�j�t �s felh�zta a tal�r ujj�t. Miranda gonosz vigyorral az arc�n  v�gigh�zta p�lc�j�t a r�gi, halv�ny hegen, mire az sz�tny�lt �s er�sen v�rezni kezdett. Estrelle felki�ltott a f�jdalomt�l �s a mar� �rz�st�l, amit a n� p�lc�j�b�l cs�p�g� z�ld m�reg okozott.

-         Egy kis eml�keztet�…

Ekkor azonban a hal�lfal� �s Miranda t�bb m�tert rep�lt h�trafele, Estrelle pedig a f�ldre rogyott karj�t szorongatva. K�nnyein �t csak hom�lyosan l�tta, hogy Lupin k�zeledik fel�je, mik�zben McGalagony sakkban tartja a felpattan� hal�lfal�kat.

-         M�g nem v�gezt�nk egym�ssal, Lioncourt! Tal�lkozunk m�g, de azt m�r nem fogod t�l�lni! – fakadt ki gy�l�lett�l fr�cs�gve Miranda, majd mit sem t�r�dve az �ppen egy hal�los �tkot kap� t�rs�val �s az er�s var�zslattal, hoppan�lt.

Estrelle megd�bbenve l�tta, hogy az im�nt m�g McGalagonynak hitt ember hely�n Piton �ll tov�bbra is el�re szegezett p�lc�val.

-         Micsoda?! De h�t… McGalagony professzor…

-         Dumbledore var�zslata. – magyar�zta a let�rdel� Lupin. – Addig tartott, am�g felt�tlen�l sz�ks�g volt r�. Nem kock�ztathattuk, hogy Perselust felismerj�k, amint ellen�k k�zd…

A fekete tal�ros f�rfi v�gre Estrelle –re n�zett, de szem�b�l olyan indulat s�t�tt, hogy a l�ny �nk�nytelen�l is �sszer�ndult. M�g Lupin viszontl�t�s�ra sem tudott gondolni.

-         M�gis mit k�pzel mag�r�l!? Megmondtam, hogy maradjon veszteg!! – kezdett el kiab�lni, mik�zben fel�j�k indult. Lupin kicsit v�delmez�n t�masztotta meg Estrelle h�t�t. – Ha kicsit is k�s�bb j�v�nk, ak�r meg is halhatott volna!

-         Nyugodjon meg, Piton professzor, nem t�rt�nt semmi baj!

-         M�ghogy semmi baj! Hiszen a ki�lt�s�t m�g odaf�nt is lehetett hallani, a karj�r�l nem is besz�lve. – pillantott a sebre.

-         De id�ben �rkeztek, �s k�sz�n�m, hogy seg�tettek. – v�laszolt halkan, lehajtott fejjel a l�ny.

-         Most id�ben, de legk�zelebb…

-         Perselus, k�rlek ne vitatkozz. – sz�lt k�zbe Lupin, aki egy ideje agg�dva pillantgatott Estrelle egyre s�padtabb arc�ra.

-         �n nem vitatkozom!! – fakadt ki a b�jitaltan�r.

Ekkor azonban m�g h�rom auror �rkezett a pinc�be jelentve, hogy f�nt v�geztek Rodolphusszal �s Rabastannal, de a marad�k �t hal�lfal� elmenek�lt. Kett�t pedig hi�ba keresnek.

         Estrelle f�radtan k�t kupac hamu fel� intett, jelezv�n, hogy � �lte meg �ket. Piton hitetlenked� arckifejez�st v�gott, hiszen nem s�r�n l�tott embert ilyen t�k�letes hamuv� �gni. A be�llt cs�ndet Sirius halk ny�g�se t�rte meg. Estrelle eltolva mag�t�l Lupin kez�t, aki �pp a seb�t vizsg�lgatta, felugrott �s a kik�t�z�tt f�rfihez sietett kiker�lve Perselust.

-         R�la majdnem meg is feledkezt�nk! Seg�tsenek!

�vatosan �tkarolta a gyenge testet �s hagyta, hogy r�nehezedjen kiszabadulv�n a l�ncokb�l, de t�l neh�znek bizonyult, ez�rt mindketten a f�ldre rogytak. Sirius tompa tekintettel n�zett a l�nyra, majd karjai felemelkedtek, mintha t�maszt keresn�nek, de a n� legnagyobb d�bbenet�re a nyaka k�r� kulcsol�dtak, �s szor�tani kezdt�k azt. Lupin �s Piton is egyszerre akartak ugrani seg�teni, de Estrelle feltartotta a kez�t, hogy maradjanak m�g.

-         Imperius alatt �ll. Ne b�nts�tok, most �rt az ereje v�g�re, eddig k�zd�tt ellene. – suttogta. �rezte mint er�s�dik a szor�t�s, m�gsem pr�b�lt szabadulni.  – Sirius, n�zz a szemembe �s figyelj r�m! M�g egy kicsit �ssze kell szedned magad! M�r csak addig, am�g legy�z�d az Imperiust! Nem olyan neh�z, m�r nem annyira er�s, �rzem… Meg tudod csin�lni! N�zz a szemembe! – ragadta meg mindk�t karj�t a l�ny.

Sirius messzir�l hallotta Estrelle hangj�t. Viszont rettenetesen neh�znek bizonyult oda is figyelnie a szavakra. Benne csak egy mondat visszhangzott sz�ntelen mi�ta megt�rte �t az �tok: „�ld meg Estrelle de Lioncourt –�t!”

Tudta, hogy nem engedhet Miranda cs�b�t� hangj�nak, m�gis �rezte, hogy felemeli a karjait, �s ujjai a l�ny nyak�ra fon�dnak. Ne! Maga sem tudta honnan, de nagy nehezen �sszeszedte marad�k erej�t. Azt vette �szre r�vid id�n bel�l, hogy Estrelle sz�nfekete szemeibe n�z, melyekb�l hihetetlen nyugalom �radt.

„Nem szabad b�ntanom! Nem! Neki �lnie kell!” – ism�telgette mag�ban.

Ujjai v�g�l elernyedtek, majd m�g mindig a n� szem�be n�zve megsim�totta arc�t.

-         �gyes volt�l Sirius… - suttogta halv�ny mosollyal az arc�n, majd szorosan �t�lelte a f�rfit �s arc�t megk�nnyebb�lten annak v�llg�dr�be temette.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s