16. fejezet

Voldemort egy kicsit m�sk�pp

Estrelle mikor kinyitotta a szem�t, egy pillanatig nem tudta, hogy hol van. Lassan k�rbej�ratta a tekintet�t k�rnyezet�n. Egy nagy, vir�gos mez� kell�s k�zep�n fek�dt a magas, illatos f�ben. Felette a hihetetlen�l k�k �gen n�ha egy-egy piciny felh�pamacs �szott kereszt�l. F�leit teljesen megnyugtatta a mez� sz�l�n �ll� f�k koron�j�ban dalol� madarak �neke. Amint kicsit oldalra ford�totta a fej�t, egy f�rfi k�rvonalai kezdtek kibontakozni szemei el�tt. A k�ny�k�re t�maszkodva figyelte �t s�t�t p�l�ban �s nadr�gban. Hossz�, fekete, csig�s haj�ba bele-belekapott a sz�l, sz�pen �velt sz�ja �jra �s �jra mosolyra h�z�dott, amint ujjai Estrelle tincseivel j�tszottak. Fekete szem�ben pajkos, m�gis f�lt� f�ny csillant. Az eg�sz f�rfib�l s�t�tt a szeretet. Estrelle fels�hajtott �s elmosolyodott, majd hagyta, hogy a f�rfi szorosan �t�lelje �s m�lyen a szem�be n�zzen.

-         Olyan sz�p vagy, mikor alszol… - suttogta m�ly, er�s hangj�n.

Percekig cs�ndben figyelt�k a m�sikat, majd Estrelle mag�hoz h�zta a f�rfi fej�t �s gyeng�den megcs�kolta. Miut�n ajkaik elv�ltak egym�st�l, a f�rfi v�gigsim�tott az arc�n.

-         Szeretlek, Estrelle… - suttogta.

-         �n is szeretlek… Sirius.

*

Arra �bredt, hogy s�r. Forr� k�nnyei v�gigfolytak arc�n, majd elvesztek fekete tincsei k�zt. M�g mindig �lesen �lt benne az �lom k�pe. Eml�kezett arra a sz�p ny�ri napra �vekkel ezel�tt, amikor mindez megt�rt�nt. Akkoriban nagyon szerelmes volt �s mindent megtett volna sz�ve v�lasztottj��rt. M�g mindig �rezte a ny�ri nap sugarainak simogat�s�t, l�tta az apr� bogarak �s lepk�k r�pt�t a vir�gok felett. �s tiszt�n eml�kezett a cs�k folytat�s�ra, a gyeng�d �lel�sekre, a simogat�sokra…

-         Sirius… mi�rt kellett visszaj�nn�d �s felszak�tanod ezeket a sebeket?! – suttogta t�nylegesen kinyitva a szemeit.

A Roxfort gyeng�lked�j�n fek�dt egy vak�t�an feh�r �gyban. Fogalma sem volt r�la, hogy mikor �s hogyan ker�lt oda. Csak hom�lyos eml�kei voltak. Az utols� k�p, amire eml�kezett, hogy Sirius v�g�l m�gsem fojtotta meg, �s hogy � megk�nnyebb�lten �lelte �t annak a romos h�znak a pinc�j�ben.

Lassan k�r�ln�zett. A t�le jobbra l�v� �gyon az eml�kben szerepl� f�rfi fek�dt. Arca betegesen s�padt volt. Estrelle gyorsan fel�lt �s m�r �pp oda akart l�pni Siriushoz, mikor egy l�thatatlan er�t�rnek �tk�z�tt.

-         Mi a…?

A fal �jra felsejlett amint �vatosan hozz��rintette tenyer�t. Tan�cstalanul Siriusra n�zett, de � m�g mindig eszm�letlen�l fek�dt. Amint tekintete a nyak�ra t�vedt, elborzadt. Egy harap�snyom �ktelenkedett rajta. Hirtelen bevillant az utols� k�p, ahogy Sirius v�llg�dr�be hajtja a fej�t, azt�n fogai belem�lyednek a h�s�ba.

-         Nem… Nem lehet! �n nem… - szemeit �jra elhom�lyos�tott�k a felt�r� k�nnyek. – Sirius k�rlek bocs�ss meg! �n nem akartalak b�ntani…! Az nem �n voltam…

Estrelle g�rcs�sen kapaszkodott h�l�inge szeg�ly�be, ahogy a f�ldre rogyva el�re-h�tra hint�zni kezdett. Test�t percekig hangtalan zokog�s r�zta.

-         Mit tettem?!

-         Majdnem meg�lte Blacket. B�r lehet hogy jobb is lett volna neki, mint ez az �llapot! – hallott nem messze mag�t�l egy rideg hangot.

-         Piton professzor! K�rem mondja el mi ez az eg�sz?! – fordult fel�je k�nny�ztatta arccal.

-         T�nyleg nem eml�kszik, vagy csak nem akar, Miss Lioncourt? – gonoszkodott a f�rfi felh�zott szem�ld�kkel.

Estrelle szem�b�l �jabb k�nnyek indultak r�vid �tjukra. A fekete tal�ros f�rfi olyan k�zel ment a v�d�falhoz, amennyire csak lehetett, majd egy sz�ket odah�zva le�lt. F�jt neki, hogy �gy l�tja a n�t, b�r ezt m�g maga el�tt is tagadta. Hogy elfojtsa ezt az �rz�st, ink�bb gonoszkodni kezdett. �t is felkavart�k az ut�bbi p�r nap esem�nyei.

-         De m�gis mi t�rt�nt? – fakadt ki a l�ny. Rettenetesen f�jt neki, hogy Piton �gy besz�l vele, holott � azt sem tudja mi t�rt�nt.

-         Nos rendben. Azt hiszem nem fog �rtani mag�nak, ha felfriss�tem az eml�kezet�t. Lesz min elgondolkodnia! Miut�n Black csod�val hat�ros m�don nem fojtotta meg mag�t, �n egyszercsak a nyak�ra hajtotta a fej�t, a teste megr�zk�dott, majd elkezdte sz�vni a v�r�t. Blacknek nem volt m�r annyi ereje, hogy eltasz�tsa mag�t�l, pedig hevesen pr�b�lt ellenkezni. Maga olyan vasmarokkal szor�totta, hogy alig b�rtuk kiszedni a kezei k�z�l.  R�ad�sul valami v�d�burkot is vont maguk k�r�, amit csak nehezen tudtunk �tt�rni. �gy el�g k�s�n siker�lt kiszabad�tani Blacket. Szinte m�r nem is volt benne �let. �s ha ehhez m�g hozz�vessz�k a pinc�ben �t�lt k�nz�sokat �s az Imperius �tok ut�hat�s�t, nem csod�lkozom, hogy m�g mindig k�m�ban van. H�la �nnek kisasszony…

-         De… nem �n voltam… - n�zett megt�rten a f�rfira, aki csak egy hitetlenked�, g�nyos mosolyra h�zta a sz�j�t. – Nem �n voltam!! – pattant f�l d�h�s-k�ts�gbeesetten. – Nem �n voltam! Deborah volt!

-         Akkor szerencs�snek mondhatom magam, hogy az �n v�remet nem sz�vta ki, amikor alkalma lehetett volna r�… De biztos�thatom, hogy t�bb ilyen alkalom nem lesz…

-         H�t nem fogja f�l, hogy nem �n vagyok, aki �ssze-vissza harapd�lja az embereket?! – sz�lt k�ts�gbeesetten. – �s am�gy is mi�rt vagyok bez�rva?

-         Sajnos kisasszony, am�g nem tanulja meg kord�ban tartani Deborah –t, addig itt marad, hogy ne tehessen senkiben k�rt. A var�zslatot Dumbledore vonta maga k�r�, miut�n el�sz�r t�rt mag�hoz �s r�gt�n r�nk akart t�madni.

-         �risten! De h�t �n csak aludtam… �n… �n nem eml�kszem semmire…

-         Ki kell, hogy �br�nd�tsam, Miss Lioncourt! Maga h�rom napig ak�rkit megharapott volna, aki a k�zel�be j�n.

-         De… de ugye senkit nem b�ntottam?!

-         Nem. B�r egyszer kit�rt a folyos�ra. M�g az volt a szerencse, hogy egy di�k sem tart�zkodott azon a k�sei �r�n a gyeng�lked� k�zel�ben. Csak az Igazgat��r var�zslata tudta visszatartani. Az�ta mindig itt �rk�dik valaki. Ma �ppen �n vagyok a soros.

-         De nem tarthatnak bez�rva!

-         Att�l tartok ez egy sz�ks�ges �vint�zked�s.

-         De h�t m�r nem Deborah vagyok! Estrelle de Lioncourt pedig nem gyilkos!! – ki�ltotta hirtelen. Rettent� nagy k�sztet�st �rzett r�, hogy let�r�lje a b�jitaltan�r k�p�r�l azt a g�nyos mosolyt. R�ad�sul bosszantotta az is, hogy Piton biztosan hallotta, amiket Siriusnak mondott.

-         F�kezze mag�t, Miss Lioncourt! M�g a v�g�n k�rt tesz valakiben… Ugye nem akar olyann� v�lni, mint a b�tyja?

Ez m�r sok volt Estrelle –nek. Olyan er�vel rontott neki a falnak, hogy az er�sen szikr�zni �s f�nyleni kezdett. Nem �rdekelte, � csak f�jdalmat akart okozni a f�rfinak.

-         Mi�rt mond nekem ilyeneket? Pont maga?! Mit v�tettem maga ellen?! Azok ut�n, ami k�zt�nk t�rt�nt…

-         Nem t�rt�nt k�zt�nk soha semmi, �s nem is fog! – szak�totta f�lbe inger�lten Perselus, �s fel�llt a sz�kb�l, amiben eddig �lt.

-         Micsoda?! – a hazug mondat szinte mellbe v�gta Estrelle –t. Azt eddig is tudta, hogy Perselus nem fog besz�lni az egy�tt t�lt�tt �jszak�jukr�l, de azt nem gondolta volna, hogy kerek-perec letagadja el�tte.

-         Te szem�t! – ny�gte ki nagy nehezen. – Te szem�t diszn�! Te is olyan vagy, mint a t�bbi f�rfi! Te is csak kihaszn�lt�l! Arra j� vagyok, hogy ki�ld rajtam a sz�ks�gleteidet, de hogy az �n �rz�seimmel is t�r�dj, ahhoz m�r t�l �nz� vagy!! – Estrelle minden mondatn�l egyre nagyobbat �t�tt a falra, ezzel �jra �s �jra �rtalmatlan szikraes�t ind�tva �tj�ra. Az �les f�ny ugyan b�ntotta a szem�t, de nem foglalkozott vele. Szemeib�l meg�ll�thatatlanul folytak a keser� k�nnyek, ajka meg-megvonaglott. �gy �rezte, mintha a sz�v�ben egy jeges t�rt forgatn�nak. – L�tod ez�rt nem akartam senkit k�zel engedni magamhoz! Neked tudnod kell, hogy most mennyire megsebezt�l, te l�ttad mi t�rt�nt velem… Te l�ttad, hogy Livius meger�szakolt! Te… l�ttad! Soha t�bb� nem fogok megb�zni benned, te mocskos hal�lfal�!!– kiab�lta mag�b�l kikelve.

Perselus arca megr�ndult.

-         Nem vagyok hal�lfal�, ezt te is nagyon j�l tudod! – emelte fel a hangj�t egy �rnyalattal. – �s ha m�r itt tartunk, ha j�l eml�kszem, t�ged is megjel�lt a S�t�t Nagy�r…

-         De engem nem �nsz�ntamb�l! – n�zett le a Harmadik Jelre, ami most �lesen kirajzol�dott v�r�s sz�neivel bal alkarj�n.

*

Perselus elgondolkodva figyelte p�r percig Estrelle –t. Nem akart neki ekkora f�jdalmat okozni, de valahogy meg kellett ut�ltatnia vele mag�t. Nem engedhette, hogy az �rzelmei elragadj�k, �s vesz�lybe sodorj�k a l�nyt. M�r �gy is t�bbet �rzett ir�nta, mint szabadott volna. �ppen ez�rt gerjedt olyan haragra, mikor meghallotta, ahogy Estrelle �lm�ban kimondja, hogy szereti Siriust. „Nem lehet igaz! Ennek a korcsnak mindig jobbnak kell lennie n�lam?! Mi�rt veszi el �lland�an t�lem azt, ami vagy aki egy kicsit is sz�m�t nekem?! De h�t v�g�lis olyan mindegy. Csak azt kapom, amit mindig is meg�rdemelten kaptam az �lett�l, a mag�nyt…” Pitonnak olyan keser� lett a sz�ja �ze, hogy levezet�sk�nt nem tehetett m�st, „megt�madta” a n�t, amint valamelyest mag�hoz t�rt. De �gy is k�nszenved�s volt l�tni neki, ahogy agg�dik Sirius�rt �s a bocs�nat��rt esedezik. Pitonnak egy �les t�ske sz�rt a sz�v�be ilyenkor, pedig nem is kellett volna, hogy �rdekelje a l�ny. De ahogy szok�sos hideg t�vols�gtart�sa n�lk�l, g�rnyedten zokogott a padl�n, egyszer�en �sszeszorult a sz�ve. Egy valami volt, amit nagyon nehezen viselt csak el: ha s�rni l�tott egy n�t. Ez mindig az esz�be juttatta a saj�t �desanyj�t, aki sokszor zokogott f�jdalm�ban. De most nem engedhette, hogy a m�lt k�pei el�t�rjenek. Most �szhez kellett t�r�tenie a l�nyt rezign�lt k�bas�g�b�l, ami �rzelmi kit�r�sei k�z�tt hatalmasodott el rajta.

*

Estrelle m�r annyira s�rt, hogy alig kapott leveg�t. Hangosan s�polt a t�deje. M�r r�g�ta nem zokogott ennyit. A benne felgy�lemlett fesz�lts�g, az ut�bbi h�napokban megtudott nyomaszt� inform�ci�k �s s�r�l�sek megtett�k a hat�sukat. �sszet�rten hanyatlott vissza az �gy�ra, amint a fal egy er�sebb villan�sa elvak�totta. �gy t�nt el is �jul, de valamennyire mag�n�l volt, amikor �les f�jdalom has�tott a test�be. De ez nem az � f�jdalma volt, hanem Deborah-�. Hihetetlen intenzit�ssal kezdte �rezni a v�r hi�ny�t �s a f�jdalmat, amit a fal f�nyes villan�sai okoztak. �gy �rezte, mintha megp�rk�l�d�tt volna a b�re –f�jdalmasan h�z�dott.

Teste hirtelen vonaglani kezdett, ujjai saj�t mag�t karmolt�k. Estrelle azonban lassan �ntudatlanul �tsodr�dott egy m�sik vil�gba. Nem volt ereje Deborah ellen harcolni. Nem tehetett semmit az ellen, hogy a test�t kedve szerint dob�lja.

*

Pitonban halv�nyan ugyan, de fel�ledt az aggodalom, miut�n a n� visszahanyatlott az �gy�ra. �veges tekintete nem jelzett sok j�t. Az ut�bbi napokban is �gy kezd�dtek a rohamok, amik alattomosan t�rtek r�. Amint a v�kony test ism�t vonaglani kezdett, Perselus igazoltnak vette gyan�j�t. Bosszantotta, hogy nem seg�thet a f�jdalmasan ny�g� l�nyon, aki szinte sz�tmarcangolja mag�n a h�l�ingj�t, amit n�hol m�r most �titatott a karmolt sebekb�l sziv�rg� v�r. Fels�hajtott. Tudta mi k�vetkezik…

-         Perselus… - sz�l�totta a nev�n egy suttog�, rekedt hang cs�b�t�an. – Perselus, tudom, hogy itt vagy! K�rlek seg�ts rajtam! Gyere ide, hadd mutassak valamit… Perselus…

A f�rfi azonban ellen�llt a h�v�snak, ami az �ppen fel�l� Deborah –t�l j�tt, mint m�r t�bbsz�r a h�rom nap alatt. Nem akart a term�szetellenesen halv�nyk�k szemekbe n�zni, ez�rt ink�bb gyorsan elindult, hogy sz�ljon Dumbledore –nak.

-         Perselus… nem menek�lhetsz el�lem �r�kk�… - ki�ltotta kacagva a f�rfi ut�n a v�mp�r, aki ezut�n azon mesterkedett, hogy �tt�rv�n a falat Siriushoz jusson n�mi v�r rem�ny�ben.

*

Tagjait a kellemes semmittev�s �rzete t�lt�tte el. Hagyta mag�t sodr�dni a z�ld k�d�n kereszt�l a csillagokat b�mulva. Hihetetlen b�ke t�lt�tte el. Legsz�vesebben �r�kre ott maradt volna, hiszen nem fenyegette semmi vesz�ly, a meleg p�r�ban biztons�gban �rezte mag�t. Ugyanakkor a tudata m�ly�n tudta, hogy az eg�sz csak �rz�kcsal�d�s.

-         �gy van. Okos vagy, ahogyan azt mindig is sejtettem. – szak�totta sz�t egy kellemetlen hang a cs�ndet, amit eddig csak saj�t sz�vdobog�sa t�rt meg.

Ism�t Voldemort el�tt �llt, de most nem a kertben, hanem egy poros, s�t�t szob�ban, amiben csup�n egyetlen gyertya �gett, az is a var�zsl� sz�les, �benfekete t�lgyfaasztal�n, ami m�g�tt �sszeillesztett hossz� ujjaival maga a Nagy�r �lt. Par�zsl� szemivel moh�n f�rk�szte a l�nyt, majd egy halov�ny mosoly k�s�ret�ben hellyel k�n�lta. Estrelle legnagyobb megd�bben�s�re eleget tett a n�ma k�r�snek �s le�lt a m�g�je var�zsol�d� karossz�kbe.

-         Mi�rt hozt�l ide m�r megint? – tette fel az els� k�rd�st, ami az esz�be jutott.

A f�rfi egy percig elgondolkodva n�zte a l�nyt. Most egy�ltal�n nem t�nt f�lelmetesnek, csup�n k�gy�szemre eml�keztet� pupill�i �s hossz�, csontos ujjai t�ntek term�szetellenesnek. S�t, Estrelle tal�n m�g azt is megkock�ztatta volna, hogy eg�sz j�k�p�.

-         R�j�ttem, hogy az er�szakkal �s a k�nz�sokkal nem megyek n�lad semmire. Ez�rt most olyanra vetemedek, amit m�g soha nem tettem: k�rlek, hogy �llj az �n oldalamra…

Estrelle csendben �lt. Olyan furcs�nak �rezte a helyzetet, hogy itt cseveg a vil�g egyik leghatalmasabb �s legkegyetlenebb var�zsl�j�val �s m�g csak nem is f�l t�le. Nem tudta, hogy ez az �rz�kcsal�d�snak tudhat�-e be, vagy t�nyleg �gy �rez. „Micsoda? Voldemort k�r?”

-         �s mi�rt tenn�k ilyet?

-         Nem b�nn�d meg. Ha seg�ten�l nekem, akkor olyan hatalmat adhatn�k neked, amivel p�ld�ul ak�rkit megh�d�thatn�l… mondjuk Perselust… ha m�r itt tartunk. B�r nem tudom mi vonz benne. De ez az er�dnek csup�n egyik form�ja lenne.

-         M�r most is el�g nagy er�m van, �s ennyi nekem �ppen megfelel.

-         Igen m�r most is er�s vagy, ezt nem vitathatom. De annyira m�g mindig nem, hogy megbosszulhasd a sz�leid hal�l�t…

-         Mir�l besz�lsz? Tudom nagyon j�l, hogy miattad haltak meg. A te hal�lfal�id v�geztek vel�k a csat�ban.

-         T�vedsz Estrelle. Sandra �s Andreas az �n oldalamon �lltak, �s Dumbledore �lte meg �ket szem�lyesen. A sz�leid nagyhatalm� var�zsl�k voltak. Sandra felmen�i k�zt m�g v�mp�rok is akadtak. Tal�n �ppen emiatt sz�letett benned �jj� Deborah.

-         Hazudsz. Minden szavad hazugs�g. Nem tudsz �tverni! – sz�lt �lesen.

-         Ahogy gondolod.

Ism�t csend ereszkedett kettej�k k�z�, azonban a n� sz�vver�sei ugyan�gy v�gighull�moztak a falakon. K�r�l�tt�k m�g mindig gomolygott a z�ldes sz�n� k�d. Voldemort most el�sz�r vette le a szem�t r�la �s a sz�ke karf�j�ra tekeredett Nagini fej�t simogatta meg. Hossz� percek teltek el �gy, mik�zben a falon visszhangz� sz�vver�sek hol gyorsultak, hol norm�lis �temet vettek fel.

-         Deborah az. – intett a f�rfi a szem�vel a sz�vver�sekre utalva. – Am�g te itt vagy, haszn�lja a testedet. Kett�t�k sz�v�t hallod.

-         Igen, r�j�ttem. – Estrelle lassan keresztbe tette a l�b�t. – �s mondd csak, mi�rt lenne j� nekem, hogy megadod ezt az er�t? Biztosan nem ok n�lk�l tenn�d… Mondd csak, mire akarsz felhaszn�lni ut�na?

-         Hmm… �gyes, �gyes… Kevesen j�ttek volna r� erre. A legt�bb embert elvak�tja a moh�s�g, a hatalomv�gy �s nem l�tnak t�l a felk�n�lt dolgokon. Hogy a k�rd�sedre v�laszoljak… Tudod, ha a hatalmam megszil�rdulna, akkor v�gre vehetn�k magam mell� egy t�rsat…

-         Azt akarod mondani…

-         … hogy egy er�s kir�lyn�re lenne sz�ks�gem… �s a tied lehetne a megtiszteltet�s…

Estrelle –nek leesett az �lla. Hirtelen meg sem b�rt sz�lalni. Teljess�ggel k�ptelennek tartotta ezt az eg�szet.

-         Ugye most nem azt v�rod, hogy ezt mind el is higgyem? Hogy ennyi lenne az eg�sz? Neked, a hatalmas Voldemortnak t�rsra van sz�ks�ge?! – a l�ny most m�r nem rejtette el sz�les mosoly�t.

-         Estrelle, ne g�nyol�dj velem!

-         �n? Hiszen te hordasz itt �ssze mindenf�l�t…

-         Mi�rt? Tal�n nekem a gy�l�leten, a bossz�v�gyon �s a haragon k�v�l nem lehetnek �rzelmeim? Gondold csak el! Az �n oldalamon olyan hatalmas boszork�ny lehetne bel�led, amilyet m�g nem l�tott a vil�g! – lassan fel�llt �s megker�lte az asztalt. Estrelle �szt�n�sen a p�lc�ja ut�n kapott, de az nem volt sehol, �gy csak a sz�kben tudott h�tr�bb h�z�dni.

-         Soha senki nem merne t�ged t�bb� cs�folni, vagy len�zni! Megb�ntethetn�d azt, aki f�jdalmat okoz, vagy ellenszeg�l… Nem lenne j� megbosszulni a r�gi s�relmeket? Az er�d miatt v�gre feln�zn�nek r�d, nem taposn�nak r�d, mint azt a Miniszt�riumban is tett�k… – az utols� szavakat m�r a f�l�hez hajolva suttogta.

-         De mi�rt pont �n? Annyi m�s n� �r�lne ennek a megtiszteltet�snek. Mi�rt nem mondjuk Bellatrix? � teljesen odavan �rted. Csak csettintened kellett volna �s b�rmikor otthagyta volna a f�rj�t.

-         Ez �gy van. De nekem egy er�s, �ntudatos n� kell, vezet�i amb�ci�kkal, nem pedig egy b�b, aki mindig meg akar felelni nekem. Tudod, mikor a b�ty�d el�sz�r mutatott meg t�ged, m�r akkor sok lehet�s�get l�ttam benned…

-         Micsoda? Mikor?

-         Amikor tizenh�rom �ves volt�l �s egy fa alatt olvast�l a kertben. De ez most l�nyegtelen. A m�sik ok Deborah.

-         �, m�r �rtem. Te nem is engem, hanem az � erej�t akarod felhaszn�lni.

-         Nem. � csak egy eszk�z. El tudom t�vol�tani �t bel�led. A hatalmamban �ll. Ut�na persze �jra teljes �rt�k� ember lehetn�l, csup�n annyi k�l�nbs�ggel, hogy a var�zser�d legal�bb sz�zszor er�sebb lenne.

-         �s a te var�zser�d h�nyszoros�ra n�ne? - k�rdezte g�nyosan.

Voldemort egy darabig nem v�laszolt, viszont lassan elmosolyodott.

-         Term�szetesen sokkal nagyobb lenne a tiedn�l. Nem kock�ztathatom meg, hogy b�rki, ak�r te, ellenem forduljon.

-         Be kell, hogy valljam cs�b�t� az aj�nlatod… De sajnos a rossz v�g�n�l fogtad meg a dolgokat. El kell, hogy szomor�tsalak: �n nem olyan vagyok, mint Livius. Engem nem a hatalomv�gy �s a kapzsis�g vez�rel. Engem nem t�ltene el boldogs�ggal, ha szabadon m�sz�rolhatn�m az embereket, �s rettegve ejten�k ki a nevemet, ak�rcsak a ti�det. Nekem ez kev�s. 

-         Ugyan mit k�v�nhatn�l m�g?

-         A szerelmet �s a szeretetet. Tudom, hogy te nem sokra becs�l�d ezt a k�t �rz�st, de nekem valami�rt m�gis sz�m�tanak. �s ezt te nem tudod megadni nekem.

-         Mert a sz�ved m�r m�s�, igaz? Perselus!! Tudtam, hogy meg kellett volna m�r r�gen �ln�m! Az a kis pondr�… L�m, l�m a kis pen�szvir�g m�giscsak �th�zta a terveimet.

-         Mi�rt besz�lsz �gy az egyik legh�s�gesebb emberedr�l?

-         Nem kell megj�tszanod magad, tudom, hogy az �let��rt agg�dsz. De ne f�lj, m�g nem �l�m meg… m�g nem…

A f�rfi ism�t vissza�lt a sz�k�be ezzel v�gre leveg�h�z juttatva a l�nyt.

-         Sajn�latos, hogy � m�gsem d�jazza az �rz�seidet… Ugye rossz �rz�s volt, hogy � is csak kihaszn�lt, mint egykoron az a Black…

-         El�g! Hagyd abba! – Estrelle –ben felizzott a f�jdalom parazsa, a sz�vver�s pedig gyorsulni kezdett.

-         Perselus csak egy �jszaka erej�ig tartott meg, m�g Black h�napokig h�ly�tett, hogy azt�n lel�pjen Mirand�val… �h, igen,  majd elfelejtettem, Miranda �dv�zlet�t k�ldi.

-         El�g volt! El�g, nem hallgatlak tov�bb!!

A sz�vver�s hangja m�r olyannyira feler�s�d�tt, hogy Estrelle –nek a f�l�re kellett tapasztania a kezeit, hogy ne s�ket�lj�n meg. Voldemort azonban tov�bbra is mozdulatlanul �lt �s gonoszul mosolygott r�. Utols� t�rd�f�sk�nt a hangja m�gis el�rt hozz�:

-         �s legal�bb j� volt az �gyban Perselus?!

Estrelle felsik�tott f�jdalm�ban. M�g l�tta, ahogy Voldemort r�emeli a p�lc�j�t, majd kimondja r� a k�nok �tk�t, azut�n els�t�t�lt el�tte minden, csup�n a tagjaiban cik�z� f�jdalom maradt a sz�m�ra.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s