18. Fejezet

Sirius

Sexy Sirius, alias Gary Oldman J

M�snap Estrelle m�r kora reggel a gyeng�lked�n �lt Sirius �gya mellett. A f�rfi ugyan m�g mindig nem volt eszm�let�n�l �s az arca is el�gg� beesett volt, m�gis jobban n�zett ki, mint p�r nappal el�tte. A l�ny csak fogta a mozdulatlan kezet, �s m�g mindig az igazgat� szavain gondolkodott.

-         Sajn�lattal hallottam Minerv�t�l a dolgot. Rem�ltem, hogy az �n var�zslataim elegend�k lesznek, de �gy l�tszik t�vedtem. El�rkezettnek l�tom az id�t arra, hogy komolyabb eszk�z�kh�z ny�ljak…

-         Mire gondol?

-         Nos, egy roppant bonyolult elj�r�ssal rem�lhet�leg hat�sos v�delmet tudn�nk maga k�r� szervezni, de ez a m�dszer egyben roppantul vesz�lyes is. Nem tudom, hogy…

-         Szeretn�m hallani professzor �r!

-         Rendben. Teh�t a l�nyeg az, hogy meg kell id�zn�nk egy d�mont, aki v�delmet tud biztos�tani �nnek.

-         De h�t ez… ez nagyon nagy hatalmat ig�nyl� var�zslat, �s ha nem t�vedek, rengeteg �ldozatot is be kell mutatni ahhoz, hogy…

-         Ne f�ljen Estrelle, a tan�ri kar v�lem�nyem szerint biztosan seg�teni fog, a t�bbit pedig csak b�zza r�m! Most mindenek el�tt m�g �ttanulm�nyozom n�h�ny k�nyvemet, amik pontos le�r�st adhatnak, �s majd hivatom, ha konkr�tummal szolg�lhatok.

„Na igen, nem nagyon tehetek ellene semmit. �gy t�nik ez az utols� es�lyem, ha �nmagam akarok maradni… Ez nem lehet igaz! Mi�rt kell mindennek ennyire bonyolultnak lennie?!”

-         R�ad�sul m�g te sem t�rt�l magadhoz… Jaj, Sirius! �n nem �gy k�pzeltem ezt az eg�szet… �n komolyan nem akartalak b�ntani… M�g tal�n azzal tudn�m vigasztalni magamat, hogy a mi kapcsolatunk mindig is furcsa volt…

Estrelle r�mosolygott a f�rfire, majd a k�vetkez� pillanatban egy r�ges-r�gi jelenet elevenedett meg lelki szemei el�tt…

*

Egy fiatal, alig huszonk�t �ves l�ny v�gott �t hangtalanul az erd� �s�reg f�i k�z�tt. A sz�rk�leti hom�lyban m�g n�h�ny mad�r csiripel�se hallatszott, de amint az est egyre k�zeledett, mindink�bb nagyobb csend ereszkedett az erd�re is. Ahogy a l�ny fel�rt az el�tte magsod� hegy l�b�hoz, visszan�zett a t�volban elter�l� falucsk�ra, ahonnan �tja indult. Fekete szemeiben megcsillantak a t�voli ablakok �s a csillagok f�nye. Hossz� haj�ba pedig bele-belekapott a h�v�s, �szaki sz�l. A l�ny mindig elcsod�lkozott a Sk�t-felf�ld sz�ps�gein.

A M�gia�gyi Miniszt�riumban elt�lt�tt h�rom �v alatt a megb�z�soknak k�sz�nhet�en sokfel� j�rt, hogy felkutassa �s megfigyelje a v�mp�rok viselked�s�t, �s alkalomadt�n m�g besz�dbe is elegyedett vel�k. Most is ehhez a zegzugos barlangrendszerhez k�ldt�k, mivel a falub�l �rkezett jelent�sek szerint egy v�mp�r bujdokolt arrafel�. Estrelle mindig is szeretett utazni, �s minden „k�ldet�s�re” nagy lelkesed�ssel indult.

Lassan ism�t a hegy fel� fordult �s szem�vel p�szt�zni kezdte az �lesen kimered� szikl�kat. Mag�t b�ztatva v�g�l ism�t elkezdett felfel� l�pkedni. Mire az egyik feket�n �s�t� barlanghoz �rt, kicsit ki is fulladt. Lassan el�h�zta p�lc�j�t, de nem gy�jtott kis l�ngocsk�t a v�g�n, hiszen el�g j�l l�tott a s�t�tben. Sokkal jobban, mint az �tlag var�zsl�k �s boszork�k. Hangtalanul bement a v�jatba, de az �res volt.

„H�t akkor hajr�! Van m�g egy p�r…” – b�ztatta mag�t �s feljebb m�szott a cs�sz�s k�veken. De hi�ba n�zte �t m�r legal�bb a tizedik barlangot, egyikben sem l�tta jel�t annak, hogy azt valaki is haszn�ln�. Mikor len�zett a m�lybe, kicsit elcsod�lkozott. Nem is vette �szre, hogy ilyen magasra m�szott. M�r �pp arra gondolt, hogy pihen egy kicsit, amikor alig hallhat� zaj �t�tte meg a f�l�t. El�sz�r nem ismerte fel, hogy mi az, de azt�n r�j�tt, hogy p�r kavics indult lefel� a lejt�n nem messze m�g�tte. �rezte, hogy valaki, vagy valami arrafele j�r, �s egy m�sodpercre az egyik barlang el�tt egy fekete �rnyat v�lt kivenni a s�t�ts�gb�l, ami a k�vetkez� pillanatban m�r el is t�nt az alag�tban.

Nagyon �vatosan elindult a v�lt ir�nyba �s �gyelt r�, hogy ne csapjon semmi zajt. A barlang sz�j�n�l er�sen megmarkolta p�lc�j�t �s a falhoz tapadva elindult befel�. Az adrenalin sz�guldozott a v�r�ben. Minden l�p�s ut�n meg�llt hallgat�zni, de m�g hossz� percekig nem hallott semmit, csak a k�vekr�l cs�p�g� v�z hangj�t. Azt�n egy fordul� ut�n mintha egy alakot l�tott volna az egyenetlen padl�n fek�dni. L�legzet�t visszafojtva k�zelebb lopakodott, �s akkor m�r meg is hallotta a s�pol� szuszog�st a fekete halom fel�l.

Estrelle p�r percig csak �llt �s hallgatta. V�g�l vett egy m�ly l�legzetet �s az �gy t�nt alv� alak fel� indult el�re szegezett p�lc�val.

-         Lumos! – suttogta alig hallhat�n, mire a p�lca v�g�b�l egy kicsiny l�ng b�jt el� bevil�g�tva a barlang egy r�sz�t. Amint a f�ldre n�zett, mag�t�l p�r m�terre meglep�d�s�re nem egy �llatot – mint ahogy sejtette -, hanem egy embert l�tott hason fek�dni. Hatodik �rz�ke megs�gta, hogy nem v�mp�rr�l van sz�. A k�lseje alapj�n ink�bb remet�nek t�nt der�kig �r� fekete, csimb�kos haj�val, csontsov�ny karjaival �s ezer helyen elszakadt ruh�j�val, ami Estrelle szerint hajdan�n egy tal�r lehetett. A f�rfi arc�t nem l�tta, mivel azt jobb karj�ra hajtotta, a balon viszont egy m�ly sebet fedezett fel a hosszan felszakadt, koszos anyag alatt, ami m�g csillogott a friss v�rt�l. A l�nynak �gy t�nt, mintha a f�rfi valami el�l menek�lt volna, de az ereje elhagyta, miel�tt el�rhetett volna rejtekhely�re.

Gondolataib�l egy hangosabb szusszan�s t�r�tette mag�hoz, ami ak�r kutyamorg�snak is beillett volna. Estrelle centir�l-centire k�zel�tette meg a f�rfit, �s m�r ny�lt volna a seb fel�, hogy alaposabban megvizsg�lja, mikor az idegen ujjai hirtelen a nyaka k�r� kulcsol�dtak, �s a l�nyt teljes s�ly�val a barlang kem�ny fal�hoz szor�totta. Estrelle t�gra ny�lt szemmel figyelte a d�ht�l �s f�lelemt�l eltorzult arcot.

-         Ki maga �s mit akar? – mordult fel m�ly, reszel�s hangon a f�rfi.

-         Sirius Black. – ny�gte elhal�n a l�ny.

-         �, csak nem a Miniszt�riumt�l j�tt? �jabban fiatal l�nyokat k�ldenek az elfog�somra? – m�rte v�gig szemtelen�l a l�nyt. – Be kell valljam… nem rossz, nem rossz…

-         Diszn�! – sziszegett vissza fojtottan.

-         Na-na, csillagom, el�bb azt mondd meg, hogy hogyan tal�lt�l r�m!

A l�ny elsz�nts�gt�l �s dact�l csillog� szemmel n�zett a f�rfira, akinek szak�lla alatt g�nyos mosoly �lt. De a szemei tov�bbra is hidegek, m�gis t�bolyultan csillog�ak maradtak. Estrelle azonban r�gt�n �szrevette a szemek alatt h�z�d� s�t�t karik�kat, amik hossz� �lmatlans�gr�l tettek tan�bizonys�got.

-         �n nem mag�t kerestem…

-         Na persze, �s ezt higgyem is el?

-         Nem kell elhinnie, el�g ha �n tudom, hogy nem hazudok. – h�zta �ssze kicsit a szem�t.

-         Akkor m�gis mit keres itt?

-         Egy �ll�t�lagos v�mp�r ut�n kutatok, akit a falusiak l�ttak errefel� k�sz�lni.

-         �s mit akar att�l a v�mp�rt�l?

-         Az nem tartozik mag�ra.

-         Igaz�n? – Hogy hangs�lyozza Estrelle h�tr�nyos helyzet�t, kicsit er�sebben szor�totta meg f�l k�zzel a nyak�t, m�sikkal pedig lefogta p�lc�j�t tart� kez�t. Finoman beleszimatolt a leveg�be. – Hmm… �rzem a f�lelem szag�t…

-         �n nem f�lek mag�t�l!

-         Olyan biztos ebben? – azzal olyan k�zel hajolt a l�ny arc�hoz, hogy ajkaik p�r centi h�j�n �ssze�rtek. – Most m�r csak arra a k�rd�sre szeretn�k v�laszt kapni, hogy mit akart csin�lni velem, amikor elindult fel�m?

Estrelle tork�n nemigen akartak szavak kij�nni. Furcs�n �rezte mag�t. Rettent�en ideges�tette a f�rfi, aki m�g ilyen �llapot�ban sem vesztette el f�l�ny�t. Tasz�totta az �polatlans�ga, m�gis… �rezte, ahogy belen�zett a fekete szemekbe, hogy valami nincs rendj�n. Hirtelen mintha m�r nem is lett volna olyan h�v�s az �jszaka… Gyorsan Black karj�ra emelte tekintet�t �s rekedten megsz�lalt.

-         L�ttam a seb�t… gondoltam… gondoltam megn�zem, h�tha tudok seg�teni…

Legnagyobb meglepet�s�re Sirius hangosan nevetni kezdett. De Estrelle nyomban meg�rezte, hogy ez nem boldog nevet�s…

-         Most meg mit nevet?

-         Tudja… tudja m�r nem is eml�keztem r�, hogy… hogy mi�ta nem mondtak nekem hasonl�t. M�r nagyon r�gen nem t�r�d�tt velem senki…

-         �rtem.

-         Nem. Maga soha nem fogja �rteni. – azzal Estrelle legnagyobb d�bbenet�re �s megk�nnyebb�l�s�re elengedte �t, �s f�radtan h�tr�bb �lt. – Tizenk�t �v mindenf�le szeretet n�lk�l hossz� id�…

-         Tizenh�rom �v m�g hosszabb. – Sirius erre a mondatra felkapta a fej�t.

-         Micsoda?

-         Nem �rdekes. Na, megengedi, hogy ell�ssam a seb�t, vagy n�zzem v�gig, ahogy elv�rzik?

A f�rfi ugyan m�g mindig gyanakodva figyelte a l�nyt, m�gis hagyta, hogy seg�tsen neki. Miut�n Estrelle v�g�l leszak�tott egy darabot tal�rja ujj�b�l �s a sz�pen gy�gyul� sebet bek�t�zte vele n�h�ny fert�tlen�t�var�zslat ut�n, g�nyosan elmosolyodott.

-         Most m�r elhiszi, hogy nem az �let�re akartam t�rni, �s nem az�rt k�ld�tt a Miniszt�rium, hogy elkapjam mag�t? K�l�nben is… arra ott vannak a dementorok, nem?

-         De a Miniszt�riumnak dolgozik, igaz? – Estrelle b�lintott. – Akkor nem b�zhatom mag�ban.

-         Ugyan mi�rt nem?

-         Mert �n egy vesz�lyes sz�k�tt rab vagyok. Egy t�meggyilkos.

-         Mag�nak �gy t�nik, hogy fejvesztve menek�l�k, vagy megpr�b�lom el�tkozni a p�lc�mmal, amit minden bizalmatlans�ga ellen�re n�lam hagyott?

-         Teh�t… ha most elengedem, akkor nem fog a nyakamba varrni egy rak�s miniszt�riumi embert?

-         Nem. – maga Estrelle is meglep�d�tt a v�lasz�n.

-         Mi�rt? – n�zett r� hitetlenkedve a f�rfi.

-         Mert nem hinn�m, hogy maga b�n�s.

Sirius nem jutott sz�hoz. Az esz�t se tudta m�r, mi�ta nem l�tott olyan embert, aki hitt az �rtatlans�g�ban, aki nem ford�totta el a fej�t, aki nem suttogta, hogy gyilkos… A felismer�s, hogy m�r mennyire v�gyott erre, teljesen letagl�zta. Maga sem tudta mi�rt, de mindj�rt szimpatikusabbnak t�nt neki a l�ny. H�l�ja jelek�nt pedig r� is mosolygott. Hirtelen zavarni kezdte saj�t �polatlans�ga. Csimb�kos haja, s�rg�s fogai, beesett arca, �polatlan szak�lla. Ruh�ira pillantva m�g jobban elborzadt. Azon megsz�ml�lhatatlan szakad�s �s vastag r�teg s�r sz�radt. Eddig nem nagyon t�r�d�tt a k�lsej�vel, hiszen csak a menek�l�sre gondolt, �s kutya alakj�ban nem is sz�m�tott ruh�ja �llapota. Gyorsan megr�zta a fej�t, hogy a szokatlan gondolatokat kiverje a fej�b�l �s �jra a l�nyra n�zett.

-         �… nem lenne jobb, ha… Nem �hes? – szak�totta meg a fesz�lt csendet Estrelle. L�tva a f�rfi felcsillan� szem�t, gyorsan oda is var�zsolt p�r szendvicset, miut�n biztos�totta „vend�gl�t�j�t”, hogy nem �t akarja meg�tkozni.

Miut�n v�gign�zte, ahogy a f�rfi elt�nteti az �telt, lassan fel�llt.

-         Nekem ideje lenne mennem. Gondolom az a v�mp�r ma m�r nem fog jelentkezni… - kacsintott hamisk�san a f�rfire, majd elt�nt a s�t�tben.

Ezek ut�n t�bbsz�r is elment Siriushoz, b�r n�ha a f�rfi napokra elt�nt. Vitt neki �telt, �s p�r pokr�cot. Ahogy telt az id�, egyre jobban megny�ltak egym�s fel�. Rengeteg dologr�l besz�lgettek. Sirius p�ld�ul elmondta, hogy mi is t�rt�nt val�j�ban Peter �s k�zte azon az utc�n. Hogy hogyan nevetett f�jdalm�ban �s keser�s�g�ben, amikor Pettigrew elt�nt a csatorn�ban. De az azkabani �vekr�l m�g makacsul hallgatott.

Estrelle pedig elmes�lte hogyan �lt tizenh�rom �vet szeretet n�lk�l, hogy milyennek tal�lta a Roxfortot, merrefel� dolgozott.  Azt�n egyik nap felvetette az �tletet, hogy menjenek el hozz�, hogy Sirius rendbe tudja egy kicsit hozni mag�t.

Sirius - mint mindig – most is el�sz�r gyanakodva f�rk�szte a l�ny tekintet�t, de v�g�l elmosolyodott �s r�b�lintott. R�j�tt, hogy b�zik a l�nyban, aki �g�ret�hez h�ven, nem hozta a nyak�ra az �ld�z�it.

A barlang bej�rat�n�l az�rt a biztons�g kedv��rt gyorsan �tv�ltozott kuty�v�, �s �gy k�vette egy darabig a n�t, majd egy�tt hoppan�ltak.

Estrelle akkoriban egy szer�ny h�zat b�relt a muglivil�gban. Miut�n elv�gezte a Roxfortot �s a Miniszt�riumnak kezdett dolgozni, t�bb� nem akart a sz�l�i h�zban maradni, ami sz�lei hal�la �ta mintha maga is haldokolt volna a benne terjeng� s�t�ts�gt�l.  H�z�ban volt egy el�szoba, ahonnan jobbra egy nappali, balra a konyha �s egy kis �l�skamra ny�lt, szemben pedig egy l�pcs� vezetett a h�rom emeleti h�l�szob�hoz, amikhez nem t�l nagy, de k�nyelmes kis f�rd�szob�k is tartoztak.

A l�ny k�rbevezette a f�rfit, az egyik f�rd�ben megmutatta, hogy mit hol tal�l, majd lement a konyh�ba valami vacsor�t �ssze�tni. Sirius hosszasan folyatta mag�ra a melegvizet. M�r r�g�ta nem jutott t�bb neki hideg patakokn�l �s tavacsk�kn�l. Abban a pillanatban rettent� h�l�t �rzett a k�l�n�s l�ny ir�nt, aki megaj�nd�kozta �t ezzel az apr� �r�mmel. Mire visszat�rt a konyh�ba, addigra az eg�sz h�zat finom illatok t�lt�tt�k be. B�r Siriusnak teljesen �j volt a k�rnyezet �s a helyzet, az otthonos kis h�z nagyon megtetszett neki.

Nem akart a l�nyra ijeszteni, ez�rt megk�sz�r�lte a tork�t. Mikor Estrelle egy poh�rral a kez�ben megfordult, az r�gt�n ki is esett a kez�b�l �s apr� darabokra t�rt a k�padl�n. Annyira sokkolta a v�ltoz�s, amin a f�rfi �tment, hogy percekig nem tudott megsz�lalni. Sirius lassan elmosolyodott, majd Estrelle fel� indult, hogy seg�tsen �sszeszedni az �vegdarabokat. A l�ny m�g mindig megbabon�zva n�zte �t, ahogy el�tte �llt. Tekintete ide-oda j�rt a f�rfi tiszta �s sima arc�n, ami a borotv�lkoz�s ut�n mintha t�z �vet fiatalodott volna. A haj�t is j�csk�n megkurt�totta, most csak a v�ll�ig omlott vizes csig�kban. A s�t�tz�ld p�l� �s a fekete farmer, amiket egy h�z udvar�r�l lopott el, pontosan illettek r�. Ugyan arca m�g mindig beesett volt �s szemei alatt a karik�k sem halv�nyultak, m�r l�tszott rajta a visszat�r� �let sz�ne. A l�ny hirtelen �szbe kapott, hogy m�r percek �ta hitetlenkedve b�mulja, ez�rt ink�bb gyorsan az �vegdarabok ut�n ny�lt, teljesen megfeledkezve r�la, hogy el�g lenne egy var�zssz�, �s m�ris r�gi alakj�ban t�nd�k�lne a poh�r.

Sirius seg�tett neki, �s mosolyogva vette tudom�sul, hogy r�gi cs�bereje visszat�rt. A kis incidens ut�n megvacsor�ztak. A f�rfi megjegyezte, hogy r�gen evett ilyen finom r�ntott�t, mikor Estrelle magyar�zkodni kezdett volna, hogy nem volt otthon m�s. Miut�n mindent elpakolt, ism�t sz�ba elegyedtek.

                                                    (...)

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s