II. r�sz

-         Mi�rt csin�lja ezt?

-         Mit?

-         H�t hogy seg�t nekem.

-         Nem �rtem mi�rt k�rdi. Tudom, hogy maga �rtatlan �s �gy gondoltam egy kis seg�ts�get meg�rdemel.

-         Honnan tudja, hogy nem �n k�vettem el azt a t�meggyilkoss�got?

-         Meg�rz�s. De nem n�i meg�rz�snek nevezn�m. – folytatta mikor l�tta a f�rfi g�nyos mosoly�t. – M�r kiskorom �ta meg�rzek dolgokat, �s azok eddig egyt�l-egyig igaznak is bizonyultak.

-         �rtem. H�t akkor igaz�n nincs okom panaszkodni. – elm�l�zva forgatta az asztalon a g�z�lg� b�gr�t, majd ism�t feln�zett. – Estrelle, lehetne egy k�rd�sem? – a n� b�lintott. – Nem tegezhetn�nk egym�st? Ut�lom a k�telez� formas�gokat…

-         M�r �n is meg akartam k�rdezni.

-         Akkor j�… Teh�t Estrelle, nincs v�letlen�l egy baglyod, amit k�lcs�nk�rhetn�k? Szeretn�k �rni Dumbledore –nak.

-         � hisz neked?

-         Rem�lem. Meg kell �rnom neki az �n szemsz�gemb�l is a t�rt�nteket. Csak abban rem�nykedhetek, hogy hinni fog nekem. Igaz, hogy � m�r akkoriban is az �rtatlans�gomat pr�b�lta bizony�tani, mikor mindenki azt kiab�lta, hogy gyilkos vagyok. De nem tudom, hogy az�ta mi lett a v�lem�nye r�lam. �s tudom, hogy csak �gy juthatok Harry k�zel�be, hogy elmagyar�zzam neki a dolgokat, ha Dumbledore –t meggy�z�m.

-         Ez sajnos �gy van. De mindig is j� emberismer�nek tartottam az �reg Dumbledore professzort. Szerintem hinni fog neked. Term�szetesen k�lcs�nadom a holl�mat. De engedd meg, hogy megk�rdezzem: hogyan fogod Harrynek elmondani az igazs�got? A Miniszt�riumban azt terjesztik egyesek, hogy meg akarod �lni �t. Gondolom olvastad a cikkeket is, amiket r�lad �rtak… Szerintem Harry r�d fog t�madni. Val�sz�n� m�g mindig azt hiszi, hogy te �rultad el a sz�leit, m�r ha tud r�la egy�ltal�n.

-         Nem, �n soha nem �rultam volna el Lilyt �s Jamest! A legjobb bar�taim voltak. M�g mindig nem tudom elhinni, hogy meghaltak. Mi�ta kij�ttem az Azkabanb�l, az�ta sok-sok eml�kem visszat�rt, �s n�ha m�g mindig azt �lmodom, hogy James bej�n a szob�nkba �s felkelt, hogy menjek vele kviddicsezni. L�tom Lilyt, aki bossz�san �sszeh�zza a szem�t az elk�vetett cs�nyeinken. �s persze ott van Remus is, akit ritk�n lehetett k�nyv n�lk�l l�tni. De mikor Peter jut az eszembe… el�nt a m�reg! Hogy tehette ezt vel�nk?! Mi felkaroltuk, a bar�tai lett�nk, megv�dt�k a t�bbi di�kt�l. �s elk�vettem azt a v�gzetes hib�t, hogy a k�r�semre � lett Lily�k titokgazd�ja… Az �n hib�m, hogy meghaltak!

-         Sirius…

-         De ha egyszer a kezem k�z� ker�l, akkor kitekerem a nyak�t! Akkor nem leszek kegyelmes! Mint ahogy � sem volt kegyes James�khez. Miatta lett �rva a keresztfiam! Miatta ut�l engem Harry �s szinte mindenki a var�zsvil�gban!!

-         Sirius! Hagyd abba, k�rlek… Nem tesz j�t. – csit�tgatta Estrelle, mikor a f�rfi felindults�g�ban m�r annyira szor�totta a b�gr�t, hogy az ujjai teljesen belefeh�redtek.

Sok�ig �ltek egym�ssal szemben, nem eresztve a m�sik pillant�s�t, �s Sirius amint a kez�be fogta a l�ny kez�t, t�nylegesen megnyugodott. Hosszasan itta mag�ba a n� arc�nak minden egyes r�szlet�t, hogyha majd tov�bb kell �llnia, felid�zhesse �tjai sor�n. M�r akkor megfogalmaz�dott benne, hogy tetszik neki a l�ny, mikor a meg�rz�seir�l besz�lt.

-         Bocs�ss meg, kicsit elragadtattam magam… - mosolyodott el v�g�l. A m�sik csak b�lintott, majd zavartan lehajtotta a fej�t, hogy eltakarja pirul�s�t, miut�n a f�rfi megszor�totta a kez�t.

-         K�rsz m�g te�t? – h�z�dott el �s idegesen fel�llt az asztalt�l. Sirius nemet intett, �s � is fel�llt.

-         Estrelle… �n szeretn�m megk�sz�nni, amit �rtem tett�l. – l�pett oda a l�nyhoz.

-         Igaz�n sz�ra sem �rdemes. - felelte zavartan �s gondosan ker�lte a f�rfi pillant�s�t. Olyan idi�t�nak �rezte mag�t. Nem tudta, hogy mi is t�rt�nik vele val�j�ban, csup�n a Sirius fel�l �rad� vonzer�t �rz�kelte, amit�l egyre jobban �sszezavarodott. �szrev�tlen a konyhaszekr�nyig h�tr�lt, de a f�rfi is k�vette.

M�r olyan k�zel �lltak egym�shoz, hogy hallott�k a m�sik l�legzet�t.

-         De ez nekem sokat sz�m�t. Kevesen lettek volna ilyen kedvesek, mint te…

Miel�tt azonban ajkai el�rhett�k volna c�ljukat, Estrelle kit�rt az �tj�b�l.

-         Mindj�rt j�v�k… hozom Senzafine -t.

Mik�zben Sirius egy pergamenre le�rta a vele t�rt�nteket, a l�ny a nappaliba ment, halkan bekapcsolta a cd-lej�tsz�t �s gondolataiba m�lyedve elhelyezkedett a s�pped�s, m�lybord� kanap�n.

„Words like violence, break the silence

Come crashing in, Into my little world

Painful to me, Pierce right through me

Can’t you understand…”*

Dave Gahan

A Depeche Mode �nekese

Teljesen �sszezavarodott. „Pont egy sz�k�sben l�v� rabnak kell tetszenie! Jellemz�!” Ism�t belepirult, ahogy visszaid�zte az indulatt�l remeg� k�z �rint�s�nek, �s a cs�kk�s�rletnek az eml�k�t. De r�gt�n le is korholta mag�t, hiszen Livius ut�n eld�nt�tte, hogy nagyon �vatos lesz a f�rfiakkal.

Sirius miut�n �tnak eresztette a fekete holl�t, el akart k�sz�nni Estrelle –t�l, de amint megl�tta �t n�h�ny gyertya f�ny�n�l �lni, csak arra volt k�pes, hogy perceken kereszt�l n�zze. Nem akarta megzavarni. L�tszott rajta, hogy valamin nagyon t�ri a fej�t.

Estrelle v�g�l arra eszm�lt fel, hogy Sirius az ajt�f�lf�nak t�maszkodva �ll.

-         Azt hiszem itt az ideje, hogy menjek.

-         Hogy-hogy? Csak nem akarsz abba a barlangba visszamenni?

-         Hova mehetn�k m�shova?

-         Mi�rt nem maradsz itt �jszak�ra? – a l�ny �rezte, hogy el�g k�t�rtelm�, amit mondott, de azzal gy�zk�dte mag�t, hogy ink�bb az egyik vend�gszob�ban aludjon a f�rfi, mint kint a hidegben.

Sirius csak elmosolyodott, majd b�lintott. Estrelle felvezette az emeletre, megmutatta a szob�ban, hogy hol tal�l mag�nak paplant, majd mag�ra hagyta a f�rfit. Aznap sok�ig forgol�dott az �gy�ban. Hat�rozottan �ll�thatta, hogy tetszik neki Sirius.

�s � m�snap is ott aludt, majd a r�k�vetkez� h�ten is. Rengeteget megtudtak egym�sr�l. Sirius mes�lt a gyerekkor�r�l, ami cseppet sem volt vid�mabb Estrell�n�l.  A l�ny persze k�zben bej�rt a Miniszt�riumba is, �s n�h�ny megfigyel�st is tartott, de f�k�nt otthon jegyzetelte le a tapasztalatait. Akkoriban �rt meg a gondolat benne, hogy tanulm�nyt �r a v�mp�rokr�l.

Egy este azonban minden megv�ltozott. Miut�n a l�ny haza�rt, m�r k�sz vacsora v�rta. Sirius pedig mosolyogva fogadta.

-         Voal�! – mutatott a ter�tett asztalra. – A vacsora t�lalva kedves h�lgy!

-         Sirius! Ezt te f�zted? Nem is tudtam, hogy tudsz f�zni!

-         Magam is azt hittem, hogy m�r elfelejtettem, de a szak�csk�nyv seg�ts�g�vel…

-         �s honnan szerezt�l �j ruh�t? – n�zett v�gig a f�rfin, aki egy fekete pul�vert �s nadr�got viselt, ami kiemelte karcs� m�gis izmos termet�t.

-         H�t… egy k�bor kutya �gyesen el tud emelni ezt-azt.

A vacsora j� hangulatban telt, de a v�ge fel� egyre jobban �rz�d�tt a v�rakoz�s a leveg�ben.

-         Felk�rhetlek egy t�ncra? – ny�jtotta v�g�l a kez�t Sirius.

-         H�t… nem vagyok t�l j� t�ncos…

-         Ugyan m�r, majd vezetlek!

-         H�t j�…

Sirius �tvezette �t a nappaliba �s Estrelle p�lc�j�nak egy suhint�s�val lass�, kicsit szomork�s zen�t var�zsolt.

„Riaszt�, mint a f�lmorajl� tenger

�s mint a v�gtelen h�, �pp olyan.

�larca m�ly�n b�s hal�l rohan –

Jaj, �st�k�mbe kap s �n gy�va Ember

Remegve ejtem lelkemet el�be

A sz�vemet hallgatom – kopog-e m�g?

�s megunom ez egyhang� zen�t

Pedig de j� ha ver, �s nincsen v�ge

�gy �rzem, mintha ingov�nyon j�rn�k

�s jaj s�ppedt alattam a talaj,

De bennem m�g ellent�ll�st szaval,

De f�lemet bet�mte. – � mi v�r m�g

R�m ki imm�r n�ma, hangtalan

- Fejem lehajtva megadom magam.”*

Estrelle furcs�n �rezte mag�t, ahogy Sirius lassan �tkarolta a derek�t �s k�nnyed�n megfogta a kez�t. Ahogy visszagondolt a nap esem�nyeire, tudatosult benne, hogy az�rt akart minn�l hamarabb haza�rni, hogy l�thassa �t. Minn�l tov�bb n�zett a f�rfi szem�be, ann�l biztosabban �rezte, hogy megszerette. Nem tudta, hogy az elfogyasztott bort�l, a f�radts�gt�l, vagy a dal sz�veg�t�l – ami kicsit eml�keztette �t Sirius helyzet�re -, de elengedte a f�rfi kez�t �s szorosan hozz�b�jt.

Sirius p�r pillanatig habozott, majd lehunyt szemmel �t�lelte a l�nyt. Szokatlan melegs�g t�lt�tte el a sz�v�t. El�sz�r el sem akarta hinni, hogy ism�t tal�lkozhat ezzel az �rz�ssel, amit di�kkor�ban p�rszor m�r tapasztalt. Csukott szemh�ja al�l egy k�nnycsepp indult �tj�ra. Szerelmes volt.

Finoman maga fel� ford�totta a l�ny arc�t, majd h�velykujj�val v�gigsim�tott b�rsonyos ajk�n. Azt�n lassan, finoman megcs�kolta, �s Estrelle nem t�rt ki el�le. A cs�k ut�n Sirius ism�t a szem�be n�zett, de most a l�ny k�vetelte a folytat�st. Er�sen mag�hoz szor�totta a f�rfit, �s szenved�lyesen cs�kolni kezdte. Sirius egy pillanatra leveg�t sem kapott, de azt�n kezei �n�ll�s�tott�k magukat. Mik�zben lassan Estrelle bl�z�t kezdte gombolni, a l�ny ujjai m�r elvesztek a fekete hajban. Sirius oly sok�ig elfojtott szenved�lye a h�s ujjak �rint�s�t�l hihetetlen er�vel l�ngolt fel. Att�l f�lt, hogy el fogja veszteni a fej�t, ez�rt kibontakozott a szoros �lel�sb�l.

-         Mi a baj? – k�rdezte a boszork�ny f�tyolos tekintettel.

-         �n… �n nem tudom, hogy helyes-e, amit tesz�nk. Nem tudom, nem b�nn�d-e meg, ha…

De a m�sik nem engedte befejezni a mondatot. Siriust lenyomta a bord� kanap�ra �s gyorsan az �l�be �lt. A f�rfi halkan felny�g�tt, majd folytatta a bl�z kigombol�s�t, mik�zben vadul cs�kolt�k egym�st. Miut�n a v�kony ruhadarab leker�lt a l�nyr�l, moh�n v�gigfuttatta kezeit minden felszabadult n�gyzetcentim�teren, hogy az esz�be v�sse a b�rsonyos b�r tapint�s�t.

Ek�zben Estrelle sem lust�lkodott, mire a f�rfi feleszm�lt, m�r nem is volt rajta a pul�ver �s a p�l�. Lassan a nadr�g �v�t laz�totta, mikor Sirius szapor�n kapkodva a leveg�t megsz�lalt:

-         Nem lenne… k�nyelmesebb… odaf�nt?

-         �h�m… - ny�gte vissza a l�ny.

Sirus k�nnyed�n fel�llt vele. Estrelle l�bait a dereka k�r� fonta, �s m�g a f�rfi a l�pcs�n ment vele felfel�, a nyak�t cs�kolta…

*

„Hopp�, kiss� elkalandoztak a gondolataim…” – t�rt mag�hoz a gyeng�lked�n. M�g most is elpirult, ha esz�be jutott, hogy mi mindent m�veltek Siriusszal ezek ut�n. De r�gt�n elkomorodott az arca, mikor ism�t az eszm�letlen f�rfire pillantott.

-         Bocs�ss meg, az �n hib�m, hogy ide jutott�l… B�rcsak tudn�k rajtad seg�teni! – szor�totta meg ism�t a kez�t, majd fej�t az �gy sz�l�re hajtotta.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s