20. Fejezet

A v�ltoz�sok kezdete

Estrelle �gy �rezte, hogy megfordul vele a vil�g. Agya hihetetlen gyorsas�ggal kezdett forogni csak az�rt, hogy ut�na k�bultan n�zzen a feketem�gus v�r�sl� szemeibe. �rezte az elm�j�ben a hideg ujjakk�nt kutakod� gondolatcs�pokat, de tudta, hogy a Nagy�r semmi haszn�lhat� inform�ci�t sem fog kiszedni bel�le. Nem, most nem.

Miel�tt �tgondolhatta volna, mit is csin�l, a m�gus fel� rontott. Nem pazarolta az id�t a p�lc�ja el�h�z�s�ra. Puszta k�zzel t�madott. Tudta, hogy felel�tlens�g, amit tesz, de m�r nem �rdekelte semmi. Csup�n egyetlen gondolat lebegett a szemei el�tt: Meg�lni Voldemortot, szenved�sei okoz�j�t.

A f�rfi f�l�nyesen nevetni kezdett. Miel�tt Estrelle g�rcs�sen �ll� ujjai el�rhett�k volna, elt�nt, csakhogy a k�vetkez� pillanatban a megzavarodott l�ny m�g�tt t�nhessen fel �s a f�l�be s�ghassa:

-         Engem te nem �lhetsz meg, dr�ga Estrelle! Nincs el�g er�d hozz�… T�l gyenge vagy ehhez a feladathoz…

A n�t egyre jobban ideges�tette, hogy soha nem tudja el�rni a f�rfit. Ide-oda kapkodta a fej�t. R�geszm�sen csillog� szemeivel a tiszt�st p�szt�zta lesve, hogy hol t�madhat ism�t R�.

-         … de persze ha mell�m �lln�l…

-         Akkor sem adn�l annyi er�t, hogy megtehessem azt, ami a sz�vem v�gya! – szak�totta f�lbe a m�g mindig hadon�sz� l�ny. – �s egy�ltal�n mit keresel itt?! Hogyan jutott�l be?!

Voldemort alakja a tiszt�s nyugati sz�l�t�l nem messze t�nt fel �jra miut�n Estrelle zih�lva meg�llt a selymes, sz�lf�tta f�ben. Tudta, hogy es�lye sincs Vele szemben, de t�l makacs volt ahhoz, hogy ezt be is l�ssa.

-         A bejut�s semmis�g volt… - m�rte v�gig �lvezettel a m�rges l�nyt. - �s hogy mi�rt j�ttem? Nos, szerintem nagyon is j�l tudod, hogy �rted! Meguntam a b�j�csk�t.

-         Azt v�rhatod, hogy �n veled menjek!

-         Nem kell j�nn�d, majd �k hoznak. – t�rta sz�t hossz� karjait, mire a f�k k�z�l hal�lfal�k egy csoportja l�pett ki k�rbefogva a zavarodott n�t.

Hi�ba indult meg p�r l�p�st t�bb ir�nyba is, keresve a legkisebb r�st a csukly�sok k�z�tt, amin kicsusszanhat, nem volt ilyen hely. A k�r pedig egyre fenyeget�bben v�lt kisebb�.

Tekintet�vel megkereste Voldemortot �s odaki�ltotta:

-         Soha, �rted? Soha nem foglak t�ged szolg�lni �s azt sem fogom hagyni, hogy felhaszn�lj a mocskos terveidhez!

-         �, igaz�n? – emelte meg egyik szem�ld�k�t g�nyosan – Mintha mag�nyos �r�idban nem ezen a v�lem�nyen lenn�l… Ha egyed�l vagy, a k�ts�gek bef�rk�znek gondolataid k�z�, igazam van?

-         Elhallgass! Nincs jogod…

-         Mihez nincs jogom? Nekem mindent szabad, ellent�tben veled, akit az ismeretlen megismer�s�nek lehet�s�gekt�l �nz� m�don elz�rtak. Igen, eldugtak a h�res �s biztons�gos Roxfort falai k�z�… Tudom, hogy mindig szeretted ezt az �p�letet, de… mondd csak, nem �rzed, hogy megfojt a benti leveg�? Nincs m�g eleged bel�le, hogy ak�rhova akarsz menni, valakinek be kell sz�molnod r�la? – Mik�zben ezeket mondta, a hal�lfal�k gy�r�j�n utat engedtek neki, hogy a d�ht�l remeg� l�nyhoz l�phessen.

-         Estrelle, Estrelle… - sim�tott v�gig az arc�n -… �s m�g mindig azt hiszed, hogy a magad ura vagy? Hogy szabad vagy?

-         Ne �rj hozz�m! Undorodom t�led! – l�pett egyet h�tra a l�ny. Nem tudta, hogy mi �t�tt bel�. Hol neki akart t�madni a Nagy�rnak, hol egy�ltal�n nem zavarta a jelenl�te. Ilyenkor �gy l�tta �t, mint egy s�t�ten eleg�ns f�rfit, akivel nem lehet szokv�nyosan besz�lgetni.

Voldemort tudta, hogy hazudik. A l�ny megtehette volna, hogy elh�z�dik miel�tt meg�rinthette volna, de nem tette… �rezte a benne d�l� vihart, a bizonytalans�got �s a d�h�t. Tetszett neki a v�v�d�sa. Gy�l�lte az olyan n�ket, akiknek nem voltak �rz�seik, vagy csak al�zatot �s fanatizmust �reztek. Nem tudta elviselni a t�rsas�gukat. De Estrelle m�s volt. Benne az �rzelmek eg�sz sk�l�ja forrott, m�gha ezt maga el�l is pr�b�lta m�lyen elrejteni h�v�ss�ge m�g�. Ezt m�r akkor tudta, mikor h�s�ges alattval�ja, Livius, el�sz�r mutatta meg azon a ny�ri napon a csendben olvas� l�nyt.

Sz�j�t gonosz mosolyra h�zta, amint a fa alatt �l� kisl�ny gondolatait hallgatta. �rezte benne az er�t �s a lehet�s�geket, de kiv�rt. Megv�rta, am�g feln� �s kiteljesednek a k�pess�gei. Megv�rta, am�g Deborah mag�t�l jelentkezik.

-         Fogadd el, hogy egyszer elj�n az id�, amikor m�sk�pp fogsz v�lekedni r�lam. Mikor m�r nem fogsz ennyire gy�l�lni. Tudom, hogy lesz annyi eszed, hogy helyesen d�ntesz. Fel fogod ismerni az igazi lehet�s�geidet. Mell�m fogsz �llni.

-         Soha! Takarodj a Roxfort ter�let�r�l! Ne rontsd itt a leveg�t, te gyilkos!

Voldemort v�r�s szemeiben a harag szikr�ja lobbant. Ha nem Estrelle –r�l lett volna sz�, akkor a hasonl� hangnem�rt m�r r�g kimondta volna a hal�los �tkot. Persze nem �rdekelte volna, hogy a rabja, vagy saj�t hal�lfal�ja lett volna az illet�. Most m�gsem tett semmit, csak intett a parancsait v�r� szolg�inak, akik meg is indultak a riadt tekintet� l�ny fel�. Vissza kellett fognia gyilkos indulatait, ha v�ghez akarta vinni nagyszer� terv�t. M�r el�re l�tta, hogy micsoda hatalom birtokosa lesz a j�v�ben. „Ezzel a hatalommal legy�zhetek mindent �s mindenkit! Engem f�l majd a vil�g!” Hangosan, b�nt�n felkacagott.

Estrelle tork�ban dobog� sz�vvel figyelte, ahogy a maszkos alakok kivont p�lc�val elindulnak fel�. Nem l�tott m�s megold�st, mint a t�mad�st. A k�vetkez� pillanatban el�kapta p�lc�j�t �s kimondta az els� �tkot, ami az esz�be jutott. A hal�los �tokt�l a hal�lfal�, akit eltal�lt, furcsam�don nem a f�ldre hanyatlott, hanem ez�st�s k�dfelh�v� foszlott. Nem tudta mire v�lni a dolgot, de nem volt ideje ezen gondolkodni. Mindink�bb Voldemort fel� igyekezett, de a hal�lfal�k el�llt�k az �tj�t.

-         Csak semmi s�lyos �tok! S�rtetlen�l kell! - hallotta a Nagy�r szigor� hangj�t.

Estrelle tov�bbi h�rom t�mad�val v�gzett, mikor �rezte, hogy h�tulr�l elkapj�k. Fej�t h�traford�tva pr�b�lta fogvatart�ja arc�t kif�rk�szni. A feh�ren csillog� maszkt�l azonban csak egy kegyetlen k�k szemp�rt l�tott. �rezte, hogy a derek�t �tfog� k�z egyre er�sebben szor�tja mag�hoz. A p�lc�j�t az idegen pedig sz�p lassan kicsavarta a kez�b�l. Ekkor Estrelle karja egy pillanatra szabadd� v�lt. Ezt ki is haszn�lta: ler�ntotta a maszkot.

Undor�ban �s f�lelm�ben majdnem felki�ltott. A k�k tekintetr�l m�r sejtette, hogy Livius rejt�zhet az �lca m�g�tt, de meg akart bizonyosodni r�la. A f�rfi g�nyosan nevetett h�ga szabadul�si k�s�rletein.

-         El�lem nem menek�lhetsz! – suttogta �gy, hogy csak �k ketten hallj�k.

A l�ny tekintet�t a t�bbi hal�lfal�ra, majd Voldemortra emelte. Mindnek az arc�n gonosz mosoly j�tszott, m�g a maszk m�g�tt is. P�nikba esett. Sz�ve a tork�ban dobogott. �gy �rezte, hogy megfullad. Ahogy tekintete ide-oda cik�zott rajtuk, egyre ink�bb �rezte a tork�n felsziv�rg� �rz�st, ami a lelk�t is megb�n�totta. F�lt. Most el�sz�r d�bbent r� igaz�n, hogy milyen vesz�lyben is van az �lete, hogy Voldemort nem fogja feladni. El�bb-ut�bb megszerzi, amit akar.

Nem b�rta elviselni a tekintet�ket �s saj�t szorongatott helyzet�t. Elhat�rozta mag�ban, hogy akkor sem megy vel�k, ha meg kell halnia. De jelenlegi helyzet�ben nemigen tehetett semmit. Fogvatart�ja hirtelen megford�totta k�t csukl�j�n�l fogva �s k�nyszer�tette, hogy r�n�zzen. Mikor Estrelle ezt nem akarta teljes�teni, er�teljesen megr�zta.

� m�g mindig verg�d�tt a szor�t�sban. Tov�bbra is ki akart szabadulni.

*

„Olyan hirtelen �llt fel! Hova indul? �s mi�rt s�padt el ennyire?” – Piton k�rd�n n�zett abba az ir�nyba, ahov� p�r pillanattal kor�bban Estrelle meredt �veges tekintettel, de nem l�tott semmit. M�g mindig zsongott az elm�je a l�ny ellenreakci�j�t�l, ahogy bet�rt a gondolatai k�z�.

Egy darabig tanakodott, hogy ut�na menjen-e, de v�g�l az aggodalma nagyobbnak bizonyult. Nem akarta, hogy a l�ny ism�t valami bajba keveredjen. „Abban m�r van el�g tapasztalata…” – gondolta, mikor m�r a Tiltott Rengeteg sz�l�n j�r� l�nyt kezdte k�vetni. Senkinek sem t�nt fel, hogy elhagyt�k a kviddicsp�ly�t.

Piton �rezte a fekete m�gia jelenl�t�t a Rengetegben, ez�rt megszapor�zta a l�pteit. N�ha meg kellett r�znia a fej�t, hogy rendesen tudjon koncentr�lni. Elk�pesztette, hogy Estrelle milyen er�vel tudott visszat�madni. A feje m�g mindig k�v�lygott. Mire utol�rte a l�nyt, addigra � m�r egy tiszt�s k�zep�n �llt �s valakihez besz�lt. Nem �rtette, hogy mir�l, ez�rt k�zelebb ment. A l�ba a f�ldbe gy�kerezett, mikor l�tta, hogy a l�ny fejvesztve rohang�l ide-oda a tiszt�son, mintha valakit el akarna kapni. Azt�n h�romszor is kimondta a hal�los �tkot, mire a p�lc�j�b�l el�t�r� z�ld f�nysugarak el is tal�ltak n�h�ny f�t, amik r�gt�n elsz�radtak.

Nem tudta eld�nteni, hogy a l�ny meg�r�lt, vagy csak l�tom�sa van. Minden esetre nem engedhette, hogy k�rt tegyen mag�ban, ez�rt gyorsan megk�zel�tette, �s h�tulr�l lefogta p�lc�j�t tart� bal kez�t �s �t is fogta a derek�t. A n� ett�l az �rint�st�l megmerevedett �s �r�lten csillog�, k�d�s tekintettel h�traford�totta a fej�t. Piton tudta, hogy nem l�tja �t. Miut�n tett egy hirtelen mozdulatot, mintha leh�zott volna valamit az arc�r�l, m�g er�sebben kellett lefognia a csukl�it. L�tta a szem�ben az undort �s a f�lelmet t�kr�z�dni. Mindezek ellen�re a l�ny m�g hevesebben kezdett kap�l�dzni, mint aki ki akar szabadulni egy hal�los csapd�b�l.

Perselus er�teljesen megr�zta miut�n nem akart r� figyelni. Folyamatosan zavartan motyogott. Csak foszl�nyokat �rtett meg a besz�d�b�l, mint p�ld�ul „azonnal eressz el”, „soha nem fogok beh�dolni neked” �s v�gezet�l egy teljesen �rthet� mondatot ism�telt meg, ami Perselust m�g �gy is sz�ven �t�tt, hogy tudta, Estrelle nem fogja f�l mit besz�l �s hogy kihez: „Takarodj a Roxfort ter�let�r�l! Ne rontsd itt a leveg�t, te gyilkos!”

Egy pillanatra dermedten �llt meg. A mondat szavai ott visszhangoztak nem csak a f�k k�z�tt, hanem a fej�ben is. „Takarodj!… gyilkos!…ne rontsd itt a leveg�t!…gyilkos!…Gyilkos!!”

Maga sem fogta f�l, hogy a k�vetkez� pillanatban mit is csin�l. Akkor ocs�dott csak fel, mikor a pofon m�r elcsattant a l�ny arc�n. Hirtelen �sszekavarodtak az �rz�sei. Mi�ta el�rulta a hal�lfal�kat �s �t�llt Dumbledore oldal�ra egyetlen n�t sem �t�tt meg. Ezt azon a napon fogadta meg, mikor h�tat ford�tott r�gi ur�nak. Most m�gis megtette. Ha csak egy pillanatra is, de elvesztette a fej�t. L�tta a l�ny b�r�n a piros foltot, �rezte, ahogy egyre jobban remeg az elfojtott indulatt�l. Undorodott mag�t�l.

„H�t m�gis visszaestem? M�gsem tudok az indulataimon uralkodni? Ennyi �v ut�n sem?” P�r pillanat m�lva m�r fel is fedezte a viselked�s�t magyar�z� okot: „Estrelle nincs mag�n�l… az�rt �t�ttem meg, hogy mag�hoz t�rjen… Igen, csakis az�rt.” Tudta, hogy hazudik mag�nak. S�rtett b�szkes�ge sarkallta a tettre. Az �tkozott b�szkes�ge, melyet apj�t�l �r�k�lt. Az apj�t�l, akit mindenkin�l jobban gy�l�lt �s f�lt. Az apj�t�l, aki pokoll� tette az anyja �s az � �let�t a ver�sekkel.

Nem hitte volna, hogy egy pofon ennyi mindent el fog ind�tani benne. Maga sem �rtette, hogy mi�rt foglalkozik gondolatban ennyit a dologgal, hiszen l�tszott, hogy Estrelle fel sem fogta, hogy mi t�rt�nik vele. M�gsem tudott megnyugodni. �desanyja megt�rt, �sszevert test�nek k�pe jelent meg neki, de a k�vetkez� pillanatban ezt m�ris agya legrejtettebb zug�ba �zte.

-         Miss Lioncourt, t�rjen mag�hoz! – r�zta meg ism�t. – Estrelle, �n vagyok az, Perselus! N�zz r�m! �n vagyok! – most m�r elengedte a l�nyt, arc�t k�t kez�be fogta, �s eg�sz k�zel h�zta mag�hoz. – Most m�r nem lesz semmi baj! Itt vagyok. Nem hagyom, hogy b�ntsanak.

Fesz�lten figyelte a n� tekintet�t �s nagyot s�hajtott, mikor l�tta, hogy kezd visszatal�lni a val�s�gba.

*

Livius pofon v�gta. Egy pillanatra h�tracsuklott a feje, majd d�ht�l szikr�z� szemekkel n�zett b�tyj�ra, de nem sz�lt semmit. Mit is mondhatott volna neki? �gyis tudja, hogy mi a v�lem�nye r�la.

Azt�n valami v�ltozott. Hirtelen nem tudta mi, de azt�n a k�vetkez� pillanatban m�r a k�k szemek feket�re v�ltoztak. „Perselus…” Ezt a tekintetet nem lehetett �sszet�veszteni. De nem �rtette a benne t�kr�z�d� aggodalmat. „Mit keres � itt? Mit akar t�lem?” Ezzel egy id�ben meghallotta a f�rfi simogat� hangj�t is, de az olyan halk volt, hogy hegyeznie kellett a f�l�t, ha hallani akarta. �s igen, hallani akarta. Minden idegsz�l�val r� kezdett figyelni.

„- Most m�r nem lesz semmi baj! Itt vagyok. Nem hagyom, hogy b�ntsanak.”

Mint aki m�lyv�zb�l mer�l fel, �gy rohant�k meg az erd� hangjai �s a f�kon t�lr�l j�v� �r�mki�lt�sok. �rz�kszervei bizseregtek, az arca �gett. Nem tudta, hogy a f�rfi �rint�s�t�l, vagy az im�nt �t�ltekt�l. Teljesen �sszezavarodott. M�g mindig a f�rfi tekintete tartotta fogva. A h�v�s leveg�t�l k�zben teljesen mag�hoz t�rt. M�r nem tudta, hogy mikor sz�v�dtak fel Voldemort�k, de nem is �rdekelte. Teltek a percek, de egyik�j�k sem mozdult.

Azt�n Perselus tett egy �vatos mozdulatot Estrelle ajka fel�. T�bb se kellett a l�nynak, k�ts�gei �s bels� v�v�d�sai a cs�kot illet�en nyomtalanul elt�ntek. Nem �rdekelt�k a k�vetkezm�nyek, csak a pillanat sz�m�tott. Ajkait finoman v�gigh�zta a f�rfi�n, aki behunyt szemmel �lvezte az apr�, de ann�l izgat�bb k�nyeztet�st. Azt�n a b�tortalan cs�kb�l szenved�lyes lett. Sok�ig cs�kolt�k egym�st. Csup�n akkor ocs�dott fel, mikor finoman beleharapott Estrelle als� ajk�ba, mire a n� fojtottan felny�g�tt a v�gyt�l. Ekkor ellentmond�st nem t�r�en eltolta mag�t�l �s kicsit zavartan, f�lig elfordult t�le, majd kim�rt hangon megsz�lalt:

-         Vissza kellene menn�nk a kast�lyba. Javaslom, r�gt�n az Igazgat� �rhoz menj�nk, hogy besz�molhasson az im�nti furcsa viselked�s�r�l.

Estrelle –t sz�ven �t�tte ez a hangnem, de nem sz�lt semmit. Csup�n bel�l kezdett benne fortyogni a d�h. „Sz�val megint csak ennyire voltam j�… Hihetetlen ez a f�rfi! Az egyik pillanatban l�ngol, mint egy vulk�n, a m�sikban meg mintha egy j�gcsap lenne! Rajta se lehet kiigazodni! Hah, de m�r megint mit m�veltem? Persze ehhez a cs�khoz Deborah -nak most nem volt semmi k�ze…”

Cs�ndben indultak visszafel�, maguk m�g�tt hagyva a s�t�t tiszt�st. Estrelle m�g mindig a t�rt�ntek hat�sa alatt volt, de tudta, hogy ezzel nem magyar�zhatja a f�rfival t�rt�nteket.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s