II.. r�sz

-         Minden nap, minden �r�ban hib�ztattam magam emiatt. Csak akkor siker�lt Miranda ellen t�madnom, mikor meghallottam az �v�lt�sed… mikor a kalap�cs… l�ttam… Veled ord�tottam, de nem hallottad. A saj�t f�jdalmad megs�ket�tett. Legsz�vesebben azonnal p�pp� vertem volna Mirand�t, vagy bel�fojtottam volna a hiszt�rikus kacag�s�t, de csak arra voltam k�pes, hogy r�ugrottam �s megsz�ntettem a var�zslatot. Gonoszan vigyorgott r�m, am�g felt�p�szkodott. Valamif�le er�teret vont maga k�r�, �gy nem tudtam meg�lni.

Ink�bb mell�d m�sztam… Seg�teni akartam, de s�t�tt bel�led a gy�l�let. Nem hib�ztattalak, de rettenetesen f�jt. Legsz�vesebben �v�lt�ttem volna az eg�sz miatt, f�k�nt, hogy nem is �rhettem hozz�d… Azt hiszem irt�zt�l t�lem, vagy ink�bb t�l�nk. Pedig �n… annyira akartam seg�teni! – Sirius arc�t f�radtan a kez�be hajtotta. V�llai alig l�that�an r�zk�dtak a visszafojtott zokog�st�l.

-         Miut�n elment�l, ism�t Mirand�nak akartam esni, de � a sarokba rep�tett. Azt mondta, nem tudom �t legy�zni. Pedig le tudtam volna, ha n�lam van a var�zsp�lc�m. Lesajn�l�an mosolygott, majd a bal karj�hoz kapott. „Most mennem kell, de nem utolj�ra tal�lkoztunk!” – mondta, cs�kot dobott fel�m, majd dehoppan�lt. Az�ta csak annak a h�znak a pinc�j�ben tal�lkoztunk.

V�gre �v�lthettem. �v�lt�ttem, ahogy a torkomon kif�rt. A szob�ban pedig mindent �sszet�rtem, amit lehetett. Nem voltam magamn�l. Kivetk�ztem �nmagamb�l. Napokig fek�dtem a romok k�z�tt, a padl�n, ott ahol te szenvedt�l, mikor be�ll�tott Remus. Nem akartam senkivel sem besz�lni, � m�gis r�b�rt, hogy mondjam el, mi is t�rt�nt. Elmondtam. A v�ll�n s�rtam ki magam. Azt hiszem akkor l�tott harmadszorra s�rni. El�sz�r a Roxfortban, mikor otthagytam a csal�domat �s csak ketten voltunk a szob�nkban, azt�n Lily �s James temet�s�n, �s v�g�l ezen a napon.

De te hogyan…? Veled mi t�rt�nt ezek ut�n? M�r annyiszor meg akartam k�rdezni…

-         Ha arra vagy k�v�ncsi, rettenetesen szenvedtem. Azt hittem bele fogok �r�lni. Az orvosok szerint k�zel voltam hozz�. F�lholtk�nt botork�ltam be az ispot�lyba. Hal�ls�padt voltam a v�rvesztes�gt�l. Azonnal megm�t�ttek. Nem tudom hogyan csin�ltam, de eg�sz �ton odafel� nem n�ztem a kezeimre. Nem akartam l�tni, hogy haszn�lhatatlan h�scafatokk�nt l�gnak, ez�rt valahogyan siker�lt magamhoz szor�tanom �ket. Mire a m�t�asztalra ker�ltem, m�r beleragadtak a tal�romba. �gy kellett leh�mozni r�luk. – Estrelle most m�r meg�ll�thatatlanul k�nnyezett.

-         L�ttam az orvosok arc�n a d�bbenetet. Szerintem �k meg az �r�letet l�tt�k a szemeimben. Nem v�laszoltam, nem tudtam v�laszolni a k�rd�seikre. Azt hiszem sokkot kaptam. Nem is kicsit. �gy remegtem, mint a ny�rfalev�l. Elvesz�tettem el�sz�r az id��rz�kemet, majd az eszm�letemet is.

Mikor magamhoz t�rtem d�lut�ni napf�ny t�z�tt finoman a takar�mra. A feh�r anyagon pedig ott pihentek a vastagon bek�t�z�tt kezeim. Egy pillanatra azt hittem, hogy m�r nincsenek is meg, de azt�n valamennyire megnyugodtam. Ott voltak, csak �ppen nem tudtam mozgatni �ket.

Rettegve v�rtam az orvost. Fogom-e tudni haszn�lni m�g �ket �letemben, vagy nyomor�k leszek? Folyamatosan ilyen k�rd�sek kavarogtak a fejemben, de valahogy m�gis lenyugodtam. �letben voltam. Ez hatalmas er�vel tudatosult bennem. A csend szinte f�jt. M�r nem hallottam a saj�t sik�t�somat, �s Deborah –�t sem az agyamban. Mert � volt az a n�, akit a r�maiak k�noztak. Most m�r tudom. Akkor csak egy hallucin�ci�nak t�nt, amit a k�n sz�lt.

Tudatosult bennem, hogy az elm�m tiszta �s mindenre eml�keztem. Nem �r�ltem meg. Ez j� h�r volt ezek ut�n. A furcsa az volt, hogy rettent�en ingadoz� volt a ked�ly�llapotom m�g sok�ig. Az orvos k�s�bb azt mondta, hogy a b�jitalok �s a sokk miatt. Sok ember �li �t ezt mostan�ban, amit �n. T�l sok.

Mikor bej�tt, �sszeszorult a gyomrom. Az arca semleges volt. Nem tudtam, hogy mindig ilyen, vagy csak vegyes h�reket k�sz�lt mondani. Az ut�bbi j�tt be. Meggy�z�d�tt, hogy tiszt�ban vagyok-e vele, hogy ki is vagyok �s hogyan ker�ltem ide. Mikor azt tudakolta, hogy mi t�rt�nt velem, �s nem v�laszoltam, akkor csak annyit k�rdezett: „Hal�lfal�k?” B�lintottam. Nem faggat�zott tov�bb. Tal�n szem�lyes tapasztalat miatt, vagy m�r annyi hozz�m hasonl� beteget l�tott el, hogy tudta, �gysem fogok semmit mondani.

Folytatta. K�z�lte, hogy a bal karomon a m�ly v�g�s ut�n heg fog maradni. Nem �rdekelt. A kezeim �rdekeltek. K�ts�gbeesve n�ztem fel r�. Azt mondta, hogy hossz� rehabilit�ci�nak n�zek el�be, de m�g �gy sem biztos semmi. Csontn�veszt� f�zetet itattak velem, de csak nagyon keveset volt k�pes elviselni a szervezetem bel�le. T�l lassan gy�gyultam �s ez nekik is felt�nt. K�r�lbel�l h�rom h�tig kerest�k az ok�t, m�g megtal�lt�k az ellen�tkot a gy�gyul�somat akad�lyoz� var�zsig�re.

Ezek ut�n kicsit gyorsabban haladtam. Nagyon f�jdalmas volt a gy�gyul�som minden egyes m�sodperce. A csontn�veszt� csup�n elind�tani tudta a folyamatot, �s nem csak a csontomat kellett visszan�vesztenem, hanem a h�somat �s az inakat is. Mikor nem l�tott senki, a p�rn�ba fojtva az arcomat zokogtam. Azt�n m�r kezdtem megszokni a f�jdalmat, mikor Albus Dumbledore –t l�ttam meg az ajt�ban. Nem sz�lt semmit. Tudta, hogy gy�l�l�m, hogy ilyen �llapotban l�tnak. Elford�tottam a fejem. Csak arra eml�kszem, hogy biztos�tott r�la: a Roxfort kapui mindig nyitva lesznek el�ttem. Alig �szrevehet�en b�lintottam, azt�n elment.

Mikor legk�zelebb magamhoz t�rtem szok�sos �jul�somb�l, Remust pillantottam meg az �gyamn�l �lni. Egyik kez�t a bal karomon nyugtatta, a k�t�s felett. Nem akartam vele se besz�lni. Egy�ltal�n senkit nem akartam l�tni. Azt hiszem ott v�ltoztam meg. Ott d�nt�ttem el, hogy mindenki sz�m�ra kem�ny leszek, nem fogom kimutatni a gyenges�gemet. De Remusszal nem tudtam �rz�ketlen lenni. Olyan k�ny�r�gve n�zett r�m, hogy nem tudtam ellen�llni neki.  Ism�t a v�rfarkask�nti kirekesztetts�g�re gondoltam. � is rengeteget szenvedett az �letben, m�gis szinte zoksz� n�lk�l t�ri. Felzokogtam. � nem pr�b�lt vigasztalni, tudta, hogy azzal csak rosszabb lett volna, ink�bb csak a v�llamat simogatta.

Mondta, hogy besz�lt a gy�gy�t�val, aki szerint p�r h�t m�lva hazamehetek. Haza. Nem jelentett m�r semmit ez a sz�. A h�zamr�l te �s Miranda jutott�l eszembe. Nem akartam visszamenni. El akartam t�nni. Messzire akartam utazni, ahol nincsenek ismer�s arcok, ahol nem tal�lkozom sajn�lkoz� arckifejez�sekkel. �s erre a Miniszt�rium ny�jtotta a legjobb megold�st, egy erd�lyi utaz�st t�bbek k�z�tt. M�g mindig nem mondtam le arr�l, hogy meg�rjam a v�mp�ros k�nyvemet. Azt hiszem akkoriban tal�n ez a k�nyv adott er�t a t�l�l�shez. Sov�ny vigasz, de csup�n ez maradt az �letemb�l.

De visszat�rve az ispot�lyba… Tudtam, hogy m�g mindig k�r�znek t�ged, �s nem mutatkozhatsz nyilv�nos helyen, m�gis megk�rtem Remust, hogy tiltsa meg neked, hogy begyere. Egyszer�en nem b�rtalak volna elviselni a k�zelemben. Ak�rh�nyszor csak r�d �s arra a szuk�ra gondoltam, olyan d�h�s lettem, hogy sz�trobbantak az �vegek a k�zelemben, hi�ba voltak t�r�sg�tl� b�b�jjal lev�dve. Az �pol�k �r�ltek, mikor elhagytam az ispot�lyt… - mosolyodott el szomork�san, majd az ablakhoz l�pett, amin az egyre fogy� Hold k�pe k�v�ncsiskodott be. A park csendes volt a kora esti �r�n. A t� v�zt�kr�t l�gyan fodrozta a m�g h�v�s, tavasz illat� sz�l.

-         Elgondolkodtam, hogy tal�n t�nyleg Remusszal kellett volna kezdenem. � bizonyosan nem tudott volna �gy megsebezni. Nem, � soha. H�l�s voltam, hogy mellettem �llt. Eszembe jutott, hogy milyen kev�sen m�lt, hogy nem �t szerettem meg. Mi lett volna, ha el�sz�r �t ismerem meg? Sokat k�rdeztem ezt magamt�l. �t is ennyire l�ngolva tudtam volna szeretni? Lehet, nem tudom. Minden esetre tudtam, hogy t�le mindenf�lek�pp megkaptam volna a v�delmet, a f�lt� szeretetet, a sz�ntiszta, odaad� szerelmet. Nem mintha te nem tudt�l volna megv�deni, vagy nem szerett�l volna el�gg�…

� eg�szen m�smilyen. � minden egyes porcik�j�val tudott volna szeretni, felt�telek n�lk�l. De azt�n r�j�ttem, hogy nekem nem ez kellett volna. Nekem te kellett�l. Sz�ks�gem volt a makacss�godra, az ellen�ll�sodra. Az apr� vit�inkra, amik sz�ness� tett�k a kapcsolatunkat. Te t�zes volt�l, lobban�kony, ahogyan �n is. Martuk, de egyben im�dtuk is egym�st. �s ez �gy volt j�l. Remus biztosan �llt volna mellettem. Nem akad�lyozott volna. �r�lt volna, hogy szerethet, de nekem egy energikusabb partner kellett. F�lre�rt�s ne essen, nagyon szeretem Remust, de csak mint bar�tot. Erre m�g ott, a beteg�gyban r�j�ttem mikor a homlokomat simogatta.

Mint mondtam, nekem Te kellett�l. Egy energikus, egyenrang� t�rs. De tudtam, hogy t�bb� nem lesz k�zt�nk semmi. Hogy t�bb� nem �lelhetsz �t, nem hagyom, hogy szerelmes, csalfa szavakat suttogj a f�lembe. Nem foglak a k�zelembe engedni. Nem, ahhoz t�ls�gosan megsebezt�l. �gy �reztem, hatalmas seb maradt ut�nad a sz�vemen, amib�l csak d�l �s d�l a v�r. Borzalmasan nagyot csal�dtam. �gy �reztem, hogy az egyik pillanatban m�g m�rhetetlen�l boldog vagyok, azt�n a k�vetkez� percben �v�ltve fetrengek a padl�n.

Eszembe jutott a f�jdalom, amit Livius is okozott. �, nem is egyszer. Csal�dtam a f�rfiakban. Soha t�bb� nem akartam egyet sem k�zel engedni magamhoz. Elegem volt. T�l sok pofont kaptam t�l�k. Mint �szrevehetted, megv�ltoztam. Rideg lettem. Csup�n �gy tudtam v�dekezni. T�z k�r�mmel kapaszkodtam ebbe az �lc�ba, �s bev�lt.

Amilyen gyorsan csak tudtam, „elmenek�ltem” innen. A K�rp�tok k�z� utaztam. Magyarorsz�gon meg�lltam pihenni. M�g nem �p�ltem fel teljesen. Ugyan m�r v�konyabb k�t�s volt rajtam, de m�g mindig rettenetesen f�jtak a kezeim. Akkoriban tanultam meg valamennyire p�lca n�lk�l, az akaratom �sszes�r�t�s�vel var�zsolni. R� voltam k�nyszer�lve.

A k�t�st k�tnaponta kellett cser�lni. Akkor l�ttam el�sz�r a kezem. Egy mer� seb volt. Borzalmas l�tv�nyt ny�jtott. Tele voltam hegekkel, forrad�sokkal, varratokkal. Az orvos azt mondta, hogy ezek el fognak m�lni, ha kenem egy bizonyos balzsammal, csup�n a m�r eml�tett alkaron fut� heg lesz maradand�. A k�r�lm�nyekhez k�pest boldog voltam. F�leg mikor m�r siker�lt behajl�tanom az ujjaimat. Nem akartam sebes�lten a v�mp�rok k�z� menni, ez�rt addig maradtam a muglik k�z�tt Magyarorsz�gon, am�g meg nem gy�gyultam.

Hirtelen elhallgatott. Sirius v�rta, hogy h�tha folytatja, de Estrelle n�ma maradt. M�g mindig kifele n�zett az �jszak�ba. Siriusnak f�jt, hogy ennyire gy�l�lte �t a n�, akit tal�n eg�sz �let�ben a legjobban szeretett, de �r�lt neki, hogy t�lestek ezen a besz�lget�sen. M�r nagyon r�gen meg kellett volna tenni�k.

-         K�sz�n�m, hogy mindezt elmondtad… - kezdte. A n� vissza�lt az �gyra.

-         �n is. �s az�rt szeretn�m, ha tudn�d, hogy most m�r nem gy�l�llek. S�t, nagyon r�g�ta nem… csak olyan furcsa volt �jra l�tni, besz�lni veled �gy, hogy m�r nincs k�z�nk egym�shoz…

-         De m�g lehet, nem?

-         Att�l tartok nem.

-         Mi�rt? – a k�rd�s ink�bb suttog�s volt.

-         Mert t�l sok eml�k szakadt fel bennem az ut�bbi id�ben, �s el�gg� bonyolult lett az �letem… na meg a tied is… �s…

-         �s? Van valaki m�s. – tapintott r� a l�nyegre kicsit szomork�san, miut�n Estrelle lehunyta a szem�t �s nem sz�lt.

-         �gy is mondhatjuk, b�r nem f�z�k sok rem�nyt a dologhoz. De err�l nem szeretn�k besz�lni.

-         Rendben. Akkor bar�tok? – ny�jtotta a m�sik fel� a jobbj�t a f�rfi.

-         Bar�tok. – szor�totta meg a felk�n�lt kezet, majd �vatosan �t�lelte Siriust.

-         Rem�ltem, hogy egyszer rendez�dnek a dolgok k�z�tt�nk.

Estrelle megsimogatta Sirius arc�t �s megfogta a kez�t.

-         �n is �r�l�k, hogy minden a hely�re ker�lt.

-         Akkor velem m�r nem leszel olyan rideg?

-         Az lettem volna? A viccet f�lret�ve… azt hiszem veled �s Remusszal nem is tudtam volna sok�ig ezt j�tszani.

-         Sz�val ez egy j�t�k volt?

-         Nem tudom. Azt hiszem nem… T�nyleg bennem voltak ezek a von�sok. De azt hiszem, aki bef�rk�zik a falam m�g�, azzal m�r csak kedvesen tudok b�nni… persze csak n�gyszemk�zt… - mosolyodott el v�g�l.

-         De humorosak lett�nk! – mosolygott vissza, de egy pillanat alatt ism�t elkomorodott. – K�rdezhetek m�g valamit?

-         Persze.

-         A kezed… teljesen rendbej�tt?

-         Alig lehet �szrevenni a k�l�nbs�get. A kezdeti neh�zs�gek ut�n, am�g bej�rattam �ket, eg�sz j�l haladtam. Rajzolni is ugyan�gy tudok. Tal�n m�g egy kicsit jobban is.

-         Akkor megnyugodtam. – t�r�lte le sz�npadiasan Sirius a homlok�r�l a k�pzeletbeli verejt�ket.

Estrelle hirtelen olyan felszabadultnak �rezte mag�t Sirius mellett, mint r�gen. Egy m�zs�s s�lyt�l szabadult meg aznap este. Ennek �r�m�re mindkett�j�ket meglepve olyan dolgot tett, ami nem igaz�n illett a mostani Estrelle –hez, de nem b�rta t�rt�ztetni mag�t. Sirius mell� fek�dt a feh�r paplanra �s szorosan, bar�tian hozz�b�jt.

„Ez m�r nagyon hi�nyzott!” Fej�t a f�rfi v�ll�ra hajtotta, mik�zben besz�vta b�re ismer�s, megnyugtat� illat�t. Rengeteg eml�k elevenedett fel benne ett�l az egyedi illatt�l. Teljesen nosztalgikus hangulata t�madt, de m�gsem kezdett el besz�lni. Nem akarta elrontani a pillanat var�zs�t. �lvezte, hogy hozz�b�jhat az oly j�l ismert f�rfitesthez k�vetkezm�nyek n�lk�l. Kicsit sajn�lta az�rt, hogy m�r nem a p�rjak�nt kell Siriusra gondolnia, de tudta, hogy most nyert mag�nak m�g egy b�tyat, aki mindig vigy�zni fog r� Remusszal egy�tt.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s