II. r�sz

„Hmm… Lacuna Coil: Senzafine… Err�l a sz�mr�l neveztem el a holl�mat!” – mosolyodott el a bel�p� Estrelle amint felismerte a spanyol sz�veg� sz�mot. Egy pillanatra meg�llt a terembe levezet� p�r l�pcs�fok tetej�n, hogy k�rbehordozza tekintet�t az �sszegy�lteken, majd a l�pcs� alj�n hozz�l�p� f�rfihez fordult csod�lkoz� tekintettel.

-         Sirius! – suttogta – Te mit keresel itt? M�g felismernek!

-         Dr�ga Estrelle, nem hagyhattam ki ezt a csod�s �sszej�vetelt! Utolj�ra di�kkoromban voltam roxforti b�lon, amik messze f�ld�n a legjobbak szoktak lenni! – ny�jtotta fel� jobb karj�t a f�rfi, amit a n� el is fogadott. – Meg azt�n Remus is itt van. �s ha � lej�hetett, akkor �n mi�rt nem? Ne agg�dj, nem fognak felismerni, az�rt van a maszk. �s persze Harryt is l�tni szerettem volna jelmezben, hogy r�lad m�r ne is besz�ljek… - mosolyodott el pimaszul v�gigm�rve �t �s a tan�ri asztal fel� vezette partner�t.

-         Rendben, de az�rt �r�ln�k, ha �vatos lenn�l.

-         Ez csak term�szetes!

Estrelle csak egy rosszall�, hitetlenked� pillant�sra m�ltatta bar�tj�t, azt�n � is a tan�rokra emelte tekintet�t.

Miut�n mindenki elfoglalta a hely�t, Dumbledore szokatlan szerel�s�ben sz�l�sra emelkedett.

-         �dv�zl�k mindenkit a soron k�vetkez� roxforti jelmezb�lon. L�tom mindenki tal�lt mag�nak megfelel� ruh�t �s partnert az est�hez. Miel�tt azonban kezdet�t venn� a b�l, csillap�tsuk �hs�g�nket az �nycsikland� fog�sokkal. Megjegyzem, a h�ziman�k, mint mindig, most is derekasan kitettek maguk�rt, ne hagyjuk h�t, hogy k�rba vesszen �ldozatos munk�juk! J� �tv�gyat! – tapsolt egyet, mire az asztalokon k�pr�zatosan sokf�le, finoman g�z�lg� �tel jelent meg.

Egy percen bel�l ev�eszk�zcs�rg�s �s halk moraj v�ltotta fel a terem csendj�t. A zene kicsit halkabban sz�lt. Estrelle mosolyogva �lt Remus �s Sirius k�z�tt, aki folyamatosan vicceket mes�lt, ezzel megakad�lyozva �t az ev�sben.

-         Hagyd m�r abba! Nem b�rom! – suttogta �sszeszor�tott szemekkel. – Remus, sz�lj r�… k�ny�rg�m!

Lupin azonban csak mosolygott azzal a szel�d mosoly�val �s a t�ny�rj�ba b�mult. �r�lt neki, hogy bar�tai k�z�tt rendez�dtek a dolgok. Sirius mindent elmes�lt neki, hiszen � csak r�szleteiben ismerte a t�rt�nteket. Hirtelen kicsit elszomorodott, ahogy a m�ltra gondolt. Igen, volt egy id�, mikor t�bbet �rzett Estrelle ir�nt, de Siriusra val� tekintettel ezt is el kellett fojtania mag�ban, mint m�r annyi m�s �rz�st �let�ben. Ha gonosz akart lenni mag�hoz, akkor azt mondta, hogy ez m�r el�g j�l megy neki. N�ha mindent megadott volna egy t�rs�rt, aki gondoskodik r�la, ha baj van, vagy csak ha f�radt… aki el�tt nem kell titkolnia semmit… „Tal�n egyszer… egyszer lesz egy n�, aki mindezt megteheti �rtem… tal�n…”

-         Sirius, most m�r hagyd enni! Nem akarok senkit elkedvtelen�teni, de most igaz�n sz�ks�ge lesz az energi�ra. Na meg a v�g�n m�g elfogy szeg�ny…

-         Remus, te kis gonosz… - n�zett v�gig bar�tj�n. – Egy�bk�nt j� a jelmezed, hol szerezted?

-         Egy mugli orvost�l, akit m�g r�gebbr�l ismerek. Kor�bban m�t�s volt, �s ez a ruh�ja megmaradt rakt�ron. – n�zett � is v�gig a halv�nyz�ld r�vid ujj�n, nadr�gon, sapk�n �s az �lla al� tolt maszkon.

-         T�nyleg olyan vagy, mintha egy beteg mell�l r�ngattak volna el.- kontr�zott Sirius.

-         Az�rt nem ker�ln�k a kezeid k�z�…

-         K�sz, Estrelle. Ezt megjegyeztem. – v�laszolt tettetett s�rt�d�tts�ggel.

-         J�l van, ne haragudj, csak vicceltem.

Tov�bbi engesztel�si k�s�rleteit az ism�t sz�lni k�v�n� igazgat� szak�totta f�lbe. A teremben egy pillanat alatt cs�nd lett, a t�ny�rok, a rajtuk l�v� �telmarad�kokkal egy�tt elt�ntek.

-         Nos, most, hogy m�r mindannyian elvert�k �h�nket, engedj�tek meg, hogy bemutassam a zenekart, akik a mai talpal�val�t fogj�k szolg�ltatni: A Holdim�d�k! K�rlek, k�sz�nts�tek �ket nagy tapssal!

A di�kok lelkesen tapsoltak a h�res form�ci� megjelen�sekor, akikr�l k�ztudott volt, hogy rengeteg sz�mot feldolgoztak k�l�nf�le el�ad�kt�l, m�g ak�r a muglivil�gb�l is saj�t szerzem�nyeik mellett. A k�l�nlegess�g�k m�gsem ez volt, hanem hogy az �nekesn� �s az �nekes hangja teljesen olyann� tudott v�lni, mint akik az eredeti sz�mokat j�tszott�k.

A zenekar mosolyogva felvonult a kis sz�npadra a terem bal fala el�tt �s elfoglalt�k hely�ket.

-         Na Remus, hogy tetszik a nev�k? – mosolygott bele a pohar�ba Sirius.

-         Igaz�n tal�l�.

-         Ez egy vid�m nap. A k�ts�geket k�rem mindannyi�tokt�l, hogy feledj�tek el erre a p�r �r�ra �s �lvezz�tek az est h�tralev� r�sz�t. A b�l, tekintve a h�res zenekar jelenl�te miatt f�l kett�ig tart, de akkor… - emelte fel a hangj�t, miut�n a di�kok boldog pusmog�sba kezdtek-… megk�rn�k mindenkit, hogy t�nylegesen t�rjen vissza a saj�t h�l�k�rlet�be! K�sz�n�m. Vegye h�t kezdet�t a b�l! J� sz�rakoz�st! – foglalt helyet az Igazgat� miut�n a hossz� asztalokat a falak mell� intette, �s a t�ncparketten k�v�l mindenfel� kerek, t�bbszem�lyes asztalok jelentek meg.

A zenekar k�zben hangolt, a di�kok egy r�sze pedig k�v�ncsian a sz�npad el� s�t�lt. Az els� sz�m egy Texas feldolgoz�s volt, az In Demand. T�bb p�r kezdett el j�kedv�en t�ncolni, egyesek pedig egy�tt �nekeltek az egy�ttes h�lgy tagj�val.

Estrelle m�g j�l eml�kezett a sz�m eredeti klipj�re is, ami a zen�vel egy�tt is nagyon tetszett neki. M�g Siriusszal egy�tt l�tta el�sz�r. Valami�rt nagyon impon�lt neki a klipben szerepl�, karakteres f�rfi annak ellen�re, hogy id�sebb koroszt�lyhoz tartozott, �s ahogy esz�be jutott a benzink�tn�l a tang�jelenet, megint megborzongott. Szinte l�tta maga el�tt a szenved�lyes mozdulatokat…

�br�ndoz�s�b�l Sirius z�kkentette ki, mikor t�ncolni h�vta.

-         Eml�kszel a klipj�re? – k�rdezte m�r a parkett fel� tartva.

-         Persze! – mosolyodott el.

-         Akkor k�sz�lj, mert most j�n az a r�sz!

-         Sejtettem, hogy ezt fogod mondani!

Mosolyogva, mindenkir�l elfeledkezve t�ncolt�k el a jelenetet. T�bb p�rnak leesett az �lla a t�k�letesen �sszhangban mozg� p�rost�l, de �k csak felnevettek a sz�m v�g�n �s egy�tt indultak vissza a hely�kre egy gyorsabb sz�mn�l.

-         Megbocs�tasz? M�g meg kell t�ncoltatnom McGalagony professzort.

-         Persze, menj csak. - � pedig vissza�lt Remus mell�.

T�k�letesen tiszt�ban volt vele, hogy Perselus v�gig �rgus szemekkel figyelte Sirius kez�t, ahogy t�nc k�zben ide-oda siklott fekete ruh�j�n - illetve a mer�sz ruhakiv�g�son-, mely szinte teljesen szabadon hagyta a h�t�t, csup�n n�h�ny v�kony p�nt futott keresztbe feh�r b�r�n.  Szabadon hagyott karjain azonban nem l�tszottak a hegek �s a Harmadik Jel sem, melynek halv�ny-v�r�sen kellett volna �tszelnie a n� bal alkarj�t. Piton valamif�le fed�var�zslatra tippelt. A n�t azonban nem �rdekelte a f�rfi sz�r�s tekintete, ami most a nyak�ban f�gg� l�ncra esett, amit valahonnan nagyon ismer�snek tal�lt.

-         Ti sosem v�ltoztok. – mosolygott r� lemond�an egy poh�r bor mell�l Remus. – Nem iszol egyet?

-         �n… sosem iszom… bort. – vigyorodott el titokzatosan.

-         H� ez most nagyon drakul�s volt!

-         Tudom, annak sz�ntam. �n ink�bb maradok a s�rn�l. Nem t�l n�ies ital, de �n azt szeretem, ha m�r v�lasztani lehet.

-         Sz�p a nyakl�ncod. Honnan van?

-         Ja, k�sz… csal�di �r�ks�g. – Fogalma sem volt, hogy most mi�rt hazudik Remusnak, de valahogy �gy �rezte, hogy a nyak�k m�r hozz� tartozik, �s nem szerette volna levenni, ha kider�l, hogy val�sz�n�leg kit�l kapta.

-         Izgulsz? M�rmint a k�ldet�ssel kapcsolatban?

-         Azt hiszem igen, b�r m�g nem tudatosult bennem igaz�n. Majd ha elindulunk. Te hov� m�sz b�r�nyb�r�rt?

-         Nem olyan messze. A Roxfortot k�r�lvev� hegyek egyik�n �l egy p�sztor, att�l k�rek el egy fiatal p�ld�nyt. Ironikus mi? Megy a farkas a b�r�ny�rt…

-         Remus, ne csin�ld!

-         Pedig ez a z igazs�g. Na mindegy. Te hov� tartasz?

-         H�t… nem tudom, hogy elmondhatom-e, de h�t a v�g�n �gyis kider�l! Sz�val a Turunel hegyre feh�r kecsk��rt.

-         Ejha, az j� messze van. Legal�bb egy h�nap az oda-vissza�t.

-         Tudom, de ami a legrosszabb, hogy legal�bb egy h�tig valaki m�ssal kell egy�tt mennem…

-         Kivel? – Estrelle csak finoman Piton fel� b�k�tt a fej�vel. – Te szeg�ny! Rem�lem egyben j�tt�k vissza.

-         Kac-kac. Siriusnak ne mondd el k�rlek, m�g k�pes lenne ut�nunk j�nni, csak hogy Pitont s�rtegethesse azzal a kifog�ssal, hogy megv�d t�le.

-         Persze, tartom a sz�mat.

Estrelle ezek ut�n cs�ndben kortyolgatta a s�r�t �s az el�tte �ll� lehets�ges megpr�b�ltat�sokon j�rt az esze. Mosolyogva figyelte, ahogy Sirius McGalagonyt p�rgeti, majd fel� kacsint. Bel�l azonban m�r sokkal borong�sabb hangulata volt. Miut�n Remus Harry�k fel� indult, egyed�l �ld�g�lt egy darabig. Miel�tt azonban s�t�t gondolatai teljesen magukkal ragadhatt�k volna �t, egy f�rfihang sz�l�totta meg. Meglep�dve fordult a mellette helyet foglal� tan�r fel�.

-         Szervusz Lucian, r�g besz�lgett�nk.

-         �gy igaz. Sok dolgom volt az ut�bbi id�ben.

-         �s… sikerrel j�rt�l a „k�ldet�seiden”?

-         �gy ahogy, de err�l tudod, hogy nem besz�lhetek.

-         Persze, egy lycon* nem fedheti fel csak �gy a titkait…

-         Estrelle, kiss� cs�p�s hangulatban vagy ma.

-         Sz�, ami sz�, nem vagyok t�l nyugodt mostans�g.

-         Igen, �rzem. A leveg� k�r�l�tted el�g fesz�lten hull�mzik.

-         Te ezt l�tod is, vagy csak �rz�keled?

-         Ha nagyon odafigyelek, akkor l�tom is. Te is meg tudn�d csin�lni, de mindegy, nem ez�rt j�ttem. Besz�ln�nk kell. Ha lehet, egy nyugodtabb helyen.

-         Rendben, Mr. Zorr�, mutassa az utat! – mosolyodott el.

-         Jaj, ne kezd m�r te is! Csak ez a jelmez maradt a boltban, ok�?

-         J�, j�. Menj�nk!

A tan�roknak fenntartott h�ts� ajt�n kereszt�l t�voztak. Lucian egy hossz�, f�kly�kkal megvil�g�tott folyos�ra vezette, majd az egyik ablakbem�lyed�sbe h�zta a n�t.

-         Sz�val, hallottam, hogy mi t�rt�nt, mikor McGalagony helyettes�tett engem a gyakorl�sodn�l. Sajn�lom, hogy nem lehettem ott. Rem�lem, ha visszaj�ssz, tudjuk folytatni a gyakorl�st!

-         �s ez�rt kellett kij�nn�nk ide?

-         Nem, van egy sokkal fontosabb dolog is…

-         �spedig?

-         Ez. – mutatott a holdf�nyben csillog� k�gy�s nyakl�ncra.

-         Mi?

-         Tudom, hogy honnan van. L�tom az aur�j�n. Rettent�en gonosz a kisug�rz�sa. Megfert�z t�ged!

-         De h�t ez m�r r�g�ta megvan nekem…

-         Ne hazudj, Estrelle! – ragadta meg a bal csukl�j�t. – Tudom, hogy Voldemortt�l van! Ne k�rdezd honnan, de tudom. � t�ged akar, �s a nyakl�nc egy eszk�z ahhoz, hogy m�g k�zelebb f�rk�zhessen hozz�d! – Olyan hirtelen engedte el a n� karj�t, mintha �getn�.

-         Mi az isten vagy te, valami �t�rz�, vagy mi?!

-         Nem. Csup�n egy v�rfarkas �s bar�t, aki megpr�b�l megv�deni.

-         Nekem nem kell, hogy megv�djenek! Meg tudom v�deni magamat is!

-         De Estrelle, k�rlek hallgass r�m! Vedd le a nyak�ket, am�g tudod! A hatalm�ba fog ker�teni! Voldemort r� fog venni, hogy elmenj hozz�, �s akkor minden el fog veszni! Figyelj r�m!

-         Lucian, te meg�r�lt�l! Nem sz�rt meg valami n�v�ny a k�borl�said k�zben, amit�l hallucin�lsz? Ez csak egy l�nc! Az�rt, mert k�gy�t form�z, m�r nem kell egyb�l rosszra gondolni. Ha tudni akarod, �n kedvelem a k�gy�kat. Mindig is kedveltem, �s most ha megbocs�tasz…

-         Estrelle! Higgy nekem! L�ttam m�r olyat, akit az ilyen nyakl�nc az �r�letbe kergetett!

-         Lucian, hagyj b�k�n! Ostobas�gokat besz�lsz. – fordult m�g vissza, majd visszat�rt a nagyterembe, b�r m�r nem volt t�l sok kedve az est�hez. Csak pihenni akart megfeledkezve a gondjair�l.

Mikor vissza�rt, pont egy jap�n rocksz�mnak[1] j�tszott�k az utols� sorait, ut�na pedig egy j�l ismert sz�m diszk�sabb remixe k�vetkezett[2]. Egy percre meg�llt a fal mellett �s csak n�zte a t�ncol� fiatalokat, mik�zben halkan a sz�m sz�veg�t �nekelte.

“It’s the dark night of my soul

And temptation’s taking hold

But through the pain and the suffering,

Through the heartache and trembling…

I feel loved! I feel loved!”

„Lelkem s�t�t �jszak�ja ez,

Amikor a cs�b�t�s mag�val ragad,

De a f�jdalmon �s szenved�sen kereszt�l,

A sz�v b�nat�n �s reszket�s�n kereszt�l…

�gy �rzem, szeretnek! �gy �rzem, szeretnek!”

R�gen hallgatta ezt a sz�mot �s most kellemes eml�kek id�z�dtek fel lelki szemei el�tt. M�g �l�nken �lt benne, mikor Magyarorsz�gon a Depeche Mode klubban erre a sz�mra t�ncolt egyik ottani bar�tn�j�vel n�h�ny �ve szilveszterkor. Most ugyan�gy �tj�rta az az ismer�s, j�les� �rz�s, mint akkor. Fel sem fogta, hogy k�zben ugyan�gy t�ncra perd�lt, nem foglalkozva k�rnyezet�vel.

Piton sok�ig figyelte �t velencei maszkja m�g�l eg�szen addig, am�g Sirius furcs�n csillog� szemmel ism�t fel nem t�nt a l�ny mellett. Erre �ja elt�lt�tte az a szokatlan, kicsit szor�t� �rz�s, ez�rt ink�bb elindult a di�kok k�z�tt, h�tha levonhat p�r pontot.  „Sz�nalmas, hogy csak ez maradt nekem…”

A tanul�k egyre oldottabb �llapotba ker�ltek. Este f�l tizenegykor elk�ldt�k az als� k�t �vfolyamot, �gy a t�bbieknek el�g nagy mennyis�g� vajs�r �s b�l� maradt. N�h�ny fi� m�r kiss� kapatos �llapotban forgatta t�ncpartner�t. Dumbledore kedvtelve n�zett rajtuk v�gig. „Egyszer-egyszer megengedhetik maguknak, f�leg ilyen s�t�t id�kben…”

A tan�ri kar is egyre felt�n�bben vigyorgott, �s m�g a mindig hat�rozott �s szigor� Piton is �rezte, hogy egy kicsit a fej�be sz�llt az elfogyasztott L�ngnyelv Whisky, de nem b�nta. Ma m�r semmi sem �rdekelte. A hangos, p�rg�s zen�t�l, az egyre f�lledtebb leveg�t�l kicsit megf�jdult a feje, ez�rt ink�bb a f�ldszinti folyos�kat j�rta, hogy kij�zanodjon. Az egyik fordul�ban majdnem �ssze�tk�z�tt egy d�szes fel�lt�t �s maszkot visel� alakkal.

-         Black, jobban is odafigyelhetn�l!

-         Ugyan m�r, hagyd ma ezt a szigort Pipogyusz! – k�ld�tt fel� egy kiss� kapatos vigyort, majd tov�bbi besz�l�s n�lk�l folytatta �tj�t a nagyterem fel�. A b�jitaltan tan�r meglep�d�tt ezen, de nem foglalkozott vele tov�bb, mivel az egyik kisz�gell�sben megpillantotta Estrelle –t az ablakp�rk�nyon �lve. Az am�gy is r�vid szoknya �gy m�g feljebb cs�szott l�ttatni engedve a n� hossz�, �vegsz�las harisny�ba b�jtatott l�bait.

-         Miss Lioncourt, nincs egy kicsit hideg az ilyen ruh�hoz? – l�pett oda hozz� l�tva, hogy kicsit didereg. Estrelle meglep�d�tt, hogy nem hallotta a megszokott g�nyos �lt a f�rfi hangj�ban, ez�rt kedvesen r�mosolygott.

-         Ne f�ljen, Perselus, nem fogok megbetegedni.

-         Akkor megnyugodtam. Ugye, nem b�ntotta Black? – k�rdezte �vatosan utalva a n� arc�n �szrevehet� apr� k�nnyekre.

-          Nem, dehogy. Csak… � semmi, �gyse �rten� meg!

-         Biztos ebben? – Nem �rtette mag�t. A legsz�vesebben tov�bbment volna �s egyidej�leg a n�vel t�lt�tte volna minden egyes perc�t. Menek�lni akart, de valami ott tartotta.

Estrelle sejtette, hogy az im�nti mondat�val megs�rthette a f�rfit. �rezte, hogy ma este m�s. Nem l�tta rajta a merev tart�st, a megszokott szigort az arcvon�sain �s az olajsz�n szemeiben. Szem�ld�kei k�zt a v�kony, mindig l�that� f�gg�leges r�nc is mintha kisimult volna, ahogy r�n�zett.

-         Bocs�sson meg, nem akartam megb�ntani.

-         Nem b�ntott meg.

-         Igaz�n?

-         Igaz�n.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s