III. r�sz

Percekig n�ma cs�ndben f�rk�szt�k a m�sikat.

-         F�l?

-         Nem. Csup�n tartok az ismeretlent�l. Mindig is tartottam att�l, amit nem ismertem, annak ellen�re, hogy az elveim szerint „az ismeretlent megismerni, �s nem elpuszt�tani kell”. �desany�mnak is ez volt az egyik elve.

-         �k m�r r�gen meghaltak, igaz?

-         Igen.

-         Hi�nyoznak?

-         Nagyon, b�r alig ismertem �ket. Sajnos kiskorban a gyerekek sok mindent elfelejtenek.

-         Ez igaz… Az �n sz�leim is meghaltak, de nem sajn�lom. Nem hi�nyoznak, csak ritk�n. De csak az any�m.

-         B�ntott�k?

-         Sokszor. Az ap�m. Nagyon szigor� �s kegyetlen volt.

-         � is…

-         Igen, Voldemortot szolg�lta. � is az els�k k�z� tartozott, akik csatlakoztak Hozz�.

-         Sajn�lom.

-         Ne sajn�lja, nem �r semmit.

-         Ne mondjon ilyet!

-         Mi�rt?

-         Maga eg�sz �let�ben visszautas�totta a sajn�latot, igaz?

-         Igen.

-         Mi�rt?

-         Nem volt r� sz�ks�gem. Felesleges. Az ember vagy mag�t�l �ll talpra, �s er�s lesz, vagy eg�sz �let�ben f�ggni fog att�l, aki megseg�tette.

-         Tapasztalatb�l besz�l?

Nem v�laszolt. Azon is csod�lkozott, hogy egy�ltal�n ennyi mindent elmondott ennek a furcsa n�nek. A koll�g�i �vek alatt nem szedtek ki bel�le ennyit, mint ez a n� k�t perc alatt. M�gis… valahogy kedve volt v�laszolgatni neki. �t t�nyleg �rdekelte, amit mond. Legal�bbis nagyon �gy t�nt.

-         Igen?

-         Igen.

-         Mes�lje el!

-         Nem.

-         Mi�rt?

-         Mert ez mag�n�gy.

-         Sz�val t�l m�lyen �rinti. Vagy csak f�l megosztani valakivel?

-         Ne �rdekelje!

-         De �rdekel.

-         Mi�rt?

-         Nem tudom… �rdekel, valami�rt. Maga miatt, azt hiszem.

-         Ezt hogy �rtsem?

-         Sehogy.

-         Mi az, hogy sehogy?

-         Maga minek �lt�z�tt?

-         Ne terelje a sz�t.

-         De terelem. Nincs kedvem erre a k�rd�sre v�laszolni, mint ahogy mag�nak sem volt kedve az eny�mre v�laszt adni.

-         Rendben.

-         Sz�val, minek �lt�z�tt?

-         H�t nem l�tszik?

-         Nem akartam elhinni.

-         Mi�rt?

-         Nem tudom �sszeegyeztetni mag�val.

-         Ennyire neh�z?

-         Ennyire. Maga, mint pap… Furcsa. Hisz Istenben?

-         Olvastam a Bibli�t, de nem tudom, hogy mit higgyek. Azt hiszem abban nem hiszek, amilyennek lefesti.

-         De?

-         De azt hiszem, hogy van egy fels�bb er�. Lehet, hogy nem tudatos, egy arc n�lk�li szellem, ami m�k�dteti a vil�got…

-         Ezt az eg�sz rendszert…

-         Igen.

-         �s lelket, m�gi�t aj�nd�koz nek�nk. �s a reinkarn�ci�?

-         Hmm… l�tezhet. Olvastam m�r olyan bizony�tott esetekr�l, amik al�t�maszthatj�k a l�tez�s�t.

-         Csak abban hisz, ami bizony�tott?

-         T�bbnyire.

-         Mi�rt?

-         Mert sz�ks�gem van a realit�sra.

-         Maga k�t l�bbal j�r a f�ld�n.

-         Igen. De n�ha eltekintek a k�t�tt dolgokt�l. A m�gia miatt.

-         Mert? Mi�rt pont a m�gia?

-         A muglik t�bbs�g�nek a m�gia l�tez�se is puszta elrugaszkod�s a realit�s talaj�t�l. Ha �n is vasakarattal ragaszkodn�k az �sszer� dolgokhoz, akkor megtagadn�m �nmagam. Hiszen �n is m�gi�t gyakorlok, az pedig egyesek szerint nem f�r be az �sszer�s�g hat�rai k�z�. �rti?

-         �rtem.

-         Mi�rt?

-         Mert �n is �gy gondolom, noha �n szabadabb felfog�s�nak tartom magamat. Azt hiszem, n�ha �lmodoz� romantikus is tudok lenni. Gyakran kell visszar�ngatnom magam a felh�k k�z�l.

Piton elmosolyodott, amit�l Estrelle –nek gyorsabban kezdett verni a sz�ve.

-         Ezt ne csin�lja!

-         Mit?

-         Ne mosolyogjon!

-         Mi�rt?

-         Mert szokatlan �nt�l, ilyenkor nem tudok koncentr�lni.

-         �s az olyan baj?

-         Ha mag�val besz�lek, akkor igen.

-         Mert?

-         Elvesz�thetem a fejem.

-         �s az olyan baj? – ism�telte mag�t Perselus, �s kezdett egyre jobban lenni.

-         Mondja meg maga!

-         Szerintem nem. Egy�bk�nt maga is egy �l� p�lda.

-         Mire? – lep�d�tt meg Estrelle a hirtelen t�mav�lt�son.

-         A reinkarn�ci�ra.

-         Igaz. – mosolyodott el, majd kicsit �ssz�bb h�z�dott a h�v�s leveg� miatt.

-         Meg fog f�zni.

-         Nem fogok. – v�laszolta, de a k�vetkez� pillanatban Piton m�r a v�ll�ra is ter�tette saj�t gombos, der�kben sz�k�tett reverendaszer� fels�j�t. �gy csak egy feh�r ingben �s egy fekete �l�re vasalt nadr�gban �llt a n� el�tt zsebre tett k�zzel.

-         K�sz�n�m.

-         Nincs mit.

Estrelle �szrev�tlen�l sz�vta mag�ba a ruha kellemesen f�rfias illat�t. Piton illat�t, amit m�r egyszer volt alakalma �rezni a saj�t b�r�n is. �rdekes m�don m�r nem haragudott r�, ami�rt m�snap sz� n�lk�l otthagyta. M�r nem is tudta, hogy mi�rt haragudott r� egy�ltal�n. Tudnia kellett volna, hogy a f�rfi ilyen. Jobban �t kellett volna �reznie a s�ly�t annak a p�r �ra gy�ny�rnek, amit egym�snak aj�nd�koztak. Hosszabb ideig b�mulhatott maga el�, mert mire feln�zett, Piton m�r vele szemben �lt a p�rk�nyon.

Nem csin�ltak semmit, csup�n egym�st n�zt�k. Mindkett�j�knek ezer dolog sz�guldozott a fej�ben. Legf�k�pp az el�tt�k �ll� hajnali indul�s, az id�z�s, a k�zelg� h�bor�, a szenved�sek, amiket majd �t kell �lni�k, a vesztes�gek…

„Tal�n most lehet egy�tt utolj�ra a Roxfort ilyen felh�tlen�l.” - futott �t Estrelle agy�n. „Tal�n most besz�lgethet�nk mi is utolj�ra ilyen k�tetlen�l…” Ez egy kicsit megijesztette, de nem mutatta ki, hogy ez m�lyen �rinti. Azt�n r�j�tt, hogy mi zavarta az este folyam�n Pitonban. A velencei maszkja. �lm�ban a hal�lfal�k is ilyet hordtak kiv�tel n�lk�l. Ilyen maszk m�g�l figyelt�k �t, amikor Voldemorttal t�ncolt… Nem tudta eld�nteni, hogy ez a felfedez�s most milyen �rz�sekkel t�lti el. Legf�k�pp vegyesekkel. Mikor a f�rfi �szrevette, hogy a maszkj�t b�mulja, levette.

-         Tudta, hogy egy darabig egy�tt kell majd haladnunk? – folytatta a megszakadt k�rd�sek sor�t a n�.

-         Igen. Dumbledore mondta.

-         Ezt nem akartam eddig.

-         �s most?

-         Nem tudom. Most j� mag�val besz�lgetni.

-         �n is �gy �rzem.

-         Akkor j�. �r�l�k, hogy legal�bb ebben egyet�rt�nk.

-         Furcsa egy n� maga.

-         Maga pedig furcsa egy f�rfi. Szerettem volna jobban megismerni, miel�tt…

-         Miel�tt?

-         Miel�tt meghalunk.

-         Honnan veszi, hogy meghalunk?

-         Most �szint�n mondja meg, hogy mennyi az es�lye annak, hogy t�l�lj�k ezeket az id�ket?

-         Kev�s ugyan, de van es�ly�nk.

-         T�nyleg �gy gondolja?

-         Igen. – n�zett a n� szemeibe, aki l�tta, hogy nem hazudik.

-         Komolyan �gy gondolja.

Piton b�lintott.

-         Egy�bk�nt �n is szerettem volna, ha… ha t�bbet megtudunk egym�sr�l.

-         Rendben. M�g van id�nk. Nem sok, de van.

-         Ahogy mondja.

-         K�rdezhetek k�t dolgot?

-         Most ak�r h�rmat is.

-         Milyen enged�keny.

-         Ma k�l�n�s est�nk van. – n�zett fel a csillagokra.

-         A csillagok �ll�s�b�l gondolja?

-         Is.

-         �s m�g?

-         Nem �rzi a leveg�ben? Nem �rzi azt a furcsa rezg�st, ami alig �szrevehet�?

-         De igen. Dumbledore miatt van?

-         Nem hinn�m. Szerintem a b�l, az emberek, �s maga miatt van.

-         Ezt vegyem b�knak?

-         Ak�r.

-         Azok ut�n, amiket a gyeng�lked�n mondott nekem? �s amit m�g Sirius �rkez�s�nek az est�j�n hallottam?

-         Mit hallott?

-         Hogy f�lv�rnek nevezett.

-         Mi?

-         Siriusszal veszekedett. C�lzott r�, hogy a tan�ri asztaln�l m�g egy f�lv�r �l ebben az �vben. Kire m�sra gondolhatott volna?

-         Vagy �gy!

-         Eml�kszik?

-         Igen.  De azt nem mag�ra �rtettem.

-         Hanem?

-         Nem tudom, hogy tudja-e, de Cover professzor nem az, aminek l�tszik.

-         Tudom.

-         Tudja, hogy v�rfarkas? Pontosabban lycon?

-         Igen.

-         �.

-         Az egyik gyakorl�s alkalm�val leplezte le mag�t. Nem volt m�s v�laszt�sa.

-         �rtem. �s hogy �rintette?

-         Nekem soha nem volt semmi kifog�som az �gymond „f�lv�rek” ellen, de bevallom, kicsit meglepett. De sok mindent megmagyar�zott.

-         P�ld�ul?

-         P�ld�ul, hogy honnan tudta mit is kell velem tennie mikor annyira belebetegedtem a v�r hi�ny�ba, amit f�lv�mp�rk�nt musz�j volt elfogyasztanom, hogy ne haljak meg.

-         Az�ta kellett v�rt innia?

-         Nem. Sirius v�re el�gg� kiel�g�tette Deborah –t egy darabig.

-         �rtem.

-         Maga mindent �rt?

-         �ltal�ban.

-         Az j�. �s mi van azokkal, amiket a gyeng�lked�n v�gott a fejemhez?

-         Nagyon f�jt?

-         El�gg�. Hmm… ha ezt most valami k�v�l�ll� hallan�, azt hihetn�, hogy egy t�rgyat v�gott hozz�m.

-         Na l�tja ez nekem eszembe se jutott volna.

-         Sejtettem.

-         Maga kinevet?

-         Dehogy. De v�laszolna?

-         Igen. Amiket mondtam… nos…

(...)

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s