IV. r�sz

-         Csak az �rdekelne, hogy komolyan gondolta-e.

-         Hogy letagadtam, ami k�zt�nk t�rt�nt? Vagy, hogy olyan lesz, mint a b�tyja?

-         Mindkett�re gondoltam.

-         Azt hiszem, nem. Nem gondoltam teljesen komolyan. Most boldog?

-         Nem. De jobb. De mi�rt mondta akkor ezeket?

-         Mert megijedtem.

-         Maga?

-         Igen, �n. N�ha nekem is lehet jogom r�, nem?

-         Persze csak…

-         Szokatlan t�lem, igen, tudom…

-         Maga is csak ember.

Piton felvillantotta megszokott g�nyos f�lmosoly�t, �m most nem b�nt� sz�nd�kkal.

-         Igen, �n is csak ember vagyok. De sz�m�t ez most?

-         Nekem sz�m�t.

-         Mi�rt?

-         Mi�rt akarja, hogy minden mag�val kapcsolatos gondolatomat megmagyar�zzam? Valamit nekem is meg kell tartanom.

-         Ahogy gondolja.

-         Csak azt mondja meg, hogy mi�rt ijedt meg? Tal�n mag�ra is r�t�madtam?

-         Igen, de nem emiatt. F�ltem, hogy elszabadul, �s hogy elvesz�thetj�k.

-         Elvesz�thetj�k, vagy elvesz�thet?

-         Mindkett�.

-         Hm.

Ism�t csend �llt be k�z�j�k.

-         Mit akart k�rdezni? – hallatszott ism�t a m�ly hang, amit�l Estrelle –en kellemes bizserg�s futott v�gig.

-         Igen, m�r majdnem elfelejtettem. Sz�val el�sz�r is azt szeretn�m tudni, hogy ismerte-e a sz�leimet?

-         Ismertem, fut�lag.

-         �s igaz, amit Voldemort �s Livius mondott, hogy hal�lfal�k voltak �s az igazgat� �r v�gzett vel�k?

-         Ezt mi�rt nem Dumbledore –t�l k�rdezi meg?

-         Nem tudom. Azt hiszem nem akarom t�le hallani, ha igaz.

-         Nem akarja, hogy az esetleges gyilkos k�z�lje mag�val, hogy Voldemort esetleg nem hazudott…

-         Teh�t igaz?

-         �n ezt nem mondtam.

-         Akkor?

-         Sajnos t�nyleg hal�lfal�k voltak, de enyh�t�sk�nt sz�ljon mellett�k, hogy nem az elvetem�lt fajt�b�l. Nem volt v�laszt�suk. Voldemort meg�lte volna mag�t, ha nem esk�dnek fel r�.

-         Teh�t zsarolt�k �ket.

-         Att�l tartok igen. De nem Dumbledore �lte meg �ket.

-         Akkor ki?

-         Sz�m�t ez most m�r?

-         Csak egy kicsit. Tudni szeretn�m.

-         Az igazs�g az, hogy senki sem tudja, csak a gyilkos, vagy a gyilkosok. A csata hev�ben nem volt energi�nk mindenkire figyelni. �r�lt�nk, hogy magunkat v�deni tudtuk.

-         Teh�t maga is ott volt. Melyik oldalon, ha megk�rdezhetem?

-         Akkoriban m�g a rossz oldalon.

-         Sz�val hal�lfal�k voltak a sz�leim, akikre mindig is feln�ztem… miattam.

-         Ne okolja mag�t. Nem volt v�laszt�suk.

-         De h�t v�geredm�nyben miattam �ldozt�k fel magukat! �s Livius?

-         �t is a S�t�t Nagy�r k�reib�l ismerem l�t�sb�l. Fanatikus volt �s m�g most is az. �gy tudom � volt, aki miatt az eg�sz t�rt�nt.

-         Mi?!

-         � jelentette a Nagy�rnak, hogy maga k�l�nleges gyerek, akiben t�bb lapul, mint ami l�tszik. A Nagy�r figyelt a b�tyj�ra, de m�g nem ment el mag�hoz, el�sz�r megel�gedett azzal, hogy a sz�leit sakkban tartja. �k sem tudt�k, hogy mi�rt lett ez a sorsuk. Csak a maga �let�t akart�k �vni.

-         Akkor ez�rt lett volna velem Livius mindig olyan… furcsa?

-         �gy t�nik. De t�bbet �n sem tudok az �gyr�l.

-         K�sz�n�m, hogy ezt elmondta. �s a m�sik k�rd�sem… sz�val el�g k�nyes t�ma, de idev�g…

-         Ne k�m�ljen…

-         Maga mi�rt lett hal�lfal�?

-         Gondoltam, hogy el�bb-ut�bb megk�rdezi.

-         �s v�laszolni is fog?

-         Igen.

-         Sz�val?

-         Ez nem egyszer�. Sok t�nyez� befoly�solta. Rettent�en neh�z d�nt�s volt, amit az�ta m�r ezerszer megb�ntam. Nem kellett volna, de akkoriban m�g befoly�solhat� voltam �s tartozni akartam valahova. A gyerekkorom, az iskola… minden f�lrecs�szott. Gy�l�ltem otthon lenni, hisz ott csak b�ntottak, de a Roxfortban is csak egy fokkal volt jobb, hisz itt visszav�ghattam, megv�dhettem magam. Ha otthon ezt megpr�b�ltam volna, ap�m biztosan meg�lt volna. Ismertem annyira, hogy ne pr�b�ljam meg.

Ez eg�szen addig nem v�ltozott, am�g any�mat holtan nem tal�ltam az egyik kar�csonyi sz�netben, mikor haza kellett mennem. Ap�m �gy viselkedett, mintha semmi sem t�rt�nt volna, pedig � �lte meg. Tudtam. El�g volt a v�rbe fagyott testre r�n�znem. Agyonverte. F�jt. Azt hittem nem fog, hisz any�m soha nem merte mutatni, hogy szeret. F�lt az ap�mt�l, aki egy er�szakos �llat volt. A gy�l�letem elvak�tott. Akkor �ltem el�sz�r embert.

J� �rz�s volt. T�ls�gosan is j�. �reztem a kezeimben �sszegy�l� energi�t �s olyan k�nnyen sz�rtam r� el�sz�r a Crutiatust, majd a hal�los �tkot, mintha csak egy Capitulatust suttogtam volna. Gy�ny�rrel t�lt�tt el, mikor l�ttam a f�ld�n fetrengeni a k�nt�l. El�gt�telt �reztem, mikor v�geztem vele. �s m�g t�bbet akartam. R�kaptam a gyilkol�sra. Megr�szeg�tett a tudat, hogy b�rmikor kiolthatom egy ember �let�t. Hogy hatalmamban �ll megtenni.

De m�gsem ez volt az utols� l�ket. Akkoriban egy ideje Lucius Malfoy m�r pr�b�lt beszervezni a hal�lfal�k k�z�, de ellen�lltam. Azt�n mikor visszat�rtem a Roxfortba, minden felgyorsult. Volt egy dolog, ami… amiatt d�nt�ttem �gy, hogy k�z�j�k �llok. Ez a dolog t�ls�gosan f�jdalmasan �rintett. K�t h�tre r� m�r teljes �rt�k� hal�lfal�k�nt �lltam ott a gy�l�seken. B�szke voltam magamra. T�ls�gosan is… - Piton �gy besz�lt mag�r�l, mint valami k�l�n�sen gusztustalan dologr�l. Nem n�zett Estrelle –re. Nem akarta l�tni a szem�ben a viszolyg�st vagy az ut�latot. Abb�l eleget kapott m�r �let�ben. - Elteltem az er�mt�l. Azt hittem, hogy Voldemort majd meg fog becs�lni. Akkoriban keresett mindenkit, aki v�gre tudta hajtani a f�benj�r� �tkokat �s hajland� volt az � oldal�ra �llni. �s �gy t�nt egy darabig, hogy t�nyleg megbecs�l. Egyre f�ljebb kapaszkodtam a hal�lfal�k k�z�tti k�pzeletbeli rangl�tr�n k�sz�nhet�en borzalmas tetteimnek �s a b�jitalok ter�n mutatott tehets�gem �s tud�som miatt. A b�jitalok mester�v� v�ltam. �gy h�vtak. A B�jitalok Mestere.

Rengeteg tiltott szert f�ztem meg �s hoztam l�tre a Nagy�rnak, amikkel csatl�sai �s � maga is m�g hihetetlenebb gaztetteket hajthattak v�gre. M�g mindig elvakult voltam. Hittem az eszm�i igaz�ban. Mindent megtettem neki, csak hogy nehogy csal�d�st okozzak. M�r akkor is hatalmas, szinte felfoghatatlan er� csoportosult a kez�ben. Senki sem mert ellenkezni vele. Aki m�gis volt olyan mer�sz, az r�vid id�n bel�l egy g�d�r alj�n, vagy Nagini gyomr�ban v�gezte.

�vekig a befoly�sa alatt tartott. Nem l�ttam a sz�rny�s�gek s�ly�t, amiket elk�vetett „nemes eszm�k” c�msz� alatt. Rengeteg csal�dot az utols� k�pvisel�ig elt�r�lt a f�ld felsz�n�r�l. �s �n k�szs�gesen seg�tettem neki. Azt�n valami elindult bennem. Egy olyan folyamat, amit m�g a mai napig sem �rtek, vagy tudok megnevezni. Egy csal�di h�zban �lltam a t�rsaimmal, akik egy alig tizenk�t �ves l�nyt er�szakoltak. A l�ny nagyon hasonl�tott valakire, aki egykor sokat jelentett nekem. �n visszautas�tottam, mikor fel�m l�kt�k. Undorodtam t�l�k. Elegem volt. Azt hiszem, t�ll�ptem a hat�raimat. A lelkiismeretem nem viselt el t�bb borzalmat. M�r ha volt nekem akkoriban ilyenem.

De akkor m�r k�zeledett az a h�bor�, amiben a maga sz�lei is meghaltak. Nem tudtam mit tegyek. Annyi merszem nem volt, hogy nyilv�nosan forduljak ellene. Rem�nykedtem, hogy ha t�l is �lem a csat�t, akkor Dumbledore k�zel�be juthatok, hogy a seg�ts�g�t k�rjem. Azt tudnia kell, hogy miel�tt hal�lfal�nak �lltam, mag�hoz h�vott �s biztos�tott r�la, hogy � mindig ott lesz, ha seg�ts�gre lenne sz�ks�gem. Akkor nem hittem neki, s�t ki is nevettem. Azt hittem, hogy a Nagy�r mellett nem lesz sz�ks�gem seg�ts�gre. De Dumbledore m�r akkor megl�tta bennem a bizonytalans�got �s tal�n a gyenges�get, amir�l magam sem tudtam.

A csata k�m�letlen volt. �gy t�nt egyik t�bor sem b�r a m�sikkal, b�r a Nagy�r nem vetette be minden haderej�t. Kiv�rt. Akkoriban tudta meg a j�slatot. Be akarta v�gezni az utols� �tk�zet el�tt. A csata ut�n �n m�r kett�s k�m voltam. Dumbledore maga mell� vett, Voldemortnak azt mondtam, hogy ez egy kiv�l� lehet�s�g a k�mked�sre. Hitt nekem. Sok�ig f�ltem, hogy �tl�t rajtam, de nem. Mindent elhitt, amit Dumbledore j�v�hagy�s�val elmondtam Neki. Azt�n hossz� ideig elt�nt �s �n felejthettem, ha tudtam.

�gy �reztem, �s �rzem, hogy a k�mked�ssel t�rleszthetek valamennyit mindaz�rt, amit elk�vettem.

Estrelle f�l�t b�ntotta a cs�nd, miut�n Piton elhallgatott. Nem szokott hozz�, hogy a f�rfi ennyit besz�ljen egyszerre. A folyos�n csup�n a nagyteremb�l odahallatsz� zene �s a nevet�s hangjai hallatszottak. Mindketten n�m�n �ltek. Nem n�ztek egym�sra. Piton a parkot figyelte eml�keibe mer�lve, Estrelle pedig a hallottakon r�g�dott.

Annyi mindent adott neki a f�rfi ezen az est�n. Rettenetesen h�l�s volt, ami�rt megosztotta vele �let�nek egy darabj�t, illetve besz�lt mindkett�j�k sz�leir�l, n�h�ny k�tely�r�l �s kijelent�s�nek val�di ok�r�l. Estrelle –nek j�lesett a bizalma, Perselus pedig megk�nnyebb�lt egy kicsit.

A n� kiny�jtotta egyik kez�t, hogy v�gigsim�tson a szok�sos szerep�b�l teljesen kiesett f�rfi arc�n, de � fel�llt �s elh�z�dott.

-         Ne! Nem kell…

-         Perselus…

Nem engedte, hogy a f�rfi otthagyja. � is fel�llt, megfogta a karj�t, �s maga fel� ford�totta.

-         K�rlek, engedd meg… - suttogta, majd k�zelebb h�z�dott �s miel�tt a m�sik megmozdulhatott volna, finoman megcs�kolta. – K�sz�n�m.

Pitont k�s�rtetiesen eml�keztette ez a jelenet egy h�napokkal ezel�ttire, mikor egy ilyen cs�k ut�n az �gyban k�t�ttek ki. Estrelle m�r elh�z�dott, mikor ut�nany�lt, szorosan mag�hoz vonta �s viszonozta a cs�kot. Keser�en, kapkodva, m�gis szenved�lyesen.

Estrelle l�bai elgyeng�ltek az ismer�s �rz�st�l. A Pitont�l k�lcs�nkapott fel�lt� a f�ldre hullott. Eg�szen hozz�simult a m�sik mellkas�hoz, karjait a f�rfi tark�ja m�g�tt fonta �ssze teljesen �tadva mag�t a k�nyeztet�snek.

Percek m�lt�n is �gy �lltak, homlokukat egym�snak d�ntve, szapor�n kapkodva a leveg�t.

-         Vissza k�ne mennem… - suttogta alig hallhat�n, miut�n valamelyest mag�hoz t�rt a f�rfi illat�t�l �s k�zels�g�t�l.

-         F�l �ra m�lva az el�csarnokban, a pinc�khez vezet� folyos�n�l…

Estrelle –nek csup�n egy artikul�latlan, igenl� ny�g�sre futotta, mikor meg�rezte szabadon hagyott gerince vonal�n v�gigfutni az ujjbegyeket. Teljesen libab�r�s lett m�r ett�l a kicsi, de ann�l intimebb �rint�st�l is. Bele sem mert gondolni, hogy mi minden v�r m�g r� az �jszaka folyam�n.

Estrelle –t n�h�ny l�p�s lemarad�ssal k�vette Piton, aki ism�t megszokott merev tart�s�val l�pkedett, de alig tudta t�rt�ztetni mag�t, mikor a n� cs�b�t�an meztelen h�t�t n�zte. A n� �rezte perzsel� tekintet�t, de nem fordult meg. Test�t folyamatosan r�zta a hideg. Nem tudta, hogy a v�gyt�l, vagy a folyos�n v�gigrohan� h�v�s l�g�ramlatt�l. Csak akkor fordult meg, mikor m�r majdnem el�rt�k a nagytermet. Piton k�rd� tekintettel f�rk�szte, de nem ellenkezett a finom, de sokat �g�r� cs�kt�l, amit kapott. Halv�nyan mosolyogva tette fel ism�t fekete-arany maszkj�t.

*

-         Hol j�rt�l b�r�nyk�m? – k�rdezte Sirius Estrelle –t, mikor elhaladt Harry�k mellett.

-         S�t�ltam egyet.

-         Gyere, megt�ncoltatlak. – kacsintott r�.

Estrelle nem utas�totta el. Miut�n k�t sz�mot v�gigt�ncoltak, �pp indulni akart kifel�, de valaki finoman meg�rintette a v�ll�t. „Egyszer m�r �reztem ezt az illatot…” – gondolta mik�zben megfordult.

-         Miss Lioncourt, felk�rhetn�m egy t�ncra? Nem utas�that vissza engem sem… - mosolygott r� a sz�ke, magas fi�.

Maga sem tudta, hogy mi�rt mondott igent. Tal�n az elfogyasztott alkoholmennyis�g, vagy a besz�lget�s ut�n felt�r� j�kedve miatt, de elfogadta a fel�je ny�jtott kezet.

Draco h�res f�lmosoly�val az arc�n h�zta mag�hoz a n�t. Nem engedhette el an�lk�l, hogy t�ncolna vele. Fogalma sem volt, hogy mi�rt tartotta ezt olyan fontosnak. �gy gondolta, m�lt� befejez�se lehet az est�nek egy t�nc a kiss� kipirult sz�ps�ggel. Az Estrelle derek�t fog� keze �szrev�tlen�l siklott v�gig a n� h�t�n �s �llapodott meg kicsivel a feneke f�l�tt. Megmagyar�zhatatlan �lvezettel sz�vta be a n� b�r�b�l �rad� kellemes illatot.

Estrelle kicsit b�dultan t�rte a fi� �rint�s�t. Nem is figyelt nagyon oda r�. Gondolatai �jra �s �jra visszat�rtek a folyos�i besz�lget�sre �s a k�zelg� tal�lk�ra. Arra eszm�lt, hogy Draco finoman simogatni kezdte a dereka t�v�t. Miel�tt azonban r�sz�lhatott volna, v�get �rt a sz�m.

-         K�sz�n�m Draco, ha megbocs�tasz, most mennem kell.

-         Persze. – v�laszolt alig �szrevehet� csal�dotts�ggal a hangj�ban.

Estrelle odas�t�lt a tan�ri asztalhoz, hogy elk�sz�nj�n Remust�l. Bar�tja is j� �jt k�v�nt neki, de nem utas�thatta el Dumbledore –t.

-         Mint igazgat�, k�teless�gemnek tartom, hogy megt�ncoltassam. – mosolygott r� kedvesen. Estrelle igazs�g szerint nemet mondott volna, hogy minn�l hamarabb elindulhasson Perselushoz, de mosolyt er�ltetett az arc�ra �s kez�t ny�jtotta az id�s m�gusnak. Miut�n az asztal mellett t�ncolni kezdtek, az igazgat� hangsz�ne egy kicsit megv�ltozott. – Felk�sz�lt az indul�sra?

-         Igen. Megtal�ltam a h�tizs�kot is, amit a h�ziman�kkal k�ld�tt fel. K�sz�n�m.

-         Akkor tudja az �tvonalat �s a teend�ket is?

-         Persze. Vissza is vonulok, ha nem b�nja, szeretn�k m�g p�r �r�t pihenni.

-         Meg�rtem. H�t, akkor j� utat k�v�nok! Vigy�zzon mag�ra, �s ne t�r�dj�n a professzorral, ha s�rtegetn�. Azt hiszem � is el�gg� ideges lesz. Ne vegye fel t�le.

-         Igyekezni fogok. Megpr�b�lok id�ben visszat�rni. Jaj, majd elfelejtettem mondani, hogy levelet kaptam Kravent�l, amiben megk�rt, hogy sz�ljak: l�ttak n�h�ny hal�lfal�t Magyarorsz�gon �s Erd�lyben is. Azt �rta, hogy olyan, mintha valamit keresn�nek arrafel�… Nem tudom, el�g k�d�sen fogalmazott. N�ha meggy�lik a bajom a halhatatlanokkal…

-         Ez nem csoda. K�sz�n�m, hogy sz�lt. Eml�tette, hogy jelentkezni fog �s lehet, hogy ism�t megl�togat minket. �gy int�ztem, hogy az id�z�s ut�n p�r nappal �rkezzen. Nem szeretn�nk ugye, ha valamit akaratlanul megzavarna.

-         Igaza van. H�t akkor j� �jszak�t, �s vigy�zzon a di�kokra!

-         Mint mindig.

Megk�nnyebb�lten l�pett ki a nagyteremb�l. Az el�csarnok �rny�kokba burkol�zva, �resen t�tongott. A hatalmas bej�rati kapu fekete sz�jk�nt �s�tott. Gy�ny�r� d�sz�t�se most beleolvadt az �jszak�ba. M�g egyszer h�tran�zett a nagyterem sz�nes kavalk�dj�ra, majd miut�n meggy�z�d�tt r�la, hogy nem k�vetik, a megbesz�lt hely fel� vette az ir�nyt. M�r �gy is k�sett legal�bb t�z percet, pedig nem volt sz�nd�k�ban megv�rakoztatni Pitont.

*

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s