V. r�sz

-         �s maga minek �lt�z�tt, ha szabad tudnom? – ezt Perselus k�rdezte, miut�n ber�ntotta a k�zeled� Estrelle –t az egyik szobor m�g� a gy�ren megvil�g�tott folyos�n.

-         M�r v�rtam, hogy mikor k�rdezi meg. – nevetett halkan mik�zben egy incselked� cs�kot lehelt a halov�ny, g�nyos ajkakra. – Azt hiszem b�r�nekesn�nek…

-         Azt hiszi?

-         Nem tudom, m�g nem tal�ltam ki. Nem volt t�l sok kedvem elj�nni a b�lra, �gyhogy ezt kaptam magamra.

-         K�r lett volna, ha nem j�n el.

-         Igen. De elj�ttem… - sim�tott v�gig a f�rfi mellkas�n, majd a h�t�n.

-         Szerencs�mre.

-         Tal�n mindkett�nk szerencs�j�re…

A tov�bbi besz�lget�st a heves cs�kok akad�lyozt�k meg. Piton t�relmetlen�l szor�totta a m�sikat a falhoz. T�l r�g �rhetett hozz�, t�l r�g sz�vhatta be jellegzetes, b�d�t� illat�t, t�l r�g �lvezhette a h�v�s kezeket siklani a test�n. „Teljesen meg�rj�t ez a n�! Most kell, azonnal, itt…”

Utols� l�lekjelenl�t�vel k�zen ragadta �t �s az egyik haszn�laton k�v�li terem ajtaj�hoz l�ptek. Mire Estrelle �szbe kapott, m�r a teremben �lltak, ahol az orra hegy�ig sem l�tott, �gy az �rny�kok k�z�tt �llva nem is vehett�k volna �szre �t, ha vannak ott. Nem �rtette, hogy a f�rfi mi�rt ereszti el a kez�t.

-         Weasley, Patil 10-10 pont a Griffend�lt�l, azonnal menjenek vissza a nagyterembe, ha csak nem akarnak m�g t�bb m�nusz pontot! – csattant �les hangja a kicsit poros terem cs�ndj�ben.

Estrelle m�r csak a k�t megillet�d�tt, ruh�it alig �szrevehet�en igazgat� p�ros h�t�t l�tta, majd a nagy t�lgyfaajt� bez�rult m�g�tt�k.

-         Most m�r…

-         Igen.

Odal�pett a f�rfihoz, aki �gy �llt a terem k�zep�n, mintha egy s�t�t, de izgat� �lomb�l l�pett volna ki.

-         T�ncolunk? – h�zta fel az egyik szem�ld�k�t kac�ran.

-         Nem t�ncolt�l m�g eleget odaf�nn?

-         De igen, veled viszont m�g nem…*

Lassan hozz�simult �s hagyta, hogy a k�t kar �tfogja. A f�rfi tekintet�t fogva tartva kezdte gombolni a fel�lt�t, majd a feh�r inget. A m�sik szokott f�lmosoly�val n�zte �t, majd �lvezettel vette tudom�sul, hogy a n� teste egy pillanatra megmerevedik �s fels�hajt, ahogy v�gigh�zza az egyik kez�t alig �rintve a b�rt a ruha h�ts� kiv�g�sa ment�n. „Megvagy… tudom a gyeng�det…”

T�bb gondolatra m�r nem igaz�n maradt ereje. H�trahajtott fejjel percekig �lvezte a forr� ajkakat a mellkas�n, majd a nyak�n. �ntudatlanul markolt bele a n� fenek�be �s h�zta kerek cs�p�j�t az �gy�k�hoz. Estrelle lehelete v�gigcsiklandozta a b�r�t �s hagyta, hogy az egyik padhoz araszoljon vele. Ujjai a fekete ruha szeg�ly�n�l id�ztek, majd simogatni kezdte a hossz� combokat. A l�ny bele-beleny�g�tt a sz�j�ba, ahogy finoman az als� ajk�t harapd�lta, k�zben pedig m�r a nadr�gja �v�n�l matatott. Dac�ra minden v�gy�nak, nem seg�tett neki, csup�n s�v�rogva �s mosolyogva figyelte a t�relmetlen mozdulatokat. Azt�n ism�t minden figyelm�t a k�v�natos ajkakra ford�totta �s k�szs�gesen v�laszolt Estrelle moh� nyelv�nek h�v�s�ra.

Ism�t hossz� percekig csat�ztak �gy, majd a n� szinte fell�kte a pad tetej�re, v�g�l lassan az �l�be ereszkedett �s finoman hozz�d�rzs�lte mag�t, ezzel az �r�letbe kergetve �t. Kezei imm�r moh�n kutattak a karcs� testen. Jobb kez�nek ujjai elvesztek a fekete anyag alatt, a m�sik h�velykujja pedig �rz�kien j�tszott Estrelle egyik megkem�nyedett mellbimb�j�val.

� erre moh�n sz�tnyitotta az ing�t �s kicipz�rozta a nadr�gj�t.

-         Az istenit! – k�romkodta el mag�t a f�rfi halkan, �sszer�ndulva.

-         Mi az? – hallatszott a f�tyolos, alig hallhat� k�rd�s.

-         H�vat. Mennem kell. – utalt a bal karj�n felizz� S�t�t Jegyre.

-         Biztos? Nem lehetne egy kicsit k�s�bb? – ny�lt be a kilaz�tott nadr�gba. Piton nagyot nyelt miel�tt folytatta volna.

-         Elhiheted, hogy semmi kedvem… de… nem v�rathatom meg…

-         �s ha azt mondod… hogy �pp egy gy�l�s kell�s k�zep�n tartott�l… �s nem tudt�l hamarabb szabadulni?

-         Tudja, hogy ma b�l van. Annyira az�rt � sem h�lye… hogy elhiggye… hogy… a b�l k�zep�n elvonulunk… tan�cskozni… Estrelle… - ny�gte elf�l�n, h�trahajtott fejjel, de a k�vetkez� pillanatban m�r �sszeszedte mag�t valamennyire �s a f�tyolos tekintet� n�re n�zett. Hihetetlen�l k�v�natosnak tal�lta, ahogy a mellkas�t cs�kolja, mik�zben keze m�g mindig a nadr�gj�ban id�zik.

-         Estrelle, ezt most hagyd abba! Mennem kell. Most! M�r �gy is k�sek. Nem szeretn�m, ha egy kis k�nz�ssal fogadna.

-         Igazad van. – h�z�dott v�g�l el kelletlen�l.

N�m�n figyelte, ahogy a f�rfi �t n�zve rendbe szedi mag�t, majd odal�p, hogy megcs�kolja.

-         Sajn�lom.

-         �n nem kev�sb�… Vigy�zz magadra!

-         Visszaj�v�k. Ne v�rj r�m. Aludj! Hajnalban indulnunk kell.

-         Tudom. – azzal m�g egyszer utolj�ra forr�n megcs�kolta.

-         Gyakrabban t�ncolhatn�nk �gy…

Mire feleszm�lt, m�r csak a folyos�n t�volod� l�pteket hallotta. Teste kiel�g�letlen�l reszketett a f�rfi hi�ny�t�l. A legsz�vesebben ord�tva �tkozta volna Voldemortot, helyette azonban csak lassan visszas�t�lt a szob�j�ba.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s