24. Fejezet

A m�sik oldal

„Csak most az egyszer ne h�vott volna! Enn�l alkalmatlanabb id�pontot! Na persze mit is v�rhatn�k a Nagy�rt�l? Hm… el tudn�m viselni, ha �gy b�cs�zhatn�k minden egyes alkalommal Estrelle –t�l mikor Hozz� kell mennem… Perselus! Most m�r szedd �ssze magad! Koncentr�lnod kell, nehogy megl�ssa Estrelle-t a gondolataid k�z�tt! Igaz. Nem engedhetem meg…”

Elcsig�zva, test�ben m�g mindig �rezve a kiel�g�letlens�get haladt a s�t�t aur�j� hely fel�, ami egykoron egy l�legzetel�ll�t�an sz�p kast�ly lehetett a hatalmas, erd�s parkj�val. Most azonban �gy t�nt, fekete, t�vises n�v�nnyel ben�tt falai senkit sem engednek be maguk k�z�. Pedig a hal�lfal�k �s maga Voldemort is benne tany�zott. A kast�lyt a Nagy�r jelenl�te d�nt�tte �gymond hanyatl�sba. Amint Perselus megadta a h�rom jelsz�t, amivel �tjuthatott a kapu el�tt �rt �ll� hatalmas szobron, ism�t v�gigfutathatta tekintet�t a m�lladoz� fest�ken, a gazos bels� udvaron, ami egykoron szab�lyos macskak�vekkel volt kirakva, de a felt�r� n�v�nyzet kiford�totta azokat hely�kr�l.

Tov�bb haladva ism�t el kellett mennie azok mellett a szobrok mellett, amikn�l mindig �gy �rezte, hogy figyelik �t. Relat�ve r�gen j�rt itt. Az�ta a birtok �llapota csak romlott. A rozsd�s p�nc�lok �s p�kh�l�s ajt�k sora ut�n v�g�l meg�rkezett a tr�nterem ajtaj�hoz. Az �rny�kok k�z�l k�t hal�lfal� l�pett ki, de tudta, hogy ez az alacsony �rsz�m csup�n megt�veszt�s. Igaz�b�l m�s is rejt�zk�d�tt az �rnyak k�z�tt. Sokkal vesz�lyesebbek, mint ez a k�t „t�rsa”.

De ezzel most nem �rt r� foglalkozni. Minn�l hamarabb vissza akart t�rni a Roxfortba, hiszen m�r csak alig p�r �r�ja maradt az indul�sig. A pontos id�z�t�s pedig nagyon fontos volt az id�z�s sikeress�g�t illet�en.

Hogy mi�rt nem vezette eddig ide Dumbledore –t, vagy az aurorokat? A Nagy�r agyaf�rtabb volt ann�l, mint hogy hal�lfal�inak megadja a kast�ly t�nyleges hely�t. �pp ez�rt gyakran, nagyon gyakran v�ltoztatta a birtok hely�t, szolg�i pedig annak hat�r�ba hoppan�lhattak. Ilyenkor Perselusnak mindig olyan �rz�se volt, mintha a vil�gon csak a kast�ly �s annak parkja l�tezett volna, azon t�l pedig egy szakad�k v�rta volna, mely menthetetlen�l beszippantja. Persze nem volt ott semmif�le szakad�k, csup�n a Nagy�r akart bizonytalans�got kelteni benn�k.

A k�t �r k�t l�p�ssel el�llta az utat.

-         Perselus, r�g l�ttunk errefel�…

-         Avery, a Nagy�r m�r v�r. Nem szeretn�m megv�rakoztatni. Azt hiszem pontosan tudod, hogy mit jelent n�la a k�s�s.

-         M�r hogyne tudn�m. L�pj be!

Piton biccentett, majd megv�rta, m�g ism�t becsuk�dik m�g�tte az ajt�. Az egykor tr�nteremk�nt funkcion�l� csarnok hatalmas volt. A f�lhom�ly ezt az �rzetet pedig csak fokozta. A falakon �s a termet k�z�pen hossz�ban �tszel�, h�romm�terenk�nt, k�t sorban elhelyezett kov�csoltvas tart�kban z�ld l�nggal f�kly�k �s t�zek �gtek, k�s�rteties �rny�kokat vetve a falakra.

Piton, mint mindig, most is siet�sen �s kifejez�stelen arccal k�zeledett a terem t�ls� v�g�n magasod� emelv�nyhez, amin Voldemort foglalt helyet egy m�vesen kifaragott, r�gi, m�gis k�nyelmes tr�nuson. A Nagy�r jobb karj�ra k�ny�k�lve, arc�t hossz� ujjai �rny�k�ba temetve �lt. M�sik k�zfeje a p�rn�zott karf�n pihent. Par�zsl�, v�r�s tekintete a k�zeled�t f�rk�szte. Ajka g�nyos f�lmosolyra h�z�dott. Nagyon j�l tudta, hogy valamiben megzavarta Pitont a h�v�s�val, hisz a S�t�t Jeggyel valamilyen szinten �sszek�ttet�sben �llt vele. Persze ez az �gymond „kapcsolat” csup�n egyir�ny� volt. Nem engedhette meg egyetlen alattval�j�nak sem, hogy ak�r v�letlen�l is betekinthessen az elm�j�be, vagy az �rz�seibe. El�g volt neki az a kotnyeles k�ly�k, Potter. Az egyetlen, aki vesz�lyeztetheti a hatalm�t. �ppen ez�rt minn�l hamarabb be kell teljes�tenie azt az �tkozott j�slatot.

-         Perselus, mintha kicsit fesz�ltnek t�nn�l…

A megsz�l�tottnak g�rcsbe r�ndult a gyomra, mint mindig, ha meghallotta azt a sziszeg� hangot.

-         L�pj k�zelebb!

Piton lassan, kiss� meghajtva mag�t l�pett el�. Fej�t lehajtva, ker�lv�n a felesleges szemkontaktust. Tudta nagyon j�l, hogy a Nagy�r �gy m�g k�nnyebben tudna olvasni a gondolatai k�z�tt. �gy legal�bb teljesen el tudta f�tyolozni, amit nem akart, hogy a Nagy�r tudom�s�ra jusson. Ha hivatta, hogy inform�ci�kat szedjen ki bel�le, akkor csak olyan k�peket l�ttatott, amikre a Nagy�r is k�v�ncsi volt.

-         Mondd, mit tudt�l meg! Mire k�sz�l annyira az �reg?

-         Nem tudom pontosan.

-         Hogy-hogy nem? – hangja v�szj�sl�an halk volt.

-         Valamif�le v�delmet akar kieszk�z�lni Miss Lioncourt sz�m�ra, de nem mondott el mindent. Mindenkivel k�l�n besz�lt.

-         �s r�d mit b�zott?

-         Csup�n azt, hogy hozzak el p�r n�v�nyt egy helyr�l, ami csak ott n�. Valami ken�cs�t, vagy b�jitalt akar elk�sz�ttetni velem. Att�l rem�li a seg�ts�get.

-         Hah, soha nem l�tott az orr�n�l tov�bb! N�zz r�m!

Piton vonakodva engedelmeskedett �s azonnal �rezte a tapogat�, h�v�s ujjakat elm�j�ben. Gondolatban meger�s�tette az im�nt elhangzottakat �s valamennyit old�dott is a g�rcs a gyomr�ban, amint megl�tta Voldemort szem�ben, hogy elfogadta, amit mondott.

-         Mikor kell indulnod?

-         M�g nem mondta meg.

-         Mi az, hogy nem… Rendben. – nyugtatta mag�t. - �s azt legal�bb tudod, hogy hov� kell majd menned?

-         �szakra.

-         Perselus, ne j�tssz velem! Pontosabban?

-         Nem tudom, Nagy�r. Sajn�lom, de nem…

-         Crutio! – mik�zben Piton a f�ldre rogyott, indulatosan folytatta. – Mi az hogy NEM?! Nekem ne mer�szeld m�g egyszer ezt mondani! �n nem ismerem ezt a sz�t a hal�lfal�im k�z�tt! Legk�zelebb csak akkor mer�szelj idej�nni, ha haszn�lhat� inform�ci�id is vannak! �s most �llj fel! Most!

Piton kicsit remeg� l�bakkal ugyan, de kiegyenesedett. A Nagy�r nem t�rte a gyenges�get.

-         Nos, ha m�r itt vagy, akkor mes�lj nekem! A b�l legal�bb j� volt? – mosolyodott el gonoszul, mikor l�tta a d�h�s villan�st Piton szem�ben. – Rem�lem nem zavartam meg semmit…

-         Dehogy, Nagy�r. A b�l a szok�sos volt. �larcokkal �s t�nccal.

-         Kik voltak ott?

-         A tan�ri kar, a di�kok, Remus Lupin, Sirius Black �s Estrelle de Lioncourt.

-         Nocsak, nocsak… a kutya kimer�szkedett az od�j�b�l a v�rfarkas bar�tj�val egy�tt… M�s biztos, hogy nem volt ott?

-         Tudom�som szerint nem. Kire gondol, Nagy�r?

-         Az ne �rdekeljen! Crucio! Jegyezd meg, hogy csak �n k�rdezhetek! Ne mer�szeld m�g egyszer! �rtetted?!

-         I-igen… - ny�gte az ism�t a padl�n vonagl� f�rfi, mire Voldemort megsz�ntette az �tkot.

-         Helyes. Nos, az lesz a feladatod, hogy szemmel tartsd Estrelle de Lioncourt –�t. Minden szokatlan l�p�s�r�l besz�molsz nekem. De! Nyomat�kosan figyelmeztetlek, hogy egy ujjal se �rj hozz�! Meg fogom tudni, ha megszeged ezt a parancsomat. Terveim vannak vele… �rtetted?!

-         Igen, Nagy�r.

-         Ezt m�r szeretem. Nos, ha van kedved, akkor csatlakozz az �larcosb�lhoz a b�lteremben. L�tom, az alkalomhoz vagy �lt�zve…

-         K�sz�n�m, Nagy�r a kegyess�ged, de felt�nhet a hi�nyom…

-         Az�rt �n szeretn�m, ha lek�s�rn�l p�r percre! Nagini! – emelkedett fel tr�nj�r�l, majd sziszegett a j�kora m�regz�ld k�gy�nak, aki engedelmesen gazd�ja test�re tekeredett, fej�t Voldemort egyik v�ll�n nyugtatva.

-         Igenis, Nagy�r. Term�szetesen lek�s�rem. – hajolt meg a fekete haj� f�rfi, b�r a legsz�vesebben azonnal visszat�rt volna a Roxfortba. De ha visszautas�totta volna Voldemortot, a mai est�n nem csak k�t Crutiatus -t kap. Most pedig sz�ks�ge volt minden erej�re az utaz�shoz, hisz Estrelle biztons�ga, �s tal�n az �lete is ezen a v�llalkoz�son m�lott. A mai este ut�n pedig valahogy nagyon fontosnak �rezte, hogy ne valljon kudarcot.

N�m�n, mereven haladtak egym�s mellett a folyos�kon. Az egy emelettel lejjebb megrendezett b�lon rengeteg hal�lfal� vett r�szt, ez egy kicsit meglepte Perselust. Nem hitte volna, hogy ennyien lesznek. Az ugyancsak hossz� teremben p�rok kering�ztek, vagy besz�lgettek csoportokba ver�dve. Hirtelen r�n�z�sre egy szokv�nyos b�lnak is kin�zhetett volna, kiv�ve, hogy minden r�sztvev� s�t�t ruh�t �s fekete-arany maszkot viselt �s k�nny� csevely helyett olyasmikr�l besz�ltek, hogy hogyan k�noztak, vagy �ltek meg valakit, aki akad�lyozta a Nagyurat, vagy a kapott feladatukat besz�lt�k meg egym�s k�z�tt az �rintettek.

Piton nem sz�vesen id�z�tt k�zt�k, de musz�j volt neki is elvegy�lnie a t�megben. Voldemort els� elbocs�t� int�s�re a fal mell� �llt. Nem volt hangulata a t�rsas�ghoz. Pontosabban egy valakit sz�vesen l�tott volna maga mellett, de � most t�bb kilom�terre aludt a Roxfort falai k�zt.

A hal�lfal�k egyenes utat engedtek Uruknak, aki Naginivel a test�n furcsam�d tiszteletet parancsol�n hatott. Lil�s-fekete, ez�st mot�vumokkal d�sz�tett b�rsonytal�rja k�vette minden egyes mozdulat�t. Intett, hogy folytat�dj�k a zene �s a b�l. A k�vetkez� pillanatban Piton ism�t egy zsong� teremben tal�lta mag�t. N�hol ideges, f�ls�rt� kacajok harsantak. A t�megb�l megl�tott kiv�lni egy magas, v�kony alakot, aki hossz�, egyenes fekete haj�t egy s�t�t b�rsonyszalaggal fogta �ssze a tark�j�n. A maszk igaz, hogy eltakarta arca egy r�sz�t, de a b�jitalok mestere pontosan tudta, hogy ki besz�lget suttogva Voldemorttal, aki t�le szokatlanul fesz�lten figyelt minden szav�ra.

A f�rfi p�r pillanatra a f�lhom�lyban �lldog�l� Piton szemeibe b�mult, majd ism�t Mester�hez fordult.

-         �, Perselus Piton! Micsoda �r�m, hogy megtisztelsz minket a jelenl�teddel!

-         Malfoy, ne t�gy �gy, mintha te lenn�l itt a h�zigazda. A Nagy�r lehet, hogy nem �r�lne neki…

-         Te sosem v�ltozol, dr�ga bar�tom! – nevetett a f�l�nyes hang gazd�ja.

-         Mint ahogy te sem.

-         Mi sz�l hozott erre, Perselus?

-         Nem tartozik r�d.

-         Sz�val inform�ci�kat hozt�l a Nagy�rnak…

Piton sz�ja g�nyosan f�lfele r�ndult.

-         Mostan�ban t�bb mad�r csicsereg a Roxfort k�rny�k�n… Van mir�l, igaz?

-         Nem tudom mir�l besz�lsz, Lucius.

-         Igaz�n? Ez a Miss Lioncourt… kiv�teles adotts�gokkal rendelkezik bels�leg �s… k�ls�leg egyar�nt, nem gondolod?

A fekete haj� f�rfi csup�n egy lesajn�l� pillant�sra m�ltatta az id�sebbik Malfoyt. Majd unottan k�rbehordozta a pillant�s�t a termen.

-         Nem rossz b�r, ha erre gondolsz. De Livius nem veszi rosszn�ven, hogy a h�g�t guszt�lj�tok?

-         Azt hiszed �rdekli? � is ugyan�gy csorgatja ut�na a ny�l�t, mint k�z�l�nk is p�ran.

-         Veled az �len, ha nem t�vedek, bar�tom. �s most ha megbocs�tasz, azt hiszem n�h�ny rajong�d m�r nagyon hi�nyolja a t�rsas�godat.

-         Perselus, ne akarj rosszban lenni velem!

-         Nem �llt sz�nd�komban. Hisz egy bar�tnak az a dolga, hogy figyelmeztessen. Jut eszembe, jobb ha odafigyelsz a feles�gedre, a hi�n�k m�r k�r�znek k�r�l�tte. – b�k�tt Narcissa �s a fekete haj� f�rfi fel�, aki az im�nt m�g Voldemorttal besz�lt.

Lucius egy ut�lkoz� fintor k�s�ret�ben otthagyta Pitont, aki �pp a kij�rat fel� vette az ir�nyt, mikor a t�megb�l kiv�lt a fekete l�farkas, fiatal f�rfi �s egyenesen fel� tartott.

-         Sz�val maga az… Mag�ra b�zt�k a kedves h�gocsk�m fel�gyelet�t! – m�rte v�gig hidegen a vele szemben �ll�t.

-         Azt hiszem felesleges lenne ezt meger�s�tenem, a Nagy�r m�r biztosan t�j�koztatta az im�nt �nt a helyzet �ll�s�r�l.

-         Igaz�n alapos, Piton professzor… Tal�n a r�gi t�rt�netek, amik �nr�l keringenek… azok is igazak lehetnek… �, bocs�sson meg, tal�n nem voltam egy�rtelm�. N�ha el�fordul, hogy az agyam j�val el�r�bb j�r, mint a nyelvem.

-         �rtem mir�l besz�l. Arra gondolt, hogy nyitott szemmel figyelem a k�rnyezetem. Mint mikor a Nagy�rral besz�lgetett.

-         Pontosan. �s ha a precizit�s�r�l �s �bers�g�r�l kering� sz�besz�dek igaznak bizonyulnak, akkor gondolom a m�ltb�li, Urunkat seg�t� tettei is igazak lehetnek.

-         Ne pr�b�ljon b�kolni, nem �ll j�l Mr. Lioncourt.

-         � igen. L�tom, hozza a form�j�t. Az�rt sajn�lom, hogy ilyen negat�v az ir�nyomba. Sok �rdekes dolgot mes�lhetn�k p�ld�ul Estrelle –r�l. �rdekes, s�t�t dolgokat.

-         �s mi�rt �rdekeln�nek ezek engem? Semmi k�z�m a h�g�hoz azon k�v�l, hogy mostant�l figyelnem kell.

-         Hmm… ne akarja, hogy ezt elhiggyem. A h�gomnak nagy a vonzereje. El�g ahhoz, hogy mag�t is beszippantsa, �s felhaszn�lja a terveihez.

Perselus legsz�vesebben nekiugrott volna a b�jg�n�rnak. Agy�ba �jra �s �jra bevillant az a jelenet, amit m�g Estrelle okklumencia �r�j�n l�tott. Ahogy Livius er�szakolja a saj�t h�g�t…

-         Mif�le tervekhez?

-         Ah, �gy t�nik maga sem tud mindent, hi�ba �l m�r h�napok �ta a b�vk�r�ben.

-         �n nem…

-         Nincs �rtelme tagadni. �rzem mag�n az illat�t �s az erej�t. �s mellesleg a Nagy�r keze is messze el�r… De egy valamit jegyezzen meg! Tartsa t�vol mag�t Estrelle –t�l!

-         Csak nem a testv�ri szeretet a h�ga ir�nt? Milyen elb�v�l�… Csak nem mag�nak akarja, Mr. Lioncourt? Egy�bir�nt hogyan v�gezhetn�m el a feladatomat, ha nem menn�k Miss Lioncourt k�zel�be? – h�zta el a sz�j�t g�nyosan.

-         �n figyelmeztettem! Jobb ha megfogadja amit mondtam. Nem j�, ha az embernek t�l sok ellens�ge van… Tov�bbi kellemes sz�rakoz�st. Ja, �s a Nagy�r �zeni, hogy nem szeretne csal�dni �nben, mert ha igen… Tudja, mi lesz akkor. – azzal mosolyogva h�tat ford�tott, intett egyet a kez�vel, majd egy arra j�r� szolga t�lc�j�r�l leemelve egy pezsg�spoharat elt�nt a t�bbi p�r k�z�tt.

„Szem�t kis pondr�, hogy mer�szeli!” Abban a pillanatban egy kiskan�l v�zben is meg tudta volna fojtani Liviust. M�gis ink�bb a kij�rat fel� vette az ir�nyt aznap este m�r sokadszorra, �s nagyon rem�lte, hogy ez�ttal el is szabadulhat v�gre.

*

„Perselus, Perselus… Vajon meddig b�zhatok meg benne? Mindig is t�l er�s volt az ellen�ll�sa. Kiv�l� okklumentor. Nem mindig vagyok biztos benne, hogy az igazat engedi l�ttatni. Abban p�ld�ul biztos vagyok, hogy Estrelle �s k�zte t�bb van, mint szabadna. Most is mennyire er�lk�d�tt, hogy elrejtse el�lem a d�h�t, ami�rt megzavartam �ket. � csak azt nem tudja, hogy sz�nd�kosan id�z�tettem akkorra. K�d�sen �s csak p�r pillanatra ugyan, de l�ttam, hogy mit csin�lnak az egyik poros teremben. Estrelle, h�la a Harmadik Jelnek �s az �jonnan kapott nyakl�nc�nak, egyre jobban a hatalmam al� ker�l. Nem sok�ra el�g er�s lesz a var�zslat, hogy idecs�b�tsam. Vagy tal�n m�r j�nni fog mag�t�l is…”

A Nagy�r el�gedetten �lt tr�nj�n �s n�zett sz�t hal�lfal�i k�zt.

„� igen, Perselus, te nem is tudod, hogy Estrelle ma m�r tisztelet�t tette a b�lon, �s velem t�ncolt. Igaz, hogy � ezt �lomnak hiszi, de a var�zslat a tudt�n k�v�l iderep�ti �lm�ban… egyre val�s�gosabban jelenik meg, ha pedig kiteljesedik az �tok, nem fog visszat�rni a Roxfortba…”

J�kedv�en felnevetett �s intett az egyik felszolg�l�nak, aki egy poh�r L�ngnyelv Whiskyt ny�jtott fel�.

„�reztem, ahogy a v�gyt�l reszket. �reztem a hatalm�t, mint ahogy � is meg�rezte az eny�met. Nagyon t�zes tud lenni, csak fel kell sz�tani benne a parazsat. Igaza volt Liviusnak. Tal�n � m�g nem is tudja, hogy a h�ga igenis hajlamos a gonosz fel� hajlani. De majd �n teszek r�la, hogy a mi oldalunkra �lljon, �s a legv�ratlanabb id�pontban fogja ezt Dumbledore �s a kis v�dencei tudom�s�ra hozni…

De Perselus… igen � is egy probl�ma. Egyel�re m�g nem oldom meg. Sz�ks�g lehet r� a Roxfortban. Igaz, hogy nem mond el mindent, amit megtud, de azt a keveset, amit elhallgat, m�st�l is megtudhatom.  A m�sik sz�vets�gesemnek is siker�lt be�p�lnie… Hamarosan pedig ki fog der�lni, hogy mire k�sz�l az a v�n bolond! �s akkor v�gre l�phetek. Estrelle –lel az oldalamon el�g er�s leszek ahhoz, hogy megt�rjem a v�delm�t �s elpuszt�tsam azt a kis korcs Pottert! Akkor elj�n az �n id�m!”

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s