25. Fejezet

Az �t kezdete

Hideg sz�l rohant v�gig a templomon eloltva a gyerty�k t�bbs�g�t. Feln�ztem a v�r�shaj� boszork�nyr�l, akit �pp fel�ldozni k�sz�ltem. �reztem Urunk v�rakoz� jelenl�t�t. V�laszolt az id�z�sre, de ha most megszak�tom a folyamatot �s nem �ldozom fel a sz�z boszork�nyt, akkor m�rhetetlen haragj�ra �s nem a jutalm�ra sz�m�thatunk. Meg kell tennem. �rzem a fekete t�rben a gonosz energi�t. Friss, �rtatlan v�rt akar �zlelni. Megteszem h�t, amit t�lem k�v�n!

-         J�jj Uram, ezennel megnyitom az �tj�r�t a Pokol �s a F�ld k�z�tt!

De ekkor az id�k�zben a betolakod�kkal harcolni kezd� v�mp�rjaim k�z�l kiv�lik egy, �s hozz�m ki�lt. �n nem t�r�d�m vele. Karjaimat a magasba emelem. A t�r m�zs�s s�llyal h�zza lefel� kezeimet. Les�jtok.

Valami nem j�! Valami elromlott! Len�zek a mellkasomra, ahol szokatlan, sz�r�s �rz�s indul el megb�n�tva engem. Nem �rtek semmit. Egy d�rda f�r�dott a sz�vem mell�. Nem �lt meg, csak lelass�tott. De az �ldozat… vele mi van? Eszel�sen ford�tom r� a tekintetem. �l. De eltal�ltam. Megsebes�tettem, de nem hal�losan. A t�mad�m elt�r�tette a peng�t, ami �gy megakadt az egyik bord�ja k�z�tt. Nem fog belehalni! Nem fog belehalni!!

-         Bocs�ss meg Uram, kudarcot vallottam! – ki�ltok fel hiszt�rikusan, hiszen tudom, nagy bajban vagyok, de alig b�rok megmozdulni a d�rd�t�l. Nem tudok hal�los sebet ejteni az �ldozaton.

M�r hallom a morajl�st. K�zeledik. Csup�n annyira tudtam kinyitni az �tj�r�t, hogy erej�nek tizede f�r �t. De ez a tized el�g ahhoz… Meg fog b�ntetni. Lehet, hogy meg is �l! Nem, nem akarok meghalni! Soha!

T�mad�m �s �n is megbabon�zva n�zz�k az olt�r f�l�tt fodroz�d� leveg�t. �gy n�z ki a jelen�s, mint hajdan�n a forr� ny�ri napokon a h�zak tetej�n, vagy a f�ldutak f�l�tt p�rolg� forr� leveg�. A Pokol fullaszt� leveg�je! V�gem van. Meg fog �lni… ha hagyom!

De egy Seraphin nem adja fel soha! Nem hagyja, hogy leig�zz�k! L�tom, ahogy Belial hangja �s ereje ki�ramlik a boszork�ny test�b�l. Hihetetlen�l forr� h� csap meg. Elakad a l�legzetem. A t�d�met marja. R�pillantok az emberre, aki megt�madott. Sz�rny�lk�dve h�tr�l addig, am�g biztons�gosan vehet leveg�t. A Pokol k�nk�ves b�ze terjeng az olt�r k�r�l. A boszork�ny a k�v�n transzszer� �llapotban van. Nem fog fel�bredni addig, am�g Belial rajta kereszt�l �ramlik. De az �l� teste megakad�lyozza, hogy a d�mon �tl�phesse a hat�rt.

-         Deborah Seraphin!

Ett�l a k�t sz�t�l olyan f�lelem t�lt�tt el, mint m�g soha! �reztem a haragj�t. Olyan k�zzel foghat�an folyt a leveg�ben, mint a nyakakb�l az �ltet� v�r. De ez most nem �letet ad� hatalom, hanem puszt�t� volt! Rettegve figyeltem, ahogy fel�m �ramlik. Elkapta a nyakam, befolyt a sejtjeimbe. �reztem a pusztul�st �s a szorongat�st a testemben. Elviselhetetlen k�n t�lt�tt el. �reztem, ahogy l�ngra kap ill�kony v�mp�rv�rem. L�gz�sem megb�nult. El fog �getni!! Utols� er�mmel egy bonyolult v�d�var�zst mondtam ki, ami tal�n megakad�lyozhatja hal�lomat. F�ls�rt�en magas sik�t�somat visszaverte a templom hideg fala.

Azt�n elt�ntem. Mintha soha ott se lettem volna. Nem haltam meg. A leveg�ben kavargott l�nyem utols� szikr�ja a hamu k�zt, mely valaha a testem volt. Egyre kifel� sodr�dtam a szent�lyb�l. Tudtam, hogy Belial nem b�rta tov�bb. Visszat�rt a Pokolba. �n kerestem a megfelel� testet, amit megsz�llhattam volna. Tudtam, hogy k�pes leszek r�. �s a haland�k forgatag�b�l kiv�lasztottam egyet, akivel eggy� v�lhattam.

�ltem. Ugyan a tudat leghalv�nyabb fok�n, de t�l�ltem. A test �letben tartott. Elisa de Lioncourt �ntudatlanul hordozott mag�ban. Eggy� fogok v�lni a gyermekeivel, �s �jj� fogok sz�letni. Eny�m lesz a test �s a tudat f�l�tti hatalom. Addig pedig pihenek, er�t gy�jt�k. Belial kudarcot vallott! �lni fogok! Eny�m lesz a hatalom �s senki sem fog tudni t�bb� meg�ll�tani!

-         Nem!!! El�g! – �v�lt�tt fel ekkor a Roxfort egyik szob�j�ban Estrelle de Lioncourt. �gy pattant ki az �gy�b�l, mint akit megmartak. A k�gy�s nyak�k j�ghideg ez�stje f�nyesen izzott a b�r�n.

Zih�lva rogyott le a kandall� el�tti fotelba. Tudta, hogy Dumbledore el�re megmondta, folytat�dni fog az �lma, ami igaz�b�l Deborah eml�ke volt a f�lresiker�lt id�z�sr�l. Most m�r tudja, hogy mi t�rt�nt Deborah –val. Belial „�tka” elromlott a v�d�var�zslat miatt �s ahelyett, hogy meg�lte volna a v�mp�rt, csup�n „l�lekv�ndorl�sra” tudta k�rhoztatni Deborah –t, akinek lelke belek�lt�z�tt egyik �s�be. Pontosabban az �kanyj�ba, aki ugyancsak jelen volt a templomban.

A legsz�vesebben azonnal ment volna az igazgat�hoz, hogy mindenr�l besz�moljon neki, de szor�totta az id�. M�g s�t�t volt odakint, de neki perceken bel�l el kellett indulnia a Turunel hegyre. �s kicsit lecsillapodva m�r �sszer�en is tudott gondolkodni. „M�g biztosan alszik. Nem kelthetem fel. Azt hiszem, r��r elmes�lnem az eg�szet, ha visszat�rtem…”

Kapkodva hozta rendbe mag�t �s kapta fel neh�z h�tit�sk�j�t az elem�zsi�val. M�r az el�csarnokban j�rt, mikor megl�tta a pinc�k fel�l k�zeled� Pitont. El�g ny�zottnak t�nt. M�g ilyen t�vols�gb�l is felt�nt, hogy mennyire remeg a keze.

„Rem�lem Voldemort nem b�ntotta t�lzottan a k�s�s miatt. Az is az �n hib�m lenne! Jaj, mi�rt kell ennyi mindent ki�llnom?!” Sz�v�t m�gis melegs�g t�lt�tte el, hogy �ps�gben l�tja a f�rfit.

-         J� reggelt, Perselus.

-         Mag�nak is, Miss Lioncourt. El�g ny�zottnak t�nik.

Estrelle –t meglepte a hivatalos hangnem �s a t�vols�gtart�s.

-         Ezt mag�r�l is el lehet mondani. Mi t�rt�nt?

-         Nem �rdekes. Induljunk! Nem vesztegethetj�k az id�t.

-         Igaza van.

N�m�n hagyt�k el a birtokot, majd sepr�re �lve felemelkedtek a magasba. A langyos menetsz�l belekapott Estrelle hossz� haj�ba �s fekete tal�rj�ba. Piton megbabon�zva figyelte a szeme sark�b�l. �gy k�v�nta a n�t, mint az �jszaka, de nem k�zeledhetett hozz�. Voldemort vil�gosan kijelentette, �s nem volt k�ts�ge afel�l, hogy megtudn�, ha megszegn� a parancsot. El�gg� aggasztotta ez a t�ny, hiszen ez azt jelenti, hogy bes�g� van a Roxfortban. Ezt amint vissza�rt meg is osztotta Dumbledore –ral, aki szem�ld�k�t r�ncolva n�zett r�. L�tszott, hogy nagyon elgondolkodik a hallottakon, de nem sz�lt semmit, csup�n �tj�ra eresztette a b�jitaltan tan�rt.

�r�kon �t rep�ltek sz�tlanul. Mindkett�j�k feje tele volt k�rd�sekkel. Mindketten kicsit szorongva tekintettek az elk�vetkezend� er�pr�b�ra.

*

-         Mi lehet Pitonnal?

-         Nem tudom Ron. Lehet, hogy beteg. – v�laszolta Harry az eb�d�vel birk�zva.

-         Szerintem ink�bb valami k�ldet�sen lehet, a Rend megb�z�s�b�l.  – n�zett fel Hermione a r�natan k�nyv�b�l.

-         �s akkor mi�rt McGalagony helyettes�tette a b�jitaltant? Mi�rt nem Lupin?

-         �t se l�ttam ma, �gyhogy � is valami hasonl� dologban j�rhat el. Meg am�gy sem tan�rk�nt van itt.

-         Ebben lehet valami, ugyanis hajnalban l�ttam elmenni. Negyed �ra m�lva pedig Piton �s Miss Lioncourt is t�vozott.

-         Micsoda? Piton �s az a n� egy�tt? – t�totta el a sz�j�t a v�r�shaj� fi�.

-         Igen. Nagyon hat�rozottan indultak a birtok hat�ra fel�, r�ad�sul el�g nagy h�tizs�kokat is cipeltek. Hosszabb �tra indulhattak.

-         H�t ez �rdekes… - r�ncolta �ssze a szem�ld�k�t a l�ny. – De Harry… megint nem tudt�l aludni?

-         Valamennyit tudtam.

-         Tudodki miatt? – hagyta figyelmen k�v�l a v�lasz�t.

-         Azt hiszem. De nem biztos. Ha miatta, akkor j� kedve lehetett az �jszaka…

-         Az nek�nk soha nem j�.

-         Igaz. �s most sokkal kev�sb� f�jt a sebhelyem, mint mikor m�rges szokott lenni. Ron, el fogunk k�sni a j�sl�stanr�l… - pillantott az �r�j�ra Harry t�relmetlen�l.

-         Nem �rtem mi�rt nem adt�tok le r�g!

-         Hermione, Harry azt hiszem jobb szereti szemmel tartani Trelawneyt, mi�ta kider�lt, hogy n�ha t�nyleg tud igazi j�slatokat produk�lni.

-         J�l van. Err�l ne nyissunk vit�t. Sziasztok! – pattant f�l egy alm�val a kez�ben. – �ra ut�n tal�lkozunk.

-         Harry, engem aggaszt, hogy megint titokzatoskodnak Dumbledore –�k. Mi van, ha megint miattad teszik ezt?

-         H�t ezt csak egyf�lek�pp tudhatjuk meg…

-         Nyomoz�s?

-         Aha. De csak nagyon �vatosan. Rossz �rz�sem van.

-         Na v�gre csin�lunk is valamit!

*

Elg�mberedett tagokkal sz�llt le a sepr�j�r�l. Az utcai l�mp�k f�ny�n�l l�tta, hogy a f�rfi p�r percen bel�l csatlakozik hozz�. M�r k�s� este volt. Egy fogad� fel� tartottak, de el�tte lekicsiny�tett�k a sepr�j�ket �s zsebre rakt�k �ket, hiszen a muglik nem igaz�n �rten�k, hogy mi�rt vannak n�luk. Csukly�jukat arcukba h�zva l�ptek be a f�st�s kocsm�ba, aminek h�ts� r�sz�ben egy l�pcs� vezetett fel a kivehet� szob�khoz.

Piton hat�rozottan a pultos-recepci�s f�rfihoz l�pett �s szoba ut�n �rdekl�d�tt. P�r perces alkudoz�s ut�n p�nz cser�lt gazd�t �s a n� karj�t megragadva felmentek az emeletre. Kimer�lten l�ptek be a szob�ba. Estrelle ruh�st�l d�lt v�gig az �gyon �s azonnal el is nyomta az �lom. �gy m�g az sem jutott el a tudat�ig, hogy csup�n egy k�tszem�lyes �gy van a szob�ban. Pitonnak azonban felszaladt a szem�ld�ke, de nem teket�ri�zott sok�ig, lev�ve tal�rj�t �s cip�j�t � is lefek�dt a lehet� legt�volabb a halkan szuszog� n�t�l.

Annak ellen�re, hogy rettenetesen kif�rasztotta az eg�sz napos rep�l�s �s minden tagja elg�mberedett, nem tudta lehunyni a szem�t. Orr�ban �rezte Estrelle illat�t, tekintete id�nk�nt v�gigsiklott rajta. B�k�s arc�n, �sszegubancol�dott haj�n, karcs� alakj�n. Er�vel kellett visszafognia mag�t, hogy egy tincset ki ne sim�tson az arc�b�l. De kellemes gondolataib�l �jra �s �jra visszar�ngatta a val�s�gba a tagjain v�gigfut� g�rcs�s remeg�s, a Crutiatus ut�hat�sa �s Voldemort figyelmeztet�se. Nem vehette semmibe a hatalm�t. �s am�gy is, egy n� sem �rhet annyit, mint a feladatok, amiket el kellett v�geznie!

M�g Estrelle sem.

*

Reggel Estrelle azzal a kellemes �rz�ssel �bredt, hogy biztons�gban van. Ennek nem �rtette az ok�t, de pillanatnyilag nem is �rdekelte. Csukott szemmel fek�dt p�r m�sodpercig, mikor is tudatosult benne, hogy valaki eg�szen k�zelr�l szuszog mellette. Szemei azon nyomban felpattantak, de meg sem mert mozdulni, mikor l�tta, hogy Perselus mellkas�hoz b�jva fekszik. �gy t�nik �lm�ban akaratlanul hozz�b�jt. Fogalma sem volt r�la, hogy hogyan fog reag�lni a f�rfi. Amint feln�zett r� m�gis minden k�ts�ge elp�rolgott. A var�zsl� arcvon�sai �lm�ban kisimultak, arca b�k�snek t�nt, csup�n n�ha h�zta �ssz�bb a szem�ld�k�t, mintha �lm�ban egy di�kj�t b�ntetn�, vagy nem �rtene valamit.

Estrelle megbabon�zva n�zte, azt�n mag�hoz t�rt �s �vatosan kibontakozott a laza �lel�sb�l. Nem is eml�kezett a szob�ra. Este annyira f�radt volt, hogy csak azt �rz�kelte, hogy a feje p�rn�hoz �rt �s m�r aludt is. M�g �lmodni sem volt ereje. „Vajon � hogy fogadta, hogy csak egy �gy van? Nem zavarhatta t�ls�gosan… Na persze!”  M�g mindig kicsit k�b�n dob�lta le mag�r�l a ruh�kat �s l�pett be a zuhany al�. Percekig csak folyatta mag�ra a vizet �s vagy ezredszerre gondolta v�gig mag�ban a hegyhez vezet� �tvonalat. „Hol v�lhatnak el az �tjaink? Hm… Egy darabig m�g biztosan egy�tt megy�nk. Nem tudom mire sz�m�tsak! Olyan ellentmond�sos tud lenni! Vajon megb�nta a b�l est�j�n t�rt�nteket? Ez�rt lenne most olyan elutas�t� velem? Neh�z eset. Mindenesetre nekem el�g neh�z lesz visszafognom magam, de h�t v�g�lis nem vak�ci�zni indultunk! A feladatomra kell koncentr�lnom. De… m�g egy ilyen �bred�s �s nem tudom majd magam t�rt�ztetni…”

Id�k�zben m�r megsz�r�tkozott. Gondolatait egy k�hint�s zavarta meg. Ekkor tudatosult benne, hogy egy sz�l t�r�lk�z�ben �ll a f�rd�szoba k�zep�n �s Piton enyh�n k�cos hajjal �t n�zi az ajt�ban.

-         J� reggelt. Bocs�nat… m�r megyek is… csak elgondolkodtam.

Piton csak biccentett �s elengedte maga mellett a l�nyt. R�gt�n megcsapta az a b�d�t� illat. Er�lk�dnie kellett, hogy ne ny�ljon a n� test�t takar� t�r�lk�z� ut�n, de a j�zan �rvek �s vasakarata gy�zedelmeskedtek.

*

A k�vetkez� napokban �rz�d�tt k�zt�k a fesz�lt v�rakoz�s. Mindketten cs�ndben haladtak egym�s mellett. Estrelle nem tudta elhessegetni azt az �rz�s�t, hogy valami rossz fog t�rt�nni. Piton azonban t�bbsz�r h�trapillantott, mintha att�l f�lne, hogy k�vetik �ket.

A m�sodik h�ten, k�zeledve a helyhez, ahol majd el kell v�lniuk, l�ttatta Voldemort Pitonnal, hogy nem a leveg�be besz�lt, mikor figyelmeztette �t.

�pp egy erd� f�l�tt rep�ltek, mikor Estrelle sepr�je r�ngatni �s ereszkedni kezdett a f�k fel�.

-         Mi a…?

Lassan nyitotta ki a szem�t, megmozdulni azonban nem mert. Csak hom�lyosan eml�kezett r�, ahogy a lombok k�z�tt man�verezett, azt�n m�r csak a rohamosan k�zeled� f�ldet �rz�kelte. Meglepetten vette tudom�sul, hogy Perseluson fekszik, aki m�g mindig �vatosan �leli.

-         Mi t�rt�nt? – ny�gte a fekete szemekbe n�zve.

-         Nem tudom, de j� lenne, ha minn�l hamarabb elt�nn�nk innen. Rossz �rz�sem van. Nem hiszem, hogy a sepr�je v�letlen�l romlott el. Hallotta, amit mondtam?

Estrelle nem v�laszolt. Megbabon�zottan n�zte a f�rfi sz�pvonal� sz�j�t besz�d k�zben. Ellen�llhatatlan k�sztet�st �rzett, hogy r�szor�tsa a saj�tj�t. Tudta, hogy a m�sik mikor vette �szre, hogy mire k�sz�l, de nem ellenkezett ellene. S�t, olyan h�vvel cs�kolta vissza, hogy belesz�d�lt. Perselus szor�t�sa er�s�d�tt a derek�n �s a h�t�n.

Estrelle zih�lva kapott leveg� ut�n, de Piton nem eresztette a sz�j�t.

„�risten! Mit m�vel velem ez a f�rfi!? Egyetlen cs�kj�t�l l�ngba borulok! Ha most k�rne valamit, gondolkod�s n�lk�l teljes�ten�m… az biztos. Istenem… hogy tud valaki ennyire… hihetetlen�l cs�kolni? Nem b�rom! Nem �rdekel ki l�that meg… most… itt…!”

Perselus m�r �gy szor�totta mag�hoz �des terh�t, hogy az m�r f�jt. Egy pillanat alatt elvesztette j�zan esz�t. Tudta, hogy nem szabadna ezt tennie, de nem volt m�s v�laszt�sa. Nem tudott ellen�llni a n�b�l �rad� cs�ber�nek. Egyszer�en birtokba akarta venni ezt a gy�ny�r� testet, �s k�zben elmer�lni vad cs�kjaiban.

Ekkor azonban olyan f�jdalom has�tott a bal karj�ba, hogy r�gt�n eltolta mag�t�l a l�nyt �s kurt�n felki�ltott. A f�jdalom most m�s volt. Nem olyan, mint mikor a Nagy�r h�vja. Sokkal perzsel�bb, szinte haragos. J�l tudta, hogy ez csak figyelmeztet�s volt, hogy betartsa a parancsot, �s t�vol tartsa mag�t Estrelle –t�l. Ha akart volna, sem tudott volna a m�sikhoz �rni an�lk�l, hogy ne �rezte volna a f�jdalmat.

-         � az? – halotta a n� kicsit zih�l� hangj�t.

-         Igen. – a f�jdalom m�r annyira elm�lt, hogy lassan fel tudott �llni. Jobbj�t akarta ny�jtani, hogy felseg�tse a f�ben �l� csod�lkoz� n�t, de azt�n keze m�gis lehanyatlott. Nem akart megkock�ztatni m�g egy f�jdalmas felizz�st.

-         De… akkor most hivatja?

-         Nem. – v�laszolta sz�kszav�an �s p�r l�p�ssel arr�bb ment, hogy �tvizsg�lja a k�rny�ket. „Nem. Nem mondhatom el neki, hogy mi�rt. Azzal csak megijeszten�m… - Biztos, hogy csak az a fene nagy j�sz�ved vez�rel? Nem att�l f�lsz, hogy �gy romlan�nak az es�lyeid? – Nem, nem ez�rt!” – Ideje lenne tov�bb menni. Azt hiszem k�vetnek.

-         Hal�lfal�k? – �llt fel Estrelle is �s �sszeh�zott szem�ld�kkel figyelte a h�ttal �ll� f�rfit. Nem �rtette hirtelen v�lt�sait, �s hogy mit is jelezhetett neki a Jegy.

-         Val�sz�n�leg.

-         �s a Jegy felizz�sa nem vezeti �ket ide?

-         M�r hogy vezetn�?

-         H�t… gondolom Voldemort sejtheti, hogy maga merre j�r, m�r csak a kapcsolat miatt is, amit a tetov�l�s jelent �s biztosan meg vannak a m�dszerei arra, hogy k�z�lje a t�bbi talpnyal�j�val, hogy merre keressenek… meg azt�n f�l is ki�ltott mikor…

-         J�l van, igaza van. Ez m�g eggyel t�bb ok arra, hogy v�gre elinduljunk! – szak�totta f�lbe inger�lten a monol�got. Tudta, hogy ez�ttal igaza lehet a n�nek, de nem akarta, hogy az im�nt t�rt�ntekre is eml�keztesse. El�g er�fesz�t�s�be ker�lt, hogy visszafogja mag�t. – Mire v�r? Induljunk!

-         Nem sepr�vel megy�nk? M�rmint a mag��val?

-         Azt nem hinn�m, ugyanis az is elt�rt, mikor f�ldet �rtem mag�val.

-         Oh, sajn�lom.

-         Felesleges. Gyalog kell menn�nk. J�jj�n!

                                                      (...)

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s