II. r�sz

Hogy k�vett�k-e �ket, nem mutatott r� semmilyen jel. A hal�lfal�k napokig nem mutatkoztak. Viszont a f�rads�g ann�l ink�bb. Reggelt�l estig meneteltek. Ez eleinte nem okozott gondot, hiszen k�nny� terepen haladtak, de azt�n lassan elhagyt�k az utols� telep�l�seket is �s egyre szikl�sabb vid�ken vezetett utuk.

Estrelle minden este egyre f�radtabban huppant le egy-egy fa t�rzse mell�, mikor m�r l�bai nem akartak engedelmeskedni neki. Ilyenkor csak lehunyt szemmel hallgatta az erd� hangjait �s a f�rfi halk motoz�s�t. T�zet persze nem gy�jtottak, nem akart�k felh�vni magukra a figyelmet. Estrelle –t n�ha zavarta, hogy szinte alig besz�lnek, de a hossz� �vek alatt megszokta, hogy keveset sz�lnak hozz�. �gy gondolta, hogyha a f�rfinak �gy j�, akkor � sem fog hi�baval� besz�lget�seket kezdem�nyezni, amiket Piton p�r szavas v�laszaival int�zne el.

Meg am�gy sem �rezte t�l j�l mag�t. N�ha ellen�llhatatlan �rz�s fogta el, hogy visszaforduljon. Ez az �rz�s pedig egyre er�s�d�tt, ahogy k�zeledtek c�ljuk fel�. Volt valami a leveg�ben, ami riasztotta, pedig tudta, hogy b�k�vel kellene elt�ltenie �t. Id�nk�nt �gy �rezte, a lelke s�lya led�nti l�b�r�l. Olyan volt, mintha ketten lettek volna a test�ben. �s ketten is voltak, hiszen Deborah is ott pihent benne. Feltehet�leg � sem akart arra a tiszta helyre menni, ahov� tartottak. Id�nk�nt mellkas�hoz kapott, mint akinek f�j valamije vagy egy s�lyos k�vet akarna kiszak�tani bel�le. �s ez egyre jobban nyugtalan�totta. Ahelyett, hogy lelk�ben elindult volna a tisztul�si folyamat, mindink�bb ideges �s fesz�lt lett.

Ezt Piton is �szrevette, de nem sz�lt. L�tta rajta, hogy minden nap nehezebb tov�bbmennie. Nem �rtette pontosan, hogy mi�rt. El�sz�r arra gondolt, hogy csak f�radt �s nincs hozz�szokva a hossz� utaz�shoz, de ezt egy id� ut�n elvetette, hiszen a k�nyv�ben enn�l sokkal f�raszt�bb t�vokr�l is �rt. Azt�n valami elkezdte zavarni Estrelle –ben. K�ptelen lett volna megfogalmazni, hogy mi, de akkor is �rz�kelte. Tal�n sokat l�tott szeme miatt, de l�tta, hogy minden reggel egyre s�padtabb �s kialvatlanabb a l�ny. Persze � pr�b�lta ezeket a jeleket pal�stolni.

„R� fogok j�nni, hogy mi nem stimmel itt. El�bb-ut�bb, de r� fogok j�nni. Addig is szemmel tartom.” Tudta, hogy k�t nap m�lva el kell v�lniuk. Nem sz�vesen akarta egyed�l tov�bbengedni. Nem b�zott annyira a szerencs�j�kben. Sejtette, hogy ha t�nylegesen k�vetik �ket, a hal�lfal�k csak akkor fognak t�mad�ssal pr�b�lkozni, ha egyed�l lesz. A m�sik dolog, ami aggasztotta, az az id�pontok betart�sa volt. Reggel tudatosodott benne t�nylegesen, hogy m�r lassan t�bb mint k�t hete voltak �ton. Egyre k�zelgett az id�z�s ideje �s ez aggodalommal t�lt�tte el. Eml�kezett r�, hogy milyen egy ilyen szertart�s. Fiatal hal�lfal�k�nt volt alkalma egyen r�szt venni, b�r akkor csak mint k�ls� szeml�l�. Most azonban minden egyes l�p�snek s�lya volt. Ha csak egy valaki hib�zik, annak bel�thatatlan k�vetkezm�nyei lehetnek f�leg Estrelle –re n�zve.

Valamilyen m�don �rezte a m�sikban a nyugtalans�got. Szeretett volna ezen enyh�teni, de hol b�szkes�ge nem engedte megsz�lalni, hol nem tudta, hogy mir�l is besz�lgethetn�nek. Minden esetre nem engedhette, hogy bor�s gondolatai elhatalmasodjanak rajta. M�gis csak csendben figyelte a l�nyt, ahogy a fa t�rzs�nek t�maszkodva a csillagokat n�zi.

-         Perselus…

-         Igen?

-         K�rdezhetek valamit?

-         Att�l f�gg…

-         Addig �gysem hagylak b�k�n, ezt te is tudod!

-         Rendben… K�rdezzen! – s�hajtott belenyugodva az elker�lhetetlenbe.

-         Sz�val… itt van a Roxfort, ami tizenegyneh�ny �ve az otthonod… gondolom neh�z volt eleinte megszokni a korl�tokat, amiket fel�ll�tottak… f�leg Dumbledore, hogy visszaszokj a „norm�lis” �letbe…

-         Nos, nem volt egyszer�. A beidegz�d�tt szok�sokat nem tudtam csak �gy elt�r�lni. Sokszor akartam el�gt�telt venni azokon, akik nem azt tett�k, amit �n akartam, de v�g�l r�j�ttem, hogy csakis az �nuralom lehet a megold�s. De mi lenne, ha a l�nyegre t�rne? – emelte a s�t�tben megcsillan� tekintet�t a holdf�nyben feh�rnek t�n� n�re.

-         T�ls�gosan �tl�tsz az embereken…

-         Sajnos nem mindegyiken.

-         Nos rendben, azt akartam k�rdezni, hogy ugye itt van ez az eg�sz hal�lfal�s dolog, meg hogy k�mkedsz. Nem f�lsz att�l, hogy esetleg lebukhatsz? Nem aggaszt, hogy Voldemort r�gt�n meg�lne, ha kider�lne: te nem is az � oldalukon �llsz? Hogy igaz�b�l Dumbledore –nak k�mkedsz?

-         Rohadt kis �rul�!

A s�r� s�t�ts�gb�l felhangz� gy�l�lk�d� hangt�l egy pillanatra mindketten megdermedtek. Minden olyan hirtelen t�rt�nt, hogy Estrelle m�g a p�lc�j��rt sem tudott ny�lni. Piton a k�vetkez� pillanatban m�r a f�ld�n birk�zott egy fekete alakkal. Feltehet�leg azzal, akit�l a kijelent�s sz�rmazott.

Mire a boszork�ny ism�t k�r�ln�zett, a f�k k�z�l n�gy-�t hal�lfal� l�pett k�zelebb t�mad�sra k�szen. Az ereiben megh�lt a v�r, de mikor meghallotta Piton f�jdalmas ki�lt�s�t, nem habozott tov�bb. P�lc�t r�ntott �s bekapcsol�dott a harcba. Tudta, hogy most nagyon nagy bajba sodorta a f�rfit. A hal�lfal�k �s Voldemort addig fogj�k �t �ld�zni, am�g meg nem �lik. Hacsak nem v�geznek mindannyiukkal. „Akkor nem tudn�k �rtes�teni Voldemortot… A francba! Nem kellett volna ilyen helyen besz�lnem ilyesmikr�l! �, mi�rt nem tudtam szok�somhoz h�en ink�bb hallgatni!? Mi�rt kell nekem mindent elrontanom?!”

Gondolatait f�lbeszak�totta a f�jdalom, ami a combj�ba has�tott. Egy pillanatra megrogyott a t�rde, mik�zben az egyik t�mad�ja fel� fordult, hogy kimondja a hal�los �tkot. M�rhetetlen�l d�h�s volt. Mag�ra, az eg�sz helyzetre, de legf�k�ppen a hal�lfal�kra. Elege volt, hogy �lland�an a nyom�ban j�rnak, ha csak kiteszi a l�b�t a Roxfortb�l. Gy�l�lte a saj�t helyzet�t, az �rz�seit, amik valamilyen szinten szimpatikuss� tett�k a s�t�t oldalt, pontosabban Voldemortot. Nem akarta ezt �rezni! Szabad akart lenni! Nem akart f�ggni m�sokt�l, vagy a var�zslataikt�l. Csup�n folytatni szerette volna megszokott �let�t, b�r tiszt�ban volt vele, hogy ez sz�m�ra m�r lehetetlen. Tal�n pont ez�rt �rezte kil�t�stalannak a helyzet�t, amit�l egyre d�h�sebb lett.

Egy p�lcasuhint�ssal elint�zte a fekete alakot, majd tekintet�vel Pitont kereste. A f�rfi �pp egy nagy erej� �tkot k�ld�tt egy magas hal�lfal�ra. T�lont�l ismer�snek t�nt ez az alak. A k�vetkez� pillanatban felismerte benne Liviust. T�le sz�rmazott h�t a d�h�s mondat. �d�z k�zdelem folyt k�zt�k, de Estrelle –nek a k�vetkez� pillanatban ism�t m�sra kellett figyelnie. Sikeresen h�r�tott k�t piros f�nycs�v�t, egy el�l pedig elugrott, de �gy a f�ld�n k�t�tt ki. F�lig fek�dve k�ldte k�vetkez� �tk�t, ami �ppen mellkason tal�lta az egyik hal�lfal�t ezzel s�r� patakokban foly� v�rt fakasztva.

Minden megfagyott k�r�l�tte. Alig �rz�kelte a k�lvil�got, amint megcsapta orr�t az �des v�r illata. Mellkas�ban a szor�t�s feler�s�d�tt, ahogy pr�b�lt k�zdeni saj�t teste ellen, de lassan a sebes�lt fel� kezdett l�pkedni. „Nem! Nem akarom megint! Nem akarok v�rt! Deborah, hagyj b�k�n! Hagyd a testemet! Ne!” Minden pr�b�lkoz�sa eleve kudarcra volt �t�lve. A v�r ut�ni v�gy sokkal er�sebbnek bizonyult minden tiltakoz�sn�l.  Hi�ba ford�totta m�sfel� a pillant�s�t az a semmivel sem �sszet�veszthet� illat k�r�llengte �t. Torka kaparni kezdett a sz�razs�gt�l, erei ism�t f�jdalmasan h�z�dtak a hal�lfal� fel� ir�ny�tva �t.

�szre sem vette, hogy t�bb �tok is eltal�lja, de a sebek r�gt�n beforrnak test�n. Saj�t tudata m�r csak pisl�kolt. Csup�n az el�tte hever� haldokl�t l�tta, aki rettegve n�zett fel r�, amint megl�tta a hegyess� v�lt szemfogakat.

„V�r! Az illata! V�r! V�r! V�r! Igen, v�gre!” – sikoltotta egy hang a fej�ben, amit�l azt hitte sz�treped a feje. Liheg�s. Fut�s. Bevillan� k�pek v�rg�z�s �jszak�kr�l. Menek�l�s. �ld�z�s. Gyilkol�s. Gonosz kacaj. Hal�lsikolyok.

Estrelle �ntudatlanul markol�szta saj�t fej�t, v�res ajkai ugyanolyan sikolyokra ny�ltak, mint amiket halott. De ezek a sikolyok bennakadtak test�ben. Tork�b�l tompa ny�g�sen k�v�l nem szakadt fel semmi.

 A borzalmas, v�res k�pek sokkolt�k. Nem volt k�pes ellen�llni, csak sik�tani a holttest felett, akib�l az im�nt ivott. Elm�je lassan az �r�let sz�l�re sodr�dott. Deborah eml�kt�red�kei f�jdalmasan has�tottak bel�, mintha csak k�seket v�gtak volna az agy�ba. M�g soha nem volt ennyire f�jdalmas a v�mp�r el�j�vetele. Deborah t�vk�pzeteket gerjesztett Estrelle sz�m�ra. A l�ny egyre jobban undorodott mag�t�l �s a tettekt�l, amiket nem is � k�vetet el. Maga el� emelte v�res kezeit �s �r�lett�l villog� szemmel, borzadva n�zte, majd t�r�lte bele ruh�j�ba �ket.

Retteg�se percr�l percre n�tt. Idegei pattan�sig fesz�ltek csak az�rt, hogy a k�vetkez� pillanatban �gy egyenesedjen fel, mintha nem is t�rt�nt volna semmi. M�r nem Estrelle volt, hanem a hatalmas v�mp�r, Deborah Seraphin. A v�ltoz�st kevesen vett�k �szre. Csup�n k�t hal�lfal�, akik ism�t t�mad�sba lend�ltek. De Deborah nem kegyelmezet nekik. Miel�tt ajkukat elhagyhatta volna a kigondolt �tok, el�sz�r az alacsonyabbik mellett termett, j�ghideg ujjaival a torok ut�n kapott, majd fel is szak�totta azt. H�feh�r arc�t, s�t�t p�l�j�t �s nadr�gj�t bepettyezte a kifr�ccsen� v�r.

T�bolyultan kacagott a legy�z�ttek f�jdalmas ki�lt�sain. V�gre annyi v�rt ihatott, amennyit akart. �s meleg, emberv�r volt, ami �tmeleg�tette j�ghideg test�t. Mindk�t hal�lfal�t egy perc alatt sz�razra sz�vta. �rezte a r�g elfeledett er�t v�gig�ramlani sejtjein, melyek imm�r az � sejtjei voltak. Teljesen legy�zte Estrelle tudat�t, ami most valahol egy m�sik s�kon �ntudatlanul sodr�dott.

Az �l�s k�jes boldogs�ggal t�lt�tte el Deborah –t. Nem akart m�st, csak ezt folytatni. El is indult a k�vetkez� �ldozat ut�n, aki m�r a hal�los �tkot is kimondta, de hasztalan. A z�ld f�nycs�va Deborah egy k�zmozdulat�ra semmiv� foszlott. A hal�lfal� hi�ba eredt fut�snak, tudta, hogy ezt az �jszak�t m�r nem �li t�l. Egy feh�r k�z a k�vetkez� pillanatban meg is ragadta h�tulr�l �s egy ajak moh�n a nyak�ra tapadt. De nem sz�vta hal�lra, csup�n belenyalt a v�r�be. Deborah j�tszani akart. Oly r�g�ta nem tudta haszn�lni erej�t! Most ism�t �rezni akarta, hogy mi mindenre k�pes.

Hagyta, hogy a f�rfi p�r l�p�st ingadozva h�tr�ljon, majd mikor fut�snak eredt volna, egy k�zmozdulat�val l�ngra lobbantotta. A hal�lfal� r�m�lten sikoltozva, f�klyak�nt futott a f�k k�z�tt, am�g hangsz�lai el nem szakadtak a h�t�l. Deborah l�tta a test�ben v�gbemen� pusztul�st. L�tta a t�zet, mely belekap a haland� v�r�be, majd a sejtjeibe, a h�s�ba, a haj�ba. Hallotta a sz�v utols� rezd�l�s�t miel�tt a t�z azt is egy darab sz�nn� nem �gette. A leveg� megtelt az �gett h�s �s haj �mely�t� b�z�vel.

Deborah –nak azonban m�g ez sem volt el�g. A megmaradt k�t hal�lfal� �s Piton fel� fordult. A h�rom f�rfi m�g mindig k�ldte egym�sra a ront�sokat, persze egyenl�tlen harcban, ketten egy ellen. A k�vetkez� pillanatban azonban az alacsonyabbik Deborah –ra n�zett sz�rk�s-k�k szem�vel.

-         Lucius! J�jj hozz�m! Gyere… - suttogta �gy, hogy csak a f�rfi hallhatta. – Mindig is erre v�gyt�l, nem igaz?

-         Te… - ny�gte, majd otthagyta Liviust �s Pitont, akik t�bb sebb�l v�reztek �s l�that�lag az �let�k�rt k�zd�ttek.

Deborah felkacagott �s kit�rta karjait, hogy �t�lelhesse a megb�v�lt Lucius Malfoyt, aki tudta, hogy ez az eg�sz csapda, de k�ptelen volt ellen�llni a v�mp�r hatalm�nak.

-         Most m�r meg�rinthetsz. – lehelte a f�rfi ajkaira.

Lucius kimondhatatlanul izgat�nak tal�lta, ahogy a hold f�nye v�gigfutott Deborah v�res sz�j�n �s �les fogain. Moh�n megcs�kolta �s mag�hoz szor�totta a karcs�, merev testet. Nem �rdekelte, hogy a n� hossz� fogai fels�rtik nyelv�t, vagy hogy a h�tuk m�g�tt Livius �let-hal�l harcot v�v azzal a mocskos �rul�val. Csal�dja k�pe villant fel neki. El�sz�r Narcissa, majd Draco, de �ket is elhessegette. G�tl�stalan v�gya ez ir�nt a n�i test ut�n mindent els�p�rt a fej�b�l. �szt�nl�nny� v�lt. Nem �gy, mint ahogy hal�lfal�k�nt szokta gyilkol�s k�zben, hanem valamilyen eg�szen m�s m�don. Vonzotta a tudat, hogy egy v�mp�rt cs�kol. Egy velej�ig romlott v�mp�rt, aki csak puszt�t�st �s roml�st hozhat mindenkire, akivel tal�lkozik. Vonzotta a s�t�t er�, ami a n� minden p�lus�b�l �radt. Im�dta a veszedelmes n�ket. Szeret�nek megtett�k az ostoba, �resfej�ek is, de r�juk hamar r�unt. Sokkal nagyobb kih�v�snak tekintette egy Deborah –hoz hasonl� n� elcs�b�t�s�t �s megtart�s�t.

A v�mp�r hagyta, hogy a f�rfi ajkai az �v�it birtokolj�k. �lvezte, ahogy Lucius vadul mozg� nyelv�r�l a v�r az � sz�j�ba folyik. K�zben pedig k�nnyed�n olvasott a m�sik gondolataiban. Olyan krist�lytiszt�n l�tta �ket, ahogyan r�gen. Ez m�moros el�gedetts�ggel t�lt�tte el. Az aranyv�r� var�zsl� �z�t�l azonban ism�t fell�ngolt �hs�ge. Egy darabig hagyta, hadd marja az ismer�s �rz�s a bens�j�t, majd jobb kez�vel megfogta a f�rfi arc�t �s elford�totta, hogy hozz�f�rhessen a nyak�hoz.

Lucius halkan fels�hajtott, amint meg�rezte a h�v�s ajkakat �s a nyelvet siklani nyak�nak b�r�n, �s elmosolyodott mikor a n� m�sik keze belemarkolt a fenek�be. A k�vetkez� pillanatban azonban ez a mosoly r�fagyott az arc�ra. �les f�jdalom has�tott a nyak�ba ott, ahol eddig Deborah cs�kolta. Tudta, hogy mit m�vel, de leblokkolt. �let�szt�ne azonban p�r pillanat m�lva fel�ledt �s cselekv�sre sarkallta. Hevesen pr�b�lt ellenkezni a tov�bbi v�rvesztes�g ellen, de Deborah vasmarokkal tartotta �s moh�n lefetyelte a b�bor patakot, a nemes aranyv�rt…

-         Livius… Livius! Seg�ts! – ny�gte, b�r nem volt benne biztos, hogy a f�rfi meghallja, vagy egy�ltal�n a seg�ts�g�re siet-e.

Piton �s Livius egyszerre fordultak Lucius fel�, abbahagyva a harcot. Mindketten elborzadtak a l�tv�nyt�l. K�r�l�tt�k szanasz�t hull�k hevertek. Volt, amelyiknek a karja p�r m�terrel arr�bb fek�dt, de Piton felfedezni v�lt egy h�sdarabot is, ami kor�bban egy sz�v lehetett. A leveg�t m�g mindi �tj�rta az �gett h�s szaga, ami egy halom elszenesedett kupacb�l terjedt, de �rezhet� volt egy m�sfajta, sokkal kellemesebb, egyedi illat is, amit Piton m�r �rzett k�tszer is. Deborah �sszet�veszthetetlen illata.

A k�t f�rfi t�bb helyen is megsebes�lt, de nem foglalkoztak vele. M�g mindig a k�t alakra f�kusz�ltak. Deborah tekintete �r�lt �lvezettel mustr�lgatta �ket, mik�zben ajkai m�g mindig Lucius nyak�ra tapadtak.

Livius l�zasan kutatott az agy�ban, hogy hogyan szabad�thatn� ki t�rs�t h�ga, vagy kinek a karmai k�z�l, hiszen a Nagy�r biztosan kegyetlen�l megb�ntetn�, ha egyik legbefoly�sosabb �s legh�s�gesebb csatl�s�t nem menten� meg.

Piton ek�zben pont az ellenkez�j�n gondolkodott. Nem t�lzottan �rdekelte volna, ha Deborah meg�li Malfoyt, hisz akkor m�r csak Liviusszal kellene v�geznie �s akkor senki nem tudna az � �rul�s�r�l. Deborah elv�gezte a takar�t�st helyette. �t ink�bb az aggasztotta, hogy hogyan hozza vissza Estrelle –t an�lk�l, hogy meg�letn� mag�t.

Mindk�t f�rfi egyszerre kezdett a v�mp�r fel� araszolni, mintha megbesz�lt�k volna, holott csak a szem�k villant egyszer �ssze. M�gis �gy �rezt�k, hogy ett�l valamif�le kapocs alakult ki k�z�tt�k. Nem mintha ennek annyira �r�ltek volna, de a c�ljuk ugyanaz volt: meg�ll�tani Deborah –t.

A v�mp�r egy darabig hagyta, hogy k�zeledjenek, majd megsz�lalt p�r centire elszak�tva ajkait a sebr�l:

-         Ha m�g egy l�p�st tesztek, elt�r�m a nyakcsigoly�j�t, �s ti is olyan sorsra juttok, mint a t�bbiek.

Lucius tomp�n felny�g�tt. Piton tan�cstalans�got �rzett, �s ezt nagyon ut�lta. Emellett el is borzadt, ahogy ism�t k�rbepillantott a kicsiny tiszt�son hever� hull�kon �s tudatosult benne, hogy mindezt t�nyleg Deborah tette. Minn�l hamarabb meg kell szabad�tani Estrelle –t ett�l az �r�ltt�l.

-         Estrelle �r�kre leveszett. Most m�r nem tud visszat�rni. M�r nem is �rzem magamban a jelenl�t�t. �r�kre elt�vozott Perselus. Nem mentheted meg.

Piton azonnal bez�rta elm�j�t �s felt�telezte, hogy Livius is hasonl�k�pp cselekszik. Deborah felkacagott.

-         Nem rossz, nem rossz. Eg�sz �gyesek vagytok. De hamarosan m�r ez sem fog titeket megv�deni a hatalmamt�l!

-         Engedd el Luciust!

-         Dr�ga Livius, azt mondd meg nekem, hogy mi�rt tegyem meg, amire k�rsz! Mi�rt akarn�d megmenteni �t, ha �gy is tudod, hogy titokban f�lt�keny r�d, ami�rt annyira figyel r�d Voldemort. – Livius megborzongott a n�v hallat�n. – Bizony, bizony… a dr�ga Lucius az els� adand� alkalommal h�tba d�fne.  – sim�tott v�gig a f�rfi ez�stsz�ke, v�rt�l csatakos haj�n. – � nem mentene meg… �h, persze… nem okozhatsz csal�d�st Mesterednek, igaz? F�lsz a b�ntet�st�l? Meg�rtelek. J�l teszed.

-         Hallgass!

-         Livius, nem k�ne…

-         Te is fogd be, te rohadt �rul�! – k�pte Piton fel�, aki meg akarta akad�lyozni, hogy Livius r�rontson Deborah –ra.

-         Milyen hevesek vagyunk ma… Ez eszembe juttat egy m�sik esetet… eml�kszel, Livius? Akkor is ilyen volt�l, mikor Estrelle �s te…

-         El�g legyen! – l�pett egyet el�re most m�r Piton is.

-         Ajaj! Hov� ker�ltem? – nevetett g�nyosan. – Itt mindenki ellenem lenne? Mily meglep�. Ennyire az�rt nem kell Estrelle –t v�deni… � is �lvezte…

A mondatot nem tudta befejezni, mivel Piton el�re v�g�dott, ajkai pedig b�n�t� �tkok sorozat�t mormolt�k. De nem t�rt�nt semmi. Deborah k�r�l felizzott egy m�lyk�k er�t�r, amir�l minden �tok visszapattant. Livius �s Piton igyekezett elugrani a piros f�nycs�v�k el�l.

Piton a hal�lfal�ra n�zett, aki „Na ezt mos j�l megcsin�ltad! Hogyan tov�bb?” Pillant�ssal v�laszolt neki. De a b�jitaltan tan�r nem esett k�ts�gbe. A k�vetkez� t�mad�sn�l eml�kezetb�l megism�telte azt a mozdulatsort, amit akkor alkalmaztak, mikor Siriust kellett kiszabad�taniuk Deborah karmai k�z�l. P�r perc koncentr�l�s ut�n az er�t�r megsz�nt. Deborah term�szetellenesen k�k szeme el�sz�r elkerekedett, majd �sszesz�k�lt a haragt�l.

-         Ennyivel nem �ssz�tok meg! – sziszegte, majd elengedte Luciust, aki rongybabak�nt hullott l�baihoz. Karjait el�re emelte �s egy r�g elfeledett nyelven kezdett suttogni.

A karjai k�r�l sz�l kezdet el fodroz�dni, ami n�tt�n-n�tt. Bek�szott Deborah haja al� �s megemelte azt, ezzel azt a hat�st keltve, mintha v�zben lebegtek volna az �benfekete tincsek. Amint felpillantottak az �gre, l�tt�k a k�zelg� vihart �s az �gen �tcik�z� vill�mokat. A k�nt�l�s f�ls�rt�nek hatott a vihar el�tti p�r�s, nyomott csendben. Az erd� lombkoron�i ny�gt�k a viharos szelet.

Piton haja az arca el�tt t�ncolt. Liviusra n�zett, aki ugyancsak megillet�d�tt a jelens�g l�tt�n.

-         T�madnunk kell, miel�tt r�nk k�ldi a vihart, vagy el�get minket! De ne felejtsd el, hogy � a h�god is! Ne �ld meg! Csak k�b�t��tkot, amennyit tudsz! – kiab�lta t�l a vihart.

Livius b�lintott. �gy t�nt Deborah minden figyelm�t lek�t�tte a var�zslat, �gy nem hallotta a r�vid besz�lget�st. M�r �pp a k�t f�rfi fel� ir�ny�totta volna a felszabadul� energi�t, mikor mindketten el�r�bb l�ptek �s a leger�sebb k�b�t��tkokat l�vellt�k gyors egym�sut�nban a n�re. Az els� p�rat m�g ki tudta v�deni, de ut�na kezdett lelassulni. Piton megkock�ztatott egy Lumos Maxim�t is, ami majdnem olyan erej� volt, mint a napf�ny. Ett�l Deborah felsikoltott �s arc�t karj�val takargatva a f�ldre rogyott. A kezei �ltal eddig uralt energia �gy gazd�tlann� v�lt �s kicsapott test�b�l. A robban�sszer� hull�m led�nt�tte a l�b�r�l a k�t f�rfit is.

*

Piton �vatosan �lt fel. Csak lassan ugrottak be neki a t�rt�ntek. R�gt�n sz�tn�zett a tiszt�son. Livius m�g mindig eszm�letlen�l fek�dt. �gy t�nt, beverte a fej�t egy k�be. Piton nem tudta, hogy meghalt-e, de pillanatnyilag nem is �rdekelte. El�sz�r Estrelle –t kell megkeresnie.

A n� ugyan�gy fek�dt, mint mikor kicsapott bel�le az energia, de teste t�bb helyen megperzsel�d�tt �s csillap�thatatlanul remegett, mint akibe �ramot vezetnek. K�r�l�tte a f� el�gett, mindent hamu bor�tott. Estrelle sz�p arca v�res koromt�l �s �g�sekt�l volt mocskos.

Piton Luciusra csak egy len�z� pillant�st vetett. L�tta, hogy l�legzik, m�gsem �lte meg. Volt benne annyi tart�s, hogy ne vegye el az �letet k�t mag�r�l mit sem tud� embert�l, pedig az esze azt s�gta, hogy ezt k�ne tennie, ha nem akarja, hogy leleplez�dj�n a Nagy�r el�tt. „Vajon Dumbledore mit v�r t�lem ilyen helyzetben? Ha �letben hagyom �ket, akkor biztosan lelepleznek. Ha v�gzek vel�k, akkor cs�ppet sem vagyok jobb n�luk…” Visszaesni pedig nem akart. T�l sokat �s t�l kem�nyen dolgozott azon, hogy f�l�j�k emelkedjen minden tekintetben. De tudta, hogy ha nem teszi meg, akkor eg�sz h�tral�v� �let�ben a bossz�jukt�l kell tartania. „B�r az �n �letem �gy is v�gig a t�l�l�sr�l sz�l… El�bb-ut�bb leleplez�dtem volna…” �sszer�ncolt szem�ld�kkel n�zte a k�t hal�lfal�t, majd felemelte �s r�juk szegezte p�lc�j�t…

*

„So tired so soon
What happened to you?
What happened to you?
You got lost
Somewhere between
There and here
Somewhere between
So far so near
You got lost
Somewhere between
What happened to you?”

„Oly f�radt vagy, oly hamar
Mi t�rt�nt veled?
Mi t�rt�nt veled?
Elt�vedt�l
Valahol, valamerre
Ott vagy itt
Valahol, valamerre
T�l t�vol, t�l k�zel
Elt�vedt�l
Valahol, valamerre
Mi t�rt�nt veled?

/Martin L. Gore: Gone (r�szlet)/

Estrelle m�g mindig remegett a karjaiban. M�r vagy f�l �r�ja cipelte az erd�n kereszt�l. Tudta, hogy egy Mobilicorpusszal is megoldhatn� a dolgot, azaz lebegtethetn� a testet, de musz�j volt �reznie a s�ly�t, k�l�nben feladta volna. � is legyeng�lt a harct�l �s t�bb sebb�l v�rzett. Egyed�l az tartotta benne a lelket, hogy a n�t biztos helyre vigye. Csak annak �r�lt, hogy l�bai viszonylag s�rtetlen�l �szt�k meg az �sszecsap�st, �gy �gy ahogy j� temp�ban tudta vinni a l�nyt, aki m�g mindig eszm�letlen volt. Nem lehetett biztos benne, hogy Deborah –t, vagy Estrelle –t tartja-e a karjaiban. Egyel�re csak a test g�rcs�s remeg�s�re tudott figyelni. Ez is �pp el�gg� aggasztotta. A l�ny �gy zih�lt, mintha �ld�zn�k. Piton nem tudta, hogy valamit t�nyleg �t�l, vagy csak a teste tiltakozik �gy Deborah �s a rajta �thalad� energia ellen. Legilimenci�hoz nem akart �s nem is tudott volna folyamodni tekintve a kettej�k �llapot�t. Egyetlen c�l lebegett csak a szemei el�tt: el�rni a forr�shoz.

*

M�r a v�z hangja is megnyugtatta Perselust. A l�ny remeg�se is al�bbhagyott valamennyire, ahogy k�zeledtek a tiszta viz� forr�shoz. Piton csak most �rezte, hogy milyen mocskos is lett a csata folyam�n. De nem csak emiatt �rezte ezt. A forr�s vize legend�s volt. Mindenki, aki megm�rt�zott benne, vagy csak egy kortyot ivott bel�le, tiszt�bbnak �rezte mag�t f�ggetlen�l att�l, hogy milyen dolgokat k�vetett el. Tal�l�an a Megtisztul�s Forr�s�nak nevezt�k. Am�g feled�sbe nem mer�lt, rengetegen j�rtak ide, hogy enyh�tsenek lelk�k terh�n, vagy �ppen visszaszor�ts�k a benn�k rejl� gonoszt.

Estrelle –nek am�gy is erre kellett volna j�nnie. H�rom napja kellett volna elv�lniuk egym�st�l. Dumbledore mindenre felk�sz�lve elmondta Pitonnak, hogy a l�nynak ez lett volna a k�vetkez� hely hossz� �tja sor�n, amit meg kellett volna l�togatnia. A b�jitaltan tan�r �ldotta Albus esz�t, ami�rt ezt megtette.

A forr�s mellett egy pillanatra letette terh�t �s mell� �lt. R�g�ta nem �rzett ilyen �lmos f�rads�got a tagjaiban. Kellemetlen �rz�seket keltett benne, de mint mondt�k, m�r a forr�s p�r�ja is j�t�konyan hatott a l�lekre �s energi�val t�lt�tte fel a megf�radt, beteg testet. Perselust alig �szrevehet� melegs�g kezdte elt�lteni. M�g mindig tartott egy kicsit az el�tte reszket� n�t�l, aki most olyan sz�pnek t�nt k�coss�ga �s az arc�ra sz�radt v�r ellen�re is.

Kicsit �sszeszedte mag�t, levette tal�rj�t, felt�rte ingujj�t �s ism�t a karj�ba vette �t. Undorodva n�zett a bal karj�n feket�ll� S�t�t Jegyre. P�r l�p�ssel a v�zn�l termett, majd beleg�zolt. A h�v�ss�g lassan k�szott fel a l�b�n, el�ztatva ruh�j�t, de ez most nem �rdekelte. M�r der�kig �llt a v�zben, mikor �vatosan lejjebb engedte terh�t. A n� felsikoltott, amint a v�z hozz��rt a b�r�hez. Ha Perselus nagyon odafigyelt m�g egy kis sisterg�st is hallott. �gy gondolta, hogy Deborah most nagyon szenvedhet. „Nem csoda, biztosan nem szeretheti az ilyen fajta vizet. Gondolom ez olyan lehet neki, mint a szenteltv�z.” Rezzen�stelen arccal, er�sen tartotta a n�t, aki egyre jobban kap�l�dzott, de ezzel csak azt �rte el, hogy m�g ink�bb vizes lett.

A sikolyok egyre halkabbak lettek, a kap�l�z�s m�r csak n�h�ny k�ts�gbeesett verg�d�snek t�nt a hossz� percek alatt, am�g Perselus a v�zben tartotta a l�nyt. �rezte, hogy teste m�r alig remeg. Imm�r � is nyugodtabban figyelte, ahogy a v�r lassan lemos�dik l�gy hull�mokban a megviselt arcr�l. Estrelle haja v�gigcsiklandozta a karj�t, ahogy a foly� viz�n lebegett. F�radt s�haj szakadt fel bel�le. Siker�lt. Deborah feladta. Legal�bbis nagyon �gy t�nt. A n� arca ism�t kisimult, egyenletesen vette a leveg�t, annak ellen�re, hogy a hideg v�zt�l libab�r�dz�tt.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s