26. Fejezet

A Turunel hegy

Piton Estrelle mellett t�rdelt �s alaposan �tvizsg�lta �t. M�r csak alig lehetett l�tni rajta az �g�snyomokat, arc�r�l lemosta a kormot. Ruh�ja itt-ott elszakadt, de sebei nem voltak. Azok m�g Deborah �ltal begy�gyultak. Elnyomott egy megk�nnyebb�lt s�hajt, mikor Estrelle felk�h�g�tt �s lassan kinyitotta a szem�t, ami egy pillanatra m�g halv�nyk�knek l�tszott, majd ism�t visszanyerte s�t�t sz�n�t.

-         Mi t�rt�nt? Hol… hol vagyunk? Mi ez a hely?

-         Most melyik k�rd�s�re v�laszoljak? – k�rdezte szokatlanul gyeng�den, de az�rt n�mi g�nnyal a hangj�ban.

-         Perselus… - mosolyodott el halv�nyan. – Tal�n vegye �ket sorra.

-         T�nyleg nem eml�kszik semmire?

-         Jaj, ne kezdje m�r megint…

-         J�l van, csak k�v�ncsi voltam. Akkor m�g mag�n�l volt, mikor Malfoy �s az �n b�tyja megt�madott minket p�r t�rsukkal…

-         Igen, arra m�g eml�kszem.

-         Nos, ut�na harcolni kezdt�nk. �n sok�ig nem tudtam mag�ra figyelni, a saj�t b�r�met is mentenem kellett. Mit ne mondjak, a b�tyja, Livius el�gg� j�rtas a fekete m�gi�ban… Sz�val mire megint mag�ra tudtam n�zni, az sem �nsz�ntamb�l volt. Mindketten �gy cselekedt�nk, mivel Malfoy kiab�l�s�ra lett�nk figyelmesek.

-         Hogy-hogy?

-         �gy, hogy maga, pontosabban Deborah, el�g rendesen helyben hagyta. Ott cs�ng�tt mag�n v�rz� torokkal.

-         �risten!

-         �s ez nem minden. Mikor t�zetesebben felm�rt�k a tiszt�st, az tele volt az �n �ltal meg�lt hal�lfal�kkal.

-         Megint v�rt ittam?

-         Nem is keveset. Nem tudom hova f�rt mag�ba ennyi… A l�nyeg az, hogy Liviusszal csak egy�tt tudtuk meg�ll�tani. Nem sz�vesen j�tszottam �ssze vele, de nem volt m�s v�laszt�sunk, k�l�nben �n �lt volna meg minket. El�sz�r fel kellett t�rn�m a var�zslatot, ami megakad�lyozta, hogy �rt�st k�ldj�nk mag�ra, azt�n j� n�h�ny k�b�t��tkot h�vtunk seg�ts�g�l. Csak �gy �rt�nk el eredm�nyt. Azt�n az energia, amivel meg akart �lni minket, elszabadult �s v�gigs�p�rt a tiszt�son. Mindh�rman elvesztett�k az eszm�let�nket. V�g�l �n t�rtem magamhoz el�sz�r �s ide hoztam, hogy a forr�sban megtisztulhasson.

-         �s Malfoy, meg a b�ty�m? Ugye nem �lt�k t�l?

Piton hallgatott, majd alig �szrevehet�en b�lintott. Estrelle �l� helyzetbe torn�zta mag�t �s felh�borodottan, ugyanakkor k�ts�gbeesetten n�zett a f�rfire.

-         Te j� �g, hiszen akkor elmondj�k Voldemortnak, hogy maga el�rulta �t!

-         Ez m�r nem sz�m�t.

-         Dehogynem! �s ez is miattam van! Most m�r nem mehet vissza k�z�j�k! Most mit fog csin�lni? Mostant�l vad�szni fognak mag�ra!

-         �n is tiszt�ban vagyok vele! – �llt fel d�h�sen a f�rfi.

-         Eln�z�st, nem akartam…

-         Tudom. Mint mondtam, ez m�r nem sz�m�t. Most legal�bb mindenki tiszt�ban van azzal, hogy �n hov� is tartozom.

-         De… maga volt az egyetlen kapocs, akin kereszt�l n�mi inform�ci� jutott Dumbledore birtok�ba arr�l, hogy mit is tervez Voldemort.

-         Ezzel a kock�zattal Dumbledore is sz�molt, mikor elv�llaltam a k�mked�st. Sz�m�tott r�, hogy nem fogom ezt �r�kk� csin�lni. El�bb-ut�bb �gy vagy �gy leleplez�dtem volna. Ne hib�ztassa mag�t ez�rt. Meg azt�n a Nagy�r am�gy sem avatott m�r be annyira a titkaiba, mint r�gen. Lehet, hogy sejtette az �n kis kett�s j�tszm�mat. – Titkon az�rt j�l esett neki a l�ny f�lt�se.

-         Sz�val akkor nem haragszik r�m… emiatt? – k�rdezte bizonytalanul.

-         Nem. Hogy haragudhatn�k? – l�gyult meg egy pillanatra. „Hiszen...”

-         Akkor megnyugodtam.

Piton a n�re n�zett, akinek a fogai abban a pillanatban �sszekoccantak a hidegt�l. K�rben�zett a tiszt�son. Nem tudta �llni azt a h�l�s pillant�st, amit Estrelle k�ld�tt fel�je.

-         Azt hiszem �t k�ne �lt�znie, m�g a v�g�n megf�zik.

-         Igaza van.

Mindketten zavartan f�lren�ztek, majd a n� elindult a f�k fel� a h�tizs�kj�b�l el�szedett ruhadarabokkal.

„�gy viselkedem, mint valami kamasz! Mi�rt vagyok zavarban a t�nyt�l, hogy Estrelle nem messze t�lem �lt�zik �t? Hiszen ismerem a test�nek minden egyes porcik�j�t…” Idegesen dobbantott egyet l�b�val a bevillan� k�pekt�l �s a test�ben �bredez� v�gyt�l. „Jobb lenne, ha ezekre nem gondoln�k! Sokkal fontosabb dolgaink is vannak. P�ld�ul, hogy engedjem-e egyed�l tov�bb menni… Vajon a hal�lfal�k megkock�ztatnak m�g egy t�mad�st? Nem val�sz�n�, ha van egy kis esz�k. Nekem is sietnem k�ne a t�kr�k�rt, de nem t�l kedvez�, hogy lebuktam. A Nagy�r biztosan k�nozni fog a S�t�t Jegyen kereszt�l. Csod�lkozom, hogy m�g nem kezdte el, b�r lehet, hogy m�g nem �rtek vissza Malfoy�k. Amilyen �llapotban Deborah hagyta �ket…”

-         Perselus, mag�nak nem kellett volna m�r elv�lnia t�lem? – k�rdezte a n�, mikor vissza�rt. Piton r��r�sen v�gigm�rte. Meglehet�sen csinosnak tal�lta m�g ebben a k�nyelmes ruh�ban is. „L�m, l�m m�g most is ragaszkodik a s�t�t sz�nekhez…” Estrelle egy s�t�tz�ld fels�t, azon egy cipz�ras fekete meleg�t�fels�t �s egy k�nyelmes, olajz�ld zsebes nadr�got viselt.

-         Ennyire zavarja a t�rsas�gom?

-         Egy�ltal�n nem, f�leg, hogy m�r sokadszorra mentette meg az �letem. Nem is tudom mit kezden�k maga n�lk�l…

-         Ezt �n sem tudom, Miss Lioncourt.

-         Perselus… tudom, hogy m�r sokadszorra k�rdezem meg, de nem tudn�l esetleg tegezni? Az sokkal k�nyelmesebb lenne, nem?

A f�rfi kelletlen�l biccentett, majd hogy lek�sse csapong� gondolatait t�zet gy�jtott �s n�mi ennival�t hal�szott el� a h�tizs�kb�l.

-         Egy�bk�nt m�r legal�bb k�t napja el kellett volna indulnom az �n utamon, de tekintettel a k�r�lm�nyekre, ez nem volt kivitelezhet�.

-         �rtem. De a t�z nem fog minket bajba sodorni? – v�ltott hirtelen t�m�t.

-         Nem hinn�m, de ha m�g ezek ut�n lenne b�tors�ga valakinek r�nk t�madnia, h�t csak tess�k. Am�gy a forr�s k�r�li p�ra olyan s�r� p�r m�terrel feljebb, hogy lehetetlen lenne megk�l�nb�ztetni a f�st�t t�le.

-         Hogy te mindenre gondolsz!

-         Tess�k, egy�l! Sz�ks�ged lesz az er�dre. El�gg� kif�raszthattak a t�rt�ntek.

-         K�sz�n�m. De egy�ltal�n nem vagyok f�radt. Teljesen frissnek �rzem magam. Mint aki napokat �taludt. �rdekes…

-         Micsoda?

-         Hogy mennyire k�nny�nek �rzem magam… �s ami a legfurcs�bb… egy�ltal�n nem �rzem Deborah –t sem. Pedig eddig mindig ott volt az a bizonyos nyom�s a mellkasomban…

-         Ez a forr�s viz�nek a hat�sa. Azt hiszem vinn�nk k�ne bel�le p�r flask�val az �tra. F�leg neked.

-         Igaz. Ez a Megtisztul�s Forr�sa, ugye? Honnan tudtad, hogy ide kell j�nn�m �s meg kell f�r�dn�m benne?

-         Azt nem tudtam, hogy f�r�dn�d is kell benne, csak gondoltam �gy l�nyegesen k�nnyebb lesz visszat�rned. Deborah nem kedvelte t�ls�gosan a vizet.

-         Tudom, �reztem. Olyan volt, mintha t�zes vassal s�t�gettek volna. A t�bbit Dumbledore mondta el, igaz?

-         Igen.

-         Perselus, neked hov� kell menned a t�kr�k�rt?

-         Ne �rdekeljen, �gysem mondhatom el. Jobb ha csak Albus �s �n tudunk r�la.

-         Akkor ez is valamilyen szupertitkos hely lehet, mint ahov� �n megyek?

-         M�g ann�l is titkosabb. – mosolyodott el a kifejez�sen.

-         Nagyon j�l �ll, ha mosolyogsz. – n�zett r� csillog� szemmel a n�.

Piton nem sz�lt semmit, ink�bb visszafordult k�sei eb�dj�hez, de sz�v�nek j�l esett a b�k. Persze ezt sosem vallotta volna be Estrelle –nek.

-         �s itt meddig maradunk? Ezt elmondhatod? – k�rdezte miut�n befejezte az ev�st.

-         �gy gondoltam, hogy holnap reggel tov�bbindulhatn�nk. De most m�r k�l�n. Egy r�vid darabon m�g elk�s�rhetlek, ha sz�ks�ges, de nekem is igyekeznem kell. Szor�t az id�. �gy is napokat vesztegett�nk el. Miut�n elv�lunk, b�rmilyen m�don utazhatsz, csak hoppan�lva nem. A legk�nnyebb m�gis mad�rk�nt lenne…

-         Csak nem egy holl�ra c�lzol?

-         Ak�r.

Estrelle eddig nem volt biztos benne, hogy Piton tud arr�l, hogy „anim�gus”, de ezzel a c�lozgat�ssal megkapta k�rd�s�re a v�laszt.

-         Mi�ta tudod?

-         Mikor kiszabad�tottuk Blacket abb�l az �tkozott h�zb�l. Dumbledore mondta el, mikor sehogy sem f�rt bele a fejembe, hogy hogyan juthatt�l be �szrev�tlen�l.

-         Gondolhattam volna.

-         De te sem vagy bejegyezve, ha nem t�vedek.

-         Nem. Nem �reztem sz�ks�g�t. Meg am�gy is, �n nem tanultam, hanem ezzel a k�pess�ggel sz�lettem. Okoztam is el�g bonyodalmat ezzel a sz�leimnek, am�g r� nem j�ttek a dologra. Azt hiszem ezt a nagymam�mt�l �r�k�ltem. � bagolly� tudott �tv�ltozni.

-         Csupa sz�rnyas a csal�dban…

-         H�!

Pitonnak alig maradt ideje kit�rni a fel�je rep�l� alma el�l. Estrelle haragja azonban csak tettetett volt. A k�vetkez� pillanatban pedig el is sz�llt, mikor Perselus megragadta a csukl�j�t �s k�zelebb h�zta mag�hoz.

-         Ha a bocs�natodat k�rem, megbocs�tasz? – suttogta a n� szemeit, majd az ajkait n�zve perzsel� tekintet�vel.

-         Igen. – suttogta er�tlen�l vissza. �gy �rezte, nem kap leveg�t a m�sik k�zels�g�t�l, de ez egy�ltal�n nem zavarta. Az�rt egy kicsit csod�lkozott Perselus hirtelen v�lt�s�n, de engedelmesen h�z�dott m�g k�zelebb.

-         Akkor bocs�nat… - lehelte alig hallhat�n a l�ny sz�j�ba. Amint ajkaik �ssze�rtek, Perselusban a v�gy m�g intenz�vebben l�ngolt fel. Maga sem �rtette pontosan, de r�d�bbent, hogy mennyire hi�nyzik neki Estrelle. Rettegve a f�jdalomt�l, amit Voldemort a S�t�t Jegyen kereszt�l k�ldhet r�, ami�rt Estrelle –t �rinti, kapkodva, moh�n cs�kolt a kezdeti gyeng�ds�g ut�n.

A n� ugyanilyen intenzit�ssal viszonozta a r�g �hajtott cs�kokat. Jobb kez�vel m�ris a f�rfi fels�j�nek gombjain matatott. Piton olyan k�zel h�zta mag�hoz, amennyire csak lehetett. Ujjaival v�gigsim�tott Estrelle nyak�nak finom b�r�n, v�gig a fels� kiv�g�sa ment�n, de a k�vetkez� pillanatban kiss� eltolta mag�t�l.

-         Tudod, hogy nem lehet… A Nagy�r…

-         M�r nem vagy k�teles engedelmeskedni neki!

-         De a f�jdalmat att�l m�g ugyan�gy r�m k�ldheti a Jegyen kereszt�l.

-         De…

-         Nem tehet�nk ellene semmit!

-         De…

-         Pedig… �n… most… �h! – ny�g�tt lemond�an. Most m�g nagyobb �toknak �rezte a b�lyeget, melyet Voldemort s�t�tt r�.

-         Perselus, n�zd meg a karod!

-         Mi?

Lepillantott a Jegyre, pontosabban a hely�re. Szemei elkerekedtek, �rtetlen�l Estrelle –re n�zett, majd ism�t a karj�ra. A S�t�t Jegy alig l�tszott. Csup�n a k�rvonalai sejlettek fel halov�nyan.

-         Ez hogy lehet?

-         A Megtisztul�s Forr�sa… A v�z biztosan hozz��rt a b�r�dh�z, mikor engem tartott�l a patakban.

-         Igen. El�g hossz� ideig �lltam ott veled… De ez lehets�ges? �s a Nagy�r?

-         �gy t�nik igen. �s ha j�l sejtem, akkor Voldemortnak most egy�ltal�n nincs hatalma f�l�tted… - mosolyodott el cs�b�t�an.

-         Tudod mit jelent ez? – r�ndult Pitonnak is felfel� a sz�ja.

Estrelle most m�r teljes magabiztoss�ggal �lt a f�rfi �l�be.

-         Azt… hogy ott folytathatjuk, ahol a b�lon abbahagytuk…*

Nem v�rta meg a v�laszt, hanem szenved�lyesen megcs�kolta. Hagyta, hogy Piton leh�zza a meleg�t�je cipz�rj�t, majd le is h�mozza r�la a z�ld fels�j�vel egy�tt.

-         Csak nem t�relmetlenek vagyunk? – tette fel a k�lt�i k�rd�st. – De v�rj… mi lesz, ha megl�tnak?

-         Kit �rdekel?! �gyse j�r erre senki. Ha meg igen, akkor szerz�nk nekik is p�r kellemes percet. A legt�bb ember szeret leskel�dni, nem?

-         Igaz… t�k�letesen igazad van…

T�bb besz�dre nem pazarolt�k az idej�ket. Estrelle semmivel sem lassabban gombolta ki Piton fels�j�nek, majd fekete ing�nek gombjait. Moh�n sim�tott v�gig a meleg, er�s mellkason, mik�zben egy pillanatra sem eresztett�k el egym�s sz�j�t. Perselus t�relmetlen�l markolt bele a form�s h�ts�ba m�g k�zelebb h�zva mag�hoz a karcs� testet, mik�zben valami kellemes, m�gis l�ngol� �rz�s �nt�tte el a l�ny ir�nt. Ism�t �gy �rezte, egy �r�kk�val�s�g telt el az�ta, mi�ta utolj�ra �gy �rinthette. Azonnal sz�ks�ge volt a n� puha �l�re. Nem tudta volna elviselni, ha megint napokig �reznie kellene a fesz�t� kiel�g�letlens�get. Egy pillanatra megzavarta valami. Egy hideg t�rgy �rt a mellkas�hoz. F�lig �ntudatlanul kapcsolta le a feh�r nyakr�l a k�gy�s nyak�ket, melynek smaragd szemei izzani l�tszottak ett�l. A n� nem ellenkezett mikor a f�be ejtette az ez�st l�ncot. A k�nyelmetlen �rz�se r�gt�n elsz�llt, miut�n imm�r akad�lytalanul �lvezhette a csupasz, finom b�rt. Belemosolygott a cs�kba, ahogy �rezte, hogy Estrelle a legkisebb ellen�ll�s n�lk�l hagyja, hogy belefektesse az illatos, z�ld f�be. M�g ezt a m�veletet hajtotta v�gre, egyik keze m�ris a form�s cs�p�n siklott v�gig egy pillanat alatt kigombolva az akad�lyoz� nadr�got.

Estrelle mire feleszm�lt, m�r csak a feh�rnem�je volt rajta. � is t�relmetlen�l kapott a m�sik �ve fel�. Perzsel� v�gyat �rzett arra, hogy ism�t mag�ban �rezhesse a f�rfit. L�bait r�gt�n sz�tt�rta, amint leker�lt r�la el�bb a melltart�, majd a bugyi, amit � maga is seg�tett letolni cs�p�j�r�l. Tekintet�k egy pillanatra �sszevillant �s mindkett�j�k arc�n cinkos mosoly futott �t. De Estrelle a tov�bbiakban els�t�t�l� tekintettel m�r csak arra koncentr�lt, hogy minn�l s�rg�sebben leszedje kedves�r�l az als�nadr�got.

�s igen. �jra itt tartottak. A forr�s friss, h�v�s leveg�je v�gigfutott forr� test�k�n. Egy percre mindketten ki�lvezt�k az ismer�s �rz�st �s a pillanatot, majd szenved�ly�k els�p�rt minden gondolatot. Estrelle kezei a sz�les h�ton kereszt�l a feszes fen�kig cs�sztak �s b�ztat�an maga fel� h�zta a keskeny cs�p�t. H�traszegett fejjel, sikoltva �lvezte, ahogy egy m�sodpercen bel�l mag�ban �rezhette Perselust.

A f�rfi el�sz�r lass�, elny�jtott mozg�st vett fel. Test�k olyan t�k�letesen �sszeillett, mintha mindig is �sszetartoztak volna. Ismert�k a m�sik test�nek minden egyes apr� rezd�l�s�t. Piton a szenved�lyen kereszt�l is el�gedetten l�tta, hogyan reszket ut�na a l�ny, hogyan kem�nyedik meg a melle az �rint�s�t�l. �lvezettel figyelte Estrelle h�trafesz�tett fej�t �s zih�l� mellkas�t. A n� forr� test�nek k�jes vonagl�sa m�g tov�bb fokozta v�gy�t. Gyors�tott a l�k�seken, ezzel boldog ny�g�seket szak�tva ki a m�sikb�l. A k�t test t�k�letes �sszhangban mozgott. Az �rz�s, ahogyan Estrelle forr� �le k�r�l�lelte �t, le�rhatatlan volt. Imm�r � is lehunyt szemmel v�gt�zott a kiel�g�l�s fel�. L�k�sei egyre gyorsabbak �s m�lyebbek lettek, ha nem tudta volna, hogy Estrelle -nek is pont erre van sz�ks�ge, megijedt volna, hogy f�jdalmat okoz.

De a l�ny zih�l�s�b�l tudta, hogy � is hasonl�k�pp olthatatlan, s�rget� v�gyat �rez a kiel�g�l�s ut�n. Az utols� l�k�sekn�l m�r hangosan ny�g�tt, ujjait pedig szorosan, szinte f�jdalmasan a f�rfi ujjai k�z� fonta. Mellei teljesen Piton mellkas�hoz pr�sel�dtek, cs�p�j�vel k�jesen k�r�z�tt a l�k�sek k�zti apr� sz�netekben, ezzel �jabb ostromokat gerjesztve, �s meg�rj�tve Pitont. M�r mindkettej�k idegei pattan�sig fesz�ltek, f�l�kben pedig ott dobolt szapor�n a v�r. A k�rnyezet hangjait elnyomta saj�t zih�l�suk. Azt hitt�k, hogy nem b�rj�k tov�bb, mikor Estrelle elkezdte �rezni, hogy m�r csak pillanatok v�lasztj�k el a le�rhatatlant�l.

-         M�g… m�r j�n… j�n! – sikoltotta a f�rfi v�lla ut�n kapva.

Perselus tudta mir�l besz�l, � is ugyan�gy �rzett. M�g er�teljesebben fesz�lt Estrelle –nek, aki abban a percben �sszer�ndult megfesz�tve cs�p�j�t �s sikoltva el�lvezett. A f�rfi meg�rezve az �t befogad� �l pulz�l�s�t, k�vette kedves�t a megsemmis�l�sbe.

Estrelle percekig nem tudott mag�r�l. Majd mosolyogva �lelte �t a r�borul� f�rfitestet, ami m�g mindig �gy zih�lt, mintha abban a pillanatban l�vellte volna bel� forr� magj�t.

*

Ism�t sz�rnyra kapott p�r percnyi pihen�s ut�n az egyik fa g�cs�rt�s �g�r�l. Ha tudott volna, akkor biztosan boldogan mosolyog, de l�v�n holl� alakj�ban volt, csak p�rat k�rogott. Gondolatai m�g mindig Piton k�r�l forogtak. P�r �r�ja v�ltak el nagy nehezen. A f�rfi nem akarta egyed�l tov�bbengedni Estrelle –t, de mindketten tudt�k, hogy nincs m�s v�laszt�suk.

Piton m�g forr�n megcs�kolta, majd v�gign�zte, ahogy �talakul holl�v�, �s sz�rnyra kap folytatva utaz�s�t a Turunel hegy fel�. Neh�z sz�vvel hagyta ott, hiszen annak ellen�re, hogy els� �lelkez�s�k ut�n m�g hossz� �r�kon �t szeretkeztek, hol a patak h�s�t� viz�ben, hol az illatos f�v�n, m�g mindig �gy �rezte, hogy nem kapott eleget a f�rfib�l. Musz�j volt hozz��rnie, egyszer�en nem b�rta elviselni, ha nem simulhatott �ssze vele.

Nem el�sz�r �rezte ezt az �rz�st, hiszen Siriusszal is hasonl�kat �lt �t, de � m�s volt. Piton is m�s. Estrelle –t m�g mindig meglepte az a gyeng�ds�g, ami a f�rfiban veszett el, amivel �t k�nyeztette lusta szeretkez�s�k egyikekor. Ahogy rep�l�s k�zben gondolkodott, teljes m�rt�kben tudatosult benne, hogy mennyire sz�ks�ge van arra, hogy Perselus hozz��rjen, meg�rintse. Lelki szemei el�tt megjelent a f�rfi magas alakja, a p�rbajokban megedz�d�tt v�lla, gy�ny�r� keze, �jfekete szeme. �rezte a lehelet�t a b�r�n, orr�ban volt m�g jellegzetes, kellemesen f�rfias illata, hallotta a f�l�be suttogni azon a m�ly hangj�n… Ha tehette volna, eg�sz h�tralev� �let�ben ott marad Perselusszal a forr�sn�l, de a k�r�lm�nyek ism�t k�zbesz�ltak. Az�rt annak is �r�lt, hogy legal�bb ennyi id�t kaphattak.

Amint t�volodott a forr�st�l, visszat�rtek bor�sabb gondolatai is. P�ld�ul m�g most is kir�zta a hideg, ha arra a pillanatra gondolt, mikor p�r �r�val ezel�tt �szrevette, hogy az ez�stl�nc ism�t a nyak�ban l�g, holott egyik�j�k sem ny�lt hozz� miut�n Piton a f�be ejtette. Persze el�sz�r Estrelle azt hitte, hogy a f�rfi rakta vissza, de mihelyst nemet intett fej�vel, kir�zta a hideg. Tudta, hogy ez csak egyet jelenthet: Voldemort keze van a dologban. M�gsem tudta elk�pzelni, hogy hogyan tehette vissza a nyak�ba a l�ncot. Tal�n ott j�rt a tiszt�son? Nem val�sz�n�. De akkor hogy? Nem tudott v�laszt tal�lni.

Kicsit kedvetlenebb�l rep�lt tov�bb. „M�g h�rom nap �s ha minden igaz, el�rem a hegyet. De hogy onnan hogyan tov�bb…? Dumbledore nem t�l sok kapaszkod�t adott, de az�rt csak lesz valahogy. Viszont ha siker�l megszereznem a kecsk�t, nagyon kell visszafele sietnem. M�g j�, hogy a forr�s ut�n m�r hoppan�lhatok az �llattal…”

*

Egyre nehezebben tudta fenntartani az anim�gi�t, ez�rt ink�bb lesz�llt a f�ldre �s visszav�ltozott emberr�. Tudta, hogy ez csak azt jelentheti, hogy a hegy m�r a k�zelben van. Ennek nagyon �r�lt, hiszen az ut�bbi hetekben el�gg� elf�radt �s minn�l hamarabb vissza akart �rni a Roxfortba.

Egy k�d�s v�lgyben j�rt. A f�k egyre ritkulni kezdtek �s kiss� ingov�nyosabb talaj k�vette az avarral bor�tott f�ldet. A k�db�l itt-ott el�bukkant egy tomp�n f�nyl� nagyobb t�csa. „Ez lehet az a kis l�p, amir�l Dumbledore mes�lt. Most m�r nem lehet messze. Csak ezen a szakaszon kell �tjutnom…” De persze ez a l�p sem engedhette k�nnyen azokat, akik �nsz�ntukb�l l�ptek iszapos, nedves f�ldj�kre. Ez a ter�let is sz�mos csapd�t, t�ves �sv�nyt, �s a vesz�lyre csak alig �szrevehet� figyelmeztet�seket rejtett. Ezeket m�g a feh�rm�gusok hozt�k l�tre var�zslattal, hogy ek�ppen is megnehez�ts�k a feh�r kecsk�t �ldozni akar�k �tj�t. Teh�t val�j�ban a l�p is egyike volt a sz�mos v�d�var�zslatnak.

�vatosan �s lassan haladt. Megpr�b�lta a legbiztons�gosabb utat megtal�lni l�b�val �s k�zben fesz�lten figyelte k�rnyezet�t. Annak ellen�re, hogy a mocs�r nem t�nt t�l nagynak, a rajta �tvezet� �sv�nyek k�sz labirintust alkottak, �s ha csak egy kicsit is let�rt az utaz� a helyes �tr�l, sz�m�thatott r�, hogy vagy csak nagy k�zdelmek �r�n t�rhet vissza, vagy vissza sem tal�l…

„Az rendben, hogy �tjutok, de visszafel� hogyan fogom hozni a kecsk�t? M�g k�pes �s elh�z valami sz�rnyeteghez. Biztosan vannak itt p�ld�ul k�kalagok, de szerintem n�luk vesz�lyesebb csapd�kat is elrejthettek itt. M�g j�, hogy egy�bk�nt szeretem a mocsarakat �s sokat j�rtam benn�k kor�bban… Mondjuk azok var�zsmentesek �s biztons�gosabbak voltak.”

Egy id� ut�n m�r csak nagyon apr�kat l�phetett a f�radts�gt�l �s a talaj cs�sz�ss�ga miatt. Mikor m�r legal�bb h�rom �r�ja bolyongott a f�lhom�lyban, bel�tta, hogy bizony �jszak�zni is a mocs�rban fog. M�g alig jutott el a fel�ig, de m�r s�t�tedett. Ahogy haladt a hegy fel� p�lc�j�n a kis l�ng �gy lett egyre halv�nyabb. Mire bes�t�tedett, m�r ki is aludt �s hi�ba pr�b�lta fel�leszteni.

-         H�t ez nagyszer�! Itt �llok egy mocs�r k�zep�n, a var�zser�m n�lk�l �s ki tudja, hogy mif�le l�nyek lesnek r�m! – suttogta inger�lten, de hangj�ban n�mi f�lelem is �rz�d�tt. – M�r csak azt k�ne kital�lnom, hogy hogyan fogom megv�deni magam, ha valamelyik meg�hezik…

P�r percig m�g pr�b�lkozott a tov�bbjut�ssal, de v�g�l feladta. „Ilyen s�t�tben m�g az orrom hegy�ig sem l�tok el, nemhogy valami vesz�lyt elker�ljek…”

Kimer�lten �s rosszkedv�en �lt le tal�rj�ra �s hallgatta a mocs�r �s a benne �l� l�nyek hangjait. „Ha szerencs�m van, m�g �ps�gben meg is �szhatom az �jszak�t.” N�mi kenyeret vett el� �s azt kezdte majszolgatni, k�zben pedig Pitonra �s a feladat�ra gondolt. „Vajon milyen lesz az id�z�s ut�n? Deborah m�r nem fog tudni el�j�nni? A d�monoknak biztosan lesz el�g erej�k, hogy visszatarts�k… De az �n �letem mennyivel fog megv�ltozni? �s az �rz�seim? Mi lesz, ha a d�monok engem is b�ntani fognak? Hah, de �n vagyok a legjelent�ktelenebb ebben az �gyben. A f�, hogy Deborah ne ker�lhessen Voldemort kez�re, �s ha ez azt jelenti, hogy esetleg meg kell halnom, h�t legyen! Ink�bb �n haljak meg, mint az a rengeteg ember, akit hal�lra �t�lne Deborah �s a Nagy�r! De… miut�n �n meghaltam, Voldemort biztosan kital�lna valami m�s m�dszert… Nem vagyok p�tolhatatlan. �s az a furcsa �lom, amiben a hal�lfal�k b�lj�n voltam? Olyan furcs�n viselkedett velem! Mintha t�nyleg �rdekeln�m, �s nem csak Deborah miatt akarna engem… H�lyes�g! M�gis hogy lehetnek ilyen gondolataim?! Undor�t�! M�ghogy a S�t�t Nagy�r a hatalmon �s a puszt�t�son k�v�l m�st is akarna?! Nevets�ges!”

�szre se vette, hogy mik�zben mag�ban dohogott, kez�vel a k�gy�s nyakl�ncot babr�lta. Miut�n lez�rta mag�ban a t�m�t, �lmos f�radts�g t�rt r�. Megad�an led�lt p�rnak�nt haszn�lt h�tizs�kj�ra, tal�rj�val betakar�zott �s r�gt�n elaludt.

M�snap kora hajnalban �bredt. Csod�latos m�don az �jszaka zavartalanul telt. Kicsit furcs�llta ezt, de nem sok�ig t�r�d�tt vele. Szor�totta az id�.

„Ez �gy t�l k�nny� volt…” – n�zett vissza a mocs�rra, amit v�gre valah�ra siker�lt maga m�g�tt hagynia.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s