II. r�sz

-         M�gis mit k�pzelsz magadr�l?! Hogy engedhetted, hogy ez megt�rt�njen?! Azt hittem, legal�bb benned nem kell csal�dnom! Hogy pont te miattad… ! Crucio! – hallatszott a hideg folyos�kon az egyre hangosabb ordib�l�s.

A s�t�t kast�lyban megfagyott a leveg�. Semmi nem mozdult, csak a f�jdalmas ny�g�sek �s a var�zslat serceg�se hallatszott. Aki hallotta Ur�nak tombol�s�t, n�mi r�szv�ttel, vagy rosszindulattal h�zta meg mag�t. Abban viszont mindannyian egyet�rtettek, hogy ebben a pillanatban senki nem lenne Livius hely�ben. A hal�lfal�k m�gsem k�rd�jelezt�k meg a Nagy�r tetteinek helyess�g�t. Ha egyik legh�s�gesebb t�rsukat b�ntette, annak bizonyosan nyom�s oka lehetett.

-         Azonnal �llj fel �s magyar�zd meg nekem, hogy mi volt ez az eg�sz! – �v�lt�tte a nyak�n kidagad� erekkel Voldemort, amint tr�nusa el�tt �llva Liviusra szegezte fekete p�lc�j�t.

-         Igen, Nagy�r! A bocs�natod�rt esedezem, b�r nem �rdemlem meg…

-         Nem, nem �rdemled meg. – v�ltott jeges hangnemre. – Nagyon j� kifog�st tal�lj a tettedre! Szeretn�m tudni, hogy mi�rt v�lt szinte harck�ptelenn� mindk�t leger�sebb hal�lfal�m! Hallgatlak. De nagyon vigy�zz Lioncourt, egyetlen kis hazugs�g, �s t�bb� nem fogsz l�bra �llni!

-         Nagy�r, a t�rt�ntekre nyom�s okom volt, b�r ez nem ments�g… - n�zett fel nagy nehezen az el�tte m�lybord� tal�rban �ll� Voldemortra, aki v�r�sl� szemeivel kegyetlen�l n�zte �t.

-         T�rj a l�nyegre, Lioncourt!

-         Megtudtam… megtudtam, hogy Perselus Piton el�rul t�ged! Hogy � egy mocskos �rul� �s vissza�l a bizalmaddal… �s nem tudtam t�rt�ztetni magam… - Livius �vatosan pillantott ur�ra, rem�lte, hogy ezzel az inform�ci�val tiszt�zhatja mag�t el�tte, de legnagyobb d�bbenet�re Voldemort csak g�nyosan elmosolyodott �s egy pillanatra f�lren�zett.

-         Hm… �s azt merted felt�telezni r�lam, hogy ezt �n nem tudtam? Sejtettem, hogy Perselus m�r nem h� hozz�m. Egy ideje tudatosan figyeltem. Teh�t nem szolg�lt�l sok �j inform�ci�val…

-         De Nagy�r…

-         Ne mer�szelj ellentmondani nekem!! – �v�lt�tt r� ism�t. – Crucio! Hogy l�sd milyen kegyes vagyok hozz�d… m�g �letben hagylak. De ez az utols� es�lyed! – mondta, mik�zben Livius a padl�n vonaglott.

-         Nagy�r… k�rlek… hallgass meg…

-         Ugyan minek? Mit mondhatn�l m�g?

-         A… h�gom… - Voldemort kelletlen�l megsz�ntette az �tkot.

-         Ki vele, mi van Estrelle –lel!

-         Deborah… �jra el�t�rt bel�le… �s egy hihetetlen energia… minden els�t�t�lt… uralta az elemeket, vihart csin�lt… - zih�lta. – Nem sok kellett, hogy hal�lra sz�vja Luciust �s meg�lj�n minket… azzal a mocsokkal egy�tt.

-         J�l van! Ez nagyon j� h�r! Sz�val Deborah er�s�dik… - nevetett fel. – Am�gy meg, te sem vagy jobb Perseluszn�l. Ezt a hib�dat nem fogod tudni k�nnyen elfeledtetni velem!

-         Nagy�r… k�rlek, hadd tegyem j�v�! Engedd meg, hogy egy �j, nagyobb csapattal ut�nuk menjek! A te �tmutat�soddal hamar megtal�ln�m �ket…

-         Felesleges, te szerencs�tlen, elj�tszottad az es�ly�nket!

-         Hogy…?

-         M�r nem �rz�kelem �ket!

-         Nagy�r… az hogy lehets�ges?

-         Nem tudom!! Biztosan az az �tkozott forr�s az oka!

-         �s a nyak�k, amit Estrelle –nek adott?

-         Nem �rted, hogy semmit nem �rz�kelek?! A nyak�k is kiker�lt a hatalmam al�l!

-         Nem lehet, hogy levett�k?

-         Nem, nem lehet! Rajtam k�v�l senki nem tudja levenni r�la! �s most takarodj! Majd h�vlak ha kellesz.

-         Igen is, Nagy�r. – ny�gte majd neh�zkesen felt�p�szkodva kiment a tr�nteremb�l.

Voldemort elgondolkodva ereszkedett vissza tr�nus�ra. Ujjaival az �ll�t simogatva meredt maga el�.

„Nem, m�s nem tudja levenni r�la… Az nem lehet. De akkor mi t�rt�nhetett, hogy m�r a l�ncot sem �rz�kelem? Az az �tkozott forr�s! Ebben biztosan Dumbledore keze is benne van! Az a v�n bolond! H�t persze, elmondta nekik, hogy merre van a forr�s, �s ha Estrelle megm�rt�zik a viz�ben, Deborah visszaszorulhat…” - inger�lten pillantott le kez�re, ami m�g mindig sajgott, ha arra az �tkozott v�zre gondolt. P�r �r�val kor�bban bizony � is er�s f�jdalmakat �lt �t. A Harmadig Jel �ltal t�l szoros lett a k�tel�k Estrelle �s k�zte.

 „De Piton mi�rt volt vele? Csup�n k�s�rte volna? De mi�rt pont �? M�r az is el�g �rulkod� volt, hogy err�l sem sz�lt. Hm… eg�szen addig minden rendben volt, am�g Livius�k meg nem t�madt�k �ket… El�tte m�g figyelmeztetni is tudtam Perselust, hogy ism�t t�l k�zel ker�lt Estrelle –hez. Akkor m�g fel tudtam haszn�lni a S�t�t Jegyet, de ut�na…

 A h�rom jelen kereszt�l, amit Estrelle –re raktam, m�g �reztem Deborah erej�t is. De most semmi. Semmi! Mi�rt kell �lland�an fels�lnie valamelyik�j�knek?! Elegem van, hogy egy k�ldet�st sem tudnak norm�lisan v�grehajtani! De ez�rt m�g lakolni fognak, az biztos! Amint Lucius olyan �llapotba ker�l, �t is kihallgatom. Hah, a k�t legjobb hal�lfal�m…

�s biztos, hogy csak a forr�shoz mentek? Nem hinn�m, hogy Dumbledorenak nincs semmilyen �tlete, amivel engem akad�lyozhatna… Mi lehet arrafel�, ami�rt m�g �rdemes lehetett odamenni�k?”

Lassan az egyik hossz� ablakhoz l�pett �s len�zett az elvadult kertre. A dagad� hold ez�st sugarakkal vonta be a sz�lben hajladoz� f�k lombjait. Inger�lten csapott a k�p�rk�nyra, melyb�l az �t�st�l egy j�kora darab let�rt. D�h�sen vonult v�gig a hatalmas termen, tal�rja usz�lyk�nt lobogott ut�na.

„A Turunel hegy! Id�zni fognak!”

*

Tan�cstalanul n�zett k�rbe. A mocs�r ut�n k�vetkez� domb m�g�tt �jabb s�ks�got l�tott. M�r nagyon elege volt a sok v�ndorl�sb�l a t�z� napon. Sz�ja folyamatosan sz�raz volt. Beleny�lt h�t zs�kj�ba �s megh�zta az egyik kulacsot, amiben m�g a forr�s vize volt. �ldotta Piton esz�t, amikor er�sk�d�tt, hogy vigyen bel�le. Amint lenyelte a csod�s vizet, r�gt�n k�nnyebbnek �rezte mag�t. Minden k�ts�ge elsz�llt afel�l, hogy meg fogja tal�lni a hegyet. Nem akart m�st, csak megmenteni azt a sok �letet, ami t�le f�gg�tt. Bele sem mert gondolni, hogy Voldemort micsoda vil�got teremtene hal�lfal�ival.

�s l�ss csod�t, mire ezt v�giggondolta, m�ris v�ltozni kezdett a t�j. A s�ks�gon h�v�s szell� futott v�gig, f�lres�p�rve a d�lib�bokat, majd a f�ld alig �szrevehet�en megremegett. A k�vetkez� pillanatban egy hatalmas porfelh� k�sztette Estrelle –t arra, hogy lehunyja a szem�t, mire a viharos sz�l elcsendesedett �s ism�t felpillanthatott, egy hatalmas, l�pcs�zetesen emelked� hegy �llt el�tte.

Biztosan �rezte, hogy j� helyen j�r. A Turunel-hegy l�bait�l d�s f�v�, m�regz�ld mez�k indultak. A feny�k �s a t�lgyek lombkoron�i k�zt milli� mad�r csivitelt, a hegy f�r�szes, meredek cs�csa az alacsony felh�k k�z� veszett. A leveg�t valami megfoghatatlan, �des �s friss illat j�rta �t, mely behatolt Estrelle p�rusaiba is.

F�rg�n r�l�pett az egyetlen �sv�nyre, mely l�bait�l indult az erd�vel k�r�lvett hegy fel�. El�sz�r �vatosan l�pkedett a f�k k�z�tt, hiszen nem tudhatta, hogy mi leselkedhet r�, �gy var�zser� n�lk�l pedig k�l�n�sen v�dtelennek �rezte mag�t. Kez�t sz�pen d�sz�tett t�r�n tartotta. J� egy �ra menetel�s ut�n a f�k ritkulni kezdtek. Az �sv�ny egy kanyara ut�n pedig egy nagyobb tiszt�s t�rult szeme el�, melyet egy szakad�k v�gott kett�. Az �t efel� mutatott. Mivel a l�gy lank�kon semmi m�s nem mozdult, csup�n a f�sz�lak hajladoztak ide-oda, Estrelle folytatta �tj�t.

Ahogy sejtette, le kellett ereszkednie a szakad�kba, hogy �tjuthasson a t�loldalra, ahol megpillantotta a b�k�sen legel� feh�r kecsk�ket. Ez �jabb er�t adott neki, �s a keskeny �sv�nyen elkezdett lefel� m�szni.

*

-         Jaj, Remus, �n nagyon agg�dom! Mi lehet vele?

-         Nyugodj meg, biztosan el�rte m�r a hegyet. Perselus jelent�sei alapj�n…

-         Pontosan Piton jelent�sei miatt agg�dom! – szak�totta f�lbe bar�tj�t Sirius Remus szob�j�ban �lve. – Remus, megt�madt�k �ket!

-         Igen, de nem t�rt�nt bajuk, �k nyertek.

-         M�ghogy nem t�rt�nt bajuk! Deborah majdnem meg�lte mindannyiukat! A hal�lfal�k pedig biztosan nem adj�k fel! Rajta fognak �tni Estrelle –en mikor m�r egyed�l lesz.

-         Sirius! K�rlek, hagyd abba a j�rk�l�st �s �lj le! Estrelle nem olyan ostoba, hogy es�lyt is adjon nekik. El tud b�nni vel�k. Nem sok�ra vissza�r.

-         Rem�lem id�ben, mert m�r csak h�rom napja maradt

-         Igen, �rzem. – n�zett ki az ablakon. - Sajn�lom, hogy �n nem seg�thetek t�bbet az id�z�sben…

Sirius nem tudta erre mit mondjon. Gondolta, hogy bar�tj�t zavarja, hogy v�rfarkass�ga miatt nem vehet r�szt a d�monid�z�sben, melynek az el��r�s szerint teliholdkor kell, hogy v�gbemenjen. „Pedig most sokat seg�tene az ereje. A v�rfarkas� �s a var�zsl�� is.” Zavartan r�mosolygott bar�tj�ra, de aggodalma nem m�lt el.

-         M�r csak � �s Piton nem t�rt vissza. Mindenki beszerezte a sz�ks�ges kell�keket.

-         Ide fognak �rni. �gy tudom, Perselus �zent Dumbledorenak, hogy m�r holnap �rkezik.

-         Csak gy�zzem kiv�rni! – horkant fel megvet�en a f�rfi.

*

Legnagyobb meglepet�s�re egy kisebb facsoport m�g�tt egy kicsi kunyh�t pillantott meg. Nem messze a legel�sz� kecsk�kt�l. A k�m�nyb�l bar�ts�gos feh�r f�st k�gy�zott az �g fel�. Estrelle a h�z fel� ir�ny�totta l�pteit. M�r nem t�r�d�tt a k�nyelmetlen �rz�ssel, hogy mennyire f�j a talpa, �s hogyan v�gja a h�tizs�k a v�ll�t, csup�n le akart �lni valahova, �s erre a h�z t�nt a legalkalmasabb helynek.

Amint p�r l�p�s v�lasztotta el a verand�t�l, kiny�lt az ajt� �s egy f�rfi l�pett ki rajta. �sz�l� szak�ll�val �s magas termet�vel Estrelle –t egy kicsit Hagridra eml�keztette, b�r az idegen kor�ntsem volt olyan nagy, se sz�lt�ben, se hossz�ban. Id�snek t�nt, az ember azt v�rta volna t�le, hogy kicsit megg�rnyedve j�rjon, de � hat�rozottan, �rdekl�dve indult az �rkez� fel�. Estrelle –t m�g eml�keztette is valakire Hagridon k�v�l.

-         J� napot! �n…

-         Tudom, a kecsk�k miatt j�tt.

-         Honnan?

-         Nem neh�z kital�lni. �ltal�ban csak azok j�nnek ide. – magyar�zta rekedt hangj�n.

-         Igaz. Milyen buta vagyok… A nevem Estrelle de Lioncourt. Albus Dumbledore k�ld�tt.

-         �, az �reg Albus… Milyen r�gen is l�ttam. – A f�rfi tekintet�b�l minden k�tked�s elt�nt, az �gsz�nk�k szemek felragyogtak.

-         Megk�rt, hogy ezt adjam �t. – h�zott ki Estrelle egy kicsit meggy�r�d�tt levelet tal�rja zseb�b�l. – Ebben minden r�szletesen le van �rva.

A f�rfi k�v�ncsian futotta �t a le�rtakat. �sszeh�zott szem�ld�kkel, vizslatva n�zett fel a l�nyra, majd folytatta az olvas�st. P�r perc alatt a v�g�re �rt.

-         Nos, Voldemort �gy t�nik akkor m�g mindig �l. Pedig azt hittem, a kis Potter-fi�nak siker�lt v�geznie vele… Tudja, az�ta, hogy �k ketten �sszetal�lkoztak, itt nem igaz�n j�rt senki. T�l j�l elrejtett�k a hegyet, �s nem igaz�n j�rok sehova. – Elgondolkodva k�r�ln�zett. Tekintete meg�llapodott egy percre az �llatokon. – Rajtuk k�v�l nincs itt senki, akivel besz�lhetn�k. Persze �n nem �rtem �ket, de meghallgatj�k az embert… De m�g be sem mutatkoztam. Az �n nevem Damian Jonathan Caius Dumbledore. De h�vjon csak Damiannak.

-         Maga…

-         Igen, Albus rokona vagyok. Igaz, hogy nem a legk�zelebbi, de m�giscsak a nagyb�tyja vagyok.

-         De… m�r eln�z�st, de akkor nem k�ne id�sebbnek lennie?

-         De igen, csakhogy a kecsk�k teje �s a hegy var�zserej�nek k�sz�nhet�en lassabban �regszem.

-         �rtem.

-         Nos, ha m�r a bemutatkoz�son t�lest�nk, akkor tal�n foglaljunk egy kicsit helyet! – mutatott a verand�n �ll� asztal �s k�t sz�k fel�. – Hozhatok esetleg valamit?

-         H�t tal�n egy poh�r v�z j�lesne, ha nem gond.

-         M�r mi�rt lenne? – azzal p�r percre elt�nt a h�zban. – Tudja, el�g aggaszt�, amiket olvastam. Albus b�zik az �n erej�ben, de maga hogy van a feladat�val? El�g er�snek �rzi mag�t?

-         Be kell hogy valljam, nem egyszer fordult m�r el�, hogy k�telkedtem magamban. Persze azt sem akarom, hogy Voldemort nyerjen, de n�ha m�r t�l soknak �rzem ezt az eg�szet. Annyi minden m�lik rajtam…

     Estrelle maga sem tudta mi�rt, de �gy �rezte, hogy Damianban is megb�zhat. Nagyon hasonl� kisug�rz�sa volt Albusnak �s neki. �rezte, hogy neki is b�tran megny�lhat.

-         Ez �rthet�. Maga m�g t�l fiatal, hogy ekkora terhel�snek tegy�k ki. Aki m�g saj�t mag�t sem tal�lta meg, annak neh�z helyt�llni ilyen pr�b�kon… Ebben Harry Potterre hasonl�t. � v�gk�pp nem el�g �rett ahhoz, hogy rajta m�ljon a var�zsl�k j�v�je.

-         Honnan tudja…

-         Hogy m�g keresi mag�t? A szem�b�l, kisasszony. A szeme mindent el�rul. Hol hat�rozottan csillog tele tettv�ggyal, hol szomor�s�g s�t bel�le. A tekintete el�rulja a harcokat, amiket mag�ban v�v. Csak mag�n m�lik, hogy melyik f�l nyer. Minden esetre rem�lem, hogy siker�l j�l d�ntenie. Egy szil�rd jellem ellen Voldemortnak is nehezebb fell�pnie. Sajnos a t�rt�nelem folyam�n mindig akadtak a Potter-fi�hoz �s �nh�z hasonl� emberek, akiknek egyetlen cselekedet�kt�l, vagy d�nt�s�kt�l f�gg�tt, hogy egy n�p felemelkedjen, vagy elbukjon. A f�ny �s a s�t�ts�g harc�t nem �ll�thatjuk meg. T�l r�g�ta tart m�r a csat�roz�s. Minden, amit tehet�nk, az az egyens�ly fenntart�sa. Ha Voldemort ker�lne hatalomra, az eg�sz vil�g gonoszs�g�t m�rve kibillenne a m�rleg nyelve, m�gpedig a negat�v ir�nyba. Ez pedig az emberis�g lass�, de biztos pusztul�s�hoz vezetne.

-         Tal�n nem is lenne olyan lass�… - motyogta mag�nak.

-         De ha ezt siker�l megakad�lyozni, az egyens�ly megmarad. �s azt hiszem, ez mindenkinek az �rdeke.

-         B�rcsak el lehetne t�r�lni minden rosszat a f�ldr�l…

-         Az se lenne jobb, higgye el.

-         Ezt hogy �rti?

-         N�zze meg a kecsk�ket. – mutatott a legel�sz� �llatok fel�. – B�k�sek, igaz? – Estrelle b�lintott. – De a vesz�ly ott leselkedik r�juk. Most p�ld�ul az a sas, ami f�l�tt�k k�r�z. Mind beletartoznak egy k�rforg�sba. Nem kell elmagyar�znom, hogy a kecske megeszi a f�vet, a kecsk�t meg a sas �s a t�bbi, �s a t�bbi…

-         Igen, de mire akar ezzel kilyukadni?

-         Nos gondoljon csak bele, milyen lenne a vil�g rossz n�lk�l. Az elej�n m�g mindenki boldog lenne. Semmi sem fenyegetn� a kecsk�ket. Eg�sz �ll� nap legelhetn�nek, sokasodhatn�nak. De nem lenne, aki kord�ban tartan� �ket. A sz�muk rohamosan megn�ne, m�gnem �jabb �s �jabb legel�ket kellene keresni�k. �s ez nem lenne m�sk�pp az eg�sz f�ld�n sem. Egy id� ut�n nem tudn� eltartani a F�ld a rajta lak�kat… �s tal�n ism�t h�bor�k t�rn�nek ki. A k�gy� beleharap a saj�t fark�ba, vagy m�sk�pp: a k�r ism�t bez�rul. �rti m�r?

-         Igen, most m�r igen. Eddig nem is gondoltam �gy a dolgokra. Teh�t nem lehetne teljesen ut�pi�ban �lni.

-         Nem, nem hiszem. Az el�g neh�z lenne.

Percekig nem sz�ltak semmit, csup�n a t�jat �s az �llatokat n�zt�k elmer�lve gondolataikban. Estrelle –t ism�t b�ke t�lt�tte el a lelassult, csendes t�jat n�zve.

-         Mi�ta �l itt?

-         El�g r�g�ta ahhoz, hogy ismerjem mindegyik �llatot.

-         �s a var�zser� nem hi�nyzik?

-         Szokatlan n�lk�le, igaz? El�sz�r olyan v�dtelennek �rzi mag�t az ember. Pont ez�rt lett ilyen ez a hely. R�k�nyszer�ti az �rkez�t, hogy �jra �tgondolja, �rdemes-e v�grehajtania a feladatot, ami miatt �tra kelt.

-         H�t, akkor a hely el�rte a c�lj�t, ugyanis �n vagy sz�zszor �tgondoltam a dolgokat…

A f�rfi nem sz�lt semmit, csup�n Estrelle tekintet�t f�rk�szte.

-         Induljunk. M�g hossz� az �t a Roxfortig. Ideje, hogy kiv�lassza a kecsk�t. – emelkedett fel �lt�b�l.

-         Rendben. De nem vagyok biztos benne, hogy hogyan k�ne viselkednem vel�k. Hallottam, hogy nagyon er�sen k�pesek v�deni egym�st az emberekkel szemben.

-         Ne agg�djon. Megs�gok egy titkot: nem csak az�rt hallgatnak r�m, mert m�r sz�let�s�k �ta vel�k �lek, hanem mert egy kicsit az�rt tudok var�zsolni is. Ezzel arra vehetem r� �ket, amire csak sz�ks�ges.

-         De h�t…

-         Itt egyed�l a p�sztornak lehet var�zsereje, hogy megv�dhesse a ny�jat.

-         Huh, el�g rendesen ki van �p�tve a v�delem!

-         Nos igen, egykoron sz�ks�ges volt… J�jj�n, megmutatom mit kell csin�lnia!

*

 Albus!

Megtettem, amire k�rt�l. �tnak eresztettem a mad�rk�nkat az �j t�rs�val. K�rdezted, milyennek tal�lom. Nos, alapj�ban v�ve tiszta �s nemes, de sajnos hajlik a s�t�ts�g fel� is. Vigy�zni kell r�. Figyelj oda, k�rlek, nehogy a sas elkaphassa. A szeme mindent el�rul. A m�sik is ott van benne, b�r most alig �rezhet�. A tekintete… olvass bel�le!

Damian

A Turunel-hegy k�rny�ke

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s