28. Fejezet

Olvad� j�g

Csend telepedett a szob�ra miut�n elhagyt�k. Olyan volt, mintha az im�nt semmi sem t�rt�nt volna. A hold ugyan�gy vil�g�tott be az ablakon, mint egy �r�ja. A leveg� ugyanolyan balzsamos, tavasz illat� volt, mint az id�z�s el�tt… De m�gis minden m�s volt. A toronyszob�ban m�g mindig �rz�d�tt a f�st�l� illata, a felszabadult energia marad�ka pedig ott vibr�lt a falak k�zt.

Estrelle tal�n �r�kig �llt egy helyben, mozdulatlanul. Gondolkodott �s figyelte mag�t. Pr�b�lta felfedezni az esetleges v�ltoz�sokat. Ez nem ment k�nnyen. Azt�n lassan r��bredt, hogy alig-alig �rz�keli azt a bizonyos nyom�st a mellkas�ban, ami eddig Deborah jelenl�t�t jelentette. Nagyot s�hajtott, majd az egyik ablakhoz s�t�lt. A z�ldes t�kr�k visszat�kr�zt�k s�padt alakj�t. Lassan leoldotta mag�r�l a feh�r id�z�si ruh�t. Hagyta, hogy a k�nny� anyag a sz�lt�l finoman fodroz�dva �rjen f�ldet.

Hossz� ujjai r�fon�dtak a fekete ing�n nyugv� medalionra, Belial pecs�tj�re. A h�v�s f�m tapint�sa j�lesett neki. De m�g nem tudta eld�nteni, hogy hihet-e abban, hogy biztons�gban van. Elm�l�zva figyelte a hold �s a csillagok �tj�t, mik�zben ujjai a pecs�tr�l �szrev�tlen�l az inge alatt rejt�z� k�gy�s nyakl�ncra siklottak, melyen a smaragdz�ld k�gy�szemek vadul csillogtak a holdf�nyben.

„Vajon Remus hogy van? M�r v�ge lehet a teliholdnak, de nem hiszem, hogy m�g visszaalakult. Soha nem k�rdeztem t�le, hogy eg�szen reggelig j�rja-e farkask�nt az erd�ket… Azt hiszem t�bbet k�ne vele is foglalkoznom. Az ut�bbi id�ben olyan �nz� voltam…” – lemond�an fels�hajtott.

-         Mi nyomja a lelk�t? H�t nem megk�nnyebb�l�s, hogy az id�z�s sikeres volt? – t�rte meg a m�ly csendet egy g�nyos hang az egyik sarokb�l.

-         Perselus, hogy-hogy itt vagy?

-         Az id�z�s �ta itt vagyok �s figyelem mag�t. Dumbledore k�r�se.

-         Pomp�s. Megint visszat�rt�l a mag�z�sra… De mi�rt? – suttogta a k�rd�st alig hallhat�n maga el�. De Piton meghallotta, m�gse v�laszolt.

-         �s ami a forr�sn�l t�rt�nt k�zt�nk, az megint semmit nem jelentett neked? Megint csak arra voltam j�? – k�rdezte m�rhetetlen szomor�s�ggal a hangj�ban. Most nem volt d�h�s, ink�bb f�sult. Kezdte bel�tni, hogy Perselus Piton f�l�tt nem arathat gy�zelmet.

Pitonnak f�jt hallania a f�jdalmat a kellemes hangban, de er�snek kellett lennie. „M�r hogyne sz�m�tott volna?! Rengeteget sz�m�t!” – gondolta, ahogy visszaeml�kezett a tiszt�son �t�lt �lelkez�seikre. Estrelle tal�n nem is sejtette, hogy gyeng�ds�g�vel h�ny sebet kezdett el gy�gy�tani a f�rfi lelk�ben. De Perselus nem engedhetett a v�gy�nak. Ism�t a fej�be vette, b�r m�r kor�ntsem olyan sziklaszil�rd elhat�roz�ssal, hogy megpr�b�lja t�vol tartani mag�t a szeretett n�t�l. Igen, most m�r tudta, hogy szereti. Nem tehetett r�la, de j�lesett r�n�znie, hallania a hangj�t, l�tni a mozdulatait, figyelni, ahogy a sz�l belekap hossz� puha haj�ba, �s az arca k�r�l t�ncoltatja az illatos tincseket…

M�r hogyne sz�m�tott volna? Hisz siker�lt r�j�nnie, hogy mennyire fontos neki ez a k�l�n�s n�. Ugyanakkor mindketten �rezt�k a k�zt�k t�tong� szakad�kot, mely most, amint a szoba k�t v�g�b�l figyelt�k egym�st, mintha folyamatosan m�ly�lt volna.

Az �rny�kok hosszan ny�ltak v�gig a falakon. Piton alakj�t alig lehetett kivenni a s�t�t fotelban. Csup�n fekete szemein csillant meg a holdf�ny.

-         Nem v�laszolsz. Akkor m�r �rtem… Megint �vatlan voltam, hagytam, hogy az �szt�neim vez�reljenek. Pedig h�nyszor megfogadtam, hogy a m�ltamban t�rt�ntek miatt nem engedek k�zel senkit magamhoz…

Perselust sz�ven �t�tt�k ezek a szavak. Maga se mondhatta volna m�sk�pp. N�vekv� �rdekl�d�ssel figyelte az egyre d�h�sebb Estrelle –t.

-         De megint kihaszn�ltak… Te is m�r nem el�sz�r! De mondd meg nekem, hogy mi�rt j�tszol velem? Mi�rt j� az neked, ha �tejthetsz engem?! Mi�rt �lvezed azt, ha nekem f�jdalmat okozhatsz? H�t nem l�tt�l eleget a m�ltamb�l? Nem gondolod, hogy nem ezt �rdemeln�m?

-         �n nem �lvezek semmilyen f�jdalomokoz�st! – sz�gezte le felemelkedve, er�sen csillog� szemekkel a m�sik.

-         � igaz�n? �s akkor m�gis mi�rt pr�b�lsz megint �gy tenni, mintha semmi sem t�rt�nt volna k�zt�nk? Nem hinn�m, hogy mem�riat�rl�sen est�l volna �t… Vagy akkor is megj�tszottad magad?

-         Sz�modra �gy t�nt? – k�rdezte komolyan. Estrelle nem v�laszolt, csak lehajtotta a fej�t. – �s csak hogy tudd, �n soha nem haszn�ltalak ki! Nem szok�som f�lrevezetni a n�ket ilyen �gyekben.

-         Nem hiszek neked.

-         �n sem neked.

-         Ugyan mi�rt nem? Akkor szerinted m�r megint hazudok?

Piton nem tudta, hogy kib�kje-e azt a k�rd�st, ami m�r r�g�ta nyomja a lelk�t.

-         Bizonyos �rtelemben igen.

-         Igaz�n? – k�rdezte fortyog� d�hvel p�r l�p�ssel megk�zel�tve a f�rfit.

-         Elhallgatsz el�lem egy-k�t dolgot.

-         Ugyan mit?

-         Black… - k�pte ut�lattal a nevet.

-         Mi van Siriusszal?

-         Igaz�n nem dereng semmi? Ne n�zz h�ly�nek!

-         M�r mi�rt n�zn�lek annak?

-         Tudom, hogy te �s Black…

-         Igen?

-         … hogy te �s � lefek�dtetek!

-         Igen, ez �gy van.

-         Mi?! M�g be is vallod? Ilyen k�nnyed�n? – fakadt ki d�h�sen a f�rfi �s fenyeget�en elindult a n� fel�.

-         Minek tagadjam? Ez az igazs�g.

-         Mik�zben engem �ltatt�l? Nos, akkor ki haszn�l ki kit? Egy id�ben k�t f�rfi?

-         Mir�l besz�lsz?

-         L�ttam a fejedben a kviddics-p�ly�n, ahogy az a korcs t�ged �rint �s cs�kol… Enn�l egy�rtelm�bb nem is lehetett volna…

-         Perselus… Perselus, k�rlek figyelj r�m! – mondta az id�k�zben ideges fel-al� j�rk�l�sba kezdett f�rfinek. – Nem �gy van, ahogy hiszed!

-         � igaz�n?

-         Igaz�n. – ragadta meg a karj�t, hogy meg�ll�tsa. Igaz�b�l j�lesett neki a f�rfi f�lt�kenys�ge, tal�n m�g egy kicsit mulatott is rajta. – Sirius �s �n akkor voltunk egy�tt miut�n kiszabadult az Azkabanb�l. R�tal�ltam egy barlangban az egyik utam sor�n, majd seg�tettem neki. Egy �vig voltunk egy�tt, de azt�n egy hal�lfal� k�zbesz�lt… Az a mocskos szuka beleesett Siriusba, �s nem tudta elviselni, hogy � engem szeret. B�b�jt mondott r�, amivel mag�hoz l�ncolta, engem pedig megk�nzott. Megnyomor�totta a kezeimet, �n pedig elmenek�ltem Angli�b�l. Ut�na csak akkor tal�lkoztam vele, mikor id�n visszat�rt a Roxfortba.

-         Akkor ez�rt sokkolt annyira a megjelen�se.

-         Igen. Az�ta mindent megbesz�lt�nk �s megegyezt�nk, hogy bar�tok maradunk.

-         Bar�tok? Black �s a bar�ts�ga egy n� ir�nt! – mordult fel hitetlen�l.

-         Igen, csak bar�tok vagyunk! �n nem engedn�k neki, ha m�st is akarna.

-         Mi�rt?

-         Mert m�r nem szeretem, csak bar�tk�nt. T�l sok f�jdalmat okozott. – azt azonban m�g nem akar�dzott megmondania, hogy Perselus miatt utas�totta el Siriust a gyeng�lked�n. M�g nem tudta kimondani, hogy szereti az el�tte �ll� var�zsl�t.

Piton elgondolkodva n�zett a n� csillog� szemeibe. Tudta, hogy igazat mond, de valamit m�g megtart mag�nak. A tekintete t�lont�l besz�des volt. Keser� sz�ve �r�lt ennek a h�rnek. F�lt�kenys�ge azonban nem t�nt el teljesen. T�ls�gosan ut�lta Blacket ahhoz, hogy megb�zhasson benne.

Tudta, hogy a n� arra v�r, hogy meg�rintse, m�gse b�rt mozdulni. Maga sem tudta, hogy mi�rt. Egyed�l ezt ut�lta mag�ban, ha Estrelle –lel volt, mindig elgyeng�lt. M�r kib�rt annyi minden sz�rny�s�get, egy n� m�gis el tudja gyeng�teni. Pontosabban Estrelle k�pes csak erre. Eddig egyetlen n�nek sem siker�lt fel�lkerekednie rajta. Igen, eddig a legt�bbj�k ir�nt a szexu�lis v�gyon k�v�l nem �rzett m�st. De Estrelle homlokegyenest elt�rt t�l�k. Volt benne egyfajta titokzatoss�g, amit meg akart fejteni, ami �rdekess�, k�v�natoss� tette.

A n� l�tta azt a furcsa lobog�st Perselus szem�ben, mely a v�gyat �s valami eg�szen m�st jelentett, amit nem �rtett. Az olaj-fekete tekintet most ny�lt volt. Engedte, hogy bel�sson a s�t�t pupilla m�g�. Most nyitva �llt a k�pzeletbeli ajt� a tekintet�ben, mellyel igazi �rzelmeit szokta eltakarni. Nem sz�gyenkezett, hogy Estrelle bel�je l�that. B�zott a n�ben �s szerette. El�zhetetlen v�gy ker�tette hatalm�ba, hogy meg�rintse a l�nyt. Mire azonban megmozdult volna, Estrelle ell�pett el�le �s h�tat ford�tva visszament az ablakhoz.

“Van mikor az �let�nk
Sz�thullik, �s van
Mikor a falak �sszeomlanak
Meglehet, meg�rdemelj�k
A v�g�n bizony�ra meg�ri

Viseld l�ncaidat, ak�r
Trag�di�d kezdet�t �s
Hullj a karjaimba”*

Percekig csak n�zte a n� h�t�t. Tekintete v�gigsiklott karcs� alakj�n. Legsz�vesebben odament volna, hogy megford�tsa �s megcs�kolja, de minden egyes l�p�s egy �r�kk�val�s�gnak hatott.

Estrelle �rezte, hogy Perselus habozik, �s csak nagyon lassan k�zel�t hozz�, de nem tett semmit, hogy megk�nny�tse a dolg�t. Most nem � akart kezdem�nyezni. Azt akarta, hogy Perselus megk�zdj�n a bizalm��rt, hiszen �gy �rezte, hogy t�bbsz�r is kihaszn�lta. Nem akart t�bb sebet szerezni.

Piton pedig pont ezen okok miatt akarta t�vol tartani mag�t t�le. Mag�ban ezerszer �tr�gta a dolgot. Estrelle v�ll�ra �gy is rengeteg teher nehezedik. Ki � ahhoz, hogy m�g az � t�rsas�g�t is r�er�szakolja? Csak egy b�n�s, akit �vek �ta a lelkiismerete k�noz. Ugyan Estrelle m�r megtudta, hogy hal�lfal�, �s fel�lkerekedve �nmag�n ezt valamilyen szinten el is fogadta, Perselus m�g mindig k�ptelen volt megb�k�lni �nmag�val. R�ges-r�gi rossz d�nt�se eg�sz �let�ben s�t�t foltk�nt nehezedett r�. Estrelle m�g nem tudta, hogy ki is � val�j�ban, �s hogy mennyi borzalmat k�vetett el.

N�ha, ha elgyeng�lt egy pillanatra, rengeteg dolog futott �t az agy�n. P�ld�ul nem �rtette, hogy Dumbledore hogyan hihetett neki egykor, mikor a seg�ts�g�t k�rte, hogy hogyan engedhette meg, hogy egy olyan ember tan�tsa a gyerekeket, mint �. N�ha azt gondolta, hogy n�la m�g Lupin is jobban meg�rdemelte a tan�ri �ll�st. Hiszen � csak egy v�rfarkas, aki a j� oldalon harcolt vil�g�let�ben, ellenben vele, aki sokat �s ok n�lk�l gyilkolt, �s �lvezte is. Nem engedhette meg mag�nak, hogy m�g nagyobb f�jdalmat okozzon Estrelle –nek, hisz m�r �gy is eleget szenvedett. „Hozz� eg�szen m�smilyen f�rfi illene. Egy olyan f�rfi, aki boldogg� tudja tenni, akit lehet szeretni, aki fel tudja vid�tani. Nem egy ilyen besavanyodott, �nmarcangol� alak, aki be�rny�koln� kib�rhatatlan term�szet�vel az �let�t…”

F�jt a sz�ve, de hat�rozott. „Csak m�g egyszer, utolj�ra hadd �rezzem az �z�t… azt�n elmegyek!” Sz�ve felgyorsulva d�b�rg�tt mellkas�ban, ahogy a kerek v�lln�l fogva maga fel� ford�totta a l�nyt. Tenyere alatt �rezte az ing alatti h�v�s testet �s a benne nyargal� v�rt. Mutat�ujj�val Estrelle �lla al� ny�lt �s felfel� ir�ny�totta tekintet�t. A k�t s�t�t szem pillant�sa tal�lkozott. Percekig nem mozdultak. Azt�n Perselus ujjaival v�gigsim�tott a b�rsonyos arcb�r�n.

�rezte, ahogy Estrelle megremegett a finom �rint�st�l �s kicsit gyorsabban kezdte venni a leveg�t. M�g utolj�ra �tfutott a fej�n, hogy most kellene elmennie, de m�r nem tudott ellen�llni a h�vogat� ajkaknak �s az �des, ismer�s illatnak…

Finoman, �rz�kien cs�kolta a m�sikat. Lassan fedezte fel puha ajk�nak minden szeglet�t, az apr� cs�kokt�l �sszeszorult a sz�ve �s egy apr�cska, alig �szrevehet� k�nnycsepp futott v�gig az arc�n, hogy azt�n r�gt�n el is t�nj�n, mintha soha meg sem sz�letett volna.

-         Mennem kell… - suttogta eltolva mag�t�l a h�vogat� testet.

Estrelle k�ts�gbeesetten kapott volna ut�na, de csak a leveg�t markolta. Piton m�r az ajt�n�l j�rt, mikor meghallotta a k�rlel� hangot.

-         K�rlek, ne menj el! Ne hagyj egyed�l… K�rlek!

-         Nem lehet… - suttogta.

De Estrelle nem engedte. Odafutott hozz� �s �t�lelte. Percekig szorosan kapaszkodott bel�, majd k�nnyes szemmel, esdekl�n tekintett fel r�. Perselus alig �rz�kelhet� f�jdalmat �rzett a S�t�t Jegyen kereszt�l, mely a forr�sn�l t�rt�nt elhalv�nyul�sa �ta egy kicsit m�r jobban kivehet�v� v�lt. M�gsem t�r�d�tt vele.

Mire �szbe kapott, Estrelle h�v�s ujjait a tark�j�n �rezte, amint kicsit lejjebb h�zza a fej�t, hogy megcs�kolhassa. Nem ellenkezett. A n� heves �rzelmei �t is mag�val ragadt�k. Estrelle szabad keze megkereste Piton�t �s saj�t dereka k�r� fonta azt. A f�rfi er�sen szor�totta mag�hoz, �s hagyta, hogy mag�val sodorja az egyre szenved�lyesebb� v�l� cs�k. Ajkaik hirtelen ny�ltak meg egym�snak. Nyelveik hossz�, izgat� t�ncot j�rtak.

Estrelle valahonnan �rezte, hogyha most elengedi a f�rfit, akkor minden negat�v ir�nyba v�ltozik. Ezt pedig nem akarta. Nem engedhette. Ahhoz m�r t�ls�gosan megszerette.

Megragadta egyik kez�t �s az egyik nyitott ablak el�tti egyszer�, sz�les �gyhoz vezette, amin csak egy gy�r�tt leped� �s egy v�kony takar� hevert, melyen p�r var�zsk�nyv �rv�lkodott. Piton miel�tt v�gigd�lt volna Estrelle –lel az �gyon t�relmetlen�l les�p�rte a poros k�teteket. Finoman r�fek�dt a n�re, aki m�g mindig k�ts�gbeesetten kapaszkodott bel�. Miel�tt �jra ellenkezhetett volna, Estrelle megsz�lalt, mint aki kital�lta a gondolatait:

-         Ne hagyj itt! – suttogta m�g mindig k�nnyes szemmel.

Perselus nem sz�lt semmit, t�relmetlen�l ny�lt be a l�ny inge al�, hogy �jra �rezhesse gy�ny�r� melleinek tapint�s�t. Estrelle fels�hajtott, ahogy meg�rezte mag�n a kutat�, simogat� kezeket. T�relmetlen�l h�zta ki a f�rfi ing�t a nadr�gj�b�l. A s�rget� �rz�s a f�rfi ir�nt olyan m�rt�kben �nt�tte el, mint eddig m�g soha. �jra �tvette a vezet� szerep�t �s Perselus f�l� kerekedett. El�sz�r ler�ngatta mag�r�l saj�t ing�t, majd a f�rfi� ut�n ny�lt. T�relmetlens�ge nem engedte, hogy egyenk�nt gombolja ki azt, �gy csak megragadta �s egy hat�rozott mozdulattal sz�tnyitotta. A fekete gombok szanasz�t r�p�ltek, de egyik�j�k sem t�r�d�tt vel�k. Perselus megmosolyogta a n� hevess�g�t, de a mosoly r�gt�n elt�nt az arc�r�l, amint meg�rezte az egyik selymes kezet meredez� f�rfiass�g�n. Lehunyt szemmel �lvezte a simogat�st. Estrelle �lt�ben lejjebb cs�szott, hogy ajkai vehess�k �t kez�nek szerep�t, �s hogy mindj�rt le is tudja h�zni a f�rfir�l a meggy�r�d�tt nadr�got.

Perselus meg sem b�rt moccanni. Az ajkak hihetetlen�l izgat�an mozogtak rajta. L�gz�se egyre szapor�bb� v�lt. Estrelle �rezte, hogy a kezei alatt l�v� test egyre jobban megfesz�l. Hogy k�nozza kicsit a f�rfit, fel�lt a l�bai k�z�tt, hogy gy�ny�rk�dhessen a kiszolg�ltatott �ldozata l�tv�ny�ban. Maga sem �rtette saj�t bujas�g�t, de amint �szrevette, Perselusnak ez igencsak tetszett.

A b�jitaltan�r felny�g�tt. A n� lassan kigombolta saj�t nadr�gj�t, majd az �gyra fel�llva leh�zta mag�r�l. Imm�r csak a feh�rnem� takarta test�t. A fekete anyag cs�b�t�an hatott a h�feh�r b�r�n. A melltart�t d�sz�t� apr� strasszk�vek megcsillantak a Hold f�ny�ben. Lassan visszaereszkedett a f�rfi l�bai k�z�, majd levette az als�nem�j�t. Piton t�relmetlen�l ny�jtotta fel� az egyik kez�t.

Estrelle most m�r engedett neki. �vatosan a f�rfi �le f�l� t�rdelt, de vigy�zott r�, hogy m�g ne �rjen hozz�. Megfogta a fel�je ny�jtott kezeket �s a has�n egyre f�ljebb vezette. Egy pillanatra meg�ll�totta �ket, de csak addig, am�g kikapcsolta a melltart�j�t. Azt�n hagyta, hogy a t�relmetlen, a b�jital-hozz�val�k apr�t�s�t�l kicsit durva kezek v�gigsz�ntsanak a mellein. Ezzel egy id�ben megragadta Piton f�rfiass�g�t �s mag�ba vezette azt.

Egyszerre ny�gtek fel. A n� �le k�nnyed�n fogadta mag�ba a csupa fesz�lts�g testet. Egy gyors mozdulattal elhaj�totta a melltart�t. Kinyitotta a szem�t �s l�tta, hogy a f�rfi behunyt szemekkel �lvezi �t. Arca fele �rny�kban volt, a m�sikat megvil�g�totta a telihold f�nye, mely akad�lytalanul �rt a szob�ba a nyitott ablakon kereszt�l. H�v�s sz�l j�rta �t a termet, amit�l Estrelle teste libab�r�zni kezdett. Piton kinyitotta a szem�t �s elmosolyodott rajta. Megkereste a l�gyan mozg� m�sik tekintet�t, mely s�t�t t�zzel lobogott. Gy�ny�r�nek tal�lta az ez�st f�nyben mozg� test l�tv�ny�t. Egyed�l az oldal�n, �s a jobb karj�n h�z�d� hossz� hegek t�rt�k meg tejfeh�r b�re t�k�letess�g�t.

Estrelle el�re hajolt, v�gigfek�dve a zih�l� mellkason �s forr�n megcs�kolta az �rz�ki ajkakat. Perselus v�gigsim�tott selymes h�t�n, majd megmarkolta a feszes feneket, �s gyorsabb mozg�sra k�nyszer�tette az �t meglovagol�t. A n� lassan, de hat�rozottan kiegyenesedett �s megkapaszkodott Piton felh�zott t�rdeiben. Kiss� h�trad�lt �s becsukott szemekkel �lvezte a mozg�s egyre gyorsul� ritmus�t. K�jesen ny�g�tt �s zih�lt, ami csak m�g jobban felizgatta kedves�t. Most m�r nem akart m�st, csak el�rni az eszm�letveszt�s hat�r�t.

Cs�p�je egyre vadabb ritmust dikt�lt. Piton m�gsem tudott betelni vele. M�g er�sebben, m�g m�lyebben akarta �rezni �t. Kezei a n� h�s�ba markoltak, ahogy csak h�zta, h�zta maga fel� a vonagl� alakot. Izmai mindink�bb megfesz�ltek. Estrelle egy pillanatra elb�v�lten figyelte a f�rfi mellkas�n az izmok j�t�k�t, majd minden figyelm�t az egyre k�zeled� kiel�g�l�sre ford�totta. Szinte minden l�k�sn�l felsikoltott, vagy ny�g�tt. De Perselus is hangosabban zih�lt, m�ly hangj�n az � nev�t suttogta �s m�g t�bbet k�vetelt.

Estrelle v�gigh�zta tenyer�t az itt-ott forrad�sokkal d�sz�tett mellkason, majd ism�t hagyta, hogy Perselus egyre k�ts�gbeesetten markolja melleit. K�zben a tark�j�n�l megemelte hossz� haj�t, hogy ne meleg�tse annyira.

Piton nem b�rta tov�bb. A l�tv�nyt�l k�s�rve �rte el a cs�csot Estrelle nev�t ki�ltva, majd l�t�sa elhom�lyosult. Ennek ellen�re tomp�n hallotta, hogy a n� felsikolt �s zih�lva a mellkas�ra borul. �rezte a n� �l�nek zsong�t� pulz�l�s�t, �s simogat� kezeit, melyek a mellkas�n futottak v�gig, v�g�l az arc�b�l sim�tott�k ki a csapzott tincseket. Estrelle m�g mindig mozgott cs�p�j�vel alig �szrevehet�en k�r�zve, mintegy levezet�sk�pp. Azt�n hagyta, hogy finoman kics�sszon bel�le.

A f�radts�g �loms�llyal nehezedett szemeire, v�g�l megadta mag�t neki. Mellkas�n Estrelle –lel nyomta el az �lom. �gy �rezte, teste pihek�nny�en sodr�dik tova.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s