III. r�sz

A h�zban ugyanolyan s�t�t volt, mint hajdan�n, mikor m�g itt lakott. A leveg�ben a r�ges r�gi h�z gerend�inak illata �rz�d�tt. De volt ott m�g valami s�t�t, fojtogat� �rz�s is, ami lassan, de biztosan beleiv�dott Estrelle –be is. Ahogy a folyos�kon lopakodott, megrohant�k az eml�kek. F�jt a sz�ve, hogy ilyen �llapotban l�tja a h�zat, mely hajdan�n, mikor m�g a sz�lei is �ltek sokkal vil�gosabb �s vid�mabb volt – m�r amennyire egy nyolc �ves kisl�ny ezt meg tudja �llap�tani. De a k�ria most a fekete m�gia jelenl�t�t �rasztotta mag�b�l.

�vatosan l�pkedett az �rnyas folyos�kon, nem szeretett volna senkibe bele�tk�zni. Nagyanyja egykori szob�ja fel� tartott. Ehhez el kellett haladnia el�sz�r a saj�t szob�ja, majd a b�tyj�� mellett is. M�g eml�kezett a var�zslatra, amivel Livius egyszer lev�dte Eleonora ajtaj�t, hogy � ne mehessen be a tudta n�lk�l, de nem vette �szre, hogy a kis Estrelle egy sarokb�l kifigyelte.

El�h�zta p�lc�j�t �s elsuttogta a var�zsig�t, k�zben pedig im�dkozott, hogy a var�zslat m�g mindig ugyanaz legyen.

A neh�z t�lgyfaajt� egyetlen nyikordul�ssal r�snyire kiny�lt. Estrelle gyorsan bedugta p�lc�j�t a s�t�tbe �s elsuttogott minden �ltala ismert ellenvar�zslatot, ami az esetleges riaszt��tkokat semleges�teni tudja. Gondosan becsukta maga m�g�tt az ajt�t, majd a szoba k�zepe fel� fordult. Egy pillanatra engedte, hogy egykori nagyanyja illata k�r�l�lelje, majd kicsit neh�z sz�vvel p�lc�j�n apr� l�ngot gy�jtva kutatni kezdett.

Rengeteg poros k�tet sorakozott ped�ns rendben a polcokon. Volt amelyiknek gerinc�n m�r ki se lehetett venni az �r�st, vagy annyira sz�tm�llott a k�t�s, hogy m�r a lapok l�tsz�dtak. De akadt kev�sb� megviselt p�ld�ny is. Ezek egy k�l�n polcon helyezkedtek el k�zvetlen az ablakok melletti falon. Estrelle hirtelen nem tudta, hogy honnan kezdje a keres�st. Sz�ve a tork�ban dobogott, hisz f�lt, hogy Livius megtal�lja �s elfogja, amellett tudta, hogy szor�tja az id�, t�bb lehet�s�ge nem lesz, hisz reggel m�r indulniuk kell a v�mp�rok rejtek�hez…

Remeg� k�zzel sim�tott v�gig a k�teteken. Tal�lomra kih�zogatott p�rat �s �tlapozta �ket. Rem�lte, hogy minn�l hamarabb r�tal�l a megfelel�re. Ahogy fogytak a k�tetek, �gy lett egyre idegesebb. M�r legal�bb egy �r�ja keresg�lt, mikor fels�hajtott:

„Nagymama, seg�ts, k�rlek! Nagyon fontos lenne megtal�lnom azt a k�nyvet!”

Ekkor legnagyobb meglepet�s�re a h�ta m�g�tti falon, �pp nagyanyja r�gi �gya f�l�tt megmozdult a fiatal Eleonor�t �br�zol� k�p kerete. Felpillantott az arcra, mely most b�ztat�n mosolygott. Elcsod�lkozott, hiszen m�g eml�kezett r�, hogy Livius egyszer mennyit szitkoz�dott, hogy nem tudja leszedni a k�pet a falr�l.

Lassan k�zelebb l�pett �s leemelte a festm�nyt. M�g�tte egy kisebb �reg t�tongott. A s�t�tben nem l�tta a tartalm�t, de �vatosan kitapogatott egy k�nyvet, �s egy levelet. P�lc�ja f�ny�n�l elolvasta a c�mz�st. Neki sz�lt. A k�tetre pillantva r�gt�n tudta, hogy megtal�lta, amit keresett. Gyorsan �sszezsugor�totta a k�nyvet �s fekete farmerja h�ts� zseb�be s�llyesztette.

M�r nem volt m�s v�gya, csak minn�l hamarabb elt�nni a h�zb�l. Ellen�rizte, hogy minden �gy hagyott-e, mint volt, majd visszahelyezte a v�d�var�zslatokat. Livius szob�ja mellett haladt el, mikor egy halk pukkan�st hallott. Meg�llt hallgat�zni kezdett, majd l�pett egyet. Ekkor nem messze a s�t�t folyos�n megl�tta a b�tyj�t. Hideg, gonosz tekintete megvillant. M�r emelte p�lc�j�t, mikor Estrelle gyorsan a gy�r�h�z kapott �s elford�totta azt az ujj�n. A k�vetkez� pillanatban elmos�dottan hallotta Livius k�romkod�s�t �s r�gt�n Dumbledore szob�j�ban tal�lta mag�t.

M�lyen fels�hajtott �s lerogyott a legk�zelebbi sz�kbe. Ism�t felkavarta, hogy l�tta a testv�r�t, aki m�r annyi szenved�st okozott neki. Dumbledore nyomban felt�nt egy l�pcs� tetej�n, ami egy k�nyvespolcokkal teli gal�ri�hoz vezetett.

-         H�la Merlinnek! – mosolyodott el. – Siker�lt?

-         Igen. – b�lintott, majd el�h�zta nadr�gja zseb�b�l a miniat�r k�nyvet. P�r pillanat m�lva Albus finoman �sszeh�zott szem�ld�kkel lapozta a r�gi, megfakult lapokat.

-         Megl�tta valaki?

-         Igen, Livius. De csak mikor m�r indultam visszafel�. A folyos�ra hoppan�lt.

-         Akkor nem tudja, hogy mi�rt volt ott?

-         Nem vagyok biztos benne, b�r mindent �gy hagytam, ahogy volt. Nem hinn�m, hogy nem gyanakodna. B�r lehet, hogy azt, hiszi, hogy a saj�t szob�mb�l hoztam el n�h�ny dolgot. Sajnos neki benne van a v�r�ben a bizalmatlans�g…

-         Rendben. Rem�lhet�leg nem j�n r�, hogy mi�rt t�rt vissza.

-         J� k�nyvet hoztam el?

-         � igen. Itt van benne minden, amire sz�ks�g�nk lehet. M�r kezdtem agg�dni, hogy ilyen sok�ig tartott.

-         H�t a nagymam�m rendesen eldugta. Csak akkor tal�ltam meg, mikor m�r majdnem hajnalodott. A saj�t arck�pe m�g� rejtette.

-         Eleonora el�g agyaf�rt asszony volt… - mosolyodott el az igazgat�.

-         �gy besz�l r�la, mintha ismerte volna.

-         Igen, ismertem. B�r csak fut�lag. P�rszor tal�lkoztunk itt, a Roxfortban, mikor Sandr�t vitte el, vagy a kih�g�sai miatt kellett besz�lnie velem.

-         Kih�g�sai? – lep�d�tt meg. �desanyja az eml�kezet�ben mindig mosolyg�s, szel�d asszonynak t�nt.

-         Igen, volt p�r szab�lys�rt�se, de semmi komolyabb. Ez a Mardek�roskt�l nem volt soha szokatlan.

-         Sz�val a Mardek�rba j�rt. Gondolhattam volna, hogyha hal�lfal�k lettek.

-         �, h�t tud r�la?

-         Igen, Piton professzor egyszer elmes�lte.

-         De azt tudnia kell, hogy nem �nsz�ntukb�l lett az se Sandra, se Andreas!

-         Igen tudom, miattam. B�r nekem fel sem t�nt soha. Ha tudtam volna…

-         Akkor sem tehetett volna semmit, hiszen m�g eg�szen kicsi volt. Nem tehet r�la, hogy Voldemort kin�zte mag�nak. Egy�bk�nt az �desapja nem Mardek�ros volt, hanem Holl�h�tas.

-         T�nyleg?

-         Igen. M�ghozz� az egyik legokosabb abban az id�ben. Rengeteget t�rte k�s�bb a fej�t rajta, hogy mit is akarhat a l�ny�t�l Voldemort. De sajnos nem j�tt r�, ahogyan �n sem. Most m�r persze vil�gos, de ha akkor siker�l, valahogy meg tudtuk volna v�deni mag�t sok-sok szenved�st�l.

-         Most m�r mindegy. Bor�tsunk r� f�tylat. Ink�bb azt mondja meg, hogy mikor kell indulnunk.

-         Azt hiszem olyan k�t �ra m�lva lenne �rdemes. Addigra ha minden igaz, mindegyik v�mp�r lepihen �s �gy csak a szolg�ikat kell kij�tszaniuk. Menjen �s k�sz�lj�n fel.

Estrelle biccentett, majd elhagyta az irod�t.

*

H�v�s hajnal k�sz�nt�tt a Roxfortra. Estrelle f�z�san h�zta �ssze mag�n sz�k tal�rj�t. Nem csak � volt ideges. A mellette �ll� Sirius �s Lupin gyors, izgatott pillant�sokat v�ltottak, m�g Piton p�r l�p�ssel arr�bb a t�voli horizontot f�rk�szte arc�n teljes nyugalommal.

Nem sz�ltak egy sz�t se, n�m�n kezdt�k k�vetni az elsz�ntnak t�n� n�t a birtok hat�ra fel�. Mindannyian tudt�k, hogy a boszork�ny nagy vesz�lyben lesz, ha elt�nnek mell�le Belial l�thatatlan �rei. De tal�n Estrelle –ben tudatosult ez a legjobban. Rettegett, hogy elbukik, ugyanakkor valamif�le kifogyhatatlan forr�sb�l er�t mer�tett. �rezte, hogy gy�zhetnek, csak nagyon kell igyekezni�k.

A Roxfort vadkanos kapui el�tt h�trafordult �s bev�rta a p�r l�p�sre lemaradt var�zsl�kat. Halk, hat�rozott hangon sz�lalt meg:

-         Most balra kell indulnunk, t�volodva Roxmortst�l. Dumbledore szerint nem messze v�rnak r�nk a Rendtagok, akik er�s�t�sk�nt j�nnek vel�nk.

-         Kiket h�vott Dumbledore? – l�pett k�zelebb Sirius.

-         Ugyan �n m�g nem tal�lkoztam vel�k, de a nev�ket el�rulta. Kingsley Shacklebolt, Bill �s Arthur Weasley �s Alastor Mordon.

-         Ne izgulj, benn�k megb�zhatsz. Tapasztalt var�zsl�k. Rem�ltem, hogy �k j�nnek.

Piton nem sz�lt semmit, csak f�lig elfordulva, karba tett k�zzel v�rta, hogy tov�bbmenjenek. Estrelle m�r sz�v� akarta tenni a hallgatags�g�t, de az utols� pillanatban meggondolta mag�t. Nem akarta megkock�ztatni, hogy esetleg fel�breszti az alv� s�rk�nyt.

A birtok fala ment�n haladtak. Egy kanyar ut�n pedig meg is l�tt�k az egyik fa �rny�k�ban gy�lekez� kis csoportot. Miut�n v�ltottak p�r sz�t, r�gt�n indultak is tov�bb. Hoppan�lva �rkeztek meg egy erd� sz�l�re, mely nem messze ny�jt�zkodott egy mugli v�rost�l.

Estrelle s�hajtva n�zett k�r�l. Szemei kiss� kit�gultak az ismer�s-ismeretlen �rz�st�l, ami elfogta, ahogy az �s�reg f�k k�zt elindult. Minden zsiger�ben �rezte, hogy j� helyen j�rnak. Valami volt a leveg�ben, valami �desk�s szag, ami r�g elfeledett k�pekre eml�keztette. Ahogy megbabon�zottan haladt el�re, nyom�ban a fesz�lt f�rfiakkal, r�ismert arra az illatra. Az vezette egyre k�zelebb a templomhoz. Nem is �rezte az emelked�t, amit meg kellett m�szniuk, hogy v�gre a szem�k el� t�rulhasson a templom l�tv�nya.

Egy nagyobb tiszt�s sz�l�n �lltak, amit hihetetlen�l vastag f�k vettek k�r�l. Hi�ba volt azonban kora reggel, az erd� ezen r�sze f�l�tt lil�s-fekete k�d �s felh�k gomolyogtak, alkonyi s�t�tbe vonva vele a k�rny�ket.

-         Pah, borzalmas itt a leveg�! – mordult fel Sirius.

-         Igen, a s�t�t er� koncentr�ci�ja itt nagyon er�s... �s mindenen �rezni a v�r szag�t… – b�lintott Lupin s�padtan, majd beleszagolt �rz�keny orr�val a leveg�be. – De el�g �rdekes egy templom… M�g most is ki van vil�g�tva. Mintha odabent gyerty�k sz�zai �gn�nek… vagy az �p�let k�vei �rasztj�k magukb�l a f�nyt?

-         Mindkett�. – suttogta rekedten Estrelle. – Menj�nk, nem vesz�thet�nk egy percet sem!

Igazs�g szerint rettenetesen furcs�n �rezte mag�t az �p�tm�ny k�zel�ben. Persze a hely m�r r�g nem volt megszentelt, de �tj�rta valami megfoghatatlan, �s nyomaszt� er�, amit�l a leveg� is nehezebb lett. Sietve indult el. Valahonnan tudta, hogy a v�mp�rok a f�lhom�ly ellen�re is alszanak. A haland� szolg�ikkal pedig gyorsan v�gezhetnek, miel�tt m�g felocs�dn�nak.

Miel�tt azonban a v�g�re �rhetett volna a feh�rkavicsos �sv�nynek �s kinyithatta volna a neh�z �benfekete ajt�t, egy er�s k�z �rint�s�t �rezte a v�ll�n. H�trapillantva Perselust l�tta. A fekete szemekben furcsa, szigor� f�ny csillogott. Nem sz�lt semmit, de Estrelle tudta, hogy mit akar mondani.

„Igaza van, meggondolatlan voltam. Hagytam, hogy a v�r szaga, amivel itt minden �t van itatva, vez�reljen… �k is biztosan �rzik. T�nyleg jobb lenne egy mell�kajt�t keresni.”

Futva k�vette a fekete tal�ros alakot a fal ment�n. Egyre szor�t�bb �rz�s uralkodott el rajta. Meg�lltak egy s�t�t, kiss� kopott faajt� el�tt.

-         Most hogyan tov�bb? – fordult a n� fel� Kingsley. – Az ajt�n val�sz�n�leg er�s var�zslatok vannak.

Estrelle nem sz�lt semmit, csak kiny�jtotta egyik kez�t �s meg�rintette a deszk�kat. Az ajt� egy pillanatra felizzott, majd hangtalanul kit�rult. A var�zsl�k �rtetlen pillant�sokat v�ltottak, majd szinte hangtalanul k�vett�k a sud�r n�t a v�r�s gyerty�kkal megvil�g�tott oszlopok k�z�. T�l�k balra volt a f�olt�r, jobbra pedig a fekete s�lyos kapu �s a megkopott lakk�, �rnyas padok sorakoztak.

Estrelle haboz�s n�lk�l balra indult az oldalhaj� �rnyainak takar�s�ban, mik�zben fej�re h�zta csukly�j�t. �rz�kei ki�lesedtek, minden apr� neszt meghallott. „T�l nagy a csend. Hol vannak a szolg�k? Tal�n lesben �llnak?” Maga sem tudta mi�rt, de az olt�rt�l – aminek lapj�ba v�sve most is halv�nyan izzott a ford�tott pentagramma – jobbra es� v�r�s selyemmel elf�gg�ny�z�tt ajt� fel� tartott. Az egyik s�t�t sarokban azonban valami megmozdult. Estrelle r�gt�n meg�llt. M�r a f�haj� k�lapjain �llt a f�nyben. � m�r nem tudott �szrev�tlen maradni, de kez�nek egy apr� mozdulat�val jelzett t�rsainak, akik r�gt�n meg is �lltak �s m�g m�lyebbre h�z�dtak az �rny�kban.

-         �llj! Ki vagy �s mit akarsz? – t�rte meg a templom egyenletes cs�ndj�t egy kem�ny hang.

-         Tal�n nem ismersz meg? Ja h�t persze, az m�r nagyon r�g volt, te pedig �j szolga vagy, haland�. – v�laszolt g�nyosan a n�.

-         Mondd meg a neved, �s hogy mi�rt j�tt�l! – hallatszott kicsit inger�ltebben. – Nem �rzem, hogy v�mp�r lenn�l.

-         H�t persze hogy nem. Azt hiszed vagyok olyan bolond �s hagyom, hogy kiszimatolj�k az emberek, vagy a var�zsl�k, hogy mi is vagyok val�j�ban? Sokkal k�nyelmesebben �lhetek k�z�tt�k, ha embernek �lc�zom magamat.

-         Ennyi er�d lenne? – nevetett fel a testetlen hang.

-         Ejnye, ejnye… nagyon al�bbhagyott az udvariass�g enn�l a kl�nn�l… Nem lehet t�l er�skez� a vezet�t�k.

-         El�g. Mondd a nevedet! �s h�vd el� a t�rsaidat!

Estrelle kiv�rt. A fesz�lts�get �rezni lehetett a leveg�ben. A gyerty�k f�nye f�lig megvil�g�totta a csuklya al� rejtett arc�t. J�l l�that�an elmosolyodott, de a mosoly�b�l cs�p�g�tt a g�ny. Perselus csod�lkozva figyelte fekete alakj�t, mely most mintha meg is n�tt volna, �s majdnem olyan tiszteletparancsol� lett, mint hajdan�n a Nagy�r…

A n� intett egyet, mire Piton, Sirius, Lupin �s Bill kil�ptek a v�r�s f�nybe. Mordon, Kingsley �s Arthur odakint �rk�dtek.

-         L�m, l�m. Micsoda k�s�r�g�rda… Miv�gre fel?

-         �k a haland� szolg�im. Csup�n k�vetik a parancsaimat. �rtalmatlanok.

-         � igaz�n? Ezt most el kellene hinnem? �s ha m�r itt tartunk, mik a parancsaid?

-         Ne �rdekeljen. Am�gy sem veled akarok besz�lni, hanem valamelyik v�mp�rral.

-         Ha igaz�n v�mp�r voln�l, akkor tudn�d, hogy m�r alszanak. �s k�l�nben se tudt�l volna f�nyes nappal idej�nni.

-         Ha igaz�n j� szolga lenn�l, akkor tudn�d, hogy az �regeknek megvannak a praktik�ik, amikkel kij�tszhatj�k a napf�nyt.

-         Hazudsz! Te nem lehetsz…

-         De igen! Egy vagyok k�z�l�k. Az utols� dolog az �letedben, amit hallani fogsz, pedig a nevem: Deborah Seraphim! – azzal hihetetlen sebess�ggel el�re mozdult �s megragadta az alacsony f�rfi nyak�t, majd ler�ntotta a csukly�j�t.

-         Te… te nem lehetsz… Te meghalt�l!

-         � nem, igenis �lek! M�ghozz� ebben az emberi testben!

Lupin�k megh�kkentek. Nem tudt�k eld�nteni, hogy Estrelle tartja-e sakkban a f�rfit, avagy Deborah vette-e �t �jra az ir�ny�t�st. De valamelyest megnyugodtak, mikor a n� f�lemelte a p�lc�j�t �s csak egy k�b�t� �tkot k�ld�tt a f�rfira. A k�vetkez� pillanatban azonban m�r nem volt idej�k Estrelle –lel foglalkozni, mivel a padok �s az �rny�kok k�z�l tov�bbi emberek bontakoztak ki �s pillanatok alatt egy kisebb csata k�zep�n tal�lt�k magukat. A ki�ltoz�sokra a kinn maradt Kingsley�k is berontottak.

-         Tarts�tok vissza �ket, �n ut�na megyek. – morogta oda Piton Mordonnak, azzal a f�gg�ny m�g�tt elt�n� n� ut�n futott.

Estrelle egy valamivel kisebb terembe jutott. Itt kevesebb gyertya �gett. A helyis�g k�zep�n n�gyzet alak� lej�r� vezetett kopott l�pcs�sorral a m�lybe. De �szt�n�sen tudta, hogy nem arra kell mennie. Deborah egyik eml�kk�pe �szott el el�tte, amib�l r�j�tt, hogy odalenn csup�n t�ml�c�k vannak csontv�zakkal. Ahova neki mennie kellett, az a szemben lev� fal tetej�hez k�zel l�v� erk�ly, �s az onnan ny�l� folyos� volt, mely az alv� v�mp�rokat rejtette.

Egy pillanatra megtorpant, am�g felm�rte a t�bb m�teres magass�got, majd k�zelebb ment a falhoz, melynek m�lyed�seiben itt-ott gyerty�k �gtek. L�pcs�, vagy felj�r� nem volt sehol. „Na most lenn�k bajban, ha nem boszork�nynak sz�lettem volna…” – gondolta, majd egy b�b�jjal fellebegtette mag�t a magasba. Miut�n �thuppant a kopott k�korl�ton, �pp indult volna tov�bb, mikor l�pteket hallott abb�l az ir�nyb�l, amerr�l j�tt. �vatosan kik�mlelt a korl�t egyik r�s�n, de nyomban megnyugodott, mikor l�tta, hogy csak a b�jitaltan professzor keresi �t. Halkan sziszegett egyet, majd megv�rta, am�g a f�rfi is csatlakozik hozz�. Imm�r egy�tt indultak tov�bb a huzatos folyos�n, melyr�l szakaszonk�nt le�gazott egy-k�t kisebb j�rat.

 De Estrelle nem j�tt zavarba, a f��g ment�n haladt tov�bb, nyom�ban a f�rfival. Egy kisebb kanyar ut�n egy valamivel vil�gosabb terembe �rtek. P�ra �s doh szaga csapta meg az orrukat. A h�v�s l�gmozg�sban meg-megrebbentek a v�r�s l�nggal �g� gyerty�k, melyek legal�bb huszon�t lakkozott, d�szes kopors�t vil�g�tottak meg az ablaktalan helys�gben. Egy kisebb fajta emelv�nyen, melyhez p�r l�pcs�fok vezetett, egy k�l�n�sen eleg�ns darab fek�dt. Piton is sejtette, hogy a kl�n vezet�je aludhatja ott hal�losan m�ly �lm�t.

A n� azonban nem pazarolt t�bb id�t a n�zel�d�sre, c�ltudatosan indult az emelv�ny fel�, ahol a kopors� m�g�tt, a falba s�llyesztve egy ereklyetart� ajtaj�n csillant meg a f�ny. Tudta, hogy ott kell keresnie a b�jitalt. V�gigsim�tott a d�szes ajt�sz�rnyakon, majd egy halv�ny mosoly k�s�ret�ben felpattintotta azokat. Odabenn egy s�t�tbarna l�dik�t tal�lt. Sietve felnyitotta a fedelet, de a megk�nnyebb�lt mosoly r�gt�n lehervadt az arc�r�l.

-         Azt nem fogod megtal�lni itt… Deborah, vagy Estrelle – ak�rhogy is h�vnak most.

A boszork�ny a hang ir�ny�ba fordult. Az egyik mell�kj�rat ajtaj�ban egy magas f�rfi �llt a f�lhom�lyban. Szinte �rezte, hogy Piton v�rakoz�n megfesz�l �s p�r l�p�ssel k�zelebb j�n hozz� az idegenre szegezett p�lc�val.

-         Mir�l besz�lsz? – k�rdezte, mik�zben zseb�ben megszor�totta saj�t var�zsp�lc�j�t.

-         Nem aj�nlom, hogy el�vedd. El�bb harapn�m �t a torkodat, minthogy felemelhesd.

-         Mi? Az nem lehet, pedig…

-         Igen, nappal van. De m�r elfelejtetted, hogy megvannak a saj�t m�dszereink, amivel az id�sebbek fenn tudnak maradni? Nem ugyanezt mondtad odakinn az egyik szolg�nak? Ja persze, az csak bl�ff volt…

-         Hol van?

-         Ejnye, ejnye… nagyon al�bb hagyott az udvariass�god… - hallotta vissza saj�t mondatait. Valahonnan ismer�snek �rezte a v�mp�rt, de mivel az arca �rny�kban maradt, nem tudott r�j�nni, hogy honnan. „Tal�n valamelyik utam sor�n tal�lkoztam vele?”

-         Rendben, akkor elmondan�d, hogy mi t�rt�nt a b�jitallal?

-         Elvitt�k.

-         Kik?

-         �, milyen k�v�ncsi vagy. De most ink�bb �n k�rdezek: Mire kell neked az az ital? Csak nem a benned l�v� er�ket akarod megk�tni?

-         De igen.

-         �s ezt csak �gy beismered?

-         Ha m�r egyszer r�j�tt�l, akkor mi �rtelme titkolni? �gyis meg�rzed, ha hazudok. Kik vitt�k el?

-         Tudod te azt nagyon j�l. – v�laszolta halkan p�r percnyi cs�nd ut�n. – �s k�rlek sz�lj az �lebednek, hogy leeresztheti a p�lc�j�t, nincs sz�nd�komban megt�madni titeket. – Piton felmordult, �s ha lehet m�g sz�r�sabban n�zett, de p�lc�j�t ugyan�gy a v�mp�rra szegezte.

Estrelle bel�l forrongott. Voldemort m�r megint megel�zte! Feleslegesen tett�k ki magukat m�g t�bb vesz�lynek! Legsz�vesebben toporz�kolt volna, de tudta, hogy az nem vezet el�bbre.

-         �rtem. Mikor vitt�k el?

-         Hetekkel ezel�tt.

-         �nk�nt adt�tok oda, igaz? Mit aj�nlott cser�be?

A v�mp�r csak felnevetett s�ron t�li hangj�n, majd miel�tt megmoccanhattak volna, elt�nt. „Olyat, amit neked nem �llt volna hatalmadban megadni.” – hallotta m�g utolj�ra a hangj�t. M�r �pp indult volna ut�na, mikor Perselus elkapta a karj�t �s fej�vel intett, hogy ink�bb minn�l el�bb t�njenek el. K�vette a f�rfit vissza ugyanazon az �tvonalon. Mire csatlakoztak a t�bbiekhez, megd�bbenve l�tt�k, hogy m�r hal�lfal�k is t�madj�k �ket a v�mp�rok szolg�i mellett.

-         Ezek meg hogy ker�ltek ide? – ki�ltott oda Billnek.

-         Egyszer�en ide hoppan�ltak miut�n k�vette Miss Lioncourtot.

Ahogy a hal�lfal�k megpillantott�k Pitont, m�g nagyobb d�hvel kezdtek t�madni. A z�ld �s piros f�nycs�v�k sisteregve r�pk�dtek a leveg�ben.

-         Vidd ki Estrelle –t! – harsogta t�l a hangzavart Lupin a tan�rnak c�mezve szavait.

A n� azonban m�r a forgatag kell�s k�zep�n volt. K�m�letlen gyorsas�ggal k�ldte az �tkokat. De � is kapott j� p�rat. Mindezek ellen�re egy karcol�s sem volt rajta. A ront�sok, amiknek c�lba kellett volna �rni�k, mintha egy falba �tk�ztek volna. Miut�n l�tt�k, hogy a k�b�t��tkokkal nem �rnek semmit Estrelle –n�l, az egyik�j�k megel�gelte a dolgot.

-         Adava Kedavra! – �s m�r suhant is a hal�los �tok. A leveg�ben hallatszott az a bizonyos hang, ami olyan volt, mintha egy neh�z t�rgy k�zeledne a c�lpont fel�.

Sirius m�r ugrott is volna, hogy elt�r�tse a sugarat, mivel a n� csak az utols� pillanatban vette �szre, de meglepetten n�zte, hogy ez az �tok is c�lt t�veszt. Egy pillanatra k�kes dereng�s vette k�r�l Estrelle –t, amiben n�gy furcsa, v�kony �s magas, rettenetesen cs�nya alakot v�lt kivenni. „Ezek lenn�nek a v�d�d�monok?”

A k�vetkez� pillanatban azonban iszony� k�n has�tott a mellkas�ba.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s