29. Fejezet

Elveszve

 

„T�l h�rg�sen, l�rm�n, d�bbeneten,

halv�nyk�k messzes�g hegygerinc�n

�ll egy sov�nyarc� fi�.

Nyugodtan �ll. Olyan ismer�s!

Integet, ki�lt, h�v mag�hoz,

De csak n�m�n t�tog� sz�ja l�tszik,

Csak b�natos szeme cs�kol id�ig.”*

 

Estrelle �rezte, hogy megv�ltozik k�r�l�tte az er�t�r, amit a v�d�d�monok hoztak l�tre. L�tta a z�ld villan�st, amit k�k dereng�s v�ltott fel, azt�n egy f�jdalmas ki�lt�s hatolt a f�l�be.

-         Sirius! Ne!

Megk�v�lten n�zte, ahogy a f�rfi a f�ldre hanyatlik. Hirtelen megsz�nt a k�r�l�tt�k uralkod� hangzavar. Nem tudta, hogy mit�v� legyen. Az agya teljesen �res volt. Nem akarta befogadni azt, amit l�t. Szemei f�j�n �gtek, de m�g nem j�ttek a k�nnyek. Dermedts�g�t hirtelen f�jdalom szak�totta meg, amint egy �tok eltal�lta a v�ll�t. Teljesen megzavarodott. Nem �rtette, hogy mi lehet a v�d�d�monokkal, hiszen ki kellett volna v�deni�k a t�mad�sokat, de most mintha mind elt�nt volna.

A f�ldre vetette mag�t �s a v�rz� f�rfihoz k�szott. M�g l�legzett. K�ts�gbeesve n�zett k�r�l valaki ut�n, aki seg�thet neki kimenek�teni Siriust. A csata m�g mindig tartott. L�tta, hogy Piton id�nk�nt fel�je pillant mik�zben h�r�t k�t-h�rom �tkot. Mordon t�bb hal�lfal�t is �rtalmatlann� tett, csak�gy, mint Bill. Kingsley �pp Arthur –t vonszolta biztons�gosabb helyre, akinek a feje er�sen v�rzett, de folytatni akarta a harcot. Ekkor tal�lkozott a tekintete Lupin�val, aki r�gt�n elindult fel�j�k, de n�h�ny szolga feltart�ztatta.

-         Perselus! – ki�ltotta k�ts�gbeesetten a tan�rnak, aki a legk�zelebb �llt. – Seg�ts!

A f�rfi egy pillant�ssal felm�rte a helyzetet �s odal�pett a n� mell�. �pp ny�lt volna Black fel�, mikor egy hal�lfal� kip�c�zte mag�nak �s hal�los �tkot ind�tott �tj�ra.

-         Vigy�zz!! – sikoltotta Estrelle.

Piton m�g �pp id�ben hajolt el az �tok el�l. �ktelen harag gerjedt benne, ami�rt akad�lyozz�k. Gy�l�lte a hal�lfal�kat, akikhez egykoron � maga is tartozott. Nem tudott uralkodni mag�n. Esz�be �tl�tt minden r�ms�ges borzalom, amiket elk�vettek �s amikben � is benne volt. Ajk�t ekkor elhagyta az els� hal�los �tok �s t�mad�ja a k�vetkez� pillanatban �lettelen�l csuklott �ssze.

Estrelle a f�ld�n t�rdelve n�zett fel r�. Szemei megt�rtek �s f�jdalmasak voltak. N�zte a fekete tal�ros f�rfit �s k�zben Sirius egyik kez�t szorongatta. Valamilyen szinten meg�tk�z�tt rajta, hogy hal�los �tkot alkalmazott. Tudta, hogy ennek k�s�bb m�g s�lya lesz. Sejtette, hogy az egykori hal�lfal�nak mennyit kellett k�zdenie, hogy elfojtsa mag�ban az �l�s ut�ni v�gyat, a r�gi szok�sokat. M�gse �t�lte el. „� sem uralkodhat �r�kk� az �szt�nein… Most �rhette el a hat�rait…” – gondolta, majd ism�t az er�sen v�rz� f�rfi f�l� hajolt.

-         Sirius, k�rlek tarts ki! Nem hagyhatsz itt se engem, se Remust! Gondolj Harryre! K�rlek! Mindj�rt kivisz�nk innen.

Mik�zben besz�lt, egy �jabb �tok sz�ntott v�gig a h�t�n, de nem t�r�d�tt a f�jdalommal �s a lecsordul� v�rrel. Minden v�gya az volt, hogy seg�tsen az el�tte szenved�n. A tehetetlens�g el�nt�tte a lelk�t. Hi�ba pr�b�lta alkalmazni a gy�gy�t�-b�b�jokat, amiket ismert, �gy t�nt nem sokat seg�tenek. Ekkor egy apr�cska k�nnycsepp hullott le a meggy�t�rt arcra, amit k�t kez�ben tartott. Mintha csak erre v�rtak volna, a hal�lfal�k fogt�k az �letben maradt haland� szolg�kat �s dehoppan�ltak vel�k. A hirtelen be�ll� csend szinte f�jt. Azt egyed�l az ottmaradtak zih�l�sa �s Sirius f�jdalmas ny�g�sei t�rt�k meg.

-         Valaki seg�tsen m�r! – ki�ltott Estrelle. Hiszt�rikus hangj�t visszavert�k a templom falai.

A k�vetkez� pillanatban m�r Remus t�rdelt mellette �s alaposabban megvizsg�lta er�sen v�rz� bar�tj�t. Az arc�n r�m�let t�kr�z�d�tt.

-         Az �tok a szegycsontj�n�l tal�lta el. A bord�i elt�rtek… azt hiszem, bels� v�rz�se is van… - �llap�totta meg rekedten. – Azonnal el kell vinn�nk a Roxfortba. Minden perc sz�m�t.

Senki nem sz�lalt meg. Lupin egy hord�gyat var�zsolt a test al�. Estrelle m�g mindig Sirius kez�t szorongatta mik�zben Remusszal egy�tt hoppan�ltak a birtok kapuj�hoz. N�ma csendben siettek a gyeng�lked�re. Most �gy t�nt, hogy az �t od�ig t�bb �vbe telik. A n� szinte berontott a helyis�gbe �s kiab�lva h�vta Madam Pomfreyt. A javasasszony p�r pillanat m�lva m�r a beteg f�l� hajolt sz�rny�lk�d� arccal.

-         Csontt�r� �tok? – Lupin s�padtan b�lintott. – Tal�n ki kellene…

-         Itt maradunk! – jelentette ki Estrelle hat�rozottan Sirius verejt�kez� arc�t figyelve.

-         De sz�lni k�ne Dumbledore professzornak…

-         Majd �n elmegyek hozz�. – hat�rozott Remus p�r pillanat gondolkod�s ut�n.

-         De mi van ha…?

-         Nem lesz semmi baj! T�l fogja �lni. Nem fogok t�bb bar�tot eltemetni…

Lupin hangj�b�l s�t�tt a f�jdalom, de tov�bbi besz�d helyett megfordult �s kil�pett a gyeng�lked� ajtaj�n. Futva sietett az igazgat�hoz. „Nem, nem akarom �t is eltemetni! Nem halhat meg! Sirius, nem akarlak t�ged is elvesz�teni!” Szem�nek sark�ban k�nny csillogott, ahogy fel�rt Dumbledore –hoz �s elhadarta a t�rt�nteket. Az igazgat� nem k�slekedett, kor�t meghazudtol� gyorsas�ggal sietett az ispot�lyba Remusszal a nyom�ban.*

Amint bel�ptek elfacsarodott a sz�v�k a l�tv�nyt�l. Estrelle arca �res volt �s s�padt, ahogy a hideg kezet tartotta. �veges tekintettel meredt maga el�. Madam Pomfrey tan�cstalanul �llt az �gy v�g�ben sz�ja el� tartott k�zzel. A Sirius mellkas�n l�v� k�t�st teljesen �t�ztatta a v�r.

Ahogy Remus n�zte bar�tj�t, egyre jobban kisz�radt a sz�ja. N�zte a h�feh�r, koszos arcot, melybe az id� �s az azkabani �vek m�r belev�st�k a maguk bar�zd�it. A t�zes pillant�s�, fekete szemeket most a s�r� pill�k �rny�kolt�k. Esz�be jutott megannyi eml�k. L�tta m�r nem egyszer Siriust sebes�lten, de ez a mostani most m�gis m�s volt. Nem tudta mi�rt, de egyre rosszabb �rz�s uralkodott el rajta. Ahogy kereste az ok�t, hirtelen r�eszm�lt: Sirius m�r nem l�legzik…

 

A f�jdalom �les t�rk�nt has�tott a lelk�be. Tett egy suta l�p�st az �gy fel�, f�lszegen kiny�jtotta egyik kez�t, majd vissza is ejtette maga mell�. Nem tudta elhinni. Szinte l�tta, ahogy az agya letiltja ezt az inform�ci�t rem�lve, hogy azzal semmiss� teheti a t�rt�nteket. Nem eml�kezett r�, hogy hogyan ker�lt Estrelle mell�. Csak f�lig fogta fel, ahogy Poppy fojtott hangon besz�mol Albusnak az itt t�rt�ntekr�l, miszerint m�r nem tudott seg�teni rajta, mert az egyik szil�nkosra t�rt borda �tsz�rta a sz�v�t �s a t�dej�t.

Azt hitte menten kett� szakad a f�jdalomt�l �s a gy�szt�l. �gy �rezte, mintha az � sz�v�t is �tsz�rt�k, vagy kit�pt�k volna. Csak �llt �s mozdulni k�ptelen�l n�zte a bar�tja test�t, az arc�t, ami egyre feh�rebb �s feh�rebb lett, csapzott, csig�s majdnem fekete haj�t, s�padt ajkait �s eml�kezett, gy�szolt, befel� k�nnyezett.

Estrelle –re n�zett �s megrettent. A n� arca kem�ny �s majdnem olyan sz�ntelen volt, mint Sirius�. Szemei eszel�sen csillogtak a kezdeti tompas�ghoz k�pest. D�h�sen lehajtotta a fej�t egy pillanatra. Remus l�tta, ahogy az a keze, amivel Sirius�t fogta, �k�lbe szorul. A k�vetkez� pillanatban pedig d�h�sen a javasasszony fel� fordult.

-         Mi�rt nem mentette meg?! Nem hiszem el, hogy nem lett volna olyan var�zslat, vagy m�dszer, amivel megmenthette volna!

-         Miss Lioncourt… �n megtettem mindent! - s�padt el az id�s n�.

-         Na ne mondja! Hogyhogy nem tudta meggy�gy�tani? A muglikn�l is l�ttam ilyen eseteket �s �k ak�r t�z �r�n kereszt�l is m�t�tt�k a betegeket �s siker�lt nekik! Tal�n hozz�juk kellett volna vinn�nk, nem?! – n�zett egy pillanatra Lupinra, majd ism�t a n� fel� fordult. – Vagy a Szent Mung�ba, az �gyis k�zelebb lett volna!

-         Estrelle… - kezdte volna az igazgat�, de a l�ny f�lbeszak�totta.

-         Maga meg… hogy engedhette, hogy ez t�rt�njen?! Nem hiszem el, hogyha hamarabb j�n, nem tudott volna seg�teni Siriuson! Mi�rt kellett elk�ldenie arra az �tkozott helyre minket?! R�ad�sul teljesen feleslegesen!

-         Ezek szerint nem volt ott a b�jital… - n�zett gondterhelten Remusra. A k�vetkez� pillanatban meg�rkezett Piton �s a kis csapat t�bbi tagja is. M�g a b�jitaltan�r is megrend�lt a l�tv�nyon. Estrelle azonban �szre sem vette �ket.

-         Nem, nem volt ott! Voldemort �s a csatl�sai m�r megint el�tt�nk j�rtak, hogy d�g�ln�nek meg ott, ahol vannak! �s ez is a maga hib�ja!

-         Na de k�rem! – s�p�tozott Madam Pomfrey.

-         Igen, a mag��! Ha nem r�ngatott volna bele ebbe az eg�sz �gybe… ha nem k�ldi el nekem azt a levelet! Ha nem avatkozik az �letembe… �s ha nem csak a bab�rjain �cs�r�gve osztan� az �szt, akkor… akkor mindez nem t�rt�nik meg! B�rcsak sose keresett volna meg! Akkor nem vesz�tettem volna el m�g egy szerettemet! – kiab�lta mag�b�l kikelve most m�r az �gy mellett �llva.

-         Kisasszony, nagyon elveti a sulykot. – reccsent r� Mordon.

-         Hagyd, Alostor, igaza van. T�l sokat b�ztam m�sokra. Hagyjuk, hogy Miss Lioncourt megadja nekem, ami j�r.

De Estrelle m�r nem akart kiab�lni vagy d�h�ngeni. M�r nem akart semmit se, csak egyed�l maradni a f�jdalm�val. Er�tlen�l hanyatlott vissza a sz�k�re. �gy �rezte, hogy az im�nti kiab�l�s kivette minden marad�k erej�t. Most �resen n�zte a szinte b�k�s halottat. Annyi minden k�t�tte ehhez a f�rfihoz… �s hihetetlennek t�nt, hogy t�bb� nem fog r�mosolyogni, hogy t�bb� nem nevetteti meg, vagy nem fog bosszankodni rajta…

-         Most szeretn�k vele maradni. – suttogta rekedten. – Remus, te maradj k�rlek! Neked m�g n�lam is t�bb okod van itt maradni. – sz�lt oda sem pillantva az egyet h�tral�p� f�rfinak.

-         Ha akarsz…

-         Nem. Sz�ks�gem van r�d. - Piton �gy �rezte, eleget hallott. A k�vetkez� pillanatban m�r f�jdalommal a sz�ve t�j�k�n nyelte el �t a pinc�k s�t�tje.

Remus nem sz�lt semmit, meg sem mozdult. A gy�sza t�l m�ly volt ahhoz, hogy tejesen felfogja, ami t�rt�nik k�r�l�tte. Dumbledore a k�vetkez� pillanatban mindenkit kiterelt a teremb�l. Amint bez�r�dott az ajt� �s Lupin le�lt mell�, elkezdtek hullani a k�nnyei. Meg�ll�thatatlanul.

V�gign�zett Sirius minden egyes porcik�j�n, hogy m�g jobban az esz�be v�shesse. Ujjai belet�rtak a s�t�t csig�kba, v�gigsim�tottak a homlokon, az orron, az egykor oly puha ajkakon. Szinte l�tta maga el�tt, ahogy r�kacsint, ahogy elsuttogja a sz�t „Szeretlek!”, ahogy kidudorodnak a nyak�n az erek, amint �nekel, vagy nevet… Megsimogatta a kez�t is. A kezet, amely egykor olyan sokat jelentett neki. Az cir�gatta v�gig a test�t, az t�rt a haj�ba, az k�sz�tett neki egy r�ges-r�gi est�n vacsor�t �s az ny�jtott neki v�delmet, kapaszkod�t hossz� h�napokon �t…

Rengeteg eml�k tolakodott hirtelen az agy�ba els�p�rve a kor�bbi �ress�get, majd zokogva kit�rt �s feltette azt a k�rd�st, amit mindenki feltesz, aki m�r vesztette el szerett�t:

-         MI�RT?!

A s�r�st�l r�zk�dva d�lt r� Siriusra. Remus mag�hoz t�rt k�bults�g�b�l �s kez�t a n� h�t�ra tette s g�piesen, de vigasztal�an simogatni kezdte.

-         Sirius! Mi�rt hagyt�l itt minket?! Mi�rt… MI�RT HALT�L MEG?! Az �n hib�m! Igen, az �n hib�m! Nem kellett volna engednem, hogy velem gyere! M�r r�gen meg kellett volna �ln�m magam, �s akkor nem fenyegette volna a vil�got a l�tez�sem! De t�l gy�va �s �nz� vagyok, hogy megtegyem! Bocs�ss meg, k�rlek! Bocs�ss meg a gyenges�gem�rt! Neked m�g �lned kellett volna!! Nem �gy kellett volna meghalnod! Nem most! Hallod Sirius?! Hallasz engem?! V�laszolj az Isten szerelm�re!!

-         Estrelle… - s�gta megt�rten Lupin, majd karjaiba z�rta a zokog� n�t.

Az � fej�ben is hasonl� gondolatok kavarogtak. B�r persze nem k�v�nta a n� hal�l�t. De hi�ba l�tta Siriust holtan, egyszer�en nem tudta felfogni, hogy mindez igaz. Hogy v�g�rv�nyesen v�get �rt legjobb bar�tja �lete, mint hajdan�n Lily� �s James�. M�gis egy id� ut�n r�gi ismer�sk�nt k�sz�nt�tte a gy�szt �s a vele j�r� f�jdalmat. Nem tudott ellenkezni.

-         Besz�lt hozz�m, miel�tt elment. – suttogta Remus mellkas�ra.

-         Mit mondott?

-         Arra k�rt… arra k�rt, hogy vigy�zzunk Harryre. Hogy v�dj�k meg mindent�l. �s… hogy maradjak melletted, ha sz�ks�ged lesz r�m, ha � m�r nem lesz. Tudta, hogy mit fogsz �rezni, ha majd meghal. Tudta, hogy megint �ssze fogsz t�rni, mint mikor Lily �s James…

-         Sss… Nem kell t�bbet mondanod. – cs�kolta meg er�tlen�l a n� feje b�bj�t.

-         Harryre �s r�d akart hagyni mindent. A Grimmauld t�ri h�zat… a vagyon�t. – folytatta, mintha nem is hallotta volna az el�bbi kijelent�st.

-         �s te?

-         Nekem… ezt adta… Kicsi, de sz�momra t�bbet �r minden m�sn�l… - azzal felemelte eddig g�rcs�sen �sszez�rult balj�t, amiben most egy finom arany nyakl�nc csillant egy apr�, ov�lis med�llal.

Remus nem sz�lt semmit, csak m�g er�sebben szor�totta mag�hoz az ism�t zokog�sba kezd� n�t, �s a legkev�sb� sem foglalkozott azzal, hogy a zak�ja el�zik a rengeteg ez�st�s cseppt�l.

 

Fly, fly little wing,

Fly beyound imagining

The softest cloud, the whitest dove

Upon the wind of heaven’s love

 

Past the planets and the stars

Leave this lonely world of ours

Escape the sorrow and the pain

And fly again

 

Fly, fly precious one,

Your endless journey has begun

Take your gentle happiness

Far too beautiful for this

 

Cross over to the other shore

There is peace forevermore

But hold this mem’ry bittersweet

Until we meet

 

Fly, fly do not fear

Don’t waste a breath, don’t shed a tear

Your heart is pure, Your soul is free

Be on your way, don’t wait for me

 

Above the universe you’ll climb

On beyound the hands of time

The moon will rise, the sun will set

But I won’t forget

 

Fly, fly little wing

Fly where only angels sing

Fly away, the time is right

Go now… find the light

 

 

/Celine Dion: Fly/