II. r�sz

Egyed�l �lt a tr�nteremben, de most nem b�nta. Mosolygott. A hal�lfal�i most tettek jelent�st a legut�bbi akci�r�l. Sikeres volt. R�gt�n meg�rezte a Harmadik Jelnek k�sz�nhet�en, amit saj�t maga v�sett Estrelle jobb karj�ba, hogy a n� elhagyta a Roxfortot. �s nem k�slekedett.

Hossz� ujjai k�z�tt megcsillant a barn�s-v�r�s folyad�kot tartalmaz� hossz�k�s �vegcse. Az er�megk�t� b�jital.

„Most j�tt el az id�. Most kell l�pnem. Az az idi�ta meghalt. � pedig gy�szol. El�nt�tte a sz�v�t a keser�s�g… menek�lni akar. Keresne egy biztons�gos helyet, ahol nem b�nthatj�k, ahol j� neki…”

-         H�t rendben. Megkaphatod. �s akkor m�r nincs meg�ll�s. Ma �jjel visszat�rek hozz�d, Estrelle. Ma �jjel…

*

Harry leizzadva, hirtelen riadt fel zavaros �lm�b�l. Kapkodva vette a leveg�t m�g perceken kereszt�l. Rettenetesen rossz �rz�s szor�totta �ssze a tork�t �s teljes bizonyoss�ggal tudta, hogy valami t�rt�nt. Automatikusan megd�rzs�lte tomp�n l�ktet� sebhely�t �s kik�sz�l�dott az �gy�b�l. Kin�zett a halv�nyod� csillagokra mik�zben ivott egy korty vizet.

„Mi a fene van velem? Mi ez az �rz�s? �s ami a legfontosabb: Minek �r�lt Voldemort? �h, ma m�r biztosan nem fogok tudni aludni, pedig m�g csak n�gy �ra. A legjobb lesz, ha len�zek a klubhelyis�gbe, ott kedvemre j�rk�lhatok.”

Felkapta szem�veg�t �s p�lc�j�t – amit most m�r mindenhov� mag�val hordott- az �jjeliszekr�nyr�l, majd mez�tl�b kiosont a h�l�teremb�l. Odalent b�k�s csend fogadta. A kandall�ban a t�z �ppen hogy csak pisl�kolt. A f�nye �gy csak finoman vil�g�totta meg a v�r�s �s arany k�rpitokat. Zsong� fejjel lehuppant egy karossz�kbe, majd p�lc�ja egy mozdulat�val kinyitotta az egyik ablakot, hogy a hajnali szell� ki�zhesse az egyre b�gyaszt�bb meleget. De p�r perc m�lva megint felpattant �s idegesen j�rk�lni kezdett. Nem tudta, hogy mit jelentett az �lma, amiben egy arctalan f�rfi halt meg egy �tokt�l �s Voldemort f�l�tte nevetett s mag�val h�zta Estrelle de Lioncourt –�t.

„Vajon ki lehetett az az alak, �s mit akarhat Voldemort Lioncourt - t�l?”

Gondolataiba mer�lve t�maszkodott az ablakp�rk�nynak. Egy j�t�kosabb szell� ujjai v�gigsz�ntott�k a fi� k�cosan meredez� haj�t. El�sz�r a tark�j�n borzolta �ssze a fekete hajsz�lakat, majd az �r�k �s ezerszer el�tkozott �tokhegr�l s�p�rte f�lre a tincseket, mintha csak azt akarn�, hogy Harry mutassa meg azt a t�rsainak, akik m�r t�relmetlen�l v�rt�k, hogy meg�rinthess�k �t.

Hirtelen zajra lett figyelmes a h�ta m�g�l. Reflexszer�en kapott a p�lc�ja ut�n, ahogy megfordult �s n�zte, amint a portr�lyuk lassan kit�rul, majd visszacsap�dik.

-         McGalagony professzor?

-         Potter. Maga mit keres itt?

-         �n csak… felriadtam az �lmomb�l �s nem b�rtam visszaaludni.

-         Nem �rdekes. – mondta csak �gy mag�nak a professzor, mintha nem is figyelne a kamaszra. – �gyis mag��rt j�ttem. K�vessen!

-         De h�t hova?

-         A gyeng�lked�re, Potter. A gyeng�lked�re. – mondta m�r menet k�zben.

-         De tan�rn�, mondja el mi a baj!

McGalagony nem v�laszolt, csup�n m�g er�sebben pr�selte �ssze a sz�j�t.

-         Lupin professzorral t�rt�nt valami? Vagy Siriusszal?! – torpant meg, miut�n v�giggondolta, hogy kik j�hetnek sz�ba, akik a gyeng�lked�n fekhetnek �s fontosak neki.

McGalagony tekintete elkomorodott Sirius neve hallat�n �s ebb�l Harry r�gt�n r�j�tt, hogy nagy a baj. A tan�rn� kiab�l�s�t figyelmen k�v�l hagyva rohanni kezdett a folyos�n.

*

-         Harry! Harry!! Mi a baj?! – k�rdezte r�m�lten Hermione bar�tj�t, akit m�r �r�k �ta keresett Ronnal egy�tt.

A fi� nem v�laszolt. Tov�bbra is �res tekintettel b�mult a t�volba, de l�tni nem l�tott semmit. A kast�ly egyik hetedik emeleti erk�lykorl�tj�n �lt �tkulcsolt t�rdekkel.

-         Harry, k�rlek gyere le onnan! – k�rlelte egyre k�ts�gbeesetten a l�ny. Valahonnan �rezte, hogy nagy a baj.

Harry mintha egy burkon kereszt�l hallotta volna Hermione hangj�t. Olyan leverts�g ker�tette hatalm�ba, hogy ahhoz sem �rzett er�t, hogy elford�tsa a fej�t vagy megsz�laljon, nemhogy lek�sz�l�djon a p�rk�nyr�l. Igazs�g szerint senkivel sem akart besz�lni. Most t�nyleg egyed�l akart lenni. Elmenek�lni mindenki el�l. T�ls�gosan f�jt.

Tudta, hogy k�t bar�tja m�g mindig ott �ll �s v�rj�k a magyar�zatot. Rekedten �s olyan halkan sz�lalt meg, hogy hegyezni�k kellett a f�l�ket.

-         Sirius… meghalt.

-         Mi?! De h�t hogyan? – t�totta el a sz�j�t Ron.

-         Egy k�ldet�sben, amivel a Rend b�zta meg. Legal�bbis ezt v�laszolta Dumbledore. De nem vagyok biztos benne, hogy a teljes igazs�got mondta.

-         Ugyan mi�rt nem? – suttogta k�nnyeivel k�szk�dve a l�ny.

Harry nem v�laszolt. M�g mindig nem akarta elmondani, hogy az igazgat� eg�sz �vben alig n�zett fel�. Belef�radt abba, hogy minden inform�ci�t harap�fog�val kell kiszednie a feln�ttekb�l, holott �t is legal�bb annyira megillethetn�k a visszatartott h�rek. S�t! Neki k�ne a legjobban tudnia, hogy mire k�sz�l Voldemort. Hiszen neki kell majd megk�zdenie vele!

De a keser� d�h�t m�r felv�ltotta a f�radt f�sults�g �s a gy�sz. Ugyan nem ismerte olyan j�l a keresztapj�t, mint szerette volna, de m�giscsak � volt a keresztapja! �t k�rt�k fel a sz�lei erre. Az apja legjobb bar�tja volt. �gy �rezte, hogy Sirius hal�l�val m�g egy darab m�lt veszett el mind�r�kre, ami a sz�leihez k�t�tte. �s ez f�jdalmasan �rintette, hisz alig maradt p�r ilyen sz�l.

-         Most egyed�l szeretn�k maradni.

-         De Harry… ne csin�lj semmi h�lyes�get, j�? �s gyere le a p�rk�nyr�l! – k�rlelte halkan a l�ny.

A fi� r�n�zett �s szomor�an elmosolyodott. Szemeiben k�nny csillogott. Valahogy most sokkal �rz�kenyebben �rintette a bar�tai agg�d�sa, mint �ltal�ban. „Csak nem att�l f�l, hogy levetem magam innen? Na igen, sokkal egyszer�bb megold�s lenne. Gy�va ugyan, de egyszer�. Nem kellene t�bbet att�l rettegnem, hogy Voldemort megt�mad, vagy elraboltat… Nem lenne a v�llamon az eg�sz var�zsvil�g sorsa. Nem kellene t�bb kutakod� pillant�st elviselnem. Nem mutogatn�nak r�m, mint valami csodabog�rra. Nem �rn�nak hazugs�gokat r�lam. Elk�nyveln�nek annak a gyenge idegzet�, felt�n�si viszketegs�gben szenved� k�ly�knek - mint aminek a Reggeli Pr�f�ta is be�ll�tott - aki nem b�rta elviselni, hogy nem t�r�dnek vele �s ez�rt leugrik egy erk�lyr�l… na persze…

De mit �rezn�nek azok, akik szeretnek �s b�znak bennem? Ron, Hermione, Lupin, Mr. �s Mrs. Weasley, az ikrek, Ginny, Dumbledore, McGalagony, a F�nix rendj�nek tagjai… a Griffend�les haverok… �s azt hiszem m�g rajtuk k�v�l is sokan vannak… Hihetetlen, hogy mindannyian t�lem v�rj�k a megv�lt�st! De…mi van, ha elbukok? Mi van, ha �n is olyan sorsra jutok, mint a sz�leim? �s… Sirius?”

-         Nyugodj meg Hermione. Nem lesz semmi baj. – fordult ism�t el. -K�rlek!

Ron megfogta a l�ny kez�t �s elkezdte finoman h�zni a l�pcs� fel�. Harry egyed�l maradt. „A hal�l csak egy �j �let, egy �j utaz�s kezdete.” M�r nem tudta, hogy hol halotta pontosan ezt a mondatot, de most valahogy nem tudott hinni neki. F�sultan k�vette egy apr� mad�r cik�z� r�pt�t, ami a kviddicsp�lya fel� rep�lt.

A p�lya. Esz�be jutott, mikor az egyik lel�t� tetej�n megpillantotta Siriust Tapmancs k�p�ben. Azt�n mikor a Magnolia k�zn�l ijesztett r�. �jra lepergette a Szellemsz�ll�son t�rt�nteket, azt a roxmortsi h�tv�g�t, mikor k�vett�k a rejtekhely�re, �s egy�tt pr�b�lt�k kital�lni ki akarta meg�lni Harryt a Trim�gus Tus�n. Maga el�tt l�tta keresztapja szomor� tekintet�t. �s az eml�kek csak j�ttek �s j�ttek. �szre sem vette, hogy az utols� �r�r�l is kicsengettek. Nem hallotta a gyerekzsivajt, a l�bdobog�st. Nem �rdekelte m�r semmi. Csup�n lehajtotta a fej�t �s eml�kezett.

*

A kast�lyban valaki m�s is Sirius Blackre gondolt, de egy�ltal�n nem �gy, mint Harry Potter. Perselus Piton a kandall�ja el�tt �lt a t�zbe b�mulva, kez�ben egy poh�r L�ngnyelv Whiskyvel.

„Black… �gy t�nik � is be�llt a halottak hossz�-hossz� sor�ba, akik a Nagy�r parancs�ra haltak meg. Milyen ironikus! A fene se gondolta volna, hogy �n fogom t�l�lni mindkett�j�ket! James Potter �s Sirius Black. A csodap�ros. Az �r�k kedvenc Griffend�lesek! �s most mindkett� halott… Halott… Most m�r nem fognak keresztbe tenni nekem. Soha t�bbet!”

Szemei furcs�n felcsillantak, ahogy egy hajt�sra megitta a mar� folyad�kot. Valamilyen elvont m�don �r�lt ennek a negat�v fejlem�nynek. Tudta, hogy kicsinyes dolog, de keser� el�gt�telt �rzett. Egyed�l az ideges�tette, hogy a korcs a hal�l�val m�g jobban �sszet�rte Estrelle –t.

„�gy is el�g gondja volt, erre m�g van k�pe megd�gleni �s m�g t�bb f�jdalmat okozni neki! Arc�tlan kis f�reg! Ha ennek valamilyen k�vetkezm�nye lesz… Ha valami emiatt t�rt�nni fog vele, akkor…”

Inger�lten v�gta le a poharat a kis asztalk�ra az �veg mell�. Gondolatai k�z�tt ism�t felbukkant a k�p, ahogy Estrelle kiab�l az igazgat�val. Meglep�d�tt a haragon, amit a hangj�ban �rzett.

„Vajon t�nyleg megb�nta, hogy idej�tt? Hogy elfogadta Albus tan�csait? De h�t, ha nem teszi, akkor m�r bizony�ra halott lenne, vagy a Nagy�r fogs�g�ban szenvedne. Mi�rt nem tudja �t�rezni a d�nt�se helyess�g�t? Na persze, a gy�sz. Az sok mindent megmagyar�z…”

T�lt�tt mag�nak m�g egy poh�rral. Esz�be jutott, hogy � mit �rzett, mikor megtudta, hogy Lily Evans meghalt. Ugyan csak bar�tok voltak – egy alkalmat lesz�m�tva -, f�jt neki, hogy elvesztette az egyed�li embert, aki t�r�d�tt vele di�kkor�ban, amikor mindenki m�s nevetett a megal�ztat�sain. De nem akart Lilyre gondolni, mert akkor mindig esz�be jutott mindk�t Potter. James �s Harry. Hozz�juk pedig v�gk�pp nem volt gyomra.

Viszont azzal sem j�rt j�l, hogy a feltehet�leg m�g mindig a gyeng�lked�n �l� n� fel� terelte a gondolatait. Maga el�tt l�tta a k�pet, ahogy Lupinra tekint.

„Milyen k�ny�rg�en n�zett r�. Tele f�jdalommal… ’Sz�ks�gem van r�d.’ H�t persze. Mit is v�rtam? Hogy nekem fogja ez mondani? Ugyan m�r, Perselus! Estrelle is nagyon j�l tudja, hogy gy�l�ltem Blacket. M�gis… ahogy arra a koszos v�rfarkasra n�zett… olyan… olyan megfoghatatlan egyet�rt�s volt k�z�tt�k… - Att�l f�lsz tal�n, hogy k�ztetek ilyen soha nem lesz? – pimaszkodott egy hang a fej�ben – F�lt�keny vagy Lupinra is, mint nem is olyan r�g Blackre? – Nem, dehogy. �n arra a holdim�d�ra? Soha! – Ne hazudj! – El�g! EL�G!! Fejezd be! Nem akarok…”

De m�r maga sem tudta, hogy mit nem akar. A felt�telez�sre, hogy �, Perselus Piton f�lt�keny, csak m�g d�h�sebb lett. Ennek csak a whiskys poh�r l�thatta a k�r�t, amit egy hirtelen mozdulattal a kandall�ba v�gott. A v�r�s l�ngok hirtelen fellobbantak, megn�ttek, ahogy belenyaltak az alkoholba.

A f�rfi szigor�an, v�dl�n n�zte a t�zet, mintha mindenr�l csakis a has�bok tehetn�nek. Fekete szem�nek hideg csillog�sa m�g akkor is �tsejlett a s�t�ts�gen, mikor a kandall� m�r r�g kih�lt.

*

Egyed�l �lt a szob�j�ban a gyertyaf�nyn�l. Csup�n egy fekete nadr�g volt rajta. A fels�test�t ugyanis vastag feh�r k�t�s futotta k�rbe. Madam Pomfrey a kor�bban t�rt�ntek miatt Remusra b�zta Estrelle ell�t�s�t. A f�rfi nemr�g t�rt vissza az egyik vend�gszob�ba.

M�g mindig f�jtak a h�s�t� balzsamokkal bekent sebek a h�t�n �s a v�ll�n, de csak akkor �rezte er�sebben a f�jdalmat, ha megmozdult. Keser�en elmosolyodott, hiszen ha csak azon m�lt a gy�gyul�sa, hogy ne mozogjon, akkor mindenki megnyugodhat, mivel egy�ltal�n nem �rzett mag�ban m�g annyi er�t sem, hogy felemelje a kez�t �s zavar� tincseit a f�le m�g� f�s�lje.

Pillanatnyilag nem volt m�s v�gya, csak elmenni innen. Messzire. Nem �rzett mag�ban elegend� er�t ahhoz, hogy szemben�zzen a t�rt�ntekkel. �lland�an Sirius arc�t l�tta. Mindegy volt, hogy lehunyta a szem�t, vagy csak a Tiltott Rengeteg f�it n�zte. Ott volt mindenhol az a halott, feh�r arc. �gy, mint a gyeng�lked�n. Legsz�vesebben �v�lt�tt volna. Hangosan �tkozta volna Voldemort �s az �sszes hal�lfal� nev�t. Kirohant volna a vil�gb�l, k�vette volna egykori kedves�t a t�lvil�gra Lily�khez, ahol m�r nincs semmilyen probl�ma.

De a legjobban az a tudat �rj�tette meg, hogy mindezt nem teheti. Nem teheti, hisz r� m�g sz�ks�g van. „De t�nyleg sz�m�tok �n m�g? Csup�n Voldemortnak sz�rmazna el�nye abb�l, hogy �letben maradok. A Roxfortban csak az�rt vagyok, hogy megv�djenek. Nekik terhet jelentek. �s tess�k, most m�g a v�d�szellemek is elt�ntek. Az a k�gy� alapos munk�t v�gzett! Mit aj�nlhatott Belialnak, ami jobban meg�ri azt az alkut, mint a mi�nket? De ha nincs, aki visszafogja Deborah –t, akkor el� fog t�rni. M�r t�l er�s ahhoz, hogy elnyomjam. �s akkor mihez fogok kezdeni? Mit csin�ljak?”

K�ts�gbeesett gondolatai azonban hirtelen nyomtalanul elt�ntek, ahogy lelk�t el�nt�tte a f�jdalmas �ress�g. M�g egyszer l�tni akarta Siriust. Nem �rdekelte, hogy ez milyen hat�ssal lesz r�, csup�n azt tudta, hogy fel kell mennie a gyeng�lked�re. Nem is habozott tov�bb. �vatosan felkelt �s felvett egy kiny�lt fekete p�l�t.        Arra azonban m�r nem figyelt, hogy cip�t is h�zzon. �gy ahogy volt, mez�tl�b indult el a hideg folyos�kon. V�gtelen�l hossz�nak tal�lta az el�tte �ll� utat annak ellen�re, hogy tudta, milyen l�tv�ny fogja fogadni.

*

A t�parton �llt. Nemr�g j�tt el Sirius mell�l. �sz�l�, barna haj�ba belekapott a sz�l. A f�lhossz� tincsek a szem�be l�gtak. Egy lass�, er�tlen mozdulattal f�lresim�totta �ket. T�volba r�ved� tekintettel, mozdulatlanul �llt. M�g mindig nem tudott s�rni. Hi�ba �rezte volna, hogy megk�nnyebb�lne a lelke, egyszer�en f�j�an sz�razak maradtak a szemei. Csup�n egyetlen k�nnyet ejtett, azt is csak akkor, mikor Estrelle szenved�s�t l�tta a halott �gy�n�l.

�szt�nei ugyan �rezt�k, hogy az �jszaka egyre k�zeledik, de val�j�ban alig fogott fel valamit a k�lvil�gb�l. De nem is �rdekelte semmi. T�ls�gosan f�jt. A k�n szinte sz�tmarcangolta sebekkel teli lelk�t �s sz�v�t. M�r most �rezte a rettenetes, fekete �rt a sz�v�ben. A helyet, ami Sirius� volt. A helyet, ami eddig szinte az egyetlen kapaszkod�t jelentette. Am�g Tapmancs �lt. De m�r nem �l.

Nem tudta kimondani, hogy meghalt, hisz az olyan, mintha v�glegess� tenn� a t�rt�nteket. �s � nem akarta elfogadni. Nem tudta! Hitetlen�l, kit�gult szemekkel p�szt�zta v�gig a t� t�ls� partj�t, mintha csak arra v�rna, hogy megjelenjen ott egy hatalmas fekete kutya a fark�t cs�v�lva, �s r�vid vakkant�sokkal h�vja egy kis csatangol�sra. De a kutya m�r nem fog j�nni. Tudta. Legbel�l tiszt�ban volt vele, hogy egyed�l maradt. Egyed�l.

„A k�v�h�zban �ld�g�lve, m�g

k�v�r t�cs�kat gy�jt ottk�nt a j�rda,

s az �vegen sz�z v�zcsepp folydog�l,

hossz� �r�kig v�rom, hogy benyitsz.

Elj�ssz, tudom, csak mindig v�rni kell,

Elj�ssz, tudom, piros arccal, vid�man,

Bontani kezded sz�rke gyapj�s�lad

S mell�m telepszel: Mi h�r, �regem?”

Egyed�l.

Most m�r teljesen. Am�g Sirius �lt, addig soha nem volt egyed�l. Mag�nyos volt ugyan sz�mtalan �ven kereszt�l, f�leg miut�n James�k meghaltak. De akkor ott volt a tudat, hogy a Tekerg�k k�z�l Sirius Black m�g �l, m�gha akkor b�n�snek is hitte. Tudta, hogy valahol l�legzik a bar�tja.

„- S mi�rt ne lenne egyszer �jra �gy?

- Mi az a percnyi, v�gzetes titok,

 l�nyegtelen, par�nyi v�ltoz�s,

ami miatt r�g�ta megszokott

kedves dolgok nem t�rnek vissza t�bb�?

Igen, tal�n r�mlik, r�mlik valami

Avittas, �lmos Hamlet-monol�g,

Mit�l zsibbadtan meg-meg�ll a sz�v

�s sz�d�letbe t�ntorul a fej:

Hal�l… elalv�s… Pinc�r, fizetek!”

Most ez az �rz�s teljesen megsz�nt. Az fel sem mer�lt benne egy pillanatra sem, hogy Peter Pettigrew –val vigasztalja mag�t. Miut�n kider�lt, hogy � volt az �rul�, sz�m�ra meghalt. A legsz�vesebben a saj�t k�t kez�vel fojtotta volna meg, ami�rt miatta elvesz�tett k�t bar�tot �s az a patk�ny ellopott tizenk�t hossz� �vet Sirius �let�b�l. �s ha egy kis szerencs�je lesz, akkor t�nyleg � fog v�gezni vele. Most m�r h�rom �letet kell megbosszulnia! Igen, l�tta hogy egy alacsony, k�pc�s alak ind�totta �tj�ra a gyilkos �tkot. Semmi k�ts�ge nem volt afel�l, hogy Peter volt az. Egy pillanatra l�tta megcsillanni a patk�ny ez�st kez�t. Csod�lkozott, hogy Voldemort harcba k�ldte.

„H�t persze, ez�st. Azt sem v�letlen�l kapta Voldemortt�l. Csak nem Peterrel akarja elint�ztetni a Potter csal�d egykori legk�zelebbi bar�tait? Milyen kedves, hogy meghagyja annak a patk�nynak ezt a nemes feladatot. Nos, m�gha nem is n�zn�nk ki Peterb�l ennyit, m�giscsak j�l v�gezte a munk�j�t… M�r csak �n maradtam. Szomor�… �n, a v�rfarkas. Mindenki azt hitte, hogy �n leszek az els�, aki meghal. T�l vesz�lyes �s gyilkos az �letform�m ahhoz, hogy sok�ig �ljek. Tudom, hogy Sirius is azt hitte, hogy a testem nem fogja b�rni. �s tal�n igaza lett volna, ha nyugodtabb az �let�nk. De nem k�v�nhattam volna neki, hogy engem is eltemessen. Abba bele�r�lt volna. �gy is esz�t vesztette, mikor James�k meghaltak. Csup�n az Azkaban �s a dementorok jelenl�te tudta leh�teni az �r�lt t�zet a lelk�ben. Furcsa, de az Azkabannak �gy t�nik ez az egy j� hat�sa volt r�. Ki tudja miket csin�lt volna, ha szabad marad. �rdekes, hogy ezeket pont �n gondolom. Persze soha nem akartam volna, hogy a bar�tom �rtatlanul s�nyl�dj�n egy b�rt�nben. �n mindig a legjobbat akartam neki. De sajnos ritk�n hallgatott r�m.

Hi�nyzol, Sirius! M�r most. Mi lesz velem k�s�bb? A temet�seden. �s az ut�na k�vetkez� �vekben? M�r ha meg�lem azokat… De neked most m�r j�! Ott lehetsz Lilyvel �s Jamesszel. Egy�tt figyelhetitek hogyan n� �s er�s�dik Harry. Harry… Most biztosan maga alatt van… M�g egy ember elveszett, aki k�zel �llt hozz�. El�sz�r a sz�lei, azt�n tavaly a Diggory fi�… �s most Sirius. Biztos hogy mag�t hib�ztatja. �n is azt tenn�m…

Jaj, Sirius, mi�rt?! Olyan nagyon hi�nyzol!”

Esz�be jutott egy r�ges-r�gi versr�szlet, ami most visszhangozva d�b�rg�tt a fej�ben �s v�gre k�nnyeket fakasztott f�radt szemeib�l…

„Megindul �jra k�nnyem. Fuldokolva

Kereslek, hol vagy? S hol van �letem?

S szeretn�m nevedet oly r�m�lettel,

Oly vad er�vel fel�v�lteni

Az �jszak�nak b�s es�t szit�l�

S�t�t boltj�ra, oly rekedt sikollyal,

Vel�t-r�z� iszony� h�rd�l�ssel,

Hogy hasadjanak sz�t a fellegek

�s induljanak meg a csillagok

S haldd meg te is f�ny�vek t�vol�ban,

Plan�ta-p�ly�k sz�guld� �v�n! –

S azut�n csukl�n �sszehullva ott

A d�bbenetes �jszaka hideg

Cs�ndj�ben, h�tha felfogom, mikor

Nagy messzir�l, vagy t�n eg�sz k�zelr�l

Szel�den, halkan-halkan v�laszolsz…”

- Az id�zetek Dsida Jen�: Imm�ron 53 napja c. vers�b�l sz�rmaznak. -

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s